Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-05 / 227. (1854.) szám

2 ______________yAftfc:rl 1 1938L jctóbw_5!jpgnte^ a teljéi egyenjogo«itiUá4 kívánjuk a magyarságnak — az államban élő többi nemzetekkel — minden vonalon. Szlovenszkő szlovák őslakosságának autonó­mia-követelését magunkévá teltük, úgy azonban, hogy a magyarság részére a nemzeti önkor­mányzatot követeljük. dik bele ebbe a programba — igy az egyaze-' rüség az állami és községi törvényhatő* közigazgatás minden ágában —, mindég oü<_ rokrácia leszerelése, az ezrekre mén mással ellentétes rendeletek össze^^j^,^ és a törvényhozás egyszerűsítésé Teljes sajtó-, szólás-, gyülekezési ée egyesülési szabadság. A ’^ternéjy- és vagyon­biztonság egyszerű, de hatásos biztosítása. Az ideális állami szervezetnek nem sza­bad rán lezed-nie a polgáraira, úgy, mint ahogy &z ma itt történik. Az ideális államban az állam fenbatósá- gát a polgár nőm érzi. Altatóban minden szaktevékenységre foko­zott gondot kell fordítanunk, igy nagy jelen­tősége van az iparostársadalom ügyeivel való intenzív foglalkozásnak. /Megtartani a nemzet minden értékét r Csak igy látjuk biztosítva a magyarság érde­két és ez felel meg demokratikus hitvallá­sunknak is. Ruszinszkó nemzetközi szerződésekben biztosított autonómiája megvalósítása szintén fontos követelésünk. Kultúrpolitikai szempontjaink közül ki­emelendő nek tartom a vallásoktatás kötele­ző voltának követelését, az egyházak állami támogatását, a lelkész} kongnia annak idején felállított követeléseink szerint való rende­zését. Iskolai autonómiát követelünk. A szociális gondoskodás szempontjából fontosnak tartjuk a munkásbiztositást, de Önálló munkásbiztosi tő pénztárakkal, ame­lyek létesítése szabad szervezkedés alapján történik. Követeljük a szociális biztosítás törvényének radikális módosítását e hogy a nyert sok millió tőke. annak a termelésnek álljon rendelkezésére olcsó hitel alakjában, amelyik összeadta. A magkor faláért A mezőgazdaság felemelése és termelé­sének növelésében elsőrendű kötelességei vannak az államnak, mert ez az összes 'tár­sadalmak, osztályok boldogulását jelenti. Ezen van a súlypontja a pártprogramnak e mindaddig, mig a szabad határon túli keres­kedelem kapui meg nem nyithatók, ennek az elvnek megfelelő adó-, tarifa-, vám- és általában mezőgazdasági politikát köve­telünk. Föl kell emelni az Ösföld népét, a falut a sötétségből, mert ez az a kifogyhatatlan erőforrás, amely uja-bb és újabb friss és egészséges vért és szellemet visz a degeneráláera hajló, lelki­leg és testileg lerongyolódó emberiség ré­szére. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mily nagy jelentősége van a mi magyar nemzeti életünkre a falu szellemi és gazdasági fel­emelésének. A nemzet és Önmaga iránti kö­telessége a müveit társadalomnak kitekinte­ni a falu felé. Pártunk tevékenységének iránya eddig is ez volt, most fokozott mértékben kell tel­jesítenie a magyar falu népe iránti köteles­ségét. Ezer és ezer kérdés és feladat kapcsoló­Célunfc feló eddig is az ellenzéki politi­ka terűimén mozogtunk. Volt alkalmunk meg­győződést neT( tm arról, hogy az a jóakarat, ami a mag) r$á.g kérdéseinek megoldásához, legalább sérelmeink orvoslásához vezethetne, j nem elég nagy, vagy ne-m elég komoly és igy j nincs egyéb tennivalónk, mint erélyes ellen­zéki álláspontot képviselni és igy adni hangot sérelmeinknek. Ezzel egyidejűleg erőteljes szervező és tanító munkával, szövetkezeti és egyéb pozitív tevékenység elősegítésével tar­tani meg népünk kulturális és gazdasági erőit. Megtartani a nemzet minden értékét — egyszerű és világos célkitűzés. — A magyar báz, a magyar család, az iskola, — ezek védel­me a legszebb hivatás, — ha még oly áldoza­tos is. Pártunk megszületésekor a magyarság politikai frontjának egységesítését tűzte ki céljául. Nyugodt lelkiismerettel tekinthetünk a múltra és mogáílapithaijuk, hogy munkánk ebből az irányból soha ki nem tért és ma is óhajtjuk és mindent meg akarunk tenni a ma­gyar egység érdekében, örvendetes dolog, hogy legalább bizonyos szakkérdésekben sike­rült az összekapcsolódás az országos keresz­tény szocialista párttal. Az együttműködés le­hetőségei meg vannak a magy ar nemzeti mun­káspárttal. A szlovenszkói németség számot­tevő része a szepesi német pártban foglal he­lyet, ezzel a párttal való zavartalan fegyverba­rátságunk ma is fennáll. A csehországi német pártoktól, azok kor­mán) balépése miatt kelleti megválnunk, miu­tán mi ellenzéki álláspontunkat az i»mcrt okokból fel nem adtuk. Szükségét tartom leszögemi, hogy a ro­kon polgári pártok összefogása tekintetében mindent meg fogunk tenni, ezentúl is baráto­kat, támaszt szerezni igyekszünk. Az államjubüeum és a magyarság A köztársaság tízéves fennállásának jubi­leumára országszerte folynak a készülődések. Ezek a jubileumi ünnepségek bennünket el­sősorban a magyarság helyzetével való vonat­kozásban érdekelnek. A köztársaság elnöíke újévi üzenetében úgy nyilatkozott, hogy „meg fogjuk vizsgálni, mit tettünk tíz év alatt és feladatunk a hibákat kiküszöbölni, korrigál- ni“. Ez a nyilatkozat adja meg nekünk az irányt, hogy mit tegynük a tízéves jubileum alkalmából. Korrigálni való bőven van, a tiz elmúlt esztendő ontotta, a hibákat. A magyar­ság sorsát türelemmel, de önérzetesen viselte, teljesítve mindenkor állampolgári kötelessé­gét Javaslom, hogy nagyarányú akció indittassék meg a ma­gyar pártok együttese által mindazoknak a sérelmeknek orvoslása érdekében, amelyek már halasztást nem tűrnek és végre kerüljön le a sérelmek napirendjé­ről az állampolgárság és illetőség kér­dése, a nyugdíjasok és elbocsátott tisztvi­selők jogos igényei kielégittee-senek, a földreform nemzoti kilengései reparál- tassauak. Ezenkívül még sok 'más, a nemzet életére és jövőjére fontos kérdés vár megoldásra, ezeknek követelése változatlanul programunk. Az akció kezdeményezésével és végrehaj­tásával bízassanak meg a párt törvényhozód. A párt bizalma vezére iránt A pártvezérnek nagy tetszéssel fogadott beszéde után Btónár Béla dr. meleg szavak­ban mondott köszönetét a pártvezérnek, hogy újból elfoglalta azt a helyet, ahonnan a ma­gyarság annyi sikeres akcióját diadalmasan vezette. Indítványára a pártvezetőség kimondotta, hogy Szent- Ivány József pártvezér politikáját a ma­gyar nemzeti párt teljes mértékben ma­gáévá teszi, azzal magát mindenben azo­nosítja és azt minden erejével támogatja. A pártvezért a legteljesebb bizalmáról és szeretettéről biztosítja és az általa előirt nem­zeti munkában való részvételre utasítja a párt minden tagját. KülSn lista az országos választáson Azután foglalkozott a pártvezetőség a kü­szöbön álló közigazgatási választások kérdésé­vel. Törköly József dr. elnök ismertette a ri­maszombati pártkerület határozatát, amelyben felkéri az országos pártvezetőséget, hogy min­dent kövessen el avégből, hogy a magyar nem­zeti párt az országos kerésztényszocialista párttal közös listával menjen e választásokba. Ezután előadta azon tárgyalások eredméuyét, amelyek a két párt megbízottai között lefoly­tak s amelyeknek végeredménye az volt, hogy az országos kerésztényszocialista párt elzárkó­zik a közös lista mellett történő választási el­járás elől. Beható vita után az országos párt- vezetőség a következő határozatot hozta: A magyar nemzeti párt a magyarság egysége, szükséges együttműködése érde­kéből feltétlenül kívánatosnak tartotta azt, hogy a közigazgatási választásokba a ma­gyar nemzeti párt és az országos keresz- tényszocialista párt közös listával menje­nek. Tekintettel azonban arra, hogy az or­szágos keresztényszocialista párt az orszá­gos képviselőtestületi választásnál nem óhajt közös listával menni, — a magyar nemzeti párt kénytelen elhatározni azt, hogy külön listával megy az országos kép­viselőtestületi választásba. Elhárít magá­tól azonban minden felelősséget azokért az összmagyarságot érhető esetleges káros következményekért, amelyek a külön lista alkalmazásából előállhatnak. Kimondja a magyar nemzeti párt, hogy a külön listáját az országos kerésztényszocialista és a ma­gyar nemzeti munkáspárt listájával csa­tolni kész. Végül kimondja, hogy a párt a magyarság szükséges együttműködésének létrehozását továbbra is munkálni fogja. A magyarság és a mezőgazdasági fanács Fontos határozatot hozott a pártvezető­ség a szlovenszkói mezőgazdasági tanács új­jászervezésénél a magyarságot ért sérelmeik ügyében. Elhatározta, hogy az egyenlő elbánás elvénél fogva tovább­ra is követeli, hogy a szlovenszkói mező- gazdasági tanácsnak a magyar osztálya minél előbb álliítassék fel. Tiltakozik azon eljárás miatt, hogy a legkö­zelebb megtörtént személyi változtatásokat a mezőgazdasági tanácsnál úgy intézték el, hogy a szlovenszkói mezőgazdasági tanácsnak egyetlen magyar tagja sem neveztetett ki. Megállapítja a pártvezetőség, hogy a magyar mezőgazdák érdeke parancsolja, hogy mind­addig, amig a szlovenszkói mezőgazdasági ta­nácsban a magyar mezőgazdaság érdeke képviselve nem Lesz, kötelessége azt a ma­gyar nemzeti párt mezőgazdasági szakosztá­lya révén felkarolni és azért a mezőgazdasági szakosztályi megbízza mindazon teendők végzésével, amelyeket a szlovenszkói mezőgazdasági tanács ma­gyar osztályának kellene teljesítenie. A törvényhozókat felhívja, hogy ezen ügyben a magyarság törvényes követeléseinek telje­sítését továbbra is kísérelje meg a teljesülés stádiumába hozni. Az állampolgársági kérdés rendezéséért Az állampolgárság és illetőségi kérdések terén uralkodó jogellenes és embertelen kor­mányzati állásponttal foglalkozott azután a • pártvezetéség. Erre vonatkozólag Holota Já­nos dr. nemzetgyűlési képviselő indítványára a következő határozati javaslatot fogadták el: A magyar nemzeti párt országos párt- vezetősége megállapítja, hogy az állampol­gársági kérdés mai kezelése tarthatatlan. Ez okból szükségesnek tartja az állampol­gársági sérelmek megszüntetése és az ál­lampolgársági kérdés végleges jogi szabá­lyozása céljából széleskörű és energikus akció megindítását, miért is felhívja tör­MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ") umim. s m:mn mmmm® (32) | Görcsös rángató zásai és arcának eltorzulása, amelyet egészen jól megfigyelhettem, mi­dőn a földre vetette ma-gát és a lehullt ál­arca több lépésnyire elgurult, olyan termé­szetesek voltak, hogy ez már nem lehetett komédia. Mái beszéde közben is több ízben görcsös rohamok vettek rajta erőt s ha eleinte ezeknek eredetét illetőleg kételyeim voltak is, most már eltűntek ezek. Hiszen sátorában velem akarta megitatni azt a teát, amely ilyen borzalmas görcsöket okozott! Bizonyára távol akart tartani engem a mai áldozati tánctól, ezért akarta velem raegitatni azt a mérges főzetet, mint teát. De én kicseréltem a csészéket, úgy hogy Ő maga itta meg a gonosz kotyvalékot. S mialatt azt várta, hogy én fogok görcsökben vonaglani fekvőhelyemen és ő azalatt elvégzi Minne- hahával hókuszr'pókuszait. most úgy fordult a dolog, hogy 5 itta meg a „gonosz orvos­ság" levét. Agyafúrtsága azonban legna­gyobb fájdalmában sem hagyta cserben s a történteket — habár a dolgok Összefüggését éppen olyan jól tudta, mint én — azzal ma­gyarázta, hogy „belészállt a keresztény Isten". Most már értettem, bog)' az élénk ide- oda futkosás, amely nekem reggel feltűnt, az esti áldozati tánc miatt történt. Előzetes megbeszélés szerint azonban ezt titokban kellett tartani előttem. A varázslót krvjtfék s a felesége, követte. Ez az esemény bizonyos háborgást idézett Fel a gyütósben, amely azonban nyomban elült fm feKrütt érdekTŐdés támadt a helyt- ben, midőn, eddigi részvétlenségéből és mozdulatlanságából kilépve, felugrott Min- nehaha. Mintegy kérőleg nyújtotta ki kezét a jelenlevők felé, szemei ragyogtak, az arca -lángolt. Csodálatos szépségét még sohasem vettem úgy észre, mint ebben a pillanatban. — Ez az a jel, amelyre vártam! — kiál­totta. — Nem a keresztény Isten szállott be­léje, hanem az ördög, akit ti Fekete Szel­lemnek neveztek. Tudtam, hogy Isten nem enged meg olyan vétket, aminőt ő akart el­követni ellenem- Az Istennek nincs semmi dolga a gonosz emberekkel, de lesújt arra, aki ellene támad, mint ahogy most Barna Mennydörgésre is lesújtott. A keresztény Isten nem más, mint Manitu. A régi időkben az emberekhez szólott és amit mondott, fel van jegyezve abban a könyvben, amelyet a fehérek iskoláiban tanítanak. Sioux-törzs férfiai és asszonyai, hall­gassatok rám! Hogyha a keresztény Isten Barna Mennydörgésbe szállott volna, most nem beszélhetne belőlem. ín most úgy káro­molnám, amint az előbb ő káromolta. És mit teszek? Itt állok, hogy hirdessem őt nektek ée ezzel bizonyltom, hogy Barna Mennydör­gés hazug. A fehérek iskolájából visszatér­tem hozzátok, szivemben igaz sioux vagyok, akinek nincs forróbb kívánsága, mint hogy a törzset ismét naggyá és hatalmassá te­gyem és, ha szükség van arra, hogy főnököt adjak nektek azáltal, hogy squáwja legyek, akkor hozzatok nekem egy becsületes em­bert és én ... — a hangja most bizonytalan­ná lett — As én az leszek neki... ami lehetek ... — De ne kívánjátok tőlem, hogy oly durva, bűnös embert válasszak, mint Esős Arc. Ha főnökünkké lenne, ez népünk végét jelentené. A mai idő nehéz az indiánok szá­mára. Elvették tőlünk az országot és ahol ti azelőtt bivalyokra vadásztatok, a fehérek ekéje nyomán aranykalászok teremnek. Nem maradt egyebünk, mint a reservation. De apámnak igaza volt; hiábavaló arról álmo­dozni, hogy a régi idők visszatérnek. Uj vi­lág jött el és ehhez nekünk is alkalmazkod­nunk kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fehérektől csak a terheket vegyük át és el­utasítsuk magunktól a jót, amit tőlük ta­nulhatunk. — Barna Mennydörgés hazudik. Manitu nem nyilatkoztatta ki neki álmában, hogy nekem Esős Arc feleségévé kell lennem. Manitu, akit a keresztények Istennek nevez­nek, nem áll összeköttetésben rossz embe­rekkel. Barna Mennydörgés azt csak azért mondja, hogy meghálálja a whiskyt, amit Esős Arc ad neki, amint ma másoknak is adott, hogy... Nem hallottam tovább, mert ebben a pillanatban fekete árnyék termett mellettem és két vasmarok szorította össze a nyaka­mat, mint gyilkos csavar. — Megvagy! — sziszegte egy érdes hang és Esős Arc düh fői eltorzult arca je­lent meg előttem. Ki akartam szabadulni, de nem sikerült. Marka mind erő-sebben szorította a nyaka­mat, úgy, hogy elifulladt a lélegzetem. Táma­dóm a rajtaütéssel előnyös helyzetbe került és ezt ugyancsak kihasználta. Oldalam mel­lett állt és ez a védekezésre a legrosszabb helyzet. De egy pillanat elég volt ahhoz, hogy meglepetésem bőd felocsúdjak s mialatt vérem a fülemben zúgott, szemem előtt pedig ara­nyos csillagok kezdtek táncolni, jobb öklömet minden erőmmel a rézbőrti gyomrába vág­tam. Abban a pillanatban, amint fájdalmá­ban kissé meglazult nyakamon a szorítása, szembe fordultiam vele, bár a nyakam csak alig tudta követni a fordulatot. Azután két karomat az övéi közé nyomtam és olyan erővel ütöttem szét, hogy vas irmai sem tud­tak ellenállni a lökésnek és kénytelen volt elereszteni a nyakamat. Közben néma kísérőm rémült arccal és az ő szokásos, fü-ltépő kiáltásával a házba ro­hant, elárulva, hogy kinn valami szokatlan dolog történik. Támadómtól két vagy három lépéssel hátra ugrottam és előrántottam revolvere­met. — Ha egy lépéssel közeledsz felém, gazember — kiáltottam reá, golyó szalad a fejedbe! Nem tudom, hogy fegyveremtől féltében tette-e, vagy mert most csomó indián jelent, meg — többen égő fahasábokat lobogtatva —, de támadását nem ismételte meg. Amig csak a néma — tehát tanúskodás szempontjából veszélytelen fiú — állt ott, a gyilkosságtól sem riad* volna vissza. A nagy számban megjelent törzstagok azonban, akik­nek hallgatásában nem bizhatott, mert telje­sen, már változtattak a dolgon. Ezért, oko­sabbnak tartottam én is, ha visszadugom re­volveremet a táskámba, annál is inkább, mert Minnéhaha imént elhangzott kijelenté­sei alapján nem volt biztató véleményem a többiek jelenlegi hangulata felől sem és nem akartam még jobban felizgatni őket a revol­veremmel. Az indiánok közé állva kerestem tehát fedezéket. — Mi baj van?... Mi történik itt? — kérdezték mindenfelől. — Betolakodott idegen! —- felelte gúnyo­san Esős Arc. Mind több indián jött ki a háziról. Végre megjelent Minnéhaha is. Mikor megpillantott és megismert, lát­tam, hogy el fehérednek az ajkai, pe nem szólt semmit. — Hallgatózott! - kiáltották többen az újonnan érkezők felé. — És kinek ártottam ezzel? —- szóltam oda. — Mfér1 ne nézhetném meg, ha ünne­peteket ülitek? (Folytattuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents