Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-14 / 210. (1837.) szám

6 Nincs még béke a perbetei kántor háborúban Megismétlik a megpeticionált választást Párkány, szeptember 13. (A P. M. H. tudósítójától.) Az Érsekúj­vártól alig néhány kilométernyire fekvő, 6000 lakosú szinmagyar Perbete nagyközség, melynek közel 3000 katolikus hívője van, mostanában a felbolygatott méhkashoz ha- mostanában a felbolygatott méhkashoz ha­nem egy egyszerű kántor választás izgalmai dúlták fel a kedélyeket s olyan visszás álla­potokat teremtettek, melyek már túlhaladják a lokális jelentőséget. A kántori állásra hirdetett pályázaton húsznál több pályázó vett részt. A hívők zö­me bizalmával Hencz Pál nagymegyeri kán- tortán itó felé fordult és a megejtett válasz­táson az iskolaszék egyhangúlag tényleg' őreá is adta szavazatát. A megválasztott kántortanitó azonban nem foglalhatta el állását, mert megvá­lasztása ellen tömegesen adtak be felleb­bezéseket volt ellenjelöltjei. Az iskolaszék egyhangú határozatával szem­ben azt hangoztatták, hogy a hívők egy része terrorizálta az iskolaszéki tagokat, hogy a választást megelőzőleg etetés és itatás tör­tént és hogy Hencz kántor piros szefcfüvel gomblyukában sétált a falu utcáin, amiből arra következtettek, hogy kommunista ér­zelmű. Bár ezek a vádak nagyon labilis alapon nyugszanak s ténybeli bizonyítékokat a fel­lebbezők produkálni nem tudnak, t a nagyszombati apostoli adminisztratura megsemmisítette a választást és uj pá­lyázat hirdetését rendelte el még pedig a jegyzőkönyv egy alaki hibája miatt. A választási jegyzőkönyvbe ugyanis egy záradék került, amelyről az iskolaszéki tagok egy része azt állítja, hogy tudtán kívül került az be a jegyzőkönyvbe. A választást megsemmisítő határozat tel­jesen megbolygatta a község katolikus lakos­ságának nyugalmát. A hívők óriási tábora ki­tart Hencz mellett és atrocitásokkal fenyege­tőzik abban az esetben, ha őt a pályázat és az újból való megválasztás lehetőségétől el­ütik. A hangulat annyira izzó, hogy már némi erőszakosságok is történtek az iskolamegnyitó Veni Sanctén, amelyeknek következtében négy Hencz-párti egyént a csendőrség letartóztatott és az ógyallai járás­bírósághoz szállított, ahonnan azonban rövi­desen szabadlábra helyezték őket. A Hencz-ellenesak között van három is­kolaszéki tag, akik közül kettőnél nemrégi­ben tűz volt, melynek okozásával az ellenlá-. basokat vádolják. A békétlenség a hívők tá­borában napról-napra növekszik, elkesere­dett hangok hallatszanak pro és kontra és nem lehetetlen, hogy a perbetei kántorvá- tasztás és az ezzel összefüggő sajnálatos ese­mények még sokszor fogják foglalkoztatni a közvéleményt. A harc csúnya kinövései közé tartozik az is, hogy a frontot változtató három iskola­széki, tag ellen a hitközségi vagyon állítólagos helytelen kezelése címén sok aláírással ellá­tott feljelentést tettek az adminisztraturánál. Sajnálatos elfajulása ez a perbetei közállapo­A Tolsztoj-omtminjánlum közben egv eöklkaöiba saenéinyebfb, ele imiagytair oeinJtietniáiiliiuimniál fieiledlkeiziellit meg fitz tóotíiaOimú .étet: száz évivel ezelőttit, 1028 szep- temibetréiben születéM Petőfi Sámánná, Szemdineiy Jú­lia. ÁiitafliáJbain, ináníÍJha szeptember 'ezzel az eliimd'u- illáiseafll kíül'oniös jelzésit kapó® votkua e kirválteágiOB mő életéiben, akiihez a legszebb 'Szeptemberi verset írták: sorsa nevezetes fordulói éppen szeptember hónapjában köszöntöttek be. Igv 1846 szeptemberében töntiénlt laz áls, hogy Naigy- Icánolybam meigiismierikedietít a (költővel ás váindoir- !S2Üimésszeil, alki rövidesen meigikéirltie, mert halálo­sam belésateretétt. És egy esztemdő múlva, ugyam- ■csalk szeptemberiben volt az lesküvőije az endiődii vár (kápolmájábam... Még a imiositami kései dáltium, 1928 szeptembere is érdekes mij imomiemibuimimiail gyarapilb haitta voínia annak emlékét, akii valaha a „feleségeik (feleségte'' volt: Szemdirey Júlia születésének százéves forduló­ját olyan kiadvánnyal ünnepelhették volna tmeg, amely uj és gazdag emberi dokumentumokat szolgáltat Petőfi hármassága és az özvegy éle­téhez. Saendney Júlia levelesládájára gomdolunlk. amely 'Csiak igen osiebély töredékben. Olátoltlt napvilágot és aimle'ly kézinaítbata. hever eigyiik badapetítü káaidlócég fiókjában. Kevesen tódnak e gyiijteméiny ölélteaéisé- inőtl, amellybem Petiőfi-levelek é6 kéziratok, Aramy Jámos-kézirat, továbbá Szendrey Júlia versei, pró­zái és ümibim maplóföljegytaései foglailitalíinak. Még kevesebben tódnak airrőL hoigy ez a levelesláda milyen radregényes nton me­nekült meg az enyészettől. Petőfi özvegye 1850-ben házaságra lépett Horváit Árpád tódiős íe'gyietemii tanárral!, akiitlőll három gyeir- nneite saüiietotlt lés ezek közüli az 'egyik, egy nyuga­lomba vonult 'ezredes köztiszteletben álö hitvese, ma is él (Budapestem, ahol a Belváros egyik csöndes utcájában lakik. Szendrey Júlia levelesládáját azonban nem a leánya örökölte. fíorrvá't Árpád és Szendrey Júlia tizenhét eszten­deig élitek ©gyü'tit, a tizennyolcadliQi évben Júlia kü- llöntváHt férj éltől, A Lipótvárosba, a Zenge-utcába költözötll, ahol lakáét bérelit és ahol a imiegrendtüllt ■egészségű hölgyet fiának, Petőfi Zoltánnak volt ia- koMársa, egy fiatal tudós, T. A., tiszteletével és figyelmével vette körül. Saendney Júlia Horivát Árpádtól valió különválását épp csak egy 'eszten­dővel élbe tói: 1868-ban rmeigh'ált Zenge-uiboai laká­toknak és ideje volna erélyes kézzel és intéz­kedéssel elejét venni az esetleges atrocitások­nak. A kántorkérdést a kánontörvények be- itüszerinti értelmezése mellett kívánatos vol­na mielőbb megoldani és ezzel a község la­kosainak nyugalmát biztosítani. eám, ahol azt íreméibe, hogy uj 'élőbe! talál .és összes leveleit, föl jegyzéseit a hűséges barát­ra és ápolóra, T. A.-ra hagyta. Horvát Árpád, aki az tólbiim natplóje'gy'zetiekiriSL miár régebben értesült, még a temetés elíőtt miegjéllemJt ■a Zeaigietótcaii flafcásban és követelte, hogy ,a leve­lesláda tertalmát vagy égessék eíl szeme előtt, vagy pediig Szendrey Júliával együtt hiánytalanul tegyék a koporsóba és vele együtt temessék el. Ez utóbbi iförlt'émt és liorvólt Árpád megnyugodibam távozott. iNébány évvel ezelőtt azonban. exhumál­ták Szenda’ey Júlia tetemét e .a koporsó fölbamtá- sakor a családiliagok miegdöbbenve állapitötták meg, hogy a kéziratok, amelyeket tudomásuk szerint a halottal együtt temettek el, a koporsóból el­tűntek. Hogy, hogy nem, ez a bönüilm'émy még máig sem tiiszltázódobL tény dolog azonban, hogy az érdekes dokumietaltomokrói, araedyeköt imlaiga Jamliiá féltve Őrzött, ezután éveken ált senki sem halloibt. Mint­egy két évvel' ezelőtt történt, hogy a Nemzeti Múzeumhoz valaki elvitte ezt az ér­tékes hagyatékot, amelynek hitelességét min­den kétséget kizáróan nyomban megállapí­tották. Az ffilliető, akii a Nemzeti Múzeumnak vételire toi- smáliba Szetndtrey Juliid levelesládáját, összeiköbtieitiés- ben állít T. A. örökceeliivel.. A miuzeumuiak azonban tóldirága volt ez a vétel és 'tőke hilján fájó szívvel kénytelen volt lemondani megszerzéséről. így ke­rült a&ufáin ez a hagyaték egy magáncég kezére. így fiatalít és szépít a Corail-créroe OoralS-pudBr C-Orall-szappan FSIcrikrst c C. S. R, ríWífira: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. Meg! etedbe ztek Szendrey Júlia születésének szeptemberi ceniemnáriumáról Nem adták még ki titkos naplóját, amely regényes utón került elő koporsójából Egy viíágkisebb8égi jog alapelvei Epetein Leó dr., az ismert kísebbatégí író, a Lúgoson megjelenő Nemzeti Kisebbsé­gek — Die Stimmen dér Minderheiten eimü folyóiratban teljesen átdolgozott második í ki­adásban adta ki „Egy világkisebbségi jog alapelvei“ című munkáját. A kiváló munka a kisebbségek magna chartáját fogMja magá­ban. Epstein elsősorban egy minimális pro­gramot vázol fel az összes kisebbségek szá­mára, amellyel szembeállítja a kvalifikált ki­sebbségek számára készült magasabb progra­mot. Epstein azután felállítja a kisebbségi jogra vonatkozó követeléseket és megemlé­kezik a probléma pszichológiai hátteréről i*. A függelékben közli a népszövetségi tanács­nak a kisebbségi ügyekre vonatkozó • ügy­rendjének a tervezetét, amelyet a népszövet­ségi ligák uniójának vegyes bizottsága az 1926 november 30-án Salzburgban tartott ülésén elfogadott, továbbá mellékel egy ter­vezetet, amely a nemzetközi bÍróság alapsza­bályainak a megváltoztatását célozza s amely; megváltoztatás lehetővé tenné a kisebbsé­geknek, hogy a biróság előtt panaszosként lépjenek fel. Epstein uj munkáját senki sem hagyhatja figyelmen kívül, aki a nemzetközi kisebbségi jog területén dolgozik. A mü kü­lön könyvként a csehszlovákiai német nép- szövetségi liga kiadásában jelent meg és a Calve-féle egyetemi könyvkereskedésben (Prága, I., Kleiner Ring 12.) 10 koronás ár­ban kapható. gS azepteamber 14, péatofc RÁDIÓMŰSOR SZOMBAT PRÁGA: 11.00 Gramofon. — 12.05, 17.00, 20.15 21.00 és 22.25 Hangverseny. — 17.55 Német előadás. — POZSONY: 18.30 Hangverseny. — 19.50 Gramofon. — 21.00 és 22.25 Hangverseny. — KASSA: 18.45 Vig est. — 20.00 Harangszó a Dómból. — BRÜNN: 11.00 Hangverseny. — 1215 Gramofon. — 17.00 21.00 és 22.20 Hangverseny. — 18.10 Német előadás. — 19.00 Vig hétvége. — 20.00 Bolondokháza az első emeleten, vígjáték. — BUDAPEST: 9.30, 11.45, 13.00, 15.00 és 21.35 Hirek. — 17.00 Statisztikai előadás. — 17.S0 Phonola hangverseny. — 18.30 Rózsahegyi Kál­mán előadása Amerikáról. — 19.15 a magyar kir, honvédzenekar hangversenye: operarészletek. Vezényel: Fricsay Rickárd zeneigazgató. — 20.30 Fedák Sári rádióestje. — 22.00 Szalóntrió hang­verseny. — 23.C9 Cselényi József, a Nemzeti Színház művésze magyar nótákat énekel Vörös Feri cigányzenekarának kísérete mellett. — BÉCS: 11.00, 16.15 és 20.20 Hangverseny. — ZÜRICH: 15.30. 16.00, 17.15, 18.00 és 22.10 Hang­verseny. — 19.00 Zürichi harangok. — BERLIN: 20.30 Fúvószenekari hangverseny. — 22.30 Tánc­zene. — STUTTGART: 17.00 ötórai tánc. — 20.15 Kamarazene. — 24.30—2.00 Éjjeli hangverseny. — LETPZIG: 21.00 Hangverseny. — BRESLAU: 20.15 Az utolsó keringő, Síráuss operettje. — MÜNCHEN: 22.30—1.00 Tánczene. — HAMBURG: 20.00 Mona Lisa, Scbilling operája. Beszél a Vihariét Irta: Dwnes Adorján I. Szobránc, szeptember eleje. Ismét hát üdvözöltük egymást: én meg a Vihonlát. Vagy hogy inkább a Vihorlát meg én, mert adjuk meg az elsőbbség tisztel étét az öregnek. Megérdemli. Sok vihart fogott fel égnek nyúló bérceivel, sok szegénysorsu emberfiának őrizte meg mindennapi kenyér- kéjét, midőn a feje fölött terpeszkedő felhő­kéit jótékony eső alakjában bocsátotta le aiz alatta elterülő síkokra. És midőn így évszáza­dok és évezredek óta évről-évre mindent jól elrendez fenn felhőhonában az öreg, altkor jóízűen elmosolyodik a nap sugarai utján, vagy pedig kedélyesen megmordu! egy-egy égzengés alakjában. Akárcsak az amerikai nagybácsi, aki a joviáLis öregség napsugarai kedélyével nézdegéli, mily örömet okoz aján­dékaival ennek is, meg annak is. No, nagyon tanulékonyak a természet gigászai: mily szé­pen lés könnyen lekopirozzák a nemesség és szelídség cselekedeteit a természet s terem­tés hatalmas uráról, az emberről. Vagy hogy a föld porának kis paránya — a homo sapiens — tanul a nagy természet következetesen is­métlődő és az értelmesség fokát szinte érintő megnyilatkozásaitól? ... Valamelyik angol iró leirja egyik novel­lájában, hogy a hírneves orvosprofesszornak sikerült feltalálnia a vérengző vadság elleni szérumot. Egymásután oltja be ezzel a leg­vérengzőbb bestiákat: oroszlánokat, tigrise­ket, párducokat és az eredmény meglepő, mert ezek mind kezes háziállatokká változnak át a beoltás után. Végre a szenvedélyek min­den vadságában tomboló egyik embertársát te sikerül beoltania a szelídség szérumával, fiz azonban balul üt ki, mert nemcsak, hogy magán az emberen nem fog a szérum, hanem fz az ember visszaoltja a bestiákba is a vad vérengzést. Hát bizony mégis csak nekünk kell tá­gulnunk a természettől, annak egyed éltől és ttfvm megfordítva. Az őserdők vad bestiáit tnefi lehet szelídíteni, a folyóik vad rohanásé­j szépségeit azonban nem nehéz megérteni. I Azokat nem is kell definiálni, mert a belőlük nak csöndes folyást lehet adni, a föld, a fák, az iszap, az állatok, az elemek minden kincs­esei s jóval ellátják az embert és az ember a szenvedély vadságával megy neki a termé­szetnek, az ember maniatikus erőszakkal fúr­ja be magát a természet minden titkaiba. Mit nyer vele? Azt, hogy eltanulja tőle a vad erőt, de nem a szelídséget, az aranycsöndet, a békét s ami mindezt alkotja — a szépet. A vad erőszakosság és szemtelen tülekedés azonban sohasem fedheti a szép fogalmát. Mi hát a szép? Midőn Platót megkérték tanítványai, feleljen meg e kérdésre, a derék bölcs azt mondta: „Szép? az Istem“. Magában véve mélységes és gyönyörű meghatározás, de az emberekkel való vonatkozás hiányzik belőle, melyet aztán a brit óriás pótolt ki, midőn valamelyik színdarabjában azt mond­ja: „A szépet csak éles szem látja meg, a hiú tetszeilgés senkinek sem kötheti ezt nyakára.“ Azonban a német tudósok nem elégedtek meg e definícióval. Sokat írtak a szépről, mint minden emberi cselekvések vonzóerejé­ről és mozgatójáról, de annál kevesebb ér­zéssel és meggyőző erővel tették ezt. Sike­rült is egyiküknek — nem tudom hamarjá­ban, melyiknek — valódi német alapossággal a szép következő meghatározását adni: „A szép a létező és elgondolható külső s belső tökélyeknek alakban és tartalomban, részben és egészben, eszme 'és tárgyban olyatén szer­vesen egyesült egésze, mely, mig egyrészt külső szerveink által ész revétetve az idomok és alakzatok, a színek és hangok, a nyugalom ■és mozgás, az eszme és kifejezés, a gondolat és tény csodálandó erőivel ragadja meg fi­gyelmünket, addig másrészt ugyanazon ténye­zők benső s mintegy láthatatlan aktivitásával egy minden egyéb érzelmektől különálló, sőt azokkal a hatást és eredményeiket össze sem hasonlitható gyönyört s élvezetet ébreszt.“ Levegőt... levegőt! Egy lélegzetre ennyit elmondani, ehhez valóban német tüdő s alaposság kell. De hi­szen a szép fogalmának a mindennapi életbe való beáll ifásával is úgy vagyunk, mint más egyéb általánosan ismert s megszabott dolog­gal, melyekről rendesen úgy ir a tudomány, hogy azt valahogy ám meg ne értetik. A ter­mészet élő és élettelen teremfunépyeine/k kiáradó báj és kecsesség, erő és fönség már magában is definíció. Aki a szépben e tulaj­donokat fel tudja fedezni, az képes élvezni a szépet és gonosz indulatok nem dúlhatnak benne. Mert a szépnek részleges és mintegy szakszerű élvezete oly ártatlan öröm, mely megtisztítja a szivet minden földi salakból és belemerül az isteni teremtő erő remekeinek csodálatába. Csakhogy éppen itt a bibe: az emberek­re nézve mai napság a szépnek élvezete nem ártatlan öröm, ők a legszentebb örömet már fészkében elundoritják, mert a szépet az ér­zékiségnek, a hasznosithatásnak, a szenvedé­lyek ezer fajának romlott és homályos szem­üvegén át nézik. Nyitott ajtó a szem — szól az igazmondás —, melyen át a gondolat az agy­ba, az érzés a szívbe, a vágy a vérbe lopód­zik. Ez a gondolat pedig a duhaj körbedtórbe hajrá, ez az érzés a test kificamított kultusza s ez a vágy a szentnek éppen nem mondható egoizmus istenitése körül forog. Ha aztán cse­lekvéssé sűrűsödnek e gondolatok, ez. érzések és e vágyak, akkor e cselekvések alól előbu- jik a szelídség, az embert est véri szeretet, a köz javát célzó szérum oltóanyagának hatá­saira fütyülő homo rapiens. Mint a farkas a farkashoz, olyan még most is az ember az emberihez. Hiszen hát mikor még bunkósbot­tal kezükben intézték el barlanglakó ember­őseink a megélhetés, a társadalmi közlekedés és az állami lét embriójának problémáját: hát akkor — á la bonheur — csikorgathatták egymásra fogaikat és marcangolhatták egy­más testét. De most, midőn esőstől árad reánk a kultúra és ez a kultúra az embereket ideá­lis ,,Übérmenschékké‘‘ alakítja át: miért csat­togtatjuk most is Ínég egymásra fogainkat és miért marcangoljuk egymás leik é t ? Ez olyan probléma, mit csak az fejt meg, hogy az emberek az élet nagy tülekedésében nem érnek reá egy percnyi megállásra és egy! percnyi filozofálásra sem. Ez a percnyi, meg­állás pedig elmondaná nekik, hogy a filozófia alaptörvényei szerint a szép és jő viszonyos fogalmak: ami szép, az jó -és ami jó, az szép' is. Tehát, ha nekem megadatott a hatalom ahhoz, hogy embertársaim “bizonyos száma* fölött rendelkezzek és e hatalmammal élve, minden téren embertársaim javát, szabadsá­gát, egyéni s nemzeti érvényesülését, kultú­ráját, megélhetésének könnyebbitésót tűzöm ki célul és viszem keresztül: akkor szép e cselekedetem, mert jót teszek vele embertár­saimnak s jót teszek magammal is, hiszen elismerést aratok érte. És jó e cselekedetem, mert embertársaimnak tetszik, mert szépnek találják azt. Az ember cselekvéseit az emberi természet diktálja, tehát e cselekvések csak akkor emberiek, ha nem állanak ellentétben a természet követelte jogokkal, mely jogok azonban mindig a szép és jó fogalmának ke­retein belül mozognak. Ugyan néha maga a természet talán mos­tohán — vagyis a szép és jó negligálása utján — bánik egyebekkel és népekkel, de ez csak látszólagos dolog. Hahn-Hakn grófnő egyik regényében azt mondja, a szép nőknek örök időktől fogva előjoguk van arra, hogy osto­bák legyenek. Ez ugyan nagy gorombaság a különben udvariaskodó írónő részéről, de va­lószínűleg csak arra mutat, hogy tükrével nem volt megelégedve. Egyéb baj nincs, mert ha magát, a kijelentést taglaljuk, akkor ebből csak a természet, nagy nivelláló erejét s tör­vényét tanulhatjuk meg. Túlteng a szépség? gyöngébb a szellemi képességek ereje. Fo­gyatékos a külső szépség és épség? kipótolja ezt a szellem, az ész bősége. ... Nagyon eltértem a tárgytól, melybe bele sem kezdtem. Az ember két tárgyról beszél legtöbbet: arról, amit nagyon szeret, vagy arról, amit éppen nem szeret. A szere­tet és gyűlölet, a vonzalom és ellenszenv, egyenlő tért foglalnak el bensőnkben, mért mindkettőnek tárgya irányt ad gondolkodá­sunknak, tetteinkre pedig erős behatással van. Az egyed, a faj, a tömeg ez érzéseinek vágyakodó viaskodása sokszor és sokáig el­döntetlen marad talán, de igaza van Heine vigasztalásának: ..Még mindig boldog az az ember, akinek nemcsak álmodni lehet, arról, amit óhajtana és szeret, hanem besSélnj is szabad róla“. Ezt az üzenetet küldi nekem üdvözletül. sziki a honából az alatta elterülő síkra ás az ott ktizködő nfcpekre $ országokra évezredek' óta lébámuló öreg Vihorlát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents