Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-03 / 225. (1852.) szám
2 RLÄP 1928 október S. szerda. MJh^uawiCTUiF wmj* Trr& wüifju.wjmi! r Nagyarányú csempészési lepleztek íe a magyar-csehszlovák határ mentém \ Edéig a csempészbanda 27 tagját tartóztatták le, akik csehszlovák textil- árui csempésztek Magyarországba — A csempészbanda leje egy Ban Nándor nevű kassai textilügynöh volt — A csempészeti árat prágai gyárakból szálUíotiák Kassán kérésziül Magyarországba Miskolc, október 2. (Tudósítónk távirati jelentése.) A legutóbbi esztendők legnagyobb arányú és legjobban megszervezett csempész- bandáját leplezte le a krasznavajdai és a tor- nanádaskai vámőrparancsnokság. A leleplezés nyomán eddig 27 csempész lett letartóztatva. Kovács Jeromos, a lor- naszentjakabi vámőr parancsnokság volt helyettes vezetője is a letartóztatottak között van. A csempésztársaságot, amely csehszlovák textilárut csempészett Magyarországba, különös véletlen juttatta hurokra. Kovács Jeromost ugyanis két hónap előtt áthelyezték és utóda Török György vámőrmester lett. A esem- pésztársaságot, az áthelyezéssel érzékeny veszteség érte, merthiszen Kovács Jeromos : cinkosuk volt, de megpróbálták az uj parancsnokot is megvesztegelni olyképpen, hogy kerülő utakon ajánlatokat tettek neki. hogy nay pénzösszegeket kap, ha éjszakánként nem küld ki járőröket a határra. Ugyanígy csináltak Kováccsal is, aki az üzletbe belement és a csempésztársaság kényelmesen bonyolította le az iparszerü csempészést. Törők György, az uj vámőrparancsnok suinleg belement, a megvesztegetésbe, hogy pontos megfigyeléseket tehessen a csem- pészbandáról. A csempészek erre nyugodtan folytatták működésüket Török György ezalatt a következőket állapította meg: A csempészek c csehszlovák területen lévő Zsarnó, Tornahorvdli és Reste közsé- [ gekben dolgoznak és a csempészbanda főnöke Bau Nándor kassai textilügynök. Bau kassai lakásán gyűjtötték össze a rengeteg mennyiségű selyem- és textilárut és 50 kg-os csomagokban mint magyar gyártmányt, mindenféle magyar elnevezések alatt szállították a határmenti községekbe és onnan magyar területre: Törökszent ja kabra, Rakaoaszondére és Deg- récre. Ezekben a községekben néhány kereskedő és foglalkozás nélküli napszámosok voltak a csempésztársaság tagjai. Schawrc Emánuel degréci, Gertter Zoltán, Weiss és Neumann Nándor rakacaszem dei kereskedők vezették az egész csempészést, amelynek Magyarországon nagy- j szerű, harminc főből álló organizációja volt. A csehszlovák textilárut a határ- menti községekből azután Miskolcra Fri edler Nándor és Halpert Nándor üzleteibe szállították. J Török György, amikor mindezeket megálla' pitotta, jelentést telt zz esetről feletteseinek, | majd egy csendőrörssel rajtuk ütött és a | csempésztársaság 27 tagját elfogta. A csenipé- i i szék kihallgatása során kiderült, hogy Bau í j kassai textilügynök, aki a csempészbauda ve- i zetője volt s a miskolci kereskedők rokoni vi- j szonvban állnak egymással és hogy a lefoglalt textilárut főleg prágai gyárakból szállították Kassán keresztül Magyar- országra. A nyomozás nagy erővel folyik. I Isiié IlsiiiiipitSc ii ni cukorárak — As «lisztes cukorársk 25 fivérrel emelkednek — Prága, október 2. Tegnáp délután a gaz- 1 dasági miniszterek tárgyaltak a oukorkér- désről. A tárgyalások eredményű, amint ezt már vasárnapi számunkban is megjósoltuk, az, hogy a cukor árát kilogramonkint 25 fillérrel emelik a. nyári árakhoz képest. A eu- korkarlell képviselői a mai nap folyamán újból összeültek és értesülésünk szerint a kormány ajánlatát elfogadták. Az állam által kapott segélyeket és kedvezményeket a cn- korgyárosok és répatermelők egyenlő arányban osztják meg. Szerdán a cukorkartell minden valószínűség szerint az októberi cukorkontingens árát úgy szabja meg, hogy huszonöt koronával magasabb Ie?z méter máz sámkint, mint az augusztusi, úgy hogy a cukor métermázsájának ára szál-• litási illetékkel együtt 555 korona volna ab j vasúti állomás, mig szeptemberben 590 volt.! A cukor iparosok egyúttal nyomást gyakorol-1 nak majd a nagykereskedőkre, hogy a cukor ! árát ténylegesen csak 25 fillérrel emeljék az | augusztusi árral szemben. I sieti fascists szövetség diszidensei ipllasslirs ni felbiEjiással vádolták j hű Hildái üGm»sé3zik a fsscista tábor — Haida bűnvádi följelentést tett rágalmazói ellen Prága. október 2. A cseh fascist a szövet-; ség egyik válságot a másik után éli át s a | szövetségből kilépett tagok most egymásután; különböző leleplezéseket közölnek lapjaik-' ban a törzsszövetségről. Tegnap a disszidens fascisták lapja, a Záródni Pravda rendkívüli; kiadásban jelent meg s első oldaláu ez a1 eltünéstkeltó cim állott: Gajda volt tábornok parancsot adott ki Kulik Károly, a Národni Pravda szerkesztőjének és DoSztál Ottokár, a íasrista *zö- vetség volt központi titkárának meggyűld* ára. A cikk többek között a következőket tartalmazza: Egyenesen hallatlan és hihetetlen, hogy egy rendezet; jogállamban lehetséges legyen, hogy egyes Kalandorok büntetlenül a kompromisszum nélküli nacionalizmus leple alatt olyan dolgokat vihessenek véghez, amelyek csak a vad nyugaton és a szibériai dzsungelben lehetségesek. Hihetetlennek látszik, hogy nálunk le* hefséges az. hogy a nemzeti mozgalom „vezére“, aki valaha tényleg nemzeti har- cos volt. amíg bele nem keveredett a Paulus, Snep, Scheinest et eon Portes társaságába, parancsot adjon ki egy nűtsem sejtő szerkesztő leggyilkolására. aki a Ná- rodni Pravda hétfői kiadásában semmi mást nem tett, minthogy igazságosan és a tényeknek megfelelően eg}- gyilkossági merényletet leplezett, le, amelyet nem lehetett eenmii módon megcáfolni, mert tények bizonyítják. Gaida, minthogy semmi módon nem tudja a hazaárulási tárgyalásait a hackeukreuz- 1 erekkel, olaszokkal és magyar nemesekkel eltitkolni, mely tárgyalásai az állam egésze ellen irányultak, most tisztességtelen módon, azaz gyilkossági merénylettel akarja elhallgatta t-ni azokat, akik a népet erről informálják. 1928 február 17-én közölte a Národni Pravda Gajda levelét, amelyből világosan kitűnik, hogy emié ki rátái t Németországban akarja kiadatni és kétség nem fér ahhoz, bog}- ez emlékiratok tartalma más volna, mint azoké, melyeket itthon adott ki. Ennek leleplezése volt oka annak, hogy Gajda 1928 február 27-én parancsot adott ki a fasoista szövetség központjának Kulik Károly szerkesztő és Dostál Ottokár titkár meggyilkolására h ezt tette Secheitiost János főtitkár. Terarek József titkár, Bauer Ferenc igazgató. Men ich Lajos volt igazgató. Skoda József és Bajiéi József jelenlétében. A cikk még azt is állítja, hogy a. tett végrehajtására Scheinost János é« TeSarek József is ajánlkozott azonban Kulik ideiében értesült az egészről és megtette a szükséges 5 iővigyíi inté?Uc„é*ckét. Gajda azért nem állhatja ki Kulikot. mert a választások előtt közzétette Scheinest levelét. mely szerint a fascisták be kívánnak törni a polgári pártokba. A cikkíró rámutat Gajda állítólagos kalandor terveire, amelyekkel hatalomra akar jutni. Senki sem hiszi el, hogy ez az einbeT mire volna képes, ha hatalomra jutna — kiált föl Kulik. Kulikot különben tegnap a Reprezentációs Ház kávéházában inznItália Zbcril nagybirtokom s a botrány kínos feltűnést keltett. A Národni Pravda végül még közli, bogy a fascisía vezérek összeköttetésben állanak a llackenkreuzlerekkel « ezért ellenük már meg is történt a bűnvádi feljelentés. A rendőrség a közlés szerint a tárgyban számos embert megidézett. A Veoerni List a szenzációs közléssel kapcsolatban azt írja, hogy Gajda még a tegnapi nap folyamán megtette bűnv ádi, feljelentését Rulik ellen MINNEHAHA („KACAG Ú VÍZ") nimm. Eris: mii brognberg (110) — Akkor én még nem voltam varázsló, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy lassan, lassan, bár az ember szinte észre se vette, mikor kezdődött, változás állott be törzsünkben. A frisseség és vidámság eltűnt é- mindenkinek a kedélyét mintha valami veszedelem sejtelme nyomta volna. A gyermekek, akik azelőtt vidáman ugrándoztak, lusták leitek, a felnőttek pedig neon akartak többé dolgozni. Do miuek is, amikor az egész télre elég letelünk volt, ha mindjárt nem is friss. Az emberek sátruk fekvőhelyének bőrein feküdtek és gyakran még arra is lusták voltak, hogy ébren tartsák a tüzet. — Most elkezdtünk egymás szájába nézni. Először nevettünk, vagy legalább megpróbáltunk nevetni, mert a nevetésünk nem csenget! őszintén. Minden szív-ben titkos félelem lakozott, amelyet nem lehetett elűzni, bár ^enkisem akarta bevallani. —- Azután egyszerre itt volt, — itt volt a veszedelem. Észrevettük a fekete foltokat. Megláttuk egy ember szájában, aki egy napon — először azt hittük, hogy lustaságból — nem akart felkelni. Reánk rontott a -betegség. — Főnökünk. Dead Body, aki akkor még fiatal volt, vette most kévébe a dolgot. Munkát adott a férfiaknak, kiküldötte őket fát vágni. Ellenkeztek s majdnem zendülésre •került a dolog. De ez nem segített, engedelmeskedniük kellett. Az asszonyoknak és a gyermekeknek is ki kellett menniük a meleg sátrakból a kemény hidegbe játszani, szaladgálni. ugrándozni. Nem akartak. Az asszonyok sírtak, a gyermekek jajgattak, mert uagyon nagy volt & hr!•» — Hiábavaló volt minden. Az alattomos betegség már befészkelte magát törzsünkbe és egymásután vittük ki az áldozatokat a hideg sírba. Amint teltek a napok, mind több lett a beteg, már nem volt család, amelynek sátrában in eg ne jelent volna az irtózatos 'betegség. Az élők. akik egyre fogytak, már alig győzték eltemetni a halottakat, akik mind többen lettek. — Egy napon am tán az én sátramba is beköszöntött a rémes vendég. Előbb a kis gyer-mek-em, azután a feleségem kapta meg a bajt. Éjjel-nappal ápoltam őket és semmiféle parancs som tudott volna arra kényszeríteni, hogy elhagyjam a sátrat és fát menjek vágni az erdőbe. Dead Body, aki bölcs ember volt, nem is kívánta meg ezt tőlem. — A sok éjszakázástól már nagyon kimerültem, úgy hogy alig birtam a lábamon Allan!. Minden tagom fájt és éreztem, hogy a betegség már bennem van. Kétségbeesve álltam egy éjszaka a két beteg mellett, mikor a gyermekem, nyöszörögve megszólalt és az anyját hivta, — «Légy csendben" — mondtam neki — ,.nem tud felkelni, mert ő is nagyon beteg." — „De jöjjön ide és tegye az arcát az envémTe, akkor aludni fogok." — Csőn des Keni igyekeztem a gyereket, de már kősó volt. Az anyja meghallotta és szörnyű kínlódás közben fel-kelt, oda vánszor- gott gyermekéihez és arcát a gyermekére tette. — Most aludni *ogok" — mondta a gyermekem. — Csönd lett a sátorban, Kinn is néma volt a sötét éjszaka. S amint ott álltam a lobogó tűz mellett, rápillantottam a sátram falán lógó képre, melyet a misszionáriustól kaptam ....... Azt mondta, hogy a keresztény I stennek a fiát ábrázolja. Eszembe jutottak a’ ma*ix£k$t * -ggaes i betegség ellen adott, s itt a néma éjszakában hirtelen az a gondolatom támadt, hogy hiába követjük a tanácsokat, ha nem hiszünk a keresztény Istenben, aki a misszionáriust koz- ; zánk küldte. —■ Ránéztem a szenvedő gyermekemre I meg a feleségemre, azután leborultam a kép előtt és imádkozni kezdtem. — ..Keresztények Istene, tekints a sze- Igény indiánra, aki hozzád fordul segítségért. életének leg rét tenetesebb órájában ...“ — Sokáig imádkoztam s amikor fel lek In- j tettem, láttam, hogy a feleségem alszik, j Hosszú idő óta nem jött álom a szemére és most elszenderedett. — „Hála néked, keresztény Isten" — fohászkodtam újra. — Ismét imádkoztam. Nem tudom meny-j nyi idő telt el. Egyszerre csak azt éreztem, j hogy a sátoron valami hideg szél fut kérész- ‘ till, amelytől megborzong egész testem. Mintha láthatatlan árnyék járt volna a hátam mögött... Amint fölkaptam a fejemet, tekintetem a gyermekemre eseti. Az arca idegen arc volt, amelyet megmerevített, valaki. A rémülettől megreszkeftern. Amíg a keresztény Istenhez imádkoztam, meghalt a gyermekem. — Irtózatos düh fogod el. T/erántoltam a falról a képet. öesze-vissza téptem és beledobtam a tüz-be. A keresztény Isten megcsalt! ... ügy kellett nekem, miért fántorod- tam el Manitutól, miért hittem * misszionáriusnak. — A gyermekem halott volt, de a feleségem még élt. Aludt és nem tudta, hogy milyen rettenetes csapás érte. Majd megőrültem a fájdalomtól, ha arra gondoltam, hogy ő is meg fog halni. — Kétségbeesésemben ismét a földre vetettem magamat és újból imádkoztam, j Maiii!uiipz. könyörögtem, hogy. bocsássa meg a szegény, félrevezetett indián meg tévéi ye- desét. Soha, 6 oh a többet nem fog ez megtörténni, csak most segítsen még!... — Sokáig könyörögtem igv és lassanként beszűrődött sátramba a hajnali szürkület. — Egyszerre kutyaugatás hallatszott a sátor előtt. Valami idegen érkezhetett, mert a faluban már egyetlen kutya sem volt. Valamennyit leültük már régen, hogy friss húshoz jussunk. — Ki lehet ez az Idegen?... — Csakhamar megtudtam. Eszkimó volt, aki a falunktól messzi északra magányosan lakott kunyhójában. Azért jött erre a vidékre, hogy csapdákat állítson föl és ettől nagy eredményt várt. — Bár tapasztalt csapd ázó volt, reményében mégis csalatkozott. Csapdáit negyvenötven m érföld,nyi körzetben állította fel és : mégsem látta nyomát, heteken keresztül, I egyetlen prém-állatnak, vagy nagyvadnak se. ! Végre a jeges észak pusztaságának nagy : csöndje annyira erőt vett rajta, mint a legsúlyosabb betegség. Embereket kellett látnia, hangokat hallania, hacsak órákra is. Ezért jött a tanyánkra kutyaszánján. — Szürke, bozontos szemöldökű szemei szomorúak lettek, mikor meglátta a halott gyermeket és a beteg asszonyt; erről tudta meg, hogy a gonosz betegség közöttünk dühöng. Megkérdezte, mit tettünk a betegség elűzésére. Elmagyaráztam neki. hogy az emberek dolgoztak, az asszonyok és gyerekek pedig játszottak, hogy a vérüket mozgásban tartsák. Megcsóválta a fejét, azt jelezve, hogy mindez hiábavaló. Azután elhagyta a sátrat, tudtomra adva, hogy vissza akar menni kuny* hójába azért a szerért, amely mindnyájunknak visszaadja az egészségét. — Vajion igaz-e, amit mond? És ez-e az a segítség^ amelyet Manitu nekünk küldött?—