Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-08 / 205. (1832.) szám

Maii ss&cmmfg oltsál i | ^ szám * Szombat - 19258 sze^ 8 Előfizetési ár: évente 3C0, félévre 150, A Szlovenszkói és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztöseg: Prága n^Paaskaul.ce I' -7C U « I ",r, ! 7..., . .7 . 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­nrayedevre /o, havonta Kl , külföldre. Fősxeriiesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ut 12/111. — Te­evente 450, fslévre 2^6, negyedévre 114, aZURANl!! LÁSZLÓ lefon: 30311. - Sürgönyeim: Hírlap, Praha havonta 38 Ke. Egyes szám ara 1*20 Ke ^ ^ áfiiüiti iteiifnfiiü® ai irsiágis közigazgatásban Irta: riz&wmm GYULA dr. Két hónapja van Szlovenszkón&k uj közigaz­gatása és ha igaz, akkor a mostani közigazgatási rezsim még három hónapig fog uralkodni Szl-o- venszkőn, úgyszólván minden felelősség és ellen­őrzés nélkül. Ezt a mostani időszakot valamikor „a szlovenszkói közigazgatás abszolutizmusa" korának fogják elnevezni a historikusok, amelyre igen so­kan sírva emlékeznek majd vissza, — mig egy- néhányan — akik most a közigazgatási hatalom birtokosai és irányítói — valószínűleg életük fény­korának könyvelik el. Annyi bizonyos, hogy ritkán fordul elő az ál­lamok életében, hogy egy ilyen nagy fontosságú reformot, mint ez, olyan előkészületlenül vezes­senek be. Hogy ebből az elhamarkodottságból mennyi kár származott már eddig is, azt csak azok tudják megmondani, akiket tényleges kár ért ügyeik el nem intézésénél. Mert nta uiég csak az adminisztráció kérdése- ! iről lehet beszélni. Alkotó munkáról, közigazgatá- j sí problémák föltevéséről vagy pláne megoldása- ] Jól még sző sem lehet itt. Miután azonban az önkormányzati hatáskört az országos hivatalra ruházták át az átmeneti idő- j re, — bár erre vonatkozó kormányrendeletet sem 1 volt szerencsénk olvasni, — kénytelenek vagyunk i a közigazgatási bürokráciával ezirányban is foglal- i kozni. í A szlovenszkói közvélemény még ma sem lát \ tisztán e téren és ha ezeket a kérdéseket boncol- ! gatni kezdenénk, hajmeresztő dolgok kerülnének elő. Ha már ilyen hirtelen ráneigálták elő ezt a ! közigazgatási reformot, — hogy miért, azt Szlo- ' venszkő közvéleménye máig sem tudja, — akkor ; legalább azt kellett volna megcsinálni, hogy egy hivatalnoki kar bízatott volna meg az adminisz­tráció megszervezésével, mig az önkormányzati ha-, táskört egy átmeneti országos tanácsra bizzák, ■ amelyet a pártok erőviszonyai alapján állították volna össze. Ezzel szemben az történt, hogy össze- , esőditettek egy tisztviselői kart Pozsonyba, amely- ! bői egy jórész az országos elnök úrral egyetemben mindjárt szabadságra ment, akiknek a hivatalt kellett volna szervezni, azok az önkormányzati ha- j táskört siettek a kezükbe kaparintani és a sok sür-r ; gős aktát, amelyek elintézésére sok szlovenszkói . polgár kétségbeesetten vár, ládákba csomagolva ' elraktározták. j így aránylag igen rövid idő alatt egy olyan bürokrácia és abszolutisztikus rezsim fejlődött ki Pozsonyban az országos hivatalban, amely a hí­res porosz Vilmos-érának is becsületére vált volna. A valóságban ma néhány osztályfőnöknek a kezében van összpontosulva az egész szlovenszkói közigazgatás, akik korlátlanul uralkodnak az alá­juk rendelt hivatalnoki kar, valamint a szloven­szkói lakosság exisztenciális érdekei felett. Ki a felelős azért, hogy két hónap alatt ilyen abszolu­tisztikus éra fejlődhetett ki ebből az átmeneti or­szágos közigazgatásból? Ki a felelős azért, hogy az adófizető közönség pénzéből fenntartott orszá­gos hivatal választott testületek ellenőrzése nél- '■’eiműködik és a hivatal nem ad ki tájékoztatót hoí-int a munkálatok előrehaladásáról és mükö- •Mai(ől? Ki a felelős azért, hogy a közönség nem kiúraejlvilágositva, miként érintkezzék. a hatósá- ismé' az önkormányzati kérdésekben, segélyek amer-zésében stb? Ki felelős a hat csupa másod­ellőtt öltségvetéséért és nem lehetetlen állapot e, Bjzodb zsupák pénze fölött egyes főtisztviselők ílétreíhkedvük szerint döntsenek? fontos öztársasági elnök számos nyilatkozatában a togltlcráciát elsősorban a közigazgatási éleiben lefbeteUkségesnek. Ma pedig Szlovén szkon köz- böztiAéi abszolutizmus van és előfordulhat az rogy egy központi vezető tisztviselő egy- j Pimegsommisiti minden ok nélkül Iván 1347.50 na gyár színigazgatónak a koncesszióját, magyiamsziókat oszt ki, válságba sodorja a ma- dán 6Ö ősze tét és magatartásával mellőzi a tnn- 176.671 hbség közvéleményét. 1öl .1(5, szellem semmi eset, re se a Masaryk íen- tráfk 4fj0lkozását tükrözi vissza. A magyarságot eljárásban ismertették meg az uj orszá­A rajnai terület kiürítésére vonatkozó tárgyalásokban szünet állott be 1 francia sajtó csak piiMM tárgyalásokról beszél Spanyolország tanácstagsáiának kérdése a teljes ülésen Paris, szeptember 7. A francia lapok g'enfi 'levelezői megállapítják, hogy az egyet­len ügy, amely ez alkalommal a genfi körö­ket valóban érdekli, az a kérdés, hogy mi­lyen eredményekre vezet Briand francia külügyminiszternek Hermaan Müller dr. bi­rodalmi kancellárral megkezdett tárgyalása a rajnai terület kiürítéséről és hogy rndkép- I pen fogják a további tárgyalásokat folytatná. IA lapok egyhangúlag megállapítják, hogy | ezeken a tárgyalásokon mind a négy ! szövetséges hatalomnak, tehát Francia- í országon kívül Belgiuimiak, Angliának és Itáliának is rést kell vennie. | A rajnai terület megszállása ugyanis mind a | négy állaimnak közős ügye, mert ez a meg- I szállás a versaillesi békeszerződés értelmé­ben keizességet képez'ezen államok számára | a német reparációs adósságok fizetésében. ! Általában azt hiszik, hogy Mülíernek Briand-nal való első tárgya­lása előzetes tájékozódás volt és ez al­kalommal konkrét javaslat megtételére nem került a sor. A Petiit Journal azon a véleményen van, hogy Németországnak két ut áll nyitva a raj­nai kérdés tárgyalására. Az első ut a négy érdekelt hatalomhoz intézendő jegyzék, az­zal a kéréssel, hogy a 'tárgyalásokat .indítsák meg. Ez a jegyzék megadná a tárgyalás alapjának indiitóokait és alapjait. A lap úgy hiszi, hogy Németország aligha választja ezt a lépést anélkül, hogy előbb legalább is pro­vizórikus biztosítékot ne szerezzen arra vo­natkozólag, hogy a hatalmak a német aján­latot neon fogják elfogadhatatlannak minősí­teni. A másik lehetőség abban áll, hogy Né­metország még a genfi tárgyalások befejező­dése előtt követelni fogja a rajnai terület kiürítésének kérdésében érdekelt konferen­cia egy behívását. Ez a második módszer a lap véleménye szerint alig alkalmas a kér­dés elintézésére és könnyen incidensekre meg meglepetésekre vezethet. A párisi sajtó különben ama bejelenti, hogy a tárgyalásokat a népszövetség egyéb munkálatai miatt csak a jövő héten foly­tatják. Ezt a lélegzési szünetet különben Párásban nem fogadják kedvezőtlenül, mert — amint Pert in a x az Éoho de Paris-ban írja. a pihenésre szánt időben Briand és a francia kormány alaposan megfontol­hatja az ügyet. A 'sajtó kommentárjaiból különben az tűnik ki, hogy a tárgyalások várható eredményei iránt a szkepszis egyre jobban növekszik Párisban. A lapok egyetemes véleménye az, hogy nincs a kérdés hivatalos felvetéséről ezó s a kancellár csupán a tárgyalások talaját készí­tette elő. A sajtó ismételten hangoztatja, hogy Franciaország úgy a kiürítésről, mint a Dawes-terv módosításáról hajlandó tárgyal­ni, azonban a lapok azt sem felejtik el ki­emelni, hogy mig a kiürítés kérdését könnyen és gyorsan el lehet intézni, a reparációs kérdés revíziója rendkívül nehéz poli­tikai és pszichológiai probléma, amely- . nek megoldása sok fáradságot és időt vesz igénybe. Érdekes a Volonté állásfoglalása azzal a felfogással szemben, hogy a reparációs kér­dés megoldására szükséges az amerikai vá­lasztások kimenetelének megvárása. Ezt a felfogást a lap vagy rosszak aratnak vagy os­tobaságnak tartja, mert a választások nem hozhatnak létre semmiféle lényeges változást az Egyesült Államokban. Ha Európa megegyezik a háború örök­ségének likvidálásában, altkor még a választások előtt bizton számíthat az Egyesült Államok támogatására. A tárgyalásokban beállott szünetet a reak­ciós sajtó amiint az előrelátható volt, éles kámpány'ra használja fel. Pertinax az Éclio de Parisban inkvízidós tónusban veti fel a kérdést Briandhoz, vájjon a Müller kancel­lárral folytatott tárgyalásában szigorúan tartotta-e magát a francia miniszter tanács is­meretes határozatához, vájjon kétértelműség nélkül tudomására adta-e a birodalmi kan­cellárnak, hogy a rajnai terület kiürítése csupán a reparációs és hadiiadóssági problé­ma megoldása után következhetik be. Saj­nos, meg kell állapítani, folytatja Pertinax, hogy Briand inkább a lavirozás politikáját kí­sérelte meg, mert túlságosan belebonyo­lódott a lovam ói politika hínárjaiba, amelynek most minden következményét viselnie kell. Elsősorban azonban elkövette azt a nagy hi­bát, hogy nem fordult az angol delegátus­hoz, amint kötelessége lett volna, pedig Cushendum lord Franciaországnak nagy ba­gos közigazgatással, s figyelmeztették, hogy tudja magát mihez tartani a közeledő választásoknál. Annyit már most megjegyezhetünk, hogy jár­hatnak az agrárpárt és néppárt kortesei a magyar vidéket . Nekünk csak a lényekre kell rámutat­nunk a falvakban és városokban, hogy elmenjen a kedve minden magyar embernek az agrároktól és a néppárttól. De nem csupán korteskérdésekről van itt szó. Egy ország, Szlovenszkó közigazgatásának de­mokratizálásáról, amely nemcsak a magyar ki­sebbséget, hanem a szlovákokat és itt élő német­séget is érdekli. Ma, a választások előtt egy valóságos közigaz­gatási abszolutizmus van Szlovenszkőn és aki ezt ránk zúdít " \, annak a választásokon meg kell buknia. Ma még korai volna az őszi választásokat ille­tőleg jóslásokba bocsátkozni. Senki sem tudná ma megmondani, hogy milyen változásokon fognak keresztülmeani a választótömegek november 25- éig. Sok intézkedésből, megnyilatkozásból azonban-, arra is lehet következtetni, hogy az egész országos közigazgatás Szlovenszkőn csak átmeneti jellegű és végleges berendezkedésekre csak a választá­sok lezajlása után kerül a sor, amikor a pártok erőviszonyai tisztázva lesznek. A mi választási propagandánknak arra kell irányulnia, hogy tárgyilagos kritikát gyakoroljunk a mostani közigazgatási rend fölölt, rámutassunk annak hibáira és felvilágosítsuk a választóközöu- séget a valódi helyzetről s a választások jelenlő- ségéről. Tátja, akinek ítéletét a ilocamői éis genfi, frazeológia még nem zavarta meg. A reakciós sajtó különben tovább is azon fáradozik, hogy a biztonság kérdését új­ból őzőnyegre hozza, Seipel a csatlakozási kérdésről Bécs, szeptember 7. Seipel dr. szövet­ségi kancellár a Neues Wiener Journal mun­katársával beszélgetést folytatott genfi tár­gyalásairól. A csatlakozás ügyében hozzá in­tézett azon kérdésre, vájjon nem gyakorol- íak-e reá nyomást olyan irányban, hogy va­lamilyen formában mondjon le a csatlakozás követeléséről, a kancellár a következőképpen válaszolt: — Ismeretes, hogy a békeszerződések a csatlakozást amellett a feltétel mellett engedik meg, ha a népszövetségi tanács hozzájárul. Egy ember előtt sem csináltam titkot belőle, hogy mi békcszeretőon és a szerződések iránti hűséggel ebben a pont- bau is alkalmazkodni kívánunk a szerződé­sekhez. Nincsen semmiféle indok arra, hogy lemondjunk egy olyan lehetőségről és jogról, amelyet a szerződés biztosit szá­munkra. Miért legyünk mi aggodalmasab­bak, mint a versaillesi és saintgermaiui szerződés megalkotói. A csatlakozás kér­dése nem aktuális politikum, egészen bizo­nyosan nem az. Azonban éppen ezért lehe­tetlenség számunkra, hogy azt úgyszólván eladjuk. Németország sem követheti Ézsau példáját, hogy a rajnai terület kiürítése fe­jében lemondjon a csatlakozás lehetőségé­ről és mi sem mondhatunk le róla hitelek­kel való kecsegtetésekért. Az elnyomoro- dás elméletét a csatlakozás kérdésében va­ló vitában elvileg visszautasítom. Elhelyezik a népszövetséget Genfitől? Páris, szeptember 7. Sauerwein a Matin- ben ma szemmellátható rémülettel közli, hogy a népszövetségi tanács egy magasrangu tisztviselője elárulta neki, hogy a népszövetség komolyan gondolkodik arról, miszerint Genfböl elköltözik. Genf a népszövetséggel szemben nagyon ba­rátságtalan. Már nagy kölcsönök voltak kéz­nél, hogy az uj népszövetségi palota építését meg lehessen kezdeni, azonban ez nem tör­ténhetett meg, mert a városi igazgatás nem biztosított megfelelő helyet a palota számára. A már megvásárolt teleik rendkívül kicsiny és a város nem hajlandó arra, hogy a telek megnagyobbitását esetleges kisajátítással le­hetővé tegye. Sauerwein kifejezetten hang­súlyozza, hogy a népszövétség nem gondol Svájc területének elhagyására, azonban egy irányában barátságosabb érzületii kantonba készül átköltözni. A népszövetség péntek délelőtti üfíse Gcaif. szeptember 7. A népszövetség teljes ülé­se ma délelőtt az ©lmöfceéigiaelk azt az Indiliványát tárgy-álltja, amelyben az feflm'ökiség AngJ'ia, Fmv.-in- iroiszáig és Námietansziág feözJbenijárásáiia azt kiivánja, hogy ki rá felesein niiéigegyszer alkalmazzák a Ikihzö- bönálló tanácstagi válaisetósoknál az 1926. évi átmeneti határozatokat. Mimit, lieimieneities, Spanyolország esetéről vau sző, a melyinielk mem államidé tanács tagságot akarnak juté tatai, (hogy így ntwaytttiidoit roenjemdk szátmára af

Next

/
Thumbnails
Contents