Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-13 / 209. (1836.) szám
F <Ír'a*í-ik'»-1U'SÍ A J ± A.*.se+juurw■Mngwm^MaEBSSMaaMaBaM—MBMBBMWWMi Avmt'J (>MV£> ■r—>—wai 1 limit nemzetiek mmm a tárgyalások megszakítását követeli Berlin, szeptember 12. Westarp gróf, a német nemzeti párt vezére, az Inbernaltional News Service munkatársának nyilatkozatot adott a Briand-beszéd ügyében. Westarp kijelentette, hogy Briand beszéde egyáltalában nem okozott meglepetést számára. Ezután így folytatta: — Briand mindazokat a reményeket szétszórta, amelyeket Németországban a lócáméi megállapodásokhoz fűztek. Amig Genfben még folyamatban varinak a tárgyalások. mint a legerősebb ellenzéki párt vezérének, tartózkodnom kell a bírálattól, azonban nem sokat várok a további genfi tárgyalásoktól. Briand beszédében csupán a páncélozott öklöt látom. Németországot Genfben az elképzelhető legmérsékeltebb politikus képviseli. Amit ő mondott, azt minden német aláírhatja. Németország 1c- íegyverkezett. Az interjú további folyamán Westarp gróf Briand beszédét provokációnak mondja és ezeket állapítja meg-: — Briand ur mint pártembert gúnyolja Müller urat. A külföldi államférfiaknak azonban hozzá kell szökniük ahhoz, hogy Németországban, a kancellár pártállására való tekintet nélkül, a német birodalom kaneellára ellen intézett támadásokat a német nép elleni támadásoknak fogják fel. Westarp arra is felszólítja a némrt delegációt, hogy utazzék el Géniből, hagyja ott azt a népszövetséget, amely ilyen beszédet tetszéssel fogadott. Végezetül ezeket mondotta a német nemzetiek vezére: — A becsületes megértés politikájának képviselője vagyak. Azonban az olyan megértési politikát, amilyet most Genfben űznek, a német nemzeti párt nem tart becsületesnek. A Deutsche A1 Igéméine Zeitung Westarp interjújának a következő címet adja: „Westarp a kancellár mellett". Ez a megállapítás azonban kissé időelőtti, mért be káli várni, mint viselkednek a német nemzetiek, ha a genfi delegáció nem fogadja meg Westarp tanácsát és nem hagyja ott Géniét. A nemzetiek várható állásfoglalását a Deutsche Zeitung cikke mutatja,-amelynek .címe: ,-El Müller kormányával!", maga a cikk pedig azt hangoztatja, hogy Müller kormánya egy napig sem maradhat uralmon. A hazugságnak szövedéke szétoszlott és a kabinetnek pusztulnia kell helyéről. A francia sajtó elfordulása Paris, szeptember 12. Briand a párisi sajtót energikusan visszafütyülte a csatamezőről. Az egész információs sajtó alaposan megváltoztatta magatartását. Persze még valamennyi lap kitart azon az álláspontján, hogy Briand „Pbillipi.ká“-ja szükséges és hasznos volt. Briand azonban mégsem, gondolta a dolgot olyan szigorúan. Ő maga is meglepődött azon, hogy annyira meglepett másokat. A Petit Journal úgy véli, hogy valóban nincs szeme és füle annak, aki Briand beszédében a loearnói politikáról való lemondást, vagy abban visszaesést észlel. Ma már a kancellár beszédéről sem mondják a párisi lapok azt, hogy cikornyás tirádák otromba frázisait bocsájtotfa világgá, sőt ma már elismerik jóakaratát és őszinte békekészségét is. A francia információs lapok tehát tovább akarják csinálni a loearnói politikát, mintha a hétfői kis intermezzo meg sem történt volna. A jobboldali sajtó annyira átlátja az információs sajtó hirtelen páLforduLását, hogy ma már tegnapi dicséreteiről megfeledkezve, újból a leghevesebb szemrehányásókkal halmozza el Briandt. Pertinax az Echo de Parisban azt irja, hogy Briand hétfői felháborodása csak szalmalángnak bizonyult. Beszéde nem helyezkedik el logikusan a francia külügyminiszter szándékai között és politikai magatartásában. Azt sem lehet megmondani, hogy tulajdonképpen miért mondotta el ezt,a beszédet. Mindenesetre azonnal megsajnálta, hogy elmondotta és úgy látszik, hogy kisiklásával Franciaországot még mélyebbre rántja le, mert annak bebizonyítására. hogy Németországgal szemben tényleg nem vezeti a bosszú és gyűlölet politikája, kétszeres engedményeket kell tennie. Briand genfi beszéde nem marad következmények nélkül a francia belpolitikában sem. Tegnap már Caillaux egyik politikai barátja, Montigny képviselő bejelentette, hogy interpellációt terjeszt be a kamaráihoz, ma pedig Bracke szocialista képviselő kapott megbízást pártjától interpelláció benyújtására a népszövetség megtorpedózása miatt. Ezzel kapcsolatban a francia szocialista párt központi orgánuma a következőket irja: Ez alkalommal minden kímélet nélkül lépünk fel a béke hamis- barátai ellen s kímélet nélkül támadjuk azokat, akik állítólagos legjobb szándékaikkal a népszövetséget tönkre akarják tenni. Briand genfi beszédében megmutatta nekünk, hogy mennyire békebarát ő. Amikor a falhoz állították, a béke falához, a leggyalázatosabb módon, tele álszenteskedéssel elmenekült onnan. Szívesen akart a békével flörtölni, de annak komoly szerelmére nem képes. Egy om el ette Thoiryben és egy porto Locarnóban, azt még elviseli, de tettek Genfben? Azt már nemi Fontos francia minisztertanács Páris, szeptember 12. Pénteken Ram- boulliet várában a francia köztársaság elnökének vezetésével minisztertanács lesz, amelyre Géniből visszaszólították Briandt és Loucheurt. Ez a tény egymagában bizonyítja, milyen nagyfontosságu lesz a minisztertanács ülése. Briand be fog számolni genfi tárgyalásairól, beszédének következményeiről és a német delegációnak a kiürítésre vonatkozó követeléseiről. Az ülés másik része belpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Először Bokanowski örökének betöltéséről fognak tárgyalni. Az Echo de Paris szerint Poincaré a kereskedelmi és postaügyi minisztérium vezetésére Henry i Chéron volt minisztert és a szenátus költség- vetési előadóját, a légügyi tárca betöltésére pedig Laurent Eynac képviselőt hívja meg. Ezután a költségvetést tárgyalják, amelynek első kötete már nyomtatásban megjelent A kiadások 45.22 milliárdot tesznek ki a múlt évi 42.44 milliárddal szemben. A bevételek 45.27 milliárdra rúgnak a múlt évi 42.49 mil- Márddal szemben. A hadügyi tárca kiadásai 6.8 miiliárdban vannak előirányozva, tehát a múlt évivel szemben 784 millió az emelkedés, a haditengerészet kiadásai 2.36 milliár- dot fognak kitenni, tehát 508 millióval többet. mint az elmúlt évben, míg a légügyi kiadások 217 millióban, tehát a múlt évinél 99 millióval nagyobb összegben vannak előirá- I nyozva. A német kancellár sajtó-expozéja Genf, szeptember 12. Kedden a késő esti órákban fogadta a német kancellár a nemzetközi sajtó képviselőit. Az ankéten Hermann Müller mégegyszer részletesen kifejtette a német álláspontot a leszerelési kérdésben és ismételten hangsúlyozta, hogy igazságtalanság lenne, ha Németországnak kereskedelmi tengerészete és ipara gyors fellendülése miatt bármiféle szemrehányást tennének. Németországnak ugyanis nagy reparádós kötelezettségeket kell teljesíteni, amelyeket másképp nem tudna elviselni, ha iparát nem sikerüli volna gyorsan kiépítenie. Az a tény, hogy a német hadsereget olyan gyorsan lefsgyverezték, sok külföldi tisztnek tanulsága szerint rendkívüli teljesítmény volt. A háború befejeztével a. német tisztikar száma 40.000 emberből állott és közülük 36 ezret rövid időn belül el kellett bocsátani és más pályán kellett elhelyezni. Ha a német hadsereg ma káder-kadsereg, ami nem Németország müve, hanem a békeszerződésből ráhárult kötelesség, úgy ez a fejlődés más országok hadseregénél is megállapítható, mert a rövid szolgálati idő bevezetésével mindinkább káder-hadseregeket igyekeznek alakítani. A német hadseregnek nincsenek meg a háború vezetéséhez szükséges modern gépei, tankjai, renülőgépei, nehéztüzérsége stb. A német ipar teljesítőképessége háború esetére keveset jelent, mert a modern háború, ha ez még egyáltalán lehetséges, támadó háború lesz, amelynek lefolyása a világháború tanulságai szerint nem ad időt az iparnak arra. hogy a hadieszközök termelésére átalakulhasson. Különben is olyan háború, amely Európát mégegyszer lángra gyújtaná, nem nagyon valószínű, mert nem lehet elképzelni, hogy az utolsó háború és á háború utáni idők tapasztalatait olyan gyorsan elfelejtették volna. A kancellár örömének adott kifejezést afölött, hogy alkalma volt a népszövetség miliőjét megismerni, amelynek létrehozásáért már a háború idején együtt dolgozott Erzber- gerrel és más német politikusokkal és amelyért pártja a genfi szövetség megalakulása óta Németországgal állandóan érvényesítette politikai hatalmát. A népszövetség iránt egész Németország bizalmat érez, ha gyakran bírálják is működését. Azonban a népszövetségnek tennie is kell valamit, hogy a hitet ég bizalmat fentartsa. Ezóirt 1 vált szükségess, hogy a német népszó rétsági képviselő a leszerelési kérdésben egyszer már világosabb szavakat mondjon, amint eddig történt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a ver- sailiesi szerződések szerint a német lefegyverzés csupán az általános lefegyverzés kezdeti aktusa. Megkezdődött a Secarnói hatalmak konferenciája a rajnai terület kiürítésének kérdésében Genf, szeptember 12. Az öt loearnói hatalomnak, Franciaországnak, Belgiumnak, Angliának, Olaszországnak és Németországnak konferenciája,, ipinl azt tegnapi számunkban is jelentfittiik, kedden dcltitán^ órákor az angol delegáció szátláeanr a Beau Rivage szállodában megkezdődött MüHer kancellár, Schubert német külügyi államtitkár, Hymans belga külügyminiszter, Scialoja olasz tanácsdelegátus és Briand Cushendun lord szalonjában gyűltek össze, ahol a tolmácsok és a delegációk titkárainak jelenlétében megkezdődött a konferencia. Az utolsó pillanatban a tanácskozásba bevonták Adaesi japán delegátust, úgy hogy a konferencia tulajdonképpen a nagyköveti konferencia képviselőit egyesítette magában. A tárgyalások este háromnegyed nyolc óráig tartottak. Befejezésük után a tanácskozó államférfiak minden felvilágosítást megtagadtak a konferencia menetéről és tartalmáról és csak egészen röviden megfogalmazott kommünikét bocsátottak ki, amely elmondja, hogy a rajnai terület kiürítésének kérdésében megkezdett tárgyalások délután véleménykiosero- lésre vezettek, amelyet csütörtökön délelőtt 10 órakor folytatni fognak. Hymans belga külügyminiszter szerdán elutazott Géniből és igy a további tárgyalásokon Moncheur belga delegátus fogja helvetMINNEHAHA UCACAGŐ VII") REGÉNY.Irta: EMIL DMONBERG \ (15) — Most majd meg fogom neki mutatni! — kiáltotta a falábú és ismét az asztalhoz lépett. Időközben a helyét elfoglalta egyike azoknak aiz embereknek, akiket délután — és bizonyára nem alap nélkül — környékbéli üzletembereknek vagy farmereknek hittem. Amennyiben vagyonos emberek voltak, imos-t, úgy látszik, azon az utón jártak, hogy elveszítsék a vagyonukat. — Tenni! — kiáltotta a játékvezető. A falábú bankjegyet rakott az egyik mezőre, míg a többiekre más játékosok tették a pénzüket, A kártyákat leosztották. Az a mező, amelyen a legnagyobb csomó bankjegy állt, a bankár nyeresége leit. A játékvezető behúzta a pénzt, a falábúnak pedig odacsusztatott egy bankjegyet. — Nyertél — mondta neki az indián. — Tgen, de a tizes jobban fizetett — válaszolta a falábú félre nem érthető grimasz- szak — Száz dollár volt rajta. A bankár szúrós pillantást vetett rá. — Ne igyék annyi whiskyt, mr. Craig mondta neki gúnyosan. — Maga egészen megzavarodott. — Duplázok — szólt a falábú, rá se bedöntve a megjegyzésre és a most kapott bankjegyet is rádobta a mezőnyre. —■ Nu, az Esős Arc ur nem óhajtja .szerencséjét kipróbálni? — fordult a bankár •37. indiánhoz. Esős Arc a köpönyeg alatt kotorászott s| élőszedte a vendéglőstől kapott pénz niara-i dékál. kiválasztod egy. bankjegyet és a fa-j láb ii mezőjére tette. , * , — Tenni! — hangzott ismét, A játékosok keze eltűnt a krétavon alakról és tekintetüket feszült érdeklődéssel meresztették a kártyára, amit a bankár húzott. — Vigye az ördög! — kiáltotta a falábú. Kártyája veszített. Isimét repülni kezdtek a bankók a mezőkre. Az indián ezúttal egy másikra tett, .míg a falábú ugyanarra a mezőre rakta ‘tétjét, mint előbb. Több más játékos is az ő mezőjére tett. Jói megfigyelhettem, a falábú pillantása most állhatatosan a bankár kezeire meredt. — Tenni! A kártyák repültek. — Az alsós veszít — a király nyer! Ebben a pillanatban a falábú keze kereszti lesap ott az asztalon * egy hosszú fényes késsel, amelyet bizonyára már élőké- ' szítéit, bele szúrt a bankár kezébe, úgy hogy azit'oda szegezte az asztal lapjához. A bankár kabátjának ujjúból egy elrejtett kártya hullt ki a földire, miközben a bankár maga nagyot ordított a fájdalomtól és az ijedtségtől. — Végre lelepleztelek, gaz zsidó! — kiáltotta a falábú. A továbbiakat nem vártam be, mert szobáimba kellet jutnom, mielőtt a játékosok elhagyják a kártyahelyig éget. őrhelyemről •lengem, két lépéssel az ajtónál termettem. A kinyitás és becsukás nem ment miieden zaj nélkül, nem látszott azonban valószínűnek, hogy ezt a tumultusban valaki meghallotta. Keresztülmentem az előcsarnokon, azután felbaladtam a lépcsőn, s anélkül, hogy valaki meglátott volna, a folyosóról benyitottam a szobámba. De álig léptem be és csuktam be magam mögött az. ajtót, már hallottam, hogy a kártyaszoba ajtaja megnyílt 1 lés egy csomó játékos vonult el halk hangon, ; de izgatottan tárgyalva az esetet. ‘ Nem törődtem többé a dologgal. Nem 1 látszott valószínűnek, hogy valaki hozzám I jön segítségért a sebesült számára, mert a nevemet egyszerűen, hivatásom megjelölése nélkül irtain be a vendégkönyvbe. Ezt rendesen igy szoktam tenni, mert tulajdonképpen nem folytattam orvosi gyakorlatot, hanem inkább csak természeti tanulmányokkal és irodalmi munkákkal foglalkoztam. De különben is Kanadában a könnyebb sebesülések kezelésére mindenkinek megvannak az elemi ismeretei és ezt az esetet bizonyára nem tartották elég súlyosnak arra,.' hogy orvosi segítséget vegyenek igénybe. Levetkőztem, lefeküdtem az ágyamra és negyedóra .múlva már elcsendesedett kint minden. Egy ideig még elgondolkoztam a történitekeu, de azután erőt vett rajtam a fáradtság, úgy hogy mély álom szállt rám, I amelyből másnap reggel csak későn ébredtem fel. A szállodában rendes kerékvágásban folyt az élet. és semmi sem árulta el. hogy az éjszaka nyugalmát bármi is megzavarta. A reggelimet egyedül fogyasztottam el az étteremben. A farmerek, akik szánjukon érkeztek ide, elindultak már hazafelé, miint a szálloda-pincér mesélte, a két „marha- kereskedő" pedig, akikről nem akartam kérdezősködni, nem volt. látható.' Sokáig töprengtem azon, hogy ne közöljem-e a legközelebbi békehír óval mindazt, amit az éjszaka .láttam, de végre elhatároztam, hogy mindaddig nem teszek semmit, amiig M ionebabúval nem beszéltem, mert nem lehetett előre látni, hogy miilyen következményei lehetnek a törzsre nézve, ha a hatóságok értesülnek erekről a dolgokról. Délben felülteni a Kocanviliébe induló vonatra s onnan nekivágtam vándorút annak a barlangig, a hátizsákomban az élelmiszerekkel. Késő este volt, amidőn barlangom közelébe értem és hangos, vidám „halló" kiáltással jeleztem hazaérkezésemet. A szokásos válasz azonban elmaradt, mire én. lelkemben különös njnugtalamság érzésével, megismételtem a kiáltást. Minden csendes maradt. A sötétség, a magány és elhagyató ttság, amelyet eddig figyelembe sem vettem, most mázsás súllyal nehezedett reám. — Vájjon miért nem válaszolt Min néhaiba? Gyors léptekkel tettem meg a hátralevő rövid utat. Amidőn a bejárat takaróját fellebbentettem, mély sötétség meredt felém. — Itt vagy, Minnehaha? Kérdésemre csupán a barlang falai adtak visszhangot. Megdöbbenve dobtam le zsákomat, elő- j kotortam néhány szál gyufát és bevilágítottam a barlangot. Üres volt. Minnehaha. már órákkal ezelőtt eltávozhatott, mert a tűz néhány alig.izzó parázsig leégett. Egyik puskám a falhoz volt támasztva s a csövére papírdarabba erősítve. Lekaptam és több gyufaszál bizonytalan világa mellett a következő, gyermekkézzel írott sorokat olvastam: „Minnehaha búcsút mond neked ! Egy hétig boldog volt, de most népének hívását hallja és be kell szállnia a nyír fa- kapóéba. hogy a hívást kövesse. Isten veled, örökre!" Leejtettem a papírlapot. Kinn a messzeségben kóbor farkas üvöltött... Úgy hangzott, mint egy^e1 veszett lélek panasza. Megborzongtam. Fsak most kezdtem érezni a hideget. Persze, • tűz kialudt... (Folytatjuk.) zenöt páncélos cirkáló helyett kevesebb csatahajó építésével kell beérni. Másrészt azt sem titkolják, hogy a parlamentben, különösen a haditengerészeti bizottságban erős befolyások érvényesülnek az amerikai flotta lehető legnngyobbarányu kiépítése mellett.
