Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-20 / 215. (1842.) szám
<PRXGAI AáAGkAR-HTRLAP 19*8 meptamber *0, «*K»rt8k. ja és ed/utasitja Burián kommunista képviselő wa indítványát, hogy a beszédidő korlátlan legyen. Megkezdődik a vita Winier cseh Kzooiáldemokra/ba, exinmász- ter, a szociális biztosi tás megteremtője, volt m első szónok, aki beszéde elején tiltakozik az élen, hogy a házszabályok sérelmével tett itt jelentést a* költségvetési bizottság előadó ja, mert a bizottsági ülés érvénytelennek minősítendő. Ma játszódik le az utolsó jelenete annak a játéknak, amely az 1925. évi választásokkal ' kezdődött, amikor a konstruktív szocialista erő legyengült. A koalíció egyik szárnya azért erőszakolta ki a szociális biztosítás módosítását., hogy ezzel megbüntesse a szocialistákat azért, mert 1926-ban kiléptek a kormányból, a másik szárny viszont, éppen ezt a körülményt használta ki arra, hogy a burzsoázia hatalmába kerítse az óriási szociális szervezetet. Ezután részletesen kritizálja a javaslatot. Kiemeli azt, hogy a többség mennyi engedményt volt kénytelen adni. A javaslat parlamenti tárgyalása megmutatta, hegy a többség nem negligálhatja a kisebbséget. A lakosság egyes rétegei fölött nem lehet kormányozni, hanem ezek reprezentánsaival kell modus vivendit keresni. Az ellenzék érezze magát a parlament egy részének. Schubert, a Bund dér Landwirte képviselője, meg van győződve arról, hogy a szociális biztosítás reformjára feltétlenül szükség volt. A régi törvény nem maradhatott tartósan érvényben, mert az csak a szociális biztosítás árnyékát teremtette meg. A módosítást különösen a mezőgazdasági körök sürgették. Beszédét a német szociáldemokratáik és a német nemzett szocialisták gyakran szakították félbe. Siegcl német nemzett párti nincsen megelégedve a reformmal, mert ez sem a munkásokon, sem pedig a munkaadókon nem segít, miveíl a terhek továbbra is tulmagasak. Utána Nitsch Andor, a Zipser Deutsche Partéi képviselője, szólalt fel, kinek széles alapokon felépített beszédét teljes terjedelmében alább közöljük: Nitsch Undor beszéde Smith is megkezdte választási sgitádóját Omaha, szeptember 19. A demokraták választási agiíációja tegnap hivatalosan mégkezdődött. Smith, a demokrata elnökjelölt. első körútját a középső nyugati államokban tartja meg és turnéja alatt elsősorban a mezőgazda lakossághoz akar szólni. Az első demokrata választási ülésén több mint tízezer farmer vett részt, akik mind lelkesedéssel fogadták Smith kétségtelenül nagyszabású beszédét. Az elnökjelölt hevesen •megtámadta a köztársasági kormányt, amely képtelen a mezőgazdák nyomorát enyhíteni. A demokrata párt föltétlenül a farmer- bili mellett foglal állást, amely, mint ismeretes, az államilag szervezett vételt és eladást határozza, el. A demokratapárt teljes -súlyával a farmer-törvények méllett áll. Beszéde régén Smith a következőket mondotta: — Ellenjelöltem heveset támadja a farmerek gazdasági érvényesülését elősegítő törvényt és meg akarja gátolni, hogy a mezőgazdák hasznot húzzanak a védvámokből. Hoover választási agitációja alatt csupa olyat mond, ami a farmerek érdekeit sérti. A hallgatóság nagy tapssal és percekig tartó ünnepléssel adózott Smith demokratajelöltnek. („KACAGÓ VÍZ") mmm. i m: mii droonberg (21) Ugyanígy tett az ifjú és nem vette le rólam a szemeit, amikor leteltem a bundáimat és ülőhelynek összehajtogatva, letelepedtem rá a tűz mellé. A szokás ilyenkor azt kívánta volna, hogy a vendég és a gazda, néhány percig hallgatagon ülve szívják a pipájukat. Miután azonban itt férfi neon volt, nekem pedig nem volt. pipám, cigarettával igyekeztem eleget tenni a szokásnak. Meggyujtotbam a cigarettát a tűznél, az öreg asszony pedig' semmiféle kiváncsi kérdéssel nem akart terhelni, csak az üstöt nyomta szótlanul a fiú kézéibe. Mint az ámgolna, olyan hajlékonyán surrant ki a fiú a sátorból., de a következő percben már vissza is tért és hóval lelten hozta be az üstöt. Nem várva további utasítást, ami fölösleges is lett volna,, felakasztotta az üstöt a kampós végű drótra, amely a sátor tetejéről a tűz fölé lógott. Ezalatt az öreg pléh dobozt és töltött dti sznob ól yagot vett elő, az előbbiből egy maréknyi szárított levelet szedett, ki, amelyben a téli zöld egyik fajtájára ismertem; ebből nemcsak az indiánok, hanem a fehérek is nagyon jóizü teát szoktak főzni. A leveleket. csészéibe tette, azután egy másik csészét, a harmadáig megtöltött a disznó- hólyagból kiszedett pemmioannal. Amikor a •ró forrni kezdett, mind a két csészét, tele- töttötte és kanállal együtt mell ént álfii tolta a földre. Kae-pu! tessékeli az evéshez. Még mindig 'hali-gátra leült azután a tűz másik oldallára, a fin padiig a. töltényekkel együtt maga itneTlé rakta « puskáját é* heFóliáve tetnt már a szociális Ibiabosiitás mődloisii- lUásátn/aik a huvavonója, fiainak a itiörvémiytnjefc, ainveíliy neaumaik a munkaiad! óma., tuamiean a anudkavállllallöra te daékmieűn ébflkefflhetjeittein ibedheűcet nő. A® ti(par, mteeöglat&diaísiág és fcenerikieíMem már négiőita óraik a a ciáilife Ibiittiosltás kteimjéttiységét, súlyát s az álltia- os nöigy rtégedieitóemfiéig rayamiáifiia lailaltlt a tkior- máiiytiöbbség a szocfiiáöiiis IbMositás revízióját iföoél- Jául ittüzttie bi s a Vidékiéin tenbdbt uépgyiüŰléBetkieai nfiigyhamgon bebairaingraltia, hagy a s&öraaJlte íbizltto- silíást Ittönvényt. im'eg keflílí változtaltinii. Most !a®ftám az ttötitiüínfk fekvő jarviasMiból arát kieOfl, látniuk, hogy w) « naga hangfra beiigért módosítás ijÉrcn rosz- arul sikerült mii. Ennek a tőkéiét lem fiörvénijna0ikioitiás.ni3k — mely .agjyéltilieöi lliáirsadiallimii osrtáliyit sem elégít ki — az okát aftíbato látom, hogy a eaaóíáldeuidkmltá.Mhoz venelbő amanyhi/dalti mieim saalbaid. í.eíüétglethnhk Imiméin emed e Rtzocilális hiizlbaáibáe imiődoKífláisáin'ál]1 a bármimé raá- zaléklos kilegye®és. A parlamenti élet bírálata } A kormánykörök ólíladóiain azt vei Ilik az ellenzéki. ioápviiseillőlk sziem'ánes hogy tenhiiMjutóban nem őrzik imieg a tárigyttjagoeságot., meon miattiadnak az ofajiektivTítite alapján s a n'éptóépriseffiőböz 1:1115 méffi- t óságot Bem tartják meg. Kérdem, lehetséges mindé* a* itt uralkodó rendszer mellett? A parlamenti élet, ha erről itt egyáltalán beszélhetünk, kizárólag a bizottságiakban játszódik le, ahol ismét a legfelsőbb utasítások szeriont irányítják a gyeplőszárat, a képviselőliáz maga. sajnos, ma csupán ezavazó- gép. Egy oly kiépMifeeiliöiniek, aki véOlöHiemiül inem tagja .egy nagy ipoMikaii pártnak, .egyaniesein lethétieiiiíeininié van téve az. hogy eigy törvéáyjavateOl.ilttnól tiángyilia- gos viéiTietmiénvlt moircljon. imiuitáín a gia.vaisilialtolt a ple- márte (tárgyalás ellőtt néhány püíjllainialftial kapja (kézhez, akkor is c s a Jk államnyelven, amely pediig igen sok képviselő s.Imára érthetetlen. A .iaivaiöliait Sefoindiitása, ilKMive foírdlMsáróíl1 valló gom- d toískiodiáe ho:s»zu időt vesz igénybe s ugyiaímcsak hoeezafbtb időre vasi szükség a javasltait átfialníuhruá- oiyozásáihoz. ha a ibörvéinyíuozó elégséges abgieítóiitlivi- (JéBsall 'és^itáirigsniílaigio^sággaíl' akarja kezelllnli a jjavaB- 'íaitioltg Mimdeirtrie aewjnlbaaj '.a szíitósiégcis. idő miéin áiíl rehdieítkrezéSrélre, És .éppen ezért teljesem méttáiny- tüáíliatri ez a fizemedháinjyiáB, hogy az efliemKŐtót toéfpvü.- aefliők étógbeüien teirgyllllagiasBágigial ketaeflöfc az amffta- got. Ernniek oka egyedül 'ér? kizáróliag ez a metndiazeír, mely a Tiettiajmmitii tiárigyiaMisoíkiait a szaivazógiép nll- vójiána sii3ye«ztieltltle. Hla a képviselők áiliyen könülr menyek közötti éiies s&avu kniititkát imandatíiatk a mial A magyar intelligencia nélkülözhetetlen barátja lesz a Képes Hét konmá nyriei uttszennől, ugy semmi!, szenuneíliÁ'nyás seim éinheti őkéit az etf^teleu teingutilliag,osság imiiatt, A szociális biztosítás reformjának bírálása A klözgazdiaság, de rniagia az éndlekeOlt imiuinlbás- t3áig te jelüUtias megkönlüyelbfahléiat váílt' a jstzjocdiáiltíls biztosiittáis inetfiarmljóltlóL, sajraos, 'ez nem kövefkezétit be. Mi nem etteunezmilk az tagigikiomi 'biztos itást, rae«n vagjnuinik a modem szociélte inlt)é®m“'in}ieík eltlleta, ml setm akadjuk aolfc, hogy az öreg imiuinMlsdk élbeftülk alkonyán; kenj^ér méílktüíl' miairadijainak, vaigy pediig giyemmiekeiOí hainmiadlifk emeftn'élyielk kérnyekedvére ■liegyeoiek Ibitava, 'amoniban ellene vagyunk az olyan biztosi fásnak, amilyet ez a szociális bizíositási törvény nyújt) mart nézetünk szerint miindenkiuek a szabad akaratától! függővé kell tenni azt a kérdést hogy M- ván-e a maga számára aggkori járadékait biztosítani, vagy sem. Főleg ttWtezziiik aZKMiihan a biatmiltásmiaik a további közpíCunJtioeitáfiát, mert a saociiálte biztot3íbás 'ügyének a rnJaá tömiéaiy 'éte a mawellía alapján valló kezelése Hulyos tmrilMókait von él a köizgjazdlaeágtL élietftol e rö- vtiid niéthány iév ieíiorgása aJlátlt milliiárdiofkait halmoz össze iegy köaporitíbein a ezzel Oiegdlrágíttja a ter- ímeTlést .ás teirtmielékeit. Ma miár pétMáMoall tadljiulk ii|giazioltnlL, (hogj7 az tiOiyem kö®p!antostítoift .ás mlilndieatt .;egy uniiifűirmíisba burjlttaltinii akiamÓ inltiózm'étniyielk a gyakiotrilialtfban hogn-wn thiaJtinialk. Iiegjobban látjuk ezt a betegségéi) ző .pénztáraknál « ezeknek igazga,fásánál Szlovénéztkóm, ahol ezek a ;>énztárak — hála a ,jnogasab(b demokráciának" — még mindig nem kapták meg a* önkormányzatukat, hanem kormánybiztosok uralma alatt állanak, ahol a szabad orvosválasztás Kérdése még mindig nyílt kérdés. Az orvosok — j'Oggiaíl — éléigedeiieimetk a asámtuíkiiTa megiálllaipítiatit munkáidul jak miiaifft. 'Eaellttne® hasonlíó sziálmifiatjlaai bajt itadnánk ultit feleofroteti. Eégiefbtoen, amiikor n betleigbizt.oöiftóflí még ntem volltiak cenlfira- llizáltwi s fiz ©gyes pénztárak magjuk vendeilikeZtieik a píétnaföilfelégeikkiöl, e®ekieit: a helliyti: pétntziimltiéraefbefk;- úéi helyettiek el s iLLy módon a közgaj2diaje.á|g ismét nuegloaptia a ifíőtle éllvomt itlők'ét. iMa (azonban egészen mákképpen áll a dolog. iMüüudiem cónltiriailiiaállvTa Van, a pénztár semmiről és • semtmátviel' sem reaiidiellkieelitk, nueaft hál. miit ceiiuiáilinániak akkor a- 'űllöjgy köapöfültiok? Még szómorüM) példákat iteliáiiunk' éte lárttunk fi® aggikoad btetioeífiáSt ilteböen a IdnyaitónstíádiáDfinótL ahová a szegény tmuMsemíbetr évtlaedeken át mar- koagiatta a szíá jáMl megvanlt garasokat s ma, öreg korára, minden setgiteég nélküli áll.. Ugyaniilyein vir ezotnyolc uralkodnak a provlzioritetákTiáll te. akik a törvényéé nyugfbér helyett éhbéatt kapnak, llegliöb- iben asomJban semmit, mórt my.ugldii|j.uk elveszett a büroknárta uitivep.ztciiiében. Ilyen szomorú Ifiapaszta- te.fok utóin önként ftelveltlődlik az a kérdés, hogy hált a (törvény módosítása Után jobb sorsa lesiz-e a szegény niuTHkásnépniek. Fog-e ikapni fi munkás egykor valóiban aggkooú nyugikért, avagy az te ekvész-e e parlagraüiook ’fieínigiemélbeai? Nagyon tféflfQműk a/ttóT, hogy «® a nagy „ezociiólliis mtt“ tfétnylieg nem tbo®7s* meg a biztosnltiatittalliintaik ont, amdit várraink WSlle, ÖV tlienhen hlaszmos lesz 'azok 'mámára, akik fiftt k^zekiik. A mezőgazdaság szenved a legtöbbet Különösen súlyosan szenved azonban a szociális biztosítás terhei alatt a mezőgazdaság. Nem beszéltem még oly gazdával, aki a reánehezedő szociális terhek súlya miatt nem panaszkodott volna ée mindez egy oly kormány alatt történik, amelyben az agráriusok játszók a főszerepet. A mezőgazdaságra snlyosodó szociális terhek ma már sokkal nagyobbak, mint az adók « egyenesen hallatlan az, amit egy mezőgazda- sági üzem a különféle betegbiztosításokra, balesetbiztosításra, aggkori biztosításrti. nyugdíjalapra és sok más szociális célra kifizetni s amit ezen intézmények hivatalnokaitól mél- tatlannl elszenvedni kénytelen. Emellett a mezőgazdaság ninxjus abban a helyzetben, hogy ezeket a kiadásokat terményei árába kalkulálja, mert a mezőgazdasági termények árát nem a termelő gazda állapítja meg, hanem oly emberek, akiknek a mezőgazdasághoz úgyszólván semmi közük sincs. A gazdától sohase kérdezik: jó termésed volt, avagy rosszul arattál-e, noha az üzemi költség ugyanaz a rossz termés esetén is, mint a legjobb aratásnál. Bármilyen rosszak is a viszonyok, a gazdának egyet kell megértenie: fizess! És ha a gazda éppen eme kötelezettségének nem tud eleget tenni, úgy egyszerűen elárverezik ingóságait. A mezőgazdasági munkásokban mutatkozó hiány magával hozza azt, hogy a gazda kénytelen a munkás kívánságának eleget téve az összes szociális terheket magára vállalni e ennek a jelenségnek köszönhető aztán az, hogy a mezőgazdaság hova-tova teljesen megroppan a szociális terhek alatt. Számtalan esetben láthatjuk azt, hogy a régebben számos munkaerővel dolgozó mezőgazdasági üzemek kimondottan a szociális terhek sulva miatt korlátozzák üzemüket s az extenziv gazdálkodásra térnek át. A mezőgazdaság, mint termelési ág, már régen elvesztette jövedelmezőségét. A gazdákat ma csak a politikai beszédekben szokták megdicsérni t azzal hízelegnek nekik, hogy ők az állam talpkövei, azonban arról már senki sem gondoskodik, hogy ez az alap jó állapotban tartandó legyen. Ha megnézzük a telekkönyveket, akkor tárul a szemeink' elé igazán szomorú kép: ház és telek a legszélső határokig el van adósodva; ha megnézzük a bankok, takarékpénztárak, hitelintézetek ad'őskimutatásait, ismét csak azt a szomorú tényt állapíthatjuk meg, hogy a gazdák még erősebben vannak eladóstodva, mint a háború előtt És mindez nem frázis, hanem keserű valóság. Az egész világ államaiban, magában az ipari Angolországban is az a törekvée mostanában, hogy az olcsó mezőgazdasági hitel kérdése rendeztessék és éppen az angol parlament előtt fekszik egy erre vonatkozó javaslat, az „agricultural credits biU"-ről, amely megfelelő intézkedésekről gondoskodik. hogy a mezőgazdaság a szükséghez képest hosszú vagy rövid lejáratú olcsó hitelhez ; rí •:« 1 lyéről csföndtes áhítattal figyelt engem. Az öreg asszony, a vendég iránti tiszteletből, még mindig nem törte volna meg a csöndet, amiig a vacsorát el nem fogyasztom, iha magam nemi szálatok meg, azon valló türelmetlenségemben. hogy megtudjak valamit, amiért idejöttem. — Minnekaka visszatért a faluba? — Igen, tegnap érkezett vissza. — Beszéltél vele? — Igen. — Miit mondott? — Hogy nem volt igaza, amikor innen megszökött. — De ez nem volt mindem — nógattam — amit mondott miég? — Hogy mindén sioux a népéihez tartozik. — De te tudod, ugye, hogy Esős Arc utána tolaíkodiik és feleségül alkarja? — kérdeztem. — Tudom — bőOimtott az öreg asszony. — Mit szólt erről? — Sémim it. — Es hói van most? Az anyjánál? — Ott. — Gondolod, hogy holnap felkereshetem? — I' elíkeresiheted. — ,\$|£>g valamit. Láttad tegnap vagy ma Esős Arcot? — Nem. Nem volt a faluban. Ez elég volt. Bizonyára akkor találkoztam vele, amikor titkos whiskyfőző helyéről hazatért. A rövid társalgás indián nyelven folyt. Még nem tudtam tökéletesen beszélni ezen a nyelvem, amelyet a fehérek olyan nehezen tanmílinak meg. hogy a legtöbb indián ügyvivő is csak lofonács utján tud értékezni a: 'felügyeletére bízott törzs tagja ivei. Az ilyen egyszerű beszélgetésihez azonban elégséges volt a tudományom. Az öreg asszony közlései nagy gonditól szabadítottak meg. Miinnehaha biztonságban volt és Esős Arcról eleget tudtam ahhoz, hogy a leánytól megfelelő távolságban tartsam. Csupán arra nézve nem döntöttem még, hogy már most fölhasználjam-e a tények féli sm ereiét, avagy inkább várjak, amíg minden bizonyíték a kezemben lesz. Teljes étvággyal estem neki a vacsorámnak. A tea kitűnő volt, a sürü péppé kevert pemmioam pedig, amelyhez még megmaradt kétszer sültemet ropogtattam — testvériesen megosztozva rajtuk a fiúval — éppen az az étel volt, ami nőt az ember ilyen hosszú és fléWbőjttel egybekötött gyaloglás után kívánt. Aimig ettem, az asszony gyapjú takaróból és néhány farkasbő rböl ágyat vetett nekem. Aztán még elszívtam egy cigarettát és néhány, nem nagyon eredménye® kísérletet tettem a szegényes társalgás folytatására, maiid végül takarónak használva a bunda-* mát, kmyujtóakodtam fekvőhelyemen és már néhány perc múlva álom szállt reárn. Midőn másnap reggel felébredtem, javában folytak az előkészületek az egyszerű reggelihez. Vígan lobogott a tűz, melyet gyantaiBatu fahasábokkal élesztett a fin. A fát a. sátor előteréből hordta be, ahova a. törzs ifj>ffli nyáron és ősszel a téli .szükségletet elő szokták készíteni. Szén, amelyet a kri- és ojiibway-i ndiánokmak és más szerződésben álló törzseknek a kormányzat szállított, itt nem volt. A siouxinrtiáinokmiak maguk,pák kellett gondoskodni ok tüzelőanyagról. A reggeli vadezőilő 1 évéiből főzött tea volt meg sült; hal — ez az indiánok téli főtápláléka — és egy csomó apró kalács, .mely • mindenek előtt a vendég tiszteletére fekete bádoglemezen sült a tűz fölött. A sátorban egészen kellemes meleg volt. Gyors ölitőzködés ée kevésbé gyors reggeli után kiléptem a szabadba, hogy egy kissé körülnézzék a faluban. Bár még korán volt és meglehetősen sötét, kinn azért már elég élénk élet pezsgett. A varázsló sátorából kiröntött három-négy elhanyagolt komondor. Előbb egymással marakodtak egv kicsit, de azután, hogy7 engem megpillantottak, hangos ugatással rohantak rám. amivel egy pillanat alatt idecsőd'itették az egész touityamépséget, amelynek bizonyára még eszében sem volt, hogy ilyen korán kivonuljon a hidegbe. Mikor azonban ki akartaim lépni a sátorból, a kis néma felugrott és fütyköst nyomott a kezembe. Ha néma volt is, az értelmi képessége elég éles volt s a halászatban, osapdázáisbain, vadászatban — amint ezt nekem az anyja büszkén elmesélte — alig akadt párja. Hallása is egészen rendes volt. Azonnal átlátta, hogy a fáin kutyafalkája nagyon kellemetlen lehet egy idegen számára s ezért adta kezembe a legmegfelelőbb eszközt, hogy a veszedelem ellen védekezni tudjak. Néhány suhintás a fütyülőssel elég is volt arra, hogy távol tartsam magamtól a kiéhezett társaságot, A sátraikból .most mindenfelől indiánok jöttek elő. gyermekek és felnőttek vegyesen. Megjelent a varázsló is a sátra előtt és ki akasztott a füves zsákját, Látnia kellett engem. de nem vett rólam tudomást és nemsokára ismét eltűnt a sátor belsejében. Az indiánok., közül többen hozzám jöttek és felém nyújtották a kezüket. Tudtam, hogy bizonyos „fogadtatást" kell tartanom, ezért visszavonultam velük a sátorba, ahol egymásután számos férfi és több nő is megjelent. Valamennyien kezel nyújtottak, azután keresztbe rakott lábakkal leültek a földre, hogy elszívjanak egy pipa dohányt a tiszteletemre. A társalgás nem volt valami élénk és főiképpen arra szorítkozott, hogy honnan jöttem é*s mit csináltok a faluban. ^
