Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-21 / 216. (1843.) szám

4

1928 Meptember M, pémtofc

Öregek és fiatalok

Tárnék Gyula urnák és a losonci rét, theológia hallgatóinak

Ezzel az értékes hoazászélással befejezzük a kérdésről meginditett anké- tnmkat, amely a hozzászólások tanúsága

szerint közönségümk legszélesebb rétegeiben váltott ki érdeklődést.

Kedves fiatal barátaim! Valódi élvezettel és lelki' gyönyörűséggel olvastam Tárnok Gyula urnák a P. M. H. szeptember 15-iki számában: „Öregek és fiatalok" jelzésű cikkét s indíttatva érzem magamat arra, hogy a losonci teológusoknak a következőket hozzam megsz.ivlelésüi becses tudomásukra:

A maga teljességében helyesnek, jónak, | anyaszentegyház-uuk építésére jótékony befolyásúnak tartom és ösraerem el mindazon! gondolatokat, eszméket és módokat, amiket aj cikk írója a losonci 'teológia ifjuságának.gondo- J tata és irányzataként lelki szemeink elé tár.1 Ezzel aztán be is fejezhetném hozzátok irá-| nyílott eme soraimat, ha szükségesnek nem! tartanám becses figyelmeteket felhívni né- j mely körülményekre, amelyek általatok jövőbeli működésiek keretében feltétlenül szem előtt tartandók, hogy —- amin egy percre sem kételkedem — nemzetünk ifjúságának, szívben, lélekben és érzetemben való egybeol- j vasztásán és nem felbontásán akartok működni.

Korunkban szálló igévé váll a gondolat,! hogy nemzetünk erejét a falvak népességében ! kell keresni s a falvak lakosságát kell kultu- rával ellátni, ha fajunkat s nemzeti érzületeinket feníartani kivan juk.

Elismerem ezen felfogás helyességét, ment mindnyájan tudjuk, hogy az úgynevezett középosztály elpusztulása után sem a kereskedő-, sem az iparososztály nem volt képes az elődök nemzetfen tartó szerepét átvenni és mivel a nemzet zömét tényleg a falusi kisgazdaosztályban találjuk meg, ezen osztály tagjait kell képessé tenni a nemzetfeutartó feladatok elvégzésére.

.Ámde az ezirányu munkásságnak komolynak, öntudatosnak, igaznak, tehát teljesen elfogadhatónak kell lennie és nem szabad az érzékenység érintése által másokban fájó érzelmeket, kelteni; kerülni kell azt, hogy a célbavett mozgalom bárkit is elkedvetlenítsen. esetleg disszonáns cselekmények elkövetésére izgasson.

Meg kell tehát adni a falu népének mindazt, ami az övé, de nem engedhető meg a volt középosztály nemzetfentartó ténykedésének lekicsinylése; nem különösen a volt közép- osztálynak oly ferde világításban való bemutatása, mintha azon osztály a földműves — mondjuk paraszt — osztályt nem méltányolta, sőt lenézte s megvetette, a „paraszt" kifejezést megkisebbitőnek, avagy megszégyenítőnek tartotta volna. Ez a beállítás igazán téves és csak azt eredményezheti, hogy a két osztály között a megértést és összeolvadást lehetetlenné tegye, öreg ember létemre a köz- ügyekbe?! történt foglalatoskodásom közben,; sajnos, sokszor tapasztaltam, hogy a paraszti | osztályból „úrrá" fel cserepeden egyén gőgö-1 sebben viselkedett volt osztálysorsosaival j szemben, mint az évszázadokon át vezetésre! hivatott nemesi osztály leszármazol.

Nagy eredménynek tekintem a világi if-! jóságnak a falu népe felé való megmozduló- j sáf, de éppen oly aggodalommal lesem an-| nak következményeit, mint aminő jó remény- j eégeket fűzhetek hozzá. Sokan talán megmo-j solyognak, de bár kacagjanak is felettem, kimondom, hogy ifjúságunk irányítása az: „Om-| nia cum Deo, nihil síné Eo“ szent elv szoros figyelembevételével kell, hogy történjék; tehát munkálkodásának fundamentuma a vallás és az erkölcs elpusztithallan sziklájára építtessék. Nem lehetek nyugodt, sőt kell, hogy az aggodalom uralkodjék egész valómou, amidőn olvasom, hogy a szlovenszkói magyar ifjúság oly Írókért rajong és olyakat tekint példányképekül. akiknek irodalmi működésében sem Isten-félelmet, sem vallásosságot, sem pedig erkölcsfejlesztő gondolatokat nem, hanem azoknak éppen ellenkezőjét találjuk.

Fiatal barátaim! Nektek, akik nemes élet- hivatástokul a papi pályát választottátok, nektek kell ezen irányzat ellen teljes erővel és fel végezettséggel harcolnotok, nektek kell a falu népét, a ti híveiteket az álapostolok erkölcstelen befolyásától megőrizni.

Az pedig, hogy a komáromi egyházmegyének a ti nyári működésetek nem nyerte meg a tetszését, benneteket egy pillanatra sem busitson meg. A most fennforgó életben az egyházmegye határozatát kiforrott meggyőződésből származónak azért lehet alig tekinteni, mert olvastuk, hogy a gyűlést vezető esperes — aki az első előterjesztő javaslatot tette ~ tárgyalás közben azzal a kijelentésem hagyta el elnöki székét, hogyha a közgyűlés az ő állásifoglalását magáévá nem teszi, annak konzekvenciáját magára nézve levonja. Ezt reparálhat.atlamil, helytelenül s egyházi !ag szokatlanul tette a különben tiszteletreméltó esperes ur, mert tudni való, hogy a nagyközönség a felszínen álló vezérférfiul egy tévedés, avagy helytelen állásfoglalás miatt nem. szokta elejteni, legkülönösebbem, ha a vezérfér fiú a konzekvenciák levonásának

A filmcsillag interjút ad

Sajtórecepcián Dolores dél Riónál, a „Feltámadás" elparentált

és feltámadt hősnőjénél

Prága, szeptember 20.

1.

Dolorcs dél Rio tagadhatatlanul egyike a hollywoodi meseország egyik legérdekesebb alakjainak. Villogószemü, feketehaju, barna- bőrű, mexikói szépség, ki különösen a „Feltámadás" című filmben lopta be magát a közönség kegyeibe. Sokáig nem hallottunk róla, amíg azután kábel érkezett az óceán túlsó partjáról, hogy a film e kedves művésznője útban van Európa felé, ahol menedzsere, Edwin Carawe ur társaságában meg fogja tekinteni ama ismeretlen országok fővárosait, mely országok népei már régen a hódolói táborába tartoznak. E kábelt rövidesen követte egy másik távirat, mely a fiatal hölgy hirtelen halálának hírét röpítette világgá. A bir százezernyi szivet dobbantott meg és talán ezernyi könnyet fakasztott egész Középerőpá- ban és kapcsolt részein, aová az élelmes és szentimentalizmusra számitó, de önmagában precízül kiszámított és cseppet sem szentimentális amerikai reklám adresszálta.

2.

Dolores dél Rio halálának híre ugyanis csak reklám volt., mely fölkeltette a kissé elszunnyadt érdeklődést a hollywoodi primadonna iránt, aki rövidesen ép bőrrel és némi festékkel az arcán szállt partra és állt a kamerák lencséi elé. A művésznő kötött marsrutával száguld végig az európai metropolisokon és tanulmányútja során Prágának pontosan huszonegy órát szentelt. Lapunk tegnapi megjelenésének idején még nem vc> itt s most, amikor e sorokat írjuk, már csomagolják is a rézveretii bőröndöket és mire e sorok nyomtatásban jelennek meg, a művésznő már egy országgal arrébb fog áradozni arról a szimpátiáról, mely őt az ország iránt áthatja.

3.

Dolores dél Rio tegnap késő este érkezett. Megfürdött, lefeküdt, aludt, felkelt, felvett egv vöröses szinü, fehér pettyes és aranypettyes háziruhát, nyakába korallsort akasztott, fiilibe korall-függőt aggatott s menedzsere karján, ajkán az egyes számú mosolyával (különben csak premiér plán részére használatos) bevonult a hotel fogadószalonjába, ahol harminc jelenlevő újságíró és három fotoriporter részére tolmács segítségével elmondta, mennyire el van ragadtatva a várostól és annak szépségeitől. Aztán elmondta életrajzi adatait és fölfedeztetésének romantikus történetét, amely igen megható volt, csak kár, hogy minden mozilátogató már legalább kétszer olvasta. A sajtó jelenlevő képviselői azonban szorgalmasan jegyezget- tek, hogy megóvják az interjú látszatát. Kedves volt, hogy a figyelmes rendezőség minden asztalkára tekintélyes mennyiségű cigarettát állíttatott., de még kedvesebb volt a művésznő ama kérése, hogy: ne tessék dohányozni!, A legkedvesebb azonban az volt, hogy noha j mindenki respektálta a kérést, a recepció végén mindössze egy gazdátlan cigarettát! tudtam felfedezni. . ,

4Dolores dél Rio szenvedélyes nemde-j faáuyzó, de mialatt a tolmács németre s azután csebre fordította a szavait, azzal szórakozott, hogy egyik gyufát a másik után lobbantotta lángra és játékos kedvvel nézte a tüzet. Rosszul tette, mert éjfekete szemének másfelé irányzott pillantásával bizony egyebet is lángralobbantott volna. Közben elgondolkozott. Talán azon törte a fejét, miféle tökéletlen nyelv lehet a német, ha az ő háromszavas mondatait csak terjedelmes körmondatokban tudják visszaadni. Kár. hogy nem ismerem a mexikói dialektust, mert szerettem volna visszafordítani a tolmács ékes dikcióit, legalább lett volna egyéb szórakozása is. mint a gyufagynjtogatás.

5.

Dolorcs dél Rio sajtórocepciójúu legjobban Edwin Carawe ur tetszett, nekem. Markánsvonásu, bajuszos félvérindián. Zsakettet, fehér mellényt és — ha nem tévedek — fehér kamásnit viselt. A recepció egész tartama alatt nem szólt egv szót sem, de minden mozdulata kimért és korrekt volt. Hátteret alkotott a film hercegnőjének.

6.

Dolores dél Rio innen Bécsbe s onnan Budapestre utazik, ahova vasárnap délután fog megérkezni.

T. L.

DOLORES DEL RIO

BjZBttSTjmnXIf.

olyan tán még akadt is, meghallgatni még igen, de meg is tenni, azt már nem.

Az elégedetlen erősen helyeselt.

— De te sem vagy kivétel — szóltam rá.

— De még te sem — így nekem a cinikus.

0°0

— Nézzétek gyerekek — kezdte megint a legokosabb köztünk — az még nem volna olyan nagy baj, hogy mi egypáran megmondjuk a törvényeket s mi magunk már nem egészen tartjuk be őket, az a baj, hogy a táborunk nem a törvényeket, de a törvénycsiná- lást tanulja el tőlünk s itt némi igaza van ennek a cikknek is.

— Némi igaza, az lehet — mondtam — mért ne. Mindenben van valami igazság. De mert egy kor csak tanult, azért a másik is csak tanuljon és a következő is mind, a végtelenségig? Hol lesznek akkor a tanítók, ha mindenki csak tanuló. Vannak korok, amelyek tömegesen lökik ki magukból az alkotó tehetségeket. Mért ne akarnának ezek tanítani, írni, vezetni. Csak mert épp nem ötvenévesek? Hát Petőfinek is inkább olvasni kellett volna huszonötéves korában, mint írni?

— Tanulás nélkül a tehetség se bontakozhat ki, Petőfi is tanult, még sokat Is — okoskodott az elégedetlen.

— Ez megint más. Igaz. De ha csak tanult volna? Mindig csak másoktól?

A cinikus megelégelte a dolgot:

— Ezek még kifejezni sem fudják jól magukat, szavakat használnak, amiknek más az értelmük, mint amit jelentenek, de hogy mi,

! azt nem tudják jobban körülírni, csak épp j azt mondják: más. Ezekről beszélni sem ér- ! demes.

— Csak erről érdemes beszélui: tessék j segíteni rajtuk: ez a mi kötelességünk, —

: mondtam.

Megint a legokosabb szólalt meg:

— Megmondom, hol a hiba. Ezek a gye- ! rekek mind világmegváltók akarnak lenni.

Egy nemzet egész fiatalsága ráadta magát a kultúrára, megint a kultúrára, mikor nem is annyira kultlura, de civilizáció kéne ennek a népnek. Igen, nem kultúra, de civilizáció. És ha idejében nem térnek jó útra és ezt nem látják be és nem fogják csinálni, akkor ők is kiáltó szó lesznek a pusztában, talán heroikus, de inkább és könnyebben tragikus j életek, ebből meg már igazán elég nálunk.

Ez komoly volt.

— Hát akkor le kell szerelni belőlük minden heorizmust? minden igazságvágyat, minden egyéni akaratot, minden küldetésérzést? az uj fiatalság történelmi felelősség- érzetének teremtő és gazdag erejét? — kérdeztem. — Hisz az rettenetes volna!

— Inkább semmit, mint félmunkát .. jelen

tette ki az elégedetlen.

— Szamárság az egész

— Soha, soha!

A filozófus csendesen és méltóságosan összefogta a szavak égfelé szálló pántlikáit s igy kötötte csokorba:

— Az életnek ezer útja van. Mind egy cél felé vezet. Mindennek meg van a maga rendeltetése, de egy ember nem csinálhat egyszerre kettőt. Párhuzamosan kell haladni, mindent kell csinálni, egyiket az, másikat amaz végezze el. Csak végezze, végezze, a legjobban, ahogy tudja.

0°0

Az jut. eszembe, hogy akkor még valakit kéne keresni. Még mindig kevesen vagyunk.

©któíier 1-én jelenik ü*en a

mr Képes Mét

9

Kuliura vagy civilizáció?

Mas GYÖHY DEZSŐ

Együtt ültünk és hol hallgattunk, hol beszélgettünk. A filozófus, a szemlélődő elégedetlen, a cinikus, meg én.

így üldögélünk, hol hallgatunk, hol vitatkozunk. már vagy kétezer esztendő óta, talán régebben is, nem számit egy pár ezres. A társaság még sokáig élni fog, ha mi meg is halunk. Az agórán, a fórumon, a táborokban és * céhek gyűlésén ugyanúgy hallgattak és ritkán haNgaüak meg, mint ma, amikor fekete mellett ülünk, vagy feketébe vágjuk magunkat, de nem fontos, holnapután más kornak és más apropókból megint csak ugyanazt beszéljük.

0°0

A körülöttünk élőknek is egész aktuális téma: a jövő forgott szóban. Ahányszor megszülettünk, mindig fölfedezzük, hogy ez milyen fontos és éredekes s még mindig azt hisszük, hogy nekünk kell megjavítani.

A cinikus meg is jegyezte rögtön:

— Csak az a furcsa, hogy sose akkor hiszik el, amit mondunk, amikor mondjuk. En- gem határozottan bosszant, hogy a szobraimnak jobban hisznek, mint nekem magamnak.

— Sose mondasz egészen igazat — szólt a szemlélődő elégedetlen — arait mondasz, mindig féligazság. Ha semmi igazság se volna benne, rögtön elhinnék. ,

Éreztem, hogy megint teoretiuks térre tévedtünk s az én kötelességem, hogy a mai élet közelgő aktutalitásainak érdekét védjem. Db ravaszul kellett csinálnom, hogy észre ne

vegyék, hogy én, a felhőjáró, akarom őket lerángatni a földre.

— Eh — mondtam — ne veszekedjetek, az egész élet csak álom.

A filozófus, aki köztünk mondva: magyar és semmiben sem szakadt el az élettől, észre vette a hibát, mint mindig s egy újságot húzott elő a zsebéből s ahogy szokta, se velünk, se ellenünk, objektív hangon olyasvalamit olvasott fő! a mai fiatal nemzedékről, ami mindnégyünket közelről érdekelt.

fegyvereivel is hadakozik. Én szivemből meg vagyok győződve, hogyha az esperes ur előzetesen nem jelenti ki az általa használt súlyos szavakat, egészen más lehetett volna a komáromi ref. egyházmegye határozata is.

Fel tehát ifjú barátaim a megkezdett helyes, de göröngyös, emellett azonban dicsőségteljes utón és vezércsillagotokat a nagy Calvin János jelszava: „Soli Deo glória" képezz'’'. amely nemes munkáitokra a sikert meg is fogja hozni.

Lukács Géza.

Arról volt benne szó, hogy az a mai fiata nemzedék milyen más, mint az előttejárt volt főleg azért, mert azok — igy mondta az iró - szorgalmasan tanultak és örültek, ba valam jó könyvhöz jutottak, ezek a mai fiatalok mej mind egyéniség, mind okosabb, mint más é: a saját verseiket adják ki.

A filozófus szavait idéztem:

— Ez időben küldettek és nem máskorra nem térhetnek vissza küldetésük teljesítést nélkül.

A ciinkus nevetett:

— Küldetés? Mi az?

A megidézett nem hagyta annyiban:

— Amit mondasz, az áll, de nem mindenkire. Ennek a fiatalságnak nem az a rendeltetése, hogy fanatikus legyen, itt a nagy hiba. Inkább dolgoznának.

— De a bitük csak jó? — vetettem közbe.

— Mindig ez a hit, mindig ezzel jöttök elő — szólt az elégedetlen — hisz azt sem tudják ezek, miben hisznek, mit akarnak.

— Nem áll, — ellenkezett a filozófus — legalábbis azt hiszik, hogy tudják, miben hisznek. A hiba ott van, hogy mind világmegváltó akar lenni. Ebből meg már éppen elég volt- Mindig és mindenkor ilyen embereket termelt ez a föld. Mind nagy törvényeket csinált, de senki sem akart a törvényeknek engedelmeskedni. Mind parancsolni akart, végrehajtani egv se. A gondolatok jók voltak, akárhogy is nevezték őket. a változó időben, csak nem akadt, aki meghallgatta volna, vagy