Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-20 / 240. (1867.) szám
1928 ofcWbar 20, azoanbai. VesműéíM®k Irta: SZISCLAY FERENC A Szlavenszfcói Magyar Kultur Egyesület alapszabályainak jóváhagyása s az evvel •megadott kulturális munkalehetőség uj helyzet elé állította a kisebbségi sorsra ítélt csehszlovákiai magyar nemzetet. Eddig valahogy már szinte beleéltük magunkat abba a szomorúságba, hogy nem adnak módot kul- turértékeink és kulturakaratunk kifejtésére. Szinte megszoktuk már a kezünk megkötöttségét, szinte természetesnek tartottuk már, hogy még ezen az általános alkalom-megtagadáson felül is gátat vetettek itt-ott, rend- szertelenül megkísérelt kultu megmozdulásaink elé. A háború után való .psziché — kétségtelen — teli volt valami vihar utáni feszültséggel. Az izgatott nép lélek szabadulást keresett a zsúfoltságtól, a ránk szakadt uj Mohács, nemzeti létünk fenyegetett volta csak fokozta ezt a szoruló érzést s föltámadt a vágy: keresni valamit, ami megváltást hoz, tenni valamit, ami fölszabadit a lelki kon- vulzió alól. Az összeomlás nagy szédületében, a jövőnk ködében nem láttuk tisztán a célt, nem ismertük meg a helyes utat, valami leküzdhetetlen vágy űzött előre: menni, tenni, mindegy, hogy hová, mindegy, hogy mitl Ez a helyzet tízéves kisebbségi életünk meghatározója. Tettünk sok értékes lépést, de tettünk ballépést is, megfogtuk jobbkéz- től is a dolog végét, de balkézzel is soitás- kodtunk sokszor, igy tevődött össze jóból- rosszből a mi kisebbségi életünk. Sohasem voltam híve a hibák takargatásának; ha őszintén akarjuk a sorsunk tiszta-jóra fordulását, meg kell ismernünk a bajainkat, hibáinkat, mert csak a helyes diagnózis lehet alapja a gyógyulásnak. Az első ballépés az volt, hogy nem éltük bele magunkat a kisebbségi helyzetbe. Ez természetes volt, hiszen ezeréves uralkodó sorsból kisebbségi sorsra lesülyedni, még hozzá büntelenül, bizony keserű, szinte megemészthetetlen gondolat. Régi nagy erőkkel számoltunk s megfogyatkozott erőink megtorpantak a vállalt, de nem győzhető küzdelemben. Talán ez a megtorpanás egyik oka annak a fásultságnál?:, mellyel ma minden szép és jó mellett közönyösen vánszor- gunk tovább, ami pár év előtt még örőmös lelkesedésre ragadott volna. Mára talán megláthattuk, hogy „a masunk portáján idegenek lettünk", de mégősökként erőnk szinte arra sem képes, hogy a magunk portáján való kisebb uraságunkat visszaszerezzük. A második alaphibát, illetőleg rajtunk kivül álló akadályt, egyszer már megvilágítottam évekkel ezelőtt, amikor még csak az eljövendő veszedelemért aggódtam, nem a bekövetkezettért, mint ma. A föntebb jellemzett lelki feszültség utat keresett, mint folyómederben a megdagadt vih árvíz. A hatalom zsilipekkel zárta el a levezető csatornákat. Csak egyet nyitott meg: a politika zsilipjét s a felgyűlt drága életenergia mind belezudult a nemzeti életnek ebbe az egyetlen ágába: harsogott, zajgott, bámulni való volt a lendülete, mindenkit elragadott a fensége. Tíz év alatt lefolyt a legértékesebb eröfölősleg s félő, hogy a most megnyitott kulhirágba már csak gyönge erek fognak szivárogni. Itt állunk most levezetett életenergiánkkal, uj feladatok előtt, fáradtan, tes- pedten, olyan feladatok előtt, amelyek egész embert, lelkes embert, igaz embert, munkás embert — minden embert várnak. , Félek — s az én félelmem talán jó lesz arra, hogy másokat is riogasson a sikoltátsá- val —, hogy a számunkra most megnyílt kulturális életlehetőség nem cinikus szándékossággal elkésfetett görög ajándék-e? Félek — és nem röstellem kimondani az aggódásomat —, hogy a tíz év alatt elfáradt lélek meglátja-e az uj célkitűzésben az igazságot? Félek, mert hét év óta a szlovén szűkéi magyar kulturélet érverésén tartom a Joe- zem s napról-napra látom annak lanyhulását, — nem nagyon egyedül vagyunké azok, akik. látjuk a veszedelmeket, melyek Tétünket fenyegetik? Félek, — de nem kétségbeesett ez az én félelmem, mert oka nem a sgyöngeség érzete, csak a jövőnkért való aggódás. Könnyelműség lenne meg nem látni a nehézségeket és nem számolni az elénk torlódó akadályokkal. Félek, — de az én félelmem nem azt súgja: adjuk meg magunkat a sorsnak; de azt dobogja dacosan, elszántan: csak azért is! „Segíts magadon, az Isten is megsegít!" Csak megfáradtunk, de nem hagyott el adtodén erőnk. CaaJk nem törtünk. Az igaz ut nyitva áll ímellet- tünk s várja, hogy' megkeressük. Melyik legyen ez az igaz ut, mit kell tennünk, hogy amiben tíz év alatt megakadályoztak bennünket, azt helyrehozzuk? Legelőször is össze kell újra vezetni a két felé szakadt magyar életfolyamot. Egy kul turmederben is megfér az egy forrásból fakadó kétféle ár, mert — közös erével mélyebbre moshatja az ágyát. S ha már átcsoportosítottuk, elrendeztük Telkeinkben és kint az életben az életerőinket, minden ember a gátra! Akinek szava súlyos a nép előtt, álljon az uj munka élére! A népnek tekintélyre van szüksége, hogy legyen ki után mennie. Aki nevet tudott szerezni eddig előtte, használja föl azt a helyzeti energiát az uj célkitűzésben való bizalom megalapozására, a kulturális munka igazságában való hit erősítésére! Mi, rajongó kulíurmunikások, hiába emelgetjük szavunkat, nem ver az visszhangot a pusztában, .ha nem erősitik hangját a vezérek! Szegények vagyunk és leszorítottak, fásultak és hitetlenek, egyszóval nemzeti kisebbség vagyunk, melynek legokosabb politikája: dolgozni nagyon sokat. Dolgozni, belső megerősödésünkön, kulturális emelkedésünkön, mert — amint a történelem mutatja — minden kisebbségi nemzet akkor lehet megtörhetetlen erejű, ha minden népekkel egy szintre tud fölemelkedni a kultúrájában. Teljesen ml raj tün k múlik, a lemondásunkon, önfeláldozásunkon és elszánt munkavállalásunkon, tudunk-e életet adni a Sz. M. K. E. ma még csak papiroslehetőségének, tartalmat egy üres keretnek. Teljesen mirajtunk múlik, tudunk-e igaz igével és tettekkel alvókat riogatni, megfáradtakat munkára serkenteni, elfásultakat lelkesíteni. És teljesen miraj tűnik múlik, beválik-e a szándékosan elkéstetek előlegezett káröröme: „íme, megadtuk az életlehetőséget, de nem tudnak vele élni." Igen, erről van sző! Ez a veszedelem fenyeget a legjobban. Ha nem áll sorba minden ember, a nagyja vezérnek, az apraja munkásnak, ha nem küszöböljük ki egymás közül az ősi átkot: a mesterségesen szított ellentéteket, ha nem simul kézfogó akarattal egymás tenyerébe minden életre vágyó és jobb sorsra érdemes magyar akarat, megérdemeljük ezt a rúgást, mert — haldokló oroszlán vagyunk! Deiember 2-án lesznek a tartományi választások Prága, október 19. A koalíció nyolcas végrehajtóbizottsága tegnap ülést tartott, melyen véglegesen döntöttek a tartományi és kerületi választások időpontjának kérdésében. A koalíció úgy határozott, hogy a választás napja december másodika lesz. Ennélfogva november harmadikán hivatalosan kiírják a választásokat. A tartományi képviselőtestületek összetétele a következő: Csehországban 120 tag, Morvaország—Sziléziában 60, Szlovenszkón 54, Ruszinszkóban 18. A képviselőtestületi tagok egyharmadát a kormány nevezi ki gazdasági, kulturális, nemzetiségi és szociális szempontok tekintetbevételével. A múltak tapasztalatai alapján azonban már eleve kételkedünk abban, hogy a kormány a magyar kisebbség jogait e pontban tiszteletben tartaná s százszor valószínűbb, hogy a magyarság nevében kinevezendő tagok csak amolyan magyaroknak kikiáltott csehszlovákok lesznek. ü iiievák néppárt zsákutcában A Slovák cáfolja a párt „szitMlisif* § mga a „meg- hasonlott ládáitokról" vezércikkezik — A félhivatalos Prager Presse a Hlinka-párt helyzetéről Prága, október 19. Néhány nappal ezelőtt hosszabb cikkben foglalkoztunk a szlovák néppárt kilátásaival a küszöbön álló tartományi választásokon s több oldalról jövő híradások alapján azt az állítást kockáztattuk, hogy a szlovák néppárt széthullóban van. A párt hivatalos lapja, a „Slovák" humorral akarta visszautasítani a párt válságáról szóló híradásunkat s azt irta, hogy eddig a Prágai Magyar Hírlapot komoly orgánumnak tartotta, de ezután a közlés után más véleménye van lapunkról. A Slovák érvelésével szemben alkalmunk van két igen komoly és föltétlenül a legilleté- kesebb forrásra hivatkoznunk, mely ugyanazt állítja, amit mi mondtunk. Ez a két komoly forrás: maga a Slovák és a félhivatalos Pra- ger Presse. Komoly lapok, lehet nekik hinni. A Slovák tegnapi számának vezércikke ugyanis „A meghasonlott ludákok" címen többek között a következőket mondja: — Egykor Ján Kollár fölsóhajtott a szlávok miatti Meghasonlott szlávok! Mintha a méghasonlásnak emez átka a mai napig fogna bennünket. Az egyesülés, az egységes föllépés helyett pártokra és pártfelekeze bekre aprózzuk szét magunkait, frakciókra ősziünk, egymás ellen agyarkodunk, viszályfcodunk, gyanusitgatjuk egymást s igy kölcsönösen kizárjuk egyik a másikat az egységből, az össze nem tartó szláv és szlovák családból. Amíg például a SzlovenSzkóí magyarok igyekeznek áthidalni a félreértések minden rését és s®akadókát, mig a közeledő választásokra az összefogás és az egységes föllépés föltételeit keresik g valóban találkoznak is a közös utón, — addig mi szlovák ludákok, mintha szándékosan szét akarnék szakítani még azokat az utolsó szálakat is, ntelyek eddig fűzték össze bennünket. — Erőnek ere jé vél azt akarjuk, hogy szétszóródjnnik, széthulljunk g mintegy igy vágjuk le a széthúzás bárdjávtl pártunk életfáját. — Panaszkodunk, hogy az ellenség veszélyeztet — s igazában őri magunk hozzuk a veszélyt. Panaszkodunk, hogy szétvernek minket — s valójában magunk verjük szét a legveszedelmesebbbein Torainkat. Panaszkodunk, hogy a viszály konkolyát hintik közénk — s mi magunk mérgezőjük magunkat viszályko- dássaL J • i ■ Azt hisszük, elég ennyit idéznünk a Slo- vákból. I A félhivatalos német kormánylap még nyíltabb szavaikban aowodálmaskodík a szlovák néppárt belső válsága miatt. — A szlovák r éppárt vezérének és alajpftőj&nflk, EUfefea «■ maga kedves gondja népes nyája miatt, melyet annak idején oly válogatás nélkül terelt össze. Ez a gondja annál nagyobb, mert a köztársaság számos legnagyobb és titkos ellenségét nyeregbe segítette s ezek most éreztetik vele, hogv erősen ülik meg a nyerget, vagy hogy kényelmesen ülhetnek át más pozícióba is. Már rózsahegyi rezidenciája előtt is a magyar keresztényszocialista párttal fenyegetik a Hlinka helyzete nem irigy- lésreméltó. Mert ahogy gyűlöli valamennyi politikai ellenfelét, elsősorban is a szocialistákat és aztán a többieket, például Msgr. Srámek csehszlovák néppártjának Micsura-csoportját — de persze csakis személyi és pártpolitikai okokból —, ugyanoly heves ha.zafisággal támadja meg a csehszlovák önállóság valamennyi aláaknázóját is. Ebben nincs logika és bár a napi politika sokszor nem jár el logikusan, ez a körülmény ebben az esetben igen komolyan fenyegeti a szlovák néppártot. A szlovák néppártnak nagy mértékben ártalmára van programbeli és taktikai bizonytalansága, olyannyira, ho-'- a pártom belül is szükségét érzik a pártideológia és taktika revíziójának, mert épp ezt a gyengéjét használják ki leginkább egyrészt a csehszlovák néppártiak, másrészt a magyar keresztényszocialisták. A Hlinka-párt válaszúton van. A párt ellenzékbe ugrása mérhetetlenül megnövelné a párt rovására a csehszlovák néppárt sorait és kérdés, hogy ez az ugrás, ha egyáltalában érdemes volna kockáztatni, visszatartaná-e a pártban azokat a megbízhatatlan és elégedetlen elemeket, melyek a magyar keresztényszocialisía párt felé hajlanak, akár a kormány oldalán áll is Hlinka, akár az ellenzékben van. E kérdések fölött a szlovák néppártban élénk eszmecsere folyik, melyet sokszor megfigyelhetünk abban az ellentmondásban, mely a hivatalos Slovák és a párt számos más lapja között mutatkozik. Ezt az ellentmondást bevallja végre maga a Slovák is A meghasoo- ilott ludákok című vezércikkében... A szlovák néppárt valószínűleg nem fogja megköszönni a félhivatalos lap véleményét a párt válságáról és Hlinka vezér gyűlölködéséről, de amit mond, az ebben az esetben igaz. Vájjon a Slovák ezek után a Prager Pressét is komolytalan lapnak fogja nyilvánítani? A Prager Presse azonban téved abban, amikor azt mondja, hogy a szlovák néppárt válaszúton volna. A szlovák nép- j>árt zsákutcába körűit „ * A LINGUAPHONE-módszer lehetővé teszi, hogy a legkisebb megerőltetés nélkül, néhány hónapon belül idegen nyelven értsen és beszéljen. Kérjen azonnal árjegyzéket, vagy keressen fel bennünket vételkötelezettség nélkül! The Linguaphone institute, London csehszlovákiai vezérképviselete F. PALLAUSCH, Prága I., Ulice £1. Krásnohorské 3-11. Ili jávátétdi biiottsis? Newyork, október 19. A New-York Times szenzációs külsőségek között közli londoni levelezőjének jelentését, amely tudatja, hogy Parker Gilbert jóvátételi főbiztos Bald- win premierminiszter és Churchill pénzügyi kancellár megállapodtak az uj Dawes-bizott- ság megszervezésének kérdésében. Ugyanakkor a lap egy párisi jelentést közöl, amely szerint Franciaország hajlandó nagyobb engedményeket tenni a német jóvátétel végösszegének megállapításánál, ha Amerika a német bonnak egy jelentős részét Franciaországban helyezi el. - A New-York Times jelentését a legnagyobb fentartással kell fogadná, mert Parker Gilbert londoni tárgyalásainak eredményéről eddig e hímek pontosan az ellenkezője terjedt el. I Brémai második tetnírsipe is lezuhant Newyork, október 19. A „Bremen" és Hühnefeld „Európaijának tesvérgépe, a D 33 jelzésű Junker-monoplán, amely amerikai szolgálatban áll, tegnap Atlantic Cityben egy kirándulásról visszatérve kétszáz méter magasságból lezuhant és elpusztult. A nyolc'utas közül egy meghalt, egy másik súlyosan megsebesült, a többiek többé-kevésbé könnyebb sebesüléseket szenvedték. A nyolc utas az Ln- vestensent Bankers Convention tagjai volt. A szerencsétlenség bizonyára súlyosabb lett volna, ha a repülőgép véletlenül nem mocsaras területre esik s a táviródrótok nem mérséklik a zuhanás erejét. A szerencsétlenség okát eddig nem állapitatták meg. A repülőgép reggel, amikor Newyorkban fölszállt, ki1 fogástalan állapotban volt. Szemtanuk állítása szerint az egyik utas véletlenül megfogta a kormánykereket és megcsavarta, aminek következtében a repülőgép elvesztette egyensúlyát és lezuhant. Kikdfőmunkássztrájk Marseiiltisen Páris, október 19. A marsedllei kikötőben több francia gőzös legénysége tegnap sztrájkba lépett. A hajóstársaságok azzal feleltek, hogy a készenlétben álló hajókat egyszerűen nem inditották útnak s minden munkát beszüntettek. Az indokínai, egyiptomi, le- vantei, korzikai és északafrikai postahajók nem közlekednek. A munkások a munkaadók kizárására azzal feleltek, hogy ma huszon- négyórás általános sztrájkot hirdettek Mar- seilleban. A maisai autóhuszkatasztráfa hetedik sehesíillji is belehalt sérüléseibe Nagtfmihály, október 19. (Nagymihályi tudósátónk távirati jelentése.) A végzetes málcai autóbuszkatasztrófa áldozatai halálstatisztikájának rovatába tegnap még egy áldozat neve került. A nagymihályi kórházban meghalt Tlndora Imire 76 éves gazdálkodó, Timdora Jánosnak, a minorita-kolostor szerzetesének édesapja. Az öregember heteken át betegen, gyógykezelés alatt feküdt a nagymihályi kórházban, amelyet a katasztrófa napjának reggelén gyógyultan hagyott el. Janda Irma irnregi tanítónő jött be az aggastyánért, hogy a kórházból hazavigye Imreg községbe. Végzetükre, éppen azt az autóbuszt választották, amellyel a borzalmas szerencsétlenség esett. Vindora Imire a katasztrófa alkalmával gerinctörést és súlyos fejsérülést szenvedett. Bár orvosai eleinte biztak a felépülésében, később állapota mind rosszabbra fordult s az aggastyán szívós szervezetét legyőzte a hálák A katasztrófa többi sebesültje, akiket a nagymihályi kórházban ápoltak, már felépült. Siessem előfizetni a Képes NetGre
