Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-30 / 223. (1850.) szám

8

<pm<mMag^arhirlaeí

1928 wsepteimibeír 80, raatáraap.

VASÁRNAP

írja: Kosztolányi Dezső Madarak beszéde

Sas:

— Éljen a háború! Éljen az erő s mindenfajta militárizmus! Horgas csőrrel üldögélek a szirtorom tetején s emésztek! Húst ettem, gödölyehust! Vért ittam, pacsirtavért! Izmos szárnyammal halálra sújtom az énekeseket! Gyűlölök minden énekest! Aischylost is én öltem meg, ugyűiogy fejére egy teknősbékát ejtettem!

Szarka:

— Annakelőtte a törvényszék előtt halkan, pironkodva vallottam be: „Lopás miatt többször büntetve. „Ma hangosan, forradalmi öntudattal csörgők minden utcasarkon: „Nem ismerem el a magántulajdont! Le a kapitalizmussal 1“

Kakas:

— Más nemzetek oroszlánt, kerecsent, mesebeli sárkányt választanak jelképükül. Én a franciáké vagyok. Ennek a népnek bálványa az értelem s az önismeret. A földön jár. Hatalmas képzeletének nincs szüksége arra, hogy nagyobbitsa, szépítse magát. Az emberit szereti. Semmi emberit sem érez megalázónak. Ezért nem szégyenli, hogy nemzeti madara egy éber, koránkelő, szorgalmas, erősen polygám természetű baromfi. A világ szemétdomb. Meg kell rajta találni a szemet. Kapirgálva magam is a szemétben leltem meg a tudományos pozitivizmus és az irodalmi realizmus nagy kincsét.

Fogoly:

— Mikor cserélnek már ki? Meddig leszek még fogoly? Mikor üt végre szabadulásom órája? Akkor, mikor majd lepuffant a vadász 3 odaakaszt az övén levő vaskampóra, többi társam mellé?

Gém:

— Csak a kíváncsiság nyújtott ki ilyen nyurgára, ilyen rendkivül vékonyra. Kotnyelesen tekántgetök erre-arra, mindent látni akarnék, folyton ágaskodom. Sekély vizekben, gázlókban úgy álldogálok sovány lábaimon, mint holmi állványon. Kémkedek magas megfigyelő állásomról.

Siketfajd:

—i Tessék?

Rákok:

— A szerelem őrjített meg. Bohém vagyok. Nem születtem családapának. Fiaim szétszéledtek a szélrózsa minden irányába, benépesítik az erdőt, a világot. Egyiket most a tengelic neveli, másikat a pirók, a harmadikat galambék intézetébe adtam, bennlakónak, a negyediket a rigó vitte el egy nagyobb külföldi nyaraltatási akcióra, ök foglalkoznak ilyesmivel, én nem. Egyébként szélhámos- kodom, fűnek-fának megjósolom, meddig él, vagy ripacskodom, bakterkedem, a falusi ingaórák favázából ki-kikukkantva kakukolok, hogy hány az óra.

Strucc:

— íme a madarak zsiráfja és tevéje. Ha csupasz nyakamra, megkopasztott lábamra tekintesz, azt hiszed, hogy még nem öltöztem föl egészen. De ez az átmeneti állapot örökre tart. Ostoba, fekete szememmel állandóan keresek valamit. Tudod mit keresek? Afrikát, Afrikát.

Hattyú:

—i Hogy énekelnek mindenféle fattyuk,

Pimasz veréb, csiosörke, banka, vadtyuk.

Mi hallgatunk a zűrzavarba, hagyjuk,

Osivogjanak, legyen meg akaratjuk.

Csodásán uszunk a csodás halálba,

De ottan az igaz dalt megtalálva,

Az égre sírunk, gőgös, néma hattyúk . . .

— Megnyílt a réxniai tüdővész elleni kmigrem- ezus. Rómáiból jefiieaUtlik: Az aositaii benoagtoő é© a kormiá'ay fópwiseíllőyénielk jiefenlMlicbein tteigmiap imieig- nyiilboltiták a kapitóffii'Uimiotn. a VI. injefinrasitiközii tjüdiő- véöz lölitarues éri!leikie<zl]l?Jtieit, flimieiyiein 39 aueimizell káp- viB'eOlője vesz méisr/lt. A miegiayillás aökailimiával Róma kormányzóján kívül betaaócM awmdiotllt még Leion Bemniámd, a azöweilBóig fiőtii tikiéira, továbbá Paioíbcai képviseíllő, az érltefceaílielt efllnlcflae. Musigofliiinli. imiiinnBz- teneflinjök beszódiúbem a kantnány üdívödMőt léte au oOtóBB nép eaeoreittöSökivómMlt toilimácsoOIta és rná- mutatott laara, hagy a imostamn. bókeiáOJliaipat és gtíia- d'aeá'gi ötaMIilíiáB a ttlegijobb biiZuoBilbék arra, hioigy a ktongireeszus ■eirodméinyne vigye aall a toroat, amely az ogétez viJláigicxn e szooiiáfilis vetszcdidlieim elten to- lyrfk, aimefly vésne deleim egyediül OOIaemmáigtbain évente 60.000 emboráMozatot követel. Beszédie végén kilíejezétst adott annak a kiivámságnialc, hogy au értliekeTÍliett nmnkássá'ga tiöMete 'Cfnedíántniyel jáir- jvn.

A manyar intelliöen- cla nílkültízhetelle!! barátja a

lépes lét

llllllll!lllllllílllllllllllllll!!l!l!lllllll!lllllllllll!ll!lll

A XlX-ik század vizitkártyái

Irta: 3(rúdy Qyula „A magyar nemességet szeretni kelt

Idősb Kállay Andrásnak volt ez a főispáni programbeszéde, amelyet az installációján Szabolcs vármegye székházában elmondott. A „nagy főispán'* aztán nem is nagyon sokat beszólt többet életében , — azóta körülbelül ötven esztendő múlott el, — ámde cselekedeteiből, hagyományaiból megteremtődött a mai Szabolcs vármegye, amelyet elszegényedettségünkben úgy emlegetünk, mint Magyarország büszkeségét.

Nézzük csak, — hogyan szerették Szabolcsban a magyar nemességet, amikor idősb Kállay András kiadta a jelszót.

* .*

Idősb Kállay András idejében nem igen voltak öreg emberek Szabolcs vármegyében.

Nem volt ráérése senkinek megöregedni.

Akik el nem pusztultak a 48/49-es szabadság- harcban, azokat agyonverték az utánuk következő zord idők, amikor zsandárból vagy betyárból telt ki az egész világ. Hol a ,,betyár" verte agyon a „zsandárt", hol megfordítva sikerült a dolog. A régi szabolcsi temetők fejfáin alig találhatni felírást, amely valamely nagyon öreg ember elpihe- nését hirdetné.

— Nagyon jól van ez igy, honfoglaló őseink se szerettek megöregedni, — mondogatta a vármegye egyik legnagyobb büszkesége, az európai hírű Jósa András, aki akkoriban minden vagyonát arra költötte, hogy az ősmagyarok csontjait ásatta ki a homokbuckákból. (Lett is fáradozásából olyan muzeum, amelynek tudományos hírére még Japánból is járnak tudósok Nyíregyházára.)

A „zsandár-betyár"-világ múltával, az elnyomatás korszaka után se heverészhettek le mindjárt méheseikbe, félig rombadőlt udvarházaikba, elvadult kertjeikbe a bujdosók, a számüzöttek, a börtönökből szabadultak. A „kis negyvennyolc" néven emlegetett regényes korszak ugyan felvirradt, a merészebb gavallérok már szalónias, pör- dülésnélküli sarkantyút is mertek veretni a pantallójuk alá, de újabb vitatkozások pezsditik fel a szenderedő vérsejteket, leugratva a padlásról a családi kísérteteket (akiket abban az időben öltöztettek fehérbe, mikor a zsandárok keresgélték őket összeesküvésük miatt), — felvetődik ugyanis a kérdés, ki volt áruló? Görgei vagy Kossuth? Ki leplezte le a magyar szent korona rejtekhelyének titkát? Mi történt a Kossuth-ban- kókkal? Száz és száz kérdés, amelyekre még hitvány füzesekből, nyírjesekből, ákácosokból is különböző visszhang jött, amire szokásban volt elővenni azokat a szerszámokat, amelyek az aggkori gyengeségnek örökre befüttyentenek. A zöldséges-vermekben mozogni kezdtek a káposztafejek, amelyek alól fokosok emelkedtek ki, — mint az egykori bécsi élcek mondták. A kertekben megmozdultak a madárijesztők, — hogy a „zsandárt" kirázza a hideg. — De nem igen engedett időt a megöregedésre a közelgő, végleges alkotmányos világ sem. Igaz, hogy hat választókerületre volt osztva Szabolcs vármegye: mind a hat, évtizedekig. függetlenségi követtel szolgált az országnak, pénzért kellett venni _ ellenjelölteket, akiket megverhessenek, akiknek korteseit agyon- bicskázhassák, akiknek tiszteletére azokat a régi, szép verekedéseket bemutathatták nagyapáink, amelyek rendszerint Nagykálló felgyujtásával kezdődtek, végül az életben maradott „kormánypárti-kutyák" alapos elintézésével, majd a temetési-torral végződtek.

így tehát Kállay Andrásnak, aki bár személy szerint akkora ur volt, mint egy fejedelem: ugyancsak nem volt ideje a megöregedésre. Elég dolgot adtak neki azok a nyírségi tüzjelek, amelyek az őszi éjszakákban, októberi vinkós szüreteken, (amelyeken ugyan homoki szőlőt taposlak a menyecskék: Mezőssy „Laci" biivészete révén azonban mégis tokaji asszu került a vérszerződéses koccintásra emelt poharakba); — azok a li- dórclángnak is mondható nádastüzek, amelyeket még az eszlári pör idején is úgy mutogatnak a szemfényvesztők a panorámákban, hogy most adják ki a titkos jelt Magyarországon, hogy minden „nadrágosembert" (zsidót) le kell gyilkolni... Elég dolgot adtak neki a betyárkodó fokosok, régi virtusokat hirdető és mindig köszörülésre kész fringiák csendreintegetése, akármit beszéltek is a nyírségi követek az országgyűlésben. Holott éppen az első unokatestvére, Kállay Emónuel kiáltozta leghangosabban, amikor „közös" huszártisztekkel találkozott, hogy „ebben a hadseregben tisztességes ember nem . viheti többre a kapitányi sarzsinák a többi mind hazaáruló". A nagyhalászi évszázados Kállay-íölgyfához láncol- tatta a saját fiát, amikor az egy Ándrás-napi vacsorán, (tehát jegesedé éjszakán), becsmérlően nyilatkozott Tisza Kálmánról; és csak reggelre virradva kérdezte meg a rebellis fiatalembertől, hogy fentartja-e családi körben mondott véleményét?

Nem öregedett meg Kállay András, nem is irta nevét soha másképpen, mint idősb Kállay, nem volt kedve, se érkezése teljesen leirni az „idősebb" szót, bár maga is elmondta egyszer, hogy úgy érzi: vét az akadémiai helyesírás ellen.

De hiába, — nem tudok megöregedni, — mondta, amikor vagy huszonöt esztendős „uralkodás" után, lészállott a főispáni-székről — De hát jöjjenek mások is utánam.

— A magyar nemességet szeretni kell! — szólt buesu beszéd ében.

Szabolcs vármegyében nem igen szoktak sírni a férfiak.

Azt mondja a hagyomány, hogy ekkor még Elek Gusztáv cs. és kir. kamarás is elzokogta magát, pedig éppen idősb Kállay András volt az, akivel párbajt vívott a cs. és kir. kamarásságot lenéző kijelentése miatt, — még pedig hosszu- csövü golyós-puskával, tanuk nélkül, napokig egy sürü tölgyfaerdőben, ahogyan az életre-halálra menő párbajokat az akkori gavallérok megengedhették maguknak.

♦

Természetesen nagyatyám, id. K. Gy. se irta magát sohase idősebbnek, (holott csaknem egy évszázadot élt,) még a második házassága polgári jegyzőkönyve alá sem, amely házasságát titkon, kilencvenkét esztendős korában kötötte ...

— Igaz, hogy Mezőssy „Laci" barátom het- venesztendős korában, amikor drága szép felesége, a gazda-miniszter anyja gyermekágyi-lázban meghalt: megfogadta, hogy többé nem házasodik meg. Ám, ha élne Mezőssy „Laci": megbocsátaná nekem ezt a dolgot. Mástól pedig sohase kértem véleményt életemben, mint egyetlen barátomtól.

Ilyenféle szónoklatokat mondtak az anya- könywezető előtt akkoriban azok az úriemberek, akik némi elgondolkozás után diktálták be életkorukat a megfelelő rubrikába:

— A német istenit, — mondta id. K. Gy. szokásos szólásformájával, — nem is tudtam, hogy már kilencven esztendős vagyok.

— Kilencvenkettő, kapitány ur, szólt tisztelettel az anyakönywezető, megtekintvén a hivatalos okmányokat, amelyekben az utolsó obsit az volt, hogy id. K. Gy.-t, mint a 48/49-es honvédek mén- házának parancsnokát is penzióba küldték, mert nem volt már annyi 48/49-iki honvéd az országban, akiknek kedvéért a eoroksári-uti menházat érdemes lett volna fentartani.

— írja, ahogy akarj?, — felelt nagylelkűen a kapitány. — Nekem nem volt időm számolgatni: hány esztendős vagyok. Mezőssy „Lacinak" se jutott eszébe sohase életkora. Nem is kérdezték tőle.

♦ * *

Ki volt ez a bizonyos Mezőssy „Laci", — akire mindazok az úri férfiak, akik tiszta, egészséges, bölcs, nőbei életmódot éltek a tokaji hegytől az Aldnnáig, mindig büszdíén hivatkoztak? ö volt a példája a piros jóegészségnek, aki tán sohase volt beteg életében azóta, mióta a hagyomány szerint 5 alatta is felrobbant a puskaporos hordó a komáromi várban való üldögélésekor, mikor Klapka tábornok végérvényesen elhatározta a kapitulációt. (Erről is vitatkoztak Magyarországon vagy ötven esztendeig.) A várvédő honvédek úgynevezett menlevelet kaptak a kezükbe, de azért akadtak óvatosak, akik útjukat mégis inkább a Bakonynak és más magyar rejtekhelyeknek vették, mert nem igen bizakodtak a menlevélben. Id.

K. Gy. és Mezőssy „Laci" akik együtt katonáskodtak: a komáromi sáncon megölelték egymást:

egyik délnek vette az útját a Bakony felé, ahol volt egy kisközség, ahová szerelmes leánysziv csalogatta őt (Várpalotára), — a másik: Mezőssy „Laci" abba az irányba indult el, amerre a tokaji Kopasznak kell majd megmutatkozni néhány napi vándorlás után. A hegy valóban feltűnt a látóhatáron és éppen szüreteltek a Mezőssy „Laci" szőlőjében, amikor a gazda álruhában, borzongós őszi hajnalon megérkezett. Csak az öreg vincellérje ismerte fel a megváltozott külsejű Mezőssyt, aki innen egy kor szépséges ifjúságában ment el, most pedig szürkülő szakállal, hajzattal, bujdosva tért j meg. A vincellérnek volt esze, hogy csali szófián, í titkos kézcsókkal üdvözölje bánatos gazdáját, altit aztán évekig rejtegetett a hegyoldali présházban, hűségesen szolgálván őt télben-nyárban, olykor még megbízható barátokról is gondoskodott, akik pontos, reményteljes híreket hoztak a külvilágból. !

(Alig volt e korban valamirevaló úriember, akinek életében hasonló regényes fejezet elő ne fordult volna, Írtak e témáról bőségesen már előttünk is, azért csak röviden időzzünk e helyen, mert újdonságot amúgy sem mondhatnánk.) Mezőssy Laci rejtőzködött és gyakran eszébe jutott barátja, id. K. Gy., akiktől a komáromi sáncon elválott:

— Vájjon mi lett a huncut K. Gy.-ból? Hol ütötték agyon, mint ezt valaha róla a komáromi cigányasszony megjósolta? A bundámat adnám prezentbe annak, aki hirt hozna id. K. Gy.-ről? | Vagy legalább is arról a várpalotai Radies-kisasz- ; szonyről, aki darabideig markotányosnő volt az ostromlott Komáromban, hogy mindig a huncut

K. Gy. mellett maradhasson, — mert ördöngősen féltékeny volt a leányasszony.

Éppen egy tolcsvai borkereskedő időzött akkor Mezőssy Laci présházában, aki a rejtőzködővel a boraira alkudott. (Mezőssy Lacinak már akkor is nagyhírű tokaji borai voltak.) Az alkudozás nehezen ment. (Nőm hiába azt is feljegyzi a történelem Mezőssy Laciról, hogy több esze volt, mint három csodarabbinak együttvéve.)

— Ha borai árából engedne a tekintetes ur, én tudnék hírt hozni id. K. Gy.-ről? — mondta most ez a bizonyos borkereskedő, aki még ama régi borkereskedők maradéka volt, akik vasalt

előfizetési dija Praha 11., Panská

12. sz. III. emelet címre küldendő

szekereken szállították a tokaji bort a lengyel határ felé. De még másfelé ie Európába.

Mezőssy Laci elgondolkozott.

— A boraim árából nem engedhetek, mert es nem szokásom. De ajándékba adok Ibinek abból a boromból, amelyt: a legjobbnak itél a pincémben, — felelte a bujdosó.

— Hát mához egy hónapra itt leszek, — felelt a kereskedő.

— Itthon leszek, — mondta Mezőssy Laci, mintha legalább íb másfelé is eljárogatott válna a présházból. (Megint rossz hírek fujdogáltek a külvilágból; Baöh még javában keeervesitette a magyarok káromkodásait.)

A kereskedő a hónap leteltével olyan pontosan érkezett meg a rejtett helyre, mint egy Jó adós.

— Megtaláltam id. K. Gy.-t, mondta egykedvűen.

— Élve vagy holtan?

— Elevenen. Még pedig egy betárzsiros

bakonyi csárdában, ahol éppen valami verekedésbe keveredett.

— A zeandárokkal?

— Ördögöt. A betyárokkal, még pedig a csárdásáé miatt.

Akármilyen flegmatikus ember volt Mezőssy László, erre mégis csak talpraugrott a fekvőhelyéről, hogy torkonragadja a kereskedőt.

— Mondj el mindent iziben, mert megfojtalak.

A kereskedő megszabadulván Mezőssy László

markából, a következőket mondta:

— Id. K. Gy. jelenleg fuvarozással foglalkozik Várpalotán, mert az ügyvédi diplomájának amúgy sem vehetné hasznát A felesége hozományában talált néhány vasalt utazó-szekeret, amely az öreg Radics után maradt, aki valaha a leghíresebb fuvaros volt a Dunántúl. Béceig, a tengerpartig, de még Pestig is jártak a fogatai. Nagy bátorság kellett ehhez a foglalkozáshoz, amig meg nem ismertette volna magát az országutakat, erdőket lakó haramiákkal. Egy félfont ólmot találtak régi puskagolyókból az öreg Radics gyomrában, mikor meghalt. De még holtában is hazáig hajtotta a kocsiját a holdvilágoa éjszakában. Most id. K. Gy. ül Radics János helyén a bakon, mert fiuörököse nem maradt az öregnek. Most őt lövöldözik az utonállók, amikor szekerével a Bakonyon áthajt De ezentúl nemcsak a betyárok, hanem otthon a felesége is, amikor a féltékeny menyecske hírét vette, hogy miféle csárdásnék kedvéért reszkírozza K. Gy. az életét.

— Hát mégis csak igaza lesz a komáromi cigányasszonynak! — mondta borúsan Mezőssy László, amikor jóbarátja sorsán elgondolkozott. — Elmegyek és megmentem a barátomat. Idehozom Szabolcsba, ahol majd én vigyázok őkelmére.

A borkereskedő darabideig próbálta lebeszélni Mezőssy Lászlót tervéről, de a bortermelő hamarosan végzett vele. Odaadta az ajándékba Ígért bort; átvette az eladott urát és még ezen az őszi estén utrakelt, hogy a távoli Dunántúlon kalandozó K. Gy.-t úgy a csárdásnék, mint a betyárok ellen megvédelmezze.

Szépségápolás!

„IZA“ speciális árjegy~ék kivonata Bratislava, Steíániková 19., II. em.

Azok a hölgyek, aküc a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használati utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett.

„IZA“ Szeplő és májfolt elleni garnitúra, mely 3 kiváló szerből áll . K 37.— Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar 'tőr elleni ga ütura K 37.— „rZA“ Fonnyadt, száraz, sárg , ráncos

arc elleni garnitúra

...................K 80.—

(Ezen szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak készítve.)

„IZA" Bőrujitő garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, miután 4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy ~átoIná a hivatásában, 6 drb. legfinomabb preparátum . . *...................................K 120.—

.IZ

A" Szőrtelenitő garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, a^agy más nyomot hagyna

vissza . . . . .............................K 37.-„I

ZA" Mellhizlaló és fejlesztő, 8 szerből áll, pontos használati utasítással.

Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy férjes asszouy részére lesz a szer.

Táplálko *<si és légzési rendszert mellékelürk . . . , * . . . K 77.—

Teljes kúra.......................................K 120.—

(Ahol vízvezeték van, apparálu- mot mellékelünk.)

„IZA" Szemölcs, griz és dudoradásokat

eltávolító............................................K 37.—

„IZA" Mindennapi toilette-garnitura. 4

kiváló szerből áll ...... K 47.—

Dupla, minden rnrósággal felszerelve, bálokat és estélyeket látogató hölgyeknek nélkülözhetetlen. Használati utasítással . . K 120.—

„IZA" Hf póló, hajhullás elleni jő garnitúra ................................................K 37.—*

..IZA" Hajfesték. Kapható minden árnyalatban minta szeriut. Használati -•

utasítással..........................................K 77.—

Becses l

átogatás*’ és cégünk ismerősei körében való ajánlását kérve, maradtunk

» kiváló tisztelettel

„IZA" KOZMETIKAI INTÉZET

h