Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-03 / 175. (1802.) szám
2 'PRÁGAI-/ vtAGtoRHl AKAP HSBIBMMWESaaafflBMIli ■■■■111——■llllll IIMIII'llIgg Í928 feMm 6, péntek. párás*t-demokraták tulmeniek a tőrré- j rendjének megingatására, olyan irgalmat- nyes politikai küzdelem határán és ha lan harc következik, amit maguk a horvá- lí&rmilyen kísérlet történik az állam | tok sem kívánhatnak. Korosét beterjesztette a kormány programját Belgrád, augusztus 2. A szkupstina mai ülésén Korosén miniszterelnök beterjesztette a kormány programját, amelyet a Ház természetesen nagy tetszéssel fogadott, hiszen csak öt ellenzéki képviselőije van, a (német kisebbség öt törvényhozója. Korosec kijelentette, hogy hogy egyes képviselők megtagadják az államra mindig értékes közreműködésüket. A kormány minden állaimmal jó viszonyt kíván fen tartani és szomszédaival békés együttélésre törekszik. Az uj kormány be- Mé a munka, rend és engeszteTődés kormánya, kifelé pedig a béke és barátság kormánya kíván lenni. Ebben az értelemben kéri a szkupsitina bizalmát. A kormánynyilatkozat után a szkupstina a napirendire bért át és 139 szavazattal öt ellenében elvetette azt az indítványt, amely Szubotics egykori igazságügymmisz- terrel szemben vádemelést javasolt. Ezt az indítványt még a parasztkoalició terjesztette be. Radics állapota aggasztó Belgrád, augusztus 2. Zágrábi jelentés szerint Radics állapota újra rosszabbodott. Qno stek dr. bécsi és Hodjica dr. belgrádi professzorokat Radics betegágyához hívtak. a kormány szilárdan elhatározott arra, hogy a jelenlegi spkupstinával tovább folytassa a törvényhozói munkát. Ez az ülésszak már nagyon rövid lesz és csak egy pár nagyfontosságu törvényjavaslatot terjeszt be a kormány, minő az adóügyi törvényhozás egységesítése, az állampolgársági törvény és az igazságszolgáltatás uniíikálása. A törvényhozásra még egy nagy feladat vár, azokat a nemzetközi kötelezettségeket kell megerősítenie, amelyeket a jugoszláv állam magára vállalt. ősszel azután a parlament erősebb tempóban folytatja tevékenységét. A miniszterelnök kijelentette még, hogy a kormány különös figyelmet fordít arra, hogy a közigazgatást a fennálló törvények keretében megfelelő módon decentralizálják és megtisztítsák azoktól az elemektől, akik nem megfelelőek a közigazgatási szolgálatok végzésére. Különös gondja lesz arra, hogy az állami kormányzásban kvalifikált tisztviselőket alkalmazzon. A kormány minden erejével azon lesz, hogy a népesség minden rétegének gazda,sági helyzetiét, megjavítsa, hogy a gazdasági depressziót, amely különben egész Európában általán os, a lehetőséghez mérten enyhítse. Ebből a óéiból a kormány minden külföldi állaimmal tárgyalást kezd. meg kereskedelmi szerződések megkötése céljából, hogy az ország ter- mesztm ényeinek kivitele megjavuljon és a nemzetközi kereskedelem akadályai elháruljanak. A kormány nagyon sajnálja, hogy ebekben a munkákban nem vés* részt a parlament minden pártja és m ellenzék egy része törvényhozói kötelességének teljesítése alól kivonja magát. A jenüls 20-iki sajnálatos esemény, amelyet az egész szkupstina mélyen elitéi, nem lehet jegeim arra, hogy a törvényhozó testület munkálatait feladja és I román eHiiparlamenf Bukarest, augusztus 2. A nemzeti parasztpárt ellcnparíamentje Bukarestben tanácskozik és a horvát ellen parkment határozatával hasonló tartalmú határozati javaslatokat fogadott el. E határozati javaslatok kimondják, hogy ez a gyűlés a nép igazi és törvényes képviseletének tartja magát és a törvényes állapotok helyreállításáig mindannyiszor összeül, ahányszor a párt elnöke, Mamiu Gyula összehívja. A gyűlés megállapítja, hogy Bratianu ál lám terrorral hozta létre a parlamentet, amely nem képviseli a népet és ezért a nép nevében nem is hozhat kötelező határozatokat. A liberális képviselők gyülekezete megszavazhatja a törvényeket a kölcsönről és a stabilizációról, ezeknek azonban a népre nézve nincs kötelező erejük. A liberális kormány az országot romlásba döntötte, az ország valamennyi fontos intézményét tönkretette. Lejárt a határidő, amit a liberális kormánynak az alkotmányos tényező a .kölcsön létrehozására adott és ez semmi eredményt nem hozott. A népparlament ezért a kormány azonnali lemondását követeli. Törvénytelennek és meg nem engedhetőnek nyilvánítja azt az eljárást, amelyhez a kormány folyamodott, hogy a parlamenttől jóváhagyást kér egy olyan kölcsönre, amelynek sem kibocsátási árfolyama, sem kamatozása, de időtartama sincs megállapítva. A kormány a stabilizáció körüli tárgyalásainál bebizonyította, hogy képességei teljesen hiányoznak és nem ismeri a politikai tisztességet, amiből kiderül, hogy nem az ország pénzügyi talpra állítását tartja szemelőtt, hanem azt, hogy saját maga kormányon maradhasson. Az ostromállapot, a skrupulus nélküli cenzúra, a törvénytelenség, amit a kormányzás szabályának hirdettek ki, az országot a. tartós megbotránkozás olyan állapotába hozták, amelynek következményeiért a gyűlés minden felelősséget elhárít magától. A népparlament kijelenti, hogy felelősségre fogja vonni mindazokat, akik a törvényes választójog szabad és becsületes keresztülvitelét megakadályozzák, valamint azokat is. akik a polgári jogokat sárba tiporják és a népet államican m eg tér eszük. Li.wiaujiujiuuiiiiuuniiiJipi' muw.n Több mint egymillió magyar kiittiiriiinyéi követelik a ctehtdovó kiéi magyar egyetemet Kassá, augusztus 2. Az- utóbbi napokban mind gyakrabban fordul elő, hogy a kormányhoz közel állő lapok a magyar kisebbség lélekfizámáról úgy beszélnek, mint valami elhanyagolható tényezőről. A Pra- ger Presse „alig félmilliós magyar kisebbségiről irkái, sőt a Slovenskv Vychcd lég-, utóbb két cikkében is úgy emlékezett meg az itt élő magyarságról, hogy összesen 400,000-en vannak, tehát nem lehet igényük magyar egyetemre.'• A félhivatalos jellegű cikkekkel szemben elég az 19120. évi népszámlálás ■ adataira hivatkozni. Rádl tanár ugyan kimutatta, hogy a népszámlálás adataiban mennyire lehet megbízni, de az ő érvelése 'éppen a magyarság mellett szól. tehát bizonyosra vehető, hogy Csehszlovákiában a népszámlálás idején kimutatott 720 ezer magyarnál is több él. Kézenfekvő számadatok is rendelkezésünkre állanak, amelyekkel igazolni lehet, hogy a Prager Presse magyarpusztitó hadjárati mennyire rosszhiszemű és alaptalan. Itt vannak az 1925. évi nemzetgyűlési választások adatai. Éhekből kitűnik, hogy 1925-ben Szlovénokéban a ma gyár nemzeti párt 100.468, a SbüIM Géza vezetése alatt álló országos keresztény szocialista párt 98.793, a Leöet- csoport 17.285 szavazatot kapoifct, mig Ruszinszkóban a magyar pártszövetségre 29.102 szavazat eseti. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Mikle-féle parasztpárt 4530 és a ruszinsz- kól iparospárt 1094 szavazatot kapott és a iszlovenszkói iparospárti szavazóknak (11.602) legalább kétharmada szintén magyar szavazatnak számítható, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar polgári szavazatok száma 268.007 volt. A munkásszavazatok így oszlottak meg: Szlovén szkóbar kommunista 198.011, Ruszin szkóban kommunista 75.669, Szlovensz- kóban szoc.-dem. 60.602, Ruszin szikéban sz.- dem. 18.103. A 352.465 munkásszavazatnak a lakosság általános megoszlása szerint legalább egy harmada magyarnak vehető és így ezen a ciánén 117.822 magyar szavazat könyvelhető el. Az összes magyar szavazatok száma tehát 1925-ben 385.829 volt. Ha már most a választók száma és a lakosság lélekszáma közti arányt (110%) figyelembe vesszük, akkor egész biztosan közeljárunk a valósághoz, amikor a teljes jogú magyar lakosság lélek- számát 810.241 főben állapítjuk meg. Jól tudjuk azonban, hogy a történelmi országokban is élnek elszórtan magyarok és ami ennél is n agy óbb súllyal esik latba, az állampolgárság nélküli magyarok száma igen jelentős. Ezek számbavevésével egészen nyugodtan állíthatjuk, hogy a Csehszlovákiában élő magyarság lélekszáma az egy milliót föltétlenül eléri. Ha pedig a magyar egyetem jogosultságának szempontjából vizsgáljuk meg a kérdést, arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szlovén srkói és ruszinszkói zsidóság lélekszáma 230.000 és ennek legalább kétharmada, tehát 133.000 magyar kultúrán nevelkedett és nevelkedik, úgy hogy magyar .kulturális szempontból bátran úgy vehetjük őket, mint akik az egy millió lelket számláló magyarság kulturális erejét fokozzák. SPOET REGÉNY (17) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY Lea nagy zöld szemei rá villantak. — Micsoda ember maga? És kikkel játszottam? A pókerparti... — Szép kis pókerparti. Az a szőke hölgy egy férfi volt. Az amerikai egyike Berlin legöregebb zsebmetszőj nek és ha- miskártyáB'ainak. Az a merev matróna keri- tőnő. — És honnan jött ez az öszinteségi rohama? — Nem lélektani rejtély. Látlann. hogy érti a képeimet. Az első ember, aki érti. Lea meglepetve figyelte. A szinte kellemetlenül kemény hang elfátyolozódott és a két szürke szem nedvesen hunyorgott. Aztán hirtelen, elfordult az élesen mintázott férfifej, hogy elrejtse lefutó könnyeit. Lea előtt megnyílt egy embersors kapcsos könyve és ő elgondolkozva olvasott benne. Fasendonck nagy léptékké] mérte végig a műtermet. Csak öt lépés volt az egész. Aztán megállt a nő előtt. — Itt van a pénz. — Elfogadom. És a képeiket is. Sokat. A mappákat is. Elviszem Őket, oda, ahová vágynak. Emberek közé. .Sokáig hallgattak. Tea keze zavartan motoszkált a rmappacsomók között, néfhánv nagy fénykép hullt a földre. Felszedte őket. A dóré Obion. A férfi nem felelt. Állva hajtotta fel a megmaradt pezsgőt. Aztán eV. ondtá, mii jelentének számára ezek a fényképek. T/Ca ös.-zeezoritot.t fogakkal hallgatta. A V> nő gyűlölete tornyosodét! a nagy nő ellen, az egész világ ellen. És A dóré Ghinn mindig győztes máradt.! Fasendonck is gyűlölettel! beszélt róla, inai ki dagadtak a •nyakán. — Néhány napja, hogy Ceylonból képeslapot küldött a férjemnek. Tóni Breher- rel együtt lógtak meg. Fasendonck homlokára is kiugrottak az erek. — Láttam őket néhányszor együtt. Leselkedtem utánuk. Már egyszer arra is gondoltam, hogy lelövöm azt az embert. Felkacagott. Lea is nevetett. Ellenségesén, dühösen nevettek együtt és az ordasnevetés egyesi- tette őket. — Mindig azokkal van, akik fent vannak. Pénzben, sikerben, erőben, győzelemben. — Mindéin az. övé, amit akar — folytatta Lea Fasendonck mondatát. — És mégis — mondta a festő —, egyszer majd szembekerülünk még. Most fűt dübörögtek az utca hangjai. Kerekek cineken, csengők, szirénák. A magas- vasút íveinek zakatoló visszhangja. Lea szerette volna a férfi nagy, csontos kezét megfogni. De gátlások jöttek. — Jöjjön el hozzánk holnapután vacsorára. Bemutatom Erdtheimnak. Kiállítást rendeztetek vele. Társaságba kell járnia. Nem lehet másképpen boldogulni. Nem arra született, hogy embereket vigyem fel a klubba. Érezte, hogy zavarosan beszél. És h^ry kívánja a férfit, aki nem akar nőiségéről tudom ást venni. Most kisérjen haza — mondta akadozva. A vér a fejébe szállt, amikor a férfi hidegen, réveteg tekintettel engedelmeskedett. felsegítve kabátját, Minden átmenet nélkül a Ibis David«ohilra gondolt, majd / Adoré Ghinnre, akit szeretett volna e pillanatban mélyen megalázni. A lépcsőháziban hirtelen megállt. — Nincs senki, aki leverje azt a bitangot? — Kicsodát? — kérdezte csodálkozva a festő. — Brebert. Valakinek le kell vernie. Ezt elhatároztam. — Levernie? Hogyan? — A ringben. Harmincezer, nem százezer néző előtt. És ö üljön olt, a proszcé- <niumpáholyban. Hermelinbuódájában. Nézze végig. A festő elgondolkozva lépegetett 1© a lépcsőkön. — Nem — mondta, amikor kiléptek a kapum — Egész Németországban nincs senki. Rikkancsok ordítoztak valami különkiadásról, hirdető oszlopok plakáterdeje sikoltok raffinált betűivel az ivlámpák alatt. Szenzációk tolakodtak, a csillagos őszi eget elfeledtetve mindenkivel, még a poétákkal ks. A iragaevasut ivei zakatolva visszhangozták: — Egész Németországban nincs senki. 15. Joe N. Garick admirális gardenpartyt adott zászlóshajóján. A tisztikar mosolygott, kuncogott és vihogott. — Az egész Adöré Ghinn kedvéért történik. n vén tengeri medve megkergülit egészen. Még bensziilötteket is tel hurcol a hajóra, csak hogy érdekessé tegye a dolgot. Mán illa kikötője, az TI óit ó-öböl csakugyan nyüzsgőit a fantasztikus alakú csónakok százaitól. És a páncélos fehér oldatának meredek lémvőin fahajszinü fogai és iloco törzsfőnökök, kávébarna pnmpagan és gángasínán. olajszinü ragaya és bicol pilóták kapaszkodtak fel. — Ugylátszik, a művésznő etnográfiai tanulmányokat folytat — mondták a baj társak nevetgélve John Stanley sorhajóhadnagynak, mint aki legjobban van érdekelve a dologban. — Nézzétek csak azokat a cinó- berezinü cancéket, emberkoponyával díszített orrmányaikkal. •— Dajakok is jöttek Tímárból vagy Sarawaclvból — beszéltek összevissza az elülső fedélzeten sürgő-forgó yankeek. Adoré Ghinn ott állott a parancsnoki hídon. Úgy érezte, hogy ő érette van most minden, a pálmákkal díszített zászlóshajó, l az öböl tündöklő háta, a fényárban úszó partok, a cikkázó kanoék, shanpangok, dsunkék csónakerdeje, a flotta zászlódisze, a napfényben boldogan US2Ó sirályrajok, a jachtok, gőzcsónakok és motoroskajók, a ■ nyílt tenger horizontján égbevágó füstoszlo- ! pok. ez az egész trópusi reggel, amely még egyszer meginni tógát ja kincseit, a színek születését az esős évszak beállta előtt. — Ez minden érettem —• mondta mosolyogva Adoré Ghinn. — Igenis. Érettem és senki másért. Mélyen lélegzett, felénezte fiatalságát, egész pompás testének diadalmas szépségét, erejét, egészségét. És értékelt, minden percet a zászlóshajó parancsnoki bídján, a vibráló fényben, az élet fen fjén. — Halló, halló — trombitált bélé a szócsőbe Garick admirális. — A Missouri üdvözölje a Gvrhaliort! Adoré Ghinn nevetségesnek tartotta a szőrös kövér embert, aki az első philippim flotta féléit parancsnokolt. Egy nagy félig nyers beafsteakre emlékeztetett mindig, egy ordító beafsteakre. A körítés a segédtisztek voltak. Például a szőke Stanley Adams sült burgonya, a fekete Tóm Mac Mnrdovk gomba, a vörös 0*0réssy répa. az albínó Som Grant. rizs. a rózsás arcú Finn agán cékla, a savanyu Óbester uborka. (Folytatjuk/