Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-19 / 214. (1841.) szám
i*áó *4bpiami>6r 1», c Öregek és Hatolok Hozzászólás ifj. Mohácsy János cikkéhez „IFJÚ SZIVEKBEN — Egy Nyugat-kritika alkalmából — Parais Árpád somorjai ref. elkész hozzászólására kell néhány komoly megjegyzést temem a dolgok objektív megítélése céljából. 1. A losonic diákkonferencia tagjai az öregek tapasztalatai, sőt panaszai alapján határozták el, hogy felajánlják a Red. Egyet. Konvent-nek erejüket, ifjú lelkesedésüket a meginduló ifjúsági — református jellegű — munka segítségére, ők szeretik Istent és hisznek Krisztus evangéliumában, de szeretik az ifjú testvérüket is — legyen az diák vagy béresgyerek — és akarnak, szeretnek, imádkoznak és dolgoznak érte, hogy a kettő találkozzék: az Isten, Krisztus által és a kálvinista ifjú szive! 2. Az egyes gyülekezeteket meglátogató diákok lelkészek felügyelete alatt állanak, a lelkészeknek előre elküldik a programjukat — tehát a lelkészek, sőt presbitériumok is telbs ismeretével bírnak annak, amiért a gyülekeze' ifjúságát meglátogató diákok jönnek. De itt is a leghatározottabban kijelenthetem, hogy az ifjúsági, egyházi munkának semmiféle olyan célja nincsen, ami veszélyeztetné a kongruát. A cél: biterősités. hogy a református anya- fizentegyháznak komoly, öntudatos tagjai legyenek a gyülekezet fiatal tagjai. A fiatalság otthoni életét akarja megszentelni, nem hordó tetejéről kortes szólamokat puffogtatni bele a falu és város levegőjébe. Egy-egy gondolatot hoznak a fiatal testvéreink. amit a gyülekezetek lelkésze is sokszor, nagyon sokszor elmondott, de talán nem figyelt reá az ifjú ész és nem ujult reá meg az az ifjú aziv, de mivel egy ifjú ember mondja neki, eszmél fel reá és veszi be a szivébe. Ha egy sziv eszmél fel reá, már a gyülekezetben van valaki, akire a lelkész, mint segédtársra reá tekinthet. 8. „Az eszme megvalósításához... az eszközök megválasztásához idő kell. S ezt az időt engedélyezze a magyar főiskolai ifjúság* — irja Parais Árpád lelkész ur. Nos! Tíz esztendő alatt volt idő gondolkozni! Ott van á Vili. t. c. tervezete. amelyet néhány éve „szabályrendeletként* ótetbeléptetett a Ref. Egyet, lionvent, amihez oka és joga is volt! Hol alakul át a gyülekezeti élet eszerint?! — Szerintem ennek a „szabály- rendeletnek" már nem is volt helye a zsinati tárgyaláson és tulajdonképpen csak azért van a törvények között, hogy joghatása öregbüljon. — A komáromi ref. egyházmegye közgyűlése jegyzőkönyvében találunk egy „ifjúsági- és énekkari alapszabályát évek óta. Nem hallottam róla. hogy hány helyen alakult ennek alapján „egyesület* — a következő évi egyházmegyei jegyzőkönyvek hallgatnak róla. De azt tudóm, hogy az első seregszemle alkalmával az espsrwi jelentéi 10 ifj. egyletről beszél, a harmadik esperes! jelentés osak 6-ról emlékezik meg. S ma csak 1-ről tudok a szlovenszkói legnagyobb egyházmegye területén. Igaza van Pálóczi Czinke István püspök urnák, amit egyik püspöki jelentésében mondott: „legnagyobb bajunk az 'fjuság gondozásában való megrostálásunk*. 4. Ismerem az ellenvetést, hogy egyesületi életet nem engedélyez a hatóság jóváhagyott alapszabály nélkül. Nem tudok róla, hogy a fen1 említett. egyházmegyei jegyzőkönyvben leközölt alapszabály a politikai hatóság által jóvá van-e hagyva?! Vagy történt-e lépés azirányba, hogy ennek az alapszabálynak az alapján a hatóságok engedélyezzenek egyesületeket és énekkarokat. Ebben a tekintetben azonban nekem is az a véleményem, hogy az egybázépitő munkához nem kell alapszabály, nem kell egyesület. Ez az egyházaknak annyira beleteti dolga, annyira autonóm joga, hogy ebbe az Ur Istenen kívül beleszólása senkinek sincsen. Hogy a lelkész vagy segítőtársa az ifjúsággal biblia olvasásra, mtgya- rázásra, jótékonykodásra, közös munkálkodásra hol, mikor és hányszor jön össze: az teljesen a gyülekezetektől függ, a szomjas lelkektől, akik áhítoznak az élővizek forrására! Ha pedig a hatóság bele akar avatkozni, olvassák fel neki T. G. Masaryk köztársasági elnöknek eme szavait: „Hatalmas mulasztást kell az orosz egyházra és annak passzivitására róni; hibás azért, amit nem tett meg, azaz a nép erkölcsi nevelésével nem törődött*. („Világforra- dailom*). A hatóság pedig ott lehet a mi egyház- épitő munkánknál, ha éppen felügyelni akar, legalább meglátja és megtudja, hogy kevés, na gyón kevés „áldozat* az államrészről az a kicsi j kongrua. amivel a református egyház munkáját \ a hit és erkölcsi élet terén — rekompenzálja! Nagyon téved Parais Árpád lelkész ur, amikor azt hiszi, hogy a konferenciának szellemi köre és a keresztény kálvinista egybázépitő munka érinti az egyház és állam egymáshoz való viszonyát! — „Az egyház — egyház* és ezt akarják a konferenciák, a leánykörök, a bibliakörök félékben erőssé tenni. Ha lélekben erőssé lesz, akkor testben is azzá lesz és mindjobban közelíti meg az autonómia ideális fokát. így hathat oda a kálvinista ifjúság, „hogy kongruától minél előbb mentesítessék a magyar református papság*. Igaza van Ravasz László urnák: ..Isten egyik kezében kenyeret, a másikban lelket nyújt felénk; —• szól pap társaihoz, ~ ha a kenyeret választ- I jnk, elvisz a lélek s utána örökre elfogy a kenyér: ha a lelket, a kenyér ideig való megfogyatkozás után bőségesre nő*. Az egyház anyagi ereje a szivek áldoztuké*z- ségén nyugszik, ti in él erősebb a szív, miméi jobban magához zárja Krisztusát, annál áldozatkészebb, adakozóbb, mert az áldozat gyönyörűség neki ( , < * Irta: GYŐRY DEZSŐ 1. itt náiluuk, csehszlovákiai magyar dk '(között, a szomorú tízesztendős jubileum i év egy nagyon örvendetes jelenséget mutat: a magyarság eleven érdeklődéssel fordtul a magyar fiatalság és mozgalmai felé. Öt esztendő letargiája után egy nehéz újabb öt esztendő rengeteg vívódása és sok heroikus ifjú akarata szántótta föl a földet az uj vetés állá, aminek magjait — így hisszük — mi, magyar fiatalok fogjuk majd elvetni. S az érdeklődés, ezrt is hisszük, történelmi jelentőségű indulásokra irányul. Hic rébus stautifous nem kell jóstehetség ahhoz a bejelentéshez, hogy az itttérni -magyarság szellemi életének most következő eszlten- déjéiben az ifjúsági munka úgy az. ifjúságiban mint a felnőtt társadalomban erős tempóra készül s különös figyelmet élvez. S mikor ezt megállaipitjuk, mindjárt azt is megmondhatjuk, hogy e téren az ifjúság szellemiségét legjobban kifejező dokumentumok a közelgő szezonban éllénk megvitatás tárgyát fogják képezni. Ilyenek pedig elsősorban a nyár elején kiadott „Ifjú szivekben élek* röpirat s a gombasZogi főiskolás tábor kéziratgyanáot megjelentetett „Vetés“ című szemléje, melynek most. a kassai diák- kongresszus alkalmából jelent meg második i része. 2. Nemi vagyok tudós ember és nem vagyok jó vitatkozó. Tudom, hogy rám is vonatkozik a kaptafa példája, de az a kisebb- j ségi sorsunk által előidézett helyzet, hogy j itt egy-egy magyarnak két-három ember j feladatát kell párhuzamosan végeznie s az a pozíció, melyet az ifjúsági ifnunfca terén becsülettel igyekszem betölteni, arra kényszerítenek, hogy védtelenebb oldaliamat is bátran tegyem ki az ellenféltnek akkor, mikor az igazságról és a helyes ut kereséséről ván szó. Az említett röpirat mindenesetre olyan figyelmet: érdemel, hogy jó (lesz megismertetni azokat a hatásokat is, melyeket a lege 15- kelőbb magyar irodalmi és szellemi körökben kiváltott. Itt elsősorban arról a kritikáról 'beszélek, melyet az „Ifjú szivekben élek* fölött a Nyugat augusztus 16-iki számában Szász Zoltán mondott el. Ama már magában is siker, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a kritika terjedelemben az egész füzet harmadának nagyságával ér fel. Az „Ifjú szivekben élek“~et az egyetemes magyar ifjúság Ady-üirnnepélye alkalmából, a „Hód* kiadásában adta ki ezer magyar- országi, csehszlovákiai, erdélyi és jugoszláviai diák. Ady-vensek, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond Írásai s Juhász Gyula, Rudnav és Kodály, cikke mellett a füzet többi verse, cikke, tanulmánya csupa fiatalabb toliból való. Egy kis szellemi seregszemle. Jelentőségét jól megérezte Szász Zoltán s jó szolgálatot tett az ügynek, mikor komolyan és szigorúan nyúlt hozzá s nem sajnálta az időt és a fáradtságot bosszú kritikájától. Nézzük osak, mit is mond: A bevezetőben: „A füzet öisezbenyomása kedvező. Frásieség, elszántság, de persze sok vadság, sőt bizony itt-ott némi kis handia- bandázáis is csap iki belőle s ad neki igazi fiatalos jelleget. A mi azonban nem jellemez minden ifjúsági megnyilatkozást az -a következő: a hitvallások ki fejezJésbel'i elimosódott- sága, élénk színek, bizonytalan kontúrok, óvatosság a formula zásokban, olt., ahol viláSiessen előfizetni a IC€p®s Hétre gos állásfoglalást várnánk, s féktelenség a mellékes megjegyzésekben. Résziben talán oka ennek az, hogy mint ifjú írókhoz illlik, a cikkezek húzódoznak már ismert rendiszerek és jelszavak hirdetésiétől s miég ha ilyesmivel operálnak is, ezeket a saját találmányaikként szeretik feltüntetni. Végre is azért fiatal iró az ember, hogy valami egészen újat mondjon. Azt hiszem azonban, hogy döntőbb jelentőségű az a tény, hogy a mai magyar életben olyan általános szokás lett aiz óvatosság, hogy e járványtól az ifjúság sem tud szabadulni.* Csak annyit hozzá: hogy ezen érdemes elgondolkozni, az ifjúság terminológiájával már tényleg, nálunk is, többször volt megakadás. 4. A következő passzusban a „kollektív munka* v ezé rom o távúm a rt veszi bonckés alá. „Kedvenc, sőt (legfőbb kérdésük, a magyarság, vagy mint mondják, a magyar faji- ság ügye. 48 előtt s aztán 67-ig az alkotmány szó volt a magyar közgondolkodás vezető fogalma és fő jelszava. 67 után mindenki nemzetről beszélt s a nemzeti eszme volt a vezérgondolat. Most a fajiság. Mind a három szóval sok visszaélés történt.* ^ Itt a kritika egy nagy kitérést csinál és a faj-elmélet tudományos és ügyes fegyvereivel veri agyon a fajvédő elméletet, néhol jóizu humort is keverve példálőzásába, mondván, hogy „a faj olyas valami, mint kutya vagy macska, a rassz elleniben, mint: agár. uszkár, komondor. A faj zárt szaporodási közösség, a rassz nem. A magyarság tehát ilyen értelemben vett faj nem lehet.* Természetes, hogy itt egy nagy félreértés történt s ennek kell betudni, hogy azt tételezi fel rólunk, hogy név szerint, vagy vérbiológiai alapon akarjuk valakinek a magyarságát megállapitani, akkor, mikor ez magában véve is ostobaság és sokunknak még oka s joga sincs erre az ostobaságra sem. A második veziérmutivumként azt veszi ki, hogy „politikai szempontból a fiatal bitvallók demokratáknak vallják magúkat, fájdalom azonban ezt is úgy fejtik ki, hogy felvetődik a kérdíés: mióta demokrácia ez?“ Itt aztán bőven kijut Szabó Dezsőnek, sőt még azt is kétségbe vonja, hogy a fiatalság jól értelmezi Adyt. A fiatalságra ráhúzza az antilíberálizmus és a reakció köpönyegét s azt jól kiporolja. De furcsa: sokam a haladást vágják a fejűn kh őz, komumin istáknak. Is ten t.ag adóknak kiáltanak ki, — s ugyanakkor mások a reakció, a ma.radiiság és a „fajvédő ripaos- kodás* bélyegét sütik ránk. Sőt, jön még tovább iis: a. paraszt kérdés. Engem imég egy idézettel „A magyar falu* című versemből, megállapítva, hogy „kicsengeti azt az akkordot, melyben a füzet eaját- i ságO’S paraszt-kultusza tartva van*, azzal a megáll a pitással intéz el, hogy ,.igy a költő, akinek tudvalevőleg minden szabad, ha szépen szól*, — de már Fábián Dániel dir. igen megtépázva ikerül ki a kritika alól tanulmányával, melyben a hangyar középosztály és a parasztság viszonyáról ir. 'Simámdv Pál tanulmánya „Nyugat ellen Nyugatot hozz* külön másfél oldalt kap s az „uj magyar vallás* illetve a magyar megújhodást szintetikus egységben megoldó magyar vallásos zseni megérkezésének vágya is pellengérre kerül. A kritikus nem hisz abban, .hogy a magyar vallásos zseni megérkezése szükséges, hogy azt várják és akarják. Kodolányi János „Uj szelek nyögetik az ős magyar fákat* ciimü tanulmánya se kerül ki szárazon. A szocializmus és az orosz paraszt problémáját, tárgyaló tanulmány ellem főképp azt hozza fel, hogy az egész füzet, de főleg ez a cikk „tele van az egész nyugati I 5. Ma még mindig csak gondolkozni a teendőkön felesleges jőcsele.kedet! Az öreg szakoly így inti fiát, ba nem tudod mit kell tenned, menj fel a hegyre és nézz körül, majd megárad! — Mi is febnegyiink a hegyre és körülnézünk: Olvasunk, kitekintünk a világ minden Iájára, hol ..kálvinisták* laknak, nézzük, hogy mit csinál a szocialista párttükár és kommunista agitátor, a szeklárius „mezítlábas próféta*, de közben halljuk dobogni a mi szivünket is és halljuk a hangot: jöjj te erősebb hitű, lángolóbb tekintetű Krisztus vitéze és tégy bizonyságot nekem a Megváltó szerelméről! — És közben gyiijljiik a tapasztalatokat. hallgatjuk a vének okos tanárait, tanulunk olvasni emberszivekben s a végén nyerünk kegyefmet-kegyelemre! Nem vakmerőség amit tenni akarunk és nem sötétbe való ugrás, a célkitűzésűnk sem lehetetlenség, sem szeparált, sem bizonytalan, még csak nem is ujt A genfi „revival* óta több, mini ?Ü0 esztendő telt el, a magyar kálviniamus újra Módosé több. mint másfél emberöltő óta halad, csendesen a maga utján... fölfelé! 6. A „konfercnciázók*-at azzal bélyegezzük meg hivatalosan és nem hivatalosan, hogy sippal- dóbbal, plakát hozással „szalmalángot* gyűlt ágat. Parais Árpád lelkész ur cikke cáfolja meg legjobban. mert, olyan dolgok nem ismerésével esz bizonyságot cikke, amiket a keltő „reklámozás* mellett már tudhatott volna. Különben elvá’jul. Parais Árpád lelkész úrtól, hogy alkalomadtán tapasztalatait elmondja, mert mi nagyon szeretünk toultura ibecsmtérléöévefl. % heves német-, BÓt augtolszász-elleueeséggel*. Csak a magyar parasztról irt megáílapitásant fogadja el helyesnek. Végül az összeomlás okait s a magyar önoéiluságot tárgyaló tanulmányt szedi részletekre 6 kifogásolja a 67-es politikusokat támadó célzásokat. Ez a füzet ott forog az ifjúság kezén. Szükséges, hogy felhívjuk figyelmét a füzet eddig legterjedelmesebb s legerősebb kritikájára is: tanulhatnak belőle. Ezen Boraimnak főleg ez a célja. Azonban legyen szabad a margón Maiamit megjegyezni: amit a kritika elolvasása után is mélységes megdöbbenéssel éreztem, egészen szelíd, barátságos, minden tiszeletet megadó szomorúsággal: aizt, hogy úgy éheztem, mintha egy egész más világból, egész más magyar lélekből jönnének ezek a hálásan fogadott, de nagyon sok furcsa gondolatot kiváltó szavak. Hogy mi nem értelmezzük jól Aldy Endrét? Mi vagyunk reakciósak? Hogy csak becsméreljük a nyugati kultúrát? Hogy senki nem hisz a magyar megújhodást jelentő nagy vallásos zseni eljövetelében? Hogy nem jól látjuk az összeomlás okait? (Zárjelben: most sajnálom csak igazán, hogy postaidba miatt kimaradt a röpi raliból a kisebbségi magyar fiatalság leikéről írott tanulmányom; talán sok mindent megmagyarázott és megvilágositott volna.) És ugyanakkor, ugyancsak a felnőtt generációhoz tartozók részéről felhangzik még ma is az Istentagadás, a szertelenség, a túlzott Nyugat-imádás és mit tudom én még minek a vádja? Pont az ellenkezője az előbbi vádaknak. Nem érzek hivatást arra. hogy polémiába bocsátkozzam az egyes cilkkuVók helyett. Különben is hiszem, hogy az értékes röp- irat és értékes kritikája fölött ^egészséges hullám gyűr ükben még folytatódini fog a megvitatás és a tisztulás. Érdekes kor, érdekes ifjúság, érdekes helyzeték. Az a generáció, amelyik harcos lendülettel vívta meg nagy harcát, amelyik a haladás és fejlődiéts igéivel szállott szembe az előtte járt generációval, nagyrészt megállóit Ady sarjánál és alig jutott tovább. S nekünk, az uj fiatalságnak még megmaradt szemben a régi harcvonal és ugyancsak szemben ott vannak — részben — ők is, akkor, mikor mi egyenes folytatásnak tartjuk magunkat. Szász Zoltán szavaival zárom soraimat: „Ismétlem, az összbenyomás ikedvező. Van ezekben a kd® cikkekben tehetség, tanult- ság, s főleg segítő készség a néppel szemben. Fognak még ezekből az agykohókböl világnak indulni épkézláb, tisztult, foltatlan gondolatok. Az Ifjúság, mely e cikkek Íróinak közös sajátsága, kötszer esen is emelteit szól. Egyrészt mint mentsége annak, ami ezekben az írásokban esendő és haladáséi lenes, másrészt mint biztosíték, hogy akik már fiatalon ilyen tehetségesen küzdenek sokban téves eszmékért, idővel eszméikben is megtisztultan fognak jelentkezni.* Itt. még csak annyit az ismertetéshez, hogy ehhez az itteni fiatalságunknak is köze van: Balogh Edgárnak a magyar ifjúság felkérésére jelentős szerep jutott a máris hóditó körútra induló munka előkészítésében s nem rajta múlott, hogy itt-ott a füzet tényleg nem százszázalékosan harmóniikup. A kisebbségi fiatalság komoly és barátságos épitő munkája kezdi messzebb is éreztetni hitéi és egészségét. w 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkitva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténetek, ára csak 12 korona. Megrendelhető lapunk könyvosztályában. A7 képes Mét előfizetési dija Praha II., Panská 12. sz. Hl. emelet címre küldendő tanulni és nagy örömmel várjuk, hogy rész! kérjen a konferenciák munkájában. 7. öregek és fiatalok viszonyára nem teszek semmi észrevételt. Mikor szép és nemes gondo latról van szó, akkor olyan ifjú vagyok, hogy magamhoz szeretném ölelni az egész világé.; mikor „széppé akarják hazudni az ocsmányságot", akkor olyan öreg vagyok, hogy a szivem m >g akar repedni fájdalmában. 8. Lehet, hogy a „kálvinista* jelzés gúnynév volt valamikor, talán egyesek s/.eméb n nn is az, most. hallottam ezt a megjegyzést* először Parais Árpád ref. keresztény lelkész űrtől, de engedje meg. hogy mégis úgy Írjam alá: egy' Zsitramenti Kálvinista. , 3. 6.
