Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-26 / 194. (1821.) szám
NgvvyoTÍk, augusztus 25. Pénteken dél- : utáüi a Times Square földalatti állomásán | borzalmas vasúti s zenem osétleíruség történt, l melynek az eddigi jelentések szerint 17 ha- • lőtt ja és 156 sebesültje van. A katasztrófa részleteiről beszámoló jelentések minden képzeletet felülmúlóan rettenetesek, olyany- nyiira, hogy még az utóbbi évek katasztrófáikban gazdag krónikájában sem találni hozzájuk mérhetők Egész Amerika a tömeg- szieireuosétleniség megrendítő és lesújtó hatása atett áll. Rohanás a halálba. .. ■ Pénteken délután öt órakor egy pályar munkás a Times Square földalatti sinhálóza- tában hibát talált. Észrevette, hogy azon a helyen, ahol egy tolatóvágány keresztezi az expressz-sinpárt, a váltó nem működik pontosan s a sínek összekapcsolódása meglazult. A. munkás tisztában volt azzal a beláthatatlan veszedelemmel, amelyet a hibás sinkap- osolódás a forgalmas földalatti állomás vonalijaira jelent, de ahelyett, hogy minden felsőbb utasiitás nélkül nyomban lezárta volna a forgalomtól a veszedelmes vonalszakaszt, először jelentést akart tenni feljebbvalójának. Ez azonban időbe telt, mert a munkásnak jő egy kilométer távolságot kellett futnia, amíg elért a forgalmi irodáiba. Jóllehet tiz perc alatt a forgalmi tiszt már megkapta a jelentést, ez a párperces időveszteség mégis végzetes következményeket vont miaga után. A földalatti állomáson peroenkint robogtak át az express zvonat ok. Egy express zvonat minden baj nélkül átjutott a meglazult kapcsolódású sínpáron, de a következő vonat, amely két perccel utána haladt, már a halálba röpítette utasait. Az expressz mozdonyának kerekei hatvan- kilométeres sebességgel gördültek át a hibás símen s a mozdonnyal együtt túl jutott a veszedelmes zónán a hat első kocsi is. Kettészakad a földalatti express A hetedik kocsi kiugrott a meglazult sínből, a lendület elszakította m össze||||||| || ||T| békevágy, hogy valóban hinnünk kell benne, a nép szavát tolmácsolják, ami az Isten szava. És mégis micsoda megátkozott végzet nehezedik az emberiségre, hogy az ékes- hangú határozati javaslatokból nem lesz valóság, mire a delegátusok hazájukba visszatérnek, hogy a béke országa nem valósul meg közöttünk, hogy továbbra ils gyűlölet honol a szomszédos nép-ek között s a lefogy - verzettefckel szemben a győztesek táborában továbbfolyik a fegyverkezés, amely megméngezi a nemzeteik közti bizalmat és ujabib katasztrófák magvát táplálja), kötő kapcsot és a vagon az utána következő három személykocsit magával rántva, a pályatestet szegélyező oszlopokat áttörve, faiba ütközött. Fülsiketítő recsegés-ropogás hallatszott, utána szív- szaggató jajgatás, sikoltozás. A négy kocsi romokban hevert a fal tövében s az utolsó kocsi belegázolt és ráfutott a romhalmazra. A katasztrófa pillanatában a földalatti pályatestet kivilágító lámpák kihunytak és a koromsötétben leirhatatlanul szörnyű jelenetek játszódtak le. A pánik ? * rA pánik első pillanataiban, a szerencsét' fenség színterére boruló éjszakai sötétségbe! 1 a vonat épen maradt utasai teljesen elveszte! 5 ték a fejüket. Percek teltek el, míg világossá - got gyújtottak és a fáklyák kísérteties fényében szemügyre vehették a katasztrófa szörny! képét. A kőfal a szó szoros értelmében lemetszette a vasúti kocsik oldalait. A hatalmas romihalmaz tüzet fogott és a félelmetesen terjedő lángok még riasztóbbá tették a helyzetet. A szerencsétlenségben szerencseszámba -ment, hogy tíz percen belül az állomásfőnökség alanniTozni tudta a városi tűzoltóságot, a . rendőrséget és a mentőket, akik a legrövi- : debb idő alatt jutottak el a katasztrófa színhelyére és kezdték meg munkájukat. Halottak, sebesültek hekatombája Kezdetben a tűzoltóság nem tehetett egyebet, minthogy minden erőfeszítésével hozzálásson a lángoló romhalmaz tüzének elfojtásához. A rendőrség ezalatt kordont vont az állomás köré és távoltartotta a sokezer főre szaporodó kiváncsiakat. Mikor a tűzoltók eloltották a lángoló romokat, férkőzhettek csak a mentőexpediciók a sebesültekhez. A közelben rögtönzött segélyhelyet állítottak fel, oda szállították a romokból kiásott sebesülteket, akik közül egy páron az orvosok azonnali operációkat hajtottak végre. A sebesültek első segélyt és kötést kaptak, azután a sűrűn forduló autókon vitték őket egy kórház sebészeti osztályára, amelynek szobái csakhamar szűknek bizonyultak a sebesültek befogadására. A' tűzoltóság és a mentőkülönitmények I A feleletet nem nehéz megadni, megadták rá az interparlamentáris unió képzett és tudós szónokai. Tiz évvel ezelőtt lefektették a békét, de alapköve nem a fundamentum iustitiae vodit, a békémébe a háború véres és korhadt tégláit is építtették belé. Iígv Jött létre „a béke — a béke ellen" s ezért világos, hogy az igazi béke útja az' igazságon keresztül vezet. A szörnyű circittus v:- tiioeusnak, amelybe jutottunk, az az oka, hogy fejlődési rendellenesség van a béke és igazság között. Ez hozza mázával mindazt a feszültséget^ ami ma az egész világpolitikát órákig dolgoztak, mig az összes halottakat és sebesülteket kibányásztak. Egy szemtanú elbeszélése Newyork, augusztus 25. A katasztrofális vasúti szerencsétlenség közvetlen szemtanúi megrázó részletekről adnak számot. Mint a vonatkísérő személyzet egyik tagja elmondja, az a kocsi, amelyen ő teljesített szolgálatot, tömve volt utasokkal és midőn a rettenetes lökést kapták, a lendület ereje az utasokat a kocsi egyik végétől a másikig dobta. A vastartókat, melyekbe az álló utasok kapaszkodtak, letörték. Legtöbb utas kezét vagy lábát törte, ficamüotta ki. A hirtelen fékezés szákralártgoí csinált és ez okozta a vezetékben beállott rövidzárlatot. A vonat első kocsijaiban csak akkor szereztek tudomást a katasztrófáról, amikor a rövidzárlat bekövetkezett. Pánik támadt, de a vonatkísérő személyzet és a nyugodtabb utasok lecsillapitották az épen maradt kocsik utasait, akik egymást gázolva, birkózya igyekeztek kijutni a szabadba. Azok az utasok, akik nem vesztették el lélekjelenlétüket, kitörték a kocsik ablakait és azokon át segítették ki a szabadba a halálra rémült embereket. Széiszaggatott testek ... A szerencsétlenség színhelyén előtárulő látvány és lejátszódó jelenetek érzékeltetésére halvány és semmitmondó minden szó. A szemtanú vasutas, aki maga is részt vett a mentésben, az egyik szétroncsolódott kocsi romjai között két gyereket talált, akiknek feje helyén csak a nyak szörnyű, véres csonkja maradt. Az egyik gyermek karja tövéből volt kitépve és a vasutas csak később találta meg a kisfiú halott édesanyjánál, aki holtában is görcsben megmerevedett kezében tartotta gyermeke karját. A halottak a leglehetetlenebb helyzetekben hevertek és többet közülök a felismerhetet- lenségig szétroncsoltak a kerekek. Ez a látvány olyan idegekremenő volt, hogy szemtanúit közel vitte az őrülethez. Akik látták a darabokra tört vasúti kocsikat, a véres romokat, a leszakított kezeket, lábakat és a fejnélküli törzseket, egész életükre szóló borzalmas élményt szereztek. A balesetről az első híreket egy vonat nyugtalanítja, ez hozza magával, hogy az az egész háború utáni diplomáciai földrajz, amelynek stációi San Remo, Rapallo, Cannes, Genf, Thoiry, Locarno és most Pár is, miég mindig nem hozta meg. eredményeit. Nem elég bevarrni a sebet, ki kell tisztítani s a világítóké nagy sebében még ma is a háborús szellem, a háború végi büntető szellem mikrobái pusztítanak. Ezen kell se:-Móni. Nincs nagyobb utópista ma, min' aki békét akar — igazság nélkül. A béke útja az igazság örök utján vezet. ' MaS sséSssBOTsSc a© ®Ma8 194. (1821)szám • Vasárnap 1928 augusztus 26 ii Hinni íwrTTr^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlöVenSzkÓi és rUSZÍTlSzkÓÍ ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága n^ Pariská ulice évente 450 félévre 226 neovedévre 114* Fősxaie.atő: politikai napilapjahivatal: Prága IL, Panská ul 12/líl. — To WRtom LÁSZLÓ^ • - s • ■ • . . * • Noé galambja Hétfőn délután hait órakor megkundul- mak a Sankt Martin in tihe FieicLs katedráliis harangjai, a nádló világsz/enbe szétterjeszti a nagyszerű harangjáték szavát, fél órán keresztül a szigetország valamennyi templom- tornyában zúgni fognak a harangok s az emberiség diadalünnepét hirdetik. Az emberiség erőt vett legnagyobb ellenségén, a kultúrát, civilizációt elpusztító háborún, az emberi testet szétmarcangoló, az emberi ideg- rendszert széttépő szörnyűségen, azon a gyilkos, infemális politikai eszközön, amely ősidők óta beavatkozik a történelmibe, hogy évszázadokkal visszavesse a fejlődést és szemébe röhögjön a jóság, szeretet, humanizmus örök ideáljának. Glausewitz világhírűvé vált „A háborúról" cittnü munkájában Qigy definiálja ezt a szörnyűséget: A háború | nem más, mint a politikának más eszközökkel való folytatása. Hétfőn a Quai d'Oreay palotájának történelmi jelentőségű óraiter- méibein atlái rásra terítik ki azt az okmányt, amelyben a szigmatárius hatalmak aláírásukkal pecsételik meg azt a fogadalmat, hogy a háborút intézményesen megvetik és kikapcsolják a nemzeti politika eszközei közül. Nem gyönyörűséges ünnepe ez a hétfőd nap az egész emberiségnek? ! Mégis, hogy van az, hogy a lelikűmk an- j témái nem rezomálnak mámoros, diadalmas | öröm'ben az angliai harangok Istent, a béke királyát dicsőítő hangjára? Hogy van az, hogy gyötrő kétségek, szkepszis és rennény- telemség üli meg a lelkünket? Hogy van az, hogy nem tudunk örülni, lelkesedni és magasztalni? Egyszerű a magyarázat, mert nem tudunk hinni, mert már annyiszor csalatkoztunk, hogy nem is merünk már komolyan bízni a háboiuellenes paktum őszinteségében s hatóerejében semAz Ile de Francé, amelyen Amerika külügyi államtitkára átül ajózta az óceánt, hogy tető alá hozza müvét, Noé bárkája lenne-e, amely az özönvíz után az elpusztított világra kibocsátja a béke olajágát hozó galambját? Csüggedten hull alá a fejünk, amely az igazság hajmalhasaldását várja az égboltozatról, visszaemlékezünk arra, hogy tiz élvvel ezelőtt is átjött az óceánon egy nagy amerikai államférfi, aki meggyőződéssel hirdette: „The world must be full fór demokracy" s amikor Paris légköréibe került, fel kellett áldoznia gyönyörű élveit, ■ mind a tizennégy pontját, Parisban pedig az engesztelöd'és és igazi 'igazságosság békéje helyett megszületett a bosszú és gyűlölet békéje. Oh, hogyan hittünk és biztunk mi akkor a gyönyörűséges formulában, s mikép kellett keservesen csalódnunk. Csoda-e, ha most már a kétség, a bizalmatlanság vesz • erőit lelkűnkön, ha Parisra gondolunk s aj- j kunkra tolul a kérdés: Jöhet-e valami jó j, Názá rétibből? És mintha ez a bizalmatlanság nem- j csak a nagy tömegeken lett volna úrrá, hanem azoknak az államférfiaknak a lelkében Js ott honolna, akik ennek a paktumnak szellemi szülői és szignatáriusai. Milyen tar- 1 tőzkodőak most nyilatkozataikban, mennyi- 1 re nem mernek a nagy szavakkal játszani, j i Kellogg tLs az üdvözlésére siető plymouthiek- j* intek csak ennyit mondott: Bárcsak ez a pák- j a tűim megnehezítené a fövő háború kitörését, 11 bánosok a népek megértenék szettemét és i 1 mögéje állanáinál-! j 1 Berlinben a paktum aláírását bevezető; j napokiban a világ parlamentijeinek delegációi 11 üléseztek az intőrparrlamentáris unió koré-! ’ tiében. Abány delegátus felszólal, imiindauy-11 nyá a béke fontosságát hangoztatja. Olyan n őszinte formában csendül ki beszédükből ali Kmtkí&M és rommá zúzódott egy iöiéaiaiii express Ezer ember borzalmas étei-háiáíharca a newyorki ioídalaíti vasúi ataguiíában Ezernyi tömeg ostromaíja a kórházakat —
