Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-09 / 206. (1833.) szám

9 f*» aggptótnfrw *, vagfcragqi. ________________ i'e ír»en.j lova klioz vani btoainma az ifePMn&r binriéc’tpe «zwr4 fewfl ifljja giamallléffiiiak. Soknál bitsbaík íe «zo- maíö^.flbteai és kő've.ttiék ipéidláifák aoníilkw « Pádhy (Andor Mved üőfcíbaydire itekraSélyeB ínyeaneiséegeűi mielhJettieh huta a ^eraeaiytórrőL SS ;A« egyfcoeí tooffooakávélházb'etí vendég mArid több isaierAara itett saeat a pestt, raeljd később a bécsi „gye(p«i" aboí untai JfomaJöti OaeftaoibeÉ tag tonméraefesertöeig teg$a tetót a világ égyák tegeflő­toelwSbb 'ténsaaágiáaiaik ie, m osztrák Joiekey-Ckiftv nalk, <aüioB! Riudo&f tirőoörCMs fia az atosatrrjaíl ttáK Mfoemoegied. áa BzweeeGD. irrvegíorrbiűrtsafc lAa egykori eferosmegyefl. bétsmív«fiá»-(üu ölöt OH Uiefaát már a bécsi Jootoey-Oírtb jfobe&nm feje- rialíná, a momirohiáinak eltelő kaszimőjálhain. amelybe nytagodltea, gyamnUnváB mié Mii létpmelk be úgy as osttrák főberOegek, mint e lieg|g(8gii5seajbefcniek mtoindott cseh mágnások, az Atuemberg (hencegjek, a KaMruite hercegek, a Lébkovite henceglek, a Tkiatit- m'amsdoTff hencegek, a Witod isdhgmaie.'te (hercegiek, ákikiet oszMttou] meg „<Fiűímt“-inek iraonidttiniaik: mfimt akik foBjiee nyugodttek laífefliők begy magiuMww való ■fáiraaeójgiot taMlaak iiöt Hol iblilhetmé gőgösebb bdz- tnnBájgtbaii egy csebomsBági ^ülnst" bécsi éjsaakáljált, !ha még a J'ookey-Oiu.bbftn sem, ahol nem is u»- gyom leikét osodálkosroii azon, hogy a TOrsorázóiaszr tála aaeíbé egy valódi, larailiko’diő ifleij'edelem kémül? Az Opera mieffié, a hiree Sarihenné fogta dójájba mér amragy se léheft járná, mert a bécsi rejólée- menidás imér aa* IhiSnesBbéü, hogy a Sfuriherrben OTNb a (ÜShemoeg, minit a pincér. — üt nyugt!* efl itefliát hossza, hőrilhorgas láibezárafti ibaráttuoik, az egykori eáTOsmegyoi skvarga tmőttöüökGae is és momoldijia állatit semmi osodéüíraáBt nem foje® ki emöá/vaiL (ha Roham (herceg pertu raólifóa a vacsora utáni kely- hek eifogylaszJtásaikor. (Hoanam tudhatná «izJt Rohan herceg, (hogy merre •vám, iSánoímegye vagy a Váteft- uíhcaii iKOTomta^káiv'éh'áB? VASÁRNAP hím Kosztolányi Dezső A majom beszéde —4 Titokban jössz meglátogatni, ksvimmian 9 pironkodva, mktt gazdag rákon a szegény rokont, aki szükséglakásban $ népes család­jával, neveletlen, visomgó gyermekeivel. Idéz­hetném közös emlékeinket. Beszélhetnék az ősapánkról meg az ősanyánkról, aki kenyér­fa alatt högött tölWbezer esateudwel ezelőtt, de neked nyitván kellemetlen a mull. Neve­det is megváltoztattad azóta, te főemlős. Inkák hallgatok. Kezedet nem nyújtod felém. Én sem az enyémet. Azért mégis oda teszem a rácsra, ,^,Jiogy bámuld ezt a tenyeret, mely csodálato­san és rejtélyesen ölt ujjra hasadt, mint a .acitied. Emlékszel még régi, meleg, állati simo- giatására s azokra a rettenetes pofonokra, me­lyeket tőle kaptál? Egyébként köszönöm kérdésedet: meg­vagyunk valahogy. Szegényen, de becsülete­sen. Karom kicsit hosszú, olyan, mint egy elaüllöfct baltiszolgáé. Majdnem a bokámig ér. Máskép azonban nem történhetett. Nekem nincsenek cselédjeim, kik helyettem dolgoz­nak, sem ördöngős masináim, melyek akara­tomat Budapesttől Newyorkig röpítik. Ebiben a karban van egy piszkain, egy seprő, egy ásó, egy kapa és egy eke is. Mindenesetre el­més szerkezet. Ismerem azokat a vádakat, mlyeket föl­hoztok ellenem. Először is vérszomjasnak 'tar­totok. Nem tagadom, mindig védekezem, ha bántanak. Olykor harapni is szeretek, vere­kedni magáért a mulatságért, foggal-köröm­mel. Ezt a mesterséget még nem vittem oly tökélyre, mint ti, akik egy osip-osnp világhá­borúban millió és millió testvéreteket gyil­koltátok meg. A másik bűnöm az utánzás. Di­vat azonban még egyelőre nincs nálunk. A csimpánz, a pávián, az orangután mindmáig megtartottá a maga egyéniségét, ruházkodá­sát. Szememre lobbant] átok bujaság óimat. De az erkölcsrendészet eddig nem talált viselke­désemben semmi kivetnivalót. Még egyedűl- való művészetemet is birálgatjóitok s rossz néven veszitek, hogy mikor ágról-ágra szökdé­cselek, a ketrec előtt ácsorgó közönségre bandzsítok, hogy nézi-e. Vajha olyan önmeg­tagadó volnék ebben a tekintetben, mint a ti fenkölt művészeitek, a költők, akik azt szere­lik, ha nem olvassák verseiket, vagy a szin- miüirók, akiknek nincs hőbb vágyuk, mint hogy darabjaik sorozatosan üres házak előtt menjenek. Ne értsd félre ezt a fintort mozgékony, ideges arcomon, mely állandóan tükrözi lel­kem reibbenéeeit. Sok a gondom. Ősszel, mi­kor lehull a köd, köhécselek, lázam van. Or­vosaim két oldali tűdőcsnc^hnrutot állapítot­tak meg, állandóan száraz, verőfényes égalj alá küldenek, lehetőleg a délafrikai erdőkbe- Tanácsuikajt nincs módomban követni. Kedélyeim sem egészen egyensúlyozott. Az ujjongás és levertség végletei között inga­dozik. Néha egy szilaj hancúrozás után úgy elszomorodom, hogy félreülök, órákig se lá­tók, se hallók, szemem elhomályosodik, szűk, fekete homlokom pedig csupa tánc a gondol­kozás kimondhatatlan gyötrelmétől. ilyenkor Darwinról gondolkozom. Pozsonyban a múlt század negyvenes éveiben egy magyar mechanikus csodálatos gépet konstruált Az élőbeszédet megrogziio ördöngős masina szomorú sorsa — fíftegf József tragikus pályafutása Pozsony, szeptember S. A találmányok kronológiája Krisztus előtt 1800-ban kezdő­dik, amikor az egyiptomiak feltalálják az üveget. Az emberi kutatóelme az azóta eltelt csaknem négyezer esztendő alatt, egyre-másr- ra alkotta meg a technika csodálatos vívmá­nyait, amelyeknek összessége ma már a földnek, víznek és levegőnek urává tette az embert. Minden kultuxnép hozzájárult vala­mivel a civilizáció fejlődéséhez, de ha a talál­mányoknak több kötetet kitevő kronológiáját átvizsgáljuk, büszkén állapíthatjuk meg, hogy a maroknyi magyar nemzetben a tudo­mánynak igen sok pionírja jelentős alko fással vitte előre aa emberi művelődés ügyét. Csakhogy a magyar kutatóknak és tudó­soknak nem állott a múltban megfelelő anya­gi erő a rendelkezésükre ahhoz, hogy nagy­szabású felfedezéseikkel meglepjék a világot és igy történt meg nagyon gyakran, hogy sok korszakalkotó találmány, amelyekkel magyar kutatók évekkel előzték meg a külföldet, nem kerülhetett a nyilvános ságra és így ft tudomány története külföl dl tudósok érdemének tudja be az olyan találmányokat is, amelyek már a kez­detleges magyar laboratóriumokban rég­óta megszülettek. Dal Negro és Pi«ü mágnes-elektromos gé­pét tulajdonképpen, a Benedek-rendi Jedlik Ányos budapesti tanár fedezte fel, a gyufá­nak a feltalálója Irinyi János, de az érdem és a haszon mégis Kammereré, Károly Irén nagyváradi premontrei tanár pedig már Mar- coni előtt használja a szikratávírót a Félix-tó partján. Egy Tesla Miklósnak a nevét, aki 1891-ben feltalálja a szikra elektromos hullá­mokat, az egész világ épp úgy ismeri és di­csőíti, mint ma Mihályi Tivadar magyar mérnökét, aki Oarolus professzor előtt oldotta meg telehorjával a távolbalátás problémáját. A magyar müveiődéstörtéu elemnek kü­lönösen a mai időkben elsőrendű kötelessége, hogy mindazokat a kulturalkotásokat, ame­lyekkel a magyar elme, tehetség és szorga­lom gyarapította az emberi művelődést, szor­galmasan feltárja és a magyar közönség, meg a müveit nagyvilág előtt széles körök­ben ismertekké tegye. Egy ilyen rég elfele­dett magyar feltalálóról lesz a következőkben szó, aki a múlt azáizad derekán Pozsony városá­ban egyre-másra alkotta meg csodálatos gépeit, találmányai azonban a magyar találmányok tragikus sorsára jutottak, pénzhiány, érdektelenség akadályozta meg a nagyszerű magyar zsenit abban, hogy meglepő eszméit érvényesítse és ez­által magának hírnevet és anyagi ered­ményeket, nemzetének pedig dicsőséget szerezzen. Az élőbeszédet megrögzitő ördöngős ma­sina szomorú sorsa is, a magyar találmányok tragédiáját mutatja. Kevesek előtt ismeretes, hogy a nyomdatechnikának legtökéletesebb és legfontosabb alkotását, a szedőgépet, amely nélkül ma modern hirlapkiadás el sem képzelhető, szintén magyar ember találta föl, még mielőtt valaki csak rá is gondolt volna a gyorsszedés problémájának szedőgéppel való megoldására. Mergenthaler német szár­mazású órás Cincinatti városában csak 1884- ben konstruálta meg a Linotyp első minta­példányát, Kliegl József magyar műszerész 45 évvel korábban készített egy hasonló szerke­zetű, de gyorsszedésre is alkalmas betüvető gépet. A bácskai sváb mérnök gépe Kliegl József bácskai sváb családból szár­mazott. Egyik őse, Kliegl József főhadnagy Savoyai Jenő herceg főhadvezér törökverő se­regében, III. Károly magyar király által 1727- ben a magyar nemesek sorába emelkedett. Utóbb Savoyai Jenő herceg magyarországi birtokainak jószágkormányzója lett és doná- ció alapján nyerte el a bonyhádi prediká­tumot. Kliegl József anyja, Zlinszky Anna is magyar nemes volt. Fiát 1775 karácsony éjje­lén Baja városában hozta a világra. József ugyanott végezte első iskoláit, majd Pesten az egyetemet látogatta, de csakhamar katona­tiszt lett. Ezt a pályát betegeskedése miatt nemsokára kénytelen volt otthagyni. Bécsben a képzőművészei akadémiát látogatta és fes­tőnek képeztette ki magát. Hazaérkezve Bács­id odrogm egyebe, beállott gazdatisztnek. Pá­lyaválasztó kísérletezése során hajlama mindinkább a mechanika felé vonzotta. Zichy József gróf piegihivására elment a nyitramegyci Bábra, ahol a grófi családot lefestette, majd szá­mológépet szerkesztett. Ugyanott. máT a gróf anyagi támogatásával saját találmányu betű­szedő véne mintáján is kezdett dolgozni. 1839 tavaszán, abban a korszakot jelző időben, amikor a sajtó fel Saabod itáaa ér­dekében folytak Magyarországon az első szárnypróbáigaiások a pozsonyi ország­gyűlésen, Kliegl József ie Pozsonyba ment és ott maradit az akkori országgyű­lés befejeztéig. Terve az volt, hogy szedőgép-találmá- nyát az országgyűlés színhelyén megforduló politikai előkelőségek támogatásával tökéle­tesítse és értékesítse. Szavahihető szemtanuk — országosan ismert irők és politikusok — állítása szerint. az egészen, újfajta gép segítségével olyan gyorsan lehetett egymás mellé rakni a betűket, hogy a szedő az élőbeszéd folyá­sát tudta követni. Tehát nem kevesebbről volt szó, mint a géperőre szóló gyorssze dés problémájának megoldásáról — majdnem fél századdal a ma használ ató* szedőgépek feltalálása előtt. Kliegl gépében a billentyűk nyomására egy-egy belü kivált a tartóból és saját súlyá­nál fogva sorakozott rendeltetési helyére. És nemcsak egyes, de három-négy betűt is lehe­tett egyszerre megfogni és lenyomni, úgy hogy valóságos gyorsszedés vált lehetővé. A Kliegl-féle gép osztószerkezettel, is el volt lát­va, melynek csatornájában addig torlódtak hátrafelé a betűk, mig az oldalukon levő be­vágások (úgynevezett szignaturák) az éppen beillő fogócskákra nem akadtak, mely azután megfogta és tovább vitte a maga helyére. Országgyűlési előkelőségek és a költők felkarolják a találmányt Kliegl József Pozsonyban külön műhelyt állitott fel, ahol több segéddel dolgozott. A gép mintáját legott be is mutatta néhány be­folyásos embernek, akik komolyan hozzálát­tak a találmány közhasznú gyümölcsöztetésé- hez. Magának Klieglnek ugyanis, aki némi vagyonát máris ráköltötte különféle géptalál­mányának elkészítésére, Pozsonyban már nem volt pénze a szedőgép végleges megkon­struálására, Az országgyűlésre összejött, ren­dek, élükön Battyhány Lajos gróffal — a ké­sőbbi vértanú miniszterelnökkel — 1400 fo­rintot adtak össze erre a célra. József főher­ceg-nádor V- Ferdinánd király figyelmét is felhívta Klieglre és találmányára, mire a ki­rály hatezer forintot utaltatott ki neki az ál­lamkincstár terhére. A maga egészében ez a királyi ösztöndíj elég szép összeg lett volna, a királynál is ha­talmasabb Szent Bürokrácius azonban túl­zott óvatosságból elrontotta a királyi kegy anyagi hatását olyképpen, hogy havonkint csak kétszáz forintot utaltatott ki Klieglnek. Ebből az egyetlen biztos jövedelméből csa­ládját is el kellett tartania. A drágaság pedig az országgyűlés tartama alatt nőttön-nőtt a városban. A Kliegl-féle gyorsszedőgép gyakorlati értéke mellett leginkább az a tény szól, hogy a hivatalos körökön kívül Kossuth Lajos és a rendi tábla más ellenzéki képviselői is élén­ken érdeklődtek a találmány sorsa iránt. En­nek az érdeklődésnek pedig annyiban volt politikai vonatkozása, hogy az ellenzék a vszabadsajtó kivívásának legelső .kísértete­kén t éppen akkor megindított Országgyűlési Tudósítások sokszorosítására szerette volna felhasználni a gyorsszedésre alkalmas gépet. A körülmények és viszonyok azonban nem kedveztek találmánya gyakorlati érvé­nyesítésére, habár az országgyűlés színhelyén akkora feltű­nést keltett, hogy hónapokon keresztül mindenki a szedőgépröl és a tőle várható politikai hatásokról beszélt. Sőt a külföldön is csakhamar híre terjedt a Kliegl-féle találmánynak. Angliában, Páris- ban, Dániában, Csehországban érdeklődtek a dolog iránt. Többen, köztük egy Csulik ne­vű cseh gépész is, utánozni próbálták Kliegl uj gépét. Egyet-mást megfigyelés utján elles­tek a komplikált szerkezetből, de mivel csak nagyjából ismerték, az egészet pedig nem jól fogták fel, odahaza hiába vesződtek vele: — az utánzatok sehogysem működtek. A Kliegl-album A politikusokon kívül neves Írók is ösz- szeálltak Kliegl hathatós támogatására. Zsol­dos Ignác egy Kliegl-album eszméjét vetette fel. Ez a csinos külsejű kiadvány meg is je­lent. Címe: Kliegl-könyv. Írták Autunovics József, Burián Imre, Császár, Eötvös József Tengeri kölulasAsok a „Stella (Pltalta* mlaifBillml. 8. at; Algiar, Marokkó ét Spanyolomról, oki. 3-tól 25-lg Só Ott*—4tL Pro.poktu.ok: C0SUUCH-UNE-TR1ESTE, PRAG JL Váci araké óira, 67-gf Spálená nlice 3. ét ax utasáé irodákban. báró, Garay János ... Nyomatét Landerer él Heokenaat. Pest, 1842. A szerkesztést Garay János, a költő vál­lalta el. Maga Garay „Az uj Gutenber^*' (ei irásu fellengző ódában dicsérte a* „Uj Phó- nix“-et Egyik versszafka igy szó!: Hirdetve fennen Kliegl nevét, Hirdetve-áldv» Az embereknek Uj Jótevőjét, A kor disrét, Hazája nemzetének Dicső fiát... Az előszóban Pulszky Ferenc ezt irta! „íme felébredt egy eszme, mely, ha a. számí­tások nem csalnak, a szellemi életben ecy aj korszakot idéz elő, s kivitele megint csak ha­nyagul pártfogoltatik, sőt még a kivitel kí­sérlete is alig tud figyelmet gerjeszteni, mindamellett, hogy sikerűiét; esetóben e képződés nem elég gazdag a következmények egész láncsorát felfogni. Meglehet, hogy csa­ládom, — de azért még sem mulaszthatom el, valahányszor Pozsonyban vagyok, Kbegiit, a derék gépészt meglátogatni a neki részt­vevő baráti kézszoritássaí szerencsét és tü­relmet kívánni, mire annyira szüksége ti „ van ... Három pesti könyvkereskedő: Heoken- ast, Eggenberger és Hartleber négyszáz pengő forintot, adtak össze és azt t könyv tiszta jövedelmének előlegezvén, kifizették Klieglnek. A magyar feltaláló sorsa Kliegl egyéb találmányai közt valami buvárhajót is szerkesztett, mely- lyel állítólag viz alatt lehetett járni. Ez­zel, továbbá egy vasúti gyorsfókezővel és egy olyan gőzmozdony modelljévé}, amely magával hordta és menetközben lerakta, de mindját utána újra felcsavar- ta a síneket, szintén magára vonta a köz­figyelmet. Továbbá valami mechanikus zongorát konstruált, melyen bárki kotta nélkül, csak amúgy hallás után eljátsz­hatott bármely melódiát. Egyik kor társa e találmányról „a zongora- hangok varázsjegyzőjé“-nek nevezte el Kliegl Józsefet. És az egész nagy felbuzdulásnak, mely Kliegl személye és találmányai, különösen pedig az ő gyorsszedőgépe körül keletkezett, vájjon mi lett a vége? Nem sokkal több a semminél. Szétpattant szappanbuborék ....... A gyorsszedőgép sohasem készült el. A föl­találó maga pedig túlélte a szabadságharcot, túl az abszolutizmus korát, sőt az alkotmány helyreállitásának első pár esztendeit is. Egy ideig gyermekei kegyelemkenyeréu Bazin- bán élte öreg napjait. Onnan elment Buda­pestre, ahol 1870 január 7-én nagy szegény­ségben meghalt. Tipikus lángész-tragédia, magyar felta­láló-sors! A gép mintája elveszett Ami pedig a sokat emlegetett gyorsszedőgó* pet illeti, annak meg vau a maga egész kíz irodalma, a sokat magasztalt gép mintája azonban nincs meg. Valahogyan elveszett — nyomtalanul. Sorsáról egészen a hatvanas évek elejéig van értesülésünk a meglevő nyomtatott források­ból. 1848-ban Pesten volt a Lövész-utca egyik házában elhelyezve. Kliegl 900 forint házbérrel tartozott a ház tulajdonosának. Ez szolgáltatta neki a jogcímet, hogy a gépet ügyvéd utján lefoglal­tassa és elárverezhesse. Az árverés Kliegl tá- vollétóben történt. Hollétét nem tudták és igy az árverésről nem is értesítették. A gé­pet azután elvitték a vakok intézetébe, majd 1860-ban állítólag a Nemzett Múzeumba ke­rült. Ekkor azonban végleg nyoma veszett. Sem a mintának, sem valamely rajzának még a nyoma sincs meg. A magyar Edisonok tragikus sorsa talán a jövőben megváltozik s a magyar társada­lom is nagyobb szeretettel fogja felkarolni tehetségeit, mint az a múltban történt. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents