Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-19 / 239. (1866.) szám

/ ^i«<^-Magj&ar-hröísi» 1928 október lf, péntek. A görnöri végekről Muíí és jelen a Csermosnya völgyén — Magyar élet-erek a szepesi határhegyek alatt — Bedőlt bányák, kihűlt kohók — Földigérgetők próbálják bontogatni az ellenzéki magyarság sorait — Pártjaink erős gócpontjai — Bajok a jegyzői körzet- beosztással — Háziipar, népművészet Rozsnyó, dktóber 17. (iá P. M. H. muHkaiár- fiától.) Csermosnya völgye? Azt hiszem, a más vi­dékről valók között igen kevesen fognak tudni róla, hogy egyáltalában ez a völgy is van a vilá­gon. Van pedig és gyönyörű és jó magyar nép lak­ja; a gömőri sik magyarságának a vad hegyek közé benyúló utolsó hulláma. Hogy ismerősebb helyen kezdjem, tessék Rozsnyót elképzelni, tőle délre a legközelebbi falu a Sajó mellett Berzéte: itl torkollik be a Csermosnya a Sajóba. — Mire idáig ér, megfutott jó 25—30 kilométert s van a forrásától idáig jő ötszáz méter esése. A Szilicei fensik északi lejtői alatt még síkon fut, aztán a Rozsnyó—kassai ttlról jól ismert Szoroskő mife­lénk néző szerpentinjei alatt, Hárekutnál kanyaro­dik észak felé s befurja magát a szűk völgyekbe, négy falun keresztül, az utolsón még túl a hegyek alá s egy elhagyott, ma élettelen ezüsfbánya tá­jékán van 3 forrása. A Csermosnya völgy felső szakaszától a Szepességig mintegy tíz kilométeres sávban csupa merő vad hegyek, ezer méteren is tulemelkedő magas ormokkal, délnek pedig a Szi­licei fennsík végső kifutói, hatalmas sarokbástyá­ja: a legendás Somhegy, a völgy végén, irányára keresztben indul a híres-szép Szádellőí völgy. — őszi pompában végigszáguídani ezen a völgyön, igaz gyönyörűség. Még úgy is, ahogy mi tettük: a szomorúra fordult ólmos esők idején Mögöttünk maradt a napfény, a hegyekből ránklihegetí a hi­deg ősz, szembevert az ólmos zápor. Minél feljebb, annál sze.mbeiünőbb as ellen­tét a sik vidékkel: még vannak zöld legelők, a kis patakmenti réteken sok-sók szénaboglya. De nagy- ára van ennek, mert a tél is ennyivel zordabb, a j völgy jórésze napot is alig lát téli időn, nehezen, j lassan tavaszodik és éínivalót is nehezen, gyöt- j relmeseu ad a hegyes, sziklás talaj. A Csermosnya. völgyét valaha a bányák né- ; pesitették be. Bányák és kohók. Az Anírássyak j vas-korszaka. —- A völgyfejen meg a Zichy Fér- j marisok. Ezek ma már azt nézik, hogyan szaba-! dúlhatnának attól is, ami még az övék, az András- j eiyak kohói pedig régen kihűltek, romokban he- i veraek, a Rimamurány felszívta a környék minden j vasát, a falvak ittmaradtak. Most miből éljenek? ! Törik a rögöt, kicsikarnak belőle, amennyit lehet, ! de sokhelyütt még a legelő is rossz és kevés, fu­varozás, erdő, távoli bányák adják a szűkös ke­nyeret. Lejebb már jobbbak a földek, gyümöLcs .is terem, — az igazi élelhare itt fenn folyik Barka. Lucska, Kiskovácsvágáscn. Hét falu fekszik a Csermosnya mentén, Bér­létét már nem is számítva, — mind a hét szín- magyar. A magyar sorssal, az élettel való küzde­lem ma elválaszthatatlan a poliíikátóL A legtávo­labbi faluk népe is érzi, hogy szervezetlenül nem képes boldogulni, igazát kiharcolni, ügyes-bajos dolgaiban támaszt nyerni. A Csermosnya-völgy magyar népe is ellenzéki pártjaink zászlói alá tö­mörült: Lucska, Kiskovácsvágás? Hárskút tiszta keresztényszocialisták, Barka, Dernő, Hosszúrét és Jólész a kerszoe. és magyar nemzeti párt hivei. Természetes, hogy a Hodzsa—-Ceánki—Neurnann- politika nem hagyhatja megkísérlés nélkül ezt a. „szűz ta!ajt“ sem s agitátorai különösen most, a választások előtt nagy hévvel vetették magukat a Csermosnya völgyére. Kikeresték a legégetőbb pontot: a legelőhiányt s most a legselyemfüvesebb, legdusabb legelőket Ígérgetve próbálnak híveket toborozni. A létfeltételeiben szorongatott nép né­hol meginog, megszédül a feltétlen bizonyosság hangján szóló ígéretektől s legalább is gondolko­dóba esik, mert a Hodzsa-kigyók azt sziszegik az almafáról, hogy csakis akkor kapnak legelőt a földosztásnál, ha rájuk szavaznak. Az öntudatosak d akik tapasztalták, mennyi válik be ezekből az ígéretekből, — melyek mindég éppen a választá­sok előtt a legszebbek, — csak mosolyognak. A fcabozőkat pedig felvilágosítják s megerősítik ki­tartásukban a mi pártjaink. Ezen az utamon ma­gam láttam az üdvÖ3, lelkes munkát, amelyet a kerszoe. párt rozsnyói kiküldöttei végeztek a fal­vakon. Lesz is foganatja. A holdbéli legelőkkel uem sok magyart fognak elhorgászni a völgyön! A falubeliek maguk mesélik gúnyos keserűséggel, hogy hiszen a múltkori választások óta már erre a szeptemberre volt ígérve egészen biztosra va­lami felmérés, osztogatás. Hát hun van? Semmi híre. Ojjan lesz csak az a mostani ígérgetés is. Bizony csak ojjan. Különös, ezeket a falvakat járni. — Mintha mesélő könyvet lapozna az ember, melynek leg­ragyogóbb fejezeteit már régen megírták: az a múlt. Minden, ami nagy, szép és jó volt, csak volt. Néhány kicsi, fáradt fejezet: ez a jelen. Pár üres lap: a jövő. Senki nem tudja, mindenki aggoda­lommal lesi, mi kerül reá? Barka: valaha huszeze- res bucsujárások székhelye. Ma alig pár ezeren járják ugyanazt a búcsút. A Griinmann-kastély csupa omladék, egy ép fala nincs. A lucska! Zi­chy kohóknak csak a. salakdombjai látszanak még. Kiskovácsvágás bányái adták valaha messze föld legjobb vasércét, melyből a Ganz-gyár vasúti ke­rekeit öntötte. Ma nyoma sincs. A dernői hámor kéményén már anyányi nyírfa nőtt, a vasgyár ki­dől bedőlt falaival mint. egy ókeresztény bazilika mOtörténelmi romja. Hárekuton cisztercita apátság -rtü a Xfl. században, ez piég * * 'őrök időkben jvaikéit is elveszítik amiatt, hogy az nem hajlandó napokat várni a paacus beszerzéséig. E* a panasz oly általános az egész vidéken, hogy az, aki oárt- I vezéreink, vagy törvényhozóink közül orvoslására 1 módot találna, az égést környék lakosságával jót j tenne. A dernői jegyző körzetében még snlyosbiíja | a helyzetet, hogy a jegyző nem tartja pontosan hi- | vatalos óráit, egészen a véletlentől függ, mikor : található, de van olyan eset is, mikor az Igyea- ! bajos környékbeliek több napon át várják, hogy | vele végezhessenek. Hogy ez például dologidőben mit jelent a falusi népnek, azt fölösleges részle­tezni. Jó ember volna a nótárius máskülönben, de ez aa egy rossz szokása, ez éppen elegendő. Háziipar, népművészet? Alig valami. Stereotip válasz mindenütt: csak annyit szövünk, amonnyi itthon kell. Csipkeverée, fazekasmivesség, fafara­gás sehol. Imitt-amott felbukkan egy-egy ácsmes­ter, aki vékony pengéjű fürésezel cifrázza a pad­Kftlcsönt ház- telek- és földtulajdonosoknak 8 sifisalék kamat mellett folyósít Ungár S. bankháza Bratislava, Ventur-utca 20. A csehszlovák osztálysorsjáték föelá usitóhelye. pusztult. Hosszúréten a gyönyörű Andrássy-kastélv Dénes gróf szülőháza omladozik elszomorítóim. Fűit, fűit, fuimus Troies ... A völgyfejben még a turisztika, az idegen- forgalom hozna valamit, hiszen egészen Közel van. a Szádellői vlögy torkolata, de a legtöbb turista a tornai oldalról közeliti meg a völgyet s árrá is tér vissza, mert ott metszi a Kassa—Rozsnyói autó-utat. Démonéi már jobbak a földek, Hárskut- nak gyümölcstermése jelentős, Hosszúrét, Jólés* jóltermő vidék. Legszegényebb Kisfeováesvágás, legkisebb is, kicsiségét még szinte kiemeli a hatal­mas sziklafal, mely a Somhegy észak! lejtőjén tornyosodik a falu fölé, mintha agyon akarná nyom­ni a zöldre mohosodott, zsúpfedelű kis viskókat. Dernő és Hárskút már a magyar kuiturélet- nek is élénk kis centrumai s ilyirányu hatásuk kisugárzik a kisebb, szegényebb falvakra is. A felső völgyszakasz falvai egyaránt a jegy­zői körletek uj districtiója, a passusjogok megvo­nása a községektől mennyi bajt okoz nekik. ■*— Jegyzőjük Dernön van, most. bármi apró- cseprő passus ügyben oda kell bemen? niök, ami időben, munkában, fuvarban mindig keservés-nagy veszteség. — Ugyanaz a panasz, ami Sajóházán. Csucsorban is. Ennek dz uj beosz­tásnak az indoka állítólag a határmenti községek­ben előforduló sok marhacsempészés, noha pél­dául a Csermosnya völgyén senkinek a hatósá­gokkal ilyen okból baja nem volt. Sokszor a ve­láshomlokzatot, kiskeritést. Barkán kosarat tud­nak fonni páran, de azt is csak házi szükségre. Lucskán szépen hímzett indigó kötényt visel pár férfi. Régi szép vakolat-cifrák akadnak majdnem mindegyik faluban, de az uj házak stílustalanok, ridegek. Csak egyen láttam Lucskán szép népies díszt, azt is ndvarnoki kömives csinálta Udvar nők, Görgő a legjobb vidéke ennek a népművé­szeti ágnak. Görgő egész utcasora a szebbnél szebb oromdiszek tárháza. Egyszer külön lészen róla szó. És még egy. Az ember szó szerint belebotlik min­denütt a völgy múltjába. A dernői vággyá'' vala­mikor százával öntötte a végig rovátkolt vasküszö­böket. Ugyanilyen vasküszöbökön törültük le a sarat a bárkái plébánián, a dernői kiskocsmán, kiskovácsvágási portán, lucskai templomnál, hosz- szuréti tanitólakon. Mintha csak ezek az öreg, so­kat tapodott e még mindég becsülettel szó gé'ó vaslapok a lábaink alól njra és újra felsóbaita­nának. mint a romokon tovább élő makacs szemre­hányás, hogy' miért is kellett mindennek elmúlnia, ami a völgy hosszában egykor virágzott? A falvak külön életéről legközelebb. Tichy Kálmán. Október délutáni visszaemlékezés Jókai Mór egyik regényalakjára a komáromi ráctemetőben Komárom, október közepe. | Maurice Barrés, a francia irodalomban j Po in cáré irányának híve ajánlotta a francia- fiatalságnak: járják a temetőket, mert a te-j me tőkben sokat tanulhat az uj nemzedék- j Barrés mondta ezt, aki nemzetének szerete­két a temetőben erősítette meging a tha lati a n- ná s érdekes most, hogy Szabó Dezső is ha- sonlófélét ajánl a magyar ifjúságnak, mikor azt mondja: fiuk, szeressétek a temetőket, értsétek meg a temetők beszédét. Igen, van abban valami nagy igazság, a temetőket sze­retnünk kell, hogy az életünknek csináljunk kultuszt a sírok szenet ebe által. Nem dekaden­cia & temetők©1 szeretni, nem ébreszt hulla­szagot magunk körül ez a szeretet, de az éle­tünk tanítód lehelnek a süppedő sírok, csak meg kell értenünk hangtalan beszédüket. Magyarok Szlovénszkóban, járjátok a temető­ket és itt is, ott is találkoztok sírokkal, me­lyek szótlanul is beszélni fognak nektek a magyar éleiről, amelynek most ti vagytok a folytatás'. Szlovénszkó területén bizonyára rengeteg olyan sir van az elfelejtett temetők­ben, melyekben a magyar történelem, a ma­gyar irodalom egy kis darabja él. Él azért, mert a sírokban elporladí holttestek halhatat­lan lelket hordoztak egykor magukban. Ke­ressük fel néha-néha ezeket a temetőket és álljunk meg a síroknál, hallgassuk meg néma beszédüket, mikor pedig kijövünk a temetőik­ből, érezni fogjuk: a temetők nem lesznek rosszak a lövőnkhöz. * Még az őslakos komáromiak közül is so­kan nem tudják, hol van Komáromban a rác­temető. A perifériái kis házak közt bújik meg ez a temető, alig észrevehetően. A teme­tőt alig látogatják, mindössze három-négy gö­rögkeleti család él Komáromban, akiknek egy­két hozzátartozójuk pitién a sirkertben, ahol legtöbb az egyforma katonasír, a háborús; időben eltemetett szerb és orosz hadifoglyok; emlékei. A kereszteknek keleti stílusuk vau I itt és az igénytelen, megkopott feliratú sir- j kövek közt csak egy-két díszesebb sírkő hívja fel az ember figyelmét. Az októberi délután Baranyay József dr. kollégámmal sétálok a görögkeleti temetőben, az ősz már felvette színes köpenyét a termé­szetben, csend van és békesség ebben a kert­ben, a beszédünk is elhalkul. Megállunk az egyik díszes sírkőnél, a sírkő néma marad és mi mégis halljuk, amint beszól a múltról. Jó­kai híres Aranyemberének a elrja ez, Tímár Mihály legendás alakja, akiről regényt és színmüvet is irt Jókai fantáziája. A Sir már nagyon elhanyagolt állapotban van, a fü tel­jesen belepte a családi sírbolt alapzatát, a vésett betűkről csak nagy nehezen lehet elol­vasni a feliratot. A magas sírkövet négy tulya veszi körül, különben igen szép helyen fek­szik d főút. mentén. A családi sírbolt fölé emelt emlékmű egyik felén primitíven kifa- ragott nomlö alakja borul tárva egy oszlopra, mellette tgy ki* angyal alakja áll* amint ke­zében megfordított égő fáklyát, tart, jelezve a kialudt életet Felül a következő sorokat ol­vashatjuk : A fáklya kialszik Az élet eláü Uj lét virrad A sírok álmainál A homlokzat aíeo felén a sárban nyug­vók nevei vannak feltüntetve, az Aranyem­beré, aki egykor csakugyan élt, nemcsak Jókai Mór fantáziájában. Az Aranyem­ber Domonkos János volt, Sándor pedig en­nek testvéröccse. Néhány adatot megtudunk a sírfeliratról: E sírban nyugo sznak a testvéri szeretet és hivség ritka példái tekintetes nemzetes vitéziét* Domonkos János a r tek. ds. Komárom vármegye tábiabirája született 1768 j&nu 3-kán meghalt 1833 sept 27-én és tekintetes nemzetes vitéziért Domonkos Sándor nr tek. nem. Beregi* várni egye táhíabarája szül 1788 febra 7-én meghalt 1834 márt 13-án. A siTkő másik felén, légiéiül a követkor ző disztichon olvasható: Szép vagy ő hon, bérc, völgy gazdagon változnak öledben Téridet országos négy folyam árja szegi Alább meg ezek a sorok olvashatók: Itt nyugszik 5»v. Roesány Rezsőn* született torn á n k os KataÜn élt 61 évet mghalt 1883 májúé hé 3-án. Még alább megtudjuk, hogy iktk állítot­ták fel a sírkövet: Okos szorgalom, takarékosság, hivő gazdál­kodás — a bő áldások hárma* forrása tulajdona, ékessége, címere volt »t ttt szen­dergőknek Mket éltékben a szeretet * Térség összekötött E közös rirhan ölelik egymás hamvát Neme* Both Ag*e* asszony Szeretve tisztelt barátjának és felejthetetlen jé férjének Julianna Tűdia Katalin Therézia árváival örök gyász emlékül emelte szentelte MDCCCXXXIV A sírkövet tehát ozernyolcszázharminc- négyben állították tol, csaknem száz éwef ezelőtt é igy nem csoda, ha az idő vasfoga már alaposan kikezdte. Ami a sirkövőö az életet jelenti, mindössze néhány örökzöld levél... # Az októberi délután a cseudes temető­ben a sírkő elmondja történetét s a sírbolt­ból kilép az Aranyember, Domonkos János uram. A kultúrpalotában a napokban mutat­ta meg nékem Baranyay József dr. könyvtá­ros az. Aranyember egykorú olajfestményéi, amelyen józaneszü, erősakaraíu embernek látszik, mellén ordö is van, szóval igen te­kintélyes ember lehetett, de a festményből egyáltalán nem következtethető arra, hogy Domonkos János olyan veszedelmes élvhaj- hászó lett volna, mint a legenda később kö­rülvette s mint Jókai regénye után is felté­teleztük volna. Domonkos János dúsgazdag ember volt, házai voltak Komáromban és pincéiben hordókban őrizte aranyát. A mér­hetetlenül nagy gazdagság misztikussággaJ vette körül alakját, sokat beszéltek életében róla, de a sok mendemonda titokzatos életé­ről különösen abban az évben lett beszéd tárgya Komáromban, mikor meghalt. A kis Jókai Móric ekkor nyolcéves fiúcska volt, akinek fantáziája igen élénken működött már. Apja beszélgetéseiből is bizonyára hal­lott valamit a kis" Móric, de a pajtásai is be­szélhettek neki a legendás Domonkos János­ról. A régi mese felujult róla, hogy. titokban a délvidéken volt egy szép szeretője s ezért maradt el Komáromból időnkint olyan so­káig. Domonkos János gabonakereskedő volt és abban az időben építették Komáromban az erődöket, úgyhogy rengeteg katona dolgo­zott ekkor a városban, akik részére az élel­met szállította. Naev vagyonát a kereskedés­ből szerezte, Jókai persze később a regény­ben ennek a vagyonnak eredetéről más fel­világosítást ad, hogy Tímea meghalt apjától való, aki a törők szultán kincstárának pénzét kezelte. Domonkos János tulajdonképpen azért tűnt el időnkint Komáromból hosszabb időre, mert & Bácskába és a Bánátba volt kénytelen utazni, hogy hajóival felvontassák Komáromba az ott vásárolt gabonát. Domon­kos Jánosról tudjuk, hogy nőtlenül halt meg, nem, mint Jókai regényében, ahol nős em­bernek szerepel. Nagy tekintélye miatt Ko­máromnak és több vármegyének táblabirája volt, öccse pedig Beregvármegyének volt táblabirája, aki szintén gazdag gabonakeres­kedő volt vele együtt, Az Aranyember öccse, Sándor, egy évvel később hall meg, ő nős volt és halálát özvegyén kívül négy leánya gyá­szolta. Domonkos János végrendeletében usy intézkedett, hogy a görögkeleti egyháznak háromezer forintot ajándékozott, ugyancsak egyenkint háromezer forintot hagyott hátra özvegy nővéreinek, ezenkívül összes vagyo­nát Sándor testvérének hagyta örökségkép­pen. Domonkos Sándor leányai mind férjhez mentek, az egyik Pázmándy Déneshez, a má­sik leány Bossányi Rezsőhöz, a harmadik Zá- mory Adolfnak lett a felesége, mindhárom férj Komáromvármegye legelőkelőbb neme^- emberei voltok s a negyedik leány egy Zakó István nevű délvidéki szerb gabonakereske­dőnek, aki egyébként szintén nemesember volt, lett az asszonya. A Pázmándy-családnak Kömlődön van kastélya és érdekes megemlí­teni, hogy Könvlődön még most is mutogat­ják: a Pázmándy-család leszármazottjai egy török nő olajfestményét, amelyről a családi hagyomány azt tartja, hogy ez volt Tímea, ezenkívül egy török motivumu. gyönyörű csipkével díszített menyasszonyi ruha is van birtokukban, amely a családi hagyomány sze­rint szintén Tímeáé volt, mikor Timár Mi­hállyal. illetve Domonkos Jánossal megeskü­dött. Érdekes lenne kinyomozni, honnan ered ez a családi hagyomány, mivel Domonkos Já­nos nőtlen ember volt. Az elfelejtett sirkert hantjaira lassan le­ereszkedett az októberi délutánt követő alko­nyat. A félhomályban már csak a sirhantok kontúrjait látom, az életek utolsó stációit, mikor a periféria kicsiny házai mógé elbújt ráctemetőből visszaindulunk a városba. Az Aranyember alakja, néhai Domonkos János uram emléke még sokáig volt vendégem gon­dolataim körében. Körnvei Elek. — Kanala* gémek é* fehér foglyok a Callókftzbcn. Somorjáról jelenti tudósítónk: A Ligetfalun élő ismertnevü zoológushoz. Kunz Károlyhoz a napokban két ritkaságszámba menő madarat vittek a Csallóközről. Az <*—ik egy kanalas gém volt, amelyet Felbár köz­ségben lőttek. A kanalas gém már évekkel ezelőtt kipusztult ezen a vidéken s a kései példánynak annál több csodálója van' A má­sik különösen érdekes madár, a fehér fogoly, melvet Hidaskürt környékén lőtték, ahol a vadászok szerint egy egész albino fogolycsa­pat él. A* érdekes ritkaságokat a zoológus ki­tömésük után Pozsonyba küldte és v Séfért- cég, kirakatában állították ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents