Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-28 / 195. (1822.) szám
4 28, IcedA. Fawcett expedíciója az őserdők ismeretlen világát akarta feltárni s áldozatul esett a vérszomjas skaípvadászoh dühének Töretlen földek, amelyek kultúrája még kőkorszakbeli — Brazília őserdőiben- Három közlemény — London, augusztus 25. (A P. M. H. alkalmi tudósítójától.) Heteken és hónapokon keresztül visszafojtott JélekzetteJ kísérte figyelemmel az egész civilizált emberiség azt a tragédiát, amely az Itália embereivel a sarki jég világában lejátszódott. Mindenki tisztában volt vele, hogy az Itália expedíciója nem egyszerű sportcélokat szolgált, hanem a tudomány eddig felderítetlen kérdéseit akarta tisztázni, azok a hősök tehát, akik a poláris övben elhullottak, a tudomány mártírjai. Annak ellenére, hogy a különböző expedíciók technikai felszerelése mind tökéletesebb és tökéletesebb lesz s különösen a rádió teljesít fölbecsülhetetleu szolgálatot veszély esetén, még mindig számosán esnek a tudományos kutatómunka áldozataiul. Az angol közvéleményt ezen a héten a Faweett-expedició tragikus sorsa foglalkoztatta, mert most már bizonyossággá vált, hogy Fawcett fiával és harmadik társával már három évvel ezelőtt áldozatául esett a tudományos kutatásnak, egy brazíliai vad skaípvadász'törzs kezebe került a kis expedíció s a gyűlölt „sápadt“ emberek fejbőrei az indiánok övére kerültek. A Fawcett expedíciója tragédiája talán nem olyan izgalmas az újságolvasó közönség számára, mint aminő az Itália katasztrófája volt, amelynek minden mozzanatát szinte együtt éltük át a vörös sátor lakóival, azonban mégis méltán számolhat a tudományos világ s a müveit nagyközönség figyelmére és érdeklődésére az az expedíció is, amely Brazília áthatolhatatlan őserdőiben szenvedett mártírhalált a tudományért. Hadd számoljunk hát be a magyar olvasó közönségnek is az expedíció munkálatairól, azokról a vad népekről, amelyek életszokásait még ma sem ismerjük behatóan s a mentőexpedició kritikus helyzetéről. Fehér fotiok a térképén Annak ellenére, hogy a földrajzi munka a mi korunkig annyira előrehaladott, hogy jogosan mondhatjuk el, miszerint ma már a föld egész kerekségét ismerjük, a szárazföldnek vannak olyan pontjai, sőt kiterjedt felületei is, amelyeket az óriási akadályok miatt a tudományos kutatás még nem deríthetett fel s amelyekre fehér ember még nem is tette a lábát. Nem beszélünk most arról, hogy a végtelen Csendes Óceán déli felében, ahol ritkábbak a hajójáratok, vagy amelyek teljesen félreesnek a kereskedelmi hajózás útvonalától, gyakran bukkannak olyan óceáni szigetekre, amelyek a legtökéletesebb hajótérképen sem szerepelnek, amelyeken nem is élnek emberek, a kontinenseknek is vannak olyan részei, amelyeket a kutató ember eddig még nem vizsgálhatott át. Ezeket a területeket a térkép fehér foltokkal jelzi. Ilyen fehér folt Ázsia térképén a belsőázsiai Gobi-sivatag, amelyen éppen ebbén az esztendőben jutott szenzációs eredményekre a Chapman—Andrews amerikai expedíció, amely 8000 km. hosszúságban barangolta be a sivatag olyan részeit, amelyeken ember egyáltalán nem él, fehér ember pedig sohasem járt. Ilyen a nagy arab, vagy a Dghna- aivatag a Vörös tenger s az Oman-öböl között, az arab félsziget déli részén, ilyen a nagy Viktória-sivatag Ausztráliában. Kél világ határmesgyéjén Azonban nemcsak sivatagok, hanem az áttörhetetlen, sürü őserdők is nagy akadályai a fehér ember kutató munkájának. Olt van például az óriási területű Brazília, amely a föld leghatalmasabb folyamának, az Ama- zon-nak egész vizterületét magában foglalja * amely olyan nagy, mint az egész Európa. Ezen az óriási területen hatalmas földdarabok vannak, nagyobbak például, mint a német birodalom, amelyeket egyáltalán nem ismerünk s amelyek ugyan névlegesen Brazília álami szuverénitása alá tartoznak, ai államhatalom keze azonban ide egyáltalán nőm ér el. Vad indiántörzsek élik itt a maguk primitív, kőkorszakbeli életét, akik nem rs tudnak arról, hogy egy modern államtest, területén vannak, mert, ezzel az államhatalommal sohasem kerülnek érintkezésbe. A fehér ember csak a partokat népesítette be s a partvidék meg az őserdők határzónájában két kiilön világ találkozik egymással: a modern, lüktető huszadik század aeélkul- turája az emberiség primitív őskorával, a paleolith, vagy csiszolatlan kőkorszakkal. Mintegy harminc millió ember él olyan hatalmas területen, aminő Európa, amelynek 450 millió lakosa van. A modern kultúra csak lépésenkint, fokozatosan haladhat a kontinens belsejébe. Pedig az egész emberiség szempontjából nagyfontosságu tény lesz, ha a kulturátlanság területét feltöri az eke, behálózza a vasút. Ezen a területen legalább 300 millió embernek van kielégítő életlehetősége és akkor, amidőn századunk elkövetkező főproblémája az emberiségnek, különösen a fehérfajta embernek tulszaporodása lesz, különösen fontos, hogy a modern kultúra Brazília belsejében gyökeret verjen. Civilizálatlan területen a kultúra előrehaladásának három állomása van: először a tudós felkutatja az ismeretlen vidéket s megismerteti a világgal annak földjét, kincseit és embereit. Azután jön a katona, aki legyőzi az őslakos népeket, útjában elkíséri a misszionárius, aki a kereszt igéivel akarja Tátra-Matlárháza, augusztus 25. (A P. M. H. munkatársától.) A négy- hongene# Tátra-koe&i ezáguMva nyedi a kilométereket Gyönyörű fenyvesek. Napragyogás. Csörgedező patakok. Csodálatos a Tátira. S ebben a filmként futó képben hallgatom az autóban ülő Holczmann Gyula dr. rnatlár- háaai főorvosnak szavait. Hoíbzmanin dr. a Tátra közelii ismerője és a tüdőgyógyászat kitömő specialistája, beszél a Tátra jelenjéről és a nagy jövőjéről. — Evről-évr® — mondja a főorvos — hatalmas méretekben lendül fel a Tátra forgalma. Ezt a forgalmat ma már az államháztartás i« megérzi, hisz kimutatták, hogy a tátrai forgalom hatvan millió koronát tesz ki évente s ebből harminc millió külfföMnő! folyik be. Határozottan állítom, hogy a Tátra, úgy egészségszerzés, mint kényelem széna pontjából bármelyik svájci fürdőhellyel felveszi a versenyt. A meteorológiai állomások pedig kimutatták, hogy az évi osapadék értéke átlagosan 810 mm, mig például a híres Mont.reuxban 1500 mm. A napsugarak intenzitása pedig átlagosan ugyanolyan nagy, mint Davosban (1.5 granimkaloria 1 négyzetéértiiméter területen egy perc alatt.) Az évi napsütés napi átlagos időtartama nálunk hosszabb, mint a svájci fürdőhelyek legtöbbjénél. — Mindezt ma már a külföld is tudja, a ■keleti államok. Középen ró pa országai, valamint Németország mindinkább ide gr árvitáinak. Újabban Litvániáiból mind többen keresik fel telepeinket. — Most már arra is kilátás van, hogy a sok vihart okozott „Tátra-törvény" barátságos utón nyer megoldást a közegészségügy érdekében. Mint a P. M. H. meg is Irta, a Tátrában tartózkodó Hamva professzor — Tiiso egészségügyi miniszter megbízásából — erősein dolgozik ezen a kérdésein. Minden helyet, felkeres és közvetlenül az érdekeltekkel tárgyal. Komolyain, teljes szaktudási felfegyverzéssel, objektív elbírálási alapon látott hozzá munkájához. A nagy közegészr 1 ségügyi problémáik megoldásában mi, az összes tátrai orvosok, felajánlottuk segítségünket. S ez természetes is, hisz ez kötelességünk. Nézetem szerint azonban kissé szűk terep a Tátra egy nagy. országos közegészségügyi probléma megoldásához. Egységesen, országosan kellene felvetni a kérdést % találni reá valamely országos megoldást. MáT amennyire ilyen kérdések egyáltalában a rendelkezések határai közé szoríthatók. Szerintem ugyanazokat a rendelkezéseket, melyek majd a tátrai telepeket kötni fogják, ki kell terjeszteni minden más fürdőre, minden az országban levő szanatóriumra, hotelre, vasútra, mert csak így juthatna el praktikus eredményekhez