Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-04 / 201. (1828.) szám

4 1928 ggepiembcg 4, MA A népszövetségi tanács elfogadta a magyar álláspontot és napirendre tűzte az optánskérdést Géni, szeptember 3. A népszövetségi ta­nács zárt ülése szombaton este háromnegyed 8 órakor végződött. Az ülésen rendkívül hosz- szadalmas és helyenként éles vita folyt. A má- gyar álláspontot támogatta az angol, a német, az olasz a holland és a finn delegátus. Ezzel szemben a francia és a kubai delegátus hatá­rozottan ellenezte az optánskérdés napirendre tüzesét. Végül mégis sikerült egységes elha­tározásra jutni olyan értelemben, hogy a kérdést napirendre tűzik, de azt nem a mosta­ni, hanem az uj tanácsülésszakon lógják tár­gyalni, amely szeptember 19-én veszi kezde­tét. A vita végén Apponyi Albert gróf felve­tette a kérdést, hogy lesz-e neki lehetősége arra, hogy ezen az ülésszakon érdemben tár­gyalhassa a kérdést, mert ha nem, akkor sem­mi célját sem látja annak, hogy a kérdést na­pirendre tűzzék. Apponyi Albert gróf azért aggodalmaskodott ebben a tekintetben, mert a japán delegátus olyan értelmű javaslatot tett a vita folyamán az ellentétes álláspontok biegyeztetése céljából, hogy halásszák el a kérdés érdemleges tárgyalását decemberre, ngr hogy most csak formális napirendre tű­zésről legyen szó. Az elnök megnyugtatta Appomyit hogy igenis módja lesz arra, hogy a kérdést érdem­legesen tárgyalja. A népszövetségi tanács döntése a jóhisze- miiek, a nemzetközi jogban jártasak és az optánskérdés ismerői előtt nem kelthet meg­lepetést, még azok után a taktikai manőve­rek után sem, amelyekkel román részről az utolsó pillanatban meg akarták akadályozni. A vita lefolyására egyébként jellemző, hogy az egész vita során még c*ak meg Sem kísérelte senkjsem, hogy magáévá tegye azt az álláspontot, mintha a népszövetségi tanács júniusban már végérvényesen be­fejezte volna ennek az ügynek a tárgya­lását. Ismeretes, hogy a júniusi tanácsülés után román részről azt igyekeztek a világ köztuda­tába bevinni, hogy a kérdés^ a népszövetség tanácsát többet már nem foglalkoztathatja. Ez volt akkor a román álláspont és viszont az a helyzet, hogy ezt az elfogadhatatlan álláspontot a ta­nácsnak egyetlen tagja, de még a román delegátus sem merte képviselni. A vita akörül forgott, vájjon az utolsó pillanatban benyújtott román javaslattal kap­csolatban nem kellene-e a kérdés tárgyalását elodázni. Azt a bárom tézist, hogy ez a kérdés feltétlenül a tanács elé tarto­zik, hogy még nincs elintézve és hogyha az érde­kelt felek között közvetlen tárgyalások után nem intézhető el, akkor a tanácsnak köteles­sége a kérdést megoldani, senki sem merte kétségbevonni. A vita eredménye arra valL hogy a tanácstagok többsége átlátja a román álláspont célzatosságát és a döntés úgy szól, hogy a magyar delegátusnak majd módjában lesz a kérdés érdemével foglalkozni. A német, olasz és az angol delegátusok, valamint, hozzájuk csatlakozva a finn és hol­landiai delegátusok, jogérzettől áthatott fel­szólalásai döntötték ej a kérdést. Ezek azok a tanácstagok, akik átérzik a felelősséget és akiket valószínűleg kínosan érint az a körül­mény, hogy a tanács már eddig is hosszú időn keresztül semmiféle készséget nem mutatott a kérdés elintézésére. A tanács döntése végeredményben a ma­gyar álláspont sikerét jelenti és egyúttal mindazoknak a magyar téziseknek a megerő­sítése is, amelyeket magyar részről a romá­nokkal folytatott iratváltás során lerögzítették. H&svan verekedfe ki Apponyi az optánsper napirendre fűzését a délelőtti zárt ülésen Géni,, szeptember 3. A szombat déli zárt ülésről részletes hivatalos jelentést adtak ki. A jelentés előrebocsátja, hogy az ülésen a magyar kormányt Apponyi Albert gróf képvi­selte. A vita megkezdése előtt Prokope elnök kérte, hogy miután a tanácsnak ezidőszerint csak abban kell döntenie, vájjon kitüzzék-e napirendre a magyar kérelmet vagy sem, a tárgyalásból zárjanak ki minden érdem­leges vitát? Az elnök ezután azt a kérdést intézi Ma­gyarország képviselőjéhez, vájjon a román kormány legutóbbi közlése következtében nem módosult-e álláspontja. Apponyi Albert gróf azt válaszolta, hogy kormánya nem lát a legutóbbi román jegyzék­ben semmi okot a tanácshoz intézett kérelmé­nek módosítására, miután a román kormány jegyzéke véleménye szerint nem tartalmaz semmiféle újabb elemet. Hozzátette, hogy a magyar kormány kérelmének napirendretüzé- se azért fontos, hogy kitűnjék, hogy lehetet­len a közvetlen megegyezés azon az alapon, amelyet Románia eddig javasolt. Antóniádé román delegátus megjegyez­te, hogy a legutóbbi román jegyzék azt a ha­tározott felhívást tartalmazta, hogy a két kormány lépjen teljhatalmú megbízottja ut­ján közvetlen tárgyalásokra. Kéri ennek kö­vetkeztében, hogy a kérdést napolják el leg­alább is addig az időpontig, amikor a ma­gyar kormáhy már választ adott a bukaresti kormány eme jegyzékére. Apponyi Albert válaszolva, erre újból hangsúlyozta — hozzátéve, hogy ennek kije­lentésére felhatalmazása van —, hogy a ma­gyar kormány felfogása szerint a legutóbbi román jegyzék nem tartalmaz semmi újat. Az elnök erre két kérdést intézett Ap- ponyi Alberthez. Az első kérdése az volt, vájjon a legújabb román jegyzék nem olyan természetü-e, hogy lehetségessé teszi és nö­veli a közvetlen tárgyalások sikerének kilá­tásait? Ha nem, akkor az a kérdése, vájjon Annonvi Albert gróf meghiúsultoknak te­kinti-e a közvetlen tárgyalásokat? Annonvi Albert gróf kijelentette, hogy arra nincsen felhatalmazása, hogy a román kormánv jegyzékére a magyar kormány ne­vében válaszoljon, de hozzátette, hogy kor­mányának véleménye szerint az a körül­mény, hogy a tanács előtt, tárgyalják a ma­gyar kérelmet, nem akadályozná meg a közvetlen tár­gyalások folytatását, sőt ellenkezőleg, igen hasznos lenne a tárgyalások sikeré­nek előmozdítására. Antóniádé tiltakozott az ellen, hogy a kétféle eljárást egyidejűleg alkalmazzák, mert, r>z konfúzióra vezethetne. Egyébként nézete szerint úgyis csak néhány napi hala­dékról leune szó, mert valószínű, hogy a ma­gyar kormány gyorsan fog válaszolni. Apponyi kijelentette, hogy felfogása sze­rint lehetetlen tisztán látni a mostani hely­zetben anélkül, hogy ne bocsátkoznának a magyar kérelem megvitatásába. Emlékezte­tett arra, hogy a kétféle eljárás párhuzamos folytatására már van precedens. Lord Cushendun nem látja be, miért akarja Románia megakadályozni a kér­dés napirendretiizését, mert hiszen a helyzet az, hogy ha a közvetlen tárgyalások sikerülnék, akkor újra levehetik a kérdést a napirendről, ha pedig nem sike­rülnek, akkor legalább megismerhetik azo­kat az indokokat, amelyek a tárgyalások meghiúsulására vezettek. Paul Boncour megjegyzi, hogy távolról sem akarja figyelmen kívül hagyni azokat az érveket, amelyeket Apponyi Albert felhozott, valamint azokat az érdekeket, amelyek a két fél részéről fenforognak. Úgy látja azonban, hogy a tanácsra nézve presztízs kérdése, hogy ne tűzzék újból napirendre a kérdést. Valószínű ugyanis, hogy a tanács most sem fog megoldást találni. Antonaide megjegyzi, hogy nézete sze­rint azért sem lehet újból napirendre tűzni a kérdést, mert mindössze tizenöt napról van szó, abban az esetben, ha lord Cushendun in­dítványának helytadnának. Ez az időhatár pedig kevés lenne arra, hogy megállapítsák, vájjon tényleg kilátástalanok-e a közvetlen tárgyalások. Azt kéri, hogy határnap megje­lölése nélkül halasszák el a napirendretü- zést. Schubert német delegátus kifejti, hogy a tanácsnak számot kell vetnie azokkaJ az ese­ményekkel, amelyek a júniusi időszak óta le­folytak. Magyarország álláspontja szerint a közvetlen tárgyalások nem jártak eredmény­nyel, ezért a magyar kormány szabatos ja­vaslatokat terjeszt a tanács elé. A román kor­mánynak ezzel szemben az a felfogása, hogy a közvetlen tárgyalások még nem értek vé­get Másfelől a magyar delegátus azt állítja, hogy ha a tanács napirendre tűzné a kérdést, ezzel megkönnyítené a tárgyalásokat. Sohu bért maga is osztozik ebben a vélemény­ben és azon a nézeten van, hogy okvetlenül szükséges kitűzni a kérdést napirendre. Scialoja olasz delegátus megjegyzi, hogy a kérdés az, vájjon ki kell-e tűzni napirendre az ügyet, vagy sem. Felfogása szerint lehe­tetlenség, hogy a tanács ne tűzze ki napi rendre a kérdést. Apponyi Albert gróf kért még szót. Paul Boncourhoz fordulva azt kérdezi, vájjon úgy értse-e a francia delegátus szavait, mintha nézete szerint a tanács júniusban az ügyet végleg kiadta volna kezéből. Paul Boncour tagadólag int. — Annál jobb — válaszolja Apponyi —, tudomásul veszem a francia delegátusnak ezt a nézetét. Apponyi ezután kifejti, hogy a tanácsnak végre egyszer döntenie keli már a 239. sza­kasz alapján, mert nem nézheti sokáig tétlenül, hogy a vi­lág egyik legfontosabb intézménye, a döntőbíróság hónapokon, vagy éveken keresztül sérelmet szenvedjen presztí­zsében. Ezután hosszabb fejtegetésben visszatér azok­ra a jegyzékváltásokra, amelyek magyar és a román kormány között folytak és beható kritika tárgyává teszi a román jegyzékeket. Megállapítja, hogy a román kormány soha nem mondott újat az egymást követő külön­böző jegyzékekben. Leszögezi, hogy a román kormány akkor küldött újabb jegyzéket a magyar kormánynak, amikor közvetlenül a tanács ülésszakának előestéjén voltak. Ez a jegyzék sem tartalmaz semmi újat. Annak a komoly aggályának adott kifejezést, hogy7 Románia a jövőben is élni fog ezzel a takti­kai fogással ,hogy mindig a tanács ülésének megnyitása előtt, az utolsó pillanatban újabb javaslattal áll elő és ilymődon mindig meg fogja hiúsítani — ha a tanács most helytad Románia álláspontjának —, hogy a tanács végre érdemben tárgyalhassa a kérdést. Hegindulnak a közvetlen tárgyalások Magyarország és Románia között Genf, szeptember 3. Az a zárt ülés, ame­lyen a népszövetségi tanács szombaton a ma­gyar-román optánskérdés napirendretüzését tárgyalta, igen izgalmas lefolyású volt. A szónokok egész serege szólt hozzá a kérdés­hez, mig végre Prokope elnök, összegezve a tanács jóformán valamennyi tagjának fel­szólalásait, megállapitotta, hogy a kérdés a tanácskozás szabályzata, sze­rint a legközelebbi, ötvenkettedik ülés­szak napirendjére kerül, előreláthatóan szeptember közepén. Közben a magyar és a román kormány kö­zött közvetlen tárgyalások lesznek és a ta­nács a jövő ülésszakban arról fog dönteni, hogy belefogjon-e a kérdés újabb tárgyalá­sába, vagy sem. Hir szerint a tanácsban kép­viselt államok delegátusai Maigyarországot és Romániát arra igyekeznek majd rábírni, hogy a mind bonyodalmasabbá váló kérdést megegyezés alapján igyekezzenek megol­dani. Hegnyitották a népszövetség kilencedik teljes ülését A dán Zahlét választották elnöknek - Coolidge tisztázni akarja az angol-francia kompromisszum ügyét Genf, szeptember 3. A népszövetség ki­lencedik teljes ülését ma délelőtt tiz óra 45 perckor Proeope finn külügyminiszter, mint a jelenlegi tanácsülés elnöke, ünnepélyesen megnyitotta. Szélesen kiépített, a népszövet­ség munkáit és feladatait felsoroló megnyitó beszédében Proeope elnök különösen a nép- szövetségnek az elmúlt, népszövetségi eszten­dőben gazdasági területen végzett munkáját méltányolta, majd beszámolt a biztonsági és leszerelési munkálatokról is és ezeket a munkálatokat a népszövetségi akciók központjainak minö- sitette. Úgy hiszi, hogy n leszerelés kérdésében az angol - fran­cia tengeri kompromisszum létrejötte és a Kcllogg-paktum aláírása után uj kor­szak köszönt be \ és a népszövetség teljes ülése kedvező kilá­tások között, kezdi meg munkáját. A kilence­dik teljes ülésnek is tovább kell folytatnia a béke miin kél a tokát, mert az általános alap­elveknek elfogadása után most már a meg­valósulásnak kell bekövetkeznie, amit csak gyakorlati intézkedésekkel telid elérni. C«mk tartós fáradozással lehet a nemzetközi együttműködést és >> békét biztosítani. Az el­nök üdvözli Spanyolország elhatározását, hogy népszövetségi tagságát megtartja és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes álla­mok, mint Argentína, Peru és Bolívia még mindig távol maradtak a népszövetség ülé­seitől, bár a népszövetség legtöbb munkájá­ban részt vesznek. Azt a reményét is kife­jezte, hogy Costarica és Brazília hamarosan elhatározza a népszövetségbe való visszaté­rést. Megemlíti annak a ténynek fontosságát is, hogy a népszövetségen kívül álló államok is, mint az Egyesült Államok, Szovjetorosz- ország és Törökország, szintén résztvettek a népszövetség egyes munkálataiban. A megnyitó beszéd után a teljes ülés 50 szavazattal 44 ellenében Dániának hosszú éveken át volt berni követét, Zahlét választotta meg a teljes ülés elnökévé. ProcoDe tanácselnök meleg szavakkal üdvö­zölte az elnököt, aki köszönő szavaiban Dánia háláját is tolmácsolta megtisztelő megbízatá­sáért. Ajánlatára a gyűlés szimpátiatáviratot intézett Stresemann dr. német és Chamber­lain angol külügyminiszterhez, úgyszintén részvéttáviratot intéztek a francia kormány­hoz Bokanowski kereskedelmi miniszter tra­gikus elhunytéval kacsolatban. Részvéttáv­iratot intéztek a hágai nemzetközi bírósághoz is Weiss elnök elhunyta miatt. London, szeptember 3. A Daily Tele- graph newyorki jelentése szerint Coolidge elnök meg fogja kísérelni, hogy diplomá­ciai jegyzékváltás utján tiszta helyzetet te­remtsen az úgynevezett angol—francia flot­takompromisszum ügyében és igv ősszel amerikai delegációt kiildhessen Genfbe ab­ban a reményben, hogy a fegyverkezések korlátozásáról nyílt és szabad tárgyalás fejlődhetik ki. Genf, szeptember 3. Hermann Müller kancellár tegnap este Genfbe érkezett s a Hotel Metropole-bau szállott meg. Csaknem ugyanakkor érkezett meg Briand is, aki a kancellár szállodájának közelében levő Hotel Berguesben szállott meg. A genfi katedrális- ban tegnap a teljes ülés megnyitása előtt anglikán istentisztelet volt. A szentbeszédet a londoni St. Paul-katedrális dékánja tartotta. Kellogg hétfőn indult vissza Amerikába London, szeptember 3. Kellogg hétfőn a Detroit nevű amerikai gőzösön Cherbourgba indult, ahol a Leviathánra szállt át és azon folytatja útját Amerikába. Szeptember 9-én községi választás Eperjesen „Eperjes, szeptember 3. Szeptember 9-én ismét az urnák elé lépnek Eperjes választó­polgárai, hogy megválasszák az uj képviselő- testületet, amelynek át fogja adni a város ve­zetését a kormánybiztos, aki közel kilenc hó­napja áll már a város élén. A választási agi­táció teljes erővel már hetek óta tort s nem kevesebb, mint 13 jelöltlistát nyújtottak be- A jelöltlistákat, illetőleg a listavezetők neveit a benyújtásuk sorrendjében alább közöljük: 1. Agrár-szlovák nemzeti párt közös listá­jának vezetője: Sztraka Károly. 2. Kommunis­ta párt: Beuyó Miklós. 8. Cseh nemzeti szo­cialista: Tittelbach Henrik. 4. Független vá­rosi párt: Kubicskő Miihály. .5. Egyesült orosz pártok: Szmandray Simon dr., ZbiMej József, Kizák János, Göndör János, Postás István stb. 6. Országos kereszt-ényszociaUsta párt-: Paborovszky Béla, Kohzsy József, Wék­szer Emil ár., Korotnoky János, Rovó Gyula, Csarnogurszky Antal drVozrtrik István, Lukács Rezső, Gőd.y György, Sze­pesit ázy Bertalan dr., H&nzély Pál, Dob- ránszky András, Gkillány László, Czie- gelbrier Róbert, Grieger József. 7. Csehszlovák kereskedők és iparosok párt­ja: Fisohgrund József. 8. Hlinka szlovák nép­pártja: Raszlavszky Béla'dr. 9í Cseh nemzeti demokrata párt: Miko Imre. 10. Csehszlovák szociáldemokrata párt: Tomasek Lajos. 11. Városi párt: Flórián Károly dr., Körf- vélyessy Dezső dr., Bárkány Jenő mérnök, Müller Bertalan dr., Bánó Dezső dr., Ró- senberg Mór dr., Toperczer Géza dr., Fábry Viktor, György Zoltán drDíváid. Lajos, Schömceisner János, Fuchs L’pót dr., Kob'litz Artúr, Ambrózy Béla, ifj. Pe- sellár Pál. 12. Zsidó ueuuet.i párt: Lidiiig Hermann. 13. Zsidó párt: Ferbstein Károly dr. Eperjesen a nagy agitáció dacára teljesen nyugodtan néz mindenki a jövő vasárnapi választások elé. Az őslakosok éppen úgy, mint a múltban, ez alkalommal is hűen ki­tartanak jelöltjeik mellett s minden remény meg van arra, hogy az uj képviselőtestület minden tekintetben munkaképes lesz. xx A ponyvairodalom mételyezft hatásától óv­ja meg’ gyermc' ’t* ha jó olvasmánnyal tálja eL Rendrlio mer r? Tancifiltes nyuszikát.

Next

/
Thumbnails
Contents