Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-09 / 206. (1833.) szám

4

______________<5>rx<^-Mag£ar-hi RLAg

1W

8 weptemf>« |,

Alapítva 1633* TYitiáni 99*

\) S >

■> - ,

iQ fcr#& paroaüáa ^

aagTkerabtdéfa ^

K O S I C E, tea Jfc "

J Nagy választék. Jetáayw

MIKSZÁTHÉKNÁL

v Irla? HARSÁNY! ZSOLT

i.

A rétsági választók

Látogatóban voltam a horpác&i kúriám,, ahol valaha a nagy Mikszáth Kálmán élt és dolgozóit. A házigazdát most is Mikszáth Kálmánnak hívják, fin a nagy Írónak, miskolci főispán, aki ha teheti, siet haza Horpácsra, hacsak egy-két napra is.

„4 tank ás hajtásos nógrádi dombok között még elevenen él a mesemondó lelke. A kúria levegőjében ott lebeg az a derűs magyar zamat, amely olyan ellenállhatatlan szeret epreméi tósággal hunyorgód a. fennmaradt portrékon a nagy palóc okos és fortélyom szeméből.

Fia és nevének örököse is született mesélő. Mindenre van egy ízes, talpraesett története. Hadd vessek belőle papírra egyet-kettőt.

Itt vm mindjárt a nógrádi választók esete. (Miről is lehetne inkább szó Horpácson, mint a politika kulisszáinak humoráról.) Az ifjabb Mikszáth fellépett képviselőnek a rétsági kerületben. Meg is bukott. Hogy miért bukott meg, az kellően kiviláglik annak a petíciónak a tárgyalásánál, amelyet a sikertelen választási harc után beadott Huszár E elemér nevű riválisa, ellen. A választást meg is semmisítették.

Nem, ezt a rétsági választást a legjobb akarattal sem lehetet tiszta választásnak nevezni. A korteshadjárat folyamán Mikszáth miután kora reggel óta járta a falvakat a dermesztő hidegben, száz meg száz választónál lé- vizitéit és egész sor szónoklatot tartott, egy este holtfárpáton betért egy Isten háta megetti falmcska kocsmájába. Nagy társaságot talált ott: egy hosszú asztalnál nem kevesebb, mint tizenhat gazda ember üldögélt és ettek. Utak keményen. A korcsmáros, aki sietett a képviselőjelölt asztalánál tisztelegni, mindjárt fel is hívta rájuk a figyelmét.

— Tetszik látni ezt, a tizenhat embert?

— Látom.

— Itt laknak három hónapja a kocsmámban. Esznek-is znak, a legjobb ételt, a legjobb bort hozatják. Pedig szegény zsellérek valamennyien.

— Hát ákor, hogy fizetnek?

— Sehogy. Adósok. Három hónapja irom már fel, amit fogyasztanák. Nem is engedem el őket, csak olykor engedek haza egyet-egyet aludni. A többi itt ül zálogban. Nem igen járnak haza, nem mennek sehova, csak itt ülnek, esznek és isznak.

— Hát akkor miért hitelez nekik, még tovább.

— Mert mindnek szavazati joga van. Ezek mind szavazók.

— Úgy. És kire szavaznak? Rám, vagy Huszár Elemérre?

A kocsmáros közelebb hajolt és kacsintott egyet:

— Arra, aki inaid tőlem kiváltja őket.

2.

Eladás Prohászkárái

A M iksz át h-nemzetsé g további virulásá- Wk zálogát Mikszáth Antalnak hívják. A főispán fia, a nagy író unokája. Jeles tanuló a gödöllői gimnáziumban, eleven és érdeklődő fiú. A minap azt mondja nevelőjének;

— Kérem, nevelő ur, én merek fogadni, hogy akármilyen témát ad nekem, én arról egy órán belül szabad előadást tartok.

— Nono, — véli a nevelő — ne ilyen hevesen.

— Be bizony, bármilyen témáról. Mondjon nevelő ur egy bármilyen témát.

— Ht csaJc úgy vaktában . . . mondjuk: Prohászka Ottokár.

A gyerek hallgató

és Prohászka nem igen fordult elő eddigi tanulmányai között. Tűnődött magában egy kicsit, aztán gyanakvó tekintettel megszólalt:

— Nevelő ur sokai tud Prohászkáról?

— Úgyszólván semmit.

— Ja úgy. Akkor nem egy óra múlva Ártom meg az előadást. Hanem egy félóra múlva,

3.

Gyulai, a szerkeszd

Ezt a történetet még az apjától hallotta a horpácsi házigazda. GyuPn PálnAlc, a Budapesti 8zemle szigorú szerkesztőjének, egy csomó verset IcüldoM be egy fiatal költő, levelében egyszersmind jelezve azt is, hogy pár nap múlva személyesen fog Gyulai kritikája iránt érdeklődni.

Valóban, pár nap múlva bekopogtatott Gyulaihoz. Igyekezett könnyed és ,fesztelen lenni, hogy elfogódottságát leplezze.

— Méltóságas uram, — mondotta köny- [ nyedén — én eljegyeztem magam a Múzsával, j

— Nagyon helyes, — bólintott GyuW, —

úriember nem is tehet mást egy hölggyel, akit ilyen gyalázatoson k^ppamittátt.

4.

A szórakozott Battagi

Ezt a történetet is a nagy Mikszáth mesélte el valaha a családjának. Körtársai között Ballagi professzor (a nyelvész, nem a történetíró) volt a legszóvakozoitabb ember- Egyszer együtt kaptak meghwst Mikszáihtai egy uricsalddhoz. Baltagi már az utón se látott, se hkllott, Mikszáth kérdéseire teljesen értelmetlen feleleteket adott, mert valami filológiai probléma igen mélyen foglalkoztatta.

A vendéglátó háznál is alig lehetett, szavái venni, csak meredi mélyen gondolkozva maga elé. Már ebédhez ültek és javában kanalazták a levest, mikor felrezzent gondolataiból és megszólalt:

— A feleségem három napja beteg, ne tessék rossz néven venni, hogy a leves ilyen gyalázatosán rossz.

rekember a ma — tizenyolcéves, igazán, egészen kisfiú, csak a rftviidnadrágót cserélte el éppen a pantallóval Mi ex? Mi van mögötte? Lassabban fejlődik, fizikumában satnyábban &ri!k ez a generáció, mini kettővel előtte? 'Nem merném mondani, de a fénykép beszél, kiabál. Emlékszem, az én középiskolai sportszerű kiképzésem annyi volt, hogy hetenként kétszer levonult az osztály egy olajjal portat a- nitott, középnagy terembe, ahol félórát „sza* badgyakoTlatoz'-tunk, félórát lógtunk a ezerén. Hetenként két óra egy rosszlevegőjű teremben, ennyiben vette a humanista nevelés az egészségügyet. Amellett nem hiszem, hogy ebbe valaki is belebegedett közülünk.

Valaki azt vetette elém, hogy a középkor harcos, verekedő, lóháton élő emberei úgy ‘élnek a mi elképzelésünkben, minit valami nagyfene, emberfelettien erőteljes, nagyfizá- kumn emberek. Mármost ezeknek az ősöknek megmaradtak vértjeik és páncéljaik, amit egy jól megtermett mai. ember aligha tud a derekára húzni, a valóságban olyan vékony- dongájuak, szüjkimellüek. S tudjuk azt is, hogy átlagos életkora a középkor embereinek rö- videbb volt, mint a mai, nagyvárosi ember átlagos életkora. Mi, akik mozgás és levegő nélkül, de ökonómiával g higiéniával élünk, jobban tűrjük, hosszabban bírjuk az életet, mint bizonyos korok emberei, kiknek élete állandó sportszerűségben, mozgás s a fizikum edzésében telt el. Ez az a pont, ahol ad abszurdum lehetne vinnei azt, mennyire él „egészségesen" egy generáció, amelyik kitermel magából egyedeket, kik olyan magasat tudnak ugarai s oly gyorsan úszni, mint senki előtte a világion, mig ő maga, a generáció, lehetően keveset sportol s lehetően lelkesedik iránta.

A szenvedély, az ideges remegés, az odaadás, a láz, amivel a főivilág publikuma a test játékai felé fordul ebben az időben, bizonyára nem más, miint egy civilizáció egyik dekadens krízisének kisérőtünete. Ez a fogékonyság a rekorddal szemben, amit az indus ztrializált és mechanizáit ember megremegve ismer el, pontosan és orvos ián észlelhető idegviáilisága egy kultúrának. Nem a test épebb tőle: csak a kor sebzett, ideges, szükölő lelkének egyik vinnyogó sikolya.

igy ereit Japán farmer mémse! hevert gytaifeöt küldött a császárnék

Portland, szeptember 8. (Orego állam.) Az itteni japán konzul Inoue jelentést tett kormányának arról, hogy egy merényletnek jött nyomára, amely a -japán császárnak és családjának élete ellen irányult. A konzul a tokiói pőstaigazga lósággal és rendőrhatósággal folytatta a kutatást, amely azonban csak a merénylet egy-két részletére tudott világosságot deríteni, A tokiói császári palota tisztviselői felbontót bak egy a császári rsalád címére kaliforaiából érkezett, csomagot, melyben a császár egy hü alattvalója gyümölcsöt küldött ajándékul.

A szebbnél-szebb, válogatott gyümölcsökből álló küldeményt vegyi vizsgálatnak vetették alá és • elővigyázatosság teljes mértékében indokoltnak bizonyult, mert a vegyelemzésné! a gyümölcsökben strichnint találtak.

A legnagyobb titoktartás mellett indult meg a nyomozás az ismeretlen merénylő után, akit nemsokára Oaklaudban egy Higasí japán farmer személyében letartóztattak. A merénylőről negálLapitot- ták, hogy nem épelméjű és hogy már hosszabb időt töltött ápolás alatt az elmegyógyintézetekben, de mind annyiszor sikerült megszöknie. A.z Oak- landi japán vicekonzul Kameto nevében a merényi ’ ását kérte, e a törvényszék úgy határozott hogy a kérelem formális elintézéséig a delikvenst rabkórház elimeosztályán helyezi el kettőzött szigorít felügyelet alatt. A nyomozás egyébként azt is megállapította, hogy Hígnak nemcsak a császári családnak, hanem a portlaudi japán konzulnak is küldött a mérgezett, gyümölcsből.

xx á Kis Pythogoras megható történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák.

ÉP TEST, ÉP LÉLEK

írta: Márai Sándor

Vita közben azt tartják elém, hogy ez a i külsőleges, nem egészen egészséges érdeklő- i dés bajnoki és sporti teljesítményekkel szem- ■ ben, ami kétségtelenül olyan mértékben tudja ! az emberiség figyelmét és szenvedélyét le- j kötni, mint azelőtt is ritkán valami, talán csak i a nagy vallásos megmozdulások: vita közben 1 azt tartják elém, hogy ez az érdeklődés a sport iránt praktikusan, valóságosan is kihat az ifjúságra, a serdülők kedvet kapnak a tornajátékokra, edzik testüket, az ifjúság egészségesebben él. Ha ez igy lenne, örömmel ál- lanék be magam is sporthirlapirónak s kürtölném a kétcentiméteres és egymásodperceis rekordok fontosságát és dicsőségét. Meg kellene vizsgálni, hogy igy van-e csakugyan. A gyerekember mindig szívesen játszott métát és pigét s a kamaszkor első nyugtalan idejéig valamennyien buzgón rugtuk vasárnap délután a kiserdőben a futballt. Ha a gyerek levegőn szaladgál, ez természetes, oda nem kell még neki amsíerdami animáció; a különös az, ha nem teszi. De hogy ez a mi, épipen ez a mi korunk valami különösen egészséges, nagyszerű fizikumokat termelő idő lenne, az természetesen nem igaz, a.kár hová nézünk, nem igaz, akármilyen magasat Í3 ugranak közben a nemzetek kitenyésztett reprezentánsai. Talán az utolsó, a legutolsó időben váltott ki az éleíöszíön a nagyvárosi emberből valamiféle védekezést, az a fürdőzés napon és vizben és levegőben, ami elementáris kedvvel robbant ki a metropolisokban, ez a fürdőzés talán az első jele annak, hogy a nagyváros páriája az esztendő egy-két kínzóan meleg napján valami figyelemmel van a test s az egészség iránt. De hogy a nagyvárosi gyermek a modern városban, e fellángolt futball- és atlétika érdeklődések jóvoltából különösebben egészségesen élne, mondjuk egészségesebben, mint harminc esztendővel ezelőtt, mikor a szervezett sportattrakciók kezdetüket vették, azt senki nem fogja állítani. A cserkószmozgalom, ha nemzetközileg megpucolnák sok fölösleges elemtől, főként a mi- litáris szellemtől, ami a gyermek lelkében feltétlenül rombol annyit, amennyit edz a testben, a cserkószmozgalom, egy ideális, laza, játékszerü csefkészmozgalom kétségtelenül leghivatottabb módszere lenne annak, hogy a nagyvárosi gyerek lelkét megtömje egy ki® erdőszaggal, napfénnyel s természetes önállósággal, teste izmait is ellenállóbbá luizagolja. De az, hogy az iskolában hétfő reggel a gyerekek a sportújságok rekordjait habzsolják, éppen olyan kevéssé egészség, mint a bélyeg- gyűjtés, ami szintén infantilis szenvedély s ahogy a bélyegek kedvtelése még senkit nem avatott idegen országok utazójává, úgy a sportrekordok iránt érzékeny ifjúság nem lesz attól egészségesebb, ha betéve tudja Arne Borg 400 méteres idejét.

Nem látom, a mi európai nagyvárosainkban nem látom semerre a szervezett sportüzlet nagy vértisztitó, óletedző hatásait. Azt se hallottam, hogy Amerikában a munkás a munkából rögtön a sportpiaera szaladna. Egy jómódú és ráérő osztály szükségből és spleenből sportol mindem nagyvárosban, de a szellemi s a másik proletariátus éppen csak él s úgynevezett sportélete kimerül abban, hogy elolvassa nagy érdeklődéssel a sporthíreket. Ha azt mondják, hogy minden nagyvárosban van a vasasoknak, húsosoknak, pékeknek, vilii amoskalaiuzoknak futball csapatuk, akkor, ha közelebbről megnézem, megint csak azt látom, hogy soktizezer azonos foglalkozású, szegény és rá nem érő ember delegál egy-két tucatot maguk közül, akik aztán sportolnak s a többiek nézik. Nem látom sehol a tömegsportot. Az imént múlt el az oiimpiá.sz, a nemzetek kiválogatott ugrói, futói és rugói több-kevesebb babérral hazatértek, Magyar- ország is szépen szerepelt, a magyarság szép reklámot kapott a nagyvilágban, ez mind reális eredmény, miért ne? Osak ahhoz semmi köze, hogy ép test és ép lélek. A kételkedésben nem maradtunk alul, egy-két magyar csakugyan kitünően forgatja a kardot, marad még tizenkétmillió, akik egyáltalán nem forgatják a kardot, ami a kisebb baj. Ha Magyarország az olimpiai versenyeken az ösz- szes lehető és lehetetlen érméket elnyerte volna — miért ne? — ha Magyarország kétszáz arravaló embert ki tenyésztene költséggel és fáradtsággal valami spo rtüvegházba n s megnyerné az összes rekordokat, akkor minden magyarnak büszkén feldobogna a szive, egészen egyszerű és emberi, lélektani okokból, de „.attól" még Magyarországon nem lenne egy tuberkulotikus gyerekkel kevesebb az iskolában, egy vérbajos hülyével kevesebb a tébolydában, egy mósodrangu emberrel kevesebb a gyárakban, üzletekben éa hivatalokban.

Nagyon szégyellném, ha valaki esztétának

tartana, aki a sport, a test egészséges képzete és élete ellen beszél valami rosszlevegőjü toronyszobából, ahol buta gőggel ül a maga fölényének hitt semmittevésében. Ha a magam mesterségét nézem, megint osak azt látom, hogy íróiknak és hírlapíróknak nincsenek ugyan, úgy általában, atlétikai szabad- csapatjaik, ami nagy kár, mert gyönyörű látvány lenne, sőt a sporthirlapirdik se érnek rá maguk.iis rúgni vagy ugorni egyet, annyira el vannak foglalva a rugási és ugrási eredmények feljegyzéséivel: másrészről biztos az,

hogy boldogan ütögetnék töbször is labdát a tenni sztárén s tempóznék az uszodában, mint ahányszor teszem, ha személyesen az életem, azok a feladatok, vagy célok nem kényszerítenének egy egészen másféle, anti- sportiszerü életmódra, amit nem helyeslek, de ami ellen nem is akarok tenni. Egyszer nagyon megégettem a kezem, mert a pesti futballt elbámulva csodálkoztam azon, hogy hol az egészség abban, ha két tucat ember rúg egy labdád s ötvenezer nézi? Mondjuk meg magyarul: ezt ma sem értem, ellenben boldogan érteném azt, ha Pesten minden vasárnap délután ötvenezer, vagy száz, vagy kétszázezer ember óriási térségben úszna, ugor- na, futna s amit már szokás. Soha kor még ilyen szenvedéllyel nem figyelte a sportot; csak azt szerelném tudni, ha a léleknek ez a korszerű s szenvedélyes orientációja helyes, csakugyan előnyére vau-e s hol és mikor van előnyére a testnek?

Nincs értelme ad abszurdum vinni, csak megemlítem, egészen félhangon kiírom a noteszomból, ha már felírtam egyszer: fáradjon be az olvasd bármelyik gimnázium folyosójára, oda, ahol az igazgatói szoba s a tanári terem között k i akasztják az érettségi-csoportképek évtizedes glóriáját. Méltőztassék figyelmesen átnézni ezeket a csoportképeket: például azt a harminc legényt, akik 30—40 esztendővel ezelőtt érettségiztek s azt a másik harmincat, akik ebben a nyárban érettek meg legénynek. A fizikai különbözőség két generáció, vagy mondjuk nagyapák és unokáik ti zen nyolcéves fizikai mivolta között oly szembeszökő, nem lehet lehet eléggé csodálkozni felette. Micsoda bajuszos, vállas, férfiarou és termetű legények voltak azok tizennyolcesztendős koTuhbain, harminc évvel ezelőtt 8 miféle sápadt, gyerekarcu, pihétlen ál la gye