Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-11 / 207. (1834.) szám

1928 szeptember 11, kedd. 3 A monzai autóverseny kétszázkilométeres gyorsasággal száguldó versenyzője kirepült a pályáról és 21 embert hatálragázolt A versenyző is szörnyethalt s 33 néző életveszélyesen megsebesült — A tömegkatasztróla után tolytatták a versenyt — Prága, szeptember 10. A rekordláz és a lemben edzett versenyző. Még egy utolsó igazítás, csodaváró tömegvágyakozás két olyan súlyos inkább simogatás, mint simítás a gépen, megtörlik tömcgkatasztrólával jegyezte be nevét a bal- a védősisak szemüvegét, azután, mint a búvárok, esetek halálkrónikájába, melyek hosszú időre emlékezetessé teszik a most múlt vasárnapot. Szokatlanul bő aratása volt tegnap a halál­nak, amely a természetet megcsufolva csapott le a nap aranyfátylaiban burkolt ragyogókék égboltból. Monzában egy autóverseny süvítő, zugó, csupamosgás izgalmába robbant be az orvhalál, a szlovenszkói Tild közelében bu- csusokkal telt teherautó rohant bele a vonat­ba, az Elbán egy szénszállitó gőzös ütközött egy személygőzös oldalába. Csupa vér, halál, jaj és fájdalom az európai nagy hírügynöksé­gek hétfői jelentése. Mintha a gép lázadozna az ember uralma ellen ... és meg akarná csú­folni az egekbetörö technikai civilizáció büsz­ke és merész hősét. Igen, mintha inteni, fi­gyelmeztetni akarná az embert, hogy: lassab­ban a tempóval,, nem a vad robogás és a szél­lel versenyző száguldás ad boldogságot. Hogy a fák nem nőnek az égig és a delizsánsztól a repülőgépig vezető ut nem esik féktelenül egybe a boldogság felé vezető úttal. A vér­ből, a jajgatásból, a könnyből, úgy rémük, a lélektelennek hitt, morgószavu, pöffögő gép beszél... sisakosán és bő zsákruhában belesüppednek a versenykocsi mély ülésébe. Startlövés indul, a kezek egyet rándulnak és a huszonkét gép zúgva és kattogva hasit heíe a levegőbe... Nyolcvanezer ember a versenypályán Róma, szeptember 10. A nyárvégi nap •bő aranyzuiiatagéban lobogott és pompázott vasárnap reggel a Monza város mellett te­rülő sik-ság, amely a világ egyik legszebb és legmodernebb autóversenypályáját hordja hátán. Hat évvel ezelőtt épült a pálya olyan szakértelemmel és gondossággal, hogy fenn­állása óta mindmostanáig egyetlen komolyabb balesetet sem jegyeznek föl évkönyvei. A pálya lejtése, éles kanyarulatai, egye­nese, melyen kétszáz kilométeres sebes­séggel, szinte már repülve zugnak át a versenykocsik, úgy készültek, hogy a ver­senyzőknek a maximális biztonságot nyújthassák. Építői minden eshetőségre gondolva, azt sem hagyták figyelmen kívül, hogy a tribünök előtt elhúzódó egyenes pálya biztonságot nyujtóan legyen elkülönítve attól a helytől, ahová a tribünök közönsége zsúfolódik. A két kilométer hosszú, tükörsimára asz­faltozott egyenespályát három méter szé­les gyepszalag szegélyezi, amely mögött három méter mélységű árok vonul és csak ezután, a mélyített pálya felett tiz méternyi magasságban áll a tribünök elő­tere, ahol áz állóhelyek közönsége tartóz­kodik. Csillogás, pompa ... Tegnap délelőtt, verőfényes, pompás időben autók végeláthatatlan karavánja tar­tott a versenypálya felé. Közel nyolcvanezer ember feketéilett a tribünökön s az előttük terpeszkedő hatalmas szabad térségen. Ott nyüzsgött a római társaság szinejava. Az egész országból egybesereglettek az autó­sport hívei, hogy mezőnyben lássák Olaszor­szág legjobb autóvezetőit. Az autósport és ipar nemzeti büszkesége az olaszoknak, a kor­mány nagy súlyt helyez fejlesztésükre és hogy érdeklődését demonstrálja, minden na­gyobb versenyen képviselteti magát. Ezúttal Giunta államtitkár foglalta el a dísztribü­nön a kormány képviselője részére fen- tartott helyet. Vidám élet pezsgőit a tribünök előtt, a nagyvilág hölgyei toalettbemutatókat rendez­tek, csupa fény és csillogás volt minden, a ruhák selyme, az ékszerek tüze és a szemek ragyogása. A start! Féltizenegy órakor a zsűri jelt adott a ver- «wny megkezdésére és a gong starthoz szólította a verseny résztvevőit. Á Huszonkét pehelykönnyű, hegyesorru sportkocsi vonult fel a starthoz: franciák, olaszok, Tálbot és Bugáit! kocsikkal, csupa nehéz nyaktörő küzAa-1 A sebesség fokozódik, a hengerek zilálnak, az ' apró robbanások szárnyat adnak a gépnek. A né­ző szeme előtőt megnyúlik az autó karcsú teste, a nap sugara megvillan rajta, s a kocsi máris tovább porzik. 154 kilométer... A hatszáz kilométeres verseny első 170 kilométeres szakaszát valamennyi gép simán abszolválta. Matterassi, a híres firenzei versenyző ekkor még csak az ötödik helyen rohan, mégis őt tippe­lik a győzelemre. Kétezer köbcentiméteres Talbot-kocsija szemkápráztatóan, süvítve tör utat és méterről-méterre javít pozícióján. A nagyszerű verseny heve-izgalma elragadja a kö­zönséget. — Matterassi! — kiált, biztat a tizezertorku tömeg. örült hajsza lázában A reményteljesen száguldó kocsi egyszerre lelassít Bajt történt, kereket eserél és ezalatt elveszti egész előnyét De a versenyt azért nem adja fel. Legyürhetetlen energiával és győzniakarással kísérli meg a le­hetetlent: hogy behozza a veszteséget és visszake­rüljön a mezőny élére. Kétszáz kilométeres sebességet kapcsol és a Talbot-kocsi bírja a tempót. Matterassi feldolgozza magát, és negyedmagával egyszerre fordul a nagy kanyarodéba, amely fő­képpen azért veszélyes, mert ez nyújt módot arra, hogy az egyenesbejutás előtt megelőzhessék egymást a kocsik. A fordulóban a négy kocsi közül Foresti Bu- gattija kerül az élre, de Matterassi kétszázas sebességgel nyomában van és hozzátapad. Csak párcentiméteres távolság van a két ver­senykocsi között, amikor az egyenesben mind­kettő még nagyobb sebességet kapcsol. A tempó pokoli, a szem szédül... a gép és az emberideg harca lélekzetet állít. Mint a kilőtt ágyúgolyó És amint a két kocsi szorosan egymás mellett éppen a tribünök előtt suhan, valami érthetetlen dolog történik. A tébolyitó sebességgel robogó Talbot-kocsi hozzásurlódik Foresti kocsijának kerekéhez, Matterassi megrántja a kormányt, balrafordul, azután negyven fokos szögben jobbra . *. A könnyű kocsi mint a kilőtt ágyúgolyó repült át a drótkerítésen, a gyep felett, az árok ol­dalfalának pattan, tovább buckázik és teljes vehemenciával zuhan a tömeg kellős közepébe. Tör, znz, gázol, majd mégegyszer átfordul és orrával mélyen a földbefuródva, visszazuhan a tribün melletti árokba. Az első pillanat dermedtségét leírhatatlan pánik váltja fel. Atömeg közé zuhant autó úgy hatott és pusztított, mint a világháború gránátja ,amely ka­tonák a tömött sorában robban. A földben ,,gránáttölcsér“, körülötte szét- inarcangolt testek, kicsavart karok, lábak, szétloccsant koponyák. És a haldoklók utolsó hordülése, sebesültek szivszaggató jajgatása, szivtépő orditás s köröttük a fejvesztett tö­meg, mint egy széttaposott hangyaboly... A kJörüitóilfló asszonyok a rémes tóltiváuy láttára, ájultem estek össze. A publikum egy része, amely meigiőniizte üiélekjeleiiüétát, a ezierenicsé'lil'eíníül jártak segítségére sietett. Matterassi, a halálautó vezetője, a katasztrófa pillanatában tizméteres Ívben repült ki a ko­csiból, a tribünt szegélyező árok partján te­rült el összetört tagokkal, halálos belső sérü­lésekkel. 'Miközben lbcwdiágjnr,a rakták, kiscem'edéiit. Kocsija hatvan embert gázolt eb A verseny rendezősége nem számolt ilyen kaüaezbröfa lielheifccségével és ezért nem is gionüoeokodOtt megtelte lő egészségügyi ezoOgáiktoóiL Tizenöt hatott Telefonon ihiirvtók a menMkiett b IheSy szárúén*, álból a katasztrófa sebesültjei csak negyedóra múl­tán részesültek első segélyben. A mentési j munka első perceiben tizenöt vértől borított I holttestet fektettek hWágyra, azután még bá- j rom halott került a felismeri etet! enségig szét­roncsolt arccal a halottszállító kocsira, majd a mentöantó siir•« egymásutánban hármánc­három életveszélyesen sérült asszonyt, férfit és gyermekei szállított a kórházba. A halottak agnoszkálása szivszaggató jeleneteik) közepette ment végbe Akik ráismertek IhozzáitaiM (hozóikra, keserves jajgatással bonul!Halk a vénéé* üregesomkiiotit hollttetemiefcre. Mialatt a mentési munka folyt, a versenypályám tovább szaguldtak a kocsik. A versenyzők nem vették észre a katasztrófát és ál zsűri M&értietet sem te/tlt. ama, hogy a tragikus versenyre valló tekintettel a verseny fioOytlatásáltl ehfoiaJhagyassa. A közönség a Iboraalmas itötmegtbra- glédáa lesújtó Chartása alaft lázongva követelte, hogy Hagyják eibba a versenyt. — Bástta, hasba!... (Elég!) — kiállították az emberek, d>e a követelésnek nem voüt foganatja. A versenyzők ezen a eziereaiKaséttflieu napon maguk is szerencsétlen szentedben voltak és rigy még kél baleset történt, de ezek már nem voltak olyan végzetes kán meneteliüek. Az egyik versenyző, Blacque Béláin Bugatti kocsiján egy oszlopba ütközött, amely a kocsi hátsó tengelyét eltörte és két kerekét meg­A versenyző még aránylag szerencsésen járt, meri Ijedtségén, és könnye/bíb id'egíeoktoon kívüli más ha­ja neon ©estit. A másik (baleset B!onratsim!i olasz ver-* senyzőit érte, aki 250 káliam éteres sebességgel no- bogoM tel a tribün előtt, miidlőn az első kerék pántja levált. A közönség körében újból vad pánik keletkezett, de ezúttal nem iemétliődöfit meg a félórával előbb történi; szerencsétlenség, mert a kocsi önmagái; fé- keove csúszott ki a pályáról és dőlt a pálya meit- Letlöi gyepre. Veeztőj'e könnyebb sérülésekét ka­pott, miig a kocsinak apró zúzód ásón kliivül nem esetit baja. Maguk a versenyzők csak a verseny vé­geztéivel tudták meg, mi történt egyik tiánsuikkal. A verseny győztese, . a francia Chiron győzelem! ttasan vette át az első dijat, de amint tudtára adták, milyen tra­gikus következményekkel járt a verseny egyik résztvevőjének balesete, a díjjal a kezében eszméletét resztre rogyott össze. Huszonegyre emelkedett a halottak száma Milánó, szeptember 10. A tömegkataszt­rófa áldozatai közül a két legsúlyosabban se­besült embeT a kórházban kiszenvedett s ezekkel a halottak száma huszonegyre emelke­dett, de a harminchárom súlyosan sebe­sült között is többen vannak, akiknek fölgyógyulásához semmi reményt nem fűznek az orvosok. A halottak között tizennyolc huszonöt-har­mincöt év közötti olasz férfit agnoszkáltak, köztük két fivért. Életét vesztette a szerencsétlenségnél Ormaneghu milánói görög kereskedő és egy Ehrlich Terézia nevű külföldi asz- szony, akinek férjét a súlyos sebesültek között találták. Az utóbbiak névsorában van egy Bielában lakó gazdag amerikai nő, Dardty Dorherty. Valamennyi áldozat magasabb társadalmi ré­tegből származik. A szerencsétlenség okozója, Matterassi, az elmúlt évben nyerte meg Olaszország autóvezetőbajnokságát. Hírnevét nemcsak eredményeinek, ha­nem hihetetlen vakmerőségének köszön­hette, amely nem egyszer értékes győzelmeket ho­zott. neki a külföldi nagy versenyeiken. A cre- monai versenyen például 207 kilométeres óránkénti sebességgel nyerte el az első dijat Talbot-kocsiján, amely páratlanul erős kon­strukciójú gép volt. A mostani szerencsétlen­ség után is jóformán épen maradt meg a kocsi, amelynek csak a kormánykereke és hűtőkészüléke sérült meg. Mjattetriais^ a monzai verseny tragikus áldozate Milánó, szeptember 10. A borzalmas lö- megszerencsétlenség előidéző okát még nem tisztázták és miután az egyetlen ember, aki-! nek szava világosságot deríthetett volna, Mate terassi maga is áldozatul esett, a technikai rejtély valószínűleg örök időkre megfejteden marad. A szemtanuk előadása ugyanis lényeges el­téréseket tartalmaz. Egyesek, köztük a ver-< seny zsűrijeinek tagjai is, úgy látták, hogy Matterassi beleütközött Faresti kocsijába, mások viszont határo­zottan állítják, hogy a két kocsi nem surlódott, hanem Matterassi attól való félelmében, hogy beleakadhat az előtte haladó kocsi kerekébe, hirtelen megrán­totta a kormányt és a gyors fordulatban elvesztette a kormánykerék fölötti uralmat. Olyan szempiltaníásnyi gyorsasággal játszó­dott le ez a jelenet, hogy teljes határozottság­gal senki sem figyelhette meg. Az újságírók tribünjéről például már csak azt látták, mi­dőn a kocsi magas és széles ívben a tribün közönsége közé zuhan. A lapok leírása lesújtó részleteket hoz a pályájáról kirepült versenyautó pusztítá­sairól. A kocsi több áldozat karját, lábát, fejét levágta olyan tökéletesen, mintha késsel választotta volna el a törzstől. A földet vértócsáik fedték el és a helyszíni kép szembetűnő kontrasztjául, mialatt a se­besülteket elcipelték, a pályán tovább tartott az őrült robogás. Milánó, szeptember 10. A szerencsétlen­ség megtörténte után felsőbb intézkedésre a versenypályához vezető összes távbe­szélő- és sürgönyvonalakat kikapcsolták a forgalomból, hogy ezáltal is elejét ve­gyék a nagyob bpániknak. Ezt a felsőbb intézkedést kellőképpen indo­kolta az a körülmény, hogy a monzai ver­senypályán rendezett nagy autóverseny az őszi szezon legkiemelkedőbb eseménye, amelyre az egész országból özönlöttek az elő­kelőségek. Az európai nagy dijért folyt a ve­télkedés s a pálya közönségéül látta az .olasz társadalmi élet minden vezető rétegét. A közönség részére fentartott autópark­ban tízezer kocsi állt, a tribünöket megszállták az egybesereglő társadalmi előkelőségeik. Ott volt mindenki, aki a színházi, művészeti és sportéletben szá­mított. valamit s a kormány hivatalos képvi­selőjén kívül jelen volt Mussolini miniszterelnök saj­tófőnöke, Feretti és Milánó prefektusa is. A telefonforgalom megbénítása azonban nem bizonyult célravezető eszköznek a pánik el­fojtására, sőt csak növelte az. izgalmat, ami­kor a hírnökök a tömegkatasztrófa hírével a városba érkeztek és túlzó híreiket a lakosság nem tudta ellenőrizni.

Next

/
Thumbnails
Contents