Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-22 / 217. (1844.) szám

GOETHE MARIENBADBAN T anulmánykisérlet Marienbad, szeptember hó. Sokat vitatkozik mostanában a marien- badi helyi sajtó arrói, hogy a közei jövőben itt felállításra kerülő Ooethe-szobornak mi­lyennek kellene lennie, hogy a legnagyobb világszellemnek és Martén hadnak is megfe­leljen. Törjék ezen fejüket a pályázó szob­rászművészek, mindenesetre gondolatokat ébreszt irodalomtörténetté! foglalkozó embe­rekben. Marienbad viszonya Goethéhez egyi­ke a legérdekesebb fejezeteknek a német lángelme életrajzában. Nagy elmék nyomdokain járni igen ta­nulságos és a hivatásos irodalomtörténészek sokszor a legjelentéktelenebb papirfoszlányo- kat is összegyűjtik, hogy a kiválóságok jel­lemképét megalkossák. Hogyha (mint három emléktábla is jelzi) Goethe csupán Marienbadban tartózkodott volna, hogy itt kínzó betegségére gyógyulást keressen, ez az esemény nem lenne túlságo­san érdekes és irodalmi szempontokból je­lentéktelen. Goethe Karlsbadban és Fran­cén sbad bán is keresett gyógyulást elhatalma­sodott bajára, mig végre Marienbadban ta­lálta meg. Amikor soványodni akaró poétá- kus lelkek, e sivár jelenben, a Marienbadoi zöld koszomként övező erdőket járják, mag- il'letődött áhítattal üldögélnek azon a helyen, ahol Goethe az „Ueber allé Wipfeln ist Ruh“ kezdetű híres versét irta. Nos, igen ezt a ver­sét is itt irta és itt elmélkedett a „Faust" második részén és több természettudományi kérdésen, de ami az emberi lélek titokzatos csodái között leginkább bámulatba ejt: Ma­rj enbadhan. lett Goethe nagy szive egész lángoló hevével szerelmes. A hetvennégy esztendős Goethe. Ez a probléma lélektani szempontból is érdekes. Ilyen nagy genieket ugyan nem lehet rendes emberi mértékkel mérni, de azért még a lángelmék között is egészen kivételes, hogy hetvennégy esztendős aggastyán olyan heves szerelemre lobbanjon, akár egv diákgyerek. Merezskovszkij, a kiváló orosz iró „örök úti társak" cimü essaygyüjteményében nagy­szerű képét festi a lángolóan szerelmes örök­ifjú Goethének. Ez a másod-, sőt harmadvi­rágzás boldoggá tette és lesújtotta Goethét. E különös kései,szerelem vergődései köze­pette átélte azt, amit ő „Egmontéban olyan tökéletesen kifejezett: „Himmelkoch jauch- zend, zu Tode betrübt, glücktich alléin ist die Se ele die liebt". Goethe boldog volt. Az olaszországi idő­szak után a marienbadi életének valóságos aranykora. Ulriike von Levetzov, Goethe utolsó, tá­jién legnagyobb szerelme, bizonyára igen kedves, csinos és értelmes fiatal leányka volt, de semmi egyéb. Idős hölgy volt már, amikor meghalt, hogy Goethe karján mint halhatatlan bevonuljon az irodalomtörténet­be, de életének leggondosabb kutatói, a leg­alaposabb német Goethe-buvárok sem tud­nak arról, hogy különösebb szellemi kiváló­ság lett volna. Ezt a rejtélyes nagy szerelmet mégis sok minden megmagyarázza, hogyha Goethe ak­kori életét figyelembe vesszük. A beteg, elgyötört öreg Goethe Marten- badba jön és itt megismerkedik a Levetzov- esaláddal. Szívesen érintkezik ezekkel a de­rék emberekkel, különösen a csinos, eleven és a nagy költőért rajongó, kedves Uklkával. Goethe, aki a vesékbe látott, aki előtt az emberi szív rejtelmei feltárultak, maga is a szerelem gyengeségébe esett, abban a kor­ban, amikor hétköznapi öregek mosolyogni tudnak azon a botorságon, amit esetleg elné­zően a fiatalságnak megbocsátanak, de sok­szor annak sem. Egészen mellékes, hogy Ukika von Le­vében-, Goethe halhatatlan szerelme és ma- rienbadi tündére, megérdemelte-e ezt az örök dicsőséget. Goethe bizonyára maga is nagyon jól tudta, hogy minden szerelmes idealizálja sze­relme tárgyát, de akkor ez az érzés nála annyira a természet követelése volt, mintha legalább egy fétszázaddal megfiatalodott volna. Mert. valóban meg is fiatalodott Marier- badban, testben és lélekben. Az ifjúvá vált Faust, aki mohón kívánja Margarétát. A gyógyuló öreg költő már sikeres ma­rién hadi kúrájának első időszakában, amikor Ulríkával való viszonya még nem volt több barátságos, atyai érdeklődésnél, valósággal felüdült, hogy szakíthatott a weimairi állapo- tokka'l. Életrajzírói: Lewes, Ludwig és mások feltárták, hogy Goethe családi élete nem volt boldog. A weámari háza ridegsége, az udvari élet lélekölő szertartásossága reánehezedett az udvaronc Goethere, a nagy bálványra, aki otthon nem ért rá emberré lenni. Stein asszonnyal való viszonya nem volt tulajdonképpen szerelem, csak két nagy szel­lemnek lelki összeölelbezése, mely levelezé­seikben örök kincsévé vált az emberiségnek. A Levetzov Ulrika iránt táplált szenve­délyt mondjuk úgynevezett szerelemnek, mert, legalább Goethénél, a szó beteges ér­telmében, is az volt, mig Ulrikánál a költő­óriás iránt érzett rajongásnál és női hiúság­nál egyéb alig lehetett. Goethe hosszabb időre kikerült sivár környezetéből, napról-napra testileg jobban érezte magát, kinzó baja enyhült, a termé­szet szépsége gyönyörködtette és Ulrika dia­dalmas fiatalsága, frissesébe elbájolták. A hetvennégy esztendő láncai lehulltak. Megtörtént a csoda! A késői virágzásnak ritka, gyönyörű pél­dáját látjuk a költő szerelmében. Ez egyik legszebb, átélt költeménye. Fiatalok szerelménél is hatalmas, rejtett természeti erők működnek közre. Ne firtas­suk. Már a magyar költő mondja: „A csókot gyakorold, de ne magyarázd". Próbálkozhatunk, ha nincsen más dol­gunk, a magyarázattal is. de ilyen hatalmas, elementáris érzelemmel ' szemben minden magyarázat csupán meddő kísérletezés. Hogyha a fürdő reklámozásra szorulna: Ma­rienbad diadalának is nevezhetnők. A gyógy­forrásnak mindenesetre része van abban, hogy egy Ulrika Levetzov nevű fiatal terem­tés irodalomtörténeti nevezetesség lett. Péterfi Jenő. A gömöri végekről Sajóháza, az alvó falu, ahol nagyon haík a magyar élei verése Az iskola még magyar — Társaskör, énekkar, műkedvelő- garda nincs — A községi könyvtárban 32 magyar könyv — A lakosság 70 százaléka kommunista — A P. M. H. munkatársától — Sajóháza, szeptember. Ez a riport-ut nagyon kedvesen kezdődött. Ahogy leereszkedtem a rozsnyói temetőárkon a Sajóvölgybe, éppen beleszaladtam a kisbojtárba, aki a város teheneit terelgette őszi legelőn. Csak nézem: gyönyörű ustornyél van átvetve a vállán, földig lóg róla a szironyos, cifrás szijj-ustor. De a nyele meg éppen kis remekmű. Sötét barna-vö­rös, érdekes, egymásba tolt kristály, meg prizma­formákkal faragott s a faragások éle apró rézszö­gekkel kiverve. Leemeltem a kisbojtár válláról az ustort. Forgatom, nézem, kérdem tőle: — Honnan van ez néked, kisecsém? — Magam faragtam. De ezt olyan büszkén mondja, hogy azt halla­ni kellene! — Magad-é? Ejnye de szép. Aztán milyen fá- bul van? — Szilvafa. — És mitől ily szép sötétveres? — Zsirval van megkenve. —- Az. no lám. Osztón faragnál ijjet másnak is, eladni? — Nem én. — Hát ezt az egyet ideadnád-é, ha megven­ném? — Semmi pixór. — Hogy hívnak téged, hova való vagy? — Magyar István, idevalósi, Rozsnyóra!. — No nagyra nőjj, kis Magyar István, sok szépet faragj még! Ezt a kis magyart pedig figyelemmel fogom kisérni, mert amit farag csak úgy Isten kegyel­méből s ahogy kiveri rézpitykékkel, az tiszta, ősi népművészet, abból pedig ilyen kevés bujkál már itt városi tájon. Hát most mán menni költ, gyalog, át a hídon a jobbpartra s arra fel. Kis félóra az egész futa- modás Sajóházáig, vagy annyi se. Igazi ősz. A hegyek teletűzdelve piros fák­kal, a rét szikkadt, zörög a lábam alatt, a Sajót sosem láttam még ilyennek, mióta az eszemet bírom: kövek közt csörög benne a kis maradék víz olyan helyeken, ahol máskor mély tükre volt. Szanaszét tehenek, juhok tarka borjuk, most már övék a világ, csupa legelő a völgy. Valami rette­netes furcsát látok, nem tudom, szárazföldi po­lip-e, vagy uii a csuda, jobban megnézem, hát kis tarka borjú mellett négykézláb mászik a ki­csi pásztorgyerek s úgy játszik vele. Négy boci­láb, négy gyerekvégtag, keveredik, kalimpál öszf- ■sze vigaD, értik egymást. A pásztor tüzek .persze nem hiányoznak, már erősen törik hozzá a ro­zsét, hamar esteledik, hamar hüvösödik. Már i'.t is a falu. Itt a szomorú szemű Urjé- zus bádogieste a négy sudár hársfa alatt, aztáu a vasúti sorompó s mindjárt a falu. Jő! ismerem, sokat jártam. Az ősi falu-séma: egyetlen hosszú utca, csak pár elágazás a meredek völgybe, az fvágyó alt, meg a malom táján. Középtájon to­rony, de nem templomé, a kétharmadában kato­likus és egyharmadában lutheránus hívek Rozs­nyóra járnak be Istent imádni A főutcán öreg gémeskut is akad, no most aszú a melle. A házak előtt sok kis kert, aranyosak, fürtökben esik ki a kerítésükön a napvirág, a györgyike, a bó- ditó illatú viola. Olyik kapufa faragva, csak mód­jával, szerényen, de a homlokzatokon sok szép disz, ablakkeretezés, oromszegély, gyönyörű, régi motívumok, régen, sokszor feldolgoztam, nem egyszer publikáltam őket. De most már nem le­het mást termi, mint őrizni, ami még van, az uj házakról szomorúan hiányzik a régi díszítő öröm. Nincs már, aki a vakolatcifrákat ékesen kimin- tázza. Hogy régen is bányákból élt a falu s bá­nyász volt a lakosság java, az oromdiszek legtöbb­je mutatja: a padlásablakokat vakolatból mintá­zott lombkoszoru díszíti s a koszorú tetejébe a bányászjelvény van tűzve. Faragó mives van még: Ujházy Sándornak hívják, nagyszerű keze van, de nem igen nyílik alkalma, hogy magyar gondolatait fába vésse, mindent megöl a sivár gép-élet, a gyári egyfor­maság. Bekopogok egy kisportán. A szekérbejáró léckaput csinálják éppen. Segítek is ráemelni az uj kaput a frissen bevert sarokvasra. Aztán a szil­vafa alá telepedünk beszélgetni a falu soráról. Valami 670 lélek lakik a kis szilvafás kertekkel sorakozó házakban. Az utolsó népszámlálás sze­rint 85 százalék magyar. De ezt már a Henzlová- ről. Veszverésről, északabbra fekvő szlovák fal­vakból beköltözött bányásznép teszi. Azelőtt szin- magyar volt a falu, s ma közel nyolcvan éves öregek emlékeznek rá, mikor egész Sajóházán egyetlen egy „tót embör" volt. Igaz, a mostani 15 százalék szlovák közt is csak kettő, vagy három van. -— névszerint elsorolják, — aki nem tud magyarul. Az iskola állami, oktatási nyelve még magyar. De már bejárták a falut annak összeírá­sa végett, hogy a felállítandó szlovák párhuzamos osztályokba kik óhajtják beíratni a gyermekei­ket. Ez még rendjén volna, hiszen amint ma­gunknak követeljük anyanyelvű oktatásunkat, éppúgy igazságos a szlovák gyermekek szlovák oktatása. De az anyanyelv, nemzetiség megál­lapításánál s a frissen felállított és kellően nem látogatott szlovák osztályok megtöltésénél már szomorú tapasztalataink vannak. S ettől lehet félni itt is. Másik veszedelem, hogy a szülők a gyerekek egy részét inkább beadják Rozsnyóra a szlovák elemibe. így ők maguk is támogatják azt a folyamatot, mely a község nyelvi százalékará­nyát idővel megváltoztatni hivatott. Az iskola egyébként jól fel van szerelve, de maga a helyisége nem felel már meg a mai kö­vetelményeknek, kicsi és sötét. Átépítésére már kértek költségvetést, mely negyedmillió koroná­ról szól. az állam pedig csak félszázezer korona .segélyt adna. A község azzal is segithetne magán, ha az iskolaépületet és tanitólakást eladná, azérl kb. 60.000 koronát kaphatua, de mindkét épület örök használatra szerződésileg van átengedve az államnak, még az iskola államosítása idejéből s az épülete,, szabad tulajdonjoga csak akkor száll­na vissza a községre, ha az állam az épületeket más célra akarná felhasználni. Ilyen körülményes helyzet mellett az uj iskola felépülése még soká­ig csak utópia marad. A túlnyomóan bányász lakosság közt hat gaz­da vau ugv 15—16 marhával, a legnagyobb gaz­da földje 18—20 hold. Az egész birtokállomány sem nagy valami 300 hold erdő s 200 rét és gaz­daság. Valaha jóval több volt. De egy közel 100 év előtti tűzvész elhamvasztotta a falu nagyrészét s akkor sokan eladták a telküket idegen szomszé­doknak, hogy újra építkezni tudjanak-. Magának a községnek csak éppen két bikára való rétje van. A bányászok egy része a Rimánál, más része a kincstárnál dolgozik. A rimáink átlagban 4— 500 koronái, maximum 6—700-at keresnek havon­ta, a kincstáriak jóval többet, némelyik ezeren felül is. Valaha a Roxer-féle papírgyár is kenye­ret adott a sajóházaiaknak. de a gyárat a későbbi tulajdonos: S'ohuller pesti tollgyáros halála után fiai elhanyagolták, az épületeket; eladták s most a Rima vette meg, a lakásokat felhasználja s a gépházban uj turbinát épít, házi villamos erőmü­ve számára. Magyar kulturélet nincs Sajóházán. A Saövei- kezet pótolja a társaskört, felette függ a fala egyetlen antennája, nincs daloskör, nincsenek műkedvelők, vagy nem abban az értelemben, ahogy mi szeretnők, mert ha a bányász ifjúság néha be is tanul valamit, ezzel inkább a kommu­nista pártpropagandát akarja szolgálni, mint a magyar nyelvet s kultúrát. A könyvtár volna az egyetlen életerecske, de ez is lekötve kínlódik. A község valahai 350 kötetes könyvtárát feltörték az zavaros időkben, szétlopkodták, a régi állo­mányból 32 magyar könyv maradt, ezt minden héten — a rendes könyvosztásnál — majd szétsze­dik, de persze nem elég a falu igényéhez. A kul­tuszminisztérium a Maticától 150 kötet szlovák könyvet rendelt a könyvtár kiegészítésére, de ezeket nincs aki olvassa. A legutóbbi választásoknál 260 érvényes sza­vazatból 180 kommunista volt, kommunista a köz­ség bírája is. — A Betlérből bejáró állami jegyző­nek specialitása, hogy az újszülötteket a születési anyakönyvbe semmi áron nem akarja magyar né­ven beirni. A két Géczyvel, Józsival és Palival esett meg, hogy leánygyerekeiket, Ibolykát és Györgyikét Íratták be, bemondva a magyar ne­veket, melyek azonban a bemondó. után „Fialka* és „Perlicskára" változtak át. A jegyző urnák va­lami elnöksértési ügye volt, az feketére van ne­ki Írva s most valahogy ilyen réven akar felja­vulni. Besötétedett nagyon. A kispadokon néhány öreg pipázik, az asszonynépek már az estebéd kö­rül sürgölődnek, megcsendül a harang: este hét­re szól. A mély bányákat rejtő Ivágyó alatt álmosan terül a falu. — Sok száz­éves magyar múlt, csupa Géczyek, Lakosok, üj- házyak, Tóthok az egész község. Büszke nemesek valaha. Most olyan halkan, aléltan dobog itt a magyar szív, elbénitja a nemzetközi méreg. Men­teni kellene, mig lehet. A Magyar Kulturszövet- scgi) '- sok tennivalója lesz Sajóházán. Kis fekete pulikutya rúgja mellettem a port, kifelé a faluból. Még utánam vakkant. Kinn a ré­ten felpiszkálom egy elhagyott pásztortüz üszkét s annak fényénél nézem meg az órát. A megbolyga­tott zsarátnok piros lángra kap s még sokáig vi­lágit utánam, mikor messze járok Rozsnyó felé. Ugy-e, sajóházi magyarok, a ti sziveitekben is fel lehet még éleszteni azt az alvó, piros parazsat, hogy messze világítson? Tichy Kálmán. — A beiratkozások meghosszabbítása az YMCA pozsonyi esti tanioly- -'ka. Az YíMiGA. eöti <njyeil<v- ée smulíibaanfolyaimeiba berinaiSkonáiSOikat eMogtad egé­szen október 54g. A szlovák éa némeá nyeflívtanfo- lyamolk már e nepo/kbam, a többiek pedig a jövő béli. fotjumiám myfifltnlalk meg. A njégybóntapoe tanfo­lyamok dtirta tagoknak 85 és necmtegotonBük 95 K. A tonnMig mindenkor a Védoc*llö<p-utri. KereékedfeteS Akadémiában lesz. Rerirafckoaáe égésé meip a Sésno v’ - 'wr- v * • m irodájában. RÁDIÓMŰSOR Vasárnap. PRÁGA: 7.00 Karlsbadi ébresztőzene. 0 00 Templomi zene. 11.00 Ondricsek kvartett. 11.30 Stefanik emlékünnep Pozsonyból. 17.00, 20.09 és 22 20 Zene. 18.00 Német dal- és áriaest. — PO­ZSONY: 7.00 Ébresztő Karlsbadból, 11.30 Stefa­nik emlékünnepély. 20.00 és 22.20 Hangverseny. KASSA: 8.55 Istentisztelet a Dómból. 11.30 Sétahangverseny. 18.45 A szalonzenekar hangver­senye. 20 00 Harangsző a Dómból. — BRÜNN: 7.00 Ébresztő Karlsbadból. 9.00 Templomi zene. 15.00, 17.00, 20.00 és 22.20 Hangversenyek. 18.00 Német előadás: operarészletek. — BUDAPEST: 9.00 Hírek és kozmetika. 10.00 Egyházi zene, szentbeszéd az Egyetemi templomból. 12.00 Ha­rangszó, utána katouazene. 15.30 A földművelés­ügyi minisztérium rádiósarozati előadása. 16.00 Kálmán bécsi mesedélutánja, 17.00 Másfélórai könnyű zene. 18.35 Részletes sporteredmények. 18.45 Szalay László három elbeszélését olvassa fel 19.30 Carmen, előadás a magyar kir. Operaház­ból. 21.30 összefoglaló sport- és lóverseny-eredmé­nyek. 23.00 Rigó Jancsi cigányzenekari hangver­senye az EMKE-kávéházból. — BÉCS: 10.15 Ének­kar. 11.00 A bécsi szinfonikus zenekar hangver­senye. 16.00 Hangverseny. 19.15 Szonáta-est. 22.30 Operettrészletek. — ZÜRICH: 21.00 Franco Be- loti flóta-hangversenye. — BERLIN:: 20.30 Ha a hegedű megszólal. 23.30 Tánczene. — STUTT­GART: 20.00 Kedélyes esi. — BESLAU: 20.30 Operaest. — MÜNCHEN: Marica grófnő, Kálmán operettje. — LANGENBERG: 21.00 Orchester-ze- ne. 22.30 Tánczene. — FRANKFURT: 20.00 Scbu- mann-est. zongoraelőadás. — RÓMA: 21.00 Szim­fonikus hangverseny. — MILÁNÓ: 20.50 Norma, Bellini operája. — NÁPOLY: 20.50 Operazene. — ZÁGRÁB: 20.00 Operaelőadás. — KATTOW1TZ és KRAKÓ: 17.00 Lengyel zene. 20.30 Esti zene Varsóból. 23.30 Tánozene. — LONDON: 17.45 Bach kantate N. 8. 21.00 Koncert és epilógus. f. Előfizetőink figyelmébe! Tiszteletbe! értesítjük igen tiszteli Előfizetőinket, a Mé&><ss Mét széssSrodaErcsé lap előfizetési cfUját a Prágai Magyar Hirlap előfizetési összegével együtt Is toeRUmfutstm klatféhSvataiunltbQz. Késiük aseflifoare a wstaifoefixGtíési ftoiflfaBavJcivi felesni a Képes Mét eSőfázeíésí tiSJáf. . ■"»*«"» — I ..............--------------------- -------------------- ... - .................■ ■■■—! .Ml II, .................... íi tib e»art>pít>mi>er áÁy bawmwu.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents