Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-21 / 189. (1816.) szám
6 1928 angaad— tt, MA Andrássy Miklós báró (A dervisgenerális) Irta: Szabó Adorján. 1A végitetek közit {hányódó és Mszámátíiiaihatűiaaa é9tófcatíLainsá|g^a(k pedig miág irtiikiirtlábíb ibdaanyite- ikát OidJtia asaaJl, hogy mennaaak caeribietnihaigyita Rá- fkíőűzri/t, hanem miég iámnál ás eufllyoealblb „bolt(liáJs“--t követett eü1: egyenesen átpártolt a ceászániaiklboz. Áruló ihűfteniségét érKtefceeen okolja meg a tnanidiftatrrttomáiiy f öntöke lettfötit. A prorvmoMiliis ugyani® a január 4-én dint íbo- osámaitikiérő saraiiira adott válla lazában rámutal botit mzokna a ezertföHötlt káros köveitíkeizlmiényetkirie, amelyekké] eddigi ballépései jártaik. Ecsetelte a ceá- effláirti ■udvar haragját, amelyet imiimt ez aiuszitiríiaii és morvái pusztítások együk nmitiésője vont magára, a mndbairtwtáinyt pedig gyülöleteissá tette a felség eflött. (Nagy, H. D. i. h.) iA pfnováneiállisnak enne a válaszára a követlke- KŐScet jelenti. Nehogy magát újabb veszedelemnek tegye íkii, Bécsbe jötit azzal! a szándéikkal. Ihogy ő tegpzemtiöbb felségét ktengeszitel'je maga iránit: és a .rendtartomány Iránti kegyes jóindulatát ős válsEr aaaszemezae. Evégbőfl. már M ds ikenestie EstaerMzy paűafűmust és a fShadiitbanáos elnökét. ÍMiübeHyt pedig az 'erre Mmendlelllt tábornokok kihallgatták, azonnal Hradöstyére megy, a provinciális ledié. Gyönge átetete szerint ibailán nem oseHekedétt rosszául, hogy. ObSbh a felség kegyét akarta Ibiztositaná, hogy majd azután a rendttartomiány bocsánatát újs meg- nyerje. Áibpánboílását pedliig asaaal okolta meg a nádor efliőtl hogy kétségbeesés viltíte erre a lépésre. lAzt éHldiuo#a, hogy a fejedelem. aiki öt ktertromábia küldte, nem tőlíjesáitette ásít a többször de megismételt kérésért, hogy járjon közbe a pápánál az egyházi fenyítékek alól való fölmentéee tárgyában, w/mélyeket it i.' szerzetének többtízíöni önk'ényes elhagyása miatt és egyébnemü snaibátybailánisáigiaitval vont magára. (Károlyi os. 'Okmib. i. h.) Láltftulk, hölgy Bercsényii előtt egészen más ma- gyaimaatáit adlta annak, hogy miiért hagyta el a feunuie sereget, azaz, hogy Imiiért szökött ímeg, mert bizony nem Rákóczi küldte Vissza. Azt is különösnek találhatjuk, hogy RéeSben éllfog,adták ezft e különös megokotáat. í>e hált persze ott tárt karok- (kaíl fogadták a „:megbórőket“. iAb a ieflifogás pedig, amellyel Sikerüitt az egri kolostorból szabadulnia, valamint az a miód, ahogyan BéicSbe jutott, jellemzően iiiliik Ibelie a Miklós atya kalandos ételébe. iAz etgri elöljárót rávette, hogy — habár a provinciális engedelime néiiMil — mert fegyelmi ügye miég nem volt elintézve — klküldlje öt Borna- vientura altyával együtt .és pedig éppen. Knaezna- horkáma!, alLamizsnagyüjfés végett. Egyéb hliivátalit még se fbiiztak rá! Ittt aztán, meg Pulitokon és Csét- nékerni, mindíenféílie éliölimiiszer.t koldiulllak össze, aanelyáket Conavenbüirával hazakülidöltt Egerbe, ő pedig Braiaznahorkán maradit. Kraszuahorfca-Vár- Bfflján itöibbeZör is itii'ikoe beszélgetést Mytafbott Barna Ferenccel, Mátyás öccsének veszvierési tiszttartójával, és az ottani plébánossal. A pap 'és egy {Barna László nevű egyén, két iizben is fölkereste Igllón Lubomiirszky hercegét, aki Andrássy kérésére tisztekből áldó kíséretet adott melléje. így limdulit útnak Lengyeflörezágba, majd Lublót élr htagyva', Szilléziáruaik vette útját, ifit (németi ruhába öttözött és ágy jutott el a császári városba. (U. o. Karácsonyi 1 m. I. 515.) Ilyeténképpen beszélte ed útját, ő ‘maga a palatínus előtt és hogy szavainak még nagyobb nyomai átkot adjon és teljes bizaflimait keűltsien maga iránit, azt ás előadta, hogy még Egerben, a kaifcoma- Bzedés affikalmával, amely a ferencesek ikertjében folyt te, két ikunuc hadnagyot, névszerinti Szűcs Farkast lés Rózsa Istvánt, miután előbb maga is letette előttük az esküt, labancokká téríttette, s azok arra ás tetették a hi'íiet, hogy seregestül1 állanak ét a németekhez, sőt még Kiss Mihály nevű társukat is magúkkal viszik. Vallomásának meg is volt a kívánt eredménye. Valószínű, hogy származása és családi összeköttetései révén is tekintélyes pártfogói is voltak és az sincs kizárva, hogy Péter bátyja is segítségére volt, aki a császári hadseregben magasabb tiszti rangot viselt. Mindenesetre fényes sikert ért el Miklós testvér, József császár kegyébe fogadta, junius 25-én leélt pátensében pedig azt az óhajtását nyilvánította, hogy az egyházi büntetések ügyének eldőlte után bocsássa őt el a rend, hogy a császári hadseregnél kaphasson alkalmazást, t. í. tábori lelkészi minő- eégberu (Nagy Hist. Dóm. i. h.) Most már nem igen panaszkodhatott a világ ellen, amely, amint Bercsényinek irta, az érdemeseknek semmit sem ad. Azért a nagy érdeméért, hogy az súlyos világnak törzsökiben megbotlott, megkapta a jutalmat. Bercsényi ugyan feltételezte róla, hogy legalább is kamarásság és aranykulcsosság után jár, ahogy azt Rákóczinak irta, amikor jelentést tett a páter históriájáról: „----ott is (t. i. Bé o&ben) próbálgatja (kisértgeti) az Istent. Elhiszem, nemsokára közelebb éri onnan az kavnerli- kot.“ (Aroh. Rákóczi V. 429. Kámmerling-Kamme- rer-Kamarás, aranykulcsom.) j V. A fejedelem, értesülvén Andrássy hűtlenségéről, azonnal vizsgálatot rendelt el. Augusztus 31-én hallgatták ki Miklós inasát, Putnoki Mátyás Jánost, aki urával Bécset is megjárta és fülltanuja volt a nádor előtt vallomásainak. (Károlyi cs. okmt. 080 és kv.) A vizsgálat főképpen a következők kiderítésére irányult: Nem ejtett-e el olykor egy-rgy szól áruló' terveire vonatkozólag? Mi az igazi oka annak, hogy átpártol!? Voltak-e szövetségesei a párt- ütésben és kik azok névszerinti Folytatot-e levelezőt ebben a dologban? Micsoda szándékai vannak Anyagi és családi gondjai öngyilkosságba kergették a bécsi Deposi- tenbank csehszlovákiai származású volt igazgatóját Berlin, augusztus 20. Druoker Axtur, az ismert bécsi pénzügyi ember öngyilkossági kísérletet követett el. Az éjjel huszonöt adag veronait vett be és reggel eszméletlenül találták. Állapota nagyon súlyos, szánté reménytelen. Drucker Artúr több búcsúlevelet irt barátaihoz és rokonaihoz. Ezekben feltárta az öngyilkosság okát. Egyértelműen az a felfogás, hogy súlyos anyagi helyzete bírta rá a végzetes lépésre. Drucker Artúr nevét az inflációs időkben sűrűn emlegették. Jémómu hriinni családiból származik, eleinte a fakereskedelemben működött és szép eredményt ért el. Többek között ő alapította a Home részvény- társaságot is. Az inflációs időkben Castiglionihoz csatlakozott. Tagja volt annak a szindikátusnak, amely annakidején a Deposifenbank felett rendelkezett, 1922-ben összekülönbözött Castiglionival és a közelmúltban meghalt Sachsel főépité- szeti tanácsos és Goldstein vezérigazgató társaságában uj majoritást szervezett. Castiglioninak le kellett köszönnie a De- positenbank elnökségéről. A bank, mint ismeretes, 1924-ben összeroppant. A nagybankok szindikátusa ugyan eleinte meg akarta menteni, de ez nem sikerűit és a bank kénytelen volt a kiegyezési eljárást kérni. A bukásért Drucker Artúrt is okozták. Az ő frankspekulációja felülmúlta pénzügyi eszközeit és a balüli sikerült franküzleteken elvérzett. A bank szanálási akciójában nemcsak a saját, hanem felesége családjának vagyonával is résztvett. De bár a testvére, valamint az apósa is gazdag ember, kötelezettségeinek mégis csak egy részéért vállalhatnak felelősséget. A többit Druckemek kellett volna fedeznie. Átköltözött 1925-ben Párisba, tekintélyes amerikai bankok képviseletét megszerezte és azok támogatásával mint hitelközvetitő a nagyipar terén eredményes munkát végzett, de sohasem tudott annyit keresni, hogy adósságait rendben törleszthette volna. Utóbb Berlinbe jött, de az itteni üzleti életben azonban nem tudott gyökeret verni. Optimizmusa elhagyta, kétségbeesett. Ehhez járult, hogy családi életében is diszharmónia lépett fel. Ettől kezdve Drucker buskomor volt, a magánosság és a reménytelenség érzése uralkodott el rajta. Az ötvenedik éven felül volt, nem bízott többé sorsa jobbrafordulásában. Ez sodorta az öngyilkosságba. Hinchlille kapitány beszámolót küldött tragikus óceánrepüléséről — a túlvilágról? Beszélgetés Mrs. IV. G. R. Hinchlille-el, aki hisz abban, hogy halott férje él — Uj repülőmotorra inspirál Hinchlille kapitány a másvilágról Néhány héttel ezelőtt feltűnést keltő közlemény jelent meg a Daily Newsben arról, hogy W. G. R. Hinchliffe kapitány, aki ez év március 13-án Elsie Mackayvel, Lord Inch- cape leányával Írországból felszállt Amerika felé és nyomtalanul odaveszett, egy spiritiszta médium utján jelentkezett, szeánszra kérette a feleségét és leírta előtte a tragikus végű óceánrepülést. A közlemény szerint Mrs. Hinchliffe teljesen kielégítő bizonyítékokat kapott arról, hogy valóban férjével került összeköttetésbe. Repülés a túlvilágra — Az útleírás, úgy ahogy odaátról kaptam az adatokat, cikksorozat vagy könyvecske formájában néhány nap múlva meg fog jelenni. Gonan Doyle rendezi sajtó alá. Ennek a beszámolónak nem vághatok elébe és ezért csak annyit mondhatok, hogy messze kint az óceán felett a repülőgép iszonyatos viharba került, a motor defektust kapott és az uram utolsó, kétségbeesett kísérlet gyanánt megváltoztatta az útirányt az Azori-szi- getek felé. Egy mérföldnyire a menekvést ígérő parttól a gép a tengerbe zuhant és Miss Mackayvel, aki abban a pillanatban, amikor megtudta, hogy mindennek vége, elvesztette eszméletét, elmerült. Az uram úszva igyekezett a part felé. Húsz perc alatt elfogyott az ereje és a vízbe fűlt. — Van valami bizonyiték, ami alátámasztja ezt a verziót? — kérdeztem Mrs. Hin- chliffetól. — Van. A légügyi minisztérium vihariérképén ellenőrizték azokat az adatokat, amiket a férjem bemondott. Az adatok egyeznek. Az egyik szeánszon jelen volt férjem egyik mérnökbarátja, aki semmit nem hitt a császár hívei között és mivel biztatta a német generálisokat? Mátyás inas részletes vallomást telt urának viselt dolgairól, úgy amint azoknak ő maga is közvetlen tanúja volt és ahogyan a nádor előtt elhangzott nyilatkozatokból hallotta. Rákóczi pedig azzal a szigorú paranccsal küldte le a vizsgálatról felveti jegyzőkönyvet Károlyi Sándorhoz, mint a hűtlen kuruc tisztek parancsnokához, hogy elfogatván azokat, nyomozza ki, hogy voltak-e más bűntársaik is, s ezeket, a legszorosabb őrizet alatt tarllassa Egerben. Hogy mi volt a vizsgálat további eredménye és mi volt az elcsábított kuruc tisztek sorsa, nem tudjuk, de nem is tartozik tárgyunkhoz. Térjünk most vissza Miklós atyához. A páter, ügyeinek fölötte kedvező kimenetele után, Szakolés próbákérdéaeket adott fel. Megkapta pontosan az óceánrepülőgép magnetojának a számát. A számot ismerte, mert ő kezelte a gépet, másnak viszont nem igen lehetett fogalma róla. Az első üzenet —Hogy jutott el a szeánsz-szobáig, Mrs. Hinchliffe? — Soha nem foglalkoztam s pirít izmussal. Mintegy két hónappal az uram eltűnése után levelet kaptam egy nőtől azzal, hogy automatikus írás közben „keresztüljött“ a férjem neve és a cime. Beszélni szeretne velem. A levélre nem válaszoltam. Nem hittem az ilyesmikben és sokkal jobban le voltam sújtva, hogy bizarr gondolatoknak átengedjem magam. Négy héttel később levelet kaptam Sir Arthur Conan Doyletól. Azt kérdezte, megkaptam-e az említett levelet. Közölte, hogy az illető nő teljesen megbízható személy, azóta is többször kapott a férjemtől üzenetet, többek között egy nevet és címet, amelyről ő — Sir Arthur — megállapította, hogy az én ügyvédem neve. — Ez a levél felrázott a letargiából. Elmentem a megadott cimre — és minden mélyebb impresszió nélkül távoztam. Sok minden volt az automatikus írásban, de semmi, ami meg tudott volna győzni. Transzmédiu- mot ajánlottak. Elmentem Mrs. Garrethez, aki a London Spirituálist Alliance akkreditált médiuma, de mert féltem egyedül lenni, magammal hívtam az automatikusan irő nőt. Nem volt bemutatkozás. A médium kontrolja (tulvilági vezető) arab akcentussal beszél angolul. Előbb az apám és nagyanyáin üzenetét tolmácsolta, azután az uramét. Az uramnak az volt a kívánsága, hogy jöjjek cára ment, innen pedig a Detrekő várát megvívó Starhemberg Guidó gróf tábornagyhoz csatlakozott. Még Szakolcáról, julius 12-én kelt levelében lovábbi elhelyezést kért a rendtartomány főnökétől, természetesen abban az értelemben, hogy tábori szolgálatot vállalhasson. Csakhogy a provinciális megtagadta az engedélyt és meghagyta, hogy mentlesse föl magát a tábori élet alól és pedig arra való hivatkozással, hogy még föl sincsen oldozva az éveken át elkövetett kihágások alól és a szabálytalanság alól sem kapott eddig fölmentést. Azután pedig térjen vissza a szakolcai konvontbe, misét ne mbndjon, a szentségeket ne szolgáltassa ki addig, amig a szentszéktől nyert felhatalmazás alapján nem kap föloldozás! és [elmentést. (Nagy, H. D. i. h.) • ........ . , . (F ólytet-jiuik.) egyedül, idegen káséret nélkül, mert személyes dolgokról addig nem beszélhet. Mindig rezervált ember volt. A kívánság eaért nem lepett meg. Ami nem személyes dolgot mondott, az mély impressziót gyakorolt reám* de még mindig nem győzött meg egészen. Két nappal későibb egyedül voltam a szeánsz- szobában a transzba merült médiummal Megkaptam a teljes megnyugvást, a kielégítő bizonyítékokat arról, hogy a halál csak átmenet és az uram él. — Mik voltak ezek a bizonyitékok? rA legtriviálisabb dolgok. Olyasmik, amik mások számára semmit sem jelentenek, de amelyek számomra épp olyan perdöntő fontosságúak voltak, mintha az uram telefonon keresztül akarta volna bizonyítani személyazonosságát Hogy egy példát említsek. Az uram a háború előtt orvostanhallgató volt, fogászatot te tanult és csináltatott magának két aranykoronát. Ezt a bét koronát később levétette és gyűrűt csináltatott belőle. Sokat tréfálkozott annakidején, hogv ő az az ember, aki a fogát az ujján hordja. Evek teltek el. A dolog feledésbe ment. Most emlékeztetett rá. Ugyanígy emlékeztetett hollandiai mandula-operációjára. Ezek az apró bizonyítékok folyton szaporodtak. Neveket kaptam, olyanok neveit, akikkel az uram odaát találkozott, barátok és uj ismerősök, dátumok arról, hogy mikor haitik meg és hol éltek. Utánajártam. A dátumok pontosak voltak. Egy különös dolgot tapasztaltam ezeknek a kommunikációknak a során. Az uram mindenkit a keresztnevén említ, ami földi életében nem volt szokása, őt magát is igy jelentik be: „Walter is here" (Walter van itt) és néha csak nehezen jövők rá, kiről beszél, mert nem vagyok hozzászokva a keresztnevekhez. Hogy mi ennek a nagyobb intimitásnak az oka, erről nem kaptam magyarázatot. — Hallotta beszélni a® urát közvetlenül, a saját hangján is, Mrs. Hinchliffe ? — Nem. A közvetlen hang produkálására tartott szeánszok nem voltak Melégitöek, Es megnyugodtam... — Milyen hatása volt önre mindezeknek a tapasztalatoknak? — Végtelenül megnyugtattak. Mikor az uram meghalt, elvesztettem az érdeklődésem minden iránt. Az életkedvem azóta visszatért. Úgy érzem, hogy az uram állandóan körülöttem van. Mindenről tud, amit csinálok. Állandóan érdeklődik a gyerekeink iránt és azt mondja, vigyáz rájuk, amikor én nem vágyóik otthon. Egyszer hajnalban sétálni hallottuk a házban. Nehéz lépteit négy ember hallotta rajtam kívül. Gyakran kelt hajnalban, A szeánszon megerősítette, hogy ő volt az. Mutatni akarta, hogy állandóan őrködik. Megígérte, hogyha több ereje lesz, meg is mutatja magát, — Mit mondott a tulvilági életről, arról, hogy mivel foglalkozik? — Nagyon keveset. Pe azt mondotta, hogy az aviatika iránt v. ltozatlanul erősen érdeklődik és igyekszik egy uj ideával megihletni a géptervezőket. Most már tudja, hogy mi a mai repülőgépmótorokban a főhiba és inspirációval akarja a dolgot tudatni. Lord Ichcapet is odaátról inspirálták annak a 10.000 fontos alapítványnak megtételére, amelynek haszonélvezete az ön gyermekeié lesz? — kérdeztem. — Igen, —- felel-i mélységes meggyőződéssel Mrs. Hinohliffe. — Egy másik médiummal voltam (a nevet nem mondhatom meg, mert a jövendőmondás hatóságilag tiltva van), mikor az uram közölte velem, hogy Lord Ichcape gondoskodni fog gyermekeimről, de nem kapom meg közvetlenül a pénzt. — Meglátod, egészen jő próféta vagyok — üzente. Néhány nappal később csakugyan nyilvánosságra jutott iaz alapítvány híre. — Mi volt az oka annak, hogy Lord Ichcape eleinte elzárkózott ez elől a gondoskodási kötelezettség elől. — Nem tudom. Valószínűleg rosszul ismerte a helyzetet. Talán azt hitte, az uram beszélte rá a leányát az óceánrepülésre pub- licitási célokból. Az igazság az volt, hogy az uram egyáltalán nem foglalkozott óceánrepülési gondolatokkal azóta, hogy Levine a múlt évben lekötötte. Az idő előrehaladott volta miatt akkor feladták az Amerikába repülés gondolatát. A leszállásnélküli indiai repülés, ami a tervet felváltotta, nem sikerült. A repülők csak Bécsig jutottak. A Levine-nel való kapcsolat itt meg is szakadt. Miss Ma- ckaynak a légügyi minisztérium ajánlotta az uramat. Miss Mackay vizsgázott pilóta volt, tudta, hogy mit jelent a vállalkozás, egy 34 éves elvált asszonyt nem lehet ilyen vállalkozásokba beugratni. Az előkészületek titokban történtek. Lord Inchcape semmiről sem tudott és érthető fájdalmában talán igazságtalanul okolta az uramat. — Mióta a tragikus óceánrepülés tulvilági verziója nyilvánosságra jutott, mások részéről is kritikák hangzottak cl. Kritizálták, hogy az uram otthagyta a sülyedő repülőgépben az eszméletlen Miss Mackayt. s nem igyekezett őt is megmenteni. A szalonokban könyörületesek az emberek. Sokaiták'az uram buszperces halálküzdelmét, Nem volt elég romantikus, hogy otthagyta a sülyedő aoro- plánt és Mis^ Mackayt... F. N.
