Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-21 / 189. (1816.) szám

Mai Mtftaaunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő•’ DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, ü. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311*—Sürgönyeim: Hírlap, Praha imű Mim®, meghalt Lón dán, augusztus 20. Tegnap délután öt órakor Anglia régi politikusainak egyik leghiresebbíke, Haldiámé lord, két napig tartó betegség után 72 éves korában Cián nevű skóciai birtokán megholt. ♦ (V.) Haldane lord a skót egyetemeken és a gőttingeni német egyetemen folytat­ta főiskolai tanulmányait, ahol a híres Letze proffesziorfc hallgatta és a fiatal skót a né­met jogfilozófusnak legkiválóbb tanítványai közé tartozott Haldane filozófiát, jogfilózófiát, töri éneimet és népjogot tanulmányozott és igen alapos tudományos képzettségre tett szert. A német nyelvet tökéletesen beszélte, ismerte a német jogi, történelmi irodalmat és ismerte a német politikának minden ru­góját, úgy hogy mint egyetemi magántanár és ügyvéd hazájában csakhamar nagy hírnév­re tett szert, mert jogosan mindenki őt tar­totta a német viszonyok legjobb ismerőijének. 1885-ben választották meg elsőizben alsóházi képviselővé és ő ettől a pillanattól kezdve fáradhatatlanul az angol-német barátság meg­valósításán dolgozott. Az angol-német vi­szony kérdése elsősorban és csaknem kizáró­lag gazdasági problémákon fordult meg és ezért Haldane nagy figyelmet szentelt annak a kérdésnek, miként lehet az angol és német gazdasági élet problémáit kiegyenlíteni és összhangba hozni. Amikor 1905-ben a liberális párt jutott kormányra, Haldane is elsőizben jutott mi­niszteri tárcához és a hadügyminisztérium, ve­zetését bizták rá. Campell-Bannermann libe­rális kormányában nagyon kiváló szakembe­rek ültek. Sir Edward Grey vezette a kül- ügyeket, Asquith volt a kincstári miniszter és Lloyd George töltötte be a kereskedelmi mi­niszteri tárcát. Haldanere mint hadügyminisz­terre nagy feladat várakozott. Anglia 1902-ben fejezte be a búr háborút, amely élesen rámu­tatott arra, hogy Anglia középszerű zsoldos hadserege nem elegendő a világbirodalom ka­tonai feladatainak megoldásához. Haldane rö­vid időn belül modern, mozgékony, technikai­ja g kiválóan kiképzett hivatásos hadsereget szervezett meg és az úgynevezett territoriális hadseregben, m:r-' ar - vüáHxál"~”’' elején kiderült, egy 200.000 főből álló rendkívül hasz­nálható tartaléksereget állított fel. A territo­riális hadsereg megalkotása ‘"'07-bsn töü : d, abban az esztendőben, amikor Anglia külpo­litikai iránya is nevezetes fordulatot vett, tudniillik bekövetkezett az Oroszországhoz való közeledés és így megszületett az en tente cordiale. 1912-ben Hald au et nemesi rangra emelték és ekkor vette át a lordkancellári méltóságot is. 1914 augusztus 4.-én üzente meg Anglia a háborút Németországnak, a kor­Egyre sűrűsödnek a fellegek a Balkánon Hz olasz kormány demarsot intézett Belgrádhoz kormányválság Kitört a bolgár Belgrád, augusztus 20. A nettunói egyez­mény ellen Belgrádban is véres tüntetést kisé- relte'k meg szombaton délután a munkások és egyetemi ifjak. A tömeg az olasz konzulátus előtt gyülekezett és be akart törni a konzulá­tus épületébe, de a rendőrség visszaverte1 a tüntetőket. A tüntetők és rendőrök között ösz- szeütközések támadtak, amelyeknek mindkét oldalról több sebesültje van. A rendőrség het­ven tüntetőt letartóztatott. A belgrádi olasz nagykövet szombaton a szebenicói események miatt újabb rendkívül éleshangu de mar fal intézett a jugoszláv kor­mányhoz, amelyblamofíXb^lAs tényezők szigorú megbüntetését, tetetni a nagy feladat,uáétlást követelt. Suroenko^.-öltözött vidéki eonú- niszter jelenleg nem tar ív. 3 egy szerű ruha > mintán Marinkovics dr. küiiitU’ ikávé/háza'-**0' koptatására ZMiborba otawvti Pojxtík. * és diplomácia! kötökben a* ujab boIa«z jegyzék átnyujtása mély benyomást kitett. , Páris, augusztus 20. A dalmáciai olaszel­lenes tüntetéseik és az az éles harc, amelyet a horvát ellenzék a nettunói konvenciók ellen bejelentett, teljes mértékben jogosulttá teszik azokat az aggodalmakat, amelyeket francia diplomáciai körök a balkáni helyzet újabb ki­éleződése miatt táplálnak. A helyzetet Páris- ban rendkívül komolynak ítélik meg és most már belátják, hogy nagyon korai volt az az öröm, amelyet a nettunói konvenciók ratifiká­lása miatt éreztek. A ratifikálás nemhogy a helyzet tisztázásához vezetett volna, hanem még jobban elmérgesdtette azt. A francia diplomáciai körök csalafkozása annál nagyobb, mivel kétségtelen, hogy az olasz kormány kívánságaival szemben való engedékenységet a jugoszláv kor­mány a francia kormány nyomására mu­tatta. A Populaire, amely mai számában nyíl­tan beismeri ezt a tényt, mindkét kormány­nak éles szemrehányást tesz, hogy felelőtlen rövidlátással viselkednek. A lap annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy a dalmáciai eseményeket az olasz kor­mány ürügyül fogja kihasználni, hogy túl­ságosan éles tiltakozó és kártalanítást meg elégtételt követelő jegyzékeivel a helyzetet még jobban ehnérgesitse. A francia sajtó nagy figyelmet szentel az albániai eseményeknek is, mert úgy látja, hogy Olaszország ott is jelentékeny és a Bal­kán békéjét veszélyeztető akciót készít elő. A Le Temps Londonon át durazzói értesülést közöl, amely szerint mintán az albán választások a kormányra kedvezően ütöttek ki, Achmed Zogu bejt életfogytiglan köztársasági elnöknek vagy királynak kiáltják ki. A lap durazzói levelezője szerint ez nem járna semmiféle következménnyel, mivel Achmed Zogu uralma az utolsó években tel­jesen megszilárdult. Emellett az olasz—albán barátsági szerződés értelmében a mai állapo­tokat Itália is biztosítja, amelynek az egyez­mény értelmében az albán kormány felkéré­sére fegyverrel is joga van fellépni Albániá­ban. A lapok azonban mégis attól tartanak, hogy a királyság prokl&málása éles belpoliti­kai zavarokkal és nagy nyugtalansággal fog járni, úgy hogy aktuális lehet Olaszor­szág fegyveres intervenciója. Ha azonban az olasz csapatok partra szállanának Al­bániában, akkor a Jugoszláviával váló fegyveres konfliktus elkerülhetetlen. Belgrád, augusztus 20. A parasztdemokra­ta koalíció vezére, Pribicsevics Szvetozár dr. kijelentette az újságíróknak, hogy a horvát pártok nem helyezkednek szembe a jugoszláv állammal és nem akarnak harcot provokálni a szerbek és borvátok között. A nettunói kom venciók ratifikálása nem hozta meg a. várt eredményt, az olasz—jugoszláv feszültség eny­hülését. Pribicsevics elutazik a berlini inter­parlamentáris kongresszusra, azonban a kon­ferenciákon nem vesz részt, hanem megelég­szik azzal, hogy Európa közvéleményét infor­málja a jugoszláviai parlamentárizmus jelen­legi állapotáról. Belgrád, augusztus 20. Korénios zágrábi kanonok a lapokban közreadott nyilatkozató;; bán nyíltan felszólítja a horvát klérust, hogy csatlakozzék a parasztdemokrata koalíció­hoz és foglaljon el határozott ellenzéki álláspontot Korosec kormányával szemben. Szófia, augusztus 20. Az angol—francia kormánynak a bolgár kormányhoz intézett de- rnacsa máris érezteti súlyos hatását, amennyi­ben a kormány latens krízise akuttá változott át. Ljapcsev miniszterelnök Várnába utazott, ahol Boris király több napja tartózkodik és ott van Burev külügyminiszter is. Most vált ismere­tessé, hogy Buror Ljapcsevhez Várnából levelet inté­zett, amelyben megírta, hogy nem tartja mánynak három tagja, John Burns, Lord Morley és a napokban elhunyt Trevelyan emiatt kiváltak Asquith háborús kormányából. Haldane, akit „Németország egyetlen igaz an­gol barátjának" aposztrofáltak, megtartotta méltóságát, mert azon a meggyőződésen vo!\ hogy Belgium semlegességének megsértésé­vel Angliára rák ény szentették a háborút, mert a szigetország nem tűrhette el, hogy Antwerpen egy szárazföldi és tengeri nagyhatalom kezébe jusson. 1915 május 26.- án koalíciós minisztérium alakult, amelyben a konzervatív párt két vezére, BaHour és Ro- nar Law, a tengerészeti, illetőleg a gyarmati tárcát veszik át, Carson koronaügyész lesz, mig Lloyd George a háborús szükségletek mi­nisztere. Ez a koalíciós kormány hadi céljai­ban messze tulment a védelmi háború cél­jain, a francia és orosz szövetséges uszályhor­dozójává lett és Olaszorzágot is be akarta vonni a háborúba. Haldane lord ezért méltósiá- gát letette és a világháború idején minden po­litikai tevéken5'S%től visszavonult. A békeszerződések sem nyerték meg tet­szését, mert a kiengesztelődés békéjének eszméjét vallotta és azt kellett tapasztalnia, hogy Anglia képviselője a versaillesi béke- tárgyalásokon, Lloyd George, Wilsonnal együtt az összes háborús célokkal és béke- eszmékkel ellentétben került, már pedig eze­ket a háborús célokat és az igazság békéjét ír­ták ki a háború első napjaiban jelszónak, ami­kor az angol tömegek soraiban megindították a toborzást és önkénteseket gyűjtöttek. Hal­dane lord ezért otthagyta a liberális pártot, amelynek annyi esztendőn át volt hűséges tagja és baloldalra orientálódott, átlépett a Labour Partyba. Az angol felsőházban egy héttagú kis csoportnak az élén vezette a mun­káspárti ellenzéket a felsőházban. Antikor MacDonald 1924-ben kormányra jutott, Hal­dane lord újból elérte a lordkancellári mél­tóságot és ebbén a minőségében a kulisszák mögött nagyon tevékeny szerepet játszott a londoni reparációs tárgyalások alkalmával és nagy részben az ő közvetítő tevékenységének az érdeme, hogy a londoni reparációs egyez­mény létrejött. Haldane mint három liberális kormány­nak minisztere Grey külpolitiákjával szem­ben háromszor kísérelte meg, sajnos, ered­ménytelenül, hogy a német-angol ellentéte­ket kiküszöbölje a világpolitikából. Első kísér­lete 1906-ban történt, amikor Haldane nagy körutat tett Németországban, állítólag azért, hogy a német hadi intézményeket tanulmá­nyozza, a valóságban azonban azért, hogy a Grey és Metternich közötti flott amegb eszélés meghiúsulása után uj alapot találjon az egyez­kedő tárgyalásokra. Ez az útja eredményte­len maradt, mert II. Vilmos császáron és Bülow hercegen akkoriban teljes mértékben erőt vett ,-a diadal mámora" az algezirasi mar okikéi konferencia sikere miatt. 1907 őszén Haldane uijabb kísérletet tett a Bagdad- vasutnál való német, gazdasági érdekből ki­indulva, hogy tárgyalást kezdeményezzen az összes kelet kérdésekben s igy ..egyenges­se az útját annak, hogy Németország, Anglia, Oroszország és Franciaország az összes bal­káni és keleti konfliktusok eliminálására ala­pot találjanak." Ez a kísérlete újból a német császár habozásán és elhatározatlanságán hiú­sult meg. Miután az Anglia és Németország között való minden diplomáciai kísérletezés eredménytelennek mutatkozott és a helyzet teljesen elmérgesedett, Sir Ernst Casselnek és Ball'innak végre hosszas előtárgyalások után újból sikerült az elejtett fonalat felven­ni. Ekkor 1912 februárjában újból Haldane lord utazott Berlinbe, hogy megteremtse az uj angol-német tárgyalás lehetőségét, tárgyaljon a gyarmatügyi kérdésekről, egy német-angol semleges ségi formuláról és a flották ará­nyának szilárd, számokban megállapított arányáról. Ezekben a tárgyalásokban Hal­dane igen tágkörü angol semlegesség! formu­lát terjesztett elő és ahogy Tirpitz kifejezte, „a császárnak felajánlotta az afrikai császár­ságot". Ez a kísérlet is meghiúsult, mert Né­metország sem a neutralitási formulát, sem a flotta erejének megállapítását nem akarta el­fogadni, mint az Anglia által biztosított na­gyobb gyarmati terület kompenzációját. Hal­dane mindig úgy nyilatkozott, hogy az ő éle­tének tragikuma abban rejlett, miszerint Né­metország sohasem akarta felismerni egyetlen angol barátját, aki nemcsak Anglia érdekeit képviselte, hanem fogékonysággal viselkedett a német nép gazdasági érdekei iránt is. Haldane lordban kétségtelen az újkor egyik legkiválóbb politikusa, legképzettebb államférfia és a béke, meg az európai együtt­működés legmeggyőződésesebb katonája szál­lott sírba.

Next

/
Thumbnails
Contents