Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-06 / 228. (1855.) szám
2 1928 ototóbgr 6, wombal Benes a „pszichológiai biztonság'* érdekében Magyaronzág szellemi lefegyverzésétiskivánja Benes megengedhetetlennek tartja, begy a kisebbségi kérdés nemzetközi fórumok elé kerülőn — 1 külügyminiszter nem hisz azok békés szándékában, akik a rswizió szükségét hangoztatják Prága, október 5. Benes külügyminiszter a külügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása folytán tegnapelőtt este válaszolt az elhangzott felszólalásokra. A választ azonban a parlamenti tudósitóiroda csak ma adta ki. Benes válaszában elsősorban reflektált arra a kifogásra, miért nem beszél a plénumban. Kijelenti, hogy a külügyi bizottságban és egyáltalában a bizottságokban sokkal szabadabban lehet vitatkozni, mert a képviselőknek nagyobb alkalmuk van kényes kérdéseket is intézni hozzá és ezekre válaszolhat is. A bizottsági ülések egyébként nem titkosak, mert hiszen publikálják az Összes beszédeket. Neki sokkal nehezebb a helyzete. mint például a németországi és franciaországi minisztereknek, ahol a külügyi bizottság ülései mindig titkosak. Sassal „európai szempontjai" A Rajna balpartjának kiürítésével kapcsolatban elhangzott kritikákra kijelenti, hogy ezek a kifogások nem helytállók, mert a csehszlovák külpolitika mindig ügyel arra, hogy tárgyilagosan nyúljon a kérdéshez. Nem foglal állást sem a francia, sem a német álláspont mellett, mivel ez a kérdés Csehszlovákiát közvetlenül nem érinti. Erélyesen visszautasítja a kommunisták azon állításait, hogy á csehszlovák külpolitika más állam parancsára történik. Ezt 5 sohasem tette és nem is fogja tenni. A csehszlovák külpolitikát, — hangoztatta a miniszter. — mindig Európa szempontjai vezérelték. Ö semmiféle hóbortos nugyző politikát nem csinált, hanem tekintetbe vette azt a. tényt, begy a csehszlovák köztársaság földrajzilag Európa leg- exponáltabb helyén. vagyis Enrópa központjában fekszik. Ehhez jön még az állam struktúrája, exportgazdasága. berendezett kereskedelme, tehát a gazdasági érdekek vezérlik az egész külpolitikát. Csehszlovákia helyzete tulajdonképpen ugyanaz, mint Belgiumé. A köztársaság szoros kapcsolatban áll Nyu- gateyrópával, másrészt erős kötelékek fűzik Németországhoz is. Ilyen érdekpolitikát folytat a Balkánnal, s Olaszországgal is egészen keletig. Nem lehet tehát azt mondani, hogy Csehszlovákia hazárd külpolitikát üz, vagy szolgája lenne ennek vagy annak az államnak. Nem állítható tehát, hogy azt csinálja, amit Páris, vagy London parancsol. A miniszter hangoztatja ezután, hogy az első perctől kezdve pacifista. 1920 óta csakis a béke érdekében és a béke megerősítésén dolgozik különösen azért, mert az államnak nagy érdeke, hogy háború ne legyen. Nem lehet tehát szemére vetni, hogy háborús politikát követne. Csehszlovákia versenye Angliával, Amerikával és Németországgal Sokan kifogást emeltek az ellen, hogy igen drága apparátussal dolgozik a külügyminisztérium. Aki ismeri ennek az államnak gazdasági struktúráját, az tudja, hogy ma, amikor Amerika gazdaságilag és pénzügyileg annyira terjeszkedik, amikor a gazdasági forradalom után óriási változások mennek végbe az egész világon, amikor nagy fordulatok álltak be a brit állam gazdasági életében is és amikor Németország, hogy megfizethesse a jóvátételi összeget, ugyancsak állandóan fokozza gazdasági ténykedését, három nagyhatalmi konkurrens áll szemben Csehszlovákiával és igy a köztársaságnak minden energiájával arra kell törekednie, hogy külpolitikájával kereskedelmét is fejlessze. Tiszta kontradikciő tehát az, amikor azt állítják, hogy túlsókat költünk a külföldi képviseletekre. Ha Európa huszonnégy államának külügyi kiadásait összehasonlítjuk, úgy Csehszlovákia percentuálisan a tizenhetedik helyen áll. A múlt évi költségvetésben a külügyi budget 0.74 százalékát tette ki az egész költségvetésnek. A huszonnégy állam közül Csehszlovákia előtt áll