Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-21 / 241. (1868.) szám
8 1928 október 21. YaaJrnap. AZ ULÁN Gyulavári boltíves utca, Belefuttatott vén sárga ház. Ott lakott a gyönyörű grófné S férje, a gróf, a nagy vadász. Csodás szép asszony volt, a grófné (De már régen nem volt a grófé) Fantázia volt, mese, áiom, Egy orchidea •— Gyulaváron. A szivem hangosan dobog föl Hogy átlépek a küszöbön Horkan a portás: polgárember! Megérzi — és alig köszön. A gróf fölöttem messze nézett v Oh de a grófné megigézett Gyönyörű karcsú lába volt És csukott pongyolába volt. A grófné olykor zongorázott. — Ha jött a ködös alkonyat Játszott néhány könnyű románcot Tosti és Dalmet-dalokat. Elvétett olykor c-durt, á-mollt, De keze finom, körme ápolt Néztem és megkapott a vágy — És megcsókoltam a nyakát. Ijedten nézett rám a falról Tizenkilenc családi kép — Az urak kardokat ragadtak A nők azt mondták: szörnyűség, És én boldogan ott bolyongtam Egész éjjel az utcasorban. Mosolygott a tavaszi égbolt Jogász voltam. Egek, be szép volt! És ekkor megjött az ulánus, Aki vadászni Zsukra ment. Várhatta őt a zsulci falka, Várhatta őt a regiment. Szóra bár ritkán nyilt az ajka — De az ulánka feszült rajta Egy öreg báró fia volt — És vörös parolija volt. Mélyet hajolt neki a portás És még mélyebbet a lakáj. A grófné is mélyen kivágott Pongyolában fogadta már, S az öreg falakon az ősök Rizsporos dámák, bőszüli h tekintete, mosolya más — Megérezték, hogy kamarás. Ha egy Tosti-románcot hallok, Ma is bú üi a telkemen. Ne találják csodálatosnak, Hogyha elfog egy sejtelem, Sejtésem az, ha az ulánus írná e verset és nem én — Sokkal színesebb, csattanósabb Szebb volna ez a költemény. Farkas Imre. Érdeke & apróságok Papirt régente az egyiptomi papirusznö- vényből gyártottak. Az első Írásra is alkalmas papíranyag azonban csak Kr, u. 750 körül került a forgalomba. A szaracének készítették ezt lenrostból. A világ leghosszabb élőlénye a finnest. az északi tengerek lakója és egy-egy kifejlett példánya a 33 métert is meghaladja. * „Minden asszony gyöngy s ha egyik szebb is, mint a másik — mind valódi, csakhogy köztük több hamisnalc látszik * Az idén van a negyvenedik évfordulója a film feltalálásának. Szárazelemekrőli vetítést pedig pont ötven esztendővel kezdték meg. A mozisoknak tehát két okuk is van a m egiinnepl ésre. ★ Azt tartják az ökörről, hogy következetes, amit egyszer fejébe vett, azt nincsen istenostora, mely kiverné belőle. Most olvasom, hogy a skandináviai lemming még az ökrön is túltesz. A hörcsögszerü állat ugya/nis egyenes vonalban vándorol ezrével és útjában, ha egy szálig elpusztul is, az egyenes direkciót betartja. * Mátyás király az „igazságos“ 170 es. i- dövel ezelőtt lépett a trónra. * A teve, ha csupán egy személyt és némi utipodgyászt visz csak a hálán, naponta 150 tem-t képes megtenni . xx Vidám 6b megható történetek, bájos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kötet már megjelent Ara 12 korotuu u Hol találok gyéwolást | liléi szivemre? | — Az egyetlen télen is nyitva levő t||j szívbaj megállapító és gyógy- intézet Podébradyban van, ahol kitűnő eredménnyel gyógyítják ||| a kösz vényt és a cukorbajt is. |É Kérjen a magyar propaganda, |Éj osztálytól prospektust! A XlX-ik század vizitkártyái írta: 3(rúdy Gyula — „A magyar nemességet szeretni kelt got el törlő 48-iki szabad ságiba re után hirdetni kezdi a füzeteket Hogyan menthetné meg id. Kállay András azt a nemességet, amelynek falusi „urizáló" külsejű házai előtt legfeljebb a bírósági végrehajtóvá vedlett régi cimbora tart stációt, hogy halálra mérgesítse az embert az ügyvédeivel, a jegyzőkönyveivel, a szekatúrával, a doboltatásaival! Másfélé kocsi, amely a régi rokoni, vendégjáró kocsira emlékeztetne: a körorvos vagy járás- orvos háza előtt szokott megállni, azon is csak bevert fejű árendás vagy haldokló paraszt érkezik. — Nem, sehogy se hihető, hogy ezt a nemességet, amely már jóformán kiábrándult mindenből, ami (ideál vagy gondolat), füthette volna hidegedé szobáját és már azon sem tudott többé keseregni, hogy Kossuth Lajos Turániban ugyancsak Hitetlen szobában írja a leveleit; — ezt a nemességet, aki, ka városba vagy külföldre kerül véletlenül: gőgös becsvágyában lehetőleg olyan helyien szeret lakni, ahol ablakából falusias vadiszől'őlugast láthat ritkásodni az őszi napokon, ahol a közelben kovácsmühely van, hogy hazai hangokat hallhasson, mert a kovácsok az egész világon mindenütt falusiasán kalapálnak........ezt a nemességet már aligha mentheti az újvilágba id. Kállay András, még ha éjjel-nappal ezen törné is a fejét. Mint ahogy törte is, amig szándékát valamiképpen meg nem érttelte az érdekeltekkel. Egy grófot (emlékezetem szerint egy fodros, angolos külsejű Festeticset) vett maga mellé főispáni titkárnak, amivel dokumentálni akarta, hogy a kisebb hivatali munkakör sem szégyen. — Hm, — mondotta Mezossy László a maga rabbinus éjszárásával — a főispán nem talált volna Szabolcsban régebbi nemes embert ennél a grófnál? A főszol gabiráit olyan emberekből választotta, akik néha az őszi agárversenyeket is elmulasztották a hivatali leendők miatt. A papokat, akik mindig nagy bajkeverők voltak: szerte a megyében kibékítette egymással. A kakasos tornyok a maguk rövid harangjaikkal hiába kiáltozták: nincsen kenyér, nincsen kenyér, a szomszédból a kettős keresztes tornyok miniden hivalkodás nélkül felelték: itt sincs. Legjobb lesz, ha kibékülünk. — így aztán megtörtént, hogy a régi nyíregyházi plébánia előtt, miután a plébániának volt a legkényelmesebb, kulcscsal elzárható padija a sétatéren: a nyári estéken hárman is hüsöltek egymás mellett, Verzár István, a katolikus plébános, Lukács, a jeles kálvinista költő-pap és melléjük telepedett a zsidó rabbinus is, ha éppen arrafelé volt dolga a városban. De azután jöttek a többi dolgok is, amelyek idősb Kállay András felé csalogatták a közvéleményt. így például királyi törvényszéket szerzett a székvárosnak, mintha csak biztatná a pálya válogató urfiakat, hogy nem kell ám a hazai földről elkerülnie annak, aki a megfelelő tanulás után a bírói pályára óhajt lépni. Buzgólkodott a „Nyirvizszabályozö“-nak a felépítésében, mintha csak a jövendőbeli nyíri mérnökökre gondolna, mert ki ismerné ki magát a nyírvizekben, ha nem éppen az, aki ezen a földön született. Gondoskodott egy nagy huszárkaszárnyáról, ahova a 14-ik cs. és kir. ezredet, helyezték ... — Hm, —■ jegyezte meg Mezossy László — ezentúl nem a munkácsi bakákat fogják hívni, ha meg kell verni a függetlenségi választókat. De még dohánybeváltó-hivatalért is sokat utazgatott Pestre, az akkori idősebb főispáIV. — Kállay András mégis csak Kállay András! — mondogatták „Szabolcsországban" azok az elgondolkozotabb úriemberek, akiknek a homlokukon mindig magasabbra szállottak a vadludak, — jöttek a ráncok évről- évre, mintha valóban csak a hold világos éjszakában vonuló vadíliudaknak volna valami közük a hajdan tűzfalként álló, később min deuféle jelekkel borított homlokoknak. Az őszök, az októberek (különösen ezek az idők azok. amikor magábaszáll a retten t- hetetleo lélek is, aki idáig egykedvűen nézte a muladazó napokat, az eseménytelen éveket, az ásító kalendáriumokat), mondom, az őszök, a közelgő télidők, a mozdulatlanságra kárhoztatott borongás esték: jutatták valahol, valamerre az ember eszébe idősb Kállay András, a „nagyfőispán" jelszavát: — A magyar nemességet szeretni kell! Hogyan is véli fezt idősb Kállay András? Hiszen jó dolog az darabideig szegénynek, függetlennek, sorsiildőzöttaek, engesztelhetetlennek, meg nem alk.uvónak lenni (mint például a többször említett Mezossy László volt, amiig érdemes volt Ferenc József szőlőjével, borával, szüretével konkurálni a Hegyalján. Jobb bort szüretelni, mint Ferenc József! Ugyan leinek ne lett volna kedve ehhez Magyarországon). Jó dolog volt minden esztendő október hatodikénak napján megmutatni, hogy nem felejtettük el, az aradi vértanukat, minden megmozgatható 1848/49-iki öreg honvédet talpra kell állítani a vármegyében, hogy a nyíregyházi katolikus templomban a gyász- imisén megjelenjen. Igaz, hogy Ferenc József már megengedte, hogy egy század 5-ös hon- védhuszár is felvonuljon a templom előtti térségre az októberi gyásznapon. Nézegették is a huszárokat, akiknek kapitánya mindig parádésan, kivont karddal üdvözölte az 1848/49-iki honvédeket, amint az öregek vezetőikkel, az élükön id. K. Gy.-vel, Mezossy Lászlóval, Gaál Elekkel felvonultak. De hát ezek a huszárok szabolcsmegyei legények, „a mi kutyánk kölykei", van közöttük tán olyan is, akinek az apja, nagyapja ott botorkál az öreg honvédek csoportjában. Egyszóval, ez a katonai parádé se enyhítené meg a félszázesztendős haragot, amelynek feledésével Ferenc Józseffel, Tisza Kálmánnal és a többiekkel ki lehetne békülini. —- De Kállay András: mégis csak Kállay András, hiába vállalta a főispánságot a megyében, hiába híve a 67-es politikának! Mégis csak Kállay András, aki voltaképpen azért áll a vármegye élén, hogy a magyar nemességet megmenthesse, — mondogatták mind sűrűbben a lélekemelő huszár-parádé és még fenségesebb öreg honvéd-csoport elvonulása után. .......De hát hogyan is mentheti meg a ma gyar nemességet id. Kállay András, amikor a nemességgel voltaképpen már senki se törődik az országban, az uj helyesírás szerint már az iípszilomra se raknak két pontot (aminek mégis csak voít némi jelentősége); az újság mindennap közli annak a budai tanárnak (Telkes Simonnak) az ádresz- szót, ahol az „ötvenkrajcároe neveket" lehet venni; Nagy Iván füzeteit, amelyekben a magyar történelmi nemesség névsora megjelent, nem fogadja el bizonyilékul a m. kir. bíróság sem öröklési, sem más vagyonjogi perekben (pedig bizonyára nem hiába fizettek elő a füzetekre, amikor Nagy Iván, a nógrád- tnegyei levéltáros éppen a magyar raemessénoknak kijáró béreit elsőosztályu fülkében id. Kállay András, hogy-a finom szabolcsmegyei dohányt téli időben ideszállithassák a szánok, szekerek a székvárosba, ne kellessen a verekedéseikről nevezetes „dohányosokénak Kisvárdára járni, hogy megbicskáz- hassák egymást. — No, de már fináncnak nem áll be egyetlen magyar ember se! — dörmögte M. L., amikor nyilvánvaló lett, hogy mennyi uj áliaimi hivatal keletkezik, ahol tisztviselő- séget vállalhat a magyar nemesség, ha kedve, munkaereje van hozzá. „ ... Talán éppen a Mezossy Lászlókhoz hasonlatos elégedetleneknek köszönhető, hogy annyi uj kocsma keletkezett Nyíregyházán", mondogatta Gaál Elek, aki ötven esztendeig lehetőleg mindig más véleményen volt mint honvédbajtársa. — Ugyan mi köze volna Mezossy Lászlónak a kócsmárosokhoz, te vén bolond Leleszi? — adta fel ugyancsak önmagának a kérdést Gaál Elek. — Az a köze van, hogy megjegyzései miatt majd a különböző állami tisztviselők között, majd mnidenféle rangok, uj nemességek, dJölyfösségek keletkeznek. A „nyirviz- indzsenér" nem ül le egy asztalhoz a fináncnak keresztelt dohánybeváltó tisztviselővel. A törvényszéki biró a végrehajtóval, még ha annak magyar nemessége régibb ás, mint a bíróé. Meg kell adni, hogy Gtaál Elek megjegyzése is fején találta a szeget, mert valóban megmutatja a korszak története, hogy az állami hivatalok minémüsége. elnevezése körül valóban csendes rangkülönbségek keletkeztek. A fővárosi minisztériumok ' kezdték, ahol csakhamar kialakultak az elit, úgynevezett uriminisztériumok, amely témáról még manapság se lehet ellenmondás nélkül beszélgetni. Az „úri-hivatalok" ám vidéken, igv különösen az „urizáló" vidékeken növekedtek tekintélyesekké. Szabolcsban, éppen idősb Kállay András fejedelmi személyisége miatt a ”negyei szolgálat maradt meg az elithivatalnak. A „fináncokat", az ,„indgyei! éreket" (ha csak nem a vármegye fizette őket) és a többi „nadrágos" - osztályokat, ahogyan az állami tisztviselőket, nem lehetett össze- tömöriteui jmég Kállay Áradásnak sem. pedig éppen ő hirdette holtanapjáig, hogy. a magyar nemességet szeretni kell. egyformán, változatlanul, akár elszegényedve, akár tisztviselői állapotban, — mindig szívből, testvériesen, szinte foga dalom szerűen keli szerelni a magyar nemességet, még ha az nemtörődömségében megáll a tisztviselői pálya kezdetlegesebb fokán is. (Akkor jöttek divatba mindenféle vizsgák, amelyeket még a csendesen pipázgató /öreg levéltárosokkal is letetetitek, ha ugyan akadt, aki vállalkozott rá.) Idősb Kállay lelépett a fői-páni székből azzal a jelszóval, amellyel éppen ,.urakodását" megkezdte: — A magyar nemességet szeretni kell! De mikor már elhagyta a „legszebb" magyar vármegyeházát és maga is házat vásárolt Nyíregyházán (talán liberális felfogásának példázatául éppen annak a Heu- mann ügyvédnek a házát, akinek nevét az eszlári 'védők névsorából ismerjük), idősb Kauay András visszatekintve múltjára, alkotásaira, cselekedeteire, még ezt mondta: — Szeressük egymást és becsüljük meg egymást. És ezért ne tegeződjünk egymással minden különösebb ok nélkül, mert a magyar ember megbecsüli magát, ha másokat is megbecsül. Idősb Kállay András, hogy ebben az életi elfogásában is jó példával járjon elöl: sohasem Iövezeti senkit életében, talán csak imádkozás közben az Istenét. Még a fiait se tegezte sohasem. Ezen is elgondolkozhatunk, ha a magyar nemesség egykori állapotairól beszélgetünk
