Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-01 / 199. (1826.) szám

még javára lehetne írni abbeli meggyőződé­sét, hogy a Stinnes-cég világhatalmi állását azono­sította a német nép érdekeivel. Akkoriban a gazdasági élet fejlődésének ko­moly megitélői hajlottak erre a felfogásra, Egy álmatlan < Berlin, augusztus 31. A vizsgálóbíró ma délelőtt újból maga elé vezettette Stinnes Hu­gót és jóllehet a vizsgálat zárt ajtók mögött, a legnagyobb titoktartás mellett folyik, any- nyi mégis a nyilvánosságra szivárgott, hogy vallomása újabb és eddig ismeretlen rész­letekkel bővitette a bűnügy anyagát. Stinnes Hugót a fogházi cellában töltött éjszaka 'láthatóan megviselte. Nagyon rossz éjszakája volt, a hajnali de­rengésig álmatlanul sétált fel-alá a szűk cellában, erősítő gyógyszereket szedett és reggelre annyira kimerült, hogy mikor a vizsgálóbíró elé vezették, alig állt a lábán. Testi lés lelki összeroppanása teljesen le­vette a lábáról és ugyanaz az ember, aki teg­nap még acélos energiával, fölényesen pró­bált szembeszállni a vizsgálóbíróval, ma már csak szánalmat keltett. Nem volt ura többé idegeinek és előadása, amelyben a hadikölcsönüzlet egy pár részle­tére tér ki, összefüggéstelen és zavaros volt. A védők számítanak arra, hogy Stinnes nácskozást tartottak, amelyen az a vélemény alakult ki, hogy a vizsgálóbíró letartóztatási végzése Sem jogilag, sem érdemileg nem indokolt. Közel egy esztendeje folyik a vizsgálat ebben az ügyben, nem lehet tehát arról szó, hogy Stinnes Hugó, amennyiben szabadlábon ma­rad, összebeszélésével vagy más módon a nyomozás érdekeit veszélyeztethetné. De még ha fenn is áll ez a veszély, a vizsgálóbírói ki­hallgatás után teljesen elesik. A védő kszámitanak arra, hogy Stinnes Hugó 24 órai vizsgálati fogság után ismét szabadlábra kerül, ha pedig ez nem történne meg, úgy tüstént megteszik a szükséges intézkedéseket és a vizsgálóbiró végzése ellen felfolyamodásasl élnek. A vizsgálat eddigi eredményét külön­ben sem tartják elegendő alapnak védencük fogvatartására. A Huh harca A Stinnes-oég és a család vagyoni össze­omlása, amely ebben az esetben egyet jelent, az egyik legfontosabb német ipari konszern bukásával, már akkor előrelátható volt, ami­kor a család feje, Stinnes Hugó halálos ágyán feküdt. Pár nappal halála előtt egymást váltották az izgatott jelenetek, amelyekben a két legidősebb Stinnes-fiu, Hugó és Ede áll­tak egymással szemben. Stinneséknél családi tradíció volt ugyan­is, hogy az örökséget a másodszülött fiú ve­szi át. Ebben az esetben a tradíció betartása azt jelentette, hogy a legidősebb fiút, Edét, megfosztják az öröklés jogától. Ennek a ha­gyományos szokásnak a szellemében nevelke-. dett a kiszemelt örökös, ifjabb Stinnes Hugó. Már egészen fiatalon apja kemény üzleti isko­lájába került és mint édesapja magántitkára betekintést nyert a Stinnes-cég legintimebb üzleti titkaiba. Férje halála után az özvegy az idősebb Stinnes Hugó hasonmását látta a fiában és tőle remélte, hogy kivezeti a céget a válságos pénzügyi helyzetből és újból fölvirágoztatja. Amikor a konszern üzletmenetében a válság első komoly tünetei felbukkantak, a fiatal Stinnes merész pénzügyi műveletre határozta el magát. Nagyarányú tranzakciók révén iparkodott a konszern veszteségeit behozni s eközben mindmélyebben kalandozott a merész és nyaktörő spekulációkba. Különösen a francia frankspekulációban an- gazsálta magát erejét messze túlhaladó ösz- szegekkel. Végül is a konszernt szanálni kel­lett, ami nem történhetett volna meg, ha a család régi barátai segitőkezet nem nyújta­nak. Elsősorban az elhunyt Stinnes Hugó leg­jobb barátja, Goldschmidt Jakab állt melléje, hogy legalább a vagyon egy részét meg­mentse. A család és az özvegy azonban koránt­sem mutatkozott hálásnak a régi, hü baráthoz. Lassankint minden barát elhagyta őket és egyidejűleg bedugultak azok a pénzforrások is, amelyeket az utóbbi időben nem a közvet­len üzleti érdek, hanem a barátok jóakarata tartott nyitva. Az ifjabb Stinnes Hugó mindinkább függési viszonyba került több nagyobb pénzintézettel szemben, amelyek elviselhetetlenül súlyos feltéte­lek mellett folyósítottak a konszern sza­nálásához és továbbvezetéséhez szüksé­ges nagyösszegü kölcsönöket. A Stimnes-család tragédiája A mind mostohábbá váló anyagi körül­ményeken kívül a Stinnes-család házibékéje is tökéletesen fölborult. A két legidősebb fivér között elmélyült a 6 'PIÜíGAlMAG^ARHlRU^P’ ram melynek tudományos indokolói is akadtak. Az infláció Napóleonjának legélesebb ellen­felei sem tudnak a Stinnes-vállalatok örökö­sének összeomlásában elégtételt látni és érezni. Legfeljebb, ha a sors forgandóságát látják, amely vas törvényszerűséggel sodorta a fiatal Stinnest a bukásba. éjszaka után... szakadék, amelyet nem hidalt át többé a testvéri szeretet. A család tagjai közül többen kielégittették magukat az örökségből és teljesen elvonul­tak, szinte előre sejtve a közelgő katasztrófát, így tett a legidősebb Stinnes-leány, Clairenoire is, aki a maga vagyonát kivonta az örökség­ből, az utóbbi évben világkörüli útra indult és csak nemrégiben járta be a világsajtót azoknak a viszontagságos kalandoknak a hí­re, amelyeket a Stinnes-leány egy nagyobb oroszországi autóturán élt át. A másik leány, Hilda, szintén összeveszett családjával, mert fivérei nem akartak olyan arányban hozzájárulni költekező életmódja finanszirozásához, ahogy ő szerette volna. A harmadszülött fiúról, Ot­tóról, keveset hallott a világ s csupán a család szükebb ismerősei köré­ben tudják, hogy a fiatalember Mexikóba ment szerencsét próbálni. Anyja szüleinek Mexikóban nagyobb birto­kai és üzleti érdekeltségei vannak s Ottó az ő segítségükkel Amerikában kísérli meg az érvényesülést. A többi gyermek még kiskorú. Bármiként végződjék is az ifjabb Stinnes Hugó elleni bűnvádi eljárás, most már min­denképpen tragikusra alakul a család sorsa, azé a családé, amelynek neve éveken át a legnagyobb hatalmat, anyagi erőt és politikai befolyást jelentette Németországban. Hogyan hiúsultmeg a román e:^trónörökös trónSogtaló kísérlete 7 Ferdinánd király hamisított levelével csalta kelepcébe egy politikai szélhámos? — Lupescu asszony — román zsoldon? — A „dfASíaére Carol“ szerzőjének érdekes leleplezései — Kolozsvár, augusztus vége. Párisban egy röpirat jelent meg francia nyelven, a Romániából eltávolított Károly ex- trónörökös balsikerü vállalkozásairól. A címe d'Affaire Carol, írója Jón Florescu nevű fiatal­ember, aki újságírónak mondja magát s aki hosszú ideig, a legutóbbi pueesterv kipatta­násáig, az extrónörökös külföldi környezeté­hez tartozott, ő maga kijelenti a röpiratban, hogy a volt trónörökösnek bizalmasa volt, de megelégelte a kompromittáló komolytalansá­gokat, a Károly környezetébe befurakodott kétes elemek kalandos cselszövéseit, tehát elfordult tőlük és most leleplez mindent, amit tud róluk. Kétségtelenül rendkívüli érdeklődést vál­tott ki Romániában mindaz, amiket a röpirat föltár. Nem is annyira a volt trónörökös sze­mélyéért, mert az már elvesztette az érdekes­ségét. Az érdeklődést azért keltette föl a 'röp­irat oly nagy mértékben, mert a román köz­vélemény ma arra kiváncsi, hogy mennyire „kompromittálta" magát a Károly-ügyben Ma- niuék román nemzeti parasztpártja. Florescu sok kompromittáló adatot sorol föl, de magára fordítja ezzel azt a gyanút is, hogy röpiratának megjelenését s általá­ban az ö működését a bukaresti kormány megfizette. Károly extrónörököst, polgári nevén Ca- reiman Károlyt, — ezt a nevet a Szinaja fö­lötti, tetején örökhóval borított Careiman hegycsúcsról kapta — a kormánynak a kémei vették körül s minden valószínűség szerint J. Florescu is kémszolgálatokat teljesitett Bra- tianuék számára Károly oldala mellett. Sőt van olyan verzió is, amely szerint Lupescu asszony, aki együtt él Károllyal, szintén pénzt kapna a bukaresti kormány­tól, hogy annál jobban a karmai között tartsa a gyönge akaraterejü volt trón­örököst. Ha ez talán nem is igaz, a törvénytelen házasélet boldog apósa, Lupescu asszony apja már régen felkeltette azt a gyanút, hogy a kormány embereivel titkos összeköttetésben áll. A párisi és brüsszeli éjjeli mulatóhelyek­nek ez a vén korhelye, leányának és Károly- nak a kíséretéhez tartozik. A Londonban le­leplezett puccskisérleti terv lehetetlenné té­tele után, az öreg egy brüsszeli autóval haza­utazott és sehol senki fel nem tartóztatta, ho­lott nyilvánvalóan vád alá lehetett volna fog­ni az alkotmányos rend elleni cselszövésben való részvételért. Kolozsváron feltűnő dáridót csapott egy éjjeli bárban s túlbuzgó detektí­vek előállították a szigurancára, ahol néhány perc alatt igazolta magát és diadalmasán tért vissza a bárba, hogy folytassa az abbahagyott mulatságot. Szóval: mindenki gyanús, aki Károly környeze­téhez tartozik és sohasem lehet tudni sen­kiről közöttük, hogy ellenörzi-e a trón- követelőt, vagy tényleg követeli számára a trónt. J. Florescu, a röpiratszerző sem mentes ettől a gyanútól* viszont kétségtelen, hogy igaz és érdekes, amiket a röpiartban leleplez. A röpirat tartalmának a lényege az, hogy Maniuék tényleg összeköttetésben állot­tak Károllyal s volt is egy terv az ő visz- szahozatalara, ezzel a tervvel azonban egy szélhámos politikai kalandor kelep­céjébe jutottak. A volt trónörökös egy Bacher Hugó nevű kalandornak került a befolyása alá. Ez a Ba­cher rendkívül ügyes módon hamisította az elhalt Ferdinánd király kézírását és hamisí­tott egy Bratianu Jonelhez címzett levelet, melyben a haldokló király a lelkére köti Bratianu- nak, hogy hozza haza és koronáztassa meg száműzött fiát. Ezzel a levéllel ugratta be Bacher nem­csak Maniuékat, hanem Manoilescut is, akit a kormány le is fogatott és hadbiróság elé állí­tott. Amikor a levél tartalmát és fényképes má­solatát Maniuval megismertették, a nemzeti parasztpárt vezérkara kész volt a megkoro- náztatási terv vállalására, de azt a feltételt állították fel, hogy Károly azonnal szakítson Lupescu asszonnyal. Károly elfogadta a felté­telt és szinleges szétválást rendezett, titokban azonban rendesen találkoztak. Az asszony befolyása alól egyáltalában nem tudott és nem is nagyon akart kisza­badulni. A gyulafehérvári gyűlésen — a röpirat szerint — eredetileg tényleg Károly királlyá kikiáltását tervezték. A bekövetkezett bonyo­dalmak miatt azonban hónapról-hónapról ha­lasztották a gyűlés megtartását. A bonyodal­mat az okozta, hogy Ferdinánd király levelé­nek valódisága iránt kétségek merültek fel. Végül is kiderült, hogy a levél hamisítvány és ki­derült az is, hogy Károly nem szakított Lupescu asszonnyal, aki a királyi palotá­ba akar bevonulni. Maniuék ezután leforrázottan vonultak vissza a koronázási tervtől és Gyulafehérvá­ron szóba sem került a trónkérdés. Sok izgalmas részletet, dokumentumokat is tartalmaz a D‘Affa.ire Carol című röpirat, aminek megjelenése valóban kellemetlen Maniuék számára. A Bratianu-kormány, amelynek a kölcsönszerzési kudarcokba és nehézségekbe bele kellett volna már buknia, ezzel a röpirattal is azt akarja bizonyítani kül­földön és belföldön egyaránt, hogy nem ad­hatja át a kezéből másnak a hatalmat, legke­vésbé Mániuékiiak. — Beiratások a kassai magyar tannyelvű kereskedelmi iskolába. A kassai izr. hitköz­ség nyilvános egyéves kereskedelmi taninté­zetébe (tanfolyamába) a végleges beiratások szeptember 2. és 3. napján délelőtt lesznek a hitközség székhazában, Frangepán-utca 17. Az előjegyzettek helyét másodikén délig tartja fenn az igazgatóság. A tanítás 4-én reg­gel 8 órakor kezdődik. — Súlyos villamosvasúti karambol 30 sebe­sülttel. Ilaibannából jelentik: A külvárosban teg­nap különös kimenetelű villamosvasúti szeren­csétlenség történt, amelynek okát eddig még nem tudták megállapítani. Két egymással ellenkező irányban haladó villamosvasút egy vágányra ke­rült és egy élesebb kanyaróban összeütköztek. A karambólnál 30 utas szenvedett súlyos sérü­léseket. Megayifi az ötödéit Mint rádiókiállitás Berlin, augusztus 31. Ma délelőtt több mint ezer látogató jelenlétében ünnepélyes formaságok között nyitották meg az ötödik né­met rádiókiállitást, amelynek anyaga átfogó képet ad a német rádióipar rohainos fejlő­déséről. Schatzle dr. birodalmi postaügyi mi­niszter megnyitó beszédében rámutatott arra a meglepően gyors fejlődésre, melyen a rá­dió technika az utolsó öt esztendőben átment,; Németorsz&gban ma 24 millió ember hall­gatja a rádiót, amely úgyszólván minden háztartás természe­tes tartozéka lett. A miniszter a rádiót az emberiség közkincsének mondta. amely tág lehetőséget nyújt a német kultur- jvak kicserélésére és egyben elősegíti a né-, pék közötti megértést és közeledést. A rá­dió, amely ma milliónyi emberhez továbbítja a hangot, méltán foglal el világhatalmi pozíciót a sajtó mellett. A megnyitóbeszéd után a vendégsereg végig­vonult a kiállítási termeken, melyekben 350 kiállító hordott össze mindent, ami a rádió- technika fejlődésének mai fokát demonstrál­hatja. Különös érdeklődést keltett a rendőr­ség rádiókiállitása, amely szemléltetően mu­tatta be milyen nagy szerepet játszik a német rendőrség munkájában a rádió. M@s pilitflil tastáísStczások VeüdesSsiss, s szerb király * isyaraléhslyén Belgrád, augusztus 31. Sándor király tegnap hosszas kihallgatáson fogadta veid esi kastélyában Marinkovics külügyminisztert, aki a délután folyamán az ugyancsak Vel- desben üdülő belgrádi csehszlovák követtel tárgyalt, majd Galli belgrádi olasz követ ke­reste fel, aki szintén Veldesben tartózkodik. Belgrádi politikai körökben Marinkovics és Galli találkozásának igen nagy fontosságot tulajdonítanak, minthogy a tanácskozások hir szerint akörül forogtak, hogy mikor lépjen életbe a nettunoi egyezmény, amelyet, — mint ismereets, — nemrégiben ratifikáltak a belgrádi szkupstinában. Marinkovics még tegnap este továbbutazót! Genfbe, hogy részt- vegyen a népszövetség tanácsának mostani ülésezésén. ŰSi* Időtartam Taxikocsis (tanú egy házassági ígéret megszegése miatti pörben): Az az ur csak egy­szer csókolta meg a kissaszonyi, de az osztán hosszú csók volt. Biró: Meg tudná mondani, meddig tar­tott? Kocsis: Igen, uram? Pontosan két és fél dollár ára ideig. (Life, Neyyork.) Népszerű közgazdaságtan — Micsoda könyvet olvasol? — Az a cime, hogy ,(Pénz és Munka". — No és miről szól? — Hát teszem azt, én most kölcsönzők tő­led harminc dollárt. Ez a pénz. — No és mi van a munkával? — Hát ha azt vissza akarod tőlem kapni, az lesz a. munka. (CHrfornían PelicOn.) Kölcsönösség Háziasszony: Kedves művész ur, ugye* bár, most énekel nekünk valamit. Énekes: Be nagyságos asszonyom, már csaknem tizenegy óra. Háziasszony: oh, nem tesz semmit. A fö­löttünk lakók elutaztakf az alattunk lakók­nak pedig van egy kutyájuk, amelyik néh-a féléjszakán át üvölt. 9 (Meggendorfer Blütter.) 1928 szeptember t, szombat. ^

Next

/
Thumbnails
Contents