Magyarország, Belgium, Svédország, Románia, Finnország, Nagybritánnia, Észtország, Lengyelország, Görögország, Dánia, Litvánia és Jugoszlávia. Csehszlovákia után következnek a több) nagyhatalmak. Az Ansshiuss nem aktuális N é metors zuggal a viszony jó, sőt barátságosnak mondható. Tíz év alatt nem volt Németországgal egyetlen konfliktusunk sem. Nem lehet tehát art az állítási kockáztatni, hogy Németországgail és Ausztriával szemben való viszonyunk nem jó. Ezt a viszonyt nem lehet kapcsolatba hozni az Anschluss kérdésével. Ebben a kérdésben egyáltalán nem szabad ingerlő módon fellépni és nem ajánlatos sem mellette, sem ellene állást foglalni. A legjobb, ha az Anschluss kérdésiét békében "hagyjuk. Mi a békeszerződéseik alapján állunk. Az A ns oh kuss kérdése Dem Ausztria. Németország, avagy Csehszlovákia problémája, hanem ez Európa problémája. Nagyon jól tudom, hogy a döntő tényezőknek mi az álláspontja ebben a kérdésben s az Anschluss kérdése ma egyáltalán nem aktuális. Újabb mese a leszerelésről Az orosz és ukrán emigráció támogatása likvidálás alatt áll és egy-két éven bedül végre is hajtjuk a likvidálást. A leszerelés problémája nemcsak a néhány ezer katona, fegyver és ágyú problémájában rejlik, hanem nagyhorderejű szociális és gazdasági kérdések is közrejátszanak benne. Ha az egyik rosszat eltávolítjuk, úgy helyébe négy-Öt másféle rossz kerülne. így például az egyszerre való leszereléssel sok- ezer munkás az utcára kerülne és munkanélkülivé válnék. A leszerelés tehát csakis lépéerőblépésre készíthető elő. Az előkészítés nagyon nehéz, mert hiszen meg kéllett hallgatni a politikai, gazdasági és pénzügyi kérdésekre vonatkozó véleményeket is. A leszerelés kérdése ma olyan komoly iigy és olyan konkrét stádiumban van, hogy a közvélemény annak még nincs is kellő tudatában. A csehszlovák külpolitika mindig védeni fogja ezt az eszmét, de egyúttal az állaim érdekeit is szem előtt tartja, vagyis a leszerelés kérdésében a középuton halad. Benes nem hisz a békés revízióban Ezzel a kérdéssel összefügg a biztonság kérdése is. Az államok biztonsága pszichológiai szempontból is bírálandó. Ha azt halljuk egyesek részéről, hogy a békeszerződéseket meg beli változtatni, hogy már közel a katasztrófa, mely azokat fogja sújtani, aldk a világháborút megnyerték, ha a nacionalista lapok nap-nap mellett haragról és gyűlöletről írnak, úgy teljesen világos, hogy a pszichológiai biztonságot még nem értük el. Ha a mi állampolgáraink Szüovenszkón rádió utján nap-nap mellett kénytelenek bosszúálló beszédeket hallani a határon túlról, úgy ez bizonyára nem válik a közvélemény megnyugtatására, ami előfeltétele volna az anyagi leszerelésnek. E szellemi fegyverkezés ellen is állást kell foglalni, mert hiszen nekünk reálisan, kell gondolkoznunk és dolgoznunk. Nem mindig az a fontos, hogy mit mondtak, vagy írtak, hanem nagyon gyakran az, hogy eme beszéd, vagy cikk mögött vallójában mi rejlik, és hogyan kell azt értelmezni. Ha például valamely előkelő külföldi vezető politikus azt mondja, hogy ezt, vagy azt a békeszerződést meg kell változtatni és mindjárt hozzáfűzi, hogy természetesen békés utón, nem fog senki sem abban az illúzióban ringatózni, hogy ezt ugv kell értelmezni, ahogyan mondják. Ilyen naivak mégsem lehetünk. Mindezek a körülmények nem segítik elő a leszerelés kérdésének megoldását. A miniszter is^WOClVÍ.*Ary:»' mételten kijelenti, hogy a leszerelés és biztonság kérdése pszichológiai probléma is, vagyis meg kell változtatni a mai mentalitást és ehhez az szükséges, hogy valamenyv nyien együtt dolgozzunk. A fegyverkezés ma nem nagyobb, mint volt régebben a háború előtt. így Franciaországban 1914-gyel szemben 35 százalékkal csökkent a hadsereg létszáma. A gazdasági tárgyalások Németországgal és Ausztriával nem haladnak nehezebben és lassabban előre, mint más országokkal szemben. Ezek a tárgyalások teljesen rendes mederben folynak éppen úgy, mint Magyaro> szággal szemben is folytak. A kisebbségi kérdésről A kisebbségek kérdése inkább belpolitikai, mint külpolitikai kérdés. Ezt az álláspontot mindig védtem és fogom is védeni a nemzetközi fórumok előtt. Kisebbségnek az államon belül kell rendeznie helyzetét. Ami pedig a nemzetközi szerződéses kötelezettsége^ két illeti, * miniszter minden feltétel nélkül aláveti magát és teljesíti ezeket a kötelezettségeket. Ez ellen soha sem protestált és nem is fog protestálni és teljesíteni fogja mindazt, amit aláirt. Azonban ismételten hangsúlyozza, hogy a kisebbségi kérdéa belpolitikai kérdés és lehetetlennek tartja, hogy ezzel a nemzetközi fórumok foglalkozzanak. A Vatikánnal kötött modus vivendi kérdésével kapcsolatban kijelenti, hogy ennek hatása egyhamar észlelhető lesz a vallási tolerancia, az egyházak szabadsága és az összes egyházak egyenlősége tekintetében. Benes szsvletbarélsága Ami Szovjetoroszország de jure elismerését illeti, visszautasítja a kommunisták ama vádjait, hogy ő megígérte volna Szovjetoroszország de jure elismerését. A tény csak az, hogy ő maga az elismerés mellett foglalt állást és hogy ezt eddig még nem sikerült elérni, ez azért van, mert ő külpolitikájában alkalmazkodik a belpolitikához és csakis az ösz- szes pártok egyetértésével akarja ezt a kérdést rendezni. Reméli, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor ezt a problémát rendezni lehet. EzutáD Matousek nemzeti demokrata képviselővel szemben ellentámadásba megy át a miniszter és pontr ól-pontra részletesen igyekszik megcáfolni Matousek állításait. Szerint© lehetetlen az, hogy egv tárca költségvetésének előadója állást foglaljon a tárca vezetője ellen. Az előadónak feltétlenül a miniszter mellé kell állania. Nem utasítja vissza azt az álláspontot, hogy egy kormánypárti képviselő kritizálhasson, azonban az nem helyénvaló, olyan formában, ahogy ezt Matousek teszi. Nem csodálkozna azon, ha ezt egy német nacionalista képviselő tette volna, viszont egy kormánypárti képviselőnek mindenkor módjában áll a legrészletesebben informálódni mindenről a minisztériumokban s felesleges, hogy a nyilvánosság előtt éljen ilyen kritikával. Reméli, hogy a jövőben az ilyen kérdéseket a nyilvánosság nyugtalanitása nélkül intézik el. mmimm („KACAGÓ snz,§> mám, ina; mii mmmwm •33) Habár nem igen követtem el olyan valamit, ami komolyan felizgatta volna őket, az indiánok legnagyobb része mégis fenyegetően nézett rám. Most megszólalt Minnehalha. Menj a sátradba ! — mondta angolul. — Gyorsan! Én majd megnyugtatom az embereket., — De én itt akarok... — Menj, amig nem késő! — sürgetett. Nem tehettem egyebet, követtem a tanácsot. — Mit mondtál neki? — halottam, amint megrohanták kérdésekkel. — Azt mondtam — volt a válasz —, hogy mint a sioux-tanva vendége, biztonságban van. További iififtmaradását azonban nem tartjátok kívánatosnak s. ezért holnap el is távoz’k. Még hallottam a haragok zűrzavarát. — Egyik hang fenyegető volt, a másik csendesebb, a szavakat azonban nem tudtam megérteni. Mind távolabbról hallatszottak, amint — most. már nem használva az előbbi kerülő utat — vissza tért epa sátramba néma vezetőmmel, aki ismét mellém szegődött és nem tágított az oldalam mellől. Az egymással küzködő érzelmek egész uerecre tört re árai. , Nem tudtam, hogy örüljek-e. avagy bosz- «zarakodjpm Mimmhaba viselkedésén? A szeret), amelyet nekem szánt, nem volt valami hősies. Talán nen. 13* im/étfÍB úgy éreztem, hogy több férfias önuralom kellett ahhoz, hogy a felizgatott és részben félig ittas indián horda utjából kitérjék, ahelyett, hogy revolverrel a kezemben ellene szegüljek. Persze, eljárásomból teljesen hiányzott a színészi hatás. Csupán az az elégtételem volt, hogy Minne- haha a helyes dolgot tanácsolta nekem és én helyesen cselekedtem. Ennek azonban nincs meg mindig a meggyőző ereje. Az embernek gyakran jobban esik, ha megfordítva cselekedett, — ha ezzel alkalma van arra, hogy megmutassa a bátorságát. Az a gondolat tehát, hogy helyesen cselekedtem ugyan, de emellett talán a gyávaság gyanújába estem, nem volt valami felemelő hatással reám. Ehhez még egy másik kellemetlen érzés is társult. Idejöttem, hogy védelmeimbe vegyek egy indián leányt, és most, bizonyos ték in teltben, én állok az ő védelme alatt. Minderről raeim bocsátkoztam fejtegetésekbe az öreg indián asszonnyal. Röviden elmondtam neki a történteket, azután felöltözve -- csupán a bundámat vetettem le — fekvőhelyemre vetettem magamat. A levet'kőzést nem tartottam tanácsosnak. Ehhez nem volt biztató a falu hangulata. — Holnap elhagyom a falut -- mondta Minnehaha ,a törzsnek. — Világos volt, hogy nem maradhatok itt tovább, mert ittlétemnek egyetlen oka, hogy uvy mondjam: egyetlen mentsége volt, hogy Minnebahának használjak. S ez most Igazán kétségesnek látszott ... Sorsa be fog teljesedni, amint nekem irta. ő igazi sioux és felesége lesz egy másik slouxnak. Az egyetlen, amit még érte tehettem, az volt, hogy Esős Arcot távol tartom tőle. És ez meg fog történni. Reggel, lehetőleg korán itt, fogom hagyni a tanyát. Ezt elhatározom. Szerettem volna előbb tnég egyszer látni Minnebahát, hogy beszéljek vele. Ha azonban ez nem lehetséges, hát nem fogunk találkozni. Talán ez lesz a legjobb. Útjaink azután úgyis szétválnak és eltérnek egymástól... Még sokáig feküdtem ébren gondolataimmal küzködve, mig végül összefolyt a fejemben minden és nyugtalan álomba szédültem. ; IX. Hirtelen felriadtam. Kis kéz érintette gyöngéden a karomat s abban a pillanatban felébredtem és kinyitottam a szememet. , Fekvőhelyem mellett térdelt Minnehaha. Bizonyára a sátor hálulsó oldalán surrant be, mert a vászonfal ott még egy kissé föl volt emelve. Csöndesen égett a tűz, amelyet hatalmas hasábfák tápláltak. Kinn még sötétség volt, úgy, hogy az első pillanatban nem tudtam, késő éjszaka van-e, vagy már kora reggel. — El kell menned — mondta a leány angolul. Nagy felindulás látszott rajta. Melle csak úgy emelkedett heves lélegzetétől, arcán rózsás pir égett, amelyet fajának jellegzetes gyönge vörös színén is észre lehetett venni. Csodálatosan szép volt ebben a pillanatban. Különös varázsa sohasem hatott rám úgy, mint most. S ezt. a szépséget nem kiseb-; bitette az, hogy selymesen ragyogó fekete pilláival szegélyezett szemhéjjá t lezárta, hogy ne találkozzék a tekintetemmel. Hiába volt ez. Felébredésem pillanatában belenéztem a most lezárva tartott szemekbe, de nekem ez a pillanat is elég volt arra, hogy a természetes és magától értetődő Irgalom mellett még valamit meglássak a szemeiben. — Valami mást, amit tisztán látni talán nem tudtam, talán nem is volt szabad... Mert a vörösnek és fehérnek nem szabad keverednie. Ez vélek volna a vér ellen, másokért — ártatlanokért —, a fél vér-utódok ima bt, akiket megvetnek és a világon mindenütt mellőznek. Fölkeltem és megnéztem az órámat. Alig volt négy óra. — Helyes — feleltem. — Magam sem gondoltam, hogy célja lenne további it{maradásomnak. Elhatároztam, hogy reggeli után elindulok. Nagyon örülök, hogy még egyszer eljöttél hozzám ... — Nem értesz engem — szólott sürgetve. — Azonnal menned kell. — Mi baj vn? — Esős Arc felizgatta ellened a törzset. Sok whiskyt osztott szét és jól tudod, hogy az indián, ha lerészegszilc, nem tudja, mit csinál: olyan mint a vadállat. Valamennyien ellened vannak és bizonyos, hogy meg fognak támadni s akkor elvesztél. Gondold meg: egy ellen annyian s a lelgnagyobb részük meg van vadulva a whiskyből! — Mit gondolsz, mikor fognak rámtá- madni? r — Ki tudná ezt megmondani? ... Talán várnak holnap reggelig, de talán már néhány perc múlva itt lesznek. — És mi lett az ünnepéiytekből? — Nem folytatták tovább. Barna Mennydörgés megbetegedett. — A gazfickó ezúttal saját csapdájába esett bele.-- Hogyan érted ezt? Elmeséltem neki az egész ecetet, amelynek az volt a vége, hogy a vén gonosz maga nyelte el a nekem szánt mérget. Minnehaha figyelmesen hallgatott, úgy látszott azonban, hogy egy kissé meghökkent attól,*hogy a rejtélynek megoldása nem egészen illett bele abba az elgondolásba, amelyet ö állított föl az esetről. Azután Rv 'ölolt: (l >i> a'juk.)
