Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-30 / 223. (1850.) szám
5 1928 szeptember 30, vasárnap. — ~ '*r~ m \+*K £5 * __________________________________ ga i»sa3aiBKiUjB»BBtm;mumji«^ujaatLTOaTO^3aeAwiigt«i^ittLiiijMi^a^s^ A rózsahegyi üMdalás Irta: F2SÍ0R MIKLÓS Esiazetgysllésí képviselő Lőcse, szeptember 29. 'Á Prágai Magyar Hírlapban s ennek nyomán több magyar, — és fordításban több szlovák lapban is — megjelent vezércikkemre a „Slovák" szeptember 23-iki számában válaszol; jobban mondva teljes vehemenciával nekem támad, hogy hogyan mertem Rózsahegyen, — az „Uj-Botlehemben“, a szlovák „Mekkában", a dollárgyüjlő I-ső Ondrej székhelyén megjelenni s ott az országos ke- xesztémyszocialista pártnak, immár többé elés kimozdithatatlan fundamentumát lerakni, Ez a ténykedésem és „Üzenetem Rózsahegyre" c. vezércikkem szinte magvaditotta Hl inkát és bosszútól lihegve epébe mártott tollal irta meg a második támadó cikkét is. Mert talán mondanom sem kell, hogy ezeket a cikkeket ő saját maga írja. Miután cikkét a vasárnapi számban közöltette le, hogy mé- regkevérésé minél több olvasó vasárnapi pihenőjét elrontsa, — én is a hét végére hagytam :a válaszadást, amely azonban gyógyirt hoz a megbotránkoztatott lelkek — vasárnapjára. Hlinka emlitett cikkében mindennek elnevez bennünket; legenyhébb szavai: hitvány, aljas, hazug, csaló, rágalmazó stb. stb. És mindezek után, mint aki a dolgát a legjobban végezte el, sorait ekkép zárja le: „és ezzel Fedor Miklós rózsahegyi szereplését likvidáltaak jelentem ki." Nem oda Buda Msgr! A vásár mindig kettőn áll. Én még nem likvidálok. És bizony mondom: még sok viz fog lefolyni a Revucán a rózsahegyi vashid alatt, aimig részünkről a likvidálásra sor kerül. No meg, mi nem azért •nyúltunk a darázsfészekbe, hogy csak össze- csipetni hagyjuk magunkat, hanem azért, hogy a könnyenélő heréket elhessegessük és helyet adjunk a hasznot hozó dolgos méhek- nek. Hlinka cikkében össze-vissza hadar, kapkod ide-oda; olyan dolgokról ír, amelyek egyáltalában semmi vonatkozásban nincsenek a rózsahegyi gyűlésünkkel; úgy tesz mint a Bodáné, midőn a borárát kérik tőle. Minden- ről beszél, csak amiről kellene, arról hallgat. Én most nem akarok foglalkozni, sem személyeskedő, sem sértő támadásaival. (Er- ' re lesz még alkalmam gyűléseken, annakidején majd Rózsahegyen is.) Én a jelen soraimmal bizonyítani akarom azt, hogy klem mi vagyunk azok, akik vtudva valótlant44 —- Hlinka szótára szerint: „hazugságot44 állítunk a nagy nyilvánosság félrevezetésére, hanem az, aki ezt rólunk állítja: Msgr. pártvezér ur! Megelőzőleg azonban egy mondatánál meg kell állanom. Azt mondja, hogy keresztény szeretetet hirdetek, a katolicizmus védőjéül adom ki magam, pedig erről, valamint , karakteremről, erkölcseimről, lelki ismeretemről nem tudnék igazolványt kapni, sem az alsó és sem a felső klérustól. Ha személyeskedni akarnék, akkor csak fel kellene tárnom múltjának a könyvét, és mindenki személyesen meggyőződne róla, hogy a Msgr. pártvezérnek és a „nemzet atyjának" roppant laza fogalmai vannak az erkölcsről, lelkiismeretről, fegyelemről, felsőbb? ég iránti engedelmességről és az igazi katolicizmusról. Idővel erre is kerülhet a sor. Most csak a klérus bizonyítványáról akarok néhány szót mondani, amelyet a magas klérus nekem is és a rózsahegyi lámának is kiállított. Amint emlékezetes a néhány évvel ezelőtt Pozsonyban lezajlott eukarisztikus kongresszus egyházi és világi szónokait a szlovenszkői püspöki kar jelölte ki és ezt a jelölést sankcionálás végett a püspöki kar az akkori prágai nunciusnak, Marmagginak is — aki személyesen vezette a kongresszust — bemutatta. A püspöki kar a magyar hívők egyházi szónokául Vojtassák szepesi püspököt, világi szónokául pedig szerény személyiségemet jelölte ki. Ezt Jantausch nagy- szombati érseki helynek velem, mint a m. püspöki kar határozatát, írásban közölte. Ezt a kitüntető megbízást természetesen illő tisztelettel fogadtam el. Néhány napra rá a keresztényszocialista párt pozsonyi központjából udvarias formában felkértek, hogy a kongresszuson való szereplésemet engedjem át Lelley Jenő dr. akkori pártvezérnek. Én ezt méltányosnak találván, megbízatásomról lemondtam és Jantausch püspökhöz irt levelemben magam is kértem Lelley dr. megbízatását. A püspök express levélben közölte velem, hogy a szónokok kijelölését a püspöki kar határozta el, azon nem változtathat, ragaszkodik személyemhez és ismételten kér a szónoklat elvállalására. Természetesen ennek eleget is tettem és arról a szószékről, amelyről Vojtassák János szepesi püspök beszélt, én is beszéltem a 47 ezer magyar katolikus hívőhöz. A felebaráti szeretet nem zárta ki azt, hogy az első sz'o- venszkói püspök ne beszéljen magyar nyelven és utána én is. Nem a nyelv üdvözít, hanem az evangélium igéi és a felebaráti szeretetnek, mint Isten egyik főparancsolatának a betartása. (Ezt a Msgr. protonotárius urnák is illene tudnia és betartania.) Tény az is, hogy Hlinka is akart a kongresszuson beszélni. Azonban csak roppant nagy küzdelemmel tudták ezt elérni pártfogói (a szepesi püspök, Tuka dr. és még egykét nevesebb katolikus egyéniség). Ezek közbenjárása nélkül Hlinka arra a szószékre nem léphetett volna fel, amelyre a „magas klérus bizalmából" léphetett Fedor 'Miklós „elcsapott" iskolaigazgató. A méltóságos püspöki karnak az elismerő és köszönő levelét, tényleg mint a magas klérus bizonyítványát, becsülöm és őrzöm meg. Nem az a jobb, nagyabbik katolikus, aki kortesutjain pásztorbottal hadakozik, hanem az, aki Rózsahegyen, a gyűlölet barlangjában is szeretetet hirdet. A késmárki katolikussá,g ez év tavaszán kerületi eukarisztikus körmeneteket tartott. Hlinka itt is mindenáron szerepelni akart. Hosszú tárgyalások indultak, míg végre-vala- hára is nagy vita után abban állapodtak meg, hogy Hlinka Késmárkon ez alkalommal csak egy prédikációt tarthat, ügy is volt. Ter- visszavonult az intézettőié Azóta a pénzintézet atyjának nem elégítette ki féktelen ambícióját; miután a templomon kívül nem izgathatta a népet, a rövid prédikáció után nyomban eltávozott, még az ünnepi ebédet sem várta be. Másnap a Slovákban (1928 junius 13-án) mégis irt egy cikket, amelyben írja: „Megdöntöttük Thökölyék protestantizmusát!" Innen bocsátják mérges nyilaikat a luteránus Fedor Miklós és más követői Luther reformációjának". És ennél még vadabb dolgokat is állított. A cikk megjelenése után felkerestem Janecsko János késmárki plébános-kanonokot és bővebb felvilágosítást: kértem tőle Prága, szeptember 29. A prágai bankkörökben óriási feltűnést keltett a Stredosta- vovská Zálozna (A középosztály hitelintézete) kényszecegyezsége. Ezt a hitelintézetet annakidején egyes tisztviselők alapították és I igen jól vezették. Később átment egy pénzügyi csoport tulajdonába és a vezetőségbe Bondy Milos gyárost kooptálták, aki azonban Tobisoh dr. ügyvéddel együtt nemsokára visszvonult az intézettől. Azóta a pénzintézet teljhatalmú urai Nejedly Vencel igazgató, továbbá Rydlo volt 'cseh agrárképviselő és Spaci! prágai fogorvos voltak. E vezetőség alatt a pénzintézet olyan cégeknek nyujíott hitelt, amelyek másutt már egy fillért sem tudtak szerezni, sőt házakat építettek Vrsovicén, Dejvicén, anélkül, hogy a szükséges fedezetet biztosították volna. Az intézet egyhamar pénzügyi válságba jutott. Az uj vezetőség a junius 9-én tartott közgyűlésen ugyan elhatározta az intézet szanálását, de ez nem sikerült, kénytelen volt a betétek kifizetését beszüntetni. Miután egyes betevők hasztalanul próbálták visszaszerezni a pénzüket, ügyvédeik utján csőd indítványt telitek az intézet ellen. Az intézet maga is kérte a kényszeregvezség megindítását. Az aktívái közel 2.950.000 koronát tesznek ki, inig a passzívák négy milliói, úgyhogy a fedezetlen tartozás egy millió koronánál nagyobb összeget tesz ki. Rydlo volt képviselő összeköttetései révén megindította ugyan a szanálási akciót, de ez eredményre nem vezetett. A hatóság is beleavatkozott és megindította a vizsgálatot azon személyek ellen, akik az intézet romlását előidézték. Nincs kizárva, hogy a rendőrség rövidesen egyes személyeket ÍLe is tartottat. A letart óz- tatások már előbb is bekövetkeztek volna, ina & cikkre vonatkozólag. Biztosított, hogy a kerületi papság megdöbbenésének és rosszalá- sának adott kifejezést a cikk felett és tiltakoztak az ellen, hogy Hlinka a tisztán vallásos célú egyházi ténykedésnek politikai színezetet adjon és igyekezzék azt politikai pártja javára kihasználni. S erről úgy a Slovák ot, mint a felsőbb egyházi hatóságot értesítették. Ez is egy erkölcsi bizonyítvány! Vagy kíván még Hlinka egy „alsó és felső kélrustól" származó erkölcsi bizonyítványt? íme: A keletszlovenszkói papság, az oltártestvérei a kassai püspökhöz a Hlinka ellen beadott memorandumukban többek között ezt írják: „Ne engedje, hogy a mi egyházmegyénket is megfertőzze ..., hogy ellentétet keltsen a papságban, továbbá a papság és hívek közt s veszélyeztesse agresszív eljárásával a katolikus egyház egységét". Micsoda kétség- beeső, fájdalmas hangok ezek az egyház tekintélyét, egységét és tisztaságát féltő igazi papság, a nemesen érző oltártestvérek részéről! Méltóságos protonotárius ur! Kiván-e még különb erkölcsi bizonyítványt is ennél?! Megkapja! De már csak a prágai sajtóbi- róság előtt! ügy akart bennünket a közönség elé állítani, mint akik tudva valótlant ir-unk és hogy ennek látszólagos hitelességet adjon, leközölte a Slovensky Dennikben megjelent Krausz Emilnek, a keresztényszocialista párt rózsahegyi alelnökének a cáfoló nyilatkozatát. (Valószínűleg a Msgr. maga költötte ezt és küldte be.) Ezzel szemben kijelentem, hogy a Slovensky Dennikben megjelent nyilatkozatot nem Krausz Emil irta. Krausz Emil a hamis nyilatkozat után nyomban felkeresett engem Króner János és Wéber Vilmos társaságban és megbotránkozását fejezte ki azon csúnya harcmód felett, amelyet Hlinka folytat és a sajátkezüleg irt, aláirt és a jelen volt tanukkal megerősített alábbi nyilatkozatot küldötte be a Slovensky Denniknek szlovák nyelven: „Slovensky Dennik Tek. Szerkesztőségének Bcfttislava. A Slov. Dennik f. hó 19-én (215. számában) megjelent „KeTosztényszociailisták Rózsahegyen" cimü cikknek az én nevemmel való aláírása ellen tiltakozom és kijelentem, hogy én nem híztam meg senkit, hogy nevem alatt a Slov. Dennikben megjelent cáfolatot ieközöltesse. Én születésemtől fogva erős szlovák voltam és az is akaa vezető személyek meg nem ígérték volna a pénzintézet szanálását. A pénzintézet összeomlása számos lakásszövetkezetet ránt magával, amely szövetkezeteknek tagjai most jelentékeny összegeket vesztenek el. Ezzel a pénzintézettel szoros kapcsolatban állott az irgailmasrend hitelintézete is, amelynek elöljárói egyúttal a fenti pénzintézetnek is az elöljárói voltak. Az irgalmasrendi hitel- intézet ugyancsak kért kényszeregyezséget. Árutortozása 350.000 korona, amihez még több garanciakötelezettség járul, amelyet egyes igazgatótanácsi tagok átvettek. Nejedly, a középosztály hitelintézetének igazgatója, kockázatos üzletekbe ment bele, amelyek balul ütöttek ki. Ő maga nagy lábon élt, luxusautójával nagy utakat tett meg, drága perzsaszőnyegeket vásárolt 'és ezeket saját intézetének a váltóival fizette. Ismerőseinek hitelt nyújtott és az igazgatótanácsot annyira befolyásolta, hooy ez minden akcióját jóváhagyta. Az affér, amely Prágában nagy feltűnést keltett, még óriási botránnyal fog végződni, amelynek áriát a kis betevők, mugánailkul mázoltok és kis vállalkozók fizetik meg. T Ó R1U M | !ÍÍÁS<| TORNA-U. 18. | Tel. 28-95. f sareí.-nflp.vógyészat,- | » elogiá. II. nsztálv nopi 60.— Kö. j •vtínválrtrüacíáic í >ra L o«7.l»ly Ki. 1600,— ÍTlinöen textiláru-üzletben csakis a uilághirü 5CHROLLgyártmányokat kérjük! I I I Figyeljünk a fenti uéöjegyre! * 1 rok maradni, ebből azonban nem következik az, hogy a keresztényszocial ista pártunk, — amely nem magyar „nemzetiségű", hanem országos keresztényszocialista párt — működő tagja ne lehessek. Akarok is dolgozni ott már egyházi indokból is, de lelkiismeretem is azt parancsolja, hogy Hlinka féktelen izgatásai és rosszindulatú demagógiája ellen harcoljak olyan párt zászlaja alatt, amelyben felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül mindenki megtalálja a helyét, mert ebben a pártban valóban igazi testvéri szeretet létezik. Ebben a meggyőződésemben nem hagyom magamat sem megfélemlíteni, sem terrorizálni, azért kérem a 215 számban megjelent cikket nevemben megcáfolni. Ha ez meg nem történne, tudni fogok magamnak másképpen is szatisfakciót szerezni. Egyúttal kijelentem, hogy a mai napon név- aláirásom meghamisítása miatt ismeretlen tettes ellen megteszem a bűnvádi feljelentést. Tanuk előtt sajátkezüleg aláírva. Ruzomberok, 1928 szept. 19. Előttünk: Króner János Tisztelettel Weber Viktor Krausz Emil s. k. És Hlinka, dacára, hogy mindezeket tudta, lapjában mégis tudva és készakarva valótlanságot irt. S ezekután kérdezem méltóságos protonotárius és pártvezér ur, ki tehát az a „podly és falosny klamár?" így nem lehet és nem fogunk likvidálni! Ellenben volna egy javaslatom Msgr. és pártvezér ur! Mivel amiként két dudás nem fér egy csárdában, akképpen Rózsahegyen nem férünk el kelten; azért, ha Msgr. bebizonyitja, hogy nem igaz az, amit a Prágai Magyar Hírlapba írtam, akkor ígérem, hogy likvidálok, sőt tovább megyek: lemondok a képviselői mandátumomról és megyek — vezekelni. Tehát felállítom a föltételeket: 1. Ha az illetékes egyházi hatóság kijelenti, hogy ön nem adott be Rómába Cser- noch volt bíboros hercegprímás ellen egy sértő és gyalázkodó memorandumot; 2. ha a kassai püspök is kijelenti, hogy keleti oltártestvérei nem adtak he Ön ellen oly memorandumot, melyben összes tévelygéseire rámutatnak és működésétől féltik az egyház — egységét; 3. ha Gazsik miniszter kijelenti, hogy az a levél, amelyet leközöltem és eredetiben a Vola Luduban is I ©közlök, nem felel meg a valóságnak; 4. ha a szepeshelyi káptalantól igazolványt mutat be, hogy egy ottani nyilvános népgyülésen — a reverenda zsebéből kihúzván egy vastag spárgát — nem mondta azt, hogy ha teljes autonómia nélkül akár maga egyedül, akár pártja belép a kormányba, akkor „ezzel a spárgával akasszatok fel, mert megérdemlőm". Több pontot nem jelölök, bár tudnék százat. Nagylelkű vagyok. És ismétlem, ba ezeket a „valótlanságokat" bebizonyitja, akkor többé nem kereszteződnek útjaink sem Rózsa- i hegyen, sem a parlamentben! De! De ha mindezeket nem bizonyítja be, okkor, mint a világ legnagyobb szemfényvesztője, rosszindulatú demagógja pusztuljon el a tisztes társadalom köréből. Ha nem volnék keresztény és hozzá igaz ; bitü katolikus, akkor azt mondanám, hasz- { náljo fel a szepeshelyi madzagot. Ehelyett azt ! üzenem: vannak Rózsahegyen derék jezsuita páterek, vonuljon he hozzájuk ék ott nyolcvanéves koráig elmélkedjen: az igazi katoli- r,izmusról és az igázi krisztusi emberszmetet- ről. ; Azután mi is likvidálunk — Rózsnhe- i gyen! Egy prágai milliós bukása A Sireéostavovsha Zálozna kényszeregyezséget kért — Kisemberek, lakásszövetkezetek a károsultak — Több letartóztatás várható
