Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-22 / 217. (1844.) szám

1928 fisApéember 22, Monttal

mát ígérőéi, de ezret elvesznek tőle s nagy kegyelem visszaadnak ötszázat. Az ilyen boldog nő az A/a osztályban 150 bét alatt 390 koronát fizet be s kap 400 koronát, az Afb Osztályban befizet 540-©t s kap 450-et, a B- bem befizet 765-t s visszakap 500 koronát, a C ben befizet 990-et s kap 550-et, a D-ben 1260 kor. lefizetése ellenében kap 600-at. Minél többet fizet be, annál kevesebbet kap tehát, a kamatokat nem is számítva s a legmagasabb osztályban nrár a befizetett töke felét sem kapja vissza, sőt 3 érnél hosszabb szolgálat ntán sem kaphat 600 koronánál többet.

Tsarán bámulatraméltó kormányunknak ez a ..szociális gondoskodása", a szegény munkás népnek ezen bölcs támogatása és gyámo- iifása!

a dijak behajtásának kegyelten módja

Ugyancsak súlyos kifogás alá esik az a bánásmód, ahogy Szloveszkón a díjbeszedést kezelik. Ha valaki csak egy hónap diját is elmulasztotta befizetni, ím intézet minden felhívás nélkül ügyvédi felszólítást küld s igy az amúgy is elviselhetetlen összeget még ügyvédi költség is tetézi.

Nem tudom, ml szükség van erre, amikor közigazgatási utón egyszerűbben és a fizető fél nem ily mérvű megterhelés ével ezt el lehetne intézni.

Talán csak az a eél, hogy minél többet fizessen az áldozat, vagy hogy az intézmény népszerüsittessék, vagy semmi más, mint hogy egy-egy protekciós ügyvéd többet keressen?

A betegsegélyző szükségleteinek beszerzésénél is lehetőleg mellőzik Szloveoszkóf, amit csak lehet, központosítva, a történelmi országokból szereznék be.

Például még egy szemüveget sem vesznek a helybeli optikusnál, bár állandó rendelésnél e? i.s tudná legalább azonos áron adni,

de ennek is Prágáiban vau a forrása, pedig nem gondolnám, hogy egy-két szemüveg szállítása olcsóbbá tenné a dolgot.

Az óriási, elviselhetetlen megterhelte- tés, az igazságtalanságoknak ezen példái azonban elenyésző csekélységek ahhoz képest.- atmi a befolyt összegek kezelésénél történik.

Ha a dijakkal ad! utolsó fillérünket ig elviszik, a kezeléssel még a levegőt is elszijják előlünk. Igazán érthetetlen, hogy a képviselőház szlovák tagjai semmi kifogásolnivalót nem találnak a befolyó milliárdok kezelésén.

Csak a múlt évben 700 millió folyt be, pedig a Szlovenszkóró] és Ruszin szkőr ól befolyt összegeknek ottani elhelyezésével, a gazdasági életbe való visszavezetésével ezen

tengődő országrészekbe uj erőt lehetne vinni, sót állíthatom, hogy a gazdasági bajok nagy részét meg lehetne szüntetni.

Ennek azonban mindenütt az ellenkezője történik.

A helyzet az, hogy a befolyó százmilliókat csekély kivétellel a történelmi országokban helyezik el ás Szlovenszkó- nak és Ruezimszkónak csak morzsák jutnak.

A Központi Szociális Biztosítónak 1927 évi zárszámadása

szerint 770,199.604 K-ja volt kihelyezve, melyből csak 65,045.703 K jutott Szlovensz- kóra és Ruszin,szkőr a. holott a lakosság számaránya szerint a köztársaság lakosságé nak 26 és fél százalékát teszi ki ezeknek a területeknek a lakossága,

Szlovénokéban és Rusizinszkóban 2(M millió 112.895 K-t kellett volna elhelyezni, igy tehát ezek az országrészek 139,067.192 K-val rövidittettek meg.

Ezen számadatok ellen fel lehet hozni azt az ellenvetést, hogy a lakosság számaránya alapján való megosztás nem helytálló, mert a történelmi országok többet fizetnek s igy nagyobb összegek elhelyezésére tarthatnak igényt. Bizonyos mértékig ez elismerhető, a Szlovenszkőt és Ruszinszkót érintő óriási hiány azonban el nem vitatható s végtére az aránytól eltekintve is kötelesség volna a felszabadított testvér" segítségére menni, elhárítandó aizt a vádat, hogy vele szemben gyarmatpolitikát folytatnak, mert ezen eljárás annak jellegét viseli magán, és kisegíteni kétségbeesett gazdasági helyzetéből, melyre minden nemzetgazdasággal foglalkozó ember előtt kétségtelen bizonyíték az a körülmény és annak következményei, hogy a két országrész betétkamatlába között két százalék a különbség Szlovénszkó rovására.

A kihelyezett összegek részletesebb vizsgázása még jobban megvilágítja ezt a képet. Ebből azt látjuk, hogy a pénzintézeteknél betétként kihelyezett 368,308.804 K-ból Szlovenszkón és Ru- szinszkón csak 44,453.010 K van, még pedig kizárólag csak a Zecniská és Hypo- tecaná Banka pozsonyi fiókjainál elhelyezve. Jelzálogkölcsönt Szlovenszkó

Ruszinszkó egyáltalán nem kapott. Községi kölcsön sem jutott SzTovensz- kónak.

holott e címen 58,548.558 K van kiadva és Ruszinszkóban csak Ungvárnak engedélyeztek közel 4 millió K-t. Az értékpapírokban való kihelyezésnél a történelmi országok 59.197.897 K-vaí szerepelnek, Szlovenszkó 16,628.730 K-val, de ebben is 14,412.480 K-t a Zeniská 'és Hypoteosná Banka papírjai tesznek ki és

csak 2,216.250 K jutott Pozsony város 6 százalékos kölcsönére.

Amint látjuk tehát, a két nagy bankon kívül még a szlovák bankoknál sem történt kihelyezés, nem is beszélve a még el nem nyelt egy-két magyar vagy német intézetről.

Ez olyan megrövidítés, melyet Szlovénunké és Ruezinszkó gazdasági élete soha többé nem les* képes behozni.

A kormánynak kötelessége lett volna a Központi Szociális Biztosítóra olyképpen hatni, hogy Szlovenszfcóba és Ruszinszkóba történő kihelyezéseivel szüntesse meg azt a képtelen állapotot, hogy egyes országrészek betétkamatlába között ily nagy különbség á!Ihasson fenn s ezzel emez országrészek ipara, kereskedelme és mezőgazdáé ága drágán termelővé, versenyképtelenné váljék és ennék folytán tönkremenjen. Ily irányban azonban semmi sem történt, sőt még a „testvér" szlovákok sem kaptak segítséget. Hogy mírajtubk, magyarokon, nem segítenek, bár a törvények szerint valahogy egyenjogú állampolgárok volnánk, azon már nem is csodálkozunk, hiszen hozzászoktunk ahhoz, hogy a magyar kérdést államférfi aiuk úgy a bel-, mint a külföldön olyfor- mán gondolnák elintézni, hogy itt a magyaroknak nagyon jó dolguk van és nem is tudnának maguknak ennél jobbat kívánni. Igaz,

hogy mi ennek a jó dolognak és megelégedettségnek osak ellenkezőjét érezzük, igaz, hogy az ilyen beszédeket már a külföldön sem hiszik el, ez azonban a nyilatkozókat sem rendszerük, sem kijelentéseik megváltoztatására rá nem hirja. Nos hát, az idő majd meg fogja őket változtatni!

Még tőkeerősebb területekre is, mint Szlovenszkó és Rusdnszkó, katasztrofális volna oly tőkéknek, mint amilyent * szociális biztosítás által felszívott összegek alkotnak, a gazdasági életből való kivonása, ezekre pedig halálos csapást jelent

s az eddig elkövetett hibák helyrehozására évtizedek sem lesznek elegendők. Felhívjuk1 tehát a kormányzatot és a leghatározottabban követeljük, hogy az összeroppanás felé haladó gazdaság! életünkben menteni igyekezzék azt, ami menthető, haladéktalanul változtassa meg e tőkék elhelyezését illető politikáját, adja meg Szlovenszkónak és Ruszinszkőnak azt, ami megilleti, sőt, ha szükséges, ezen felül is segítse® Tajta és adja meg nekünk magyaroknak ás a minket illetőket, mert eddig mindenkor csak a kormányhatalom sújtó, megsemmisi lésünket célzó akaratát, de soha jogaink elismerését és tiszteletben tartását nem láttuk.

A javaslatot neon fogadom el!

A vita utolsó napja

Prága, szeptember 21. Malypetr elnök ma délelőtt negyed tíz órakor nyitotta meg az ülést. A ház folytatta az unalmas vitát a szociális biztosítás reformijáról.

Schaefer német szociáldemokrata képviselő a német kormánypártoknak szemére veti, hogy a szociálpolitikai bizottság tárgyalása folyamán nem mertek felszólalni és csak a plénumban beszéltek és úgy tüntetik fel a dolgot, mint hogyha az ő érdemük lenne az, hogy a novella nem abban a formában fog törvényerőre emelkedni, ahogyan ezt Srámek mittiszterelnökhelyettes tervezte. Ez az állítás valótlan, mert csak a szocialista pártok és a szocialista munkásság erélyes közbelépése akadályozta meg Srámek tervét.

Maeek cseh szociáldemokrata képviselő ?züzbeezédében átlásd foglal az ellen, hogy a szociális biztosítási központ tőkéjének érté-, késitéséaél 4.5 százalékra emelje fel a kamatlábat, mert szerinte ez tolmagas.

La bar szlovák néppárti képviselő reflektálva az ellenzéki kifogásokra rámutat arra, hogy a 16 éven aluliakat azért kellett a biztosítás alól kivonni, mert ezt az ipari érdekek követelték meg. A legalsóbb osztályok biztosítási illetékeit le kellett szállítani, mert a többség 'belátta, hogy ezek tulmaga- sak. A háztartási alkalmazottak keiengyel járuléka ellen senkinek sem lehet kifogása | A javaslat ugyan nem teljes, de pártja mégis elfogadja és tiszta lelkiismerettel vállalja érte a felelősséget a szlovák munkásság előtt. A javaslatot megszavazza.

Sehmerda kommunista képviselő élesen birálja a javaslatot, Varra cseh iparospártt pedig a javaslat mellett foglal állást.

Prága, szeptember 21. A vitában részt vettek még Beeka szociáldemokrata, Elsíner, Landa-Stichová, Vobecka és Gáti kommunista képviselők, az utóbbi újból a huszli rendőrkapitány ellen szólalt föl a husztb" rrnyaí esettel kapcsolatban, továbbá Johauni- csehszlovák szociáldemokrata. Félsz óla lt még

Csűrik, a szociálpolitikai bizottság elnöke is, aki irijelentette, hogy

a tizenegyedik fizetési osztály a koalíció előzetes beleegyezése nélkül került bele a javaslatba.

Az eddigi jelek szerint arra lehet következtetni, hogy- szavazásra a késő esti: órákban kerül a .sor. A páriáméul folyosóján a szociális biztosítási központ igazgatói tanácskoztak a szocialista képviselőkkel és este hat óraikor a koalíciós nyolcas bizottság újból összeült, hogy véglegesen döntsön e fölmerült vitás kérdésben. Valószínű, hogy a vita berekesztése után a plenáris ülést egy-két órára felfüggesztik és döntés esetében kilenc óra tájban megkezdik a szavazást. Mindezek a tervek azonban bármely pillanatban meg is változhatnak.

MINNEHAHA

(„KACAGÓ VÍZ")

ME4SÉHY. Irtás Emi BiÖÜliEüG

(23)

A varázsló sátra olyan volt, mint a többieké, azzal a különbséggel, hogy egész csomó álatbőr borította vitorlavászmát. A bejárat felett szabad felület volt s ezen látni lehetett a lakó „pa-'wa-kun“-ját: a barna felhőt, hegyes szögekbe tört, sárga vonallal, amely kétségen .kívül a villámot akarta jelezni. Ezt a pa-wa-kun-é úgyszólván miniden sátorbejárat felett ott látta az ember s ha elsősorban a hit parancsára alkalmazták is, hogy a lakónak a felette őrködő természeti erő védelmét biztosítsa, a beavatottak számára egyúttal névtábla ifi volt.

A pa-wa-kun mellett a lakó éleiének nevezetesebb eseményei voltak a sátor falára rajzolva. Ezt azonban ezúttal odaakasztot! bőrök takarták el <? igy, sajnos, ismeretlenek maradt - - '•'őttem azok a nagy tettek, amelyeke! ' Mennydörgés életében elkövetett. va-kun-t azonban sohasem

takarják el. Ezt a titokzatos természeti erők tisztelete tiltja.

A rajz mellett a pa-wa-kun-Ta iki volt fűzve az orvosságos zsák, amely ferde rúdon lógott, himbálózva a friss, téli szögben.

Barna Mennydörgés bizonyára együtt űzi varázslói hivatását a felestégével, mert amikor a szokásos kiáltás után beléptem a sátm-ba, mind a ketten gyökereiket és füveket válogattak. A kiáltásra küllőmben alig volt szükség, meri a kutyatei«tőrség úgyis

bejelenteti.

A bét gyógymüvész körül a földön fii- vek gyökerek bevertek, melyek egyrésze éppen kis csomókba volt rakva és puha szarva sbőrbe csomagolva. A csomagokon

látható vörös, kék és sárga csikók jelezték a gyomorfájás és reuma vagy fejfájás ellen használandó füveket.

Köszöntésemet a két „kollega" meglehetősen barátságosan viszonozta. Felálltak, kezüket nyújtották, úgy hogy ezt az udvariasságot alig vártam tőlük.

Mielőtt miég megkezdtük a társalgást, keresztül kellett esnünk a szokásos füst- áldozaton. Részemről cigarettára gyújtottam, Barna Mennydörgés azonban különös formájú pipát hozott elő valamelyik zugból. A pipa valóságos műremek volt, amelynek elkészítése, megfelelő szerszámok hiányában, ugyancsak fáradságos munka lehetett. A pipa feje a vadcseresznyefa görbe ágából volt kivágva és kimiélyitve, a legérdekesebb azonban a' hosszú, egyetlen darab vörös homokkőiből faragott pipaszár volt, amelynek simára csiszolt spirális vonalai egészen a szopókáig futottak.

A pipába dohány és a vöröswfüzfa szántott bele került, amelyet Barna Mennydörgés két pliébdobozból vett elő és gondosan összekevert,

— Dead Body, akivel gyakran találkoztam Southeybeu, sokat beszélt nekem rólad — kezdtem meg a társalgást. —■ Te nagyon megtetszettél neki. Azt mondta, bölcs ember vagy, akitől sokat tanulnátok.

Többször szívott a pipájából, mielőtt feleletet adott.

— Honnan jöttél ide? — kérdezte végül.

— A. vizen túlról — feleltem.

— A te országodban szokásuk a varázslóiknak, hogy a titkukat minden*inek kiszolgál I a fisak ?

— Bizonyára — feleltem. — Mi segíteni alkarunk a betegeken. És ha valaki valamit felfedezett, éppen ezért elmondja a többieknek ie.

Ezt a felfogást, úgy látszott, semmiképpen sem érti.

— Akkor mi indiánok mások vagyunk. Megtartjuk titkainkat a magunk számára. A betegek jöjjenek hozzánk és ne menjenek máshoz.

Ismét sűrű füslfelhőket fújt ki.

— Hogy lehet valaki nálatok varázsló, ha nem tanítjátok meg a merier?égtekre? — kérdeztem.

— Tanulónak jön hozzánk és fizet ezért.

Tehát ez az! Már régen megér teltem,

hogy a vén gazember mire (céloz. Benyúltam a tárcámba, kivettem egy lizdollárost és át nyújtottam neki.

— Természetesen uem is vártam, hogy az ilyen bölcs ember, mint te, ingyen árulja el a titkait — magyaráztam neki. — Itt van ez kezdetnek. Még van nálam belőle több is.

Elvette a bankót és jól megnézte, mielőtt bőmadrágjlának zsebébe csúsztatta. Vi lágos volt elöltem, hogy közléseit a kapott összeg értékének arányában fogja megtenni. Az úgynevezett titkai tulajdoniképpen nem is érdekeltek, mert biztos voltam afelől, hogy ezek nagyobbrészt nem ns titkok számomra és ha véletlenül olyan füvekről lenne sző, amelyeket nem ismertem, bizonyára ismerek másokat, amelyeknek hatása nem áll az övéi mögött.

— Mit akarsz tudni? Kérdezz! — mondta ezután.

Elhatároztam, hogy osak annyit kérdezek tőle, aminek a (közlése tíz dollárral gazdagon meg van fizetve, miért nekem tulajdonképpen az volt a fontos, hogy jó lábon álljak vele. Legelőször is megkérdeztem tőle, hogyan tanulják meg a varázslók a mesterségüket.

Bár az indiánok reudiszeinint sztoikus hallgatásba merülnek — amely azonban nem lassú gondolkozásuk jele, hiszen gyűléseiken figyelemreméltó szónoki tehetséget mutatnak Barna Mennydörgést, a tíz dollár kedvező befolyása oda hangolta, hogy

meglehetősen összefüggően adta meg a választ. Elmondta, hogy a mesterség eltanulássa nem csupán a tanítónak és a tanítványnak a magánügye, hanem bizonyos felavatással jár.

Az indiánok varázsló-táncnak, vagy mi-ta-win-mek, azaz fkutyaüninepnek is nevezik ezt az avatást és rendszerint nyáron tartják meg, nagy, fákból és gályákból épített sátoriban., amelynek háromszög alakja van, két kijárással éís egy nyílással a tetőn, hogy a középen meggyujtott tűz füstje azon kiszállhasson.

Barna Mennydörgés, mikor felvilágosítása inak végéhez ért, nem tudott lemondani arról, hogy egy oldalvágást ne adjon azoknak a varázslóknak, aktív a kormányzattal szerződéses viszonyban álló indiánok körében élnek. Ezek felejtetni kezdik a régi, jó szokásokat és tanulóikat a kutya ünnep forma tiltása nélkül avatjiáflc fel.

— Én vagyok az országban a legjobb varázsló — magyarázta nyomat ékkai. — Ismerem a föld és az ég titkait és védőszelle- mem olyan dolgokra tanított, amiuőkot 'senki sem tud.

— Tudom, hogy nagy varázsló vagy — bólintottam elismeréssel. — Éppen ezért csodálkozom, hogy még miimdig használod az álarcot és a kereplőt. Ezeket a holmikat már a legtöbb varázsló eldobta és te sem tudsz meggyógyítani egyetlen beteget sem azzal, hogy a Fekete isten álarcával ijesztgeted vagy hogy a kereplővel lármát csinálsz.

— Nem tudok? kérdezte gúnyosam és bölcs megfontolással. — Mondd csak, nektek, a ti országotokban, csupán egy szerelek van az összes betegségekre?

— Bizonyára nemcsak egy.

— S ha ítíeg aikartok gyógyítani egy beteget, ugy-e. tudnotok kell, hogy milyen szert kivan a betegsége?

T>RA:gAlAÓAG^aRtnrRIiAI>