Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-04 / 176. (1803.) szám

r' • *• ■ <er . kjr-ifcSLÜ juroJc'i-'i. AÍ*> J.tf.wa ^uuli.« 4, éSíiniXujUkit zatot, ainely azután készségesen teljesí­teni fogja Lengyelország minden kíván­ságát. Lengyelországnak ilyen lépése éppen olyan erőszakos megsértése lenne Litvánia függet­lenségének, mint az ország katonai megszál­lása.“ Az Izvesztija ezután kiemeli annak a je­lentőségét, hogy a német külügyi hivatal de- marsot intézett Varsóhoz és egy meghatalmazott német megbízott Parisba utazott, hogy Franciaország fi­gyelmét ráirányítsa arra a veszedelemre, amely Litvániát Lengyelország egyre növekvő aggrésszivitása miatt fenyegeti. 'A lap rámutat arra, hogy Németország Kow- nőboz intézett egvoldaiu demarsát most a Varsóhoz intézett demarssal jóvátette, mert ő is felismerte, hogy a béke megzavarásának veszélye nem annyira Litvánia, mint Len­gyelország részéről áll fenn. A világ közvéle­ményének arra kell törekednie, hogy Len­gyelországot eltérítse a vilnaí területen meg­nyilatkozó aggrassziv szándékaitól és meg­könnyítse a lengyel—litván konfliktus békés megoldását. AArsó, augusztus 3. Ma a külügyminisz­térium keleti ügyosztályának vezetője, Ho- lowko osztálytanácsos, a Parisban tartózkodó Zaleski külügyminiszterhez utazott, hogy je­lentést tegyen a lengyel—litván tárgyalások legújabb fejleményeiről. Párisban történik meg a döntés a lengyel—litván tárgyalások ese ti eges’ujraf elvételéről. Jugoszlávia volt külügyminisztere, Truni^ics, belépett a parasztpirfba létrejött a hsrvátok egységes frontja Belgrádit szemben Súlyos vá&íSc Korosét iffisnisztereSnsk süsü Belgrád, augusztus 3. A horvát paraszt- demokrata koalíció ma Belgrádi) a n titkos ülést tartott. A nyilvánosság számára csak Predavecs Rádiós-párti alelnök egy beszédét adták ki, amelyben a horvát képviselő súlyos vádakkal illeti Korosec miniszterelnököt. Ki­mondta Predavecs, hogy 1924-ben Kofosec neki keservesen panaszkodott a szlovének helyzete miatt. „A szlovének — mondotta veit Korosét* — nem bírják tovább az életet a jugoszláv államban, mert a szlovén nép kulturnép és nem tud együttélni a szerbekkel. Becsben a szlovéneknek mint kis népnek mindig voltak sikerei, mindig ki tudott erő­szakolni magának előnyöket és Belgrádban állandóan háttérbe szorítják őket. A szlovének számára c?ak egy kiút van: csatlakozás O!a?zoroszághoz, mert másfélmillió szlovénból félmillió Olasz­országban él, arra pedig gondolni sem lehet, hogy az olaszországi szlovének csatlakozzanak Jugoszláviához. Ezért megfordítva kell csi­nálni a dolgot. Biztos, hogy a szlovének Olaszországban megkapnák a legmesszebb­menő kulturális autonómiát. Predavecs idé­zett, egy régebben megjelent újságcikket, amelynek írója, Zsizsek dr., a belgrádi min­tavásár igazgatója elmondotta, hogy egy szerb politikus külföldről pénzt ka­pott azért, hogy a horvát politikusok el­leni merényletekkel robbantsa széjjel a jugoszláv államot. Predavecs most összefüggést lát Korosecnek 1924-ben tett nyilatkozata és a megvesztege­tett szerb politikus (Rasics Punica) akciója között. Predavecs beszédét a belgrádi lapok ma délután egész terjedelmében közölték. Belgrád, augusztus 3. A rendőrség egy horvát embert tartóztatott le, aki merényletet akart elkövetni Angelinovics és Baricsec miniszterek ellen, mert mint horvát emberek beléptek Korosec kabi­netjébe. A Pravda szerint a letartóztatott ember Bel­grádban kapta az utasítást a merénylet elkö­vetésére. Valószínű, hogy még többeket is le fognak tartóztatni. Zágráb, augusztus 3. Az egyetemi ifjúság tegnap este tüntető körmenetet rendezett a városban. Bejárta a főbb utcákat és közben a lakosság tömegesen csatlakozott a menethez. Éltették a szabad Horvátországot, Radics Ist­vánt, Pribicsevicset és különösen lelkes volt az óváció a városháza előtt, amelynek pincé­jében a városi étterem van. A diákság meg­tudta, hogy Pribicsevios épp ott vacsorázik. A pártvezér felállott az asztaltól és lelkes be­szédet intézett az ifjúsághoz. Fejtegette, hogy csak az összetartás erejével lehet a belgrádi centralisztdkus törekvéseket letörni, amelyek Horvátországot elnyomják, de megfontolt po­litikára van szükség, nehogy a mozgalom ku­darcot valljon. A tüntető ifjúság Radics és Pribicsevics éltetésével békésen oszlott széj­jel. Összeütközésre nem került a sor, mert a rendőrök sehol sem mutatkoztak. Belgrád, augusztus 3. A zágrábi lapok je­lentése szerint Trumbics volt külügyminiszter és Pavlics Antal dr. képviselő, akik Zágráb városát képviselik a szkupstinában és az úgyne­vezett horváí-blokk tagjai, elhatározták, hogy belépnek a hurrát párásztpártba, hogy ezzel az úgynevezett demokrata paraszt- koalíció frontját erősítsék. Ezt a szándékukat ma végre is hajtották. 1 magyar nyelv és irodalom tanszékét állítják fii a pozsonyi egyetemen A Simák a szlevik »»ea« számára is katedrát követei - Ki­elégíti-e a filológiai tanszék a magyar tanárképzés igényeit? Pozsony, agusztus 3. Hivatalos jelentés szerint az iskolaügyi minisztérium a pozsonyi egyelem filozófiai fakultásán a magyar nyelv és irodalom tanszékének a felállitását Pq&zíU elő. E tanszéknek a vezetésével Bújnák Pál dr. egyetemi magántanárt, a prágai Károly-egye- tem magyar lektorát fogják megbízni.. A Sloyák ehhez a következő megjegyzést fűzi hozzá: „Kiváncsiak vagyunk, mikor határozza el rrmgád a%: iskolaügyi nunh^frriuái -a szlovák- nyelv és irodalom önálló1 katedrjának a pozsonyi ■ 2 egye­temen való felállítására? Itt éppen úgy mint a külföldön, csak a cseh­szlovák nyelv és irodalom tanszéke létezik/* A Lidové Noviny nyomban válaszol a Slovák kérdésére és azt írja, hogy a kérdés nélkülöz minden tárgyi alapot, mert a szlo­vák nyelvnek a cseh nyelvvel együtt van tan­széke a Komensky-egyetemen. „Hogy az egy nyelv mindkét ágának kö­zös tanszéke van" — írja a lap — „több * mint természetes:' A Lidovy Noviny nagy szemforgatással hagyja helyben az iskolaügyi minisztérium el­határozását s azt írja. hogy a minisztérium ezzel egyrészt a teoretikus szükségleteknek, másrészt a mai szlovenszkói praktikus köve­telményeknek tesz eleget. A magyar nyelv és: irodalom ismerete szükséges és éppen a szlovenszkói s puszi nszk ói viszony okr. követ élik azt' meg. Praktikus szempontból ez az intéz­kedés részben kielégíti (?) azt az egészen természetes s régóta hangoztatott követelést, hogy tiz (?) magyar középiskolának (hét kö­zépiskola Szlovenszkón és hárem Ruszin- szkón) és két (?) magyar tanítóképzőnek tanári- utánpótlásra ifin szüksége, amelyet már a csehszlovák egyetemeken ne­velnének fel. Örömmel regisztráljuk a magyar tanszék felállitását, de nem mulaszthatjuk el annak a lesaögezését, hogy ez kulturális követeléseink csak egyik ki­csiny résztelének a teljesítését jelenti. A prágai sajtó óriási esemnéyként könyveli e$ az iskolaügyi minisztérium elhatározását, ez­zel szemben mi csak arra mutatunk rá hogy a Bach-korszak alatt, amikor az abszolutizmus igyekezett mindent elnyomni s eltörölni, ami magyar, Prágában — magyar tanszék létezett Semmi ok sincs tehát arra, hogy a csehszlo­vák köztársaságban, amelyben egymilliónyi magyar él, hatalmas vívmánynak kelljen te­kinteni a magyar tanszék felállitását. Ami a Lidové Noviny megállapításait il­leti, szükséges megjegyezni, hogy semmikép­pen sem fedik a valóságot. Nem felel meg a valóságnak az, hogy Szlovenszkón és Ruszin- szkon tiz magyar középiskola és két magyar tanítóképző van, ellenben van egy magyar tannyelvű középiskola és vannak hat csehszlo­vák középiskolában magyar tannyelvű párhu­zamos osztályok, továbbá van egy párhuza­mos fiú tanítóképző, amely azonban csak taní­tóképző tanfolyamnak felel meg s ez is csak egy óv óta létezik. Ezenkívül van még egy római katolikus tanítóképző. Másrészt a tanárképzés fogalmának igen hiányos ismeretére vall, ha valaki azt hiszi, hogy a magyar nyelv és irodalom filológiai tan­székének a felállításával biztosítani lehet a magyar szaktanárok kiképzését és után­pótlás át. A csehszlovákiai magyarságot — ismétel­ten hangsúlyozzuk — nem csupán tanszék, hanem teljes egyetem illeti meg. A tanszék felállítása régi jogos követelésünk volt, diákjaink még memorandumban is kér­ték a minisztériumban s hogy ezt most telje­sitik, csak elégtétellel tölthet el bennünket. Azonban nem kevésbé régi és jogos követelé­sünk az, hogy amint a kisebbségi németség­nek két műegyeteme s egy tudományegyete­me van, azonképpen a magyar kisebbségnek m lehetővé ke& tenni, hogy iffos ága saját anyanyelvén végezhesse el a főiskolád tarmknányavt, legalább ami a jogi és bölcsészeti stúdiumo­kat illeti. A legjobb lengyel katonai repülő szörnyethalt Erakó, augusztus 3. Egy repülőgyakorlat alkalmával Krakő közelében egy katonai re­pülőgép lezuhant és. teljesen szétroncsoló- dutt. A gép pilótája, Swieykowski kapitány, a legjobb lengyel katonai repülő, ejtőernyő­vel akart megmenekülni, de az ernyő fel­mondta a szolgálatot és a pilóta szörnyethalt. SPORT REGÉNY (18) Irta: SZÁNTO GYÖRGY —- És a tükörtojás? Amit a beafsteak tetejére borítanak? A sárgája aranysárga, a fehérje csillog. Ez talán én volnék — neve­tett Ad őré. Adorénak tetszett ez a bizarr gondolat- szövevény. Tovább mulattatta imagát vele, elképzelvén, hogyan terül rá fehéren, aranyiban, ragyogva a barnavörös beaf- steakre. < — És a mustár? Az Tóni. Csípős. Most máT felikacagott, mint egy gyerek. És a kacagásába bei ©bömböltek a Missouri ti zöles ágyúi, magasra emelve negyvencenti- méteres fekete torkukat. Az angol páncélos­nak huszonegy lövés járt ki. — A jó öreg Guhalior — mondta a | beafsteak, csak hogy mondjon valamit. Azr tán hozzátette: — A singaporei flottának ő a korelnöke. 3be old mán. A liype-rdreadnoaightok és a positiüttland cirkálók már csak nevetnek rajta. — Mint. ahogy három éven belül a mi Cansas típusunk is ócskavas lesz — mon­dotta Bolton ellentengernagy, a Pihiilippini fiz í ge tok fők ormán yzó.j a. Adoré nőm is figyelt oda. Az angol pán­célost nézte, amint kél óriás kürtőtornya pöfögte a fekete füstfelhőt, orra tajtékozva vágta a hullámok eredőjét, fara két hosszú fehér sávot kígyózott maga mögöt. Aztán megállóit imbolyogva a szürke acél gigász és; négy óríé - horgonya csattogva ereszkedett kocáin a mélybe. Első pá*ncéltornya a* kikö-j tő felé fordult, úgy viszonozta a két iker- J égvu a huszonegy üdvlövést. De a Delftvvare fedél yzeitén most száz­féle irányult a figyelem. Tarka embercso­portok másztak fel az első páucóitorony hágcsóján és csakhamar ellepték a páncél- torony kerek fedőlapját, amelynek közepén kfötélkorláttal határolt, vitorlavászonnal bo­rított deszka dobogó állott. A parancsnoki hídról pompásan be lehetett látni az egész első fedélzetet és Adoré Ghinn trieder bi- noklija végígsiklott rajta. Kiét övig meztelen, trikónadrágos em­ber kapaszkodott most fel a páncéltorony hágcsóján. A tömeg feíujjorigott. — Hurrá fór Bili Fox! Hurrá fór Bili Fox! A derékban karcsú, vállbán hatalmas, napbarnitotta bőrű matróz vigyorogva haj­longott. — A philippini flotta bajnoka — mondta Adoré mellett a kormányzó. A másik sötét­barna, csaknem földszimü óriási volt. Nevét a ben szülöttek arti.kulátlan örömujjongásai­ból lehetetlen volt kivenni. — Ben Negríl!o — mondta az admirális. — Micsoda szín ez? — kérdezte moso­lyogva Adoré. — Ilyet még nem láttáim. Zöldes 1)ama, mint a kávébab. — Az apja bensziilötl maláj, az anyja mesatic. Furcsa keverék. — Nem tudom, Mr. Garjck, okos dolog volt-e ezt a feuevajdlat felhozni. Ha lever egy fehér embert... legalább ez a sok fenevad ne látná. Nem használ a tekintélyünknek, annyi bizonyos. Ne aggódjon, kedves kormányzó; Először j.s Bili le fogja verni. Másodszor a be n szülötte két' a lady akarta és ez parancs! Hát nem érdekesebb igv? Nézzék csak! • A páncéltoTony tetejére mutatott villo­gó széniekkel Adoré. ahol dáj.nk harcosok verték ölhorgas lándzsáikkal teknöpajzsab knt. A kél Champion leült a dobogó a ni ágon szögleteibe. Masszőrök frottirozták őket. — Reddy! — hangzott a biró szava. A két bajnok felállt és kinyújtotta két karját. A biró először Ben Negrillo kezére kötötte fel a boxkeztyüket, aztán Bili Foxéra. A két párnázott keztyü kezet fogott, a biró a s toppért nézte. — Go on! — hangzott most a csendben. A tömeg néma volt, hogy a négy ugráló láb dobogása, a hoxkeztyük pufifogása meszr ■szíré elhal látszott. Mintha a hulámok mora­ja is elnémult volna, minden feszültség irányvonala a négy kötél közti tér volt. Bili Fox támadott. Ütéseit az óriás nya­kának irányította, minden kísérlet között szüneteit tartva. — Teljes erővel üt, knockoutra megy — mondta az admirális. A mesztic minden ütést kivédett. Kis mozdulatokkal csúsztatta le magáról a rette­netes lökéseket, csaknem centiméterre ki­számítva. Aztán ő ütött. Csak egyetlenegyet, Bili feje tetejére. A matróz egész hosszában el vágódott. A biró sípolt, az első ropnának vége. Bili mozdulatlanul fekszik. Újabb füttyszó. A második round kezdődik. Bili nem moz­dul. A biró recsegve számol, hangja hasit. — One, two. three, foair, five, six, se- ven. eight, ni ne... Bili egész testében felvon ágiik ős vib lámgyorsan lábraáll. —Hurrá Bili! Go on! Fór America! A matrózok üvöltése túl harsogta a ben- szü lőttek osafaorditágát. De a mestic rette­netes ökle bunkóként zuhant le Újra Bili fe­jére és amint, kinyúlik a dobogón, szemén, száján, orrán, fülén szivárog a vér. Rászá- molják a tizet, még a szeme sem rebben. A ! masszőrök, jönnek. Felemelik. Mosdatják. Ecettel dörzsölik. Szitkok, Ordítás. Ben Ne­grillo úgy áll a ring közepén, minit egy sö­tét torony. A tömeg hullámzik. Kavarodás. Megafó- nok bömbölnek. — Tóni Bréher, the Champion of Ger- many! — Tóni Breher és Ben Negrilio küzde­nek a Philippini szigetek bajnokságáért! A Delaware matrózai már szorongatták zsebeikben a bowieknifet, hogy megkésel­jék a mestioet, a bemszülöttek kör éje tömö- rültek, hogy védjék. Népek, fajok rettenetes szenvedélye acsarkodóit egymásra a ring körül, de most az u.j névre felengedett, a fe­szültség, A megaíónok hangja talán egy tö- megmészár lásnak vágott, elébe. Tóni felmászott a páncéltorony tetejére és ringbe állt. Germán bölénynyakán ujjnyi inak feszültek, szőrös mellének boltozata szabályosan emelkedett és zöld szemei vil­logva ,vágódtak ö-ssze a mesztic tekintetével. Néni ült le massziroztatni magát. A torká­ban kalapált valami, még sohasem boxolt Adoré Ghinn előtt. Valami rendkívülit akart véghezvinni, de érezte, hogy idegei vaunak. Ez az érzés ismeretlen volt előtte. Igyeke­zett higgadtam terveket kieszelni, nem ment. Adoré Ghinn lejött, a parancsnoki hídról és ót!: állott a ring mellett. Go on! — hangzott a bíró sípjele. Most a ruesztic támadott. Rettenetes csapásai Tóni gyomrán és oldalán puffog- tak, mint a jégeső. Mindenki elámult. Tcm néni védekezett. Állotta a csapásokat, mozdulatlanul, rendithelellenül, mintha bronzból lett vol­na. Kétszer lendítette csak karjait a íme sz­tár álla felé, mintha ütni akarna. De amikor ez védekezett, ő a szemébe röhögött. - Fütty­szó. V'égé az első rou nd nők. Ben Negrillo ekkor már tudta. hog\ üt nem lehet győzni. Ez az ellenfél úgy álba az ütéseket, irm%t még eddig senki. Ez* a lu­dat egészen megbénította, és a zöld szem

Next

/
Thumbnails
Contents