Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-21 / 216. (1843.) szám
6 1928 szeptember £1, péntek. A magyar evangélikus leányegyesületek első konferenciája Rimaszombatban evangélikus templomot zsúfolásig megtöltötte a közönség. Az egész konferencia a nemesvonalu egyetértés jegyében folyt le és tisztázta a leányegyesületek számos kérdését és irányelveit. A rendezés, megszervezés nehéz munkája a rimaszombati leánykor érdeme, amely Gyürky Anna elnöknővel és Baráth Károly lelkésszel szerzett magának hervadhatatlan érdemeket a szolvenszkói magyar evangélikus mozgalmak történetében jelentős megmozdulásnál. Dicséret illeti Rimaszombat város családait, amelyek önzetlenül látták el a konferencia résztvevőit. Yrjö Atmgren, a finn tanár csendes beszélgetése finnekről, észtekről Az aktuális finnek, észtek dicsérete — Földrajz, történelem, műveltség - A Kalevala és Nurmi — A P. M. H, munkatársától — Rimaszombat, szeptember 20. (Tudósítónk távirati jelentése.) Szlovenszkó magyar evangélikus leányegyesületeinek első országos konferenciája tegnap délelőtt kezdődött meg Rimaszombatban az evangélikus templomban. A konferenciát a Magyar Evangélikus Szövetség tavalyi kassai gyűlésének határozata folytán rendezték meg népes részvétellel. A megjelent notabilitások soraiban ott láttuk a törvényhozók közül Szent-Ivány | József nemzetgyűlési képviselőt, a magyar nemzeti párt vezérét, Törköly József dr. szenátort, a magyar nemzeti párt országos elnökét, ezenkívül Szilassy Bélánét, a magyar nőmozgalmak vezérét s az evangélikus leány- j körök elnökét, megjelent Szilassy Béla dr., a magyar nemzeti párt országos adm. elnö- ' ke, református főgondnok és számos evangélikus lelkész. A református egyház képviseletében Pálóczi-Czinke István püspök, Lukács Géza nyug. főispán, világi főgondnok jelentek meg. A konferenciát Szkalos Emil rozsnyói lelkész nyitotta meg, aki a szövetség névében üdvözölte a megjelenteket és n leánykörök szövetségének megalakulását határozatilag kimondta. A konferencia ezután dr. Szilassy Bélánét elnökké' Gyürky Pál főesperest és Bándy Endre lévai esperest diszelnöknek választotta meg. A diszelnökök köszöneté után Szilassy Béláné mondott magasanszárnyaló beszédet. Szilassyné a leánymunka fontosságáról, a beírnissziós munkáról, az igazi női hivatásról mondott megszívlelendő szavakat. beszéde végén a leányköröket eredményes munkára buzdítja. Az elnöknőnek beszéde, akit már megválasztásakor melegen ünnepeltek, mély hatást váltott ki a konferencia tagjaiban. Beszédét teljes terjedelmében lapunk egyik legközelebbi számában módunkban lesz közölni. Egyed Aladár sajógömöri lelkész, a magyar nemzeti párt kulturrefereu- se, leszögezte azokat az. irányelveket, amelyek a leánykörök működésének nemzeti hivatását biztosíthatják. Baráth Károly a vendégfogadó egyház nevében üdvözli a megjelenteket. Ezután Stadtrucker Gyula duna- szerdahelyi lelkész- irásmagyarázata következett. Fábry Viktor eperjesi lelkész „Hiszek Jézusban*1 címmel frenetikus hatást elért előadást tartott. Jézus életéből vett közvetlen példázatokkal bizonyította, hogy a hit nem az értelem, hanem az érzelem dolga. A mély hatást gyakorolt előadás után a leánykörök tartották meg beszámolóikat. Gyürky Anna a rimaszombati munkáról, özv. Wolff Józsefné a losonci, Kenéz Lily az eperjesi, Schmidt Isbvánné a rozsnyói, Peiry Margit a kassai, Galló Irén a várgedei, Fizély Lenke a lévai leánykörök működéséről számolt be. Viktor Erzsébet a lelki élet fejlődéséről tartott értékes előadást. A krisztusi elvek alapján történő jellemnevelésről beszélt. A kongresszust ezután ebédszünetre félbeszakították, majd délután folytatták. Fizély Lenke, az evangélikus leánykörök feladatairól tartott értekezést, amelyet úgy a lelkészek, mint a résztvevő leánykori képviselők részéről élénk vita követett. A vita folyamán számos kérdés tisztázódott. Baráth Károly várgedei lelkész a leánykörök megszervezésének munkájáról szólott t határozati javaslatot nyújtott be a feladatokról és irányelvekről, amelyeket megtárgyalás után az evangélikus szövetség szerdai ülésére nyújtanak be. Eszerint a leánykörökből alakuló szövetség a Ma,nyár Evangélikus Szövetség szakosztályát képezi s vezetői a leánykörök mindenkori elnöknői lesznek. A határozat elfogadása után a rimaszombati leánykor apró gyermekekkel rövid vasárnapi iskolát mutatott be. Este hat órakor vallásos ünnepély és istentisztelet volt, amelyen Szkalos Emil prédikált. Bayer Margit szólót énekelt, a leánykörök munkájáról pedig ifj. Jánossy Lajos komáromi lelkész értekezett. Egyed Aladár orgonaszóiét játszott, majd Baráth Károly „Tüz- oszlopok“ cimü versét Gaál Edit szavalta el nagy hatással. A leánykör karénekével végződött a templomi ünnepély, amikoris az Siessem előfizetni a SC€*p®$ Hét r® Tátralomnic. szeptember. Yrjö Almgren. a helsinkii tanár a Palace- j szálló előtt ül, a terraszon és az őszbehajló szepesi síkot nézi. Minden hely el van foglalva, még kövér családanyák és apacsinges családapák terülnek el a heverőszékekben, a Késmárki-csúcs fölött libeg egyetlen felhőfoszlány s a vízesések felé nagy csapat turista igyekszik, roppant zajjal. Szudéta-németek és már itt kezdik s gitárpengetést. Yrjö Almgren most tért vissza sétájáról: a bobpályát volt megnézni, igaz, hogy nem sokat lát rajta így ősz felé még. — Fenyő, fenyő, akárcsak nálunk Finnországban, — mosolyog boldogan a faóriásokra, — csak azért nálunk tudjisten, más mégis az erdők rendszere, más a fák hangulata. A Tátra, minden hegyóriásának dacára, kedélyes és verőfényes. Mifelénk a vidék komorabb, rejtelmesebb, hidegebb. A Tátrában itt-ott néfhány tengerszem: nálunk ezernyi tó, láp, zuhanó hegyi folyó. Elmosolyodik. — Mi vagyunk az Ezer Tó Országa. Yrjö Almgren, mint minden kis és félreértett nemzet fia szenvedélyes propagálója hazájának. Magukra gondolok, magyarokra, akik hosz- szu évtizedek óta igyekszünk eloszlatni mindazokat a félreértéseket és balhiedelmeket, amik ilyen szavak körül forognak: esikós. gulyás, puszta, fokos, tokaji, csáudás. Yrjö Almgren is magyaráz, előad, félreértéseket oszt: Magyar—finn: egy sors; mintha megannyi Európába szakadt tagja a két nemzetnek, egyszersmind kultur-attaséja is volna nemzetének. — Bennünket finneket két dolog tett hireBsé, — mondja, — először a Kalevala, a nagy nemzeti éposz, mely az európai népek époszai közül legtovább s legtisztább módon maradt fönn, azután pedig a finn sport, persze elsősorban is a stopperórás Nurmi, a csodafutő. így megvan minden garanciánk arra, hogy a testi és lelki kultúra tényezői, érdeklődői önkéntelenül is felénk forduljanak. A Kalevalát, Lönnrot illés gyűjtötte össze tiz év alatt a múlt század negyvenes éveiben. Nurmit meg Ritolát az utolsó évek, Páris, az olympiász dobták föl s fedezték fel hírességnek és a világ ujjong belé. * A mosoly az irodalomtörténet tanárának mosolya: — Nurmit ismeri minden utcagyerek. A Kalevalával már nehezebben menne a dolog. De azért mindkettőre büszkék vagyunk. Most elhallgat, belefogódzik a párkányba. — Körülbelül ez Finnország: minden, ami a Kalevala és Nurmi között van. A két végső pontot ismeri mindenki. Ami belül lüktet, * kettő között, ami kitölti a testi és szellemi kultúrának ezt a mérhetetlenül bő helyét: arról kevesen tudnak. az már nem érdekes, úgy tartják. Ezer tő, Kalevala, Nurmi... Csak ennyi az egész? ... — Engedje meg, hogy megpróbáljam kitölteni ezt a hézagot! Gondolja el, hogy a katedrán ülök és prelegálok önnek, fejezetenkint, szakszerűen. Apró norvég pipára gyújt, gyorsan kerít egy üres széket magának és szétterpeszti a két ujját: — Két testvére él északon a magyarnak: a finn meg az észt. Müveit nép mindakettő. A nagy népvándorlásban szakadtak oda, rokon két törzs s megtelepedtek. Az észtek: a baltok meg a gólok földjén maradtak, a finnek északabbra vonultak s lassan nyomták föl a lappokat a helyükről. Az erősebb jogán. Ezekután alig hallani valamit sokáig a finnről, észtről. Békés emberek voltak, maguknak éltek. Nagy függetlenségben soha sem élt a finn, sem az észt: a balti urak egymást váltogatták az uraskodásban s mindig az erősebb ült trónt a tartományokon: német, dán, svéd, orosz következett szép egymásutánban a finn, az észt fölé s micsoda vitalitás, micsoda szívósság kellett ahoz, hogy önálló kultúráját, nyelvét mégis megtarthatta a kév nép olyannyira, hogy most, mikor annyi évszázad utón elkövetkezett a két népre hasznos békeszerződés, szinte zökkenés nélkül alkotott önálló államformát, az észt is, a finn is. Mindig elnyomott népek voltak. Egyedül irodalmuk, sőt, hogy precízebb legyek: szájhagyományokon fennmaradt költészetük tartotta össze a nemzeti érzést. Hisz sem a finn népnek,- sem az észtnek nincs olyan viharos, évszázadokon át híressé vált története, mint például Európa dlzsönjeiének a Duna mentén, vagy a Földközi tenger partján. A finnek története egyszersmind a svédek, oroszok története. Igaz, voltak szívós és vitéz harcaik sok északi háborúban. De inkább kereskedtek, fát irtottak és nem is annyira az ember ellen kellett küzdeniök, mint inkább a mostoha természet ellen. Az észtek a történelemben nem játszottak szerepet egyáltalán. Fölöttük a balti bárók, a német, orosz, svéd urak ültek: az észt nép soha nem számított önálló néon k, ő volt Európa legkésőbb felszabadított jobbágva. Észt ur, észt fajú nemes nem volt soha. ők voltak a paraszt, az igavonó, a földszagu nép. Micsoda nagy viharzásnak kellett következnie, hogy annyi évszázad után önállóan állhatott talpra, hogy nemzeti államot alkothatott demokratikus módon, anélkül hogy századokon át csak egvet- len-egyszer lett volna alkalma önállóan intézni sorsát. A faji erő kiütközik belőle most is 8 az alig megye-nagyságú Észtország évek óta áll, évek óta küzd, holott külön hivatás is terhesült nyakába: ütköző államnak teremtették Európa urai. — Tavak, — folytatja később, — ezernyi tó, láp, folyó. Mennyi meséje van róla az északi népnek! Ismeri a norvég meséket? Sokszor hasonlatos a mienk is. A népmesékben látszik meg, mennyire determinálja egy népnek kultúráját az éghajlat s a geográfiai elhelyeződés ... Tavak... A Saimaa-tó például. Száz más tóval van összekapcsolva csatornákkal. Gőzhajó jár rajtuk, kétszáz kilométerre is behatolhat igy az ország belsejébe. S fönt, az ország északi részén a tundrák, a fehér lápok, a rénszarvas = zuzmók! Hozzon geológust, aki nem rohan szenvedélyesen neki őskori kőzeteinek, aki nem kalapálja sorra a morénákat, hozzon zoológust, aki nem kiváncsi azonnal a rénszarvasra, hozzon növény- búvárt, akit nem lepnek meg a különleges füvek, a rengeteg fajú fenyő s a végnélküli nyír: két szeretett fája a finn embernek...! — De önt talán inkább maga a nép érdekli? Nos, elárulhatom, hogy a nagy finn törzs két alfajra oszlik, a nyugati hamei fajra s a keleti kar- jalaira. Eltérnek egymástól testben, lélekben. A nyugatiak zömökek, hallgatagok, nehézkesek, szőkék, babonásak, kemények, szívósak. A keletiek karcsulábuak, erős, barna hajúak, nyíltabbak, szngvinikusabbak, dierültebbek. Mindenfélével kell foglalkozniok, amit a szűkös föld nyújt, hiszen csak 36 százaléka Finnországnak művelhető föld. a többi mocsár, tó és erdő. A finn ember ősi foglalkozása ma is a halászat, vadászat. Sok vad elejtésében még ma is ősi formát követ. — Erdőgazdasága nagy és kiterjedt az országnak. Tulnyomólag feuyő és nyír uralkodik Finn földön. Állattenyésztése nagyon fejlett, tehenük, lovuk kicsiny és szívós. Északon rénszarvas a háziállat. Legnagyobb nehézséget talál a földmivelő munkás, hisz októbertől-áprilisig vastag hó takar mindent. Búza alig érik meg délen is. Főgabonánk tehát a rozs. A földet tavaszkor négyszer szántják s legtöbbször félig éretten kell learatni a gabonát s fütött csűrökben érlelik tovább. Heroikus küzdelem a mostoha földdel. Mi ehez képest az önök dús, kövér rónája!? — Az igazi életet tehát a hosszú téli idők alatt találjuk a házakban. A húsz óráig tartó téli sötétség alatt mindenki bevonul a házába s alig hihetne el valaki, milyen élénk lelki életet élnek ilyenkor, házimunka közben. — Ruházkodásukban tartották meg lsgke- vésbbé eredetiségüket. Túlsók volt az orosz és a svéd behatás. Az időív jele az is, hogy népszokásaidból alig nufradt meg valami. Lázas, európaivá vedlő élet mindenfelé. Rádió ós gramafon a tanyai házakban. Finnország lassan átvedlőben van a régi, patriarchális életből újjá, nemzetközivé. A világversenyben szívós akarattal igyekszik kivenni a részét. Az efchnológus számára azonban igen tanulságos: most jött el Finnország számára az a pillanat, amikor döntő a kérdés: meg tudja-e tartani faji jellegét a modern éleiben, idomítani tudja-e, avagy nem! — Az észtek élete sokban hasonlatos a finnekéhez. Hasonlít az észt faj a karjain) finn fajra. Mongol-tipusok ők is. Az évszázadokon ál elnyomott, kizsákmányolt nép benyomását teszik. Valami tompult fásultság ri le róluk, amit talán most fognak csak tudni levetkőzni. Finnek és észtek hasonlatosak abban, hogy a legszegényebb tanyai lakás mellett is van egy külön gőzfürdő, minden család számára, ez higiénikus érzéküket bizonyítja. Poézisiik mély, s bár Int evangélikusok, mégis erősen hajlanak a babonára. A mM- gyarokra úgy néznek, mint a nyugatra szakadt, gazdag és előkelő rokonra. Szaporán és élénken beszél Yrjö Almgren. Pipája kialudt a nagy magyarázatban. Legyint — Perszen, nem szabad azt gondolni, hogy a finn, vagy az észt nemzeti függetlenség kivívása türelmetlenséggel jár más népekkel szemben. A finn nagyon sokat köszönhet a svéd kultúrának és igy Finnországban a svéd nyelv egyenrangú a finnel. Hogy pedig a nemzeti kisebbségeknek micsoda széleskörű egyenlő-érvényű jogokat biztosíthat egy állam, arra éppen a kis Észtország a példa. Megelégedetten néz szét Felcsillan a szeme: — S a kultúránk! A nagyszerű aportről ráterelődött Európa szeme a két kis országra. S észre kellett vennie, hogy kultúránk ie van- Fejlett, erős. Kulturegyletek, tudományos társaságok, népkönyvtárak, továbbképző iskolák, népegyetemek, oktatási körök, főiskolák: modernek, célszerűek, szociálisak. Finnországban 9300 népiskola van, Észtországban 1400. íróink legjaváról szóljak? Lönnrot Illés, Juani Aiho, Lixmaukoski nevét minden európai ismeri. A Petőfi-fordltő Mamáén Ottót, az önöknél ifi ismert. Sátálá Amilt említsem? Egy pár név, akik nálunk már sokat jelentenek: Eino Leino, Larin Ky&stí. Az észtek nemzeti éposza a Kalevipeg, ez ellentétben a főkép mitikus Kalevalával, iőkép históriai alappal biró néphagyományt tartalmaz. A* észteknek is vannak ma már kitűnő Íróik. — Művészetről beszéljek? Hi«z saját szemével láthatta Akseli Gálién Kallela pompás képeit Budapesten s talán személyesen is ismeri szobrászművészünket, Lüpola Yrjöt? S mennyi rengeteg van még, akik külföldön tanultak s hozták haza művészetük virágát Finnországba, Észtországba. Zenénk régi, népi hagyományokon alapuló ősi zene. Sok híres zeneszerzőnk v*n. Kaja- nus Róbertról éppúgy tud minden zenekedvelő, mint interpretálőinkről: Pia Rávenne, szegény Helge Lindberg nevét ismeri, ugyebár, és Síbe- linsét, a hegedűművészét? önöknek hegedű, cimbalom a nemzeti hangszerük. Nekünk a kantele, ez a háromszögletű rezanáns-saekrény. Yrjö Almgren, a tanár, helsinkii vendég, sző- kehaju, mosolygó férfi, előredől a korlátra s ujjaival huncutul vibrál a levegőben. Mintha a kantelét pengetné. És dúdolja hozzá a finn nemzeti himnuszt: Oi maarame. Snorni. synnyinman! Sói sana knltaine* .. ! Szombathy Viktor. Legújabb közgazdasági hírek Németország eladósodása. Érdekes kimutatás készült Németország külföldi kölcsönétről, amelyeknek névértéke 1924 óta meghaladja a 6.4 milliárd márkát. A kölcsönök tiszta hozadéka a kifizetési árfolyamok alapján már csak 5.8 milliárd márka és ennek 67.2 százaléka Amerikában talált élhelyezés!. A legtöbb kölcsönt az ipari vállalatok vették igénybe, az egész kölcsönösszeg 22 százalékéi, azután a hitelintézetek következnek 18 százalékkal, mig a közhasznú vállalatok és a birodalom részesedése 15—15, a különböző országoké pedig 10 százalék. A kölcsönszolgálat tőke visszafizetésével együtt a következő 2Ő év alatt 12 milliárdjába fog kerülni Németországnak. Nemzetközi gazdasági konferencia Prágában. Eddig a konferencián való részvételüket a következők jelentették be: Csehszlovákia részéről Thomas Bata és Hugó Gráf dr., Magyarország részéről Szterényi József báró és Hantos Elemér dr., Ausztriából Ludwig Mises tanár, Lengyelországból Badior Márkus. A többi jelentkező névsorát későbbi időpontban közöljük. A siloven’Sjdiói bortermelés. Kassáról jelentik: Szlovenszkó és Ruszinszkó bortermelői az idei termést nem ítélik meg nagyon kedvezően. Utalnak arra, hogy a tavaszi becslések túl optimisztikusak voltak és hogy a szőlő kvalitása nem olyan jó, mint ahogy várták. A régi borok ára Ruszinszkón 500, Szlovén szkon 600 korona körül mozog. Nyáron a sörfogyasztás emelkedett, mig a borfogyasztás csökkent. A termelés fejlődését illetőleg az érdekelt körök nem nagyon optimisztiku- sak. A francia származási bizonyitránykéuyszer enyhítése. A francia kereskedelemügyi miniszternek egyik legutóbbi rendelete a Franciaországba szállított áruk legtiagydbb részét mentesítette a származás igazolásának kötelezettsége alól és igy ezentúl a Franciaországba szállított áruk legnagyobb részét nem kell származási bizonyitványnak kisérni. Továbbra is származási bizonyítvánnyal kell ellátni több tengerentúli államból és gyarmatról származó árun kívül a következő árukat: marhák (bestiaux) és lovak, a vadászati tilalom idején szállított vadkouzervek, természetes ásványvizek, szárított füge, nyers vasöntvény, exotikus magvakból Európában gyártott szilárd növényolajok. Európából származó állati nyers csont és csontliszt, élő galambok, a halászati ti latom idején szállított friss medencei és tavi halak, Európából importált újból gombolyított és tisztított grégé- selyem, kézzel csomózott vagy kötözött szőnyegek. különböző selyem-, félselyem- és mü- selyem-szövetek végű] sózott és füstöli sér- téslius, a néni üzleti célból küldött kis menynyi eégek kivételével. w
