Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-23 / 191. (1818.) szám

6

1923 anguestus 23, gUMttrtíMc.

Reflexiók

és „Elmélkedések a sportról“

Kassa, augusztus 22.

Sziklay Ferenc régi jó barátom s a magyar baisorsban osztályosom, a P. M. H. szombati számában, „Elmélkedések a sportról" ci- mü elme-futtatásában, alapjában véve helyes intencióktól vezettetve s a nem vérbeli sportemberek szempontjain keresztül nézve igen tetszetős érveléssel szól az olimpiai versenyek izom-produktumainak, a rekord-hajszolásnak s igy általában a mai idők túlzásba vitt epcrtkultuszának érdekes kérdéseihez. Egyrészről azért, mert Sziklay régi bajtársam — tehát nem vezethet reflexiómban semminemű személyi velleitás — másrészről a sporttal aktive és passzive (tettel és tollal) a hosz- gzu esztendők jubiláns sorozatán át foglalkozom, kötelességemnek tartom a hozzászólást és pedig főleg azért, mert a szóbanforgó kérdést más szemüvegen is keresztül nézve óhajtom megláttatni s igy több ponton fejtegetéseit kiigazítani.

Egészen bizonyos az, hogy a „sport a mai élet érdeklődésének előterében áll“, s ehhez a négyévenként rendezett olimpiászok, az évenként megismétlődő „Európabajooksá- gok", a tennisz Davis Cup világversenyei és a folytonos nemzetközi találkozások izgatólag és döntőleg hozzájárulnak. Ez alapon írtam 1926. évi „Sportalmanaok“-unkban azt, hogy világszerte valami nagyszerű, eleven erő pezsdül meg a sportok széles horizontján, sok-sok sportágban és a versenyek ünnepelt hősei, a sportteljesítmények csodái és csodáiéi, reprezentánsai hatalmas léptekkel viszik előre a testnevelés és sport aktivizmnsát. „íme, ez a sportjelen szeizmográfjának grafikonja, a Ma egyik karakterisztikus képe, igy lett a jelenlegi idők szimbóluma a sport!" Ez a jellemzés megállapitás lehet csupán és pedig az idők irányának és fejlődésének olyan meghatározása, amely sokszor tudatos, sőt öntudatos, néha akaratlan, együtt-uszás az áramlással, néha divat, esetleg hóbort és rosz- szul leplezett hiúság, parvenü-tempő, de meg- állitani — lehetetlenség! S ezek a ferdeségek, hátrányos szimptómák sem végzetes bajok, csupán az élet minden nagyobbszabásu akcióinak, megújhodásának, szinte forradalmi irányának kisérő jelenségei, könnyen levezethető és jóra fordítható kilengései.

Hiszem és vallom, hogy legideálisabb volna Tart pour Tart sportolni, de ez éppen olyan elérhetetlen valami, olyan fából vaskarika, mint a kommunizmus ideáinak a gyakorlati életben való megvalósítása, sok más

eszményi dolognak realizálása. Elismerem, hogy rideg okossággal és konzervatív bölcsességgel mérve és nézve azt a 0.5 mp.-et, a a Marathoni-futásnak 42 kilométerjét és 200 méterét, a 10.000 m. futás embertkinzó finisét és győztes „mellbedobását" —. őrültségnek látszik, de beleélve magunkat a* olimpiai gondolatba, a görög maarthonista célkitűzésbe, minden győzelemnél szükséges, illetőleg kikerülhetetlen erőkifejtési maximumba s ami legfontosabb, az egyéni győzelmek nyomában járó fömeghatáisokra, egész nemzetekre és népekre gyakorolt testi és szellemi átalakító hatásokra, lehetetlen lesz kikapcsolni a 0.5 mp.-eketf a célszQVfag mellbedo- básos óetszokitását, a szinte önkívületi állapotban beadott döntő tusst és gólt és végül a sakkolimpiúsz mattot adó húzását, a szellemi oUmpiésznál a zsűri egyik tagjának döntő szavazatát.

Kénytelen vagyok ennél a pontnál, mint egész fejtegetésem magjánál, összehasonlításul egy kissé erősen verisztíkus és reális, népszerűsége miatt azonban könnyen megérthető analógiára, a lóversenyekre és a lónem esi tés re hivatkozni. Mikor egyetemi hallgató koromban a jó öreg Millenáris-pályát kerestem föl vasárnaponként, hogy a BTC és FTC kontra Rich'mond, Soutfaamp- ton futballmérkőzéseit végigélvezzem, a Tattersal felől egy-egy derbynél föltoarsant a lóversenytér tízezreinek egetverő ordítása, magamból kikelve filippikáztam a lóverseny- őrület elhatalmasodása ellen és fölsorakoztattam a közismert érveket a lóverseny eltörlése érdekében. A gyér látogatoítságu futball- pályán megszólalt mögöttem egy öreg „róka" s csendesen kifejtette előttem, hogy fiam ne nézze a lóversenyzés kinövéseit, a vésztők ezreit stb., hanem gondoljon arra, hogy az a pompásan kitenyésztett Gidran, O Baján, Fu- rioso etc. hány pompás telivérnek lesz az életet adó ősapja, mily méretekben szolgálja a messze földön híressé vált magyar lótenyésztés ügyét s hogy enuek-annak a versenyparipának (végre is a lónak futni kell) hány elsőrangú istálló, csikótelep köszöni létalapját, fejlődését, egyéni érdekek, dicsőség mellett állami, országos, nemzetgazdasági jelentőségű. Akkor még nehezen akceptáltam én a fanatikus futballista, azóta régen megértem. belátom. Annál inkább meghajtok a felfogás igazsága előtt, mert ma a tizezerek a lóversenytér helyett a sportpályákat keresik fel, de állami gondot képez, hogy a lótenyésztés a vázolt eszközökkel továbbra is fectar- tassék.

így jutunk el az „ember-kitermelés", a sportraceok, az egyéni győzelmek fokozása érán az analóg „emberi" célokhoz. Ne gondoljuk azt, hogy az olimpiai aranyérem talán arany értékénél fogva hat ^agy jobban ösztönöz, mint a klasszikus kor görög győztesének olajágta, aki előtt azonban lerombolták a falakat méltó fogadására, az emlékérem csak az aranyba, ezüstbe vésett olajágat és dicsőséget szimbolizálja. Abban áz izomprimfl donna Keresztesben, Szepesben, Terstyánszky^an, Kocsisban a birkózás, gerely, vívás és boxo- lás magyar reprezentánsait, a porig sújtott magyarság életet vágyó, hirdető és értékes magyar fajiságál jelentő dokumentumait láttatja, Mező Ferenc dr.-ban a szellemi olim- piász győztesében, az egyszerű középiskolai tanárban ugyanilyen versengés és megítélés alapján a magyar szellem olimpiai érettségét., sót elsöranguságát hirdeti. Mert hiszen az irodalomban, zenében, festőmüvészetben is világversengés vagyon, ott is 0.5 mp,-ek és karcsapások árán, a Nobel-dij, vagy Akadémiai pályázatok (lásd „benevezéisek a sportban") bizottságai zsüriskedő tagjának izgalmas lelki harca árán dől el a szellemi erejének leges-legjavát, maximumát produkáló művész munkájának sorsa s azt kíséri egy nemzet lelke s ujjong, büszkélkedik, sir és nevet egyszerre, de tanul nevel, izmosodik nyomában tömegeinek széles rétege. Irodalmi verseny volt a görög olimpiászokon, verseny volt Petőfi, Tompa ős Kerényi között Is, amikor oiajágat, babérkoszorút, pénzdijat, tisztet és tisztséget kap jutalmul a győztes, sőt Petőfivel élve ,,más csak levelenként szedi a borostyánt, Néked (Arany) mindjárt egész koszorút kell adni!<(

A testi versenyek harapásaival, rúgásaival (melyek igen sokszor riporteri agyak fantazmagóriái) is úgy vagyunk, mint az irodalmi, képszőmüvészeti „versenyterek" elég gyakori megbántásaival, amikor az arra kétségtelenül jogosult Gyulay Pálok, Alexander Bernátok alaposan megnyomták a toll hegyét a feltörő tehetségek megzabolására, vagy kontárok eltüntetésére, amikor a Szabó Dezsők az epe és a legmérgesebb szatíra fegyverével rostálják ki az irodalmi babérokra „benevező" szellemi sportolókat és már a startnál elintézik mondván, nem olimpiász- ra, de még csak helyi versenyekre sem való anyag.

Ilyen szelekció, átsztirés, lenyesés nagyon, de nagyon szükséges a sport túlhajtott megn yiIvánuláSadban. Igaza van Sziklay Ferencnek, hogy vagy „üzleti érdek lappang a dolog mögött, vagy beteg sportmánia". de

Finn és eszi testvérekkel Magyarországon

Visszaemlékezés a harmadik finnugor közművelődési kongresszusra

Irta: UNKARILAINEN

Junius 9-én, egy veirőftétayee meleg nyári napod a mmetreöidlszierii időben kötött ki Pocasouiy- bam a Magyar Folyam- és Tedgertraljózíáei Részvénytársaság pompás gőzöse, a Szent IeWán-íhajó.

Bizcaiyoe ledlfai elfogódottság vett erőt rajtam, emffidőd a kikötő hídjára lépteim, hiszen nem üdiü- lée vagy szórakozás Céljából indultam útnak, hanem, hogy réeztvegyielk a Budapesten megbartainldó IbanmáJdiilk fínrwugior közmuveíliődíési kongresszuson. Ezen alüMsoanfoél Snamflibéll és Fésűiből körülbelül nyoűicezJáz finn éa észt vendég utazott a magyar fővárosba. A finnjeiken toMil csak az ezernyolcszáz iteffiket számOáilő tótv nemzet képviseltette miagát. Nem jöttek el a kongresszusra az utódálliaimokibéM magyarok, a szavijetHáMaimlban élő Tokormieimizeteik yafejmAnt a lappok sem.

Bár buditaim, hogy a finn és észt testvérek faü- liönvornjatom utaznak és Szabón át. is vonatom folytfejitpk utijuikat Budapest felié: miégtite érdekelt vájjon nnmosenekHe a Szt. Istvám-hajóm is a kongresszus affifaafltmiáíval Budapestre utazó finnek, vagy 'észtek. Egy idősebb pesti hölgyből, aki mér Bérében szállt lieíl a hajóra és ismerte az első osztály összes utasait, megtudtam, hogy csakugyan vaunak finnek a hajón. Az egyik finn hölgyet, egy iekilntiéüyes helt- rfmMn politikai napilap párisi tudósítóját, áld az efbédüé'1 szomszédija volt, szemiélyieeen is ismerte, rá megígérte, hogy alkalomadtán 'be fog neki miu- tejfaó- A finn ujságirónő, egy csinos, fiatal asz- ifeony, éppen a hajóskapitánnyal' sakkozott és egy váratom kellett, marig a jáltlék ibelfejeződlött. De örömöm a játszma beífejesüóse után is kanaiiriak bizonyult, miért a hajóskapitány a eaödkijiáték után mlég elbeszélgetett partnerével. Végre Szbbniáll, ahol a magyar útlevél- és poggyászvizsgáló személyzet szállít fel (i hajóra, miniden utóraiak, igy a finn hölgynek is meg kellett jieűieranie a vizsgálatra. — Ezt az alkalmat megragadtam és bemutattam ma- gvm. Megmondtam, hogy én is a ktongreísojuisrá utazom én örömöméit fejeztem ki afölött, hogy már T-i ;p"ón van alkaWam egy finn iTŐtecpV'/l nregtsimjerlíedtoiem, egyúttal kértem, mutasson Ibe ftiinn ubitársaiiTiák is, amit ő a legnagyobb előzéikemy- eéggeO' mieg is ígért. Én erre meghajoltam és szinte önkényfeleniül azt mondottam: „jfaiirtoa", almi'

magyanuil annyit tesz, mitni köszönöm (szószerámt: köszönet). A finn hölgy meglepetten néz rám és csodálkozva kiérd!:

— Osaatbefco suomeia? (Tud ön flimraül?)

— Eta. oeaa pdhua, aömoastoara ymlmaTTün válhS- sen, sanigen váhasen. (Neim tu-dok besZélnn, csak •értek egy keveset, nagyon kövesei.)

— Múlta missá ja kenettá etette oppimut suo- meaikieltá? (De htol és kitől tanulttá meg a fán nyelvet?)

— Miniulla -ei öle o'llhit opettajaa; yksitn, oppi- kiirjoista ölen opidkelliujt euom'enbjieltá. Nyt jö k'ir- ijioiltaax suomatMeiilíle ja mlöjts saan Idrjeitá Sutomlesta joita sanalkiirljaMa káánmán ítsellietai. Tassá on fairje, je, jómba vilimé kuiukandessa ölein saatalut Suo- uniesta. Sen klitajoittájakin on maftkustanut Bukfa- pes liim, suomalais-ugrliladeeen ktokoulkseen... (Nekem nem vtolt •banitióm; egj’edlül, tankönyveikből: ta- nulteim a finn nyelvet. Most már leveliezek is fiin- nekkiel Ezeket a leveleiket szótár segítségével for- diitom le unagamnak. íme itt egy levél1, amelyet a műit hónapban kaptam Finnországból Írója szintién elutazott Budapestre, a finnugor kongresszusra...)

Tovább nem falyia'tíha'ttufc a társalgást, mert neflíiünk iis a ruíhatáirba kelllett mentaünJfe, ahol mláir javában folyt az utlievélvti'zsgáiat.

Túlesvén az útlevél- és poidjgyászvizsgá'laton, finn hölgyiismiertősőim beváltotta Ígéretét és betmiu- tatotit a többi finn utasnak íb: két hölgynek és két egyetemi tanárnak, akik ellőadást is tartottak Budapesten. A fiúin kougretsszisták kedves társaságában gyorsan teltek el az órák Budapestig.

A beszélgetés Myamáta természetieeen aziránt is érdeklőditek, mi indiittott engem az oly nehéz nyelv ímegbaniulására.

— hvnuelk nagyon egyszerű a története, -feldl- .teirn éa. Csehszlovákiai magyar újságokban ollvne- 'baim, hogy a hélszáziélveB idegen unálolm alól felszabadult. flinta, és észt testvének 1923-ban és 1924-ben íegy-egy szép 'ünnepélyt, rendeztek Helsinkiben és Tal'ldhinban nagy köllőimk, Petőfi, és Madách szüle- tés'm’elc százaidiík évfordiulőja aákalimával. A vonatkozó cikkek Olvasásakor gyűlt, lángra, sziivemiben a testvéri szeretet érzése, auuely a finn nyelv tanulására ösztönzött engem. A pozsonyi egyetemi könyv tárban találtam egy régi. finn nyelvtant '('Fábián Teklán: Finn, nyelvtan, Pesti, 1859.) és 1924 őr-Zén hozzáfogtam a fiola nyelv taoulásáhoa

itaivaszán mór annyira jubotbaim, hogy a Finn Irodalmi Társaság rendezte Jókai-ünnepély lefolyását már flinu. újságban olvastam el.

A fion'eik örömmel vették tudomásul, hogy már Csehszlovákiában is voltak finn és észt irodalmit esték, nevezetesen 1925-ben Eieprjeeen ('amelyen az aikkori prágai: finn faoinzul, Sodrai Yrjő is részt- vett) és K'ass'áta; 1906-ban, 1927-ben és 1928-ban. Pozsonyban, a Toldy-kör és ez UránlLa Tudományos Egyesület retadietaéséíben és ugyancsak az idén Brünnben a Corvinia, végre Somiorján a Protestáns Nőegylet rendezésében.

Féli kilenc óra tájban kötött ki hajónk a pesti oldaton. Bár még nem volit sötét, a főváros már viBanyfényben ragyogott.

Gyorsan elbúcsúztunk egymástól, hogy kük! felkeresse a kongresszus vezetőségiétől neki kijelölt szállást.

— Náheimiiin huamenma! (Viszon'tilótásra holnap.) — mondottuk egymásnak, amikor elváltunk.

— Nagy ünnepe van a magyar nemzetnek —

mondotta Teleki Pál gróf, a firaugor kongresszus éltaöke, megnyitó beszédében. Eh vodt az érzése miradnyájunlktajalh, akik juniius 10-én résztvettürak i;a kongresszus iiramepéfl'yes megnyitásán. Valami szokatlan melegség késztette szivünket hevesebb dio- ibogásra. A viszontlátás öröme volt-e, hogy annyi ezer év után ismét egijimásra taláfltunlk, ^gy a re- tmjéiay, hogy ezentúl együtt, egymást segitive és támogatva dolgozunk majd egy szebb jövőért, a filnmugor faültura MVirágozásáért: fai mondhat ja

azt meg? Tény az, hogy aki jelien lehetett ezen a szép ünnepen, egész életében rabja marad annak a magasztos érzJóetnak, amely akkor szivét és lek üdét áthatotta. Ha e találkozás alkalmával senkii sem beszélt volna, csak némán nyújtottunk volna egymásnak te9tv,éri jobbunkat, vagy ha mi magyarok csak aranyit mumidt'unk volna: Isten, hozott,

testvér! alfakor is mindnyájan tud'tűik vOlma, hogy ez a nap uj korszalcot nyit a finnugor népek' történetiében. — Megismerni egymás kultúráját, ta- nwltaii egymástól': ez a mii eflső teendőnk. Megosztani munkát, önömet, bánatot: ez a mi jelszavunk.

Az első nehéz feladat, melyet a kongresszusnak meg kellett oldania, a nyelvkérdés volt. A finnugor népek nyelve tudvalevőleg a több ezer óv előtt történt elszakadás óta annyira megváltozott, hogy a köztük fennálló rokonságot nyelvtudósoknak kellett, bebizonyitaniok. Mindnyájunk élénk emlékezetében van az a heves toliharc, amelyet két magyar nyelvész, Bndenz József és yáwbőr/ Áimiu vívtak egymással azon kérdé*

hát ezzel motiválhatjuk a lóversenyek bátrán nyait ós célratörő előnyeit is. Elhomályosítja azonban a kinövéseket, a materiális él'et vámszedőinek kalmárszellemét, hogy

éppen a nagyarányú, folytonos és intenzív nemzetközi sportkuHtura és nemes versengés emeli ki az elnyomottat, a feledésre Ítéltet, a félreldköttet erőkifejtésének maximumára, az egyéni értékek kitermelése mellett a tömegek glédába állítására, a faji és nemzeti öntudflt Ápolására, ia Petschauer Attilák lovOgtOs magyar gesztusára, az Ame Borgok Bárány-csókjára

s hogy ideálunkul tűzi ki azt, hogy bárcsak é „világon minden nemzet és minden osztály megpróbálná megcsókolni azt, akinél erősebb" Vagy aki nálánál erősebb — mint a magyar sportban és kultúrában — és hogy az emberiség tanuljon meg olimpiai életet élni! Ebben tökéletesen egyek vagyunk SteáMáy Ferenc barátommal, akit értékes és szép elmélkedése kapcsán is testvéri szeretettel köszöntök! Vámay Ernő.

„Apja a spanyol király,

anyja ismer"

Bécs, augusztus 22. Három esztendő óta egy elegáns angolul beszélő ur utazza be Európát, aki Don AHonso Louás Bourbon hercegnek mondja magát és art álMtja, hogy; törvénytelen idősebb bátyja az uralkodó spanyol királynak, amennyiben XII. AJfona volt spanyol király és Donna Maria, morganatikns házasságából született. Igen elegáns fellépésű, a legjobb szállodákban lakik és mindenütt mint galatzi születésű amerikai állampolgár szerepel. Budapestről nemrég kiutasították é* onnan Bécsbe ment, ahol a legelső szállók egyikében szállt meg. A hatóságok hamis bejelentés címén megindították ellene az eljárást és a bíróság előtt kijelentette, hogy 18 éves koráig Galatzban tartózkodott egy Glykhis Ilona nevű asszonynál. 1914-ben Amerikában állampolgárságot 'kapott, kitért és ekkor vette fel a Louis AHonso Jeromo Bourbon nevet, azonban soha sem mondta azt, hgy herceg. Budapestről jogtalanul utasították ki mert sehol sem követett el csalást. A bíró, aki angolul beszélt vele, megállapította, hogy 1927-ben Washingtonban kiállított útlevele teljesen rendben van. Egy bemutatott anyakönyvi- kivonatban ez állt: alpja Spanyol- ország királya, anyja ismeretlen. A különös Bourbont fel kellett menteni, de valószínűleg Bécsből is ki fogják utasítani.

eldöntéséért, hogy a magyar nyelv a finn éa ugor nyelvekkel vagy a török-tatár nyelvekkel van-e közelebbi rokonságban. Tudjuk azt », hogy ez a tudományos vita Budenz győzelmével végződött. A budapesti finnugor kongresszuson ugyan csak négy finnugor nép: a finn, az ésst, a liv és a

magyar volt képviselve, de a nyelvkérdést már a tudományos munka megkezdése előtt el kellett dönteni. Egy idegen nyelvnek mint közvetítő nyelvnek használata nem lett volna méltó a kongresszushoz, egyik finnugor nyelvnek, például a magyarnak vagy a finn-nek ráerőszakolása a többi rokon nemzetre pedig nem l^tt volna igazságos megoldás. A megoldhatatlannak látszó gor- diusi csomót tehát egyszerűen kettévágták azzal, hogy minden szónok a maga nemzeti nyelvén beszélt, az elhangzott beszédeket pedig tolmácsolták. Idővel, ha a rokon nyelvek kölcsönös elsajátítása a finn, észt és magyar társadalom szélesebb rétegeiben is el fog terjedni: a tudományos előadásokat is kizárólag a testvér nyelveken fogják megtartani. És ez az idő már nincs is oly távol tőlünk. Finnországban és Észtországban úgy az egyetemeken, mint az egyetem falain kívül igen nagy az érdeklődés a magyar nyelvi tanfolyamok iránt. A Finnországba és Észtországba utazó magyarok csodálkozva tapasztalják, milyen sokan tudnak már ott magyarul. Magyarországon a háború utáni nehéz idők gördítettek nehézséget a finn és észt nyelvi tanfolyamok rendezése ellen; a valuta állandósulásával és a konszolidáció Örvendetes előrehaladásával azonban könnyű lesz a még fennálló akadályok (a müveit középosztály elszegényedése, lelki lehangoltság, munkanélküliség, pénzhiány stb) elhárítása.

Már a megnyitó ünnepélyen igen kellemesen hatott az Akadémia dísztermében összegyűlt magyar közönségre, hogy a finn és észt szónokok, Pcsonen dr., a finn és Veidermann dr., az észt bizottság elnöke, beszédük egy részét magyar nyelven olvasták fel.

A tudományos előadásokon ezúttal, sajnos, még nem lehetett nélkülözni a német nyelvet, bár volt két magyar felolvasás is. Az egyiket Setálii Emil Nestor dr., finn egyetemi tanár. Finnország magyarországi követe tartotta a finn művelődésről és tudományosságról, a .másikai Ernifs Vilmos észt. tanár tartotta az iskolónkivüli népoktatásról Észtországban. Setálii az ural-altáji összehasonlító nyelvtudomány tanára a helsinki-i egyetemen és kitűnően beszél magyarul.

(Folyta/tjiuik.)