Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-31 / 198. (1825.) szám

Á 1V26 auguaitué Bl, péntek. bele nem egyeseit. Egyetlen államban aein, amelyikben az ukrán nép jelenleg akarata ellenére él, nem alkat nemzeti kisebbséget, hanem az általa lakott zárt területen min­denütt abszolút többséget képez. Wiltfan dír. elnök ©sután üdvözölte a lengyelországi ukrán kisebbség képviseletét és örömét tegezte 'ki azon, hogy az ukránok is résztvesznek a kisebbségek nagy munká­jában. A nemzeti kisebbségek appefiáciéja K@l8@ggb@z . vagyunk hatva jogunk erkölcsiségének tuda­vetség kebelében állandó paritásos kisebb­ségi bizottságot létesítsenek és a kisebbségi kérdések ismeretét mind szélesebb körben terjesszék. Rámutatott arra, hogy éppen azoknál, akik a kisebbségeik sor­sában hivatottak dönteni, meglepő tájé­kozatlanságot találunk a kisebbségi kérdésekben. A kisebbségeknek hangosan ó? nyilvánosan kell tiltakozniuk az ellen, hogy az emberek millióinak életével könnyelmű játékot űzzenek és azoknak ügyét 'bagatellizálják. A kisebbsé­gektől lojalitást követelnek meg. Teljesen fe­lesleges ilyen követelésekkel fellépui a ki­sebbségekkel szemben. A kisebbségek lojalitása mély, benső összefüggést és a hazai talajba való be­gy ökerezést jelent. Ez az egyetlen alapja a kisebbségek hazájuk iránt tanusitott hűségének. A kisebbségek élő szervezetek, amelyeket nem lehet tüszurá- sokkal, még elnyomással sem megsemmisí­teni. A kisebbségi kérdések kezelésében fura tüneteket tapasztaltunk lépten-® yomon. A népszövetség kisebbségi osztályának eddigi vezetője, Colban, számos utazásában még csak azt sem tartotta szükségesnek, hogy a kisebb­ségek vezetőivel kapcsolatot teremtsen, ha­nem a kisebbségek helyzetére vonatkozó is­meretét kizárólag csak a kormányok hivata­los közleményeiből merítette. Bransch nagy­jelentőségű beszédét azzal a megállapítással végezte, hogy Európa békéje és jövője a ki­sebbségi kérdés megoldásától függ. A ki­sebbségek állandóan követelni fogják ezt a végleges megoldást. Az ukránok deklarációja , A lengyelországi ukrán kisebbség dele- c gációjának vezetője, amely delegáció ez alka- j lommal vesz részt először a kisebbségi ksn- gresszuson, a következő nyilatkozatot ol- e vasta fel: i Az ukrán nép Európának keleti részé­ben negyven milliós létszámban zárt terüle- . ten él. Azokon a területeken, amelyek egy- s kor az otosz birodalomhoz tartoztak, az uk- j rán nép 1917-ben, azokon a területeken pe- ^ dig, amelyek az osztrák-magyar monarchia j részei voltak, 1918-ban önálló államot alapi- j tott. Ezt az államot egyrészt az oroszok, j másrészt a lengyelek fegyveres erővel tá- r madták meg és tulhatalmukkal legyőzték. % A* ukrán állam területét a győztesek fel- T osztották egymás körött. Az ukrán néppel szemben való erőszakot a győztes nyugati államok államférfiam is szankcionálták, akik ezzel átvették az uj határok megállapításá­ért a felelősséget. Mi, mint az ukrán nép kép- I viselői, kijelentjük, hogy az ukrán nép ide- e gén államtestekbe való bekebelezésébe soha ® A kongresszus egyhangúlag elhatározta, hogy Kellogghoz, az amerikai külügyi állam­titkárhoz a következő sürgönyt intézi : Kellogg államtitkárhoz, a háborúd! enes paktum megteremtőjéhez! „A háborút megvetették! Az erőszak he­lyébe a jognak keli lépnie. A jognélküliség elősegíti a háborút, a jog békét jelent. Har­mincöt millió európai ember, akiket nemzeti kisebbségeknek neveznek, tizenkét külön­böző népnek csoportjai, amelyek most tizen­hét államban vannak megosztva, népiségük- érf, állampolgári és gazdasági egyenjogúsá­gukért küzdenek. Küzdünk, mert mélyen át Prága, augusztus 30. A parlamenti munka megkezdésével a szlovák kiörök nagy figyelemmel kisérik a kormány rekonstruá­lása ügyébe® a prágai kulisszák mögött fo­lyó titkos tárgyalásokat. A Slovák legújabb számában is ezzel a témával foglalkozik s azt árja, hogy Svehla legkomolyabb utódja Hodza, aki Tátralomnicon tárgyalt a cseh nemzeti szocialistákkal a kormányba való belépésük feltételeiről, A Slovák természetesen élesem állást foglal az el le®, hogy a szocialistákat bevegyék a kormányba, mert hiszen ezzel Hlinkáéknak am.ugyiis gyenge befolyása a kormányzás irányára még jobban csökken­ne, Ezzel kapcsolatban kikel a ludíáfcok hi­vatalos sajtóorgánuma a P. M. H. ellen is, mert azt irtuk, hogy mindezek a tárgyalások a szlovák nép­párt tudta és beleegyezése nélkül, sőt megkérdezése nélkül történnek. Erre vonatkozó híradásunkat minden Indák cáfolat ellenére is fenn leéli tartanunk. Hír­adásunkat megerősíti a fascieta Rásská táltól. Jogaink elnyomása és az azok ellen való erőszak tevés a békére a legnagyobb veszedelmei jelenti. Az államok között csak akkor fog béke uralkodni, ha a békét a né­pek között is helyreállítják. Mi ezt a békét akarjuk, ön, államtitkár ur, müve által olyan nagy morális tekintélyt szerzett, hogy felkérjük, miszerint tekintélyével a paktum aláíróinál hasson oda, hogy jogaink meg­valósulhassanak. Koronázza meg azzal nagy müvét, hogy a háború megvetése után a mi jogaink elnyomásának megvetését hajtja régre/* Stráz áis, amely pedig a dudák okkal szemben nagyon de lojálisán szokott viselkedni. Ez a lap ugyancsak megírta, hogy az úgynevezett jubileumi kormányban kénytelenek lösznek Hlinkáék egy miniszteri tárcát a nálunknál erősebb német agráriusoknak átengedni. A hivatalos tanácskozások a kormány- rekonstrukcióról természetesen csak a parlamenti munka megkezdése után veszik kezdetüket. Ezek a tárgyalások, amint Bechyné exmi- niszter i,s megjegyezte a Hlias LIdában, ki­sebb-® agy óbb harcokat fognak előidézni a koalíción belül. A polgári kormánytöbbség két évvel ezelőtt a szocializmus elleni jel­szóval kezdite meg uralmát, azóta azonban erről a jelszóról lemondtak már úgy az ag­ráriusok, mint az ipairospártiak s a novem­beri válaszotokba már nem indulhatnak szórtál i s taellenes jelszavakkal, mert a szo­ciális biztosítás bizottsági tárgyalásai folya­mán bebizonyosodott, hogy a kormánypártok nem elég erő9ek a szocialistáikkal szem­ben és kénytelenek voltak óriási enged­ményeket adni, amiről természetesen hallgat a Slovák. A koalíció nyolcas bizottsága és a miniszter- tanács ma ülésezett s az aktuális kérdések­ről tárgyalt. A Bohemia egészen rövid jelen­tést közöl a parlamenti munka megkezdésé­vel kapcsolatban arról, hogy Svehla még ok­tóber 28-ákia előtt lemond. Utódjaként Maly- petrt és Udrzalt emlegetik. Mindezen hírek­ből következtetni lehet arra, hogy a közeli hetekben igen fontos és döntőjelentőségü ta­nácskozások fognak folyni a kormánytöbbség berkeiben, amelyek eredményei talán némi­leg hozzájárulnak majd a hónapok óta tartó belpolitikai bizonytalanság tisztázódásához. A Bulid dér Landwirte pervesztes Maver volt képviselővel szemben Prága, augusztus 30. A Bund dér Land­wirte annak idején becsületsértéisi pert in­dított Mayer József, a pártból kizárt és man­dátumától megfosztott volt képviselő ellen. A wi Mátéin i járásbíróság Mayert elítélte, azonban az égert kerületi bíróság az ítéletet megsemmisítette és Mayert fölmentette. A Bund dér Landwirte természetesen meg- felabbezte a kerületi bíróság fölmentő íté­letét. Kilenc orosz emigránst kiutasítottak Lengyelországból Varsó, augusztus 30. A varsói és vilnaí orosz emigráns szervezetek kilenc vezető tagját kiutasí­tották Lengyelországból azzal az indokolással, (hogy ismételt figyelmeztetés, ellenére politikai tevékenységet fejtettek ki s ezzel veszélyeztették Lengyelország jó szomszédi viszonyát. Egyidejűleg tovább folytatják az akciót a lengyel kommunisták ellen, akik köziül Lembergben tegnap ismét 37-et tartóztattak le. A szetim kommunista frakciója nyílt ülésen nyilatkozatot tett, hogy a varsói fogházban legutóbb kitört nyugtalanságokat az okozta, hogy a rendőrök kegyetlenül bántak a kommunista fog­lyokkal. lenifiifÉs tört ki egy francia káténál táborban! Páris, augusztus 30. A kommunista Humanité szerint a Loire-vidéken levő buchardi gyakorló- táborban a tartalékosok között snlyos zendülés tört ki. A múlt évi tapasztalatok után jobbnak látták, hogy a zendülőket el alkalommal nem büntetik meg s ezért százötvenet közülük azzal az indokkal hogy egészségi állapotuk nem kielégí­tő, hazaküldtek. Painlevé hadügyminiszter a kom­munista lap híradását erélyesen cáfolja s a lap ellen büntető eljárást helyez kilátásba. A Huma- nitét azonban ez nem izgatja s mai számában is­mét azt írja, hogy Nimesben hasonló esetre ke­rült a sor, innen pedig 205 embert szabadságoltak. i——a—hb—■au (hu mMsgB—BBsazgsggfflnufflimiM A parlamenti munka megkezdése után hivatalosan is tárgyalni fognak a kormány rekonstrukciójáról Svehla még is lemond? — A koalíciós pártok lemondtak szodalistaellenes programjukról (aa^&Batg»mv-zrgc;nBi avMasrwHW'i^M.vijracg^rnMírtwiaiiTjrtfacn.-iyfaiMiiaaimmiM mu n n Mi'^'^jgnf^ijp-rgimimoiii niiwnrm wm ívmrr vn rsiuw MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ1*) REGENY. Irta: EMIL DÜ0ONÍERG (5) — De hogyan jutott ez a leány ide Le- bredbői, amely mintegy száz angol mért- földnyire van innen? — Már nem lakom Lebredben — ma­gyarázta kérdésemre. — Tizennyolc éves va­gyok és most ismét falunkba® — a reserva­ri ónban — élek. Ez mindenesetre megmagyarázta jelen­létét ezen a vidéke®, mert a legközelebbi re- eerva'tion — és csak erről lehetett ezó 1— hat vagy hét mértföldnyire kezdődött innen. De még mindig talány volt előttem, hogy miképpen került a hóviharban ide, ahol semmiféle embert lakóhelyet sem találhatott. — Mi a neved, fcisasszonyka? — kér­deztem. — Minnehaha — felelte. — Ugy-e ez Kacagó Vizet jelent? Igenlőleg bólintott. — Keresztény vagy? — kérdeztem kis­sé meglepetve, mert az indián gyerekek, akiket tizenhetedik éviikig a misszióban vagy az ipariskolákban neveinek, csupán négyhetes szünidőre bocsátva őket haza, na- gyobbáTa keresztények lesznek és uj nevet kapnak, mielőtt iskoláztatásuk végén tanyá­jukra bocsátják őket. — Katolikus vagyok — válaszolta, nem miniden büszkeség nélkül — és az oskolában Mary-nek hívtak. Azonban a tanyánkon ... Elhallgatott és csak kis idő mulVa tette hozzá: — Nagyon haragusznak rám és ismét ki akarják űzni belőlem a keresztény Isteni. — Jól van, Minnehaha — mondtam és nem tudom, miért használtam az indián ne­vet — ezt majd mind elmeséled nekem és .azt is, hogy ebben a hóviharban — hallgasd csak, hogy zúg! — hogyan kerültél ide. Előbb azonban kávét főzünk, mert bizonyára jó éhes lehetsz. Próbálj negyedóráig aludni, azalatt mindennel készen leszek. Megpiszkáltam a tüzet, hóval telt üstöt akasztottam fölébe és hozzáfogtam, hogy vé­dencemnek jő vacsorát készítsek. A fiatal indián leány szemei követték minden mozdulatomat, de ő maga nem szólt egy szót sem. Csak akkor mondta, amikor átnyújtottam neki a kávét s hlörpölmi kezdte a frissen illatozó italt, mélytől a testét der­mesztő hideg jótékony borzongás közben fel­engedett: — Ez jő! Azután az ifjúság egészséges étvágyával evett a sült szalonnából, a burgonyából és a kétszorsültböl. — Nos, Minnehaha — kérdeztem —, hogy vágytunk most? Fogadok, hogy jobban. És mit fogunk ezután csinálni? Fáradt vagy? Aludni akarsz? Vagy talán beszélgetni? Van reá idő. Majd elmesélheted holnap, hogy miképpen kerültél ide ebben az idő­be®, di© ráérsz erre akár holnapután is. Mert arra gondolná sem lehet, hogy beteg lábad­dal egy hétnél előbb elmehess innen. — Nem vagyok fáradt — jelentette ki a leány. — Vagyis beszélgetni akarunk. Hogy van a lábad? — Jobban, de azért még fáj. Úgy igazítottara a bőröket és takarókat, hogy a megsérült láb magasabban feküdjön s ezáltal a vér a beteg izületiből lefolyjon, ami látható megkönnyebbülést okozott neki. — És most mondd meg az Istenért, ho­gyan jöttél ide ©bl>en a hóviharban egyediül és gyalog? Ha csak negyedórával távolabbra vagy, nem 'hallom meg a segélykiállásodat és véged van — Az Isten vezetett — felelte nyugodt, gyermeki hittel, amelyet a leghalványabb kétkedés sem rontott meg. — Tudtam, hegy meg fog menteni, mert én még nem hagy­tam el őt sohasem. — Hogy érted ezt? — Az elmúlt éjjel megszöktem a tanyá­ról. A muskick-ki-vi-n i-m i — a varázsló föl­fedezte, hogy keresztény vagyok 'és elárulta az egész törzsnek. — És ez nem történik meg gyakran, kü­lönösen az ipariskoláik növendékeivel? — Oh igen, de a kereszténységet a leg­többnek nem lehet sokáig a szemére lobba n- tani. Némi rábeszélés után elhagyják a hitü­kéit, vagy pedig, ha makacsok, úgy megnehe­zítik az életüket, hogy elmenekülnek a ká­rosokba ... Ettől pedig fél az indián. Mert milyen sors vár reá a városokban, a fehérek között? A legalsóbbrendü munkát kell vé­geznie és — ami a legrosszabb — a fehérek még mindig azt hiszik, hogy az indiián, mert vörös a bőre, mélyen alattuk áll Ezzel szem­be® a tanyán, minden ember a maga szabad ura, akkor dolgozik, amikor vakar és nem nézi le senki... Az én esetem azonban más. Engem meg akartak tartami a törzsbe®, mert. főnöknek a leánya vagyok, bár az apám fél év óta halott. De még más okból is meg akartak tartani... Az utóbbi szavaikat habozva és halk han­gon mondta. » 7i — És hogy födöziték föl, hogy keresz­tény vagy? — Si-pbk'U,pi-nesz, vagyis Barna Menny­dörgés, a varázsló egy este kihallgatta, ami­kor imádkoztáim, úgy, ahogy ezt nekünk a jó atyák tárnitották Lehledbe®. — Hogyan tudhatta Barna Mennydörgés, hogy a keresztény Istenhez imádkozol és nem néped Nagy Szelleméhez, akinek, azt hiszem, Manitu a neve? Fölényes mosoly jelent meg a leány aj­kán. ami az ilyen egyszerű dologban való tu­datlanságomnak szólt. Azonban nem szé­gyellem magamait emiatt, mert jól tudtam, hogy általában milyen kevéssé ismerik az indiánok vallását és vallásos szokásait. Az indiánok különös szokásai közé tar­tozik az is, hogy vallásos dolgokról csak a legritkábban beszélnek egymással. Hasonló félénk tartózkodást mulattnak a nevükkel kapcsolatba® is. Ha valaki az indiántól a ne­vét. kérdezi, az sohasem átevezi meg magát és hasonlóképpen tesz a felesége és a gyer­meke' is. Nevének megemlítése, akár a leg- ünnepiesebb formák közölt is, súlyos sére­lem a titok-teljes term-észelii erő eűlsa, inely- lyel ez a név egyenes vonatkozásban áll és megbocsáthatatlan megsértése annak a többnyire öreg és bölcs indiánunk, aki ezt a nevet adta. Az indián vagy a felesége bizo­nyára a törzs egy inás tagjához küldi felvi­lágosításért a kérdiezővködőt. És gyakran még ezután is jó adag diplomáciára van szükség, hogy a kérdéses nevet megtudjuk. Ez a kegyeletre való nagy figyelem csupán a saját családjával szemben köti az indiánt és azok a különös körülmények magyaráz­zák meg, amelyek között a „papoose“ — így nevezik a sioux-indián gyermeket — a ne­vét kapja. Többnyire a varázslót, vagy más tekin­télyes indiánt bíznak meg a név kiválasztá­sával. Indiáin felfogás szerint ugyanis min­den ember valamely természeti erő vagy természeti jelenség védelme alatt áll, ame­lyet a névnek kell kifejeznie s amelynek jó­indulatát később különböző áldozatok révén igyekeznek megtartani. Az embernek szük­sége van ugyanis arra, hogy a védőszellem Maniláival, a Fehér Istennel való érintkezé­se alkalmával közbenjárjon az érdekében, mert ez sokkal eredményesebb, mintha va­laki közvetlenül .imádkozik Maniluhoz. r 'folytatjuk.) \

Next

/
Thumbnails
Contents