Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-07 / 178. (1805.) szám

BOCS Hlinka a cseh és szlovák katolikusok egysége mellett foglalt állást a preraui katolikus gyűlésen A pozsonyi első országos Orol-ünnepélyt a cseh és morva tornászok mentették meg a fiaskótól — Srámek ntinisz- terelnókhelyettes nem jelent meg sem Pozsonyban, sem Prerauban a detektív súlyos, a véletlenül arra tévedi ut­cai járókelő könnyebb sebeket kapott. A merénylő vallomása A merénylőt tüstént az ügyeletes rendőr­tisztviselő elé vezették, aki részletesen kihall­gatta. A feltűnő nyugalommal viselkedő me­rénylő szenvtelen hangon mondta jegyző­könyvbe, hogy Sunics Joszipnak hívják, fog­lalkozása lakatos, vrbojci lakos. — Senkivel sem beszéltem össze ... sen­ki sem volt segítségemre, — vallotta — amit tettem, azért magam vállalom a felelősséget. Jól átgondoltam és megfontoltam mindent. Ristovícsot előre megfontolt szándékkal küld­tem a másvilágra, mert lapjában a horvát nép eilen izgatott és vezéreinek meggyilkolására bujtogatott. A megdöbbent Beárad Belgrád, augusztus 6. Belgrádban óriási megdöbbenést keltett a gyilkosság. Az újság­író egyesület vezetősége kommünikét tett közzé, amelyben részvétét fejezi ki a politi­kai elvakultság legújabb áldozata iránt és élesen elitéli a fegyveres leszámolást. A te­metést a jugoszláv újságíró egyesület belgrádi osztálya rendezi Belgrádban. A temetésen nagy rendőri készültség lesz jelen. Radics menthetetlen? Zágráb, augusztus 6. Amint a horvát la­pok jelentik. Radics István állapota változat­lanul aggodalmat keltő és az újabban fellépő fiinetek kétségtelenné teszik a beteg menthe­tetlen voltát. Betegágyához ma már csak leg­szűkebb családjának tagjait bocsátották. Zágráb, augusztus 6. Rádiós István fel- gyógyulásáért vasárnap a Márkus-téren, a pa­rasztpárt palotája előtt ünnepélyes istentiszr teletet tartottak, amelyen a horvát politiku­sokon kívül hatalmas néptömegek vettek részt. I iikupsfisKi ratifikálja a nettunói egyezményt? Belgrád, augusztus 6. Mint ismeretes, a sskupstina a nettunói konvenció áttanulmá­nyozására bizottságot küldött ki, amely vasár­nap délelőtt befejezte munkáját. A bizottság vizsgálatának eredménye, hogy a konvenciót elfogadásra a jánlja. Ezek után nem lehet két­séges, hogy a szfeupstina ratifikálni fogja a nettunói egyezményt. Sumenkovics dr., a külügyminiszter-.meg­bízottja az utolsó bizottsági ülésen fontosnak tartotta mégegyszer hangsúlyozni, hogy a spkupstina önszántából, minden külső nyo­más vagy befolyás nélkül ratifikálja az egyez­ményt, amely különben is nemcsak Olaszor­szágnak, hanem a jugoszláv kereskedelem­nek is nagy előnyöket nyújt. A bizottságban az egyezmény ratifikálása ellen egyedül a ízerb paTasztpárti Jovanovics szólalt fel, aki bel- és külpolitikai szempontból egyaránt helytelenítette a ratifikálást. A belpolitikai Pozsony, augusztus 6. A szlovák Orol- tomászegyesület országos kongresszusa, amelynek védnökségét több miniszter, a szlo­venszkói püspökök és Okánik dr. pozsonyi polgármester vállalták el, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Különösen, ami a tornaünnepélyt illeti, mert a szlovák torná­szok száma aránylag igen csekély volt s ha nem jöttek volna el a cseh- és mor­vaországi orol-toraászok, az ünnepélyt fiaskó érte volna. így csak a cseh- és morvaországi tornászok,, mentették meg az első szlovák országos oroi- Irongresszust. Az ünnepély még szombaton kezdődött el akadémia keretében, vasárnap délelőtt pedig mintegy ötezer orol vonult fel Pozsony ut­cáin. A Jakab-téren Kmetykó dr. nyitrai püs­pök ünnepi misét celebrált, az ünnepi pré­dikációt Jantausch dr. nagyszombati aposto­li adminisztrátor tartotta. Azután a résztvevők hódolatukat mutatták be a köztársaságnak. Majd Vojtassák szepesi püspök az Orol je­lentőségéről, a cseh és szlovák nép viszonyá­ról pedig Tiso dr. miniszter beszélt, Drobny dr. országos elnök beszédében szintén az Orol jelentőségét fejtegette. Beszéltek még Koválik néppárti szenátor s Okánik dr. po­zsonyi polgármester. A tornaünnepély dél­után folyt le a ligetfalusi sportpályán. Hlinka Prerauban Prei'wu, augusztus 6. A cseh néppárt vasárnap Prerauban nagy katolikus manifesz- tációs népgyülést tartott, amelynek az adta szempont: hogy a ratifikálás még mélyebbre árkolja a szerb-borvát ellentétet. Olasz hadgyakorlat a iugsszláv határ mentén Belgxád, augusztus 6. Dalmáciából és a partvidékről nagyobb olasz csapat össze voná­sok híre érkezett. A Irpok valószínűnek tart­ják, hogy az olasz hadsereg a jugoszláv határ, mentén nyári gyakorlatot tart, aminek azon­ban semmi demonstratív éle nincsen. A Vre- me arról ad kirí, hogy a zárai kikötőbe na­gyobb olasz hadihajók futottak be, köztük a Dante Allgheri is, melynek legénysége rette­netes részleteket beszél el a spezai robbanás pusztításairól. meg az érdekességét, hogy megjelent azon Hlinka András, a szlo­vák néppárt vezére, mig Srámek dr. miniszterelnökhelyettes, a cseh néppárt vezére, táviratilag mentette ki magát. Jellemző, hogy Srámek dr., aki a csehszlová­kiai Orol-szervezetek országos elnöke, a po­zsonyi szlovák Orol-ünnepéi yen sem vett részt. Mivel az utóbbi hetekben hire terjedt, hogy a cseh és szlovák néppárt ismét egye­sül, a népgyüléseu megjelent több ezernyi hallgatóság remélte, hogy Hlinka erről köze­lebbi megnyilatkozást fog tenni. Hlinkának néhány percnyi beszéde azonban e tekintetben nagy csalódást keltett. Reggel kilenc árakor a Masaryk-téren Hlinka pontiíikális misét szolgáltatott, majd a népgyülés megnyitása után szólásra emel­kedett. Beszéde lényegében nem volt más, mint a szlovák néppártiak üdvözletének tol­mácsolása a morva néppárt híveinek. Kije­lentette, hogy a szlovák néppárt is dolgozni akar a a csehszlovák katolikusok egységéért, de azzal a föltétellel, hogy Csehország a cseheké, Morvaország a morváké és Szlovenszkó a szlovákoké lesz. Nem lehetséges, hogy a Haná Slovácko, Slo- vácko Prazssko és Szlovenszkó cseh legyen. Rövid beszéde után Hlinka autón Pozsonyba ment az Orol-kongresszusra. Politikai tekintetben Hlinka preraui látogatása a nem sokad mondó megnyilatkozás el­lenére sem nélkülöz minden jelentőséget. A két néppárt között tárgyalások folynak oly irányban, hogy parlamenti téren szorosabbra fűzzék politikai kapcsolataikat a- Hlinka teg­napi, beszéde csak előkészítője, a. ivét kato­likus párt további közeledésének. Mégis Hlinka lasz Szlovenszkó érseke? Prá-go.augusztus 6. A Národni Listy átraloinnici keltezéssel a következőket Írja: ,,Kaptuk a következő információt. Az ösz- szes (?) szlovenszkói polgári pártok általá­nos kívánsága, hogy Hlinka András, pápai protonotárius, a szlovák néppárt vezére Szlo- venszkő első érseke legyen s általános az a "■ll SPORT REGÉNY (20) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY — Mondja osak kedveseim — fordult a műkereskedő Fasendonck felé —, honnan vesz maga a mai Berliniben, a mi korunk­ban ennyi, naivságot? A kérdés sokáig rezgett a csendben. Aztán újra hallatszott Erdtheúm hangja: — Irigylem magát. Lea Berg figyelmesen nézte ezt a cini­kus Mefi ez tó-arcot, érezte, hogy jelen volt ennek az embernek talán egyetlen őszinte megnyilatkozásánál. És megbecsülte a pilla­natot, már nagyon is tudta, milyen ritkák ;mok a pillanatok, amelyek megmutatják egy ember belsejét, igazi énjét. És arra gondold), milyen ritkán találkozott eddig a -rjjátmaga igazi énjével is. Fasendonck meglepetve nézte képeit. Igen. Honnan vette hát azt a naivság-ot, ; mely elvezet a formák ősi hajnaláig? ö, a : ’^pper. — Honnan is vettem hát? —- motyogta é- Erdtheim meglepetve látta, hogy a ke­mény, katonás arcon két könnycsepp folyik 'égig. — Tahiti kellene neki — gondolta. Ezt j lenti a két' könnycsepp. És hangosan ismételte:--- Tahiti kellene önnek. Gauguin ráta- ki* Önmagára. Én nem vagyok művész. De - innak perceim, amikor biztosan tudom. ! így Tahi libán fogok meghalni. Fahéj testű k-nvok dalai és nagy, hódító virágok között. }■. N'oa-Noa fogja lefogni fáradt szemeimet. ív), butaság, lássa, hová vittek a képei. Reá szeretett volna rálátni szépet mo.v dani a barbár szépségek fáradt vándorának, aki Íme felfedte előttük titkát emberien. — ön viszont vigye e képeket a galé­riába — mondta mosolyogva, de magában bosszankodott ezért az erőltetett szellemes­ségért és szinte becstelennek tartotta ön­magát, hogy ezekért az őszinte szavakért nem fizetett hasonló őszinteséggel. Fasendonck hallgatott. Győzelmi' fanfá­rok távoli hangjait érezte a vérében bizse­regni, hiszen Berlin legoinikusabb élet- művészéből csaltak ki képei igaz emberi hangot. Lea figyelt. A faunszáj már megint vi­gyorgott, lendült a hatalmas orr alatt. — Nos, kiállítást nem csinálunk. De a képekét megveszem mind magamnak. Fasendonck összerezzent. Pénz csörren, az ördög csörgeti kaján aranyát. És a dicső­ség? De mi is az: dicsőség? Győzelem? — Hogyan érti ezt? — kérdezte most Lea. — Talán nem alkalmas most az idő? Vagy egyáltalában nem akarja kiállítani ? Talán csak nem akarja bezárni a képeket? — És ha bezárnám? Nincs meg nekem is a jogom ahhoz, hogy egyszer sajátmagam­nak vásároljak képekét? Amelyeket nem kell. rásóznom bankigazgatókra, trustelnö- kök re, n agyrágókra ? — Joga van hozzá. Feltétlenül. De meg szeretteim volna a világnak mutatni ezeket a kép-ekeit. ' Fa-sendonck ki érezte , a. nő szereié tót ezekből a szavakból. De kis macska arca, ideges teste e pillanatban még jelenték­telenebbnek tűntek fel előtte. Amint lementek, a csigalépcső csikor­góit lépteik alatt és a haltból zongorasző szökött fel, idegen szerűen és váratlan hang- kombinációkban. Lindémit, az álon ál is zene egyik úttörője, játszotta legújabb pánt o- mi rmját. ..... 'r — Nagyszerű — lelkesedett egy göm­bölyű, paitkányszemü, fekete nőcske. Ez az uj muzsika a kor lelke. Gépek zakatolása. A nagyváros, az utca ritmusa. — Valóban meg kel állapítaná, nagy­ságos asszonyom, hogy a klasszikusok és impresszionisták kiélték magukat a meló­diában és ki is merítették a hangkombiná­ciókat — mondta egy hosszúba ju, frakkos ur. — Hozzá kell még tennünk, hogy a rit­mus lehetőségéit a leghalványabban sem fogták fel, hogy úgy mondjam, a kötött ütemmel teljesen megbénították. Micsoda ugrás például Stravihsky ... — Az .őszi versenyek unalmasak vol­tak — suttogta egy hájasnyaku, — Még az ügető osak hagyján... .Szemei kidülledtek, valóban a szőke hölgynek, akihez szavait intézte, izgató de­koltázsa volt. — Akárhogyan is, de Angliának is le kell számolnia a szovjettel — dörmögte az egyik nagy baloldali napilap szerkesztője, aki két hétig pénzügyminiszter is volt már. — Persze a tory-sztrájktörvény nem elinté­zés. Ez csak baloldalra tolja a !abour partyt. Ez az ügy Kínában dől el majd végered­ményben. Néhány újságíró feszült figyelemmel hallgatta. Csak a felesége vonta gúnyos mo­solyra szép, keskeny ajkait. — Mindig olyanokat mondasz, Rudi, amit a lapok már szászo’r megírtak. Ezek az urak már valami újat ’ szeretnének tőled hallani. — Hollywood? Jegyezze meg, hogy ez a név már a .múlté, kedvesem. Chaplin mondta, ő különben most egy Krisztus- filmen rágódik. Ha nem lynőhetik meg, ez lesz aztán egy üzlet — hallatszott Berg éles hangja. ... Zukor ur vakarni fogja a fejét. — Téved, Zukor ur nem szokta a fejét vakarni. Nem azért'hirdet kétszáz nn^‘• meggyőződés is, hogy ki íj nevezőik Nagy­szombat, vagy Pozsony székhellyel. A köztük sasági elnöknek Hl inkával folytatott beszél­getése után azonnal értesitotték úgy a néppártot, mint a republikánus pártot, hogy a diszpozí­ciók kedvezőek és pedig agy az állam vezetődnél, mint a Vatikánnál. Hlinka páternek a sziovenszkói egyházi köz- igazgatás élére való emelése nagy mérföld­követ jelentene nem csak ennek a papnak az életében, ‘hanem egész Szlovenszkó fejlődésé­ben és az államhoz való viszonyában is. Hlin­kának mint szolvenszkói prímásnak (?) a parlamentből való távozása csak meg­gyét jelentene a szlovák népnek a sza­badság felé, valamint az önkormányzat felé vivő aljában (?), amely jelenleg névszerint és tényleg, személy szerint és tárgyilag is a politikai reform élet­beléptetése s az országos elnöknek a kine­vezésében, mint a közügyek uj szabályozásá­ban csúcsosodott ki, jelentené továbbá az egész nemzet szolgálatában elért nagy sike­rek igazolását, de nem jelentené Hlinka működésének fináléját. Ez csak tevékenysége uj korszakának a kez­dete lenne, mint egyházi téren, de nemzeti szellemiben tevékenykedő organizátoré, s aki ugyanazzal a tedenciával dolgozna, amely Hlinkát eddig is áthatotta s jelentené a szlo- venszkói egyházi ügyek konszolidációját, amelyek elintézésére Hlinkát egész múltja determinálja." A Národni Listy értesüléseihez mi csak azt a megjegyzést füzziik, hogy tagadjuk azt a merész állítást, mintha az „összes" szüoven- szkói polgári pártok Hlinka érseksége mel­lett foglalnának állást Ugyanis a szlovák nép­párton és a csehszlovák agrárpárton kívül1 léteznek még más polgári pártok is Szlovén­okon! Hogy Hlinkának érseksége miért é» mennyivel hozza közelebb a szlovák nép ön- kormányzatát a megvalósulás felé, ezt hitelt érdemlően nem tudnák megindokolni a N. L. magas informátorai sem. Hiszen Hlinka már a parlamentben is föladta az autonó­miáért folytatott harcot, hogy tudná ezt foly­tatni a legmagasabb szlovenszkói egyházi mél­tóság szerepében, ahol nem illik, nem szabad és — nem lehet politizálni! Annak a kérdés­nek eldöntését pediglen, hogy Hlinka sze­mélye alkalmas-e a szlovenszkói egyházi kérdések rendezésére és konszolidálására, a szlovenszkói katolikusok nyugodtan rábízhat­ják a római szentszék bölcsességére. Bárkit is nevezzenek ki imajd szlovenszkói érsek­nek és bármiképpen is rendezzék a szloven­szkói egyházi kérdéseket, az az egy kétségte­len, hogy a rendezésnél tekintettel kell len­ni a félmilliónyi magyar nemzetiségű kato­likus egyázi, hitéleti és nemzeti érdekeire is; ezek ki elégít és ének biztosításáról sem feled­kezhet meg — elsősorban Róma. ; bam. Készre fogják csinálni a Krisztus-guny-o lót. E szavakra percnyi csend támadt, még az atonális komponista is félbeszakította a zongorán mondanivalóját. Aztán újból fel- csörgedezett a különböző csoportok fecse­gésének sok szökőkutja. — Remélem, jól érzi magát itt nálunk, Davidnohn — mondta Lea, karonfogva a kis zsidó artistaügynököt, aki sehol sem találta a helyét. — Jól? Nem, nem, ez nem nekem való eset. Ez az intelligencia! Egészen tönkre­tesz. A vacsora, az, nem mondom. Az kóser volt. De legalább egyszer rám nézett volna. Legalább desszertnek. Folyton azt a nie- imamd'ot bámulta. Ezért jöttém én ide? Ki az a niemajnd? — Festő — mosolygott Lea. — Szóval festőn lem and. Mit akar vele? — Azt kérdezze, mit akarok magától? Nem hiába hívtam ide. A vörös Witlyt sem. — Ezt mindjárt gondoltam. — Tehát üzlet, Hogy mért kell éppen ennyi ember közt üzletet tárgyalni, ezt is meg fogja érteni. Hívja ide Wiilyt. A kis zsidó kérésztülfurakodott és csak­hamar visszatért a mamagerrel. — Hallgassanak ide. Egy bovmeccsről van sző. A két férfi csalódottan Nézett Leára és ő mosolygott a hosszú arcoMp. A fekete és vörös fejek a roillettet jutbmuk eszébe. —' Nem közönséges box meccsről van szó. Tóni Brehert kell leverni. A manager nevetett, — Tóni Brehert? Német boxold ehhez fiatal. Amerikából vagy Angliából nem jön­nek, ezeknek a Sportpalast fiatal. A dohány tizedirészét sem bírnánk összehozni abból a rongyos huszoflölezer jegyből. Odakint száz- ötvenezerhez vannak szokva. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents