Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-20 / 215. (1842.) szám

^BXgAl-MAjEífeMtHlRLAR Ondolálás az „Orientben“ Mór m a ítény, iuogjy a verseny egy ikrávemdiégíllő ffiáiíkireeaaiboitit bdiyiiségieliíbein. fog lecja(|llainii, tmieg- njTigftatottt és teMltonittoltt. Egy .röpke rés öazltötriöB ftoatükailiájoíóvajl amna be eneduméniyne jiuitolbtaim, (hogy a íodinásaviansmy liniigrye átallt, vagy tmandljuík a mnü- eor rtorfa’Meáirta merni Hie«& sem gjxxnafiulUáls, sem nud- uigiráls, iseim d'íszk'OKZiveliiás, hogy a Iboxoliásróü me dis befcffléüá'eík. Isiién Hudljia, valami buta gylötngelség teá ibemnem, hogy nem eaenatiem a niagy pix>dukűiófca!t. Hűirmair (kátfóinajseliiainiaik rá a kdaetó katasztrófák ffleíhte- ibaséigieá honzoragnitraialk mimdietn alkial'oimimall. Kamiéi atz OiúenlWbeilli tadiióiazrv-eriseníjméil' m vollt a jő, hogy tiudltiaim, hogy dJttt a OiegfhevetseíWb vellfél- ikeidiés eomám sem kamillhet 'asiigolyMiönrárae a dohog, taglMjeíbíb egy-két íodrászraiaigyság mlilmibusEia BJulhlam- Ihiait űle, aiz dte csali sübővasnyi irmajgiassáiglbóíli... A itenem aijtaljálbara. a nemdeuak fogiadltiatk raöflélt ü'mniefp lábén, be ©Siti bálira készen, uruerdt a vetngetay Oninsújt rá itiiifikoisam. a szakma üínmietpe volt, cmieg iegiy kis hadik demons ti náció a mesterség miüívéBzetíbie haijilló llrányTa muelDletit. Ezt iktüilönibetn ríögböin meg teel- lelit énezmihe amm'alk, akii beliépiött a íköllnlilviz, szajp- pam és paosuílliSzajg gyöngéd íedtoői aM, anuiik süinüm íengedieatiefk a aiyilbof'lt át/kíiok daráim. Úgy biH&em, vidiékii tánriskollákiuiaik, meg a tardóíliotsn'Sk ölltlözíő- g ének illeket ilyen szaga ... A 'tereim végiéin dioibogió, a dobogón egy lizaadibna pirult reaidieaő .jeftemitli a Uiazítellt. kozönségmiek, hogy » a Menseóy megíkezdíődiött és első szájmmiaik dir. Bu­dapesti bozmetiiibus ibamraiíiaJíja ujreaidiszarü hajfes- töiszerét, laimieilyiiik a iflötnö-tit, őszéé, éényltefen. bajait fliE peaic afllalbt gesabaayebaraéviá és sedyemiputaságuvó MáhhoEíaiHjia. A háttériben eaailalHl munkába veszik egy sovány rá 'Szomorú hölgy' öszes rá íénytiediem fejét. és ó ijöbb i asztalobaán béli külvárosi sziiVbíipmó dús fürilljshr,e Ibiodioíii’.iatniaik vidhuffliámoil. A MiiZbuliiám hauiuar elkészül, a fiialllalleimiber egy kis ailMiiálió hunyörgássad beliemé® a ibükörbe, a tenyerie széléviel öüiiciailt mregimiéüyii'bi a buflllláimioíkiait, a bét vállMt ha- nyagiul 'eftenesz,'!! rá amikor a rendező dldiaíliára végig­viszi a mézöik közötti a Seyief, érezni lehelt, hogy' most legalább 'is egy Ralimon Novawónak kéipaedii imagát. Ebbier niég miinics semmi, az digaz'i versem/ybam- guláit ábkor Bcszd'ödliik, mlijíaor a 'közönség egy íél- óiiás 'fészkelöd'és, aé-a rá kiáiliiiHás-ibámniillás utón odiaipálúant a dobogóra, ahol eillkeseitedieltlt flíiüadieiliém folyik be öszrá hölgy foaya. jóbanmond'via <m Ujjnend- szénii hajjtíestiosaeT érdekóbeo. A hölgy, a mjödiell tfáraditiaa rá her'odtiarn. ülik a helyén, a íjoeitirrázei fölött csak derékig 'remdedibezhetetit. miért amnain feljebb a pesti kozméíiiibus segiédlje vette ált a® ural­mat, gyónva, fráülve, anoeva, festlvie, gőzölve azt a fejjet, amit a modieCIl öntfieMldozóan a 'tudomány rá n kozmetika szolgálaítába haijtoittt. A modieim em- bertkinoás összes fázisain óitiveirgödive. miodieilünk geszftetnyeíbainnián, de féláijulfiam a dömbőbe Joenül, amökiar 4te QöörüOivezdbráre itbélitetttvém, Mnusok rá eaabmaJbeliiek fráükkeű rá kézzel monlbván mietoi a maiegfiiábaítikiitt fírizujótnalk, eöldtömJttik a legnijalblb haíj- fetsbösBer sikerét. A hölgy, tmlimít anomdibam: gesztem oy^ebaimóm álja a harcot rá a jelenése végén meg- tépetiben, borzasam, riadtan edtttüniiik, mtiint egy le­pergett nvüsorszám. 'Ami idáig 'börtémtt azonban, anég gyengébb igé­nyű lemíbereikneik sem 'élég. az liigiazi meStierverseny, a nyílt harc alklkor feffliődik ki, miikor 'Mhirdetik a fi'iizuira'V'eirfeeny kezdetét. A lomha hangulat egjr- szenre feltfrissill, iktiis, pisze, küihváirosi leányok vi- diiogva iforgolódmaik a pBosuliltelhciben rá a (buibiltri- zrara modeljei .bomoilyl-odva ültnek a iK>iniéitbe.-*aez- talikálb leOé. iftiengeibeg leány vau itt. LegnBigyöbbrészt bak- fisok. feiicsi, üde, tküil'Vó'Posi iiparaatieáinytek, ennek a na'oe-aiaQi rom'rtbolíó praedeszlimiáliiMgávail a hanti- vais bőrük ás parázsló szemük mélyéiri, amtelvlik a huszadik leiszheudlő, vagy egy rövidke háaasélieit után péiiyhüdt'Jiié lioimhaisattjia a feszülő, fialbail forrná- jukal. iKíPivrá kiivéheíleil szőkéik, kedvesen tookeí'bék és a iábaitkiatt « fánéitskotak kecs- rá oain -saaibályai. szerint emelgeiíiik awemésközben. — A fiikuimiver- serny mode l'jei its belőlük télttiek Iki- és jó vollt nézni, hogy m/ilyein hiZtonsággaíI, ibudalos rafEiniéaiiávail ttiair- (totiíák á fejüket a ibükör 'előtt, hogy előkelő dfámá'k sem tudnák különben. A inremb en laráian megváltozik a hanguiait. A ímegíonrósu'ilt levegőben iáp.ró epiiiiiauszlángék iliit- bégtnek rá eüllővaieak csalttogniaik, minit vai’lami tkö- aépbcni. kimzókaimma rejibekém, iltt komioTltyam megy a verseny, izzadtt homíliokok és ideges arcrángások jelzik a mesterek Iküzdelmét, exiiiseteaciitálk küEdieil- ni'ét. konfeurr^tuseik küzdielmét, mert mogiy szó rá komoly eredimiény. ibóldoguhisok nagj' ilehebő&i'geilt hordta magában az, ha nnondiiuk Vörös Inén fod- rásznö. iBesztiercebányána vagy Mdlinár Jó>zisef Bo- regszászna viszi haza 'aE első diját. Valami nehe­zebb, komioliyaJbb küzdelem ea m apró vasIMndizsák- tkail. íkilcsfitt reniommiéna, vérre, életre mentő mértcő- zrá, niem Tart. pour 1 tanít öklöződirá, mnint. « 'box, aminél kezdetnél 'és a végénél kezet fognak biz el- ienteleik- iltt nincs barábsiáig, csaik valami foj'tobt, néma ösztön vibrál 0 bodonilbó iiijtaíkbam, az üzlet és éri-énytesiilrá érdiekében. Elnézem péíldiánl be eigyik fiatal fodrászt. iaM egy U)gyner\r'9Bétit „faaítiasiie“ bubitfriiiziuirá'vial haljOlő'dlilk, közbe-közbe pár lépést bájtnál 0 módéi! ellőtt, ösz- széhuzza a szemét, minit, szobrászok, vagy frátők szokták, úgy miéri, bírálja, becsüli hosszan, a hom­lokra futó huilílámoit. — Ez 0 fainltiaeiie fri.zuria nem ibeit'szik 'nekem, kilcöilt tótya, félioldialas rá minden huncuikáija BipnóHléiknean kidlOlgozOtt. 'Rendező megy el mietaöitteim. Micgkérdiem: — Mondlja kémeim, mii. 0 véleménye miimlt szak- embern'e/k, erről a frizuráról? H'amgt.a'l'.inrjl, 0 gesztus rá jitómiilk-a ifümlörs-égié­légi''mii. — És mi ölyar riagyirBémii bemmé, kérdem.' • ..A im.®igC'!dtáíi“ — mondta 'Ő rá ezt. íWfoe- letleo mrm füicGígadiri. iKözben llirJWUIk n perc, 9, zsűri bevenni! ifortr ooskodő amocíil, a modellek ami rá a hullámok meg-uwgneaaegtmeik be ízgadomjtól a ktiOmfléfieM alaJtt, agy kislány szeme káasribbón indul hiarabe a gyözeihamté>rt e fkfalább aaürittagakkal rá a céh gyöngyruihiáB, moleftit paibrónái páwáiaan, titesatiefiiébdb- kelő mieebeaiassszoniy gőggel végigle(jbe(nteik a ter­mien. A osüiriliagok noíbesaeáben imóir eldőlt ae első szám sikerév ujialbb modielflleik fészkeUŐdinek m asz­talkák eflíőtJt, kezdiődik a félhoseziu hajak aidjuisatá- lósa, nehezebb rá vállbozalboSaibb miegoíldiásakiát nyúj­tó feladat, ami különben a mieebenek ancán rá lát­szik, a féHlhoeszu hajjal arányiban, a® izgalom is megnőtt jó 'néhány fökkail. Nem bíróm tovább. A meztelenre vetkőzött ambíció, a vasoeattogás, izzadt homlokok rá re­megő orrcimpák a boxmeccsek vérszagát rá *alto mortálék settenkedő kataaztrőíált Juttatják eszem­be. A felforrósodott levegő szinte szikrát hány, a rendező éles hangon rá könyörtelenül kiáltja ki a hátralévő perceket. Nem, nem megy tovább, kitémolygok a teremből rá kinn, a bálra készülő­dő akácfás vendóglőudvarom rá kellett jönnöm, hogy a verseny mindig csak verseny, életre-halál- ra, győzelemre és pénzre menő, akár rúddal, ge­rellyel, ököllel, vagy sütővasSal le küzdenek érte. Sz. Nagy Mici. Dánia többmilliós, nagy nemzeti alapot létesít a rákbetegség leküzdésére Minden nyolcadik ember rákbetegségtől pusztul et Dániában Beszélgetés Fridtjoí Bang dr.-ral a híres dán rákspecialistával Kupenliága, szeptember közepe. A ráikihelégség az emiberi ségnek egyik ‘legszöírnytiíbb ellensége. Az orvoistmdamány sok mindenféle kórral, baeilussal megbirkó­zott már, de a rákkal nem bir, bár régóta hadat üzent neki. A kultuimilág degttudósább orvosai foglalkoztak vele mindmáig, szaka­datlanul tanul mányozták, egyet-mást meg is tudtak róla, de teljesen miég ki nem ismer­ték: gyógyították is nrtíftőfkéssel és besugár­zással, sőt még ma is csak ez a két lehető­ség van, de a legtöbb esetben hasztalannak bizonyult és bizonnyul továbbra is minden erőlködésük. Bátran elmondlh aljuk, hogy a tüdő vészen kívül ez a betegség szedi a leg­több áldozatot, Rendszerint az életük virág­korában és azon fül élő embereket támadja meg és hozzá olyan alattomosan, hogy az illetők csak akkor veszik észre, amikor már elhatalmasodott rajtuk. Érdekes még, hogy a jÓUépMlltak iránt különös előszeretetet tanusii. Mindben ország statisztikájában szomo­rúan koroisitatálhatjuk ennek a borzalmas be­tegségnek nagy elterjedetíségét, de talán minős az egész világon még egy olyan állam, amely e tekintetben ijesztőbb kiépet nyúj­tana, mint a kis í>ámia Itt évente átlag őtezeren pusztulnak el a lábbetegségtől, vagyis minden nyolcadik ember. Amilyen szépen és tartósan sikerült a tü,dŐ- vészt sarokba szorítana, olyan elemi erővel jutott előtérbe a rákbetegség amely ma már valóságos nemzeti csapásnak tekinthető ebiben az országban. Ahol nagy a veszély, ott. nagy próbára vannak téve az emberek. E betegség ily- arányu elhatalmasodásának tenmészétes kö- refkezni'éapteképen a dán orvosi kar is a legnagyobb erőfeszítéseket leszi annak fel­ismerésére és kiirtására. A rákkutató tudó­sok díszes társaságában a dán orvosok na­gyon előkelő helyet foglalnak el. A rnullt év­ben Nobeldijat-nyert, de azóta rákbetegség­ben elhunyt Fihiger tanár nyomábar. több lelkes fiatal tudós lépett, hogy folytaissa a nagy előd sikeres munkáját. A tudományos búvárkodás azonban magában véve. gyakor­lati eredmény ok nélkül nem sokat ér. A dián orvosok szövetsége ezért most a praktikusabb megoldás terére lépett. Egy többmilliós, nagy nemzeti alap meg­teremtését kezdeményezvén, ama ko­moly elhatározásának adta tanú jelét hogy minden szellemi és fizikai erejével összefog a rákbetegség leküzdésére. Bizonyosan a nagyszerű svéd példa lebegett a szeme előtt. A rákbetegség elleni küzde­lemben ma Svéd országnak áll a legtökélete­sebb apparátus és a legnagyobb anyagi esz­köz a rendelkezésé re, amióta nemes gesz­tussal V. Gusztáv király is a rákkutatás és gyógygyitás céljaira engedibe át a 70. születés­napja alkalmából neki nemzeti ajándékként adott 5 millió ko-ronát. A dán orvoeok pompás terve és meg­mozdulása a legszebb reményekkel kecseg­tet. Nemcsak a fokozottabb méretű laborató­riumi munka és * gyógyítás, hanem az egész társadalom lelkiismeretes és pontos felvilá­gosítása is a cél. Erről és hasonló dolgokról Fridtjof Bang dr. tanár, a ihires rák specialista a következő információkat volt szives adni. Mit ért el eddig a rákkutatás? — Ebben a pillanatban mindeneire lőtt, csak egy dologról lehet, szó, pénzről, pénzről és pénzről — kezdte a beszélgetést a dán tudós. Még hozzá nagy pénzösszegről, mert különböző jellegű, fontos feladatok várnak megoldásira. Legelőször dis a rákibetegek fo- kozaltabb ellátása és kezelése az, ami még sok kívánni valót hagy maga után. Mihelyt a kezelésük befejezést, nyer, a pácienseket elbocsátjuk a rádiumán omlásról és a kórhá­zakból, pedig még ápolásra és üdülésre szo­rulnának, hogy kissé megerősödjenek. Azután Dániának még intenzivebben és eredménye­sebben kellene részt vennie abban a tudo­mányos munkában, amely nemzetközi feladat és az egész emberiség javát célozza. Végül a meglevőnél több rádiumra volna szüksé­günk, bár igy sem paniaiszkodhatunk. — Milyen eredményekkel szolgált eddig a rákkutatás? — Az eddig elvégzett nagy munka egy­általán nem volt hiábavaló. Sok biztos isme­rettel és tudással gyarapodtunk, sok kétség­telen tényt, sikerült megáilapitamiink. csak még nem tudunk egységes, összefüggő képet alkotni az egészről De nem csoda, ha nehéz­ségeink vannak. Miért hiszen a rákkutatás a modern orvostudomány legnagyobb és leg­kényesebb problémája. Mondhatnám, minda­mellett szinte naipról-napra újabb és újabb megfigyeléseket teszünk; ezek együttvéve egy szép napon csak megadják « várva várit, végső eredményt, — Fertőzőképes a rákbetegség? — Nem. A bakiériumeliméletet elej­tettük. Teljesen alaptalan és felesleges dolog a fertőzéstől való félelem. Akik az orvosok közül még hisznek eblten, feltétlenül a kisebbséget alkotják — Ttehet elejét venni a rákbetegségnek ? —- Igen, bizonyos esetekben, amikor a rákbetegségnek olyan formái lépnek fel, amelyeket különlege'? kémiai preparátumok idéznek elő, mint pl. a kátrány, brikett stb. Néhány ilyesmivel dolgozó külföldi gyárban történteik is már intézkedések, hogy a imun- kásokat ne fenyegesse a rák megkapásának veszedelme. De ezek ispeciális esetek. Általában azonban nem igen lehet meg­akadályozni a. rákbetegség kitörését, mert a legtöbb ember későn megy bajá­val az Orvoshoz. Amiért is az általános felvilágosítás e beteg­ség tüneteit és természetét illetőleg nagyon sokat érne. Ezen ,a téren Franciaország vezet minden állaim előtt. Egy nagyszerű szervezet az egész országot. — hogy úgy mondjam — több ráJkkerületre osztja fel. ahol mindegyik­ben van legalább egy minden modern segé­deszközzel felszerelt állomás a rákbetegek kezelésére. Azonkívül nagy agitációs plaká­tok segítségével az egész ország lakosságát felvilágosítják a rákbetegség sziimptornáiról; ily módon elérik azt, hogy a betegek idejé­ben jelentkeznek, amikor meg lehet velük mit kezdeni. — Nem ijeszti el az embereket a veszély­nek élénk színekkel való ecseteié se? — Ezt a kérdést már sókan felvetették, de az én szerény véleményeim szerint ez a félelem, illetve ijedelem túlzott. Nemcsak hogy nem árt, sőt szükségszerű a teljes fél- világositáis. Tulajdonképpen a rákkal is úgy vagyunk, mint a tüdő vésszel vagy a nemii betegségekkel. Minél jobban ismeri valaki a következményeit, annál inkább óvja magát tőle. Vagy ba már megkapta, siet vele az orvoshoz. A n.agv tömegnek csak javára válik az alapos tájék őzt áfás. mert legalább idejé­ben felismeri -a baját és igv még jókor része­sülhet orvosi segélyben. Ezért, most célul tűz­tük ki azt is. hogy Dániában is nretkozd.'üik a komoly agitáció! és a nép felvilágositásált a rákbetegségről. — Hogyan gyógyítják a rákot? HR6 A Hag-kAvét úgy orvosi gyakorlatomban, mint családom körében gyakran előirtani. A leg­több esetben, ahol a közönséges babkávé nem ajánlható, a Hag-kávé igen jó szol­gálatokat tesz, szívesen vásárolják, mert arőwia tekintetében a babkávé felett álL Dr. J. Ab dér Halden, Altstetten (Zürich) — Vagy operatív beavatkozással, vagy rádium- és röntgeukezeléssol. Egész hatá­rozottan miegáMapitthatijuk, hogy az utóbbi évek folyamán az elektromos sugarakkal való gyógyítási mód mind nagyobb tért és al-’ ka Imazást nyert; sok páciens, akit azelőtt megoperáltak volna, gyógyult meg a rádium- sugaraiktól. Mi hát tulajdonképpen a rák ? — Minden társadalmi osztályban elő­fordulnak rákmegbetegedések? — Igen; a rák senkiire sincs tekintettel. Viszont aránylag csak az idősebb korban je­lentkezik, amikor a szervezet már nem valami nagy ellenálló erejű. — Mi tulajdonképpen a rák helyes meg­határozása? — Ez a betegiség teljesen különleges helyet foglal el a patológia körén belül. Rö­viden kifejezve, a lényeg a következő: a rák sejtelváltozás, egy ismeretlen természetű folyamat, aminek névén a szervezet saját sejtjei a szervezet ellenségeivé válnak, ame­lyek rombolnak, ahelyett hogy építenének. A betegség lefolyása egyének szerint nagyon különböző. Van, aki alig érzi meg; van, aki­nek iszonyú fájdalmakat, okoz. Ez utóbbinál az orvosnak mindenekelőtt árrá kell töre­kednie, hogy a páciens gyengeség! érzetén vegyen erőt. A ráfebefeg minidig feltétlenül gondos ápolásra szorul, még akkor i<s, ha annyira elhatalmasodott rajta a betegség, hogy gyógyíthatatlan. Dánia és a rákbetegség — A dán nép csakugyan, sokat szenved a rákbetegségtől ? — Igen; ez tagadhatatlan. Á staiti'sztikai kimutatások ezer int évente mintegy 5000 emberünk hal meg rákbetegségben, máis- szóval: minden nyolcadik. Ezt nem nézhet­jük tovább tétlenül. A tudományos kutatás­nak a gyakorlati eredményekkel kell páro­sulnia. Ezért mozdult meg motst orvosszövet- ségünik, hogy hatalmas nemzeti alap meg­teremt étiét kezdeményezze. — Hogyan gondolják megvalósíthatónak éri az eszmét? — Társadalmi adakozás és alapit ványofk segítségéivel. Van egy praktikus, kitűnő javaslatunk: mindenki adja oda évi jövedelmének ogr ezrelékét. Mivel ezidőszerint mintegy 3 milliárd korona a lakosság évi bevétele, könnyű kiszámítani, hogy ez az ezrelékes adomány 3 milliót jelen­tene erre a nagy, nemes célra. Ezt. minden megerőltetés nélkül kibírná társadalmunk. Ezenkívül több intézmény és alapítvány is támogatná a rákalapot. Elsősorban az élet­biztos itók. Nekik a legnagyobb érdekűk, hogy minél jobbam csökkenjen a halálozási arányszáim. — Milyen reményekkel néz az orvos- szövetség a jövő elé? — A lehető legjohbakkal. Annyi bizo­nyos, hogy szavunk nem marad pusztába ki­áltás. A dán nép jól tudja, hogy az élet. sok­szor nagy áldozatokat követel és nem két­lem, hogy miként eddig is minden hasonló esetben, ugv ezúttal te mindent elkövet a szén eszme miegvalósitása érdekében. Annál is inkább, mert ez a saját jól felfogott, érdeke. Mihelyt meglesz a rákalap, ujult erő­vel széliünk síkra az emberiség legnagyobb ellensége ellen. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a harc előbb-utóbb a nni győzelmünk­kel fog végződni! H. J. A ruha — Kérőn, készen van cs a ruha, amit idehoztam? — [fen, ki van tisztitr^-, 2.5 koronát kérek. Annái pénzem ni.nrs — inkább üí- hagyom a ruhám. — Dr ez legfeljebb 20 koronát ér. — Jól v^n, akkor még öt koronát ho:ok4 r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents