Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-08 / 205. (1832.) szám

6 1928 szeptember 8, atomba*. az irigy kedés, féltékenység, s boeseuvágy, félte­nem kellene a jövőt. Kommentárját a „Le Matin“ annak a megálla­pításával végzi, hogy a német újságok egysaseriien .,miilatságosTiak“ nevezik Hoffmann tábornok jegy­zeteit. — Elvégre. — fűzi hozzá a „Le Matin“, — mindenki ott szerzi be szórakozásaihoz az anya­got, ahol találja. Stikaserü volna a „Le Maiin“ fenti cikke után Moneieur Briand könnyekig megható, az örök bé­ke szellemétől átitatott Kellogg nyitó beszédét csatolni e odaiktatni, hogy igy fest az örök béke kezdete Kellogg elutazása utáni első hét kezde­tén. Am mi lesz velünk, ha Amerika komolyan megharagszik Angliára és Franciaországra! Mert egyelőre még csak kedvesen duzzog s úgy tesz, mintha nem tetszenék neki a flottaegy^zmény. Cushendun törd nem akar emlékezni arra, hogy Lunaesarszkiné valamikor az öléhen ült... Kínos jelenet a népszövetség palotájában, aminek a vége nagyon mulatságos HÉT VILÁGHÍR Figyeli és jegyzi: HUNGARICUS VIAIOR Tudtuk: Előbb-utóbb Szovjetoroszország mégis csak bekerül a mi udvarunkba. Még komédiázik, a Kellogg-paktumot, mint macska a forró kását — körülszaglássza, körülkritizálja, de — aláírja. Amerikával még szembekötősdit játszik, egye­lőre csak a komámasszony, Franciaország utján üzengetnek egymásnak, de fogadjunk: tíz év mái­vá Amerika Oroszországban tanyáz, s na rájön a kiaknázatlan orosz kincsek izére, barátságos mo­sollyal ver rá uj barátja vállára, s házába lépve udvariasan mondja: — Jobb, mint otthon! Horthy Miklós magyar kormányzó fia az an- í goi-ma gyár bank szolgálatába lépett. II. György angol király elsőszülött fia Kelet- afrikába, a gyarmat viszony ok tanulmányozására utazott. A magyar államfő fia dolgozni, az angol ál­lamfő fia tapasztalatokat indul gyűjteni. .Kinek van igaza? Mindakettőnek! Anglia mint eddig, ezentúl is könnyen meg- ! élhet tapasztalataiból is. A kis Magyarország csaK ; úgy állhatja meg helyét, ha államfőjétől az utolsó J szántó-vető parasztig háromszor annyit dolgozik, mind eddig tette. Coolidge elnök Hoover elnökjelöltet pártolja. Hideg, de hiú ember a mostani elnök. Kérdéses, hogy harmadszorra is megválasztották volna, okult Wilson primadonna bukásán s idejében vissza akar vonulni. De hogy hiúsága az uj elnökválasz­tásnál is kielégülést találjon, azt az elnökjelöltet pártolja, akit nélküle is megválasztana az okos Amerika. De igy nem tőle ragadják el az elnöki —- koronát, nagylelkűen ő ülteti Hoovert az elnöki székbe. E sorok Írója 1924 április 21-én Washington­ban délelőtt 10 órakor Coolidge elnöknél, déli ti­zenkettőkor pedig Hoover kereskedelmi minisz­ternél jelent meg audiencián Különös véletlen mondatta vele a két érdekes audiencia után: — Csodálom az amerikaiakat, hogy nem Hoovert választották elnöküknek. Hoover ameri­kai üzletember és európai diplomata egy szé­ni élvben. Meglássák: ez lesz egykor Amerika Elnök-Napoleonja! Hogy is mondta Verő György operettjében ..A szultániban Bimbasi pasa, a rettenetes: „reszkess rücskös Európa!*4 J0" Henry Ford európai körútjáról hazatérve lei- sóhajt: — Igaza volt Moszroe barátomnak. Amerika maradjon otthon, s ne avatkozzék az európai kon- kurrens dolgába. Még Edsel fiamnak sem árulom el. hány millió dollárba került ez a kis kirucca­násom. S a legszomorubb, hogy tovább kell gyár­tanunk az uj típust, mert különben mások is meg­tudnák, hogy mennyire nem sikerült. Zogu albán király állítólag az olasz király veje óhajt lenni. A Berliner Tagblatt Zogu királynak, — de ■hamar szoktuk meg furcsa nevét, — ebbeli házas­sági szándékát igen szellemesen felülbiztosiíási kísérletnek nevezi. Még ennél is fölöttébb való biztosítást tud­nánk ajánlani: kérje meg a Mussolini leányának a kezét. & Mussoliniról lévén szó. minden újságol valónak eszébe kell jutnia, amiről és kiről hetek óta n°m olvas: Nobile tábornok. Az újságírói olympiád bajnokságát az a szem­füles riporter nyerné el, aki annak a beszélgetés­nek szerezné meg a hiteles szövegét, ami a haza­tért tábornok és a Duce között folyt az első au­diencián. Égy ilyen szenzációs riport örökre megcáfol­hatná a régi közmondást, hogy „minden csoda há­rom napig tart". így azonban bátran felsóhajthat e nyájas olvasó: — Nobile, Malmgreen, Behounek? — hol van már a tavalyi hó!-0" A „Le Malin“ ugyanabban a számban, mely­ben a Briand és Stresemann által közös szere­tettel aláirt „örök-béke" okmány epilógusát tár­gyalja, „Fél-Istenek egymás között** címmel Hoffmann Max tábornok háborús jegyzeteiből kö­zöl néhány a németekre nem éppen hízelgő rész­letet. Még alig hogy hazaérkeztek a „nagy halott", » „Háború" temetéséről, máris a régi nótát han­golják primhegedüjükön Sauerwein urék. Kéjjel citálnak Hoffmann generális indiszkréí naplójából: „A császár elrendelte, hogy a német főhadi­szállás tanácskozásaiban Falkenhayn hadügymi­niszter is résztvegyen. Hindenburg és Ludendoríf persze féltékeny szemmel pislognak a „minden lében kanál" Falkenhaynra. Az előkelő porosz arisztokraták „Parvenu aux yeux de diai", vagy röviden ,,L‘aventurier‘‘, — kalandornak nevezik egymás között a császár kegyemét. Nowo-Georgiewsk bevétele után a császár és egész vezérkara oda siettek ünnepelni a nagy győ­zelmet. Repültek a kitüntetések, persze főleg érde­met lenek kapták. A nagy „Bespreehung" után Falkenhayn oda- »z61t Ludendorffnak: — Nos ' bőrnek, meg van most már győződve í n tűzkőd őseim helyességéről ?- Az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve, — felelte kurtán Ludendorff. — Fogalma se lehel senkinek a mi, „Nagy Főhadiszállásunk" kicsinyességéről, — sóhajt fel jegyzetei közben Hoffmann tábornok. Ha nem remélném, hogy az angol, orosz és francia főhadiszállások vezetői között még több G-enf, sz/eptemb&r eleje. Még benne él az emberek idegében a szombati nap, amikor az oplánsügyet két zárt ülésein tárgyalták. Az órák hosszait tartó tár­gyalások a végsőkig feszítették az idegeket. Halottifáradtan távozott mindenki a tanács­teremből, csak a nyolcvan éven felüli Appo- nyi gróf hagyta el a termet ruganyos léptek­kel és fiatalon. Pedig ő volt az, aki minden­kinek megfelelt. Antóniádé, a román kép- viseilő, aki, mint ismeretes, a magyar-román d önt őb íróság visszahívott bírája, mindent elkövetett, hogy az oplánsügyet ne tűzzék napirendre, de most az egyezer nem sikerült neki semmi. Legfőképen azért nem, mert a tanács elnöke, Procope finn külügyminiszter igazságszelététéről híres. Még egészen fiatal ember, alig több 30-nál. Különösen érdekes látvány volt a nép- i szövetség híressé vált üvegfolyosójáról nézni ! ezt a színjátékot. Miután a terem falai is ! üvegből vannak, úgy mindent a lehető leg- ! pontosabban lehetett látni. Olyan volt ez. mint mikor moziban ül az ember. Hol az egyiknek láttuk mozogni a szájált, hol a má­siknak. Miikor Paul Boncour beszélt, nem volt nehéz megái lapítani, hogy nem nagyon ker­tel, mert ez a kicsiny kis ember állandóan hadonászott és hangjának egy-egv magasabb akkordja áthatolt az üvegfalakon és minden ieremőri kontroll ellenére eljutott fülednkibe. A harc súlyos volt, amit Apponyi grófnak meg kellett vívni. De végire eredményre ve­zetett. Kitűzték az optánsügyét a szeptember 10-én kezdődő tanácsülés napirendjére. Most egyelőre fellélegzenek az emberek és annak örülnek, hogy legalább egy hétig nem kell az optánsüggyel foglalkozniuk. Minden készen várja a diplomatákat és újságírókat egy nagy pókhálós teremben, melyet. Sall-e de la Reformution-nak hívnak. Senki sem tudja, hogy mi volt azelőtt ez a terem. Tény az, hogy a Viktéria-szái 1 ódát hozzáragasztattak a reformációs terem egyik falához és azóta itt tartják a népszövetség évi nagy közgyűlését. A terem legmélyén sűrű fekete ember- tömeget pillantunk meg. Valamennyien feke­tébe vannak öltözve és folytonosan üdvözlik egymást. Ezek a diplomaták, akik már évek óta járogatnak eb Génfbe. Mindig ugyanazo­kat az arcokat látni. Lassanként elhelyezked­nek és megkezdődik az ülés. Az újságírók karzatán még mindig nagy a nyugtalanság, mert ez a karzat állandóan összeköttetésben van a világ minden pontjával. Amikor az ülés megkezdődik és az elnök megnyitó beszédé­nek közepére ér, akkora már a beszéd eleje megérkezett Berlinbe, Parisba és Londonba, egy olasz újság meg talán még a beszéd be­fejezése előtt már a megnyitásról szóló hirt viszi ki a hatalmas boulevardokra. A leg­felső karzaton szintén nem ismerni meg az arcokat, olyan magasan van, csak egv össze­folyó színes tömeget látni, gukkerekke! és fé ti vk épe z (gépekkel felsze relve. Az üléseknél azonban most is a külügy­mi niszíerek titkos megbeszélései képezik a legérdekesebb pontot. Az egész konferencia legtitokzatosabb alakja Lord Cushendun, aki az angol külügy­miniszteri helyettesíti. Erről a politikusról sokat beszélnek az utóbbi időben. Ismeretes ugyanis, hogy Chamberlain megbetegedett, amit ugyan Géniben „maladie diplomatique"- nak neveznek. Chamberlain elmegy .Kalifor­niába üdülni, egy külön a rendelkezésére bocsátott hadihajón, miközben az angol kül- ügyeket az eddig nem igen ismert Cushendun lord fogja intézni. Cushendun lord már igen gyakran volt Geníben mint Nagybritv-onia képviselője, kü­lönböző kisebb .ktJjfetvTv'ián. Égy ilyen alkalommal, néhány hónappal ezelőtt, ami kot a szovjefdelegáció is Genfben volt, azt mesélik., hogy Lumacáarszlsji népbiz­tos felesége odalépett a népszövetség folyosó­ján méltóságteljes léptekkel haladó Cushen- dun lord elé és megszólította: — Nem emlékszik rám kegyelmes uram? — kérdezte, amire a hatalmas angol lord kissé meglepve a váratlan kérdéstől, nem­mel felelt. — Gondolkozzék csak kegyelmes' uram, bizonyára emlékszik még rám, hiszen arány­lag neim is volt olyan régen ... — Mi nem volt olyan régen? — kérdezte Cushendun megütközve — Úgy látszik, össze- téveszt asszonyom valakivel. — De ha mondom, kegyelmes uram, hogy nem tévesztem össze senkivel, akkor talán elhiheti nekem. Én nagyon jól tudom, hogy Cushendun lorddal állok szemben, — Igen helyes — felelte a lord —, de megbocsát asszony óim, mégsem emlékszem. — Különös, hogy igy tetteti magát ke­gyelmes uraim — folytatta Lunaesarszkiné. •— Arra sem emlékszik, amikor az ölében ül­tem? Mély megdöbbenéssel hallották a körül- állók Lunacsarszkiuénak ezt az utóbbi mon­datát, mely meglehetősen hangosan volt mondva. Cushendun lord süllyedni érezte a talajt lábai alatt és csak annyit tudott ki­nyögni: — Tévedés, tévedés. A jelenet szemtanúinak agyában megfor­dult az a gondolat, hogy az oroszok mégis csak barbárok, akiket mégsem szabadna civi­lizált emberek közé ereszteni,' mert akkor mindjárt ilyen és hasonló dolgokra vetemed­nek. Mások, akik nem tudták, hogy ki a hölgy, arra gondoltak, hogy a teremőröket hívják segítségül, akik kiszabadítsák a kínos helyzetben lévő lordot. — ... Igen, az ölében ültem, de nem is egyszer, hanem nagyon gyakran — folytatta Limacsiarszkiné. — Hiszen emlékezhetik erre, mert gyakran volt nálunk látogatóban. Csak ekkor gyulladt világosság Cusben- dun lord ángyában. Most már ő is emlékezeti. Valóban gyakran ült Lunaesarszkiné az ölé­iben, csakhogy akkor még csak négyéves kis lány volt. Történetesen az orosz népbiztos felesége igen előkelő angol családból szár­mazik, akikhez annak idején Cushendun lord bejáratos volt. L. I. Egy nyomorában megtébolyodott kőműves kiirtotta családját és öngyilkos lett Aliséiig, szeptember 7. Szörnyű űsaládiirtátal dráma történt ima reggel Neetamiit® községben. Sdhickel Emil kőmüvetsen, aki már hosszabb idege munka nélkül lézengett és ceafládjámal a tegreanény- tetanebb nyomorúságban sinylődött, pór hét. éta: lelki zavar itlümétei jétenrtkieztidk. A kenytértelenség ez éhség Házában álmodott vad álmokat. Korcs­mákba járt és borba fojtotta bánatát. Odahaza resz­ketve várt rá a család, felesége, egyéves kislánya és két kkotósfia, és valahányszor a családfő vérbenforgó szemek­kel, csapzott borzas hajjal, dalian ée mámoros fővél betaszitofcta az ajtót, ahányan voltak, annyi felé szaladtak. — Nem étet ez, — buggyant & rekedt hötndüMi betelte, — ipmseJtulinfunk keflt ebből a nyavalyás vi­Kauciói gyűjtöttek össze a letartóztatott bécsi műépítész kiszabadítására Becs, szeptember 7. Jelentettük tegnap, hogy a bécsi rendőrség fajtalan üzelmek gya­núja alatt letartóztatta Loos Adolf épitész- mérnököt, a bécsi művészi társaságok egyik közismert tagját. Mint most kiderült, a rend­őrség maga sem előlegezett hitelt a 8—10 éves leányok vallomásának és bár kötéles- ségszerüen őrizetbe vette az építészt, igyekezett a. bűnügyet a lehető legdiszkré­tebben kezelni. Nem adott róla hivatalos közlést, csak akkor, midőn két amerikai újságíró jelent meg a rendőrségi sajtóosztályon és közölte, hogy a város már amugyis tud a letartóztatás­ról és fantasztikusan túlhajtott részletekről beszél. A rendőrség ekkor kényszerítve érez- le magát arra, hogy a nyilvánosságot hivata­los kommünikében tájékoztassa és ebben m°q;á;llapitsa, hogy egyelőre nem kerültek döntő jelentőségű bizonyítékok a bűnügyi jegyzőkönyvbe. Az épitész barátai körében mozgalom in­dult meg. hogy összehozzák az esetleg szüksé­ges kauciót, amelyet Loos szabadlábrahelye- zése érdekében felajánlanak a törvényszék­nek. A család éleibe nem volt többé biatwnságbam. A nyomor elháilyogosi boltba a Szerencs itten ember látását, agyában botokdozni (kezdett a beléöövekeíLt. retod, a 'törvényeik „nemszabadija" feloldódott az alkohol iháig tmátooirábain. Felesége a hárem gyemnek életéért aggódott és a rendőrség eegőltégiét kérte. Orvosok vizsgálták meg a kőművest .és úgy talál­ták, hogy közveszélyes elmebeteg, akinek elmegyógy­intézetben a helye. Be is utalták a kórházba, de lefezáililttása biirotonati- ku'9 formaságok miatt egyre késett. Ma reggel a szomszédházak lakói aura riad­ták, hogy füst szád és láng kapaszkodik a kőműves házának fedelére. Tcimeg verődött az égő ház köré s dörömbölitek az ajtón, de nem kaptak választ. A férfiak erre n'éklifeszitetlték válWkait az ajtónak, fel- saafci'tották .és behatottak a Oiakásba. A kőműves lakószobájának küszöbén vértócsában, átvágott nyakkal találták meg aa asszonyt, aki utolsó perceit élte. Mellette egy­éves kislánya feküdt szétroncsolt koponyával- a szobában pedig a lámpa horgára akasztva, holtan lógott a nyomorában megtébolyodott ember. Mint a rendőrség m'egál'Lapirtotta, a kőműves reg­gel iskolába küldte két fiát, azután rohamot ka­pott: és végzett családjává!, íeflgyuijrtoitta a házait ée felakasztotta magát. Megkezdődnek a lefigyei-itémet kereskedelmi tárgyalások Varsó, szeptember 7. A német delegá­ció a Lengyelországgal folytatandó kereske­delmi tárgyalások felvétele céljából szép­ítem bér 9-én érkezik Varsóba. A tárgyalások már másnap megkezdődnék. RÁDIÓMŰSOR ssessaaamam VASÁRNAP A Képes Hét előfizetési dija Praha H„ Panská 12. sz. Ili, emelet cimre küldendő PRÁGA: 9.00 Templomi zene. — 10.30 Mese- d éle lőtt a Rádióban. — 16.30, 19.15, 21.00 és 22.20 Hangvers- rk. — 18.00 Német ének- és zongora- hangverseny. — 20.00 Víg óra. — 20.50 Sparta— Sabaria, Vienna—Slavia meccsek. — 22.00 Össze­foglaló sporthírek. — POZSONY: 9.00 Templomi zene. — 18.00 A szalonzenekar hangversenye. — 20.00-tól prágai és britem műsor. — KASSA: 3.55 Istentisztelet a Dómban. — 11.30 Sétahangver­seny: katonazene. — 18.45 Kamarazenei est. — 20.00 Harangszó a Dómból. — 20.35 Sajtóhírek. — BRÜNN: 9a.J Templomi zene. — 11.00 Hangver­seny Luhacsovicéről. — 15.00, 21.00 és 22.30 Hang­verseny a kulturkiállitásról. — 16.00 Kedélyes dél­után. — 18.00 Német előadás: — 19.00 'A gáláns- idők zenéje. — 20.30 Kamarazene. — BUDAPEST:. 9.00 Újsághírek, kozmetika. — 1.00 Katolikus is­tentisztelet és szembeszéd. — 11.20 Evangélikus istentisztelet. — 12.00 Harangszó. utána kamara- zenekar. — 15.30 A földművelésügyi miniszté­rium előadási sorozata. — 16.15 Tury Mária gyer­mekmeséi. - _ 17.00 Az I. honvédzenekar hang­versenye, vezényel Fricsay Richárd zeneügyi igaz­gató. — 18.40 Orbók Attila irodalmi előadása. — 19.35 A sárga csikó, népszínmű előadás a Stúdió­ból. A darabban előforduló dalokat Kurina Simi cigányzenekara kiséri. — Szünetben a Ferencvá­ros—Adudra, Sparta—Sabaria eredmények. — 22.15 Összefoglaló sporthírek. — 22.35 Pertis Jenő cigányzenekara a Britanniából. — BÉCS: 11,00 és 16.00 Szimfónikus hangverseny. — 18.00 Trió-est. — 20.30 Sonja, Ascher uj operettje. — ZÜRICH: 11.00. 16.00 20.00 és 20.30 Hangverseny — 20.80 Dal-és operette-részletek. — BERLIN: 20.00 Ope­retté est: Vera Schwartz és Bemard Bőt el közre­működésével. — 22.30 Dajos Béla zenekari tánc­estje. — STUTTGART: 13.00 Sétahangverseny és gramofon. — 15.30 Szórakoztató hangverseny. — 17.30 Dalok és balladák. — 18.45 Berta Weill zongoraestje. — 20.00 Kedélyes est. — LEJPZIG: 21.00 Orosz zene. -- BRESLAU: 18.30 Tolstoj em­lékest. utána orosz zene. — MÜNCHEN: 20.00 Ze­nekari est. — HAMBURG: 20.00 Az altom ünnepi hót vége. LANGENRERG: 20.00 Az elvált asz- szouy. Fali operettje. — 22.30 Kölnből tánc ős harangjáték. —- KÓMA: 21.00 Szimfónikus hang­verseny. MILÁNÓ: 20.50 Fedora, Gi sdauo ope­rája. ~~ ZÁGRÁB: 20.35 Tolstoj emlékest, utána tánczene. KATTOWITZ és KRAKÓ: 17.00 Nép­szerű est. ... 20.10 A varsói filharinóuikueok. — 22 .30 Tánczene,

Next

/
Thumbnails
Contents