Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-19 / 214. (1841.) szám
A Magas Tátra idegenforgalmának ezidei rekordját a jó szervezés és külföldi propaganda révén érték el A Kárpátegyesület autóbuszjáratai nagyszerűen beváltak Az idegenforgalom fejlesztéséi is kifogásolják egyes szlovák körök — Poprád a rohamos fejlődés utján mégí« azt meri Imi, hogy a P. M. H. hazudott és a világ félrevezetésére irta a rózsahegyi tudósítást. Hl inka szerint Fedort senki sem látta Rózsahegyen, Fodor nem is mert lejönni a városba, mert különben úgy járt volna, mint az autonómista Sznacky, aki megkóstolta Kubis szenátor „pelendrek ‘-jét (gummi- botját.) íme, ez a fenyegetés a-m-éRőságns proto- notárius ur felebaráti szereletet hirdető evangéliuma- Ma már a kommunisták nem beszélnek így; ma már ők is belátják, hogy a keresztényi szeretettel és felebaráti összetartással tovább lehet haladni. S a kommunistáik tömegesen jönnek pártunkba. Rózsahegy-Li- kavkán is. És a protonotórius ur ahelyett, hogy — mint pap és mint. ember — örülne ennek, kigunyolja őket és pelendreket ígér nékik. És ez a pap akarna szlovenszkói érsek lenni?! Az a gyűlölet és harag, ami minden mondatából kisugárzik, mind azt bizonyltja, hogy a vén medvét barlangjában — ahová a „Kra- jina" szegény méhei által gyűjtött mézet tíz éven át összehordta, hogy pozícióját hosszú életre bebiztosítsa, — megzavartam. Ez olyan hihetetlen és szokatlan az ő számára, hogy még most sem hiszi el, hogy az megtörténhetett.. Pedig megtörtént és ezután gyakrabban meg is fog ismétlődni. Nem a kiégett tarlón, ahol a neveletlen gyerekek keresik a cigány- vajda sátorait — saját megállapítása szerint —, hanem a város szivében, a város helyiségében tartottuk meg a pártértekezletet és tartani fogjuk ezután is a pártértekezleteket s Isten segítségével — nem pedig az ördöggel való szövetkezéssel, amit ő olyan gyakran hirdetett — eljön az az idő is, amikor a plébánia előtt fogjuk megtartani népgyülésün- ket. Mi nem ijedünk meg sem a Kubis szenátor ur őnagysága „pe!endrek“-jé.től, sem a protonotárius ur pásztorbotjától, amelynek Viselésére méltatlan. S ugyancsak az Isten segítségével el fog jönni még az az idő is, amikor azt meg is vonják tőle. Az én lépteim nyomán nem folyik vér, de zárt autóba sem bújok és megfizetett testőrökkel sem megyek. Rózsahegyen és onnan Eikavkára gyalog mentem és jöttem. Vasárnap lévén, sok százan láttak, üdvözöltek és a nép szeretete kísért. Igazságot és szeretedet mentem Rózsahegyre is hirdetni s ez az igazság győzött az átkoződás felett. Éreztük, hogy Isten van velünk. És ha Isten velünk,.akkor ki ellenünk!? Még néhány szót a rózsahegyi véreinkhez, barátainkhoz, párttagjainkhoz: Ne csüggedjetek, ne hagyjátok magatokat sem megfélemlíteni, sem terrorizálni, mert — az Isten malmai bár lassan, de biztosan , őrölnek- Azt .a magot, amelyet mi az Isten nevében és fele- baráti szeretettel Rózsahegyen és vidékén elvetettünk, az, ha megmunkálatlan talajba is vetettük és bármennyi varjú is krákog felette, ki fog kelni, meg fog erősödni és jó gyümölcsöt fog hozni! Üdv keresztényszocialista párthivcink- nek! Viszontlátásra Rózsahegyen! Prága, szeptember 18. A szlovenszkói fürdők ezidei nyári szezonja rekordlátogatottsó- got ért el s a szezont a nagyszámú vendégekre való tekintettel meg is hosszabitják. Ez az óriási idegenforgalom a Magas Tátrára is vonatkozik, ahol olyan mérveket öltött, amihez hasonló az elmúlt időkben még nem volt. Minden fürdő szállodájára, penziójára már júniusban kitűzték a „Megtelt!" táblát s a Tátra alján fekvő községek és városok is számos idegen, főként németországi vendégnek nyújtottak szállást. A Magas Tátra idegenforgalmának e fényes eredménye a tervszerűen kidolgozott propagandának és kitűnő külföldi reklámnak köszönhető. Az idegenforgalmat elsősorban a Kárpátegyesület mozdítja elő, amely a viszonyok változásával számítva, a turisztika mellett elsősorban az idegenforgalom fejlesztését tűzte ki feladatául. Az a munka, amelyet a Kárpátegyesület bent az országban és a külföldön végzett , minden dicséretet felülmúl. Elhangzottak ugyan egyes szlovák körökben rosszindulatú támadások a Kárpátegyesület ellen, sőt még azzal a naiv kifogással is éltek, hogy a Kárpátegyesiilet propagandája révén a Szepességet elárasztja birodalmi németekkel és ezzel a pángermán gondolat szolgálatában áll. Ezek a támadások azonban nagyon átlát szóa'k, mert a támadások mögött álló körök a Tátra úgynevezett „szanálásával“ akarják a Szepesség őslakos németjeitől és, magyarjaitól a gazdasági vezetést átvenni ott, ahol eddig semmiféle építő- munkát nem végeztek. A Tátra szanálása ezen körök szerint a leghelyesebben olyképpen oldható meg, ha kisajátításokkal és egyéb erőszakos módon birtokukba ejtik a Tátra szebb helyeit. Féltékenyek a szepesi őslakos németekre és magyarokra, hogy a világ figyelmét sikerült ráirányítani a Tátrára s a világnak megmutatják sok évtizedek nehéz, fáradhatatlan és önzetlen munkájuk eredményét: a Magas Tátra idegenforgalmának modernizálását és rohamos fejlődését. A Kárpátegyesület munkáját részletesen szükségtelen ismertetni, mert az a rengeteg külföldi vendég,, sőt cseh és morvaországi ember, aki ez évben a Tátrát meglátogatta, saját szemével meggyőződhetett arról, mit végzett a Kárpát- egyesület alig másfél év alatt. Itt elsősorban ki kell emelnünk az egyesület autóbuszjáratait. Kényelmes, modern autóbuszokkal bonyolítja le a forgalmat elsősorban Késmárk és Tátra között, továbbá uj autóbuszjáratot vezetett be Késmárk-Lőcse, Dobsina-Poprád között, azonkívül külön autóbuszjárat megy a Duuajechez, A tátrai autóbusznak közvetlen kapcsolata van Késmárkon a dunajecivel és lőcseivel. Az egyesület tehát lehetővé tette, hogy Lőcséről egy nap alatt meg lehet ezen tenni az utat a Tátrába és vissza. Az autóbusz aránylag olcsóbb, mint a vasút és a villamos és azonfelül a Kárpátegyesület jelentékeny kedvezményt nyújt nemcsak saját egyesületi tagjainak, hanem a testvéregyesületek tagjai részére is, vagyis a cseh, német, magyar, lengyel stb. turistáé gye sül etek részére. Ez az autóbuszjárat nem jelent kereseti forrást a Kárpátegyesületnek, ellenben óriási jövedelmet hoz az államkincstárnak, mert hiszen minden jegy árának egyharmadát közlekedési adó fejében az állam kapja. A Tátrában való tartózkodásom alkalmával alkalmam volt több magasrangu cseh állami tisztviselővel, ügyvéddel és biróval beszélgetni, akik egyöntetűen bámulatukat fejezték ki a Kárpátegyesülét szép munkája fölött. Gazdasági szempontból ez az autóbuszhálózat óriási jelentőséggel bir. A vonaluk mentén fekvő városkák és falvak állandó összeköttetésbe jutottak a Tátrával, könnyebb az élelmiszerszállítás és könnyebb a kereskedelem lebonyolítása. A vasúti pályatesttől távoleső községek, mint Gnézda, Kamjonka, Folbárg, Nagylipnik és Koronafürdő hálásak lehetnek a Kárpátegyesületnek, hogy föllenditette ezen elhagyott községek forgalmát. A Kárpátegyesület példáját követve, Pop- rádról is autóbuszjárat közlekedik már HINNEKAHA („KACAGÓ VÍZ") regény. ina: imil mmmmz 20) Ez az utóbbi törtevéé látszott valószínűbbnek. Emellett szólt különben a falábúnak jelenléte is,' aki barátját és cinkosát a rejtett helyre elkísérte. Mindezekre a kérdésekre azonban majd csak a reservat'ionban kaphatok biztos választ. VI. Alig tűnt el az indián szánja a .szemem elöl, máris a nyomába indultam. Még több mérfölduyi utat kellett megtennem és semmi hajlandóságom sem volt arra, hagy később érjek az indián faluba, mintsem arra feltétlenül szükség volt. Az ut szakadatlan kanyarulatokban vezetett előre. Mikor azonban minden akadályon túl voltam, jól kiléphettem. A part mind alacsonyabbá vált s midőn vagy két mér földnyit haladtam, a messzi ságiból dühös kutyaugatást hallottam. Ez annak a jele volt, hogy Esős Arc elérte a falut. Negyed óra múlva az én utaim ii« biefeje- aód'ött. A jobboldali, egészen alacsonyra vidít partom egész sereg gula-alaku, fekete árnyékot vettem észre, amelyek közül néhányból világosság oeiUáimlott ki. Alig mász- laro meg a pártol, amikor mindem oldalról fai kaszámra rohantak nekem a kutyák, melyekben minden indián falu bővelkedni szokott. Dühüknél, amellyel körülnyargaltak, csak a gyávaságuk és ravaszságuk volt nagyobb. Mindem sátorból kirontott egy vagy több kutya, mert társaik ugatása bizonyára elárulta nekik, hogy künn vakum 1 szokatlan dolog tör tömik, — hogy Idegen és pedig fehér ember érkezett. Gyakran megfigyeltem 1 ezeket az indián kutyákat a nyugati városokban, amikor gazdájuk kocsija alatt feküdtek, amelyet őrizniök kellett. De ha valaki tíz lépésnyire közeledett feléljük, behúzott | farokkal gyáván elszaladtak. Itt persze otthon érezték magukat s egyik-másik olyan vakmerő volt, hogy a lábam után kapott. Csak amikor fegyverül használtam a hócipőmet és néhányan a kapott ütésekkel arányiban nem is álló fájdalmas vonítással hazaszaladtak, vonultak vissza tiszteletteljes távolba a többiek is. Megérkeztem az első sátorhoz, amely kissé távolabb volt a többitől. A sátrak két sorban állva, utcát formáltak, ez azonban a legelsőt legalább kétszáz lépéssel megelőzte. Ebből megállapítottam, hogy a varázsló sátra, amely, szokás szerint, el. van különítve a többiekétől. Amikor azután megpillantottam a bőrből készült, nagy gyógyfüves zsákot, amely úgy van kifüggesztve hosszú rúdon az indián varázslók sátorain, akárcsak a borbélyok üzletén a réztányér, minden kétségeim eloszlott. Most, begy az est lle- szállott, Barna Mennydörgés talán idehaza is van. Gondolataim közben összerezzentem. Közvetlenül előttem mereven állott egy Indián, aki megfigyelte az érkezésemet, de közben meg se moccant. — Ez a eioux-tanya? — kérdeztem tőle, bár igazán nem voltak eziránt kétségeim. Ilosfjzu idő telt el, amiig választ kaptam. Az indián csak állt, takaróiba burkolva és ha a jelenlétem esetleg meg is lepte, sémiim ivei sem árulta el azt. — Mit akarsz? — kérdezte végül. Mióta szokás a wionxünidiAnok közöli, hogy megkérdezik a hideg téli estén falujukba érkező idegentől, hogy mit akar? Mit akarhat má*t, mint helyet a tűz mellett és vacsorát? Kérnie kell azt az idegemnek « sioux-tól? Ismét eltartott jó ideig, amíg választ kaptam. Az indián kinyújtotta karját a szemben levő sor egyik sátra felé, amelyből, mint a legtöbből, világosság szűrődött ki. — Menj oda! — mondta. Most megtudtam, hogy magával a varázslóval találkoztam, mert a falu egyetlen indiánja sem küldte volna más sátorba a hajlékot kérő idegent. A varázslók azonban úgy ebben, mint sok más dologban kivételesen cselekszenek, titokzatosak és fontoskodik és meglehetősen elkülönödve élnek sátrukban. Ezzel bizonyára a nimbuszukat igyekeznek épségben tartani. — Te vagy a varázsló? — kérdeztem tőle. Semmi válasz. — Reggel meglátogatlak — folytattam méltósággal. — Fehér varázsló vagyok, Dead Body barátja. Olyan sokat hallottam már Barna Mennydörgés tudományáról, hogy fel kellett keresnem végre. Meglátjuk, vájjon nem tanulhat ok-e el valamit n tudományából ? Nem tudtam megáll api tani, hogy ez a megjegyzés milyen hatással volt a vörös bitangra. De számoltam az indiánok nagy hiúságával, amelyet a varázslókban a többiek tisztetetteljös félelme mérhetetlen önhittséggé dagaszt és bizonyos voltaim abban, hogy a tegotronubább hízelgéssel is jó talajra találok. Az indiánoknak azonban nem szokásuk, hogy bármit is eláruljanak az érzelmeikből. S miután hosszú, fáradságos gyaloglásom után ímeteg vacsorára és tűz melletti pihenőre vágyakoztam, nem volt kedvem tovább folytatni a társalgást, amelynek folyamán az egyik fél, méltósága tudatában, mindig csak hosszabb szünetek után felelgetelb Ezért megfordultam és e]indultaim a ki- j jelölt, sátor felé, amely előtt, a szokásokhoz, híven, hangos halló-kiáltással jeleztem ér- ‘ Szépiákra, azonkívül egy magántulajdonos autóbuszjáratot vezetett be Mateóe- Szepesszombat-Poprád-Felka között és a díjtételek itt is olyan alacsonyak, hogy, egy autóbusz szinte kevésnek bizonyult a sok utas számára. A Magas Tátra kapuja: Poprád. Ez a kis városka saját erejéből évről-évre rohamosan fejlődik. Az építkezés hihetetlenül élénk. Egy éven belül egész uj városnegyed alakult az Erzsébet-tér környékén és a Lőcsei-uton. A város maga jelenleg kitűnő vezetése alatt áll. Varga evangélikus lelkész városbiró vezetésével elsősorban rendbe ho* zatta a járdákat, másodsorban bérházakat épi« tett és a jövőben fel akarja építtetni a modern Tátra-szállodát külön színházteremmel. Azonkívül tervbe van véve a járásfőnőkség épületének fölépítése. Az állam ezzel szemben igen keveset tesz a város érdekében. Poprád főutcáján végig vezető közutat ugyan kikövez- tették, de az olyan rossz állapotban van, hogy jövőre minden valószínűség szerint újból rendbe kell hozatni, mert annak idején olcsó munkaerővel dolgoztattak. Az idegenforgalom előmozdítása következtében, szükségessé vált a vidék legszebb szállodájának, az Európa szállodának a kibővítése. Tulajdonosa már ez évben hozzá is fogott az építkezéshez és a jövő év tavaszán a kilencven szobával rendelkező, a mai kor igényeinek száz száza- lékosau megfelelő Európa-szálloda lesz Szlo- venszkó egyik legnagyobb szállodája. A Kárpátegyesülettel az élén, a Szepesség őslakósai mindent megtesznek az idegenforgalom előmozdítása érdekében és ha már a kormánykörök olyan mostohán viselkednek e céltudatos és eredményes munkával szemben, elvárható volna, hogy a legalább a szlovák körök hagyjanak fel uszításaikkal és ne zavarják kutmérgezéseikkel a Tátraforgalom fejlődését, mert ez nemcsak a Tátravidék lakosságának a helyzetén javít, hanem az államkincstárnak is igen tekintélyes bevételi forrását képezi. Kopper Miksa. Lemondott a német flotta vezetője Berlin, szeptember 18. Zenker tengernagy, a német hadiflotta vezetője beadta lemondását, amelyet a. kormány elfogadott. A tengernagy már szeptember végén elhagyja állását, Utódja Raédér ellentengernagy lesz, aki eddig a keleti tengeri flotta élén állt. Zenker visszalépésével illetékes körök már régóta számítottak, mert a tengernagy személyét a hírhedt Phöbus-botrány annakidején végzetesen kompromittálta. Mint ismeretes, néhány hónappal ezelőtt maga a birodalmi hadügyminiszter jelentette ki, hogy a flottánál történt visszaélésekért teljes mértékben Zenker tengernagy felelős. közösemet. Azután felemeltem a bejáratot fedő takarót és mélyen lehajolva beléptem. Tágas, kényelmes sátor volt e mint az indián otthonok általában, jó levegőjű és tiszta. A sátorlapok nem állatbőirök voltak, mint hajdanában, hanem, kátrányozott vitor- lavászonből készültek, amit a Hudlson-Öböl- Társaság* vagy a telep más üzlete szállított, bizonyára jókora tömeg senegga-gyökérért,' amely roppant nagy szerepet játszik az amerikai gyógyászatban, ugv hogy indián ée fehér vadászok egyaránt gyűjtik a nyári hónapokban, amikor vadászati tilalom van. A középen barátságos tűz égett, amelynek füstje a sátor csúcsának szélm'eutes oldalán nyitva álló lyukon áramlott ki. Oldalt két fekvőhely volt, a falakon, gyöngyökkel és sün disznó-tüskékkel kirakott díszek mellett, pézsmapaitíkány- és inenyétbőrök lógtak, elárulva, hogy mi a sátor lakóinak kereset- forrása. Meglepetéssel ismertem rá a sátor lakóiban az öreg indián asszonyra és a néma fiúra, akikkel néhány nap elölt a faluba vezető ösvényen találkoztam. Mind a kel len a tűz melleH ültek a földön, amely friss és illatos fenyőiüskékkel volt behintve. Ezt a téli időkben olyan gyakran szokták váltogatni, amint a lakónak érzéke a tisztaság iránt, megkívánja. A fiú töltényeket rakott valami egészen régi rendszerű, duplacsövű puskába, az öreg pedig üveggyöngyöket varrt a szarvasbörbol készült moíkasszinra. Beléptiemkor mind a kelten reá.ni pillantottak., Mielőtt még lehajtottam a pnémgai!toromat. már a hangomról megismertek s a tegbarálságosabh fogadtatást olvashat Iáim 'te arcukról- Ta-tuva! . üdvözöli az öreg aszszony, indián szokás szerint ki jelen Ive, hogy. itt. hely vám számomra s azután kezel nyújtott. (Folytatjuk.) ■ II ^ I ■■■■III mii Bili II ■!! IMIM II I T ■ ■■! I ' I II IIIMMWMLJI ________________
