Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-23 / 191. (1818.) szám

* ks-%XxmJjJbL'IliJbjÜLlAB

192A augusztus 38,

Szakítás a koalíció és a szocialisták között?

A szocialista pártok a legélesebb obstnikcióval akarják meghiúsítani a szociális biztosítás reformját — A kormány bizakodik a megegyezésben

P-rága,, augusztus 22. a kormanykoaIició és a szocialista ellenzék között folyó tárgyalásokban kedvezőtlen fordulat következett be. Mint jelentettük, tegnap a koalíció megbízottai ismertették a szocialista kiküldöttek előtt a koalíció nyolcas bizottságának pénteki ülésén szankcionált uj módosításokat, amelyeket a szocialistáknak vagy módosítás nélkül el kellett volna fogadniok, vagy visszautasítaniuk. A szocialista megbízottak todomásul vették a koalíció üzenetét, de már. előre bejelentették. hogy a nyolcas bizottság módosításait elfogadhatatlanoknak tartják.

A szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága már tegnap délután foglalkozott a kormánytöbbség előterjesztésével és elutasította azt.

Ma ülésezik a nemzeti szocialista párt központi választmánya s csaknem bizonyos, hogy a válasza szintén elutasító lesz.

Csütörtökön a két szocialista párt együttes tanácskozást tart s megállapodik a két párt további taktikájára nézve.

A szocialista források szerint ez a taktika a legélesebb lesz, úgyhogy a parlament első ülései rendkívül viharosaknak ígérkeznek. A szocialisták e források szerint technikai obstrukcióval akarják megakadályozni a novella megszavazását.

Ismerve azonban a prágai politikusok lélektanát, ezt a szakítást nem tekinthetjük véglegesnek. A kormánypárti lapok közük, ; kogy

a megegyezés lehetősége még fennáll.

A két szemben álló csoport bizottságai még tárgyalni fognak a szociális biztositá-sí központ szakértőivel s valószínű, hogy e tárgyalások további közeledést fognak létrehozni, í vagy legalább is még hosszabb időre kitolják <i a végleges döntést. ;

A kormány és a szocialisták közti ellen- o 'tét elsősorban a szociális biztosítás központ- s jábam való paritásos képviselet kérdése kö- < rüil forog. A novella szerint a központi kép- o viseletben a munkások és a munkaadók 1 aránya 8:4 lenne, az ellenőrző bizottságban $ 4:8. A szocialista pártok a 8:2'arányhoz ra- i

gaiszkodmak. További vitás kérdés a szociális biztosítási pénztárak szövetségének eltörlése, amit a kormánytöbbség föltétlenül meg akar valósi1 tani, a szocialisták viszont a mai helyzetet akarják föntartami, vagy legalább ás a kormány szándékának megvalósítását lehetőleg későbbi időpontra kitolni. Hasonlóképp vita tárgyát képezi a szociális biztosítóéi központ tőkéjének kamata is, amelyet a kormánytöbbség 4.5, a szocialisták 4.25 százalékban kívánnak megál lapí t ami. Á lta lában Srámek javaslata a biztosítás olcsóbbi- fásót célozza, ami ellen a szocialista pártok erősen harcolnak.

Apponyi Albert gróf szózata az amerikai magyarokhoz

Felhívta őket, hogy uj hazájukban szerezzenek jóbarátokat a magyar ügynek — Az amerikai magyarok Washington szobránál

Budapest, augusztus 22. (Budapesti szerkesztőségünk teletontjelentés e.) Kedden este Budapest székesfőváros az amerikai magyar zarándokok tiszteletére a Gellért- szállóbam bankettet rendezett.

Ripka Ferenc főpolgármester hosszabb beszédben üdvözölte az amerikai magyarokat. Amikor beszéde közben Ooolidgeről emlékezett meg, az egész közönség felállt és percekig tapsolta az Egyesült Államok elnökét.

A budai dalárda az amerikai, majd a magyar himnuszt énekelte. Majd Perényi Zsigmond báró felolvasta Apponyi Albert grófnak az amerikai magyarokhoz intézett levelét.

A levél a következőképpen szól:

„Végtelen sajnálatomra le kellett arról mondanom, hogy amerikai testvéreimet itt üdvözölhessem, A nagy munka, amely előtt a nemzetek szövetségénél állok és amely imár néhány nap múlva kezdetét veszi, szükségessé teszi, hogy ezt a néhány napot csendes visszavonull.ságban töltsean, mert a korral hanyatló erőmnek teljességét és gondos készültséget kell Genfibe kivi nmem. De fogadják testvéreim e levélben üdvözletemet, amely nem kevésbé meleg, mintha élőszóval adhatnám elő.

Ez a haza a történeleminek ősi századain keresztül sohasem volt olyan súlyos helyzetben és sohasem állott olyan súlyos feladatok előtt, mint ma.

Pillanatnyilag nem segíthetünk a helyzeten, de belenyugodnunk nem szabad. Immár a hajnalhas/adásnak első jelei mutatkoznak. Nem bizhatunk mindent az idegenekre — mondja tovább a levél —, neim várhatunk mindent idegenektől, a munka oroszlánrészét -magunknak kell elvégezni az ügynek mai állásában is, amidőn a müveit közvélemény megnyerése a közvetlen feladatunk. És itt önökre, akik vér szerint magyarok, de közjogilag egy nagy, óriási erőt jelentő, ki számi thatatlan befolyást képviselő nemzethez tartoznak, nagy feladat vár.

Nem vétenek uj állampolgári kötelességük ellen, ha az óhaza sérelmeit és a sérelmek általános jelentőségét is uj polgártársaik előtt ismertetik és ezzel ügyünknek támaszt szerezni iparkodnak ott, ahol hova-tovább az emberiség jövője felett döntő központ alakul ki. Amint a hűséges hitves és anya nem vét uj családj a. ellen, há g szülői házról. ia szerétet-1

| tel emlékezik meg és szereteted Iparkodik iránta ébreszteni abban a családban, melyhez most már saját választása alaipján tartozik, úgy önök sem lesznek semmivel sem kevésbé jó amerikai állampolgárok, ha uj hazájukban élénken foglalkoznak az óhaza ügyeivel, mert ez az ügy az igazság és az -emberiesség ügye Is egyúttal, tehát méltó egy nagy és szabad nemzet érdeklődésére és támogatására. Ezeket óhajtottam volna önöknek elmondani, de

erről szól önöknek minden talpalatnyi magyar föld, minden magyar dal, minden magyar beszéd és szól az az évezredes múlt, amelynek ünneplésére jelentek meg önök hazánk fővárosában és amely most is él, amely mindig tudott és tud a jelen követelményéüle>z és a jövő igényeihez alkalmazkodni.

Isten hozta önöket! Isten vezérelje vissza uj hazájukba megújult melegséggel sziveikben az óhaza iránt."

Tomboló lelkesedéssel fogadták az amerikai magyarok és a vacsorán megjelent előkelőségek Apponyi Albert gróf levelét. Ezután az amerikai magyarok nevébe n Cserna Endre beszélt, aki megköszönte a/.t a gyönyörű szózatot, amelyet Apponyi intézett hozzájuk. Végül Rákosi Jenő és Hegedűs Lóránt mondottak felköszöntőket.

Az amerikai magyarok szerda délelőtt Washington szobrát ko- sxoruzták meg.

Buttler Wright, budapesti amerikai köve t nagyhatású beszédben üdvözölte nz amer - kai. magyarokat. Ez a hely — mondotta többek között —, ahol magyar földöm áll Washington szobra, a szeretet és az együttműködés helye.

A zé a Washingtoné, akinek szeli eme a szabadság igazi azeffeme, épp úgy, mint a magyarságé. Washington és Kossuth eszméi közösek.

Ezekhez a szent eszmékhez zarándokoltak el a magyarok Amerikából és most, amikor vendégeinket itt üdvözlöm, én máT annyira itthon énem magam Magyarországon, hogy felveszem a házigazda szerepét. RoMóg vagyok, hogy ennek az országnak sok megpróbáltatása után jöttek önök imoet ide, ami., ír már ez az ország egy boldogabb és szebb jövő felé halad.

Ezután Kovácsi Miklós clevelandi bankigazgató, majd Melegh Gyula lelkész mondottak bestédet.

Caesar házassága

Irta: Ijjas Mária

Julius Caesar viharo-s kézi tcsókolom ok és alászolgáják után kalapját a fogasra lendítette. A tükör előtt sokáig igazgatta sárgászöld szinü, futuristamintás nyakkendőjét, aztán hosszú végtagjaival féiszegen odakalimpált a társasághoz.

— Na, mit szóinak hozzá?! — kérdezte diadalmasan és jókora lábait előrenyujtotta

— Szép — mondták a kollégák unottan és tovább diskunáltak. Csak az öreg igazgató- helyettes mordult fel:

— Mondja, mit csinál maga azzal a sok cipővel? Talán maga is úgy van, mint az öreg Rothschild az ingekkel, hogy fölveszi, meg leveszi?

Julius Caeasr rejtelmesen mosolygott:

— Hát, csak veszem, hogy legyen.

Caesarnak különben csak annyi köze volt

a nagy rómaihoz, hogy Császár Gyulának hívták. Az imponáló névvel csak a kollégák ajándékozták meg.

Nagy darab, csontos, kicsit lomha járású, jókedvű és jószívű, könnyen lelkesedő legény volt ez a Juüua Caesar. Mindig lármás jó kedvvel rontott be a tantestületibe és világos, határozatlan színű szemeiben állandóan nevetés bujkált.

A kollégák szerették ugratni a fiatal tan- férfiut, aki nagyra volt „férfias bariton “-Jávái — mint ö maga mondta — és azzal, hogy egy jónevii énekkarnak a tagja. De azért, ha uj nótát fütyült, vagy dúdolt ej a társaságnak, biztosak voltak benne, hogy a melódiában némi kis eltérések vannak. Mert a Caesar az ilyen kis uj dalokat szabadon elővezetve" adta elő, lévén nem valami gyors felfogású lia.!]ó&z'ervekkel megáldva.

Tizparcben a kollégák elővették Caesart, aki a folyosó padján üldögélve, keresztberakott lábain az uj cipőben gyönyörködött.

— Hallod, le imperátor, mit kacérkodsz azzal a parányi, negyven négyes lábaddal? Nagyon gyanús vagy! Megint nagyon öltözködő;! Új nő. uj nő" - ■ kérdezte az egyik gonosz nevetéssel.

Cfle-sar öntőit mosolygással pislogott és el őr‘•hajol!, hogy n nőkollégák ne hallják:

— De milyen, barátom! — Lecsukta a

szemét, a. szemöldökét felhúzta é* nagyot csettintett a nyelvével.A kollégák meglökték egymást és úgy menták:

Hogy milyen szemtelen szerencséd van neked! A legszebb nőket kihaláezod magadnak.

Caesar vérbeli gentlemani gesztussal vette ki szájából a cigarettát:

— Ja, barátaim, a gyakorlat!

— Olyan csábos szemed van — mondta a tornatanár lappangó nevetéssel a hangjában — hogy nem csoda, ha a nők nem tudnak ellentállni néked.

Caesar derűsen fújta maga elé a füstöt és fölényesen mondta:

— Tudni kell, barátom! Tudni a nyelvükön — és kifeszitett mellel megindult az osztálya félé. Háta megett a kollégák összenevettek, de ezt nem hallotta a csengő berregésétől.

Azt meg kell adni. Caesarnak a nőket illetően jó Ízlése volt. Előirta milyen legyen az arca, a termete, dereka, keze, lába. Karcsú legyen, mint a nádszál és friss, fiatal, érdekes arcú. Olyan jelenség, hogy megforduljanak utána.

— No, majd meglátjuk, milyen lesz a feleséged — mondták neki. a fiuk.

Caesar mély meggyőződéssel vágott viszsza:

—- Azt meg is láthatjátok, ha majd arra kerül a sor!

Caesar előadás után elujságoita a fiuknak. hogy egy ..irgalmatlanul gazdag" .boltos- né fiához ajánlották instruktornak. A gyerek rosszul tanul, buta is, minden délután foglalkozik vele. Ott fogják uzsonnára, sokszor vacsorára is.

— Micsoda uzsonnák, fiuk! Meglátjátok, hogy fölhizlalnak, hogy gurulni fogok. Az asz- szony özvegy — micsoda lakás! r- kelt.gyereke van. És hará'tom. most figyeljetek. Mikor bejött a lánya — Aliéinak hívják.— l>ecáülétéin re mondom elállt a lélegzetem. Ilyen tökéletes kis nőt már régen nem láttam! Istennőt lehetne mintázni róla! Istennőt! Egyszerre olyan melegem lett. hogy csak -dadogva tudtam bemutatkozni. Pedig ti tudjátok, hogy én tüdőm kezelni a nőt! : . . Egészen megzavart, mikor rámnéz'elt azzal a gyönyörű’kék szemével. Valósággal hülye lettem.

— Ez nem került nagy megerőltetésedbe

— mondta egyik rosszmájú fiú.

Caesar sértőtödötten nézett végig rajta.

— Nos, és ő?! — lökdösték a kollégák Caesart.

<5? Hát természetesen elpirult, rám mosolygott — hogy tud mosolyogni! — és úgy nyújtotta a kezét. Milyen finom keze van, barátom!

— No, és — sürgették a fiuk.

— Mit: no és? Az egészben csak egy hete járok oda. Eddig még keveset beszélhettem vele. Csak összemosolygunk, látjuk egymást. A gyerekkel kell foglalkoznom. Különben is, a vén asszony mindig a nyakamon ül.

— Az baj — nevetett az egyik fiú.

— Valahogy ki kellene piszkálni — mondta a másik. — Mondd neki, hogy zavar, ha bent van.

— Türelem, fiuk! — kiáltotta Caesar, pedig tulajdonképpen csak önmagát csittatotta.

— Türelem! Mindjárt nem lehet. Becsületemre, lemondanék egy havi gázsimról, pedig szükségem van rá, ha azt a lányt úgy hirtelen megcsókolhatnám!

— Az iskoaliról is? — kapott a szón az

egyik fiú. ,

— Arról is! — mondta tűzzel, kis gondolkodás után Caesar.

A fiuk nevettek:

— Komoly ügy! . . .

— Azt mondod, hogy gazdagok — fordult Caesarhoz a .-főhuzó".

— Csuda gazdagok! Saját házukban laknak!

— Ne ereszd ki a lányt a kezed közül. Kurizálj neki. Hiszen te tudsz! Nótázz és vidd el a hegedűdet. A lányok szeretik a muzsika- lis fiukat. De csak kottáról játsz neki! Vagy olyat, amit már jól tudsz! Ezt jó akaratból mondom! . . .

Mindenki nevetett, Caesar is velük. Aztán komolyan fordult a társasághoz:

— Hét fiuk! Annyira tetszik nékem az a lány. ha még olyan szegény volna is, hogy a rajtavalóján kivár semmije *e lenne, akkor is elvenném. Becsül etemre! — pecsételte meg erélyesen a ki mór. dót lakai.

— Szerencse föl! — kiáltották utána a fink, — Remélem, potváztatsz majd a boltodban!

Caesar az idők múlásával egyre szenti- mentálisabb lett Ha szünetben megállt az al - lak előtt felnézett az égre és elandalodva régi kéri rigókét fütyürészett Elgondolkozva, bizonytalanul, a fejét leszegve járkált, mintha keresne valamit.

— Szédül a szerelemtől — nevettek a fiuk egymásközt

Az ügy pedig csöppet sem ment előbbre, Caesar elkeseredve fakadt ki a* fiuk előtt:

— Nem tudom, mit bakterkodik az a vén sárkány! Talán a vagyonát őrzi, vagy a lányát félti tőlem. Alig válthatok vele pár szót., pedig látom, tetszem én is neki. Szavamra, fiuk, komolyan szerelmes vagyok!

Eljött a nagy vakáció. Ki erre. ki arra vette útját. Caesart kitartásra buzdították a kollégák:

— Te, imperátor! Aztán szeptemberre már többet akarunk tudni! ügy igyekezz!

Az uj tanévben azonban Caesartól . semmit sem tudhattak meg, mert Caesar más beosztást kapott.

— Ugyan, mi lett vele? — tűnődtek a fiuk. —• Kár, hogy nincs itt. Bolondos, jó fin volt.

Már ennek az iskolaévnek is a végére jártak, mikor Papos, a ,,főhuzó" a kis Kleisz- szel egy könyvesbolt előtt álldogált. Egysz v- re Kleisz izgatottan szód Paposhoz:

— Nézd, a Caesar!

Papos fölnézett.

Pazarul kiöltözve, Julius Caesar közeledett. feléjük, mellette, a karjába kapaszkodva ringott, vagy inkább rengett egy terebélyes — mamuska. Jdősecske volt, majdnem az anyjának és nem a feleségének látszott. Kényeskedve beszélt valamit -- nagyon rosz- szul állt. neki! — és közben édeskésen mosolygott a férfire.

Caesar is észrevette a fiukat, vörös lett és lapult, de azok hangosan ráköszön lőttek:

— Szervusz, Caesar!

— Szervusztok — mondta halkan, szinte szomorúan és a földre nézeti.

A fiuk megfordultak és bámultak utána, amint cipelte az élemedett hu* tömegét.

— Szegény, nagy kamasz Ca««*r — mondta Papos, a ..főhuzó" milyen rajon- gója volt a szép nőknek.

Néztek utána és elfelejtettek nevetni.