Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-23 / 242. (1869.) szám
Á 'PítAfiMi vtA<jf>!ARHÍKliAf> ion ítteö október 23, kedd. Aggkori alamizsna, melyre senkinek sem lesz igénviogotuittága A népjóléti minisztérium uj törvényjavaslatával a 65 éven felüli vagyontalanoknak évi 500 korona segélyt akar biztosítani Prága, október 22. A népi ólé ti miniezté- n'uTO törvényjavaslatot dolgozott ki az aggkor iatk állami támogatásáról. A javaslat már imijiszterkőzi tárgyalások tárgyát képezi. Az u; törvény vonatkozna az összes csehszlovák állampolgárokra, akik 1926 július elsején vagy azután elérték, illetve elérik hatvanadik életévüket E személyek 65. életkoriak elérésekor annak bizonyításával, hogy vagyontalanok és munkaképtelenek, az államtól aggkori támogatásban részesülnek, tkon támogatásra azonban Jogigényük ráncáén. Külföldön tartózkodó csehszlovák állampolgárok. továbbá iszákosok, munkakerülők és olyanok, akik jogerős Ítélet folytán elves®- tették választójogukat, a támogatás alléi ki vannak zárva. nal, a többi községek pedig tíz százalékkal. Ha megállapítják, hogy egy személynek abban az időben, amikor áJlami segélyben részesül, vagyona volt, vagy később vagyonhoz jutott, az állaimnak jogában áll a segély visz- szasfizetésát követelni és pedig a támogatásban részesült személy esetleges örökségéiből is. A segélyt havi részletekben fizetik ki, vagyis havonta 41.56 fillért ka,p majd a segélyezett. A. népjóléti minisztérium fenti törvényjavaslatát decemberben akarja a parlamentnek. benyújtani, hogy még ez évben elintézhessék s a törvény 1929 január elsején életbe léphessen. A ^törvényjavaslat elég hiány osnak muC'v6l*'Cáöl tiftlisa *2BP15* máifoli, p*tt»náe ée min- 9ZI8|0i#ISS IAIHm deuneirü arckiütés ellen bizto* baiásu SZNISTSAK-Iélc keuOes, üzappHii és ponder. Készíti: ACHÁTZ GYÓGYTÁR, Mukaéevo. Szállítja efiéss, Európába és a tengerentúlra is, tátkozik és különösen tarthatatlannak tartjuk a javaslat azon részét, amely úgy rendelkezik^ hogy a kormány a saját belátása szerint adja ezt a segélyt, mely igy igény- jogosultság nélkül valóban nem lesz más, mint alamizsna. A segély azonkívül igen csekély, mert átszámítva egy napra, az aggbori személy naponta 1.37 fillért fog kapni. Cserny belügyminiszter távozásit követeli a szlovák néppárt Kiüti a nyílt harc a siiovenszkói közigazgatási hegemónia aSbirteHásá- ért a nípp irt és az agrárpárt között — Hoözsa kassai eüeniáisaéíja a Hlinka-párt ellen A támogatás sseméfyenkint évi öt*ráz korona, Ha ezt a támogatást két, egy háztartásban élő személynek engedélyezik, úgy az szó- mélyen kint csak háromszáz korona. A támoga-tásho* a kósség, ahol az illető ; személy lakik, köteles hozzájárulni és pedig ötvenezer lakóin vagy nagyobb községek a segélyösszeg húsz százalékaMegegyeztek a eiitirisfh-sstrayi bányászok a bányatulajdonosokkal i Maohrisoli -Ostrau, október 22. Vasárnap j befejezték az osteau-karwiai bányatelepe-1 kan a bányaanunkágság szervezeteinek bér- j konferenciáját. A munkások megbízottai elő-1 terjesztették a munkaadókkal folytatott, tár-1 gyalások eddigi eredményét, A Prágában \ ■létrejött megegyezés érvényessége ugyaniig j a bányamunkások jóváhagyásétól függött A j bányászszeavezetek többsége a bérezerső- dóst elfogadta. Az elfogadás mellett állást foglaltak a szocialista, a kereszténysrocia- •lista és a nemzeti szervezetek, ezzel szemben a kommunisták megtagadták az aláírást, Ezzel tehát a maehrisch-ostraui bányászok bérmozgalma befejeződött- A megegyezés és az uj kollektív szerződés megszövegezésére --zerdán kerül a sor. Prága, október 22. A választások kiírásának közeledésével mindinkább eiméirgese dik a szlovák néppárt és a csehszlovák agrárpárt: egymáshoz való viszonya. A szlovák néppárt júniusban azért erőszakolta ki a közágaj^aíá.sí reform Sslovenszkón való végrehajtását ég a* országos elnökség kinevezését, hogy az országos választásokig elég idő álljon a rendelkezésére s ez idő alatt a hivatalos apparátust az agráriusok kezéből kiragadva, azt teljesen a maga képére alakítsa át. A szlovák járások élére néppárti katolikusokat állítottak, míg a kiszorított agráriusoknak vigasztalásul a magyar vidékek járási főnökségeit adták. A hegemónia ilyetén való megosztása azonban néni járt harag nélkül. A szlovák néppárt megkapta ugyan az országos elnöki állást, de az agrárok viszont a beliigyni in i artéria m han erősödtek meg s onnan tovább is & kezükben akarják tartani a pzlovenszkói közigazgatás fölötti hegemóniát. A pártomkivuli hivatalnok-bei- ügyminíszíerről, Oemy őrről kitűnt, hogy a cseh«zlovák agrárpárt tagja g tárcája élén nagyon megnehezíti a szlovák néppárti Drobny országos elnök munkáját. Emiatt most nyílt konfliktus van kitörőben, A szlo vák néppárt sajtója Cserny eltávolítását követeli, A SÍovák legutóbbi száma vezető helyen közli, hogy a polgári pártok mindössze olyan k ormán y r e& onstr u k ciéra hajlandók, melynek révén a három liivatolnokminiszter Cserny, Englis és Benes helyére törvényhozó politikus kerülne s a kormány tiszta parlamenti kormánnyá alakulhatna át. A Slovák egyelőre és elsősorban Cserny lemondását követeli. A szlovák néppárt eme követelésére HodzSa már szombati kassai beszédében éles választ adott. Az iskolaügyi miniszter kijelentette, hogy inkább hajlandó elviselni egy kormányválságot, minisem pártközigazgatást, Hodzsa ebben a Hlinka- párin&k esetleges ellenzékbe-ázoritárára célzott. A sdovák néppárt és az agrárpárt anta- gouizmusa úgy látszik még a jubiláns trenga ded lefele ed ott. nyílt harcban fog kitömi. Hodzsa „nem tűr pártközigazgatást Szlovenszkón" Kassa, október? 22. (Kassai roerfeecztőségünk telefoujedeínté' se.) Hodzsa Milán iskolatipvi miniszter Kassán, a SnhalikházbaT! tartott népgyülésem hosszabb beszédet mondott, amelynek érdekes kijelentbe az, hogy a® agrárpárt és a kormány nőm fogják engedni politikával megfertőzni ax ország fcffcngazptását és inkább elviseluek egy kormánykrizist, ha arra sor kerülne, de Szlovenszkön nem tűrnek meg pártigazgatást.. Hodzsa foglalkozott a kassai műegyetem megvalósításának kérdésévé! is. Kassa elvesztette T&upárá hivatalát — úgymond — s ezért a városnak uuv keü átezerverődnie, hogy KelotszLoven^zkő gazdasági és kulturális központjává fejlődjék. Ennek érdekében meg alkarjuk valósítani a műegyetemet Kassán s ezzel egyúttal Ruszinsxkót is támogatni akarjuk. A műegyetem tervéit már kidolgoztam, nem tudom, hogy az idén, vagy a jövőre, de feltétlenül megvalósul a terv. Ehhez kérem Kassa támogatását. Hodzsa miniszter egy interjú kapcsán az iskolareformról a következőket mondatta: A reform legfontosabb intézkedése, mely a magyar iskolai ügyre vonatkozik, a magyar tanítóképző felállításával van összefüggésben. A magyar tani tókép ezdét Pozsonyban akarjuk felállítani, ez azonban az oltani Ica’oiikus tanitóképezdéveil való megegyezéstől függ. Hodzsa nagyiPlfi^lyi korteskirdaduiása Mint nagymJhályi tudósátőnk jelenti, Hodzsa vasárnap délelőtt: Kassáról Nagy mi- loaiyra utazott. Utazásának célja választási feorteekodés vált. Útjára elkísérte Stodob szenátor, Slávák volt zsupán, Kocsis és Tóth ngrárfcépv ieelók. Az agrár báborka rt a zempléni járási főnökök egészítették ki. Nagymi- liályooi a postaépület edőtt emelt díszkapunál e városi tanács élén Alexa városbiró fogadta a koriesuton levő minisztert, aki a Cápától- mozgóba vonult e ott e^órás beszédet mondod Utána részt vett a somod! ev. te mólóin fölszentelésén, melynek fölszenteléséi Jánoska püspök végezte. Hodzsa a terrmlomszente- •lés után. a déli órákban Nagymiliályban fogadta az agrárszervezetek deputációit s részt vett az Aranybikában rendezett társasebé- den. Délután visszautazott Prágába MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ") nmím. Irta: EMIL DR00N3ER6 (47) Késő délután, midőn már szürkülni kezdett. Esős Arc visszatért szánjával a faluba ■és — mint az öreg asszony megtudta — nagy csomó lő trágyát rakott fel, amellyel ismét elhajtott Minnehaha nem tudta megérteni, hogy mi célja van ezzel, de a dologból azt állapította meg, hogy Esős Arc nem foglalkozik tovább az üldözésemmel. Természetesen nem sejtette, hogy éppen az ellenkezője történt ennek, hiszen a trágya arra kellett, hogy a füstjével megfojtson engem, vagy pedig ellenfeleim pisztolya elé kergessen a barlangból. Ért ceak későbben tudta meg tőlem. Mindjobban beeeteledetí és a fiú még mindig uem tért vissza. Az öregasszony is nyugtalankodni kezdett. A lakatlan vidéken, ahol nem voltak utak és a nyárról megmaradt ösvényeket befújta a hő, könnyen történhetett Szerencsétleneég a fiúval, eltévedhetett, de még sokkal nagyobb baj is eshetett vele a dombvidék halálos, hallgató téli csendjében. A nők egymást igyekeztek ■megnyugtatni, miközben időnként újabb magyarázatot próbáltak találni a fin elmaradására. Mindegyik tudta azonban, hogy ezzel nem szabadítja meg a másikat a titkos félelemtől és találgatásaik csupán arra voltak jók, hogy megtörjék : nyomasztó csendet, amelyet képtelenek voltak kitölteni összefüggő beszélgetéssel. Már jó késő volt, mikor a bejáratot elfődd takaró végre félreesapÓdott ée aggodalmuk tárgya a párduc hajlékonyságával be- öurrnnl. Auún az izgalom én ijedtség kifeje■teee ült és elárulta, hogy fontos közlendői vannak. Minnehaha már ismerte azt a körülményes módot, amelynek révén kivallathatta a fiút. Először ügyesen általános kérdéseket adott fel neki, hogy mind közelebb és közelebb jusson a részletekhez. így azután, nagyobb nehézségek nélkül, megértette a ki9 némát. — Voltál Tantallonban ? — kezdte a kérdezést. — Igen — bólintott a fin. — Láttad ott a mi barátunkat? — Nem — csóválta a fejét. Tehát a nyugtalanság nem volt hiábavaló. Most már nem kételkedhetett abban, hogy történt velem valami. De, hogy mi, azt még ki kellett találni. , — Idejekorán érkeztél TantaUonba? Ismét fejbólintás volt a válasz. — Bevártad1 ott az alkonyatot? — Igen— És ő uem érkezett meg? — Nem. — Ezután visszaíovagoftál ? — Tgen— Láttad útközben valahol? — Nem. — Felfedezted valamerre a nyomát? Most se igent, se nemet nem intett, hanem bizonytalanságot, kifejező amnozdulat- tal válaszolt. — Tehát láttál valamit, amiről nem tudod bizonyosan, hogy kapcsolatosáé a barátunkkal vagy sem? — Igen — felelte a bóliotAs. — Mi volt ez? Lábnyom? — Nem. — Személyekből következteted ? — Igen. Vájjon kikre gondolhat a fiú? — tűnődött Minnehaha. — Engem nem látott. A személyek azonban valamilyen összeköttetésben áÉhattak velem, mert k ülönben nem emlitette volna őket.. Elég értelme® volt ahhoz, miután már évek során át így vallatták, hogy felesleges dolgokra utalással ne nehezítse meg a vele folytatott párbeszédeit Sőt sokszor mérgelődött már az ügyetlenségen is, amellyel a legtöbb kérdezősködő feltette kérdéseit az ilyen alkalmaikkor. — Idegenek voltak? — kérdezte tovább Minnehaha. — Nem. — Tehát ismerősök voltak. Hányán voltak? A fiú két ujját nyújtotta fél. —- Törzsünkből valók voltak? Most egy ujjat mutatott. — Tehát csak az egyik tartozott törzsünkhöz. Ismered a másikat ie? — Igen. — Indián?--Mi nnekatía mórt úgy látta, meg tudja fejteni a rejtélyt — Talán Esős Ame volt és barátja, a falábú ember? Heves és örömteli hőlintással válaszolt a fin, hogy a leány ilyen gyorsan rájött a dologra. — Tantallontől távol láttad őket? — Igen. — Tehát a folyó közelében? — Igen. — Hány mérfőldnyire innen? A fiú három ujjával jelezte a számot Ez körülbelül az a hely lehet, ahol reggel elváltak. — A part ott magas. Mind a kettőt fenn láttad a magasban? Egy ujjal válaszolt. — Tehát csak az egyik volt fenn. De melyik? A falábú ember? — Nem. — Tehát Esős Arc volt. És hol volt a iná&ik? ... Lent a íoiyőnál? Igent intett fejével a fin. — Mit csináltak? A fiú mozdulatával a lövést utánozta. Minnehaha összerezzent. — Talán vadászaton voltak? — Nem. — Emberre lőttek? A kis néma egy sereg mozdulat ott tett, amelyet Minnehaha egyenként nem tudott megérteni, de az egészből megállapította, hogy azok ketten valakire lőttek, aki sziklafedezék mögé húzódott. Ez a valaki csak én lehettem. A fin, mikor a lövéseket hallotta, közelebb lopózott s miután nem vették észre, mindent megfigyelt. Azután gyorsan visszament lovához, amelyet előbb egy fához kötött és hazavágtatott a faluba, hogy közölje tapasztalatait Minnehahával. Ite, mikor idáig jutott híradásában, Min- nefeaha kétségbeesetten felugrott. — Segítséget kell vinnünk neki, Fenyőfa! — kiáltotta. — Adja a Szent Szűz, hogy ne késsünk el. Keríts nekem is lovat, gyorsan! A néma eféle parancsot várhatott, mert mindem további nélkül kisurrant a sátorból. Minnehaha még magára vette meleg gyapju- fcöpenyegét, azután követte a fiút. Most már tisztában volt azzal, hogy mit kell tennie. A falubeliek segítségére nem számíthatott, ezt tudta az elmúlt est eseményei után. De mégis segítséget kell vinnie, mert a néma taglejtéseiből megértette, hogy én valahol rejtekhelyed vagy szakadékot találtam, amely egyelőre az életemet védi. De, hogy ez a rejtekhely milyen és mennyi időre nyújt biztonságot két ilyen elszánt üldözővel szemben, azt, természetesen nem tudhatta. Csak séf te (te, hogy a habozás minden pillanata az életembe kerülhet . — De hol találjon segítséget és wlmoga- tást?... (Folytatjuk.),