Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-19 / 239. (1866.) szám

—-------------­------------■--------------------------------------------------------­Ma i ssAmiink 12 «sW©l VII. évf. 239. (1866) szám ? Péntek 1928 október 19 ^ Mai sláinunfc 12 oldal vn. évf. 239; (1866) szám * Pélltttk - 1928 október 19 Előfizetési ár! évente 300, félévre 130, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztői DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága II., Panská ul 12/111, — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap* Praha A gyűlölet fúriái Közeledik október 28-ika, a hivatalos ál­lami jubileumi ünnepségek napja, amikor az állami hatóságok, intézmények, szervezetek és testületek az önálló csehszlovák állam megalakulásának tizedik évfordulóját ünnep­ük meg megfelelő keretekben. Természet- szerű, hogy ezekben az üneplésekben az is­koláknak is részt kell venniök. így azt is ma­gától értetődőnek találjuk, hogy a tanügyi hatóságok rendelete értelmében, iskolai auto­nómiánk hiányában, a csehszlovák állami in­tézetekbe járó magyar tanulóifjúságnak is részt kell vennie az ünnepségeken. Megtör­tént ez eddig is évről-évre, a különbség csak annyi lesz, hogy az idei ünnepségek formája sokkal díszesebb lesz, mint az eddigi hivata­los október 28-iki iskolai ünnepségeké. Nem­régiben a komáromi magyar főgimnázium' ér­tesítőjének ismertetése alkalmából rámutat­tunk arra, hogy az iskolaügyi minisztérium rendelete érteimében az összes értesítők be­vezető cikkeinek ez alkalommal a jubileumi év jelentőségével kellett foglalkozniok. A ko­máromi értesítő bevezető cikke rámutatott a csehszlovák alkotmány azon szellemére, amely a kisebbségek jogát biztosítja. Egy mondat az egész, azonban a cikk írója tovább nem me­hetett, mert nem politikus, hanem pedagógus, akinek még az a súlyos hendikepje is meg­van, hogy magyar pedagógus. Az iskolán kí­vül megmondhatjuk, hogy a magyar ifjúság­gal csak akkor lehet megünnepeltetni szivbeli- leg október 28-át, ha az alkotmány szelleme gyakorlati valósággá válna, ha a nemzetek kö­zötti egyenjogúság nemcsak papirosigazság, hanem valóságos tény. : Előre éreztük, hogy a jubileumi ünnepsé- gek az iskolában sem múlnak el anélkül, hogy a magyar nemzetiségű gyermekek érzülete súlyos sérelmet ne szenvedjen. Még mindig annak a pszihózisnak rezgései érvényesülnek, amely nem tud ünnepelni káröröm nélkül, nem érez tökéletes boldogságot, ha másnak fájdalmat nem okozhat. Hodzsa iskolaügyi miniszter csak nemrégiben adta ki azt a ren­deletét, amelynek intenciója, hogy tiz eszten­dő hibáit eltüntesse az iskola szelleméből és a nemzeti gyülöltség magvad helyett a nem­zetek szeretőiének elveit ültesse el a fogé­kony gyermekiélekben, amely nélkül a külön­böző nemzetek együttélése és békés közremű­ködése elképzelhetetlen, mert az a nemzeti­ség, amelyet örökösen éppen nemzeti érzése miatt bántanak és gúnyolnak, olyan lelki te- bértartalommal éli kényszerű sorsát, amely­ből produktív és az egyetemesség érdekében hasznosítható értékek nem fakadhatnak. Né­hány héttel ezelőtt a keresztyén egyházaknak a nemzetközi béke előmozdítására alakult világszövetsége tartott kongresszust Prágában és ez a kongresszus behatóan foglalkozott az ifjúság nevelésének problémájával, mert be­látta, hogy a jövő békéje csak úgy biztosítha­tó, ha az uj nemzedékek atbban a szellemben nőnek fel, amely nem ismer kiválasztott és privilegizált népeket, hanem minden nemzet­ben az embercsalád értékes tagját látja. A korr szellemének ebben az irányban kell alakulnia és a csehszlovák iskolának is ezt a szellemet kell magáévá tennie, ha lélekrombolás he­lyett az építés konstruktív feladatát akarja betölteni. Arra, hogy ezeket elmondottuk, egy szo­morú precedens-eset indít és attól tartunk, hogy nem helyi jelenséggel, nem egyes naz- dar-hazafiak soviniszta túlbuzgóságával állunk szemben, hanem az október 28-iki ünnepség alkalmával sok iskolában hangzanak el majd olvan beszédek,' amelyek az ifjúság e<*v ré­szének lelkében a bosszú és a megtorolni vá­gyás érzéseit fogják magasabb lángra szítani, mig a másik rész lelkében a megaláztatás és szenvedés keserű érzelmeit hintik el. Egy nagymihályi magyar szülő irt hozzánk panasz­kodó levelet, akinek kisleánya az ottani pol­gári iskolába jár és tanárának megbízásából egy költeményt fog a jubiláns ünnepségen el- ezaválni. Ez a költemény nem Masaryk huma­nista eszméit hirdeti, nem a békét müveli2 HÓK „Nyitva hagyjuk az ajtót arra az időre, amikor megérik a kérdés” SetBiSen litván nyilatkozott az egységespárt értekezletén a revízióról, a gazdasági minisztériumi és Kilián kilépéséről Budapest, október 18. (Budapesti szer- j késztöségünk* ielefonjelentése.) Az egységes í párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen 1 nagy érdeklődéssel várták Bethlen miniszter- ; elnök bejelentett nyilatkozatát. Miután Al- i mássy László, az egységes párt elnöke beje­lentette a fajvédők belépését a pártba, nyom-' j bán Bethlen emelkedett szólásra. Először az I ország külpolitikai helyzetével foglalkozott és ' többek között a következőket mondotta: — Az utóbbi időben mind sűrűn hallat- j szottak hangok a sajtóban és egyes gyülése- , ken, amelyek oda tendáltak, hogy a magyar I kormány tegyen most már hivatalos lépése­ket a revízió érdekében, sőt szemrehányások [is hangzottak el, hogy a magyar kormány uj [lépéseket oejr tesz és tétlenséggel vádolták meg a kormányt óva intem a pártot és a* egész nemzetet attól, hogy tévedésbe essék afelől, hogy egy bizonyos irányú propaganda mikor j tehető hivatalos kérdéssé. Szükség van I elsősorban olyan külpolitikai koastellá­i dóra, amely erős alapot nyújt arra a kül­| politikai lépésre, amelyet sürgetnek. Máskülönben ily lépés eleve visszautasí­tásra volna ítélve és csak arra volna jó, hogy a magyar ügyet a külföldön kompro­mittálja. Én azt hiszem, hogy nemcsak helyes, de kötelességszerü is volt, hogy a magyar kormány eddig hivatalos lépé­seket nem tett. Nyitva hagyjuk az ajtót arra az időre, amikor megérik a kérdés. Nagyon szerencsétlennek tartanám, ha a revízió kérdését pártpolitika alapjává ten­nék. A revízió nem lehet egy párt pro­gramja, senki nem monopolizálhatja ezt a gondolatot a maga számára. Ez a kérdés nem a pártok ügy e, hanem az egész nem­Í zeté. Ezután Bethlen a belpolitikai kérdésekre áttérve megemlékezett arról, hogy a kormány j a nyáron gazdasági miniszteri állást kreált, 'amiért a párt egyik előkelő tagja magára nézve konzekvenciákat vont le és kilépett a ' pártból, őszintén sajnálja Káliay Tibor kilé­pését és azt, hogy szükségesnek tartotta ilyen ! konzekvenciák levonását. Sajnálja ezt azért í is, mert egyrészt jó barátja volt Káliay, más­részt munkálkodása révén lekötelezettje volt Kállayuak. Meg van azonban győződve arról, hogy Káliay az ellenzéki oldalon is objektív kritikát fog gyakorolni és értékes szolgálato­kat tesz az országnak. Egyébként Káliay té- [ védésben volt, amikor azt állította, hogy al- komtányellenesen jártak el az uj miniszté- jriura kreálásánál, mert * I i hanem a legféktelenebb izgatás szellemét I tükrözi vissza. Tartalma röviden a következő: A barbárok, a rabszolgatartók, a fehér rab­szolgák zsarnokai összeszedték a szlovák gyermekeket, eltörölték eddigi nevűiket, szá- [ mot akasztottak a nyakukba, mint az állatok- ' nak szokás, azután bevagonirozták és levit­ték őket az Alföldre. Kiforgatva őket eddigi emberségükből, barbároknak nevelték fel. A számozottak szomorú seregében két testvér is volt, ezeket azonban elszakították egymás­tól és messze idegenben nevelték fel. A test­véri érzés azonban a két gyermekben feléb­redt és egymáshoz kiván'kozat.k. A barbárok azonban nem engedték meg, hogy a testvérek . rátaláljanak egymásra és mikor kívánságuk az 1917. éyi 11. törvénycikk és az 1920. első törvénycikk fentartja a felhatalma­zást, hogy uj miniszteri állások kreálha­tók ama az időre, amíg az átmeneti vi­szonyok fennállnak. Többféle módon próbálták meg ennek a fon­tos kérdésnek megoldását. Gondoltak arra, hogy gazdasági tanácsot kreáljanak, ez azon­ban nem volna megoldása a kérdésnek, mert az ilyen tanácsok teoretikus diskussziókat szoktak folytatni, amelyben az érdekképvise­leti elemek szoktak érvényesülni és így nem alkalmasak arra, hogy egységes gazdasági politika alapját rakják le és praktikus meg­oldásokat hozzanak. Ez volt az oka, hogy a megoldásnak ettől a formájától eltekintettek. Káliay kilépésének második indokát & faj­védőknek az egységes pártba történt belépé­sét jelölte meg. Az a nyilatkozat, amely ak­kor kiadatott a belépők részéről, bizonyítja, hogy ők annak a programnak alapján álla­nak, amelyen az egységes párt áll és amelyet magukra nézve kötelezőnek tartanak. A ki­rálykérdésben Gömbös Gyula olyan nyilatko­zatot adott, amely garanciája annak, hogy e kérdésben szintén a párt álláspontját teszi magáévá. Bethlen ezután így fejezte be beszédét: Nem akaróik beszélni azokról a hangzatos sza­vakról, amelyek diktatúráról beszélnek. Én a magam részéről mindig, de a jövőben is ezzel a párttal harmóniában akarom intézni az ügyeket. Harmóniában akarom intézni az ügyeket a parlamentben is, és ámen vire le­hetséges, magával az ellenzékkel is. Senki sem mondhatja, hogy a kormány mereven elzárkózik és diktatórikus ala­pon akarja a kérdéseket rendezni. Me­rem állítani, hogy a háború előtt egyet­len kormány sem gyakorolt ilyen előzé­kenységet a pártokkal, vagy a parla­menttel szemben, mint ez. A kormány mindig megtalálta az együttmű­ködés alapjait és ígérem, hogy a jövőben is keresni fogjuk az együttműködés útjait. Bethlen beszéde után Erdélyi Aladár szólalt fel, akinek felszólalását nagy érdeklő­déssel várták, mivel köztudomású volt, hogy a pártvezetőséget erőshangu kritikában ii- vánja részesíteni. Erdélyi beszédében kifu ■ £- solta a jövedéki rendeletet. Alkotmányelle­nesnek tartja a gazdasági minisztérium fel­állítását, a szövetkezeteknél a magas szemé­lyi dotációkat kifogásolta, valamint a ii'afü- redi építkezésnél a nagy kiadásokat. Felvilá­gosításokat kért Hermann kereskedelmi mi­nisztertől a Thalbot Central és a Csepel-ki- kötő építkezése ügyében. Szemérevetette ai kormánynak, hogy helytelen gazdasági irányt követ az utóbbi időben. Bethlen miniszterelnök ■ íszolt Erdélyi Aladár felszólalására és hangsúlyozta, hogy a kormány az összes beruházásokra törvényes fölhatalmazást kért a törvényhozástól és min­den kérdést a pártban és a plénum előtt is megvitattak. Kijelenti, hogy nincs a kormány­nak egyetlen oly lépése sem, amely nem bír­ná el a legnagyobb nyilvánosságot. A lila- füredi építkezésre vonatkozólag kijelenti, hogy a magyar középosztály részére készüt ez a fürdő és jogosult a magyar középosztály, számára meghozni ezeket az áldozatokat. Or­szágos, nemzeti érdeket szolgált a kormány, amikor a fürdőt létesítette, mert megérdemli az a középosztály, amely egy éven keresztül munkában görnyed, hogy egy európai nívójú fürdőhelyen pihenje ki fáradalmait. Nem volt eddig ilyen nyaralóhelyünk — álla­pította meg Bethlen — és ezért történt, hogy középosztályunk külföldre vi' ? pénzét, ha nyaralni akart. Fölemlítette még Erdélyi Aladár azt is, hogy az állam pénzét privát- vállalatokba fektettük. Erre nem tud vála­szolni, mert nem ismeri a konkrét eseteket* Mindig a közérdeket szolgáljuk, tehát legfel­jebb arról lehet szó, hogy a közérdeket he­lyesen szolgáltuk-e, vagy helyesebb az a fel­fogás, amit Erdélyi Aladár vall. Ezután Wekerle Sándor pénzügyminisz­ter szólalt fel a forgalmi adó ügyében, végül Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter, válaszolt Erdélyi Aladárnak. CseSisxlowálria, a magyar királykérdés és a rsvizié Prága, október 18. A félhivatalos Cesko- slovenská Republika vezető helyen foglalkozik a magyar királykérdéssel. — Igen sok jel tanúskodik amellett — írja. a félhivatalos, — hogy Magyarország fe­lelős tényezői a mostani provizórium hama­ros megváltoztatása mellett döntöttek. Ezt bi­zonyította Gömbösnek, a Habsburgok ellen­zőjének kinevezése honvédelmi államtitkárrá, A legitimistákra ez nagy csapás volt. Most más jelek is mutatkoznak. Bethlen minisz­terelnök egyik a nyilvánosság előtt tett nyilat­MM elemi erővel tört ki, sáriak és zokogtak, lrivit- ték őket a falu szélére és golyóhalállal vé­gezték ki. így a jeles költemény, melynek szerző­jét nem ismerjük. Hogy a szimbolizmus még világosabb legyen, a költeményhez a tanár prológot is irt, amely elmondja, hogy Lincoln amerikai elnök századokkal ezelőtt felszaba­dította a színes rabszolgákat, a barbár ma­gyarok azonban 1918-ig tartották rabságban a fehér szlovák rabszolgákat. Ez a vers el fog hangzani a nagymihályi polgári iskolában, ahol a gyermekek tekin­télyes része odahaza magyarul beszél és tar­tunk tőle. hogy hasonló szellemű költemé­nyek és beszédek ejtenék foltot azokon az ünnepségeken, amelyeknek tulajdonképpen i célja a szabadság, a béke s a nemesebb Euró­pa eszményképének kiépítése kell, hogy le­gyen. Nem tudjuk, miképpen Ítéli meg az iskólaügyi miniszter ezt az iskola falai között végrehajtani szándékolt nemzetizgatást, do úgy érezzük, hogy tiz év tévelygései után va­lóban elérkezett annak az ideje, hogy kitár­ják az iskolát é§ kiüldözzék belőle a gyűlöl - ség, bosszú és nemtelen érzelmek fúriáit, amelyek már bacillustelepeiket mélyen bo­gyók éreztették a mohos levegőbe és ha kiir­tásukra nem történik intézkedés, úgy még inkább megmérgezik Közép euró párok; a múgyis fullasztó levegőjét.

Next

/
Thumbnails
Contents