Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-12 / 208. (1835.) szám
1 1928 szeptember 12, szerda. »pes<swMagí^HTrmp gadja a nemzetközi sajtót, hogy a német álláspontot kifejtse. Kínos hatás Berliniben Berlin, szeptember 11. A berlini politikai körökben Briand beszéde rendkívül kínos hatást váltott ki. Különösen feltűnőnek tartják, hogy a francia külügyminiszter személyileg polemizált a kancellárral és pártemberi mivoltát ironikus formában hozta szőnyegre. A birodalmi kancellár azonban nem mint párt- ember, hanem mint a német birodalomnak képviselője jelent meg Géniben. Az az ironikus megjegyzés, hogy Géni nem egy pártnak ni internacionáléja, hanem a népnek inter- nacionáléja, berlini felfogás szerint azt fogja eredményezni, hogy a német és francia, delegáció közötti tárgyalás hangneme ki fog éleződni. A kancellár leszerelési beszédében minden politikától tartózkodott és a belga külügyminisztert sem nevezte meg, akinek a leszerelési problémában elfoglalt magatartása ellen irányult beszéde. Berlinben úgy hiszik, hogy Briand beszédét nagy részben belpolitikai szempontok irányították. Erre mutat a német kereskedelmi flotta megerősítésére és az orosz fegyverkezésekre való utalás, ami sem Németországra, sem a népszövetségre nem tartozik. A beszéd éles hangnemét annyiban is sajnálatosnak tartják, hogy a beszéd tárgyi megalapozásában több pontban ellentmondást vált ki. Briand ismételten aláhúzta Franciaország hiányos biztonsági érzetét és bár éppen úgy, mint a birodalmi kancellár a rajnai problémát közvetlenül nem érintette, mégis az a felfogás alakult ki, hogy a francia biztonsági érzet hiányának erős hangsúlyozásában az állandó rajnai ellenőrzés gondolata foglaltatik. I német jobboldal ij külpolitikai orientációt követel Berlin, szeptember 11. A német jobboldali sajtó Briand beszédét arra használja fel, hogy a német külpolitika fiaskóját bebizonyítsa vele es lepleahetetlen kárörömet mutat a német.— francia megegyezés útjába gördülő akadályok láttára. „Briand lefőzte Poincarét", hirdeti nagybetűs címben a német nemzeti Kreuzzei'tung. „Briand ökle lecsapott Németországra", hirdeti dinében a Berliner Lokalanzeiger. „Briand ökölcsapása a kancellár ellen", ezt a címet adja a Deutsche Zeitung cikkének és alcímben fölveti a kérdést: „Mül- ler ezután is kancellár marad?" A kommunista Rote Fahne igy kiált fel: „Briand programbeszéde az uj antantról". A lapok kommentárjaiból a következő szemelvényeiket ragadhatjuk ki: A Huggen- berg-lapok: a Lokalanzeiger és a Tag örömmel ragadják meg a régen várt alkalmat, hogy a locarnói politika rombadöntéséről beszéljenek. A Lokalanzeiger kijelenti, hogy Briand minden európai kiengesztelődésnek szörnyű kiméletlenséggel vetett véget. Hogy most Németország uj külpolitikai irányának kell bekövetkeznie, természe-^ tes következménye Briand beszédének. A legélesebben fejeződik ki ez a Deutsche Zeitung cikkében, amely igy kiált fel: Most már a szerződéseket is meg kell semmisíteni! A német nemzeti Berliner Börsenzeitung ezeket Írja: Talán vannak még a világon nemzeteik, amelyeknek semmi kedvük sincsen arra, hogy a francia rendőri gumibotot szabadon engedjék garázdálkodni. Kissé mérsékeltebben állítja fel a külpolitika uj orientációjának követelését a Deutsche All- gemeine Zeitung, amikor ezeket Írja: Nem állítjuk, hogy a német—francia közeledés ? zméje meghalt. Ennek realizálása azonban az eddigi eszközökkel véglegesen meghiúsult. Egy más helyen a lap kijelenti, hogy Moszkvában most már joggal mutathatnak rá, hogy a vezető hatalmak háborús akarata és a leszerelés szabotázsa világosan bebizonyosodott és a népszövetség alkalmatlan arra, hogy a világbékét gyakorlati rendszabályokkal szolgálja. A kommunista Rote Fahne a locarnói politikának okmányszerüleg bebizonyítható alá- aknázásáról beszél és kijelenti, hogy Briand beszéde kétségtelen megnyilatkozás volt az uj angol—francia szövetség mellett. A Vorwárts genfi tudósítója Briand beszédét nemcsak Németország és Franciaország külpolitikai visszaesésének, hanem egész Európa visszazuhanásának minősíti. A Vossische Zeitung Genfben tartózkodó főszerkesztője, Georg Bernhard demokrata képviselő, vezércikkében a következőket mondja: Ha a francia delegációnak valamely más tagja mondta volna el hasonló élességgel ezt a beszédet, úgy egyszerűen kínos incidensnek tekintettük volna, amelynek a német delegáció sem tulajdonított volna nagyobb jelentőséget. Most az az érzésünk, hogy ez a beszéd a delegációk közötti tárgyalásokat a német—francia viszony megjavítása céljából megnehezíti és a rajnai terület kiürítésének, meg a repa- rációk végleges szabályozásának tárgyalását rendkívüli mértékben megnehezíti. A Vorwárts szerint csak valódi tettek tehetik jóvá az okozott kárt. Többen azt hangoztatják, hogy ezek a tettek csak most fognak bekövetkezni, mert Briand beszédével csak most szilárdította meg belpolitikai helyzetét annyira, hogy elhatározott cselekedetekre vállalkozha- tik. Tehát várakozzunk. Ma kell megkezdődnie a megszálló hatalmak képviselői és Mül- ler kancellár között a tárgyalásoknak. A francia sajtó szerint Briand legnagyobb tettét hajtotta végre A párisi reggeli sajtót is egészen váratlanul érte Briand beszéde. Egyetlen lap sem tagadja, hogy Briand beszéde tényleg Németország visszautasítása volt és egyik sem tagadja azt sem, hogy a beszéd élességének jeges zuhanyként kellett a német delegációra hatnia. A nagy információs sajtó minden erővel arra törekszik, hogy Briand beszédét elsőrendű jelentőségű diplomáciai akciónak tüntesse fel és Németország jogosult elkedv etlem edés ét azzal a váilveregető rámutatással vigasztalja, hogy ezt a rendreutasítást tulajdonképpen a kancellár kényszeritette ki és nem is ütött be olyan rosszul, mint ahogy beüthetett volna. A baloldali sajtó azonban többé-kevésbé igen nagy zavarban van és a szocialista Populaire komolyan fel van háborodva. A jobboldali sajtó persze nem titkolja kárörömét. A párisi sajtó kommentárjai különben csaknem úgy hangzanak, mint Locar- no előtt, amikor Németországban még a győzők nagyképü gőgjével csupán a legyőzöttet látták, amellyel szemben, ha jól viselkedik, kegyet is lehet gyakorolni, A Petit Párisién kijelenti, hogy a bátor, erőteljes és mindenképpen jogosult rendreutasítás helyénvaló volt a kancellár nagy izgalmával szemben, amelyet Franciaország „kétarcú politikája" miatt érzett és megfelelő felelet volt azokra az ügyetlen tirádákra, amelyeket <a leszerelés és a kisebbségek kérdéséről elzengett. Briandnak mesteri és tartalmában éppúgy mérsékelt és elhatározott replikája tiszta helyzetet teremt és eloszlatja azt a ködöt, amely a rajnai terület kiürítésére vonatkozó tárgyalás fölött lebegett. Az a mii- felháborodás, amely most Németországban kitört, meg fog szűnni, mert Briand egyáltalán nem lépte tnl a vita határait és Németországgal szemben egyáltalán nem fejezte ki bizalmatlanságát. A Malin szintén kifejezetten hangsúlyozza, hogy Briandnak mindenképpen jogában állott igy beszélni. Egyetlen szava sem ütközik a népszövetségi paktum szellemébe, vagy betűibe. A helyzetet még sem lehetett odáig érlelni, hogy Németország Genfben diktálhatta volna akaratát. Természetesen most Németországban kötelező dühkitörések következnek be, a locarnói politika csődjét fogják bejelenteni és a népszövetség végét jósolják meg. De minden elmúlik, annál is inkább, mert Briand beszédében még azt a koncesz- sziót is megtette, hogy a rajnai terület kiürítésének kérdését gyakorlatilag is megtárgyalja. Marcell Ray a Petit Journalban kijelenti, hogy Briand beszédében életének legbátrabb, legfölényesebb és leghatásosabb tettét hajtotta végre, amellyel megakadályozta, hogy Franciaországot Genfben a vádlottak padjára ültessék. Egész hasonlitha- tatlan és megtámadhatatlan tekintélyét, egész népszerűségét kockára vetette és a németeket újból visszaszorította az őket megillető helyre Franciaországnak nincs arra szüksége, hogy védekezzék, de megvan az a joga, hogy nyíltan kibeszélje magát. Remélhetőleg a kancellár most megértette, mennyire túlzott és sértő volt a kétarcú poliíikáról való inszinuá- ciója, amellyel minden nemzetet képmutatással és egoizmussal gyanúsít meg, ha minden további nélkül nem fogadják el a német eredőt. Briand nem gyanúsította meg Németországot, amikor hivatásos hadseregére, emberállományára és háborús ipari potenciájára mutatott rá, csupán a tényeket állapitolta meg. Az Oeuvre megállapítja, hogy Briand beszéde a német delegációt s az egész német közvéleményt ugyan elkedvetlenítette, de behatóbb meggondolás után a németeknek is el kell ismerniök, hogy Franciaországnak nem lehetett más szava. Aludjunk egyet a dologra, végül is a németeknek kell jönniök, mert nekik van kérni- valőjuk. Bizonyosan rákerül a sor a rajnai kérdés megoldására, ha Müller kancellár konkrét javaslatokat tesz. Hasonló értelemben ir a Quotidien is. Az Ere Nouvelle megnyugtatókig kijelenti, hogy Briand beszéde nem harci beszéd, csupán csak igazolás volt. Most átmeneti időben élünk. Németország érdekében sajnálni kell, hogy Briand szándékait nem értette meg. A birodalmi kormány hamis útra tévedt, amikor túlságosan kinyilvánította étvágyát, mert ezzel azt kockáztatta, hogy a tányért elveszik a szája elöl. Berlin és Páris között tényleg félreértés állott fenn, amelyet most Briand személyes hírének veszélyeztetésével rombolt szét, anélkül, hogy a német partner valódi érdekeit megsértette volna. Egészen más szellemben ir a szocialista Populaire. Poincaré volt az, Írja a lap, aki tegnap Briand szájából Genfben beszélt. Briand tegnapi szereplése nem válik becsületére. Terme; "^s, hogy ma nem lehet újból megszállani a Ruhr-területet, de fel kell vetni a kérdést, hogy ez a beszéd nem jelenti-e a locarnói politika teljes megállását, amely az utóbbi időkben mindig lassabban haladt előre. Briand beszéde csalódást jelent nemcsak Németország, hanem a világ minden népe számára. Azt a közvéleményt, amely békét akar, kiábrándítja és ez annál sajnálatosabb, mert a népszövetségtől éppen most, a Kellogg-paktum aláírása után tetteket, vagy legalább is tettekre szolgáló ösztönMEG KELL NEZN1E Gertrud Kraust a bécsi állam operától Juttat U. Kasht a f Mascotte“-ból, Zürich 2 Albertos 2-t a londoni Colosseumból. SEST-MIIUONBAH zéseket vártak. Briand igyekezett, hogy ezeket a várakozásokat egyenesen megcáfolja. Müller kancellár világos és precíz fejtegetéseire csipkedésekkel válaszolt. Abban a pillanatban, amikor a rajnai terület kiürítéséről kell tárgyalni, a francia kormány, az úgynevezett nemzeti egység kormánya, nem talált jobb dolgot, mint hogy a rajnai területen nagy hadgyakorlatot rendezzen. A nemzeti egység újból bebizonyította, hogy nem ért a béke biztosításához és nem tud a leszerelésen dolgozni. Ha még tnzonyitékra volt szükség ahhoz, hogy a reakció képtelen a demokratikus külpolitikára, úgy ezt a bizonyítékot megadta Briand tegnapi beszéde. A francia nép azonban békét és leszerelést akar és nem fog elfáradni a békéért folytatott harcban. És most térjünk át a jobboldali sajtóra. Pertinax az Echo de Parisban minden kertelés nélkül megállapítja, hogy Briand beszéde mennykőcsapás volt, amelyet senki sem várt. Valószínűleg azonban érezte Briand, hogy kissé tulgyorsan lépte át a rajnai tárgyalások küszöbét s ezért akart taktikai okokból ellen tállást tanúsítani. Kárörvendő szavakban taglalja Briand beszédének minden fázisát cs azt a hatást, amelyet a beszéd a német delegációra gyakorolt, humorizál a locarnói olajágról, amelybe belecsapott az istennyila és felveti végre a kételkedő kérdést, vájjon Briand beszéde valóban a francia külpolitika megerősödését jelenti-e Németországgal szemben, vagy pedig átmeneti taktikai szünet. A Gaulois megdicséri Briandt, hogy későn, de mégis az értelem szaván szólott. Hasonló értelemben ir a Figáro is, mely az engesztelődés eddigi politikáját elhamarkodottnak és észszerűt! ennek hirdette. Ha Briand tegnap másképpen beszélt volna, súlyos kötelességszegést követett volna el, Írja. Végül az Action Francaise irőnikusan megállapítja, hogy végre Briand, a nagy illuzionista, is felfogta a helyzetet, amely már tíz éve áll fenn, de nem fog neki sikerülni, hogy politikáját az adott tényékhez igazítsa. London véleménye London, szeptember 11. Briand tegnapi! beszéde köti le az egész sajtó érdeklődését | A beszéd nagy hatása már azokban a címekben is megnyilvánul, amelyeket a lapok genfi beszámolójuknak adnak. Mig a tulkonzervativ Morning Post a cikk élére ezt a címet Írja: Németország még mindig nincs lefegyverezve, addig a munkáspárti Daily Héráid igy címezi tudósítását: A leszerelési konferencia veszélyben. Minden lap leírja azt a megdöbbentő hatást, amelyet Briand beszéde Németországban kiváltott, hol a francia—német közeledési politika súlyos csapásáról beszélnek. A Daily Telegraph genfi tudósítója Briand bámulatos beszédét Németországra súlyos csapásnak tartja. A lap tudósítója kiemeli, hogy Briand a rajnai terület kiürítésének kérdését egyszerűen ignorálta. Pertinax a Daily Telegraphnak küldött jelentésében a beszédet Briand sakkhuzásának tartja, hogy a rajnai területről szóló tárgyalások előestéjén helyzetét megerősítse. A német delegáció megdöbbenését fejezte ki és a nem hivatalos közvetítés minden fajtáját visszautasította, miután Briand a német demokrata pártok tekintélye és hatalma ellen intézett támadásban tulmessze ment. Briand, aki a kancellár beszédének a kétszínű politikáról mondott részét Franciaországra vonatkoztatta, a német delegáció véleménye szerint izgalmában beszélt. Pertinax még megjegyzi, hogy az angol kormány a rajnai terület kiürítése kérdésében kedvezően van hangolva, azonban nem akar mélyen belekeveredni a társvaJásokba és az inieiativát a franciáknak engedi át. A Daily Héráid genfi tudósítója Briand beszédében a rajnai terület kiürítésének halálos döfését látja és megjegyzi, hogy a népszövetségi gyűlés bizonyos nyugtalansággal várja Cushendun lord mai beszédét. A Daily News diplomáciai levelezője nem érti, miért beszélt Briand ilyen módon, mert a német kancellár fejtegetései semmi olyant nem tartalmaztak, ami Briand erős hangját indokolttá tette volna. Nem világos, hogy Briand mit akar Németországié!. Németország teljesen leszerelt és Briand ennek ellenére rámutat a százezer főnyi hadseregre és kiképzett tartalékára. Ha ilyen mértéket használnak, nem lehet belátni, hogy milyen előrehaladást lehet tenni a. leszerelés kérdésében. ipponvi a kisebbségi eljárástól Paris, szeptember 11. A Párisi Magyarság című hetilap interjút közöl, amelyet a lap munkatársa Genfben folytatott Apponyival. Apponyi kijelenti ez interjúban, hogy bár a tanács szervileg képtelen bírói funkció gyakorlására és hogy a kisebbségek a tanács utján komoly védelmet nem találhatnak, ez a körülmény mégsem jelenti azt, hogy a kisebbségek ne a tanácshoz forduljanak panaszaikkal, mert még ismételt sikertelenségek esetén is legalább a helyzet tarthatatlanságát bizonyítják. Arra a kérdésre, hogy mikor hozható a revízió ügye a népszövetség elé, azt felelte, hogy ma még valószínű lenne a viszszautasitás, ami pedig az ügy megérését hátráltatná. Nem hiszem azonban, — mondotta Apponyi, — hogy sok időnek kellene elmúlni addig, amíg célszerű ie«z hallgatásunkat hivatalosan is, itt a népszövetség előtt megtörni. Ugyancsak meginterjúvolta Apponyit a budapesti Újság munkatársa, akinek Apponyi az optánsperről a következőket jelentette ki: — Lehetségesnek tartom, hogy kifogyhatatlan türelemmel és jó idegrendszerrel eredmény lesz elérhető. Hogy mikor és miképp, azt nem tudom, valamint azt sem, hogy ez az eredmény bírói Ítélettel vagy peren ki0 Világhírű „SCHRO&I1* féle sifonok, vásznak, ágynemű damasztok, divatselymek és szövetek, asztal- JHA ^ H | neműk, frottiráruk, mosóáruk, rövidáruk, kész női fehérnemű, kész függönyök, selyem brokátok, bútor- wi' EH ™ 3 ...m,,,,,.—. ..................— ....... ....... f 11 - KOSICEn|[§SSl H s zövetek. — Előnyös árak \ ^ **** ! Minták vidékre bérmentve. Minták vidékre bérmentve. ^ , ___ É " i'tmmsRw — --------- . I -•-------------------——r— 1 ........... - ■- “ — ■ ‘
