Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-03 / 225. (1852.) szám

2 RLÄP 1928 október S. szerda. MJh^uawiCTUiF wmj* Trr& wüifju.wjmi! r Nagyarányú csempészési lepleztek íe a magyar-csehszlovák határ mentém \ Edéig a csempészbanda 27 tagját tartóztatták le, akik csehszlovák textil- árui csempésztek Magyarországba — A csempészbanda leje egy Ban Nándor nevű kassai textilügynöh volt — A csempészeti árat prágai gyárakból szálUíotiák Kassán kérésziül Magyarországba Miskolc, október 2. (Tudósítónk távirati jelentése.) A legutóbbi esztendők legnagyobb arányú és legjobban megszervezett csempész- bandáját leplezte le a krasznavajdai és a tor- nanádaskai vámőrparancsnokság. A leleplezés nyomán eddig 27 csempész lett letartóztatva. Kovács Jeromos, a lor- naszentjakabi vámőr parancsnokság volt helyettes vezetője is a letartóztatottak között van. A csempésztársaságot, amely csehszlovák tex­tilárut csempészett Magyarországba, különös véletlen juttatta hurokra. Kovács Jeromost ugyanis két hónap előtt áthelyezték és utó­da Török György vámőrmester lett. A esem- pésztársaságot, az áthelyezéssel érzékeny veszteség érte, merthiszen Kovács Jeromos : cinkosuk volt, de megpróbálták az uj parancsnokot is meg­vesztegelni olyképpen, hogy kerülő utakon ajánlatokat tettek neki. hogy nay pénzösszegeket kap, ha éjszakánként nem küld ki járőröket a határ­ra. Ugyanígy csináltak Kováccsal is, aki az üzletbe belement és a csempésztársaság ké­nyelmesen bonyolította le az iparszerü csem­pészést. Törők György, az uj vámőrparancs­nok suinleg belement, a megvesztegetésbe, hogy pontos megfigyeléseket tehessen a csem- pészbandáról. A csempészek erre nyugodtan folytatták működésüket Török György ez­alatt a következőket állapította meg: A csempészek c csehszlovák területen lé­vő Zsarnó, Tornahorvdli és Reste közsé- [ gekben dolgoznak és a csempészbanda főnöke Bau Nándor kassai textilügynök. Bau kassai lakásán gyűjtötték össze a ren­geteg mennyiségű selyem- és textilárut és 50 kg-os csomagokban mint magyar gyártmányt, mindenféle magyar elneve­zések alatt szállították a határmenti köz­ségekbe és onnan magyar területre: Törökszent ja kabra, Rakaoaszondére és Deg- récre. Ezekben a községekben néhány keres­kedő és foglalkozás nélküli napszámosok vol­tak a csempésztársaság tagjai. Schawrc Emánuel degréci, Gertter Zoltán, Weiss és Neumann Nándor rakacaszem dei kereskedők vezették az egész csem­pészést, amelynek Magyarországon nagy- j szerű, harminc főből álló organizációja volt. A csehszlovák textilárut a határ- menti községekből azután Miskolcra Fri edler Nándor és Halpert Nándor üzle­teibe szállították. J Török György, amikor mindezeket megálla­' pitotta, jelentést telt zz esetről feletteseinek, | majd egy csendőrörssel rajtuk ütött és a | csempésztársaság 27 tagját elfogta. A csenipé- i i szék kihallgatása során kiderült, hogy Bau í j kassai textilügynök, aki a csempészbauda ve- i zetője volt s a miskolci kereskedők rokoni vi- j szonvban állnak egymással és hogy a lefoglalt textilárut főleg prágai gyárak­ból szállították Kassán keresztül Magyar- országra. A nyomozás nagy erővel folyik. I Isiié IlsiiiiipitSc ii ni cukorárak — As «lisztes cukorársk 25 fivérrel emelkednek — Prága, október 2. Tegnáp délután a gaz- 1 dasági miniszterek tárgyaltak a oukorkér- désről. A tárgyalások eredményű, amint ezt már vasárnapi számunkban is megjósoltuk, az, hogy a cukor árát kilogramonkint 25 fil­lérrel emelik a. nyári árakhoz képest. A eu- korkarlell képviselői a mai nap folyamán újból összeültek és értesülésünk szerint a kormány ajánlatát elfogadták. Az állam által kapott segélyeket és kedvezményeket a cn- korgyárosok és répatermelők egyenlő arány­ban osztják meg. Szerdán a cukorkartell minden valószínűség szerint az októberi cu­korkontingens árát úgy szabja meg, hogy huszonöt koronával magasabb Ie?z mé­ter máz sámkint, mint az augusztusi, úgy hogy a cukor métermázsájának ára szál-• litási illetékkel együtt 555 korona volna ab j vasúti állomás, mig szeptemberben 590 volt.! A cukor iparosok egyúttal nyomást gyakorol-1 nak majd a nagykereskedőkre, hogy a cukor ! árát ténylegesen csak 25 fillérrel emeljék az | augusztusi árral szemben. I sieti fascists szövetség diszidensei ipllasslirs ni felbiEjiással vádolták j hű Hildái üGm»sé3zik a fsscista tábor — Haida bűnvádi följelentést tett rágalmazói ellen Prága. október 2. A cseh fascist a szövet-; ség egyik válságot a másik után éli át s a | szövetségből kilépett tagok most egymásután; különböző leleplezéseket közölnek lapjaik-' ban a törzsszövetségről. Tegnap a disszidens fascisták lapja, a Záródni Pravda rendkívüli; kiadásban jelent meg s első oldaláu ez a1 eltünéstkeltó cim állott: Gajda volt tábornok parancsot adott ki Kulik Károly, a Národni Pravda szerkesz­tőjének és DoSztál Ottokár, a íasrista *zö- vetség volt központi titkárának meggyű­ld* ára. A cikk többek között a következőket tartalmazza: Egyenesen hallatlan és hihetet­len, hogy egy rendezet; jogállamban lehetsé­ges legyen, hogy egyes Kalandorok büntetle­nül a kompromisszum nélküli nacionalizmus leple alatt olyan dolgokat vihessenek véghez, amelyek csak a vad nyugaton és a szibériai dzsungelben lehetségesek. Hihetetlennek látszik, hogy nálunk le* hefséges az. hogy a nemzeti mozgalom „vezére“, aki valaha tényleg nemzeti har- cos volt. amíg bele nem keveredett a Pau­lus, Snep, Scheinest et eon Portes társasá­gába, parancsot adjon ki egy nűtsem sej­tő szerkesztő leggyilkolására. aki a Ná- rodni Pravda hétfői kiadásában semmi mást nem tett, minthogy igazságosan és a tényeknek megfelelően eg}- gyilkossági merényletet leplezett, le, amelyet nem le­hetett eenmii módon megcáfolni, mert té­nyek bizonyítják. Gaida, minthogy semmi módon nem tud­ja a hazaárulási tárgyalásait a hackeukreuz- 1 erekkel, olaszokkal és magyar nemesekkel eltitkolni, mely tárgyalásai az állam egésze ellen irányultak, most tisztességtelen módon, azaz gyilkossági merénylettel akarja elhall­gatta t-ni azokat, akik a népet erről informál­ják. 1928 február 17-én közölte a Národni Pravda Gajda levelét, amelyből világosan ki­tűnik, hogy emié ki rátái t Németországban akarja ki­adatni és kétség nem fér ahhoz, bog}- ez emlékiratok tartalma más volna, mint azoké, melyeket itthon adott ki. Ennek leleplezése volt oka annak, hogy Gajda 1928 február 27-én parancsot adott ki a fasoista szövetség központjának Kulik Károly szerkesztő és Dostál Ottokár titkár meggyil­kolására h ezt tette Secheitiost János főtitkár. Terarek József titkár, Bauer Ferenc igazgató. Men ich Lajos volt igazgató. Skoda József és Bajiéi József jelenlétében. A cikk még azt is állítja, hogy a. tett vég­rehajtására Scheinost János é« TeSarek József is ajánlkozott azonban Kulik ide­iében értesült az egészről és megtette a szükséges 5 iővigyíi inté?Uc„é*ckét. Gajda azért nem állhatja ki Kulikot. mert a választások előtt közzétette Scheinest leve­lét. mely szerint a fascisták be kívánnak tör­ni a polgári pártokba. A cikkíró rámutat Gaj­da állítólagos kalandor terveire, amelyekkel hatalomra akar jutni. Senki sem hiszi el, hogy ez az einbeT mire volna képes, ha hata­lomra jutna — kiált föl Kulik. Kulikot különben tegnap a Reprezentá­ciós Ház kávéházában inznItália Zbcril nagy­birtokom s a botrány kínos feltűnést keltett. A Národni Pravda végül még közli, bogy a fascisía vezérek összeköttetésben állanak a llackenkreuzlerekkel « ezért ellenük már meg is történt a bűnvádi feljelentés. A rend­őrség a közlés szerint a tárgyban számos em­bert megidézett. A Veoerni List a szenzációs közléssel kapcsolatban azt írja, hogy Gajda még a teg­napi nap folyamán megtette bűnv ádi, feljelen­tését Rulik ellen MINNEHAHA („KACAG Ú VÍZ") nimm. Eris: mii brognberg (110) — Akkor én még nem voltam varázsló, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy las­san, lassan, bár az ember szinte észre se vette, mikor kezdődött, változás állott be törzsünkben. A frisseség és vidámság eltűnt é- mindenkinek a kedélyét mintha valami veszedelem sejtelme nyomta volna. A gyer­mekek, akik azelőtt vidáman ugrándoztak, lusták leitek, a felnőttek pedig neon akartak többé dolgozni. Do miuek is, amikor az egész télre elég letelünk volt, ha mindjárt nem is friss. Az emberek sátruk fekvőhelyének bő­rein feküdtek és gyakran még arra is lusták voltak, hogy ébren tartsák a tüzet. — Most elkezdtünk egymás szájába néz­ni. Először nevettünk, vagy legalább meg­próbáltunk nevetni, mert a nevetésünk nem csenget! őszintén. Minden szív-ben titkos félelem lakozott, amelyet nem lehetett elűz­ni, bár ^enkisem akarta bevallani. —- Azután egyszerre itt volt, — itt volt a veszedelem. Észrevettük a fekete foltokat. Megláttuk egy ember szájában, aki egy na­pon — először azt hittük, hogy lustaságból — nem akart felkelni. Reánk rontott a -betegség. — Főnökünk. Dead Body, aki akkor még fiatal volt, vette most kévébe a dolgot. Mun­kát adott a férfiaknak, kiküldötte őket fát vágni. Ellenkeztek s majdnem zendülésre •került a dolog. De ez nem segített, engedel­meskedniük kellett. Az asszonyoknak és a gyermekeknek is ki kellett menniük a meleg sátrakból a kemény hidegbe játszani, szalad­gálni. ugrándozni. Nem akartak. Az asszo­nyok sírtak, a gyermekek jajgattak, mert uagyon nagy volt & hr!•» — Hiábavaló volt minden. Az alattomos betegség már befészkelte magát törzsünkbe és egymásután vittük ki az áldozatokat a hi­deg sírba. Amint teltek a napok, mind több lett a beteg, már nem volt család, amelynek sátrában in eg ne jelent volna az irtózatos 'betegség. Az élők. akik egyre fogytak, már alig győzték eltemetni a halottakat, akik mind többen lettek. — Egy napon am tán az én sátramba is beköszöntött a rémes vendég. Előbb a kis gyer-mek-em, azután a feleségem kapta meg a bajt. Éjjel-nappal ápoltam őket és semmi­féle parancs som tudott volna arra kénysze­ríteni, hogy elhagyjam a sátrat és fát menjek vágni az erdőbe. Dead Body, aki bölcs ember volt, nem is kívánta meg ezt tőlem. — A sok éjszakázástól már nagyon ki­merültem, úgy hogy alig birtam a lábamon Allan!. Minden tagom fájt és éreztem, hogy a betegség már bennem van. Kétségbeesve álltam egy éjszaka a két beteg mellett, mikor a gyermekem, nyöszörögve megszólalt és az anyját hivta, — «Légy csendben" — mondtam neki — ,.nem tud felkelni, mert ő is nagyon beteg." — „De jöjjön ide és tegye az arcát az envémTe, akkor aludni fogok." — Csőn des Keni igyekeztem a gyereket, de már kősó volt. Az anyja meghallotta és szörnyű kínlódás közben fel-kelt, oda vánszor- gott gyermekéihez és arcát a gyermekére tette. — Most aludni *ogok" — mondta a gyermekem. — Csönd lett a sátorban, Kinn is néma volt a sötét éjszaka. S amint ott álltam a lo­bogó tűz mellett, rápillantottam a sátram falán lógó képre, melyet a misszionáriustól kaptam ....... Azt mondta, hogy a keresztény I stennek a fiát ábrázolja. Eszembe jutottak a’ ma*ix£k$t * -ggaes i betegség ellen adott, s itt a néma éjszakában hirtelen az a gondolatom támadt, hogy hiába követjük a tanácsokat, ha nem hiszünk a ke­resztény Istenben, aki a misszionáriust koz- ; zánk küldte. —■ Ránéztem a szenvedő gyermekemre I meg a feleségemre, azután leborultam a kép előtt és imádkozni kezdtem. — ..Keresztények Istene, tekints a sze- Igény indiánra, aki hozzád fordul segítségért. életének leg rét tenetesebb órájában ...“ — Sokáig imádkoztam s amikor fel lek In- j tettem, láttam, hogy a feleségem alszik, j Hosszú idő óta nem jött álom a szemére és most elszenderedett. — „Hála néked, keresztény Isten" — fohászkodtam újra. — Ismét imádkoztam. Nem tudom meny-j nyi idő telt el. Egyszerre csak azt éreztem, j hogy a sátoron valami hideg szél fut kérész- ‘ till, amelytől megborzong egész testem. Mintha láthatatlan árnyék járt volna a hátam mögött... Amint fölkaptam a fejemet, tekin­tetem a gyermekemre eseti. Az arca idegen arc volt, amelyet megmerevített, valaki. A rémülettől megreszkeftern. Amíg a keresz­tény Istenhez imádkoztam, meghalt a gyer­mekem. — Irtózatos düh fogod el. T/erántoltam a falról a képet. öesze-vissza téptem és bele­dobtam a tüz-be. A keresztény Isten meg­csalt! ... ügy kellett nekem, miért fántorod- tam el Manitutól, miért hittem * misszioná­riusnak. — A gyermekem halott volt, de a felesé­gem még élt. Aludt és nem tudta, hogy mi­lyen rettenetes csapás érte. Majd megőrül­tem a fájdalomtól, ha arra gondoltam, hogy ő is meg fog halni. — Kétségbeesésemben ismét a földre vetettem magamat és újból imádkoztam, j Maiii!uiipz. könyörögtem, hogy. bocsássa meg a szegény, félrevezetett indián meg tévéi ye- desét. Soha, 6 oh a többet nem fog ez megtör­ténni, csak most segítsen még!... — Sokáig könyörögtem igv és lassan­ként beszűrődött sátramba a hajnali szürkület. — Egyszerre kutyaugatás hallatszott a sátor előtt. Valami idegen érkezhetett, mert a faluban már egyetlen kutya sem volt. Vala­mennyit leültük már régen, hogy friss húshoz jussunk. — Ki lehet ez az Idegen?... — Csakhamar megtudtam. Eszkimó volt, aki a falunktól messzi északra magányosan lakott kunyhójában. Azért jött erre a vidék­re, hogy csapdákat állítson föl és ettől nagy eredményt várt. — Bár tapasztalt csapd ázó volt, reményé­ben mégis csalatkozott. Csapdáit negyven­ötven m érföld,nyi körzetben állította fel és : mégsem látta nyomát, heteken keresztül, I egyetlen prém-állatnak, vagy nagyvadnak se. ! Végre a jeges észak pusztaságának nagy : csöndje annyira erőt vett rajta, mint a leg­súlyosabb betegség. Embereket kellett látnia, hangokat hallania, hacsak órákra is. Ezért jött a tanyánkra kutyaszánján. — Szürke, bozontos szemöldökű szemei szomorúak lettek, mikor meglátta a halott gyermeket és a beteg asszonyt; erről tudta meg, hogy a gonosz betegség közöttünk dü­höng. Megkérdezte, mit tettünk a betegség elűzésére. Elmagyaráztam neki. hogy az em­berek dolgoztak, az asszonyok és gyerekek pedig játszottak, hogy a vérüket mozgásban tartsák. Megcsóválta a fejét, azt jelezve, hogy mindez hiábavaló. Azután elhagyta a sátrat, tudtomra adva, hogy vissza akar menni kuny* hójába azért a szerért, amely mindnyájunk­nak visszaadja az egészségét. — Vajion igaz-e, amit mond? És ez-e az a segítség^ amelyet Manitu nekünk küldött?—

Next

/
Thumbnails
Contents