Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-23 / 242. (1869.) szám
4 »w>5gá-MA@tSm^ 1928 október 23, ked& MŰSORON KÍVÜL írja i MARXI SÁNDOR A HALOTTAK Vacsora előtt a félhomályos szobáiban ülték és a baiottaükről beszéltek. Abból az alkalomból beszéltek balottaik- ról, bőgj’ rizsás hús lesz vacsorára s Frici szerette a rizsás húst. Frici arcképe a harmadik szobában lógott azzal a magabizalommal, ahogy csak fiatal halottak tudnak arcképeken mosolyogni, mint akik biztosak a dolguk felől, hogy az utókor nem feledheti el őket Idősebb halottak fotográfiáiból hiányzik ez az önbizalom. Szerényen lógnak a falakon, inért tudják, hogy csak penzióban vannak itt s alapjában kegydijat kapnak az élőktől. Tudják, hogy még egy-kót generáció s minden érzelmi tartalmat íkisziv fakó vonásaikból az idő, ócska képek lesznek csak, ahhoz nem elég' öregek s mutatósak, hegy az ősök helyén lógjanak s ahhoz nem elég érdekesek, hogy a dédunoka helyet keressen nekik a falon. Frici még úgy lógott, mint. aki bele akar szólni a család ügyeinek menetébe, uj szellemet akár hozni az üzletbe, majd ő megmutatja. Gábor bácsi már csak lógott, szinte pipázott a falon, csendesen, öreges alamuszi bé- külókenységgel élvezte kegy diját az élők emlékezetében. örült, hogy él . , . Gizella néni, legyünk őszinték, egy kissé már halott, volt, pedig még nincsen nyolc esztendeje, hogy meghalt Mintha a szobában se lett volna. Pedig fia, a vegyészmérnök, Gizella néni egyenes folytatása vérben, húsban, csontokban, sejtekben, idegekben, sőt egy makacs kis szemölcsben is, amit Lipót, a fiú, pontosan lenn hordotta bal szája alatt az állón, ahol Gizella néni, ott ült az ablak előtt a hintaszékben s a mód, ahogy elhúzott terokhangoo azt mondta: „Nekem az a véleményem, hogy nem elég lemosni a falakat okvetlenül szükség van cyánra is“, egészen Gizella néni módja volt. ő is mondhatta volna. Mikor halt meg Gizella néni? Még két-három év előtt előfordult befőzésnél, nagytakarításinál, hogy idézték nevét és házi tanácsait betegségeiknél felhasználták bölcs receptjeit s az elefánt- csontkéz, ez a miniatür-kéz egy hosszú ében- pálca hegyében, amit Gizella néni Karlsbad- ban vásárolt s amivel előrehaladottabb éveiben a hátét szokta vakarni, ott feküdt lipót íróasztalén a kegyelete* tárgyak között. Mégis, körülbelül két éve Gizella néni már olyan halott veit mint soha azelőtt. Egy szép napon, talán hat évvel halála után, az egész "világ számára meghalt Tannak ilyen halottak, akiket még vidéki spiritiszták sem idéznek. Most sem beszéltek róla, most, mikor vacsora előitt a hálóztaikról kezdtek beszélni. Még látták a félhomályban ebben az órában egymás arcát, de csak úgy, ahogy beszédközben hallottaák arcát, látták, összevissza beszéltek, csendesen, ahogy már halottakról beszélni lehet, akiknek lényét, cselekedeteik emlékét rendszerbe foglalni nem lehet többé. Voltak haragosaik a halottak között, akik változatlanul haragudtak reájuk, mint szegény Jenő, Isten nyugosztalja, Jenő egész életében tartotta a haragot s nem járt közéjük s most valahogy úgy érezték, hogy Jenő sértődötten sétál, valahol az Elysiumban s rosszakat mond reájuk az ángy aláírnák. S beszéltek hűséges halottaikról, nagyapáról, aki kedves és huncut szürke szemével ma is árt egy kissé még a családi vagyonnak, mert nem lehetetlen, hogy végtelen jóságában valahol titkon váltókat ir alá könnyelmű szeráfoknak. S ahogy a kis Muhi befutott a szobába, az csodálatos volt, hogy mennyire az apja mozdulataival adott elő valamit, pedig az, szegény, igazán úgy hált meg a Doberdótn, hogy könnyen 5 lehet az Ismeretlen Katona. S mert éhesek voltak s ennek következtében idegeik frissében működtek, tapogatózva nézni kezdték egymást felületes és homályos érdeklődéssel, mindazt, ami valószínűen közös volt bennük, arcukban és mozdulataikban, az elköltözőitek tulajdonságaival. S mert neveket idéztek, egy kissé mind úgy ültek ott, mint a vasárnapi médiumok ülnek kispolgári szalonokban s az emlékezés a«zt- rál-Léuyei ömlőitek mozdulataikon át. Az ebédet mir rége® megemésztették. * most vacsora előtt légiesen ültek emlékeik között. Csendesen beszeltek b egy pillanatra mind úgy érézték, hogy a halottatk beszélnek ezekben a szobákban tovább, a halottaik tesznek ée vesznek ezekben a szobákban a Frici talán csakugyan betársulhatna az üzletbe s Jenővel ki kellene békűlftl « mikor besötétedett, mind elhallgattak s abban a két percben, amíg valakinek eszébe jutott felgyújtani a lámpát, életükben először érezték bi zonytalanpak azt, amiben mindig hittek, címüket és rangjukat, személyhez kötött tdaj4onsÓ£a|kgt* lépjük. (Ulicüyomi* fcíioif reális esciszfcenciáját, azt, hogy csakugyan ők élnek itt s nem valami átmenet él helyettük nagyapa és a kis Muki között. Ebben a két percben úgy érezték, mintha egy láthatatlan kéz leemelné róluk az élet személyhez kötött felelősségét, mert az ember nem lehet teljesen felelős azért, amit még nagyapa kezdett el s e kis Muíkd sem fog teljesen befejezni. A villanyfényben pislogtak, elhallgattak és nem néztek egymásra. Aztán átmentek az ebédlőbe és megették a rizsás húst. Szótlanul ettek s közelebb húzták a székekékf egymáshoz s a cseléd betette a fatáblákat az ablakon, mintha vihar készülne valahol, ami egy lélegzettel elfujhatja az egész árnyékot, ami ők s aminek kézzelfoghatóságában hús és desszert között már megint erősen és meggyőződéssel hinni kezdtek. Hogyan barátkozzunk a gyermekekkel? Irta: Jessie C. Fanion A felnőttek legtöbbje érdeklődik a gyermekek iránt, szereti őket, sőt azok, akik bánni is tudnak velük, büszkék erre a tudományukra. — Akik nem értenék ehhez, azok szerétnek gúnyos fölénnyel valami hibát konstatálni a gyermekeknél. Elenyészően kevés azoknak az embereknek a száma, akik csakugyan értik a módját, hogy a gyermekekkel miképpen kell mégbarátkozni. Az átlagember, ha váratlanul abba a helyzetbe kerül, hogy beszélgetést kezdjen egy gyermekkel, teljesen tanácstalanná válik és végül a legmegszokot- fabb kérdések egyikére szánja el magát: — Hogy hívnak? — így kezdi, vagy ha ragadt rajta valami a tanítókról, igy teszi fel a kérdést? — Meg tudod mondani a nevedet? Kinek a fia vagy? Ez a kezdet tulajdonképpen nem rossz, mert ha szerencsénk van, egészen jól kialakulhat a beszélgetés. Feltéve azonban, hogy a gyermek félénk, nehezen szólal meg és mereven bámészkodik; a felnőtt a legnagyobb erőlködéssel iparkodik kisütni, hogy mit is kérdezzen. Ilyenkor azután ez következik: — Micsoda, hát nem tudsz beszélni? A kis- cica talán leharapta a nyelvedet? Most már végleg kátyúba jutott, mert erre az együgyü butaságra igazán nem lehet felelni. — Nem akarsz velem jönni és az érn kis fiam lenni? — ilyesmit rendszerint ügynökök, ügyvédek, szerelők, egyszóval olyan emberek kérdeznek, akiknek az a hivatásuk, hogy a mások otthonába behatoljanak. Talán a legrosszabb, amit a gyermek elképzelhet, hogy egy idegen váratlanul elviszi, mert mindenben, ami idegen, egyúttal veszélyt is lát Gyakran láttam kicsiny fiam ijedt arcát ha valamelyik látogató ezzel az értelmetlen kérdéssel fordult hozzá; nagy fáradságba került megnyugtatni ée megmagyarázni, hogy senkinek nincs joga őt magával vinni. Ez tehát a legkevésbé célravezető kérdések közül való, ha a gyermekkel beszélgetni akarunk. Semmivel sem okosabb ennél a következő kérdés: — Adj nekem a babádat, hazaviszem magamnak. Jó lesz? A gyermek szemei abban a pillanatban tágra nyílnak és könnyel telnek meg. Gyorsan biztosítanom kell róla, hogy ez csak tréfa volt és nem akarja senki a babáját elvinni. Sok ehhez hasonló tréfa van, amivel a gyermekeket akarják megszólaltatni, Idetartozik az, hogy a gyermeknek mindenáron ellentmondanak. A kisfiúhoz például igy szólnak: — Csinos kislány vagy. Ha azután a gyermek, igazának tudatában, vitatkozni kezd, a felnőttek a végletekig folytatják a tréfát és abban lelik kedvüket, ha a gyermek beugrik és felizgatja magát. Gyakran hallottam felnőtteket gyermekekkel a nevükről vitatkozni. Emlékszem egy esetre, amely hajón játszódott le. Egy kisfiút, aki megmondta, hogy Johnnak hívják, az utasok egyike arról akart meggyőzni, hogy téve,d, ő egész biztosan tudja, hogy az igazi neve Pityi Palkó. A kis John előbb csak aggodalmas arcot vágott és az ajka remegett a visszafojtott sírástól. Végül vitába szállt a támadójával, hogy becsületes nevét megvédje. A felnőtt csak ezt akarta és többed- magával percekig ebben találta mulatságát, amig azután nagy derültségre sikerült a kisfiúnak a szájába rágni, hogy ő csakugyan Pityi Palkó és nem más. A pompás tréfának csakhamar híre terjedt a hajón és az utasok sorra kérdezték a nevét a kis Johntól, aki habozva válaszolta: „Pityi Palkó vagyok**. Ennek az elterjedt tréfának különféle változatai vannak, példának okáért az, hogy a gyermeket valamely ismeri tény helyett a* igazság ellenkezőjére tanítják. Egy gj'érmeknek, aki éppen abban az időben ismerkedett meg a színekkel, azt móndotta valaki, hogy az alma kék. A családtagok gyakran kérdezték az egyes tárgyak színét a gyermektől, aki mindenre helyesen válaszolt. csupán az almára mondotta, hogy az kék. Tfa meggondoljuk, hogy a gyermeknek a fejlődés első éveiben mennyit kell tanulnia, mily rengeteg benyomást kell felfognia és feldolgozz nia, bizonyára nem fogjuk helyeselni, hogy agyát még ilyen ellentmondásokkal és képtelenségekkel is terheljük, annál is inkább, mórt olyan korban élünk, amikor minden a helyes megismerésén és tudósán múlik. És vegyünk tekintetbe még valamit. Mennyi mérgelődi* ós bánat éri a gyermeket csak azért, mert néhány felnőttnek ostoba tréfákra támad kedve! A gyermek egész érzésvilága megsínyli ezeket a hamis képzeteket. Az utóbbi időben éppen eleget olvastunk ideges félelemről és kedélybetegségekről, amelyek gyermekkori hamis képzetek és téves bánásmód nyomán támadnak. Igyekezzünk tehát az ilyen esetleges következményeknek minden tőlünk telhető erővel elejét venni. Szólni kell itt még egy nagy hibáról, amit a gyermekekkel szemben igen gyakran elkövetnek. Egyes felnőttek szeretik megjegyezni, ha uj testvérke érkezett: — Nahát, most már nem te vagy a legdrágább! —• és örülnek, ha látják, hogy ez a csodálkozó gyermeknek rosszul esik. Szoktassuk hozzá a gyermeket, hogy az uj kistestvér a legnagyszerűbb, legörömtelibb boldogság, uj, eleven játékszer. Az uj baba drága kincs legyen, sokkal több, mint egy tricikli, bábu vagy játék mackó. Az uj játszópajtáe okozzon büszkeséget és részvétet azokkal a kevésbé szerencsés gyermekekkel szemben, akiknek nincs ilyen eleven játékszerük. \ A modern, szülők már felismerték ennek a felfogásnak nagy hasznát. Tultéve magukat minden előítéleten, ebben a szellemben nevelik gyermeküket és előkészítik az uj baba érkezésére. A szülök ilyen esetben bizonyosak lehelnek benne, hogy a gyermek szivébe nem lopózik be a féltékenység és a két gyermek békésen megfér egymás mellett, sőt viszonyuk örömmel és összhanggal teljesen fog kialakulni; természetesen csak akkor, ha sikerül a szomszédok és barátok, évődő tréfáit elkerülni. Erre mindenesetre nagyon csekély a kilátás és alig számi thatunk arra, hogy senki nem áll elő ezzel a bolondsággal és el nem hinti a súrlódások és féltékenység magvát. De mindebben az a legszomonibb, hogy nem ellenséges indulaíu vagy rossz szándékú emberek azok, akik ezeket a helyén nem való hibákat elkövetik. Ellenkezően, rendszerint a legkedvesebb, legbarátságosabb emberekről van szó, akiknek szándékai a legjobbak. Azok közé tartoznak, akik szeretik a gyermekeket, érdeklődnek irántuk, kedveskedni és pajtáskodni akarnak velük, amikor megtréfálják őket. Még orvosok is gyakran elkövetik ezt a súlyos hibát, holott nekik tisztában kellene lenniük vele, hogy hogyan viselkedjenek. Nincs képzelőtehetségük, nincs idejük arra, bogy beleéljék magukat a gyermek helyzetébe és nem gondolnak rá, hogy mit szólnának ezekhez a kérdésekhez, ha maguk is gyermekek lennének. Mivel nem jut semmi eszükbe, amit a gyermeknek mondhatnának, ezért a régi, elkoptatott, ismert frázisokhoz folyamodnak. Szívesen ismételném meg azt a vádát, hogy ezeket a szamárságokat főleg férfiak követik el, akik ezen a téren nem oly tapasztaltak, mint mi nők, de ha őszinte és becsületes akarok maradni, akkor ezt nem tehetem. A nők semmivel sem jobbak és a gyermekekkel való társalgásnál ugyanolyan ügyetlen témákat választanak- Még az anyák sem kivételek; ismerek anyákat, akiknek nagy családjuk van, de mindig beleesnek ezekbe a hibákba. A felnőttek jöjjenek tisztába azzal, bogy a gyermeknek önérzete ugyanolyan fejlett, mint az övék, de talán még érzékenyebb. A gyermekek nem tudják elviselni, hogy komolytalanul vagy leereszkedően bánjanak velük. A gyermekekkel csak úgy lehet megteremteni a barátságot, ha az kölcsönös érdeklődésen alapszik. Akinek nincs mondanivalója, a* szívlelje meg a régi közmondást, hogy hallgatni arany. Aki a gyermekekkel társalogni akar, válasszon oly témát, amely a gyermeki értelem és érdeklődés körébe vág. E* nem nehés feladat, mert « gyermekek majdnem minden iránt érdeklődnek. Ha egy kutyát látunk, egy macskát, vonatot vagy különös gépkocsit, egy bogarat vagy tarka kavicsot, vagy1 akárkit, tegyünk arra néhány egyszerű megjegyzést ée nagyon csodálnám, ha a gyermek erre nem figyelne és nem mutatna közel ed ésL Ha megtaláltuk a mindkettőnket érdeklő beszédtárgyat, szóljunk róla komolyan és okosan Minden gyermek érdeklődése komoly ó* épp oly kevéssé szereti, ha mulatnak rajta, mint akár a felnőttek. A gyermeket nem nyerjük meg magunknak azáltal, ha magunk is úgy viselkedünk, mint a gyermekek, hanem csakis úgy, ha öt is önálló emberként. kezeljük, természetesen észjárásának és tapasztal tságának határán belük így a feladat egyszerűvé ée megoldhatóvá válik; K*lcs*nt ház- telek- és földtulajdonosoknak • uásalék kamat mellett folyósít Ungár S. bankháza Bratislava, Veutur-atca 20. A csehszlovák osztálysorsjáték elái ositóhelye. Mit kell tudni Amerikáról? Newyork, október. C. A- Bratter amerikai író egy kis könyvben összeáll!tóttá, mit kell a müveit embernek Amerikáról tudnia. Az alábbiakban néhány olyan adatot ismertetünk, amelyet a legtöbb müveit ember — nem tud Amerikáról. # Az uj világ legrégibb európaiak által alapított városa Santo Domiugo, a hasonnevű köztársaság fővárosa. 1496-ban alapította Bartolomeo Colum.bus. Amerika felfedezőjének bátvja. # Florida állam eddig négy országhoz tartozott: Angliához. Franciaországihoz. Spanyol- országhoz és végül az Észak-amerikai Egyesült Államokhoz, # Marylamd és Delawaro amerikai államokban még mindig fönnáll a „whipping posi“-on (a pellengéren) való nyilvános meghat ózta tás büntetése. # Az amerikai adóhivatalok kimutatása szerint 1925-ben 207 amerikai polgárnak volt egymillió dolláron felüli évi jövedelme. # Az 1775. évi függetlenségi háború kezdetén III. György angol királynak a new- yorki Broadway-en álló szobrát ledöntötték, a szoborból 48.000 puskagolyót öntöttek a forradalmi hadsereg számára. # „Százperceutes amerikaiak" voltak már mindjárt a függetlenségi háború után, tehát mindjárt az Egyesült Államok megalakulásakor. Ezek a túlzó Dacionalisták annakidején: komolyan követelték, hogy az angol nyelvet, mint a halálos ellenség nyelvét tiltsák be és helyébe államnyelvül a — héber nyelvet vegyék. A héber nyelv szószólói azzal érveltek, hogy Isten legelső őseinket a héber nyelvre tanította és ezen a nyelvén beszélt velük. # Millard Fillimore (1850—53) és Andrew Johnson (1865—69) amerikai elnökök, mielőtt beléptek volna a politikába, szabók voltak. Johnson sohasem járt iskolába, tízéves korában egy szabómesterhez adták inasnak. Az írásra ée olvasásra csak később tanította meg a felesége. # Az Egyesült Államok legfiatalabb elnöké Fiooseveit volt, első megválasztásakor töltötte be éppen 42-ik életévét. # Az első gőzhajó, amely átkelt az Atlanti- Óceánon, a Savannak volt (1819). # Egyetlenegy amerikai uralkodott öt éven keresztül idegen ország fölött: Wiliiam Wal- ker, egyike az amerikai történelem leg- romantikusabb kalandorainak , 1855 1360 között Nicaragua elnöke volt. •# Az Egyesült. Államok közigazgatásának és törvényhozásának költségeit 1927 augusztusában a „National Manufacfurors Associa- fion" elnöke 11 milliárd dollárra becsülte, Amerikában minden 11 magán alkalmazottra egy állami tisztviselő jut. # Az Egyesült Államokban 5 millió tiz éven felüli lakos van. aki sem írni, sem olvasni nem tud. # Az amerikai mozik évenként 620 rnilTő dollár bevételit érnek eh Az amerikai filmiparban 1500 millió dollár fekszik. A filmipar 300.000 embert foglalkoztat. Az Egyesült Államokban 20.500 mozi van. 18 55 millió hellyel. '•* Kabaréit - Restaurant LUCERNA Ig'axgBtő: Rolf Wag ner Szenzációs műsort BelépttCII KB H.— Kctide 9 oraVor a zenekar
