Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-01 / 173. (1800.) szám
1928 anffliflgfcus 1, szerda. 3 „Egészségem hát' Istennek megmaradt, s iát esik ez a meleg fogadtatás“ — váló: :oíta Nobiíe lapunk kiküldött munkatársának üdvözlésére A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása a hős olasz tábornok kopenhágai fogadtatásáról s másfél órába kerül az ut, az érkező olaszok kedvéért sok svéd is velük utazott. Az ut alatt persze senkit sem láthattak az olaszok közül, hiszen Nobile s egész kísérete a hajóra tolt vas- ( úti kocsiban maradt s csak a hajó kiköté- 1 se után lettek láthatók. Elsőnek az utastömeget engedték le a hajóról s Nobileék rövid ideig még azután is a kocsiban maradtak. Akiknek engedélyük volt, most már a hajóra s onnan az olasz kocsiba léphettünk. Első találkozás Behounekkel Eopenhága. juliua 28. A dán kínály imásoctólk fitámtalk azültetestaapját ünnepelte tegnap KopanMigra. Sok Uránom. dtitfettejifieit- tófk a aáisziLóifc, a N'oibfflte teJbarmok maii áltuteESásánjaík kimére idteöeríegjle/fct küflffiöWtitek azt hüheffik, hogy m olasz expedíció illiBztettetetre lobogóztak tel a •vánost S maliiért ne li'imniéík? Hiszem a svédek, oikííkmiefk legtöbb dkjuk vollna Ndbiflletéik elliten ettkesarediniii, közöttük pusztult el egyik ttegéirttékesieibíb ■budióBulk, annyi tapintattal, szeretettel és tisntességtudáseal Jogadták és kisérték át területükön «, hazautazó olaszokat, hogy teljesen ónKbéhő voillruai, Iha Dánia, amelynek pedig sieonimiije sem veszett oda az elrviégire tudio- mányos eredimlányelkeit ás eltért, bár SBememaséilten végű expediirtóntáií, hiősölkíkiénít üntuepélPié őket. Hogy baísifcerneil végződött a bátor expediildó, nem von le sémimét áramaik érdtean/éfböl, hogy onégnis csak éteriket tettek a résztvevők a ibudotmtámy érdekéibe® Ikookára. Lehet, hogy a hős fogtailimtáraak mindem ismérve az expediditó imiiraidian egyes taggájbatn nem volt mag, vagy ha áindiu(!Jás(kKxr meg te voiilt- a jetllte- mat próbára itavő ilégkráltiikueabb percekben, csődöt miomjdioitit. Méltányos-e aztomfban, hogy azért, mert egy-két ember tiidiegiai a kékbegyre mentő eöiét-hafliáil handbam feUmemdittálk a szolgáfliatet, a® egész expedícióra ráhúzzák a vizes lepedőt? Ebben a itómusbara folyik ma városszerte No- faitte-ékiröl a szó. Kezdtük sagöéSnft,. tehát mentegetik' már őket. — Hogy jutnak hozzá szegényeik, 'hogy, akik ilye® hősi expedMióra számMk magukaik, azért, mert kedivezőtOiera. llégtámam a jiégpe sodorta őkét, utasít megvert íkluityákikjéoit kelljen. hazasompölyog- náiok. Bezzeg, ha imláSkéraft Ifordraíl a dologi 0im,i végrte raiagyréözft szerencse kérdléee, mifflilók üdv- rivaügáaa ktisémnié az aifcjukait s Szicília virága nem voOjna elég, miit effléijiük szórna a viliág. — Hiszen, !ba nem az ámibárait nyeri meg a háborúi, — raepüiikázott az előtte szóló dán profesz- sBor szavalna ami eibédiüraik hev.ee viliül köziben gúnyosain egy amgol, — Váillmíoe császár rraagjataabb lóiról beszélne a világhoz. Csakhogy csak a siker igaztoft, die annak etttemkezőjéből is lé keffii tninden- k inek a íkonzeik-'.’móiát voöndla. lAM nagy tóba vágja a fejszéjét, számoljon azzal, hogy a leomló fa őt is maga alá itemeti. Mert sikerült merészsége, a Piatett Limtdibesrg ma a levegő koronázatlan királyra. Ha a tengerbe pottyan, megeszik a halak s a világ rég ólitetejtet- te voiTina. Azonban eiziek dacára nis, — folytatta az angol, — elismerem, hogy Nobile és 'társai bőrt. oélnalttiaJl áindrulltafc útnak, csak nemi bírták vaila- juiamnyiiien miiirud végig Meggél. S hány Hlyen beszélgetés folyt ma városszerte! Annyi megpróbáltatás után, iiyen atmoszf Mában tenni m.eg Narviktól Rómáig az utat, ha virággal is Itaikairják be a fájó sebeket, bizony-bizony nem diiaxMiu't, — Kálvária. Marvik völlt az olajfák hegye, hozzák ópest Ko- penhága — felltámadáa. Itt mér kezd jobbik érzésünk te f eütémfidrai, s amint szemtől szemben állunk a nap, — nem, az expedíció egyik hősével, Nobile tábornokkal, érezzük, hogyha nem értettük, félre- magyatráztiulk, bensőnkben telén cl is kó lük őt mindnyájunk élőit ismerésen, vagy legalább te bizonytalan érvekre alapítottuk méltánytel w i’é- teitlünket. Az a lázas tömeg azonban, mely ma éjjel ingatott tüneltmietHenséggel leste a Mobilét s.rálliitó malmöi hajót, nem az a brutáLis narvikl népség vélt többié, mely Malmgreen nevével, mint fegyverrel kezében „feszítsd mieg“-et. kiáltott az olaszok felé. A komoly, de szívélyes kópénhácvi te^ndte'iás- sal meg lehelnek elégedve az olaszok, de büszkék legyenek reá a dánok is. Sem több, sem kevesebb, mint ami a maii helyzetihez áfflett és méltó lett volna. Az olasz követség pailótáija az egész nap folyamán búcsú járó hely vollt. Az ujságtiPók, — belföldi és külföldi, — mind otít remiéit biztos híreket tudni Diólultántig senki sem tudta, miikor tesz a pontos érkezés, áittt manad-e Nobille, vagy pedig rögtön itovább utazik? KiitetzóOJl-e a malmöi hajóra tolt vasutfi kocsiból, avagy pedig, mint edtdligí ültjén, láitthatetllam és megifccvieniiltheitietllea manad-e tovább iis? Reggel miég úgy beszéltek a dologrót az emberek, hogy ha Ilegialább egy percre a vasúti kocsi ablakában láthatnák, hogy meggyőződheteseniek, hogy tényleg utezik Mohille, él 'és egésoségés. Irta: Hungaricus Viator Délbe® kearitiék emltegietni, hogy talán Kópén- ; háigáJhain mairad s ez esettben, biaibosan látthatijuk. Délután megkaptam az olasz követ ígéretét, hogy bemutat, éjfélkor kezet eronthattam a sokat szenvedett hős tábornokkal, másnap délután már nyugodtan beszélgethettünk is. Tartsunk azonban sorrendét. Az érkezés programja Szombat délután a program a következőképpen alakult ki: Viola gróf, az oflcez követ és személyzete Mal- miöig. utaznak a tábornok élté. A vasutii kocSilka'ti, ameliyeklben az oltasz extpedücáó hazait'érő tagjai utaznak,. rátoljék a malmtöd hajóra s Mobile tábor- molklélk az Olasz kö.vetiség tegtjnitnnik ikliteéreté.'ben ér- ikezmiek Koponhágába- A vonatról, ilelibve a hafjőrótt, az olösz követség autóin a követi palotáiba hajtatnak. Nobile tábornokot ós a törölt lábú Ceccáonit a palotában, az expedíció többi tagját vánosszetrte, nagyrészt olasz banáteiknál, szállláisoljálk el. Béhounek profetszor és nővére a csehszlovák követség vendiégtel lesanefli s Kopenhágától t^ezdve imár el váltnak az expedíciótól. S másnap, vagy-is vasárnap éjijei utazik el .aztán Gjedser—Warnte- miinde útirányban' a rendes éjjelii expressziéi az egész társaság. Hivatalos fogadtejtás nem lesz. a szombat, éjitől vasárnap éjfélig terjedő huszonnégy óriát a piüie- néanefk szánják. Hosszú és fáradságos volt a S^piitz- ben^áktól Kopenhégáíg megjszalkltáis auéflűoül tnegtietó aoknatpos ut, májuk Bér ez az egynapi kényeknek pihenés. Teljesen a pihenésnek persze, nem adihaJWáik magukat, hiszen itt lesi őket napok óta egy csomó ember, újságíró, bomrtliltáina, jóbairát, ha vallamienöyi- vel nem .is, többekkel mégis csak találkoznánk keliL A nagy nőméit lapok képvátsellői mind itlt vannak, olasz' újságíró persze szűntem, temlérdek, svédek, dühök, norvégek, fmntciiáik, fiinntek, egy-két orosz, egy-két amerikai, de tudtommal angol egy se jött i Mint valami nagy raitnházi premitört tárgyalják a nagy sajáJBoniáik telőcsömnolktálban n tömegbe verődött: külföldi újságírók az esetett Mlitodenki nZt hiszi, hogy csak ő nem tud még szombat délben se báztosait s tájékozatlanságéit ügyesen leplezendő, kenesz+ikőrdésekkel igyekszik kollegáitól megtudni a valót.. Délután végre pozitív hírek kelnek szárnyra, — most már egészem biztos, Mobile este érkezik. A várakozás izgalmas percei Az olasz követség passepartout-jávaí zsebemben szombat, este 11 órakor a Fryhaven nevű kikötőbe sietek. A kis állomási épület körül csomó ember nyüzsög. Egy lélek ismerőst nem látok, a sok idegen között nehéz a tájékozódás. Az olasz követ csak annyit mondott, hogy álljak közel a hajókijárathoz, mihelyt alkalmas a pillanat s észrevesz, bemutat. Igen ám, tizenegy órakor azonban már teljesen körülállták a hajókijáratot, hogy vesz majd észre ilyen tömegben? Körülnézek s figyelek. Egy sárgakeztyüs civil úrhoz oda-odalép időnként egy-egy disz- rühás dán rendőr s jelent valamit. Ez itt valami főmufti lehet. Hozzálépek, bemutatkozom, felmutatom az olasz követség levelét s megemlítem a követ utasítását. — Várjon meg kérem e helyen, beszélni fogok a főinspektorral (valósziníileg főkapitány) s majd igyekszünk a kijárat közvetlen közelébe helyezni önt. öt perc múlva visszatér, pompás helyre vezet. — Nemsokára kordont vonnak —- mondja a civilruhás inspektor —, a nagy tömeget hát- raszoritják majd, mutassa fel embereinknek a passepartout s itt maradhat, mig csak a hajó be nem fut. Húsz perc van még a nézdelődésre. Folyton érkeznek autók s emberek. Rendőr is jó csomó, ám feltűnő diszkréten viselkednek, csak őrszemként állanak elszórva szerteszét. De itt valahogy nincs is szükség rendcsinálásra, nyugodt, fegyelmezett a közönség s tulajdonképpen, tekintve a nagy eseményt, nincsenek is túl sokan, háromszáznál nem becsülöm többre a megjelenteket s legalább az ötödrésze újságját képviselő riporter. Sok hölgy is jön, virággal karján, többnyire olaszok, ám cseh beszédet is hallunk, ezek persze Rehounek professzort és nővérét várják, szintén virággal érkeznek. Az olasz követség hatalmas Fiat-gépe ott áll meg mel ' "mk. Kivilágított belsejébe jól beleláthatunk. A főülés lába elé vagy tíz csokrot raktak le, oly ismerős szinü a szalagjuk: fordított magyar trikolor. Egy dán újságíró áll közelemben s készségesen magyaráz: — Az ott a rendőrparancsnok: Mellerup, mellette Jacobson s Hansen főfelügyelők. A fekete kalapos magas ur Castonier, a földrajzi társaság elnöke, mögötte Bergsöe kikötőparancsnok. Az az erős, magas alak Bohdan Pavlo, a csehszlovák követ, ez a katonatiszt pedig Castenschiold dán tábornok. Közben megvonták a kordont, vagy harminc ember belül maradt, de most már izgatottak, idegesek vagyunk, bár palástolni igyekszik mindegyik. — Fogjuk-e látni Nobilét s társait, vagy itt is lefüggönyözött kocsikban maradnak? Megérkezik a hajó Csendes morgás fut végig .a tömegen. Közeledik a malmöi hajó. Feszült várakozás — mondom —, mint nagy premier előtt. Vigyázat, itt van, a függöny felgördül, az Italia nagy szinjátékának uj felvonása kezdődik. Rendben kiköt a hajó Fedélzetén rengeteg utas. A svéd Maimő- ből a dán fővárosig csak egy svéd vízumba Tömérdek koffer, virágcsokor s a folyom sóra kirakott mindenfajta műszer között, me-i lyet az Italiáról mentettek meg, tolongtunk a’ kocsiba befelé. Egy hölggyel kerülök szembe* aki cseh nyelven beszél. —- Itt van talán Betűmnek professzor? —> kérdem a hölgytől németül Korrekt németséggel, vidám mosollyal felel a kérdezett: — Itt all ön előtt. Magas, vállas, borotvált arcú ur fordul felém, bemutatkozom: — Professzor Behounek — mutatkozik be válaszul. őszinte melegséggel üdvözlöm s megkérdezem, mikor s hol fogadna a holnapi nap folyamán. — A csehszlovák követségen fogok nővéremmel megszállni, kérem, telefonáljon, e percben időpontot nehezen mondhatok. Mellettünk áll a Corriera della Sera tudósítója s hallom, amint társának olaszul oda- sugja:-- A túloldalra siessünk, ott fog kiszállni Nobile. S csak annyi időnk volt, hogy a kocsiról a hajó fedélzetére léptünk, máris jöttek kifelé az olaszok. Majdnem elszalasztottuk őket. Siettem vissza az olasz követtel megbeszélt, belvre, a kijárat mellett vártam s néztem végig az érkezést. Elsőnek a lesántult Ceccioni szállt ki, egyik hóna alatt mankó, másik karjával Cit- tadini követségi titkár vállára támaszkodik. Utána rögtön Nobile. Kissé sántít, jobb kezében vastagnyelü bot, Viola gróf, az olasz követ karjánál fogva vezeti. Szemmellátható- lag törődött, arcvonásai nyugodtak, egy mély] fáradt vonás azonban szomorúvá teszi férfía-i San szép arcát. Nagy lelki fájdalmon ment keresztül ez az ember. Méltatlanul, csúnyán, igazságtalanul bánt vele a világ s ez kell, hogy fájjon neki. A P. M. H. munkatársa a sajtó részéről elsőnek üdvözölte Nobilét Elsőnek a helyőrség parancsnoka, Castenschiold tábornok üdvözli. Mindenünnen virágot nyújtanak. Csendben, meghatva, de mély tisztelettel, mintha temetésről érkeznék. No- bite. Az egész fogadtatás imponálóan nyugodt méltósággal folyik le. Bágyadt mosollyal köszöni Nobile az üdvözlési s Viola gróf támogatásával lép a kocsiba. Ott állok mellettük, a követ észrevfis*. kinyitja a már rájuk zárt ajtót, felém int s a tábornokhoz fordulva bemutat: — Egy magyar barátunk... Mobile tábornok barátságosan kezet nyu.it. Mit. mond ilyenkor az ember? Ha szivből is jön, mégis csak banális néhány szót.. Hogy mennyire örülünk, hogy egészségesen láthatjuk s még egy-két efajta szót. —■ Egészségem hál‘ Istennek megmaradt s jól esik ez a meleg fogadtatás — válaszolja s a virágcsokrokra mutat. — Egész Svédországon keresztül virággal fogadtak. Ennyi az egész. Mi mást mondhatott? Az ajtó becsapódik, levett kalappal üdvözlöm a távozók Néhány ujságiró hozzám siet.. — Mit mondott. Nobile? —■ Köszöntöttem s ő megköszönte, semmi mást. S jönnek a többiek. Bebounek professzor s nővére, Anna. Mindegyik kezükben csokor. Ez a testvéri pár teszi a legboldogabb benyomást. Már benne ülnek a nyitott kocsiban, a professzor meglát s oda szól: — Viszontlátásra; talán legjobb lesz a követségen, holnap délután. Viglieri hadnagy s Biagi rádiótávirász érkeznek ezután. Hosszú, vékony, oxfordi diák kinézésű alak a hadnagy, alacsony, köpcös, fekete a híres távirász. Jégtáblájukról ő továbbította a fontos rádióhireket, szerepe a legkomolyabb volt. Pedretti a tábornok híressé vált foxiját, a Titina-t vezeti, utánuk lépked a pápaszemes Trojaui s a Vóssische Zeitung Spitzbergát járt. tudósítója, az ismert nevű Vogl. S aztán soksok csomag s egyebek. Ceccionit a Corriera della Sera emberének kocsijába ültetik. Césco TomáséiH dr. maga ül a kormánykerékhez, egyenesen az olasz követségre hajtanak. Ceccioni ott fog hálni ma. Lassan mindent s mindenkit kocsikba helyeznek. hosszú sor autó száguld a kikötőből befelé, órámra nézek: pont éjfél, — írni való van elég, gyerünk, munkára fel, lesz idő aludni máskor is elég. (Munkatársunknak Nobile tábornokkal Behounek dr. professzorral vasárnap folytatott hosszabb interjút legközelebb közöljük.) ©regsii w'űteiB nyugodtan néz a halál szemébe Mexikó, juiius 31. (Reuter.) A sajtó képviselői előtt a rendőrfőnök tegnap olvasta fel azt a részletes jelentést, amely Juan de León Tora! vallomását tartalmazza. A szerencsétlen embert, akit nem lehet épelméjünek tartani, a gyilkosságra állítólag egy apácának az a véletlen kijelentése bírta volna rá, hogy az egyház helyzete Mexikóban megjavulna, ha Őbregon, Calles és a szakadár katolikus egyház patriárchája meghalnának. De León Torai teljesen nyugodtan néz a halál elé. Kijelentése szerint meg van arról győződve, hogy ő is, éppen úgy, mint Obregon, aki alapjában véve jó ember volt., a mennyországba kerül. Utolsó vallomásában teljesen mentesítette Morones't és a munkáspárt többi vezetőit a gyilkosságban való résztvétel gyanúja alól. Világhírű ««S€iHI8üU2H'L** féle sifonok, vásznak, ágynemű damasztok, divatselymek és szövetek, asztalneműk, frottiráruk, mosóáruk, rövidáruk, kész női fehérnemű, kész függönyök, selyem brokátok, bútorszövetek. — Előnyös árak! Paplanok és paplan-anyagok. — Régi paplanok átdolgozása. — Minták vidékre bérrnentve. Minták vidékre bérmentve. VÁRY ®YPlM«i® KOSICE-KASSA, ve-u. 76. Y®!. 820. Y®B. 62$.