a köz- j egészségügy. . A Tátrában statisztikai számítás alapján maximálisan 300 fertőzőnek mondmegnyerni az európai civilizációnak a lelkeket s amikor így a talaj előkészült, a kultúrára, jön a kereskedő és a földműves. Brazília egyes ősterületein még a munka első fázisára van szükség, a tudományos kutatásra. Erre vállalkozott a Fawcett-expe- dició is. Százéves tudományos pionirmunha Brazíliának tudományos felkutatása meglehetősen későn vette kezdetét s nagyobb lendülettel csak a múlt század elején indult meg Alexander Humboldtnak a század legelejére eső nagyszabású tudományos utazásaival. Délamerika tudományos geográfiai kutatását ő indította meg. Ettől kezdve az utazók egész sora választja kutatásának céljául Délamerikát. Az az érdeklődés, amelyet Humboldt keltett fel, még ma is érezteti haható beteg van gondos felügyelet és kezelés alatt. Ezzel szemben a köztársaság területén több mint 300.000 fertőző ember szaladgál minden felügyelet nélkül. Céltalan ettől a háromszáztól nagyon óvakodni és a százezrekkel pedig nem számolni. Ettől eltekintve, sem a vezetésem alatt álló szaaiartóriumókban, sem máshol a Tátráiban súlyos beteget nem vesznek M. Az ilyen beteg — mi sem természetesebb — erre tovább utazók, a Tátrától egész táv-elfekvő fürdőbe megy ée senki nem tűnődik vele. Tehát egy helyi, tátrai törvény semmit sem eredményezne. — A Tátra fejlődésiét pedig mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy az idén épült épületek kb. 400 ággyal szaporították a férőhelyeket és most már a Tátrában 4000 ágy áll az üdülök, a fürdövendégek rendelkezésére. Igaz, hogy ugyanakkor a szomszédos lengyel tátrai fürdők ágy&záma több ezerrel felülmúlja a miénket. Ha azonban helyes utón haladunk, mi is elérhetjük a lengyelek méreteit. Azt persze mondanom sem kell, hogy minőség dolgában magasam a lengyelekéi felett állmaik a mi elhelyezkedési lehe- tőségeink. Egészségügyi szempontokból pedig a mi déli Tátránk mellett a lengyel északi oldal lényegesen kisebb értéket képvisel. — Hogyan képzeli el főorvos ur a Tátra fejlődését? — tettem föl a kérdést. — Elsősorban helyes propaganda szükséges. ‘ Az állam igen olcsó, nagy és haszn os propagandát csinálhatna. Itt van mindjárt a postabélyegakció. Nyomtattak ugyan propa- gamdabélyegeket, amelyeken rajta áll a Tátra, de clsak az ötkoronás bélyegeken. Már most ki használ ilyen értékű bélyeget? Kis szériái? bélyegeken volna ajánlatos legalább egv évig állandóan a „Tátra" szót főleg a -külföld köztudatába belek iaibálmi. Futnak közvetlen vasúti kocsik például „Berlin— KarJisbad" jelzéssel és sehol nincs az, hogy ..Tátra". A Tátrába jövő kocsikon „Poprád" van írva, legalább volna Tátra-Poprád, igen jó propagandacélt szolgálna ez is. S az ilyen reklám pénzbe sem kerül senkinek sem. Ahogyan a magáncélok (Tátra-autő, Tátra- sósbonszesz stb.) akaratlanul -iis reklámot csinálnak a Tátrának, úgy az állam ezt jóval inkább megtehetné. —- Rendkívül fontos volna a vasúti közlekedés megjavítása. Egy fontom s a Tátrához egyetlen feljövő vasúti vonalon az év nagy részében naponta csak két gyorsvonatpár közlekedik. A lomniei régi lórersenyteret nagyon könnyen fel lehetne repülőéi lomásnak használni s ez európai szempontból sokat használna. Végre rendbe kellene hozni az utakat. Magam voltam a tanúja, -amikor minap egy berlini társaság az utaik miatt megérkezése tását, a kutató geográfus még ma is szívesen keresi fel ezt a kontinenst. De találnak is itt a kutatók még elég tennivalót! A kutatók elsősorban Braziliát részesítették előnyben. Az első nevezetesebb expedíció Spix é« MaTtius természetvizsgálóké, akik a bajor és osztrák kormány megbízásából utaztak Brazíliába. Ez az expedíció az első, amely tudományos kutatásokat végzett Brazília belsejének nagy részében. D‘Or- bigny 1826-tól kezdve hét évet töltött Dél- amerikában s kutatásait Brazília vidékén kezdte meg, még nevezetesebb azonban Franci de Castelnau expedíciója (1843—47.), amely a Paraguay felső szakaszán 6 Amazon mentén végzett értékes kutatásokat. 1877-ben Jules Creveaux az első mártírja a délamerikai kutatásnak, amikor a Gran Chaco vidékét kutatja fel, az indiánok meggyilkolták. A 70-es évek elejével uj korszak nyílt meg Brazília kutatásának történetében, mert ekkor már a brazíliai kormány figyelmet fordít az ország földrajzi kikutatására. A nehezen megközelíthető belső területek feltárását azonban ekkor is idegen kutatók végzik. Különösen a Xingu felső és középső szakasza volt teljesen ismeretlen terület, amelynek felderítése Kari von den Steinen érdeme. Itt eltüntette a legnagyobb fehér foltot, de egyszersmind világosság derült az őserdők vadonjaiban még a kőkorszakot élő benszülöt- tek etnográfiájára is. Ezeket a kutatásokat akarta előbbrevinni Fawcett is. Következő cikkünkben a Fawcett-expediciő munkájáról és tragédiájáról számolunk be. napján visszautazott. Néha a legfontosabb' -tátrai utak járhatatlapoik. S ha itt-ott javítják i« az utakat, ez álitaláíbam a főszezonban történik, pedig azt hiszem, a koraiba vaszi időjárás alkalmasabb volna erre. A tátrai postaszolgálat szinte kétségbeejtő. Hétköznap délután 6-ig, vasárnap délelőtt 9—10-ig van hivatalos óra. Ez után az idő után, bármi is történik, legyen az szerencsétlenség, -tűz, betegség vagy a vendégnek sürgős családi kötelessége, üzleti dolga, ki van zárva a szükséges hellyel posta, telefon, távirda utján kapcsolatot kapni. A postaszolgálatot, de főleg a telefont központosítani kellene. Egy központ éjjel-nappali szolgálata nem emésztene fel annyit, mint a sóik apró állomások rossz szolgálata. Világfündők akarunk lenni és ha egy külföldi megérkezik, úgy érzi magát, mántiha el volna zárva a világtól. — Különbem most már tisztán lehet látni a Tátra fejlődésének útját. Ma már nemcsak elképzelhetjük, de megállapíthatjuk, hogy a Tátra (Csorba-tó-Barlangligetiig) lassan kiépül s mondhatom, idő-vél -egy összefüggő város lesz. Most megvan a-z a hiba, hogy miden fürdőtelep más és más — 20— 30 kilométernyire fekvő — községhez tartozik és odafizet községi adót. Itt volna lassan az ideje annak i>s, hogy a községektől ezeket a kötelezettségeket megváltsuk és az egységes Tátra-közsé- get megalakítsuk. Ma Tátra község, később Tátra város, színházzal, tudományos intézetekkel, utcai világítással, csatornázással és mindennel, amit egy kuMurhely megkíván. A befutó adók mindent fedeznének, viszont ma azt sem lehet megállapítani, hogy a világítás, a csatornázás stb. kinek a kötelessége. — A fejlődő Tátra nemcsak a tátraiaknak, hauem a tátraaljai községek lakosságának is megélhetését biztosítja. Ezenkívül ez a fejlődés az államnak is nagy és hasznos érdeke. Ezután Holezmanm főorvos a tüdőbetegség mai gyógyításáról nyilatkozott: — Ma már — mondotta a tüdőbetegség megszűnt az a veszedelem lenni, amely közvetlen a háború utáni években volt.. A gaz- dasági viszonyok jaivultak, a higiénia fokozódott s magát a betegséget ma már egyénen- kinti kezeléssel biztosan gyógyítjuk. Tekintet nélkü-1 arra, hogy a betegség egy, vagy kétoldali, konzervatív, vagy operatív utón elérjük a gyógyulási eredményi Ami pedig a tüdőbajtól való félelmet illeti, nem kell olyan nagyon félni, mert nálunk nincs is meg a képzelt méretekben. A tátrai vendégek 40 százaléka egyáltalán nem tüdőbeteg, 50 százaléka könnyű beteg, kik majdnem mind feltétlen gyógyulnak és csak 10 százalék azoknak a száma, akik — főleg a késés — miatt komoly betegeknek mondhatók. Az autó befutott MaMárházá-ra és j főorvos megmutatta a Tátra legújabb nevezetességét. a gyönyörű „Uj szanatórium" prs'o- táját, amelynél a modern technika, higiéna és művészét sz^encsés módon egyesült. —J— ■■■■MmHBnMBnHanUHBinBHBaBHROmBBBHMHiHMB A Tátra jelene és fejlődésének uj utjai — Holczmann főorvos a jövő Tátra városáról —
