Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-21 / 241. (1868.) szám

október 21, raa&m&fp. IMKggBMWIlilllllltlIllllliBlllMmHWBaí Újabb rendzavarások esetén az illető főiskolát bezáratja a magyar kultuszminiszter az elégedetlen diáitok tegnap Az Est és a népszava ellen tüntettek — Szombat délelőtt még kisebb rendbontások történtek — Budapest, október 20. (Budapesti szer­kesztőségünk ‘telefonjefemté&e.) Tegnap dél­után az egyetemi diákság a Gólyavárban nagygyűlést tartott. A gyűlésen - Schannen Béla ismertette a napirendéit és erős szavak­kal támadta a kultuszminisztert, aki a létszá­mon fölül még 19 zsidó egyetemi hallgatót vétetett fel az egyetemre. A nagy számban összegyűlt diákság tüntető helyesléssel fo­gadta a beszédet és abcugolíta Klebedsberg kultuszminisztert. Ezután még többen beszél­tek. A jelenlevők teljes bizalmukat fejezték ki tanáraikkal szemben, majd határozati ja­vaslatot fogadtak el, amely szerint az egyetemi diákság követeli a numerus claususnak az eredeti törvény szerinti betartását és kimondották, hogy amig ez meg nem történik, a létszám fölött fel­vett zsidó diákokat bojkottálják és meg­akadályozzák abban, hogy hallgathassák az előadásokat. A nagygyűlés minden incidens nélkül végző­dött, azonban mintegy százötevenen diákok, akikhez idegen elemek ás csatlakoztak, Az Est 'kiadóhivatala élé vonultak és heves tün­tetést rendeztek. A tüntetés során a kiadóhivatal összes kirakatüvegeit be­verték, több lövés is dördült el, amelyek azonban senkiben sem tettek kárt. A tüntetők egy része a Népszava-könyvkeres- kedés elé vonult, de Ott a rendőrök a tünte­tőket szétoszlatták. Később az Oktogon-téren a járókelők, egy csoportja négy egyetemi hall­gatót tettleg bántalmazni akart. A diákok az őrszemes rendőrök segítségét vették igénybe, akik a diákokat saját érdekükben a kerületi kapitányságra kisérték. A kivonult rendőrség a tüntető tömeget úgy Az Est kiadóhivatala előtt, mint az Oktogon-téren szétoszlatta. A tüntetők közűi 12 személyt előálMtottak, akik közül többen nem is egyetemi hallgatók, műszerész, kifutó stb., akik az utca tömegé­ből vegyülték a diákság közé. A nyomozás megindult annak megállapít ásána, hogy az előállítottak közül kik vették részt a tünte­tésben. Klebelsberg kultuszminiszter a késő éj­szakai ÓTákban az egyetem rektorait tanács­kozásra hívta össze. Erről a tanácskozásról a MTI a kővetkező jelentést adta ki: Minthogy a budapesti főiskolákon a ma délelőtt folya­mán előfordult rendzavarásokat a délután fo­lyamán súlyosabb természetű utcai tüntetések és kártevés követte, ezért az éj folyamán POHÁRKÖSZONTŐ Irta : LÖRINCZV GYÖRGY — Házasság? — tűnődött hangosan az asztal végén Samu bácsi. — Hát van még a világon házasság? Azt hittem, már végképpen kikopott a világból, velem együtt. Olyan ártatlanul buta képet vágott hoz­zá, hogy mindenki nevetett. —Már legalább itt, a lakodalmi vacso­rán nem kellene ilyeneket beszélni! — kor­holta Samu bácsit az együk násznagy7. Samu bácsi azonban nyugodtan folytatta a tréfát. — Köszönöm öreg! Jó, hogy eszembe jut­tattad. Már el is felejtettem volna, hogy lak- ziban vagyunk. Dabady, a vőlegény, vagyis a fiatal férj barátja, odasomfordált hozzá. A fülébe sut­togott: — Kérlek, Samu bácsi, a nőket neked kellene felköszöntened ... Samu bácsi láthatóan meghökkent. — Nekem? Világéletemben se mondtam toasztot. Dabady kedélyesen nevetett. — Annál jobb! Legalább azt is megpró­bálod! — De kérlek szépen, — szabadkozott az öreg gavallér — ahhoz mégis csak érteni kell. — Hát akkor érts hozzá! Különben... többnyire az sikerül a legjobban, amihez nem ért az ember. Samu bácsi bosszúsan a vállát vono^atta: — Hát, ha nektek jó ... — Nekünk jó. De azért légy rajta, öre­gem, hogy a nőknek is jó legyen. Kedves, mosolygós, mint te. Egy kicsit hízelgő, mint ők. Hiszen tudod! Samu bácsi nem tudta, de úgy érezte, hogy az mindegy. Most, negyvenesztendős ko­pasz fejének már mindegy. Az ilyen öreg ga­vallérnak, aki már kikopott az illúziókból, minden mindegy. Nem volt igaza, mint ahogy egyetlenegy agglegénynek sincs igaza. Pápo- csy Samu, az ifjúság nesztora, elszokott a tükörtől, a lelki tükörtől. Nem látja magama­gát. Ha látná, akkor tudná, hogy most is a nők kedvence, nem az ifjúság nesztora, Ele­szüksége merült fed annak, hogy a kultusz- miniszter immár továbbmenő szigorúbb in­tézkedéseket tegyen. Ezért összehívta a fő­iskolák rektorait és dékánjait, utasította őket, hogy amennyiben holnap, vagy később valamely főiskolán ismét rendbontás mutatkoznék, az illető főisko­lát további rendelkezésig haladéktalanul zárják be. A kultuszminisztert az a remény tölti el, hogy a magyar ifjúság a tizenkettedik órában ész­Bécs, október 20. A császárhü néppárt levelet intézett Bethlen miniszterelnökhöz soproni beszéde alkalmából. A levél a követ­kezőképp hangzik: „Az a tény, hogy Excel- lenciád hangsúlyozta Burgenlandnak Magyar- országhoz való tartozandóságát, nagy elégté­telt és nagy érdeklődést váltott ki a császárhü néppártban. A császárhü néppárt eddig is és a jövőben is arra fog törekedni, hogy az osztrák politikusokat megnyerje Bur- gcnland visszaadására, mivel az akkori marxista-kormány súlyos hi­bát követett el, amikor pártpolitikai okokért elfogadta Burgenlandot, amivel előidézte Ma­gyarország részéről a sajnos még most is tar­Nagyszombat, október 20. (Nagyszombati tudósítónk telefonjelentése.) Ma éjszaka a város közepében, közvetlenül a városháza mellett vakmerő betörés történt. Éjfél után a Masaryk-utca 5. számú ház tulajdonosa fi­gyelmessé lett a földszinti helyiségek felől az emeletre fölhangzó zajra. Miután a kopácso- lás soká tartott, kinyitotta az ablakot s leki­áltott a főutcán álló rendőrre, hogy a boltok valamelyikében olyan zajt esapnak, hogy nem tud aludni. A rendőr egy darabig kívülről szemmel tartotta az üzlethelyiségeket és az­zal nyugtatta meg a háziurat, hogy nem hall gáns, szeretereméltó, fiatal, szép. Az idő rend­szerint nagylelkű és kíméletes azokhoz, akik föl se veszik. Cigánymuzsika, pohár- és tányércsörgés között, miután a fiatal párra és az örömszü­lőkre szabott lapos toasztok elhangzottak, föl­állott tehát Pápocsy Sámuel, vagyis Samu bácsi is. Halkan, vontatottan, megfontoltan és szerényen beszélt, mintha nem is ő beszélne. — Tisztelt hölgyeim és uraim! (Halljuk! Halljuk Samu bácsit! Samu bá­csi elpirul.) — Köztudomású, hogy nem vagyok szó­nok. (Udvarias tiltakozás.) Tehát ne várjanak tőlem olyan virágos szónoklatot, amilyet ez a gyönyörű társaság megérdemelne. (Á! Á! Általános álmélkodás: milyen szépen be­széli) Nekem azt a szerepet osztotta ki az ér­demes rendezőség, hogy köszöntsem fel a nőket, vagyis a báj- és szépség királynőit. (A királynők titokban egymásra mosolyognak.) Persze, ebhez a megtisztelő feladathoz kirá­lyi tehetség kellene, holott nekem csak ki­rályi vágyaim vannak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt az a vágyam, hogy bele ne sül­jek és mégse beszéljek sületlenségeket. Az­tán, hogy a fejedelemasszonyok és a szende tündérek kívánságait szerencsésen eltalál­jam. Látható, hogy mindez tetemesen fölül­múlja az én igénytelen tehetségemet, holott nálamnál lekesebb hódolója a női szépségnek nincsen is. (Elfojtott sóhajtások: óh! tud­juk!) Ha rajtam állana, egyebet se csinálnék, mint megkoszorúznám a női szépséget és megkoszorúznám a nő boldogságát! (A szemek ragyognak. Bosszús, türelmet­len és izgatott kérdések szállanak a szónok felé: Hát akkor miért nem házasodott meg? Miért? Miért nem koronáz?) — Hm, — tűnődött Samu bácsi kissé megzavarodva. — Hogy miért nem házasod­tam meg? Azt is elmondanám egy mesében... (Halljuk! Halljuk a mesét!) — De az én mesém olyan mese, amelyik igaz. Vasárnapi mese. Mert vasárnap reggel volt. Ragyogó, derűs vasárnap, valóságos igazi ünnep. Verőfény ragyogott és délibábokat ringatott. A himnuszt én dúdoltam hozzá, amint a liget felé sétálgattam. (Félénk közbeszólás: Kivel?) — Kivel? — vágott vissza dühösen Samu bácsi. — Ideálommal: a Széppel. A rajongás­belkap és visszatér a rendes fegyelem útjára. A kultuszminiszter bizakodva -várja, hogy szeretet teljes intőszavai a hazafias ifjúságnál megértésre találnak és hogy a holnapi nap­pal minden rendbontásnak vége szakad. Ma délelőtt az állatorvosi főiskolán és a m üegyetemen szó r ván y osan m eg ism éti ő diók a verekedések. A rendőrség vezetőit ma a belügyminisztériumba rendelték a diáktünte­tések ügyében, hogy megbeszéljék a szüksé­ges intézkedéseket. tó gazdasági és politikai elhidegülést. A csá­szárhü néppárt minden eszközzel nemcsak arra fog törekedni, hogy Magyarország Bur­genlandot nyerje vissza, hanem általában a revízióra irányuló törekvésében is tőle telhe- tőleg támogatni fogja. Ezzel' szemben arra ) kéri Magyarországot, hogy különösen a nép- szövetség előtt segítse azon céljának elérésé­ben, hogy a déltiroli és csehországi németek kisebbségi helyzete megjavuljon. A magyar kormánynak azonban lojálisán szakítani kell a szabad királyválasztás gondolatával és a legitim trónörökös számára, aki a házi törvé­nyek értelmében 1930-ban éri el nagykorú­ságát, biztosítani kell akkorára a trónt.“ semmit és nyugodtan tovább alhatik. Reggel nyolc órakor azután Eisler Ödön, a városháza mellett lévő biztosítási iroda tulajdonosa a nyitásnál nagy rémületére azt vette észre, hogy az iroda közepén álló Wertheim-szekrény oldalát megfúrták, a fal hátsó részén pe­dig oly nagy nyílást vájtak a betörők, amelyen egy soványabb termetű ember bejuthatott. Az azonnal megindított nyomozás megállapí­totta, hogy a betörő a kapuzárás előtt elrejtő­zött a házban s az éjszaka folyamán behatolt mm.mun.MWrn sál a virágért, a bájért, illatért és melódiáért, vagyis a nőért. Eközben palotaszerü házhoz érkeztem, melyet körülkerített az összefutott kiváncsiak nagy tábora. A kapu előtt fölvi­rágzott autó állott, ünnepi cicomában. A bol­dogság szegődött fiakkere, aki a lakzit szállít­ja az anyakönyvvezetőhöz és esetleg a tem­plomba is. Menyasszonyt, vőlegényt, vőfélyt, koszorusleányokat, násznagyokat. Minden autó büszke, de a lakodalmi autó meg pláne majd kipukkad, ügy fölfujja magát, mintha nem is boldogokat, hanem magát a boldogsá­got szállítaná. A büszkeség is ragályos, mint minden valóságos nyavalya, tehát természe­tes, hogy a menyasszony, aki az autóba szál­lott, szinte büszke volt, még pedig az autónál több joggal. Hiszen a menyasszonyi rang a világon a legnagyobb méltóság! A menyasz- szony trónon áll: az élet trónján. A szerencse és a boldogság térdel előtte és ő teljesen bi­zonyos benne, hogy ez a térdeplés mindvégig tart, a sok fehérséggel, tisztasággal, az ifjú­sággal és a szépség glóriájával, melybe öltöz­tették. A boldogság idilli, zavartalan képe és ihlete azonban már lázongásra és irigylésre ingerelt, annyira tökéletes volt. De az autó elrobogott és én csak az utca sarkáig robog­hattam vele. Ott eltűnt előlem, alkalmasint a boldogság kapuján, a szerelem illatos köd­felhőiben. Még sokáig bámultam utána és a fehér autó még sokáig izgatta zakatoló fantá­ziámat. Tulajdonképpen az ismeretlen jövő fehér autóján ülünk mindnyájan. Autón, mely elrobog velünk s mi nem is sejtjük, mit pa­koltak a podgyászunkba. — Ez kissé lehangolt, de az utca filmje egyet perdült és uj képet hozott. (A közbeszólások teljesen megszűntek. A mese varázsa ott égett a szemekben és az ar­cokon.) — Fehérruhás gyermekleányka igyekezett keresztül az utcán, — folytatta Samu bácsi némi szünet után, kissé elfogódva. — Fejecs­kéjét fehér virágok koszoruzták. Mindenestül csupa ártatlanság és derű sugárzása volt. Nyilván a templomba indult s útközben foly­tonosan fehér ruhácskáját nézegette, mely éppen olyan tiszta és fehér volt, mint ő maga r az imádság, ami szinte az ajkán sóhajtozott. Azt hiszem, az volt legelső ünneplőruhácskája, amit életében kapott, vagyis a legelső meg­5 az iroda mögötti raktárhelyiségbe, ahonnan néhány tégladarab kiemelése után könnyű­szerrel bejuthatott az üzletbe. A jelek azt mu­tatják, hogy egy szervezett banda bűncselek­ményéről van szó, amely banda az utóbbi hónapokban Nagyszombatban számos betö­rést követett el. A vakmerő betörők keztyü- ben és álarcban dolgozhattak. A földön ugyan­is találtak egy álarcot, ami harisnyából volt összevarrva. A kár szerencsére jelentéktelen, mert a betörők csak a pénztárszekrény felső részéhez juthattak, ahol iratok voltak el­helyezve. Az ellopott iratok között van a tulajdonos fiának, Egri Viktornak regé ny kézirata is. A kassza alsó része, ahol az aprópénz volt el­helyezve, érintetlen maradt. A város közbiz­tonságára mindenesetre jellemző, hogy a vá­ros szivében történt betörés szinte a rendőr­ség szemeláttára folyt le. Éisenhaft Logoim egy nyupSlüe^salt Losonc, október 20. (Saját tudósi lóakt ól. j A rend estien illetőségi és nvugöiijkérdés- nek iámét áldozatta van Losoncon. Harsányi Mihály nyugalmazott csendőr- őrmester több mint 20 évi szolgálat után Lo­soncon telepedett le, ahol a magyar államtól élvezett nyugdijából éldegélt. Az álilamfordil­lat után a közismert illetőségi nehézségeket alkalmazták vele szemben is és megfosztot­ták nyugdijától. A beteges, szem évii ágát vesztett öreg csendőrre ezután szörnyű idők következtek. Felkereste panaszos kérelmei­vel az összes illetékes hatóságokat. Amidőn Scotus Viator Losoncon járt, személyesen kérte tőle a vele történt igazságtalanság or­voslását. A skót utazó elszörnyiiködve hall­gatta a szerencsétlen csendőr kai váriás élet- történetét, megígérte segítségét, azonban sem ő, sem az illetékes hatóságok nem tet­tek semmit. Éveken át a losonci magyar tár­sadalom könyörülotéböl tengette életét. A sok nélkülözés, az elszenvedett testi és lelki kínok azonban annyira lesorvasztották, hogy, legutóbb már jártányi ereje sem maradt. Ágyba roskadit s mivel nem volt már mit en­nie, tegnapelőtt kiszenvedett. így kellett el­pusztulnia 1928-ban egy derék embernek, aki évtizedeken át becsületes közszolgálat­ban őrködött embertársai személy- és va­gyonbiztonsága felett. Haxsányi Mihály a ki­sebbségi magyar sors mártírja volt. — Hia a rádiót be nem jelentik. Komáro­mi tudósítónk jelenti: Nagybányai Lajos borii lakos vezetéknél’küli rádiót tartott a lakásán. A vádlott beismerésben volt, de azzal véde­kezett, hogy azt régebben felmondta. Tizen­négy napi fogházra ítélték feltételesen. valósult gyermekálma. Bizonyosan hetekig dolgozott "rajta ő is, az édesanyja is, mig az álmatlan éjszakákból ilyen ragyogó fehér álom lett! De ebből a boldog álomból egy­szerre durva, utálatos berregés riasztotta föl. Háta mögött lármás motorkerékpár robogott és elszáguldott a fehér álom mellett. Persze, észre se vette azt. Előre düllesztette szemét és vad berregés közben könyörtelenül törte­tett tovább. Égy perc se múlt el, mikor a ka­nyarodónál ő is eltűnt a szemünk előtt. A kisleány azonban ott maradt. Még a motor után bámult. Majd folytatni akarta útját, de észrevette, hogy a járókelők nézik. Sajnál­kozva és részvéttel nézik. Mit néznek? Aka­ratlanul maga is végigpillantott fehér rubács-* káján és akkor kedves kis arca halálsápad Ira vált. Nem hitt a szemének és reszkető ke­zecskéjével ruhájához kapott. Már érezte a szörnyű valóságot. Azt hiszem, megrémült lelke zokogott, de se könnye, se hangja nem volt. Az egész világ összeomlott elaléló lelke előtt. Szédülő fejecskéje alábanyatlott s az ijedt csodálkozás verejtéke gyöngyözött tiszta homlokán. Vadonatúj fehér ruhácskája, az el­ső álom, az első ünnep, köröskörül az utca undok, piszkos sarával befecskendezve,' tönk- retéve, örökre meggyalázva, amint a robogó motor ráköpdöste! Sohase tudnám emlékeze­temből kitörölni megrémült arcát: a csodál­kozást, mely kétkedik és reszket az első csaló­dás hihetetlen lehetőségén. Samu bácsi elhallgatott. Mélán bámult maga elébe, mintha most is a besározott ru­hácskát nézné. Aztán fölvetette deresedé fejét. — Hát tisztelt hölgyeim, ezért nem háza­sodtam én meg sohasem, holott mindig sze­relmes voltam. Ezért, ezért, igen. Az egyik minket nem vesz észre, a másikat mi nem vesszük észre. Az egyik eltűnik előlünk, a má­sikért mi oldalgunk. És azalatt elillan min­den. Az élet, a szerelem, az álom, a boldog­ság. Volt. Nincs. A lakodalmi társaság olyan volt, mint a gyászos ház csüggedt vendégsége. Mindenki megilletődött. Szerették volna a dolgot vala­mi könnyű tréfával elütni, de a tréfa vidám hangját senki se találta meg. Mindenki a maga emlékei között kószált, virágos autók éft sáros fehér ruhácskák között. Ismeretiem kasszaimrók betörése Nagyszombatban 1 Wolff-párt kallsndé fissraaini Burgenlandot- I III W MMIMWIIMIirilHMM—M—ÉMIfn——IMI Ilii III ■mii IMIM —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents