Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-25 / 244. (1871.) szám

^ Mai ntimmk n eMai va évf. 244 (1871) szfim * ClMUMMl ■ 1928 október 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓl és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztősége Prága IL. Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: nnlitikni nnnilnnin 12. 1L emelet Telefon : 30311 - Kiadó­évente 450 félévre 226 nenvedévre 114 Főszerkesztő: puui K.U. upuap/u Felelős szerkesztői hivatal: Prága n„ Panská ul 12/111. — Te­havonta38K6 Egye,szánfára 1^0*K^ DZURANV LÁSZLÓ FORGÁCN GÉZA lefon;30311.-SDrgön,eim:Hírlap. Praha 1 jubiláns kormánypolitika Irta: TÖRKÖLY JÚZSEF dr. a magyar nemzeti párt országos elnöke és szenátora A csehszlovák köztársaság immár tiz esztendős! Tiz esztendő egy állam életében aranyinak felel meg, mint egy ember életé­ben legfeljebb egy hónap. Az államok életé­ben ily rövid idő elteltét eddig ünnepelni nem volt szokásos. Ünnepeltek háromszáz évet vagy ennél többet, mondjuk ezer évet. A csehszlovák köztársaság hivatalos akarata azonban szükségesnek találja az első tiz év elteltét rendkívüli fénnyel megünnepelni. Élhez kétségtelen joga van még akkor is, ha ez Európában vagy a világon eddig nem volt divatban. Éppen úgy, mint; ahogy joga van egy családnak a saját életében behozni azt a szokást, hogy a születésnapot ezentúl nem egy-egy év [fordulóján, de egy-egy ne­gyedév fordulójára ünnepeljék meg a család körében. A különbség csak az, hogy egy ál­laim élete minidig nagyobb jelentőségű, mint egy család élete és ezért nem igen messze Parker fülben mégis kudarcot vallott? Belgium gátolta meg a jóvátétel! kérdés végleges rende­zését — Churchill év a túlzott optimizmustól — Coolidge semmiről sem tud — korai érőm jár az igazságtól az a megállapítás, hogy an­nak valami külön okának kell lenni, hogy a csehszlovák köztársaság szakítani akar az eddigi nemzetközi szokásokkal és már az ál­lami lét első tiz esztendejének elteltét is rendkívüli fénnyel és osztentative kívánja megünnepelni. És ha keressük ezt az okot, úgy meg is találhatjuk azt könnyen. Ez !az ok pedig az, hogy a csehszlovák köztársaság az egész világ közvéleménye j előtt kifejezésre akarja juttatni, hogy a köz- j társaság tiz esztendejének elteltével a maga j kétségtelen létjogoisultságát igazolta. Ez el- i len az akarat ellen tiszta dolog, hogy jog©- j san kifogást senki se emelhet. De nem emel­het kifogást az ellen sem senki, hogy az ál­lam kormánya szeretné, ha ez az ünneplés az állam összes népeinek, összes állampolgá­rainak közakaratával történne, azonban ezen kívánságának teljesülését az állam összes népeinek, összes államipolgárainak szabad ak a r a telh a 1 ár ozására bízza. Ezzel a ki-fogá- solhatatlan állásponttal teljesen összhangban van az a tény, hogy a csehszlovák köztársa­ság nem alkotott olyan törvényt, amely a tiz éves jubileum megünneplését az állaim ösz- szes népeire, összes állampolgáraira nézve kötelezővé tette volna és az a tény, hogy végrehajtó hatalma nem bocsátott ki törvé­nyes hatáskörében olyan nyílt rendeletet, amely ünneplési kényszert létesített volna és pedig büntetés jogkövetkezményének a terhével. Ha ellenkezőleg történt volna, ak­kor bizonyára a megalkotott törvény vagy a végrehajtó hatalom által kibocsátott nyílt rendelet erősen érintette volna a jubiláns ünnep jelentőségét. Mert az európai kőzvé Töményben az a meggyőződés jöhetett volna létre, hogy csak egy kényszerünneplésről vara szó, amit nem az állam lakosainak a többsége kíván. Az állam kormánya. tekin­tettel. volt arra, hogy a köztársaság alkot­mánytörvényének, vagyis a 121-1920. számp törvénynek a 121. szakasza a lelkiismereti szabadságot minden feltétel nélkül biztosí­totta a köztársaság összes állampolgárai ré­szére s ezzel szemben még csak a látszatát is ki akarta kerülni annak, hogy az alkot­mány nyílt rendelkezésének érvényesülését meg akarja kerülni vagy pláne, hogy ezen rendelkezés hatályát részben vagy egészben meg akarja semmisíteni. Ezzel nincs ellen­tétben az, hogy a törvényhozással a vélt többségi akarat által a jubileum emlékére a Paris, október 24. A párisi lapok pesz- szimizniussal Ítélik meg Parker Gilbert brüsszeli tárgyalásának eredményét. Az Éctho de Paris szerint a jóvátételi főbiztos útja ku­darccal végződött s még a királytól kért audiencián sem tudott eredményt elérni. Kétségbeesetten kérte, hogy a jóvátétel ren­dezésének érdiekében fogadják el uj tervét, amely a Belgiumnak járó német évjáradékot csak minimálisan csökkenti, a belga illeté­kes tényezők mégis hajthatatlanok marad­tak. Francqui és Delacroix belga bankárok, akiket a belga kormány a közeli napokban a jóvá tétté li kérdés ügyéiben .összeülő szakértő­bizottság megbizottaivá nevez ki, szintén nem azonosították magukat Parker Gilbert •reformterv ével. Houtart be'ea pénziigyminiszter a jóvá­tételi biztos tiszteletére reggelit adott, amelyből azonban Parker Gilbertnek nem sok öröme volt. Houtart nyíltan kijelen­tette, hogy Belgium teljes energiával tilta­kozni fog a jóvátétel évi járadékainak csökkentése ellen. A németek pillanatnyi­lag amúgy sem fizetnek többet évente Bel­giumnak egy milliárd franknál, holott Belgium újjáépítésének költségei évente több mint három és fél milliárd frankra rúgnak. A belga költségvetés egyensúlya csak a jóvátételi fizetségek jelenlegi ösz- szegéve! biztosítható, csökkentésével a. helga közgazdaság menten összeroppanna. Belgium szempontjából az is föltétlenül szük­séges, hogy a háború alatt Belgiumban ki­adott német papírpénz ügyét rendezzék, mert az adófizetők nem (hajlandók vagyonuk­nak azt a részét, amelyet német frankokba fektettek, elveszteni. Ellentétben a jóvátétel végösszegének csökkentéséről szóló hírek­kel, Belgium a legközelebbi jóvátételi reví­ziós konferencián a német évi járadékok emelését és a háborús papírpénz kérdésének megoldását fogja a leghatározottabban köve­telni. Angiiéi ragaszkodik a Balffour-jegyzékhez London, október 24. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója Churdhillál folytatott beszélgetése nyomán bejelenti, hogy ellen­tétben az elterjedt hírekkel, Anglia föltétle­nül ragaszkodik a Balffour-jegyzék betartásá­hoz, amely — mint ismeretes — Angliának a jóvátételi kérdéssel szemben elfogadott ál­láspontját szögezi le. A Parker Gilbert, Poin- caré és Chudhill megegyezéséről szóló hírek koraiak. Egyetlen angol kincstári kancellár sem egyezhet bele abba, hogy külföldi hatá­sokra ujaibb súlyos megterhelést rőjjon az angol adófizetőkre. A francia kormány maga is megcáfolta a tévútra vezető tuloptimista sajtók óraimén tárokat. A valóság Churchill és Poincaré párisi talál­kozójáról annyi, hogy az angol pénzügyimi­niszter újból állást foglalt a Balifour-jegyzék mellett és Poincaré kitartott régi álláspont­jánál, amelynek lényege, mint ismeretes, az, hogy Franciaország Németországtól a francia szövetségközi adósságok teljes törlesztésén kívül az újjáépítés munkálataira fordított összegek megtérítését is követeli. A Daily Telegraph kalkulációja szerint a belga, igények szem előtt tartásával a jóvá­tétel végösszegéit száz-százti'z millió font sterlingre fogják leszállítani, mig az ed­digi standard a évi járadékok alapján 125 millió font volt. Kérdéses, vájjon ezért az aránylag minimá­lis csökkentésért a német kormány föláldoz­za-e a ma érvényben lévő és a birodalmi kormánynak komoly kedvezményeket je­lentő transzfer-klauzulát. Amerika désinferessemenfje Washington, október 24. A United Press jelentése szerint Coolidge elnök a kö­zeljövőben (megtartandó jóvátételi szakértő- konferenciára nem kíván hivatalos amerikai megbízottakat küldeni. A kormány eddig hi­vatalosan nem is értesült a kilátásban lévő konferenciáról. Katasztrofális árvíz a francia Híresekben Páris, október 24. A francia Alpesekben több hegyi patak és kis folyó kiáradt s elbo­rította Grenoble vidékét. Az Isere Grenoble fölött áttörte gátjait s a vidéket negyven ki­lométer hosszúságban és öt kilométer széles­ségben elöntötte. Hat község elpusztult. A megfeszített erővel dolgozó utászcsapaitok csak nehezen tudták a flvak lakosságát meg­menteni. Az egyik gverekszanatóriumban a beteg gyerekeket a személyzet csak nagy üggyel-bajjal tudta az elöntött földszintről az emeletre menteni. Ez a szanatórium hozzáfér­hetetlen s lakóit nem lehet biztos helyre szál­lítani. Az Isere uj ágyat vájt Grenoble felett s valószínűleg nem tér vissza régi medrébe, A hullámok két vashidat elsodortak. A cham- beryi villámosmüvek viz alatt állnak. Nizza közelében Vesubie vidékét foly­tonosam ismétlődő földcsuszamlások veszélyez tetik. Rocquébillierest, amelyet 1926-ban egy földcsuszamlás csaknem elpuszitott, most is­mét komoly veszély fenyegeti. A kitűnő mű­utat kétszáz méter szélességben járhatatlanná tették a földcsuszamlások. köznyomoruság enyhítése végett egy na­gyobb összeget kivan a kormány az állami költségvetésnek vagy a szociális biztosítás összegyüjtendő alapjainak terhére felhaszr nálni. Hiszen a köznyomoruságot enyhíteni úgy az ünneplőknek, mint az ünnepléstől el- vonulóknak érdekében áll és kötelessége. De nincs ezzel ellentétben az sem, ha az ál­lamkormány nyílt felhívást bocsát ki a köz­társaság összes népeihez, összes állampolgá­raihoz, hogy a jubiláris ünnepségeken telje­sen szabad akaratélhatározá6ukból vegye­nek részt. Elvégre is joggal megteheti az ál­lamnak a végrehajtó hatalma azt, hogy ezzel a kérelemmel fordul a köztársaság összes népeihez és összes állampolgáraihoz. És jog­gal megteheti azt is, hogy az általa helyes­nek. gondolt érvek felsorakoztatásával meg­kísérli az összes állampolgároknak oly meg­győződését kialakítani, mely szerint a tiz éves jubileum egy feltétlen szükségesség, hogy az ünneplésen való lelki jelenlét az egyes állampolgároknak valódi örömet okoz­hat. Ennek a. kísérletnek azonban nem sza­bad semmiként és semmiféle jogkövetkez­ményeket emlegetni, mert az már támadás lennie a lelkiismereti szabadság ellen. De már az határozott ellentétben lenne a helyes állampolitikával, ha titkos kor­mányrend©] etek útjára lépne a kormány s ez utón, tehát elburkoltap, mégis ünneplési kényszert alkalmazna. A titkos rendeletek módszere nem illik egy szabadi, demokrati­kus köztársaságba. Az csak az abszolutiz­mus, az önkényuralom kormányzati rend­szerébe való, ahol a hatalom az első. s csak azután jön a jog. Nem is lehet a csehszlovák köztársaság kormányáról feltételezni azt, hogy a jubiláris ünnepségekkel kapcsolatban a titkos rendeletek eszközéhez nyúlt volna. Még csak azt se szabad feltételezni, hogy szóbeli rendeletekkel kísérelne meg némi kényszert alkalmazni. És há vannak mégis a perifériákon, egyes vidékeken szórványosan olyan jelenségek, amelyek a hivatalos presz- szió gyanúját kelthetnék fel, azt helyeee® csak az egyes közigazgatási tisztviselők túl­buzgóságának kell tekinteni, akik a kor­mány nyílt álláspontjának érvényesülése ér­dekében kifejtett kiváló munkájukkal min­denáron érdemeket akarnak szerezni. A* ilyen hivatalos cselekedetek azonban már a hivatalos hatalommal, való visszaélés hatá­rain mozognak. És ha vannak tényleg ilye­nek, úgy a kormány egy percig se habozhat, mert a legteljesebb nyíltsággal és határo­zottsággal kell hogy fellépjen minden köz­igazgatási visszaéléssel szemben, amely az alkotmány által biztosított lelkiismereti sza­badság ellen támadást jelent, ügy gondol­jak, hogy a hivatalos pressziő gyanúját el­oszlatni a kormány kétségtelen kötelessége s a közérdek szempontjából helyesen jár el az, aki a vidéki nagyhatalmasságok túlkapá­sait a kormányzatnak tudomásár adja. Mert az ünnepségek értékét kétségtelenül róni ja' egy olyan rendelkezés, amely például a ri­maszombati járás egyes (véletlenül magyar)' községeiben elhangzott s amely szerint a község köteléé a jubileumkor este máglyát gyújtani, hivatalosan ünnepélyt tartani s ar­ra a járási székhelyen működő Matica Szlo­vák Közművelődési Egyesülettől kiküldöttek' által szónokot kérni, a kiküldött napidiját és költségét megfizetni s a szénok rendelkezé­sére megfelelő fuvart adni és a szónokot meghallgatni. Más járásokban, különösen a magyar járásokban a járási főnök a jegyző­ket csak arra utasítja, hogy gondoskodjék, hogy a járási székhelyen tartandó jubiláris ünnepségeken minden község kellőleg kép­viseltesse magát. Az ilyenfajta kilengések' ellen a kellő jogvédelmet mindenkinek biz­tosítani kell. A helyes álláspont csak az lehet, hogy mindenkinek szabad akar atelhafár ozásár a bizatik, hogy akar-e ünnepelni és miként akarja valódi örömét kifejezésre juttatni. A’ hazug öröm csak az ünnepély presztízsét sértheti. A hivatalos pressziő és az ünnep-' rontás szigorúan tilos és teljes szigorral bűn-' tetiendő. Ez az álláspont a lelkiismereti sza-* badság valódi érvényesülését jelenti.

Next

/
Thumbnails
Contents