Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-17 / 237. (1864.) szám

19 — Megölte és elrejtette újszülött gyerme­két. Beregszászról jelenti tudósitónk: Múlt hét szerdáján az erdei favágók a bilkei erdő­ségben egy gondosan átkötözött cipődobozt találtak. Midőn a zsineget kibontották és a dobozt felnyitották, egy kendőbe göngyölt uj- rzülött holtteste kerüli elő. A favágók a cse­csemőit u 11 á.t dobozostul átadták a bii'kei csendőröknek, akik a gyilkos után megindí­tották a nyomozást. Sikertelen kísérletek után a beregszászi csendőrsóg segítségét kérték. A beregszászi csendőrök Urbasek főhadnagy ve­zetése alatt láttak munkájukhoz és minde­nekelőtt a ci'pődobozt vették szemügyre. Meg­állapították, hogy a doboz egy illosvai cipő­kereskedésből származik. Áz üzletben dolgo­zó segéd visszaemlékezett arra, hogy az utóbbi napokban Beregrosztokára adtak el ci­pőket. A csendőrök Liebermann Mór szemé­lyében nyomozták ki a cipődoboz volt tulaj­donosát és megtudták tőle, hogy a dobozt fia Mittelmann Gizellának ajándékozta. Az asz- szony, egy Amerikába vándorolt községbeli lakos felesége, három gyermekével maradt itthon és a községben pletykasző járt arról, hogy a távollevő férjet udvarló helyettesíti. A csendőrök felelősségre vonták az asszonyt, aki tagadta, hogy az erdőben talált, gyermek az övé lett voina, az orvosi vizsgálat azon­ban megállapította, hogy Mittelmann Gizella nemrég gyermeket szült Most már sirva is­merte be bűnét és elmondta, hogy azért ölte meg újszülött gyermekét, mert attól félt, hogy Amerikában élő férje megtudja eltévelyedé­sét. A gyermekgyilkos anyát az ügyészségnek adták át. xx MIELŐTT KÖTÖTTÁRU-SZÜKSÉG­LETÉT FEDEZNÉ. TEKINTSE MEG RAK­TÁRAMAT VÉTELKŐTELEZETTSÉG NÉL­KÜL. KARP NÖIDI7AT-ÁRUHÁZ, UNG­VÁR. — A XVIII. osztálysorsjáték V. osztályá­nak mai húzásán a következő nagyobb nye­reményeket sorsolták ki: 30.000 koronát nyert: 38531. — 10 000 koronát nyert: 15217, 3Ö070, 71658. — 50G0 koronát nyertek: 87071, 6616, 58318, 20192, 87069, 83011,'' 70174, 43450, 33926, 14318, 43402, 61583. 76422. — 20C0 ko­ronát nyertek: 96911, 43360, 14476, 49756, 29574, 91484, 47923, 91275, 33681, 38728. 34215,- 48090, 42239, 84866. 80012, 15214, 42196, 71606, 71312, 98616, 78680, 66285. 57690, 66617. A húzások az V. osztályban november 5.-lg I tartanak egyek kaphatók .0píümUmii — Garázda legények kőzáporrat és kés­sel támadták meg a beregszászi pártkon­gresszus hazatérő delegátusait. Beregszászi tudósítónk jelenti: A russinszkói magyar el­lenzéki pártok kongresszusa után a delegátu­sok elszéledtek és a szélrózsa minden irányá­ban indultak haza. Csonka István nyugalma­zott tanfelügyelő négy küldöttársávai késő este, autón kelt útra. Beregkövesd község ha­tárában, az utmenti fák mögül hatalmas kő­zápor zudult az autóra s a nagy kődarabok egyike súlyos motordefektust okozott. A sof- för kénytelen volt kocsiját megállítani. Ebben a pillanatban a sötétségből hat-hét alak buk­kant elő és rátámadt az autóban ülő delegá­tusokra. Ezek azonban nem ijedtek meg a vá­ratlan támadástól, hanem kiugráltak a kocsi­ból és szembeszálltak az ismeretlen támadók­kal. Dulakodás közben az egyik támadó kést rántott és Csonka Istvánt késdöfésekkel meg­sebesítette. Amikor Csonka véresen rogyott össze, a támadó csoport megelégelte a ga­rázda munkát és telte következményeitől megrémülve, hanyatt-homlok elmenekült. Miután az autót rendbehozták és a sebesült embert a lehetőséghez képest első segélyben részesítették, az autó visszafordult és a be­regszászi kórházba sietett, ahol a beteget or­vosi kezelés alá vették. Állapota nem ad okot aggodalomra. Az izgalmas éjszakai ka­land részesei jelentést tettek a beregszászi rendőrségen s a rejtélyes támadók után tel­jes apparátussal indult meg a nyomozás. ­1928 október 17, éze-rda. É1& Á * » V*-I Hi.ytfnAJat előtt — használat után ti napsugarak s a tavaszi szellő kiszívják a bőr Len lévő festőanyagokat a szeplőkel és a májfol- y,kat Ez;n >rcot csufiló foltocskák sokszor elle pik az egész arcot. A follosarcuak eddig hiába kerestek arctisztítót, a legújabb a világhírű MARY CRÉM eltávob* minden foltot pattanást, kiütést, gyorsan, nagyon gyorsan és biztosan Az arc tiszta alabástrorp fehér és őnts lesz. az arcbőr visszanyeri üdeségét frisseségét Kapható gyógy­szertárban. drogériában és parfümériában Készt ti Dr Pállá' gyógyszertára. Piestany Naponta postai szétkf'dés Garnitúra 22.50 Ki nappali krém 10 Ki., éjjeli (szeplőirió) 10 Ki. Vigyázat! Csak valódit fogadjo el! TTTTTEIHTrifJETnHi TT. -. - ~ -. .7. .. —“ SzmHÁz-KönWKüUTüRA A' zseni és a düeíiáns Karinthy—Lengyel-párbeszéd (Az Istenhegyen, Alma-utca. Lengyel Menyhért villájának szalonjábam. Egy szivar és két égő cigaretta parazsa között: hárman. Hármunk előtt három csésze feketekávé. És kint, az ablakok alatt póirostevelü fák. Ebéd után. Az ablakok üvegén könnyezik a köny- nyü őszi kőd. Messzi innen Budapest, lent, nagyon mélyen, a hegy alatt, a Duna partján. Nem látszik ide a városból semmi. Semmi zaj, semmi idegen hang. Csend. Lengyel Menyhért és Karinthy Frigyes beszélgetnek. Lengyel Menyhért karosszékben üil- Nyugod­tan, csendesen beszél. Karinthy szavai éle­sebbek, egy-egy mondata, mintha bét mezí­telen vivőkard csapna benne össze szikrázva, különös, uj fényekkel, megsemmisítő erővel. Nincs rendszer ebben a beszélgetésben. Ta­lán éppen ezért a legérdekesebb.) Lengyel Menyhért (Karimthyhoz): ...Ma­gad is színész vagy ... Karinthy Frigyes: Igazad van. Az utóbbi időben egész határozottan megállapítottam ugyanezt magamról. Ebben a pillanatban ar­ra is gondolok, hogy úgynevezett filozófiai rendszereiméi, beszélgetések formájában fo­gom 'közölni az olvasókkal Az én asszociá­cióim dialógusok-formájában juthatnának a legpregnánsabbaai kifejezésre. Sok a képem, sok a magyarázó elem az én mondaniva­lóimban ... Lengyel: Szeretnék egy darabot árui amelynek te játszanád a ^főszerepét. Remekül tudnád eljátszani. Karinthy: Mi az a darab? Lengyel: Címe: A dilettáns. Persze, te játszanád a darabban a zsenid. A zsenit, aki csali anyagi dolgokkal törődik. Mert a dilet­táns az egyetlen, aki komolyan foglalkozóik és állandóan foglalkozik a művészettel. Csak a dilettánst érdekli igazán a művészet. Karinthy: A dilettánst nem értik meg. Holott... Lengyel: A dilettáns, ördög. Kísérteties valaki. Jeleni őségé van, sőt nagy jelentősége van. Karinthy (elgondolkozva): Uj téma . . . egészen uj, erről eddig nem irt senki sem darabot. Nagyszerű téma. Miért nem csinál­tad meg? Lengyel: A darab szcenáriurnával már régen elkészültein, de egyelőre félretettem a dolgot. Karinthy: Azt mondtad, hogy velem ját­szatnád a zsenit. Nos, hát én a dilettáns sze­repének eljátszását abicionáilnám. A dilet­tánst ismerem, állandóan látom és állandóan megfigyelhetem. A dilettánst jobban isme­rem, mint magamat. És végtére is, a színé­szet mégis csak ábrázolás. Lengyel: Mit gondolsz, mi legyen ez a dilettáns? Festő? Zenész? író? Karinthy: író. Sőt: drámairó. Ezt a figu­rát ismerem én is a legjobban. Egyébként nem is volna rossz, ha ezt a darabot együtt Írhatnánk meg. Én ugyan sohasem gondol­tam a dilettánssal kapcsolatban arra, hogy darabot Írjak róla, azonban, már így, kapás­ból is, kitűnő adatokat tudok adni hozzá. Például: a világháború kellős közepén, azok­ban a borzalmas időkben, amikor az Isonzó­nál dörögtek az ágyuk, a Piavénái hullottak az emberek, leveleket kaptam a frontról egy fiatalembertől, aki katona volt, de aki típusa volt a dilettáns írónak. Állandóan témák után kutatott ez a fiatalember. Témákat kere­sett, mert nem tudta, hogy a legóriásibb té­mák azok, amikben ő maga él. ötezer esz­tendő óta nem születtek olyan grandiózus té­mák, mint ennek a fiatal katonának minden pillanatnyi életében. És ő, ez az arányos di­lettáns, témákat keresett. Mellette haltak meg az emberek, a halál ölélte, világok ösz- szeomlásának középpontjában állott és végül is, megtalálta a kereset ttémát. Mi is volt ez a téma? Nem több, ha nem is éppen ez: ,.Egy erdészleány sétálgat az erdőben, meglátja őt a gőgös gróf és feleségül veszi.4' íme, a di- lettáns, akii sohasem tudja, mi történik körü­lötte és hogy egy-egy közvetlen mellette le­játszódó eseménynek megközelítőleg is mi lehet a súlya. Lengyei: Mi a dilettantizmus? Karinthy: .Az életeit, a valóságot csak a művész ismeri. Az emberek a valóságról csak a művészen keresztül vesznek tudomást. Meri. az emberek és a dilettánsok számára csak a maguk kis életének szűk köre a va­lóság. Nem igaz az, amit mondanak, hogy a művész fantáziájában él. Éppen ellenkező az igazság. A művész egyedül csak a valóságból merít. Lengyel: Mi jellemzi a dilettánst? A hallatlan aktivitása és szorgalma a művész- szél szemben. A művész ritkán dolgozik. Hogy úgy mondjam, csak végső szükség ese­tén. A dilettáns állandó aktivitásban van. A dilettáns az igazi perpetuum mobile. Karinthy: A dilettáns halhatatlan. Van­nak dilettánsok, akik szinte már glgászian nagyok. Wilde Oszkár, mint dilettáns, szinte már nagyobb, mint sok zseni. Pirandellót ezt a nagyon finom dilettánst, nem is aka- i rom megemlíteni. Kölcsönt ház- telek- és földtulajdonosoknak 8 százalék kamat mellett folyósít Ungár S. bankháza Bratislava, Ventur-utea 20. A csehszlovák osztálysorsjáték fociéi usitóbeiye. Lengyel: Pirandello típusa a dilettáns­nak. Karinthy: Mint ilyen, igazán nagy. Lengyel: össze lehet téveszteni a zse­nivel. Karinthy: Figyeld meg, a dilettáns min­dig a művészet körül szimatol Érdekes, ami­kor például darabot ir. Ha színdarabot ir, állandóan a színház körül marad. Nem mer onnan elmozdulni, mert ha eltávolodik, a va­lóság közelébe jut, azt pedig nem Ismeri. Lengyel: A dilettáns az, aki fáradhatat­lanul szedi fél az előlegeket a színpadi ki­adóktól, a sziinigazgatóktól, akikkel ©1 is tud­ja hitetni, hogy csakugyan eredményt tud produkálni. Titokban hatvannyolc színda­rabja van készen. Agilis, buzgó, fáradhatat­lan. Az igazi írónak örült nehéz dolog ver­senyt futni a dilettánssal. Az igazi író szíve­sen kitér a munka elől. Karinthy: Nem is a munka elől tér ki. őszintén szólva, azt hiszem, fél attól, hogy vallomást kell tennie magáról darabjában. Az igazi író darabja tudniillik végeredmény­ben mégsem más, mint vallomás az író saját életerők Ez nehéz, ez félelmetesen nehéz és felelősségteljes valóság. Lengyel: A vallomásnak van egy kéje is. Gyönyöre is van ennek a vallomásnak, talán olyan, mint a gyónásnak: nagy lelki meg­könnyebbülés. Éppen ezért kellene az igazi darabokat megírni. Egyébként, szerintem, a színdarab az a műfaj, amelyben a legkevésbé lehet őszintén vallani. Hihetetlenül határolt valami a színdarab. Karinthy: A színdarabokat csak tervez- getésből ismerem. Lengyel: Egy színdarab keretében őszinteségre csak itt-olt nyílik alkalom. Karinthy: Nem hiszem. Az az őszinteség, amely a darabban, minit „itt-ott44 szerepel, kilóg a darabból. Az iró a vallomását már akkor megteszi, amikor darabjának témája még csak vázlatban van meg. Ez a vázlat is elárul mindent. Gyakran egyedül az is, hogy miképpen fejezi be a darabját: életben tart­ja-e, elpusztítja-e hősét, mi a véleménye a hűtlen asszonyról, hogyan bünteti, hogyan ingái máz neki? Már ez a vázlat elárulja, hegy miképpen áll az igazi iró a dolgokkal szem­ben. Lengyel: Ibsennél, a szín darabkái atya­mesterénél is, annyi a hazugság, annyi a fe­lesleges, az egyes jeleneteket összekötő, de még így is a darab kétharmadát kitevő ha­zugság, hogy az szinte fantasztikus. A szín­darabban mindent motiválni kell és hogy mindent motiválhassunk, állandóan embere­ket kell behoznunk és embereket kell ki vin­nünk a színpadról, akik tulajdonképpen csak technikai tevékenységet fejtenek ki egy-egy darabban. A darabnak ez az elmaradhatatlan technikája: a hazugságok természetes meleg­ágya. Ez lehet ugyan művészi játék, de alap­jában véve mégis csak technika s valami, ami nem lényeges. (Kis csönd.) Karinthy (elgondolkozva): Amit most mondok, azt kérem, tessék kopirejtaltatni a Pesti Naplóban: Érzem, hogy már mégis meg kellene írnom a Szivárvány cimü darabomat. Nagyon jó a témája. A szivárvány-jelkép csak annyit jelent, hogy mint ahogyan hét színből ál'l a fehér fény, azt hiszem, csakis hétféle­képpen lehet látni egy-egy dolgot is. Ennek a hétféle látásnak hét műfaj felel meg a szín­padon. Ezt a hét szint ebben a darabomban hét színtéren és hét színnel akarom ábrázol­ni. Először adom a valóságot és azután a va­lóságot hét színre bontom. Hát ez az a téma ami most nagyon erősen foglalkoztat. (Újabb három csésze feketekávé, likő­rök. Később már villanyt kell gyuitani. Ki­gyulladnak a csillárok a szalonban. E;z a kris­tályos, derűs fény eltereli a beszélgetést a cenzúráról, amely ekkorára a Danton-eset kapcsán került szóba. Lengyel Menyhért fe­lesége a doteozószobában megindítja a gra­mofont. Charleston. Vigság, derű — béke.) F. I. Orbán Dezső képei Pozsonyban képei előtt, melyekről a francia tájak meleg pihegése átömlik a prágai esték szelíd ko- mályába s fölöttük dalol erős valóságával & nagybányai magyar föld: meglátja ezt. Orbán a színben differenciálódott ki. Ez az ő értéke és egyéni ereje, amiért ma is maradandót ad­hat magából. A nagy káoszban teljesen magá­ba fordult s egyéni technikát teremtett ma­gának. Orbán Dezső nem érezte, nem küzr dötte meg a közelmúlt óriási művészeti átala­kulását. Az átalakulás őt már szilárd parton találta, el nem sodródott onnan. Művésznek maradt a fogalom esztétikai értelmében. A napjaink súlyos vajúdásait nem látja, a kor szociális problémái hiába hívják. Sokkalta érettebb arra, hogy most forradalmat kezd­jen. Orbán Dezső szép.estő. Szépségeket fel­idéz és megsejt a szinben. Férfias, sőt néha komor melódiája az ő művészete. A színská­lája nem annyira széles, mint inkább mély. Átható és mély zené jü kékek, nehéz, zöldes­kék és tompa, barnák; itt-ott szólót játszó vö­rösek az ö színei. A képei majdnem mind táj­képek. A téma: városdarab, mező, hegyvidék. Szóval régi tematika. De Orbán a maga szí­neivel diktálja az ő megjelenésüket. Zomán- cosak és különösek ezek a képek. Az avigno- m pápák vára, a katedrális bejárata, a Nyár: uagyszerü monumentális kompozíciók. A ter­mészetnek valami egészen különös dekoratív látását bírja a művész komponáló szeme. Egységes látás ez. Egy költőé, aki tiszta, lírai szépségeket vetít a hideg vászonra. Pozsony, október 16. Vasárnap délelőtt nagyon csöndesen egy kiállítás nyílt meg Pozsonyban, a Royal-szálíó egyik termében. A festő, akinek negyven kép­ből álló kollekcióját most egv héten át néze­getheti a művészi szép-ért lelkesedő pozsonyi közönség: Orbán Dezső. Azok közül való, akik évekkel ezelőtt jelezték magukat a ma­gyar piktorában. Orbán Dezső, aki húsz esz­tendővel ezelőtt a Nyolcak művészcsoportjá­ban tűnt ki sajátos erejű poszt i more eszoui z- musával, ma elismert értéket jelent a ma­gyar művészetben s képei előkelőségükkel az első helveken állnak. Orbán Dezső művészi fejlődése ugyanis a formát hangsúlyozó poszümoresszionizmus- tól más irányban dH'ter©"tiiáhWott. Aki végig­sétál az ő nagyon komoly, nagyon súlyos olaj-, (•) Giotto uj freskóit találták meg. A cestel- miovói Santa Barbara-kápolnában, Anjou Róbert fejedelmi kápolnájában rendkívül értékes freskó­kat fedeztek fel, amelyeket Giotto müvének tarta­nak. Végleges véleményt majd az a bizottság ad, amely a munkálatokat vezeti. (*) Gorkij és Bergson, a Nobel-űij jelöltje. Párisból jelenük: Az Excelsior stockholmi értesü­lése szerint a své ’ sajtó a Nobet-dijak hamaro- ran bekövetkező kiosztásával kapcsolatosan már megkezdi a juialmazandók nevének találgatását Az irodalmi dijra a legkomolyabb jelöltek ez év­ben Gorkij Maxim és Henry Bergson francia filo­zófus. A fizikai dijra ez évben egy hindu tudóst Rámán tanárt jelölik:. (*) Whiteman a jazz ellen? A Popolo dTtaüa nagy interjúi közöl Whitemantől a világhírű ame­rikai jazz-királytól, A cikkben Paul Whiteman a jazz ellen foglal állást. Az amerikai lapok most kommentárokat fűznek a cikkhez és hozzáteszik, hogy az interjú bizonnyal — apokrif. (•) Pályázatot hirdetett a magyar Opera ma- gyar dalmiiszövegrc. Budapestről jelentik: A m. kir. Operaház igazgatósága pályázatot hirdetett megzenésítésre alkalmas, egész estét betöltő, ma­gyar nyelven megirt dalmüszövegre. A szöveg tárgyának magyar vonatkozásúnak kell lennie, írója azonban a kor és a műfaj szempontjából anyagát szabadon választhatja meg. Az igazgató­ság a megzenésítésre legalkalmasabbnak ítélt szö­veget 4000 pengővel díjazza, de ekként megszer­zett szöveggel szemben fönlartja magának a jo­got arra, hogy megzenésitteléséröl a szöveg Író­jával közös megegyezésben gondoskodjék, hogy to­vábbá a megzenésítendő müvet — a szokásos szerzői díjazás ellenében — elsőül a m. kir. Ope­raházban adhassa elő. A pályázat titkos, tehát a — lehetőleg gépírással elkészítendő — kéziratot a szerző nevét és címét rejtő lepecsételt levél kí­séretében kell a „M. kir. Operaház titkári hivatal44 címére december 31-ig beküldeni. (*) A „Nyugat4* október 16-i számában Molnár Ferenc negyedszázados írói jubileumát Schöpfíic Aladár méltatja, „Az erdélyi gondolat Erdély ma­gyar irodalmában44 címmel Kuncz Aladár ir cik két, Ignotus pedig az uj építés stílusáról tanul­mányt A szépiradclmi rész külön érdekessége a „Danton haláláénak az a két jelenete, amely a színházi előadásból elmaradt Kassák Lajos foly­tatja „Angyalföld44 c. regényét, Bohuniezky Szefi novellája, Somlyó Zoltán versei, irodalmi, színházi és képzőművészeti kritikák teszik még rallozatos- sá a szám tartalmát A „Nyugat44 előfizetése díja negyedévre 65 korona, egyes szám ára 12.56 kor Mindenki, aki kötelezi magát hogy a folyóiratra egy éven keresztül megszakítás nélkül előfizet, ajándékképp kapja meg a „Nyugat44 Ady Fűdre bronzplakettjét, melynek bolti ára 200 korona. — Főbizományos: Lipa ujságvállalat, Pozsony, Slád- kovicová 11. A POZSONYI MOZGÓK MŰSORA Október 16-tól 18-ig: KEDOUTE: A két fóka. ADLON: A dzsungel királya. TÁTRA: (Uj műsor.) ELITE: Heidelberg, nem tudlak feledni. METEOR MOZGÓ. NYITRA Okk 16—17: Tücsök. Nagyszabású történelmi film Monumentális rendezés. Oki. 18—19: A szénégető gavallér. Megkapó drá ma 7 felv. (Matt Moore és Prevost Mária.) A NAGYKAPOSI URÁNIA-MOZGÓ MŰSORA: Okk 20: Kaland az éijeli expressen. Harry Piel. Okt. 21: St isimreÜcn ka/oua. Okk 27: Tárás Búiba. Ukrán történelmi dráma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents