Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-04 / 176. (1803.) szám

4 <T>ra<raT-7V%AG^aR-Hira>aR *M*wujj^rVi,iragTOBtagrgLBmj—^i.Bjuaw—bbbp— üvémámt bKaVICS írja: NEUBAUER PAl „Mire mi haliak feltámadunk*4 Ibsen jubileuma alkalmából sokai beszél­getlek arról a meghitt, regényes szerelőmről, amely a, nagy norvég drámairól egy nagyon fiatal bécsi leányhoz, Burda-ch Emíliához kö­tötte és részletesen közölték a folyóiratok a köztük lefolyt levélváltást is. Egyesek szerint Ibsem a fiatal bécsi lányban csak a múzsát, ke­reste, sőt erre vonatkozólag állítólag Ibsen ma­ga is tett megjegyzéseket. Mások szerint a küztük tevő kapcsolat oly szenvedélyes volt, ,.ogy Ibsen felesége már féltékenykedett urá­ra és a költő dug dósra irta vallomásait Becsbe. ? Most a Merevre de Francé egyik szer­kesztője. Anáré Rouveyre megszólaltja magát Ba-rclmh Emíliái, aki, mint Írja, minden szé­pítés és változtatás nélkül tárja fél Ibsennel váló kapcsolatát. Ez a vallomás az irodalom ritka szenzációja. Emília igyekszik hátratekin­teni, de nagyon nehezére esik, mind az idő meg az élet hullámai elhalványították az em- lékeit. Az országhmtárok k megváltoztak és az egykori Gossenso.ss fürdőből az olasz Colié Isarca lett. Gisfaca báró mondotta, hogy Wü~ són csak annyit tudóit Ausztriáról, hogy Becsben kermgőt táncolnak. Gossensasébri nyaralj Emília EarMch az anyjánál. A fürdő egyetlen ebédlőjében ültek. Ibsen velük szem­ben ült egy asztalnál egyedül és folyton Emí­liát nézte, áki, mint mondja, akkor. még semmit sem olvasott tőle. Egy pohár sóiméi ült, de mikor később megtudta, hogy Emiim nem szereti a sört, lemondott róla. Abban az időben apadta, legnagyobb sikereit. Egymás­után kapta a táviratokat, amelyek darabjai­nak bemutató írót szóltak. Felbontatlanul dob­ta asztMám, Emíliával nyittatta ki őket, akit szeretett dolgozótársának nevezni. Asztalát naponta, uj virágok bontották él, amelyeket nőktől kapott. Azok azonban, okik társadal­mi rangjuknál fogva, mégis mer ke ástok vele, gyakran csalatkoztak benne. Egy ur est. mond- ter, róla: „Ha nem tudnám, hogy 6 maga Ib­sen, sohasem hinném képesnek arra, hogy 'megértse IbsentEmília megemMti, hogy a különben villámokat szóró költő vele szemben oly gyengéd volt, hagy séta közben egy <Hka~ lommal lehajolt, noha nehezére eseti a moz­gás, csak azért, hogy a lány vijóiból fölvegyen egy kövei. Ibsen média az egyéniségei és megvetette a tömeg véleményét. minden pártét egyformán. Azt mondotta, hogy előbb meg kellene teremetni az igazán nemes embepk fajtáját, akkor lehetne szó uj eszmékről Emí­lia és anyja 1889 októberében elhagyták Gos- sensassot három hónapi oltárt.ózleodás után. Hajnali háromkor utaztak el és az ősz költő ott várt. rájuk a, pályaudvaron, amelyet a, he­gyi vidék süni, őszi köde takart ei. Csak a mozdonyok szikracsóvái világítóitok. Ekkor találkoztak utoljára és EmiUa sohasem látta- többé. viszont. 1891 telén Becsbe jött Ibsem, de EmiUa Dél-Tirolban időzött. Az együtt töl­tött órák emléke él Solners építőmesterben és a „Mire mi holtak feltámadunk Bardflvh Emília drámája, azé a, fiatal leányé, aki az egy Ibsen m/uzsája volt. Most, hogy az életben feltámadlak a hol­tak, most érteni csak Ibsen drámai epilógusát, és benne azt, amié EmÁUa-nvuzsa elhallgat. Mert hiszen az epilógusban önmagái és a. mú­zsát Ibsen szembeállítja a nem-művész, a vas­i-óság brutális emberével és annak a szerető­jével. A művész és a múzsa, későn találkoztak. Mikor a valóság erős embere megszökteti a művész asszonyát és az öklös medvevadász hajrázva viszi magával a. szakadékokon át a lavina, elől menekülve az Ibsen-asszonyt, a költő (szimbolikusan) késői múzsájával felfelé törekszik, az oromra aJoar eljutni, pedig a, völgybe zuhanó lavina fogadja őket. Késő----­ez a drámai epilógus értelme: késő kettős ér­telemben. A múzsa szemére veti a szobrász- művésznek, hogy soha sem látta meg benne a# asszonyt, mindig csak a módéit. Ezért, ké­ső a hegyen való találkozás. És késő, mert a, farinától nem lehet, megmenekülni. Szimbó­lum, és szimbolizmus. Eddig nem egészen volt érthető, Ibsen életéből nem tudták megma­gyarázni. A szhnbáhum,ot annak hagyták meg • , drámai, epilógusnak, észté tik ásom mond­ván, hogy öreg ember müve, akinek már csak szimbolikaa mondanivalója volt. Az élőn ál, Bord&ch Emíliám, át m.ost a holt Ibsen feltár marit, és az epilógus szimbóluma uj életre kell. Az agg költő utolsó szerelme ez a dráma,, en­ne j,- a szerelemnek a szimbóluma. Találgatják, mije volt BardjOch Emília, Ibsennek, a muzsá- ja-e, vagy szenvedélyesen szereteti barátnő­je. Emik a, nem, ad. választ, a kérdésre és inkább múzsának szerelné magát feltüntetni a, világ­irodalomban. Ibsen a maga, drámájában, pe­dig azt a, szemrehányást adja a nő szájába, hogy méri nézte őt mindig csak modelnek, azaz múzsának. íme: egy rendkívül érdekes kiveMtési és álértékelési folyamat. Élet, é* irodalom. Tanulság azoknak, akik az ,,élet- ír odalmari propagálják és a riportot tartják a legaktuálisabb kifejezési formának. Az lb- sen-Bordach episódus riportja úgy hangzott volna, hogy Ibsen szenvedélyeim beleszere­teti Emíliába,. Ezt a lány egy helyütt maga is elárulja", mert azt mondja: „Amint Ibsen be­lépett az étkezőbe — később megtudtam — az én jelenlétem valósággal elkápráztattak Ennyi elég. Bizonyos, hogy az öreg költő szive lángra! obbant,. Mi történt? Mellékes! Megtör­tént a „Ha mi holtak feltámadunk“ megkom­Anisísrdam, julius vége. Lehet, hogy túlságosan érdekelnek az expresszvonatok és szeretem őket, mint Ho ' negger, aki szimfóniát irt a pacaik 231-ről, de nehéz ellenállni, ha olyan vonat hordozza áz embert, mint az Etoile du Nord, amellyel Párisból jöttem Amsterdamba az olimpiász- ra. A hót világoskék szalonkocsi és a zöld mozdony a Gare du Nord-ból meg nem állt Brüsszelig, ami háromszázhusz kilométer s az expressz három óra tíz perc latt teszi meg, tehát kilencvenötkilométeres átlagban. Nem, ezt egy autó sem csinálja utána a legjobb goudron országúton. S az autón az ember a sebesség rabja, mert jóformán szabálytalan lélegzetet sem vehet,, ha oda van láncolva a volánhoz vagy az üléshez, bőrköpenybe kény­telen bújni és torzító szemüveget venni s fo­goly az ut alatt, amíg meggörbült háttal moz­dulatlanul ül göröngyökön és össze-vigsza haj- ütő kanyarulatokon keresztül, eszi az éles le­vegőt és az éles port, hiába, így nagyon erez­ni a gép felső rendű voltát, vagy legalább bir­kózni kell vele, hogy engedelmeskedjék. — Az Etoile du Nord-on ellenben, ha száz kilo­méterrel fut egyenletesen, nyugodtan szivaro­zol az ablak mellett, ásitsz és raüuuathozással bámulsz az ellibbenő gyárfalaltra, vagy föl­kelsz és megindulsz hanyag léptekkel a W. C. felé a fotelek és a hölgyek között, — megin­dulsz, csakis ellenkező irányban a vonat irá­nyával, hadd lássa a természet és a gravitá­ció, micsoda ur vagy te ember, aki száz kilo­méter ellenére kényelmes függetlenséggel te- szed az ellenkezőjét az előírásnak és senki meg nem gátolhat ebben. A vonat rohan, mint a földgolyó, észrevétlenül, hét szalon áll rendelkezésedre, pincér pincér hátán és akkor iszol vagy eszel, ha tetszik. Nincsenek fülkék és folyosók, minden utas párnázott karosszékben ül félig elfeküdve, előtte asz­talka, rajta állólámpa, szép piros ernyővel; ide kapod az ebédedet vagy bármit, avagy dolgozhatsz is, ha akarsz, mert ez a lemgoder- nebbül épített vagon nem ráz és nem akadá­lyozza a tollat, munkájában. Nincs meleg, a ma­gas mennyezeten ventilátorok szellőznek, nincs lárma, a vastag perzsák felfogják a neszt, s a falakról szépmetszetü tájképek néz­nek reád. Ezen a napon közvetlenül az olimpiász előtt, minden hely elkelt. Velem szemben ke­reskedő külsejű holland ur ül, aki csakhamar megkérdez: — Hová utazik? —- Amsterdamba. — Üzletileg? — Ahogy vesszük. Az olimpi ászra me­gyek. — Mi az az olimpiász tulajdonképpen? — Sport. Elsősorban atlétika. —- Mi az az atlétika? — Hát futás, sulydobás, diszkosz vetés. — Mi az a diszkosz? — Súlyos korong, arait dobnak. — És? — Aki messzebb dobja, az nyer. — ügy. Hát ezért utazik ön Amsterdam­ba! Nem egészen ezért, de a hollandus hadd liigyje, hogy ez a korong, amely diszkosz és I nem sajt (pedig ugyanúgy néz ki) rendkívül alávaló dolog, ha nem kereskednek vele, ha­nem dobják. Vizavim nem szólt hozzám többé egyetlen szót sem Amsterdamig, nem talált, érdemesnek. Sebaj, voltak mások a kocsiban, elsősorban a francia Ibykusok a hátam mö­gött, Ibykuso.k, akik a „kocsik és a dalok ha r­cára vonulnak" Északhollandi a földnyelvére, könnyű bot a kezükben és a bizalom istene bennük. ..Zűr Kampf dér Wagen und Gesánge Dér auf Korvnthos Lan<Jesenge Dér Griechen Stamnie íroh ve reint Zog Ibykus, dér Göttérfreund". Akaratlanul Schiller verse jutott eszem­be Séra Martin láttára, aki a franciák legna­gyobb olimpiai reménysége, mint megtudtam és úgy dédelgetik itt a vonatban, mintha első- szülött pólyásgyerek volna. Valamikor gyalog ment Ibykus az olimpikon Görögország ér­déin és Pőseidon fenyőligetén keresztül Ko- rynt.hosba a játékokra, most Etoile du Nord viszi és a menezserek kara kíséri. Érdekes ponáláeai, a, riport ellenléte: a műalkotás. Nem volt több kis kavicsnál Emília, olyan kavics, amilyenért Ibsen lehajolt, hogy ne lépjen rá a, fiatal lányka lába. Ibsen gyémánttá faragta át. Későn találkoztak és a kis tibácska tán azt mondta a titánnak: „Méri oly későn? így csak múzsa lehetek/“ Ibsen pedig megfordítja a hallottakat, azt mondatja a lánnyal: „Miért oly késön? Miért, voltam csak mtuzsa?t( Megrendí­tő, milyen szédítő erőre volt szüksége Ib­sennek, mennyi zsenialitásra, hogy önmaga előtt kiutat találjon egy szerelemből, alvói minden jóképű húsz éves kölyök győző ma­radt volna! Mekkorát kellett hazudnia — köl­tenie a legnagyobb drárndk egyikét — most látjuk csak, mikor az élő feltámadt, hogy a halott feltámadjon. volt végignézni a „reménységnek" utazását. Basamódra visszavetve ült a legkényelme­sebb fotelben, szép barna fejét rátámasztotta a karosszék fehérhuzatu fülére, balkezét az asztalon nyugtatta, jobbját a mellett ülő ba­rát vállára tette és lábait — ó, a lábait, az értéket, a lényeget, mert Martin futó! — óvatosan keresztbe rakta az asztal alatt. A többiek mulattatták. Valaki anekdótákat be­szélt, amelyekre mindenki hangosan neve­tett, csak ő, az olimpikon maradt nyugodt és legföljebb mosolygott. Inni kért. Hó, ez nem oly egyszerű. Előbb két ur kicserélte erről való nézetét, az egyik megnézte az óráját, majd hosszas tárgyalás után előkeresték az étlapon a legszelídebb ásványvizet s adtak Martinnak egy pohárkával. Hallom, az am- st érd ami olimpi ászra érkezett bolgár lovas- tisztek a lovaik mellett alszanak, hogy senki meg ne rontsa az értékes állatokat; ezek a menezserek bizonyára az atléták mellett fog­nak aludni, hogy senki megí ne rontsa az ér­tékes atlétákat. Főleg a nők nem, mert az asszony ilyenkor, a nyolcméteres ugrás, vagy a négy ven nyolcméteres diszkoszdobás előtt egész különösképpen veszedelmes és Isten óvja meg hazánkat, hogy a sampiónra rámo­solyogjon valahol egy némber! Séra Martin tudja, hogy mit jelent ő, a kipreparált pél­dány, akit pompásan bekentek, hogy jól mű­ködjék, fölhúzták s a rúgásra kész rugó most. csak az elindításra vár. Mit jelent ő, az ola­jozott angyal! Úgy ül a szalon sarkában, mint ült Achilles Trója alatt barátainak körében és ahogy azt egy antik vázán láttam egyszer. Ül és menesserjei ápolhatják. Achilles vért­jét ellopta Patroklus e a halhatatlan helyett a zsenge társ indult a küzdelembe. Mi lenne, ha egy ilyen hangos menezser egyszer ellop­ná Séra Martin trikóját és kiállna a stadionra futni? Ez a gondolat nem idétlen, mert az Etoile du Nord e kocsijában egyre inkább meggyőződhetem, hogy az olimpiász jelentő­ségét végeredményben már nem is a mesz- szebb dobott diszkosz teszi, mint a hollandus­nak mondtam, hanem a sok ráépítés, köriték, hangos szó és „Aufniaclmng", ami kíséri- Pél­dául ez a Séra Martin kicsit, gőgös, de semmi más, mig a szót a négy körülötte szorgoskodó menezser viszi. Ám e társaság ódon anekdotá­kat. mesélget és legalább sportról nincsen szó közöttük. Aki annál jobban fújja a sport kürt­jét és bőszen vesz és elad olimpiászt, az a má­sik csoport a kocsiban: az „Autó" hat párisi újságírója. Tulajdonképpen nem Séra Martin az Ibykus. Hanem a hat. újságíró. Ok az éne­kesek, akik Koryntbos földnyelvére zarándo­kolnak a játék-okra, hogy megénekeljék a vi­lágsajtóban. Manapság minden sporteseményt újságírók rendeznek, egymásra uszítják a ki­preparált embereket, hogy legyen miről éne­kelni. Egy kicsikét az ősük ebben Néró volt, aki felgyújtotta Rómát, hogy pengethesse lantját az eseményről. Ugyanez a Néró el­ment Athénba a 211-ik olimpiászra, szörnyű tornákat, rendezi eteti, énekelt róluk és meg­nyerte az éneklés első diját. Nem tudom el- i képzelni, mi lehetett az antik olimpiász sajtó J és világlapok nélkül. Mire volt az egész? Ki keresett rajta? Avagy már akkor is azért haj­szolták halálra a lovakat és a kocsivezetőket, hogy a hellén költők a saját élő dicsőségükre zengjék az elhunyt atléták és a megdöglött lovak dicsőségét? Az Étoile du Nord száguld a könnyübotos Ibykuszokkal. Már elhagyta Északfranciaor- szág forróságát, ahol komor gyárak és ziháló üzemek változtatják kedvezőbbé a skrupulő- zus németek ítéletét a léhütő délfranciákröl, elhagyta a német megszállás sokat, szenvedett s ma vadonatújjá épített városait, Maubeu- ge-t, elhagyta Picardia izzó gabonatábláit, a csupasz téglából rakott vörös házakat, átfu­tott Belgium déli részén, ahol egyetlen gyár- és épületlánc jelezte a világ legsűrűbb la­kosságát és Monsnál salakból és vasporból emelt magas miihegyek a legádázabb szor­galmat, amit. ember ismer, megkerülte Rriisz- szelt, átvergődött. Antwerpen szétlőtt érő­déin és Észak Belgium mosolygó kér Henge­rén s befutóit Nord-Brabant földjére, ahol először üdvözölték’fekete tehenek a sötét­zöld réteken és először lepte meg a holland 1928 juiíaé 4, Moraíb&i . . gg tájak sajátságos geometriai rendezettsége, az egyforma magasra vágott sudár fák, a kanya­rulatokat nem ismerő utak, a nyilegyene* csatornák és a kockás mezők. Amikor átju­tott a Hollandsch-Diep háromkilométeres hidján és száguldani kezdett Rotterdam felé, a levegő már tele volt németalföldi párákkal és rembrandi aranyköddel, melyben a nap­sugarak szinte kézzelfogható széles függöny- sávok lettek és a gyalult vidéken zsíros szí­nek folytak szét. különös teltséggel, úgy, mint nálunk az októberi párázások idején, ha a fölszálló sok vízcsepp nem köddé, hanem át­tetsző, megnagyitó páraprizmává változik. Ez Hollandia volt, a folyton szálló és folyton tiszta vizek hazája, ez már Észak volt, mely­nek Baudelaire dicsérte jázminjait — és alapjában véve mi középeurópaiak északi emberek vagyunk. A szépség rabszolgái A test szépségének az ápolása az .utolsó években örvendetesen javult. Ez annál he- lyasebb, mert ez a modern testápolás a sport­tal, a tornával van szoros kapcsolatira. Tehát nemcsak a hiúságot, a tetszenivágyást, ha­nem az egészséget is szolgálja. A szépségápolásnak a mesterei azonban a rómaiak és az egyiptomiak voltak, bár ezeknél ez inkább az elpuhulásnak, a határt nem ismerő kényelemszeretetnek, a túlzásba menő ólvezethajszának volt a bizonyítéka. A mai modern korban alig van a szépség ápolását előmozdító szer, amelyet az egyip­tomiak az őskorban ne ismertek volna. A múlt évben tárták fel az egyiptomi He- tepheres királynőnek, Cheops fáraó édesany­jának sírját. (Cheops épitette a világ legha­talmasabb gúláját, a gizehi piramist.) A nagy faraó Kr. e. 4500 évvel élt. A Boston-Haward- expedició, amely az ásatásokat végezte, a sí­rokban talált összes tárgyakat átadta a kairói egyiptomi múzeumnak és az egyiptomi kor­mány mostanában adta ki könyvalkban a ré­giségek leírását. Az expedíció felnyitotta a királynő ala- bástromból készült gyönyörű szarkofágját is és ebben, a többek között, a következőket ta­lálták. A koporsóban — egyiptomi szobás sze­rint — különféle háztartási tárgyak voltak, Találtak harminc darab alabástromtálat, réz­ből készült korsót, három szinaranyserleget, remek kis ládíkát, amelyben csak szépség­ápolószerek, kenőcsök, folyadékok és arany­ból készült kis szerzámok voltak. Nyolc ala- bástromból készített kis tartály közül héiben a fürdő után használt hétféle illatos kenőcs volt. A nyolcadik csészében antimonpor volt, amely a szem környékének aláfestésére szol­gált. Szinarany kis csipeszt, két borotvát ír találtak- Volt a szekrénykében aranyból ké­szült kis, háromszögletes hegyes szerszám, amely a köröm tisztítására szolgált és egy legömbölyített végű, amellyel a köröm bőrét tolták vissza. Ezeken kívül a fésűk, kések, festékes rudacskák nagy tömege mutatta, hogy a királyné nagyon sokat adott a szép­ségére és szívesen tűrte az ezzel járó sok ké­nyelmetlenséget, sőt kellemetlenséget. A rómaiak szépségápolása mindazt is­merte, amit a mai nő használ. A púder, a fes­ték, a masszírozás, a torna, fürdő, kenőcs, mind. az ő szépségét szolgálta. A fürdő nagy szerepet játszott a ró­maiaknál Erre kényszerít ette őket nemcsak i a meleg éghajlat, de az élvezeteket hajszoló törekvésük, vágyuk is. Rendszerint napjában a rómaiak csak egyszer fürödtek, de' akárhá- nyan voltak, akik uégyszer-ötször is beültek a kádba, vagy a medencébe, amelynek vizé­be mindenféle fűszereket, illatokat kevertek, hogy az élvezetet fokozzák. Commodus csá­szár például a fürdőjében ülve édességeket, gyümölcsöket evett, rabszolgái édes borokat szolgáltak fel neki. Severus császár éjjel sze­retett fürdeni, mikor is a kertjében lévő me­dencét és annak környékét tündériesen ki- világittatta. Rómában több. mint nyolcszáz nyilvános fürdő volt, közöttük néhány óriás nagyságú. Az ilyen fürdőkben hideg, meleg medencék voltak, azután voltak étkezőterinek, izzasz­tók, tornatermek, pilienők, uszodák. A fiatal­ság részére játszóhelyeket rendeztek be és voltak helyek, ahol tornázhattak, birkóz­hattak. A gazdag rómainak, de még inkább a római nőnek a fürdőszobája a ház legszebb, legdiszesebb helye volt. A falakat mozaikok, festmények, szőnyegek borították. Ha kedve tartotta, hideg vízben fürdőit, ha akarta: me­leg víz állott rendelkezésére, vagy gőzben izzasztótta magát. A kádon, vagy medencén kívül a magasban felerősített, ringó kádak is voltak és igv hullámfürdőt is vehettek. Ha a római nő megfürdeti, a szomszédos terembe ment, ahol a rabszolganők várták, akik testét végighuzogatták külön e célra ké­szült. tompa, aranyozott lapocskákkal, hogy a még a testen lévő, esetleg reátapadt pori, izzadtságot lekaparják. Azután következtek az illatos kenőcsök. Minden testrész számára más kenőcs volt és a rabszolganőnek tudn i kellett, hogy melyiket kell a kézre, a lábr . a nv'llre. a hátra k°nni és molvikbol menny’1 szakad használni. A kenőcsök, illalsvmr >'< után következeit ra kéz és láb könnmimk rendbehozatala, festése, a haj mosása, fésü­lése, illalositása. ETOILE DU NORD Irta: Szvatkó Pál dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents