Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-31 / 249. (1876.) szám

t 'KWLM/m.GtoRHIRLAP 1928 október 31, szerda. BOHBffiHMaCM Tönrényelleiies vilit i a keresztényszocialista párt pártfizetoséi ! ülésének rendüli feloszlatása ! Sziillő Séta iiiter^eliéciőja Prága., október 27. Szüliö Géza dr. nemzetgyűlési képvise­rfi! _ ..-emes külsejű, kÍ6portolt fiú tényleg ' olyan, mint ahogy as amerikai közvélemény a rokonszenves és diadalmas, becsületes ka­landor típusát megálmodjam Mark Twain „liucklebcry Finn“ regényében fordulnak elő az olyan amerikai fiatalemberek, mint Cla- rence Terhune. A newyorki és a esikágói új­ságírók természetesen huszonnégy óra alatt egész élettörténetét és minden viselt dolgát kinyomozták a a világlapok ma már hasábos, sőt oldalas cikkeket írnak a szegény és eddig sehol föl nem tűnt fiatalemberről. Mint Huck- lefcery Finn, Clarence Terhune is a nép fia. j Atyja, aki borbély volt, egy melankólikus ro­hamában megölte feleségét, a fiú anyját és öngyilkosságot követett cl. Az alig tízéves gyerek nem vállalt állást, hanem kalandokra; szomjasan nekivágott a világnak s örökké j becsületesnek, tisztának maradva, a Iegfan-1 tasztikusabb eseményeken ment át. Az utób-! bi időben golfjátékos lett s rendkívüli ügyes- j ségével diadalt diadalra aratott Amerika kis] goífklubjaiban. Rye-beli kis hálószobája,! amelyhez &s újságírók természetesen ma sza- j kadatlan láncban zarándokolnak, tele van ér- jj mekkei és más diadalmi jelvényekkel. Amikor Clarence Terhune megtudta, hogy a Gráf Zeppelin hazafelé készül, elhatá­rozna, hogy részt vesz az utón. Senkinek sem szólt, de körülményesen előkészítette tettét. Lakehurstba lopózott, az éj leple alatt egy ablakon bemászott a csarnokba, macska- ügyességgel kúszott az elülső hangárig, az egyik nyitott résen fölmászott a léghajó külső burkába s ott egy rejtett zugban, kötelek s a bajó egyensúlyának kiegyenlítésére szolgáló homokzsákok között, elbújt. A léghajócsarnok őrsége nem vette észre Clarenccot. Elképzel­hető, mekkora volt ma reggel Eekener dr. csodálkozása, amikor jelentették, hogy a lég­hajóban potyautast találtak. A legénység kezdetben dühösen gondolt különféle meg­torló rendszabályokra, de amikor a mosoly­gó, szőke fia megjelent az étteremben rög­tönzött bíróság előtt, az utasok és a legény­ség haragja nyomban elpárolgott. Kikérdez­ték a fiút, nem haragudtak rá s állítólag a gazdag, utasok egyike-másika már nagyszerű ajánlatot tett Clarenccnek a visszaérkezése után. Á csinos gyerek mozikarrierje minden­esetre biztosítva vau. Eckenér dr, kedves táviratban számolt be az amerikai kölyök viseli dolgairól, ami a nagy nyugati városok­ban rokonszenvesen hatott. A távirat el­mondja, hogy Terbune mily gondosan készült titkos tervének megvalósítására. Szombaton este hajat vágatott, megborotválkozott, magá­ra öltötte legszebb ruháját, elbúcsúzott házi­asszonyától. — Nemsokára visszajövök, — mondotta, felült egy omnibuszra, .kihajtatott a pályaud­varra s átment Lakehurstba, ahol háropi- hégyórás settenkodés irtán sikerült bekerül­nie a csarnokba és elbújnia a léghajó bur­kában. Hot van a Zeppelin Newyork, október 30. A tengerészeti hi­vattad rádiójának jelentése szerint hajnali 4 órakor (tíz óra délelőtt közép-európai idő sze­rint) a fontosabb amerikai rádió hivatalok összeköttetést tartottak fönn a Zeppelinnel, amely nyugodtan és förmakadás nélkül száll lő, az országos keresztéinyszocialista párt or­szágos elnöke és képviselőtársai tegnap a következő interpellációt nyújtották be a ház- elnökséghez: Interpelláció a belügyminiszter és a miniszterelnök urakhoz az országos k erosztónyszocdalista párt orszá­gos pártvezetőségi ülésének törvényellenes feloszlatása ügyében Beadják: Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési kép­viselő és társai Miniszterelnök Ur és Belügyminiszter Ur! Az országos keresztényszocialista párt orszá­gos pártvezetősége 1928 október 12-én Ung- várott ülést tartott a katolikus legényegylet helyiségében. A gyűlés megtartása előtt a helyi pártszervezet udvariasságból bejelen­tette az ottani rendőrigazgatóságon, hogy pártvezetőségi ülést fogunk tartani s ennek helyéül a Korona-szálíót jelölte meg. Miután a Korona-szállóban nem volt a terem befüt- ve, a katolikus legényegylet helyiségében folyt le az ülés, amely változtatást az érvé­nyes törvények és rend eletek értelmében nem voltunk kötelesek bejelenteni a rendor- igazgaí óságnak. Ennek dacára 1828 október 12-én dél­után “ órakor egy egyenruhás és egy polgári rnhába öltözött állam ren d Örs égi közeg négy titkosrendör kíséretében behatolt a terembe s amikor kérdést intéztek hozzá, hogy mit keres ott, a polgári ruhába öltözött rendőr­kötet feilé. A léghajó pozíciójának megállapí­tása, lehetetten, mert a legtöbb távirat ma­gánjellegű. A legnagyobb valószínűség sze­rint Eekener dr. már áthaladt a 43. szélességi fokon és pillanatnyilag délkeleti irányban repül. Az éjszaka folyamán négy-öt óra hosz- szaií komoly szelekkel küzdött s nem igen ha­ladt előre. Éjféli után a helyzet megjavult. A Hamburg—amerikai hajóvonal Dcutschland nevű gőzöse nyílt tengeren rád ióösszekö t be - lésben Mtott. Eekener dr.-ral s ámbár a lég­hajó közeliében lehetett, a sűrű köd miatt nem láthatta. Ez az ut is csak a hadUudományl szolgálja! Washington, október 30. Az United Press értesülése szerint az amerikai tengerészeti tisztviselő kijelentette, hogy a gyűlést fel ősz j latja és felhívta a jelenlevő tagokat az azon-i mali távozásra. Amikor felszólítottuk arra, ! hogy a feloszlaiási parancsot írásban mutas­sa fel s igazolja személyazonosságát, sem a feloszíatási parancsot nem tudta felmutatni, sem pedig a személyazonosságát nem volt képes igazolni. Erre megmagyaráztuk neki, s hogy mi pártvezetőségi ülést tartunk, melyet j nem kell bejelenteni, ő azonban ennek elle­nére bevezényelte a terembe a rendőri ké­szültséget, amely 12 gumibotos rendőrből ál­lott s a pártvezetőség valamennyi tagját, ki­véve a négy törvényhozót, ezzel a karhata ; lomma] tiltakozásunk ellenére kivezettette a teremből. Ez az eljárás a politikai terror minden ismérvét magán viseli, megakadályozott en­gem és a párt három jelenlevő törvényhozó­ját: Grossehmid Géza dr. szenátort, Fedor Miklós és Gregorovits Lipót nemzetgyűlési képviselőket abban, hogy törvényhozói hiva­tásunkat betolthessük és pártvezetöségünkeí informáljuk a politikai helyzetről. De ellenkezik ez az eljárás a gyűlések megtartására vonatkozó törvényes rendelke­zésekkel is, mert hiszen miniszteri rendelet mondja ki világosan, hogy „a politikai pár- ! tok vérrekajtóbizottsá.gának tanácskozásai, j valamint bizalmas értekezletei, amennyiben j mint olyanok hivatnak egybe, nem tekintet- [ nek nyilvános gyűlésnek*4' s ennek Uöveikez- l tében ..az ilyen tanácskozások egyáltalában ! nem jelentendök be‘\ hivatal a Gráf Zeppelin európai ntját számos rendkívül fontos katonai jellegű kísérletre használja föl. így többek között az ellenséges légifloíták közeledésének megállapítására szolgáló intézkedéseket és eszközöket próbál­ják ki. Az amerikai tengerészet huszonhat úgynevezett iránytü-rádióállomása állandóan a léghajó rádiójelentéscit figyeli s a hullám­hosszakból következtetést von le hollétéről. Állítólag éppen e kísérletek sikere érdeké­ben nem ad le Eekener dr. pontos pozició- jclcntést. Egy magasrangu amerikai tenge- résztiszt kijelentette, hogy már & Gráf Zep­pelin amerikai repülése alatt egyetlen egy pillanat sem volt, amelyben a tengerészeti hivatal nem ismerte volna a léghajó pozíció­ját. Ez volt a legjobb alkalom arra. hogy az amerikai tengerészet kipróbálja földerítő rá­dióállomásainak tökéletességét. Az ungvári ülésen a párt vezetőségének, te] a párt legfőbb végrehajtó orgánumának volt az összejövetele, mint ilyen hivatott egy­be, amiről a szétküldött, valamint az újsá­gokban is közzétett meghívók tanúskodnak, bizalmas értekezlet volt és zárt helyen tar­tatott meg, tehát azt s rendőrségnek felosz­latnia nem volt szabad, s mivel ezt mégis megtette, vétett a törvény ellen, amelyet elsősorban a rendőrségnek kell állandóan szem előtt tartania. * Az ungvári rendőrségnek ez az eljárása egyenesen beleütközött az 1921. évi augusz­tus 12-én kelt 309. sz. terrortörvénybe, mert egy törvényesen egybehívott gyűlést a jelen- í lévők kiszorítása által meghiúsított. E tényállás alapján kérdezzük a Minisz­tereinek és a Belügyminiszter urat: 1. Van-e tudomása országos keresz­tényszocialista párt országos pártvezetősége 1928 október 12-én tartott ülésének törvény­ellenes íc:átlátásáról? 2. Hajlandó-e velünk közölni, hogy a fe’- oszhaíás kinek a rendeletére történt.?. . 3. Hájlandó-e a feloszíatási elrendelő és végrehajtó közegeket felelősségre vonni, el­lenük a büntető és fegyelmi eljárási megin- dittatni 8 azt a legesélyesebben lefolytattatni ? 4. Hajlandó-e a szlovenszkói és ruszin- szkói ren dór igazgatóság okát utasítani arra, hogy a jövőben tartózkodjanak minden be­avatkozástól, mely a politikai pártok vezető­ségének (végrehajtóbizottságának) és általá­ban zárt helyen tartott bizalmas értekezletei­nek nyugodt lefolyását akadályozza? MINNEHAHA UCACAGŐ VIZ") umím,irta: miimmmm® (53) A férfiak most különböző irányba osz­lottak szét. Egyese*k igyelreztek föGkusmi egészen a fensik széléig, hogy a gazembere­ket sakkban tartsák, a többiek pedig a folyó felől próbáltak a szakadékba .jutni, hogy igy közrefogva elcsíphessék a két gonosztevőt. Minnehahánaik a szánban (keltett marad­nia, amely mellett hátrahagytak egy őrt ,is, hogy a lovakra vigyázzon. A leány azonban nem tudott nyugodtan ott maradni. Alig iá- J voztak el a férfiak, kiugrott a szánból és utánuk sietett. Miután jól ismerte a vidéket, TÖvidebb utat talált és hamarabb ért a be­fagyott folyóra, mint a férfiak. Ezek műkor Bi iáid együtt voltak, összegyütekeztek a sza­kadék bejáratánál, vigyázva arra, hogy rejtve maradjanak. A két gonosztevő minden egyébre gon­dolt, osak ilyen rajtaütésre nem. Nem kel­tette fel gyanújukat még a lovaik ijedt fel­horkanása sem, amit az emberek közeledése okozott. Valami közelben kóborló farkasnak tulajdonították az állatok nyugtalanságát. Midőn a csapat teljes számban a helyén volt és végképpen körülfogta a zárványokat, a rendőrök egyike felhúzott revolverrel a kezében bekiáltott a szakadékba: — Fel a kezekkel! Egyidejűleg föntről két lövés dördült él, Jelezve a gazembereknek, hogy onnan is oélbavették őket és Így minden élten tállá® hiábavaló. Ennek meg is volt a kívánt hatása. A banditáik éppen szánjuk szélén ültek, haditanácsot tartva, de a kemény parancstól annyira meglepődtek és megrémültek, hogy mint az automaták, ugrottak fel és tartották lel kezeiket. Az indián sztoikus nyugalom­mal állott, a yanikeenek a szemei azonban szinte kiugrottak üregeikből és hirtelen bamusziniire vált arca halálos .rémületet árult el. Tagjai remegtek, amidőn a rendőr reájuk kiáltott: — A király nevében önök foglyaim! Többen hozzájuk ugrottak és a fenyegető revolverek védelme alatt megbilincselték őket — Hol van az az ember, akit meg akar­tatok gyilkolni — vagy talán már meg is gyilkoltátok? — kérdezte a rendőr. Az indián nem mozdult. A yankee azonban, aki látta, hogy a já­ték elveszett, némán intett a földalatti helyiség felé. XIV. Éjfél felé járhatott az idő, amikor én fé!-öntudatlanságiban az utolsó kísérleteket tettem arra, hogy eloltsam a tüzet így tehát órákon keresztül fetkhettem a helyiségben önkívületben, mert kora reggel volt, amikor kinyitottam szemeimet és láttam, hogy szek­rény formájú szánban, takarókon fekszem. A szán körül és a helyiség titkos kijára­tán ki-be járkálva egész csomó fegyveres embert láttam, akik közül kettő a Jova.sjne.n- dőrök egyenruháját viselte. Nem messzire tőlem bilincsbe verve állott Esőé Arc és a falábú. A yankee megsebesülhetett a karján, mert vastag ruhájának ujján vérfel tok lát­szottak és a kabát ujja alulról kiduzzadt, el­árulván a karjára alkalmazott kötést. — Mi történt? kérdeztem Minnéba- hái — Honnan jöttek, ide ezek az emberek? —- Graysouból hoztam ide őket — mon­dotta és szemei ragyogtak a boldogságtól. — Ez azonban hosszú történet és mi még nem reggeliznünk. De az egyik ember, ott bent a barlangban, ahonnan téged kihoztunk, már készíti a reggelit. A lovasrendőrök, akik Graysonból jöttek velünk, gondoskodtak arról, hogy az emberek valami ennivalót is hozzanak magukkal. Az ilyen váratlan kirán­dulás nem újság náluk. És csakugyan, most kilépett a titkos helyiségből egy ember, aki hangosan ki­áltotta: — Kész a .reggeli! Próbáltam fölállanti, miközben erősen á .szán oldalába fogéztaan. Sikerült, ha nem is éppen teljes megelégedésemre, mert még nagyon gyenge voltam, bár úgy éreztem, hogy egy csésze forró kávé vagy tea és valami harapnivaló — mert az elmúlt dél óta sem­mit sem ettem — gyorsian visszaadná az erőmet. — Jöjjön, uram — szólott a rendőrök egyike. — A füst után, amit elnyelt, bizo­nyára elbír egy csésze kávét ás. És meg is érdemli, amiért felfedezte itt ezt a kis pálin­kafőzőt, amely után a lovasrendőrség és á vámhivatal már jó pár éve kutat. Tudtuk, hogy valahol itt főzik ezt a kotyvalfékot, de, ugyüétsziik mindenfelé keresgéltünk, csak éppen az igazi helyen nem. Igaz, hogy rava­szul is csinálták a fickók, ezt nem tehet, el­vitatni tőlük! — önök sokkal jobb fogást csináltak, mintsem gondolnák — mondottam most én. — Nézze csak meg ezt a két z&iványt. Tudja meg, hogy két gyilkost lát maga előtt. — Egészen azonban nem sikerült ez a ba­rátságos szándékuk — mosolygott a rendőr elégedetten. — Biztos munkát akartak végez­ni és órákon át vártak ezért ott kint., nehogy korán nyissák ki a barlang nyílását. Azt persze nem tudhatták, mennyi Idő szükséges arra, hogy ember a füstben megfulladjon. Azt ped;g nem tartották tanácsosnak, hogy olyan j ellenféllé] Msérletezzenek, akinek revolvere1 van és azzal bánni is tud. Tehát inkább egy vagy kél órával tovább vártak, semhogy al­kalmat adjanak önnek, hogy egy kis friss levegőhöz jusson és megszakítsa utazását a másvilág felé. Az egész istentelen munka ak­kor hiábavaló lett volna, és újból kellett volna kezdeni. Mindig mondtam: a túlsók óvatos­ság éppen olyan ostobaság, mint a kevés. Csupán-a fickók túlságos óvatosságának kö­szönhető, hogy még idejében érkeztünk. Ez azonban csakis ennek a derék leánynak az érdeme. Még nem is tudja, hogy mi mindent megpróbált az ön érdekébein! Pillantásommal Minnehahát kerestem, aki nem messzire állott a rendőrtől, de az arcát nem láthattam jól, mert köpenyének csuklyájába rejtette. — Nem egészen értett meg engem — mondtam az altisztnek, akinek hajtókáján három sáv jelezte a rangját. — Nem magam­ra gondoltam, mikor azt mondtam az inneni, hogy ezek gyilkosok. Mert ön mégis két való­ságos gyilkost fogott, bár engem nem sikerült láb alól el tépni ök. Három vagy négy év előtt ugyanis embertelen módon megölték a vám- szolgálat' egyik detektív jót. Csontvázát egy mérföld nyíre innen meg is. találhatják. — Mc. Leant. gondolja? •— kérdezte a rendőr." — A nevét nem tudom, de kihallgattam itt kettőjük beszélgetését, amely kétség­telenné teszi a dolgot. — Csak Mc. Lean tehet — ismételte el- í gondolkozva a rendőr. — A kincstári hivatal j detektivje volt s mintegy három év előtt hir- ! telén és nyomtalanul eltűnt. Sokáig kutattunk | utána, de sohasem hallottunk többé róla. Majd elmondja nekünk a dolgot. De jöjjön be most a whisky-templomba, mert, azt hi­szem, éppen ucry megkívánja már a reggelit., mint ez a kislány. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents