Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-18 / 187. (1814.) szám

•M^SM-/VUiStoR-HlRLAB

1929 &ugu*gtu* 18, woml>at

Andrássy Miklós báró

(A dervisgenerális)

Irta: Szabó Adorján.

III.

Az 1703. év augusztus, szeptember (haváíhaai

mér Abauj-Torna és Sáros-m'egyiéklben is diiedalina- ean tengitek a Rákóczii zászlói. Szeptember 15-ém mér Kassa alatt portyózták a kuruc hadaik és a Mout eauceoOi-ezned veresége után a győztes Buiday István a kassai 'erősségiéi szoros cslramzér alá lógja. A már évtizedek óta agyonsainyargatott város helyzete, éppen úgy, miinl. a német helyőrségé, amely a nyomerusáigos viszonyok között oltotmaani se 'tudja magét, egyre 'tartihaitatilanaiblbá vélik. Rákóczi kiküldött tábornokéval, Forgáoh Simonnal, megkeizdődinek az alflaidozésodc Kassa feladása tárgyában, rövidesen aláírják a két fél képviselői az átadási szerződést és ezzel Kassa is meghódol Rákóczinak s példáját nieimsokára Eperjes is követi. (Thaly K., A székesi gr. Bercsényi os. tört. Ilii. 61—67.)

A szabadságharc ügye szédületes gyorsasággal halad előre. A főurak és nemesek csoportosan szegődnek a fejedelem zászlójához. Az elsőik között van Rákóczi, későbbi vitéz kancellárja és Munkács h.ős parancsnoka, ’Sennyey István (báró, Andmássy Klára bárónő férje, két testvérével, Ferenccel és Pongráeoak valamint Andnássv György báró, •Krasznahorka ura, aki Károlyi Sándiorral egyidejűleg csatlakozott Rákóczihoz. (Thaly, A székesi gr. Béres. C9. tört. III. 02.)

Az Andrássy család tágijaiinaik buzdító példái, a® általános lelkesedés a nagy, nemzeti vállalkozás (kecsegtető sikerei Miklóst ás magukkal ragadják és Mátyás öccsével együtt csakhamar kuiruocá lesz. Szerzetes társai közül is sokan támogatták a fölkelés ügyét, éppen ezért nevezték a ferenceseket , .kai ruc-jbarát oknak ", szolgák iáikért öli ta lomlevele t áa kaptak Rákóczidtól. ( Tihady, A sz. gr. B. os. t. III. 56.)

Nem sokkal később már Bált és Istvánt is a kuruc táborban tál áljuk. Györggyel együtt mindhármukat tábornokká nevezte ki a fejedelem. Egyikük se tartozott ugyan a kiváló hadvezérek közé, afféle eszem-iszoni-kalonák voltaik. Györgyöt (nem Istvánt!) azért hívta Bercsényi koncsm-aigeneráHs- mafc. de azért. Istvánt kivéve, hűségesen és vitéziül végigküzdötték a szabadságharcot. György igaz hazajfiusfcodáeát és követésre méltó hűséges .magaviseletét nagyon dicsérte Rákóczi s nem kételkedett ..hazájához való tökéletes szeretedében való magagyakorlásáról(Márki s. II. Rákóczi F. II. 101—2.) István ugyan később a császáriakhoz pártolt, azonban Lőcse nem az ő árulása következtében veszett el, ahogy azt maga a fejedelem is hitte. Mert a Lőcse átadásáról szóló jegyzőkönyv adatat szerint c. város féladása, a 13 heti ostrom után él- myomorodott város lamá’csának és közgyűlésének határozata a'lapj’án történt, tehát, végső k ényszerű- sógbők Maga a polgárság is izgatta Andrássyt, több ízben is a megadásra. 'A tábornok árulására tehát nem is volt szükség. A neki tulajdonított hűtlenség csak költői mese, éppen úgy, mint a Géczy Julianna elképzelt szereplése a város átjátszása körül. (Hajnóczy Iván, Köziem. Szépéévm. múltjából 1609. 26—36.) <

Miklós különcködő hajlamai szerint nem is a rendes, hanem, a mezei hadiak közé véteti fel ima- gát. Ugyanis Szent-Iványi Sándor, egykor Zemplén- j megyei alispán, m'indjárt a szabadságharc kezdetén 400 'tatár-török lovas zsoldost hozott magával • tudósakból, akiket f randi a pénzen fogadott fel. Ennek a különös csapatnak lett a kapttsárya, Szent- Ivárnával együtt. Andrássy Miklós. Az előbbi volt a .,'tatáirtoapltány az utóbbi a „dervis-kapitány4', bizonyosan szerzetes ikáimzsáj'áról elnevezve, amelyet még a osaitiátléren sem vetett le ás mert mohaired hitű harcosok élén állott. De hittak még dér- t viőgeneráOiisnak, meg ,Andrássy baeá“-nak is. ^ ('Márki i. m. II. 177—8.) A tatárok intem igen ismer- iék a 'fegyelmet, maga Rákóczi áa csak pusziló mlü- , veliet.dk végrehajtására valóknak tártotta. Éppen ezért voltak az Ooskay László ezredébe osztva, aki, mint az örck'06 rf0!]i[)ományo!k)ba intézett beütések mestere, nagy hasznukat vette. 1

Andrássy Miklós Léván szerepeli először az ^ 1703. év november havának vége felé, amikor !t. fi. j Ócskay visszavette Léva várnát. Még szeptember havaiban vebbe azt be, azonban másfél hónapi 'tétlen- ^ kedése gliatt, az időben ülte ugyanis laikodalmáft Tó vá Ilonával, a császári aík visszafoglalták. (Thaly 8 K. Ocskay László 26 —08 Thaly sz. Béres. cs. III. 80.) s Pár nappal később a nagyszombati egyetem i diákijai között jelenik meg Andrássy ailya s az ifjú- r ságot arra buzdítja', hogy az iskola padját otthagy- § vám. vegyenek részt -ők is a (háborúban. Lelkesítő a szavaira isokan csali akozJt'ak hozzá és már december v első napjaifban. a Puszta-Kürt,hőn táborozó Bercsényi j elé vezette a diákokat s kérte e. 'fővezért, hogy vegye föl a ífamulóosapatot a kuruc seregbe és szereltesse c feji Jóval, fegyverrel 'és minden egyébneonü szűk- ® Béressel. ( Kazy, Húst. Univeröitáitis Tymna/v. 166.) a Bwcsényi -azonban nem igen vette komolyan - e gyerekemberek kalandos vállalkozását, akik, t ahogy azt. Károly inaik: irta, fcugMjjá'téknak vagy ikto- r médiának nézik a hadakozást Ó9 úgy gondolják, t högy a kölcsGUíCgyverek mindjárt viltézekké teszik őket. ( Thaly, sz. B. cs. III. 83.) Hogy pedig szába- m dúljon 'tőlük, egyelőre K'árólylhoz utasítja a diiiáko- eu kait rábízván, hogy legyen velük, aimit akar. (Sza- cn lay L. iMagjnronsz. Tört. VI. 110—III. 1.) A váll a lát azzal ért végét, hogy valácneTirnylükéi visszantási- gi tolták -és kiényitelenek voltak visszatérni 'kön.yveik- (bt hez. Valószínű, hogy Bercsényi akarta úgy, akii a ni mag.'r/ombali egyelem rektorát azzal nyugtáitta meg el mú.v előbb, hegy meg fogja akadályozni, hogy-a Ihiá- d; bfM ;j 7üirza.v3ira megakassza a főiskola 'miüköd^sét. m (Kazy d. m. U. o.) lű

A törők-tatár csapal műveletéire mAg csak el

MŰSORON KÍVÜL

írja: MÁRAI SÁNDOR — MONIZMUS —

A kávélház centrumában egy magános asztalnál a legnagyobb lármában ül egy ur s elmerülten dolgozik. Délután hat óra van, a kávéimban nagy a lárma, most jönnek a nyugdíjasok és a hivatalnokok, az esti lapok hiénái. Ezek azok, akik a napihireket ösz- sze szokták hasonlítani, hogy hol találják meg legrészletesebben a gázolásokat Ebben a napihires érdeklődésben teljesen magánosán ül ez az ember, előtte egy pohár ásványvíz, a filozófusok itala, papír, tinta és toll. A szóimszédságban ül s amit csinál, oly feltűnő, hogy akaratlanul is látom.

Szabályos kört rajzolt, valószínűleg a vizespohár segítségével a papinra s minden jel szerint ez a kör jelképezi müvében a világűrt Megfigyelték már, hogy nincs könnyebb dolog, mint jelképesen lerajzolni a világűrt? Egy tehenet ábrázolni sokkal nehezebb... mindig csak a részlet nehéz. A világűrbe most szabad kézből egy kisebb karikát rajzolt, ez lesz a föld. A fölből, energikus és könyörtelen vonalivezetéssel, sugarakat húz föl a világűr peremére g a sugár hegyébe, elég apartön, egy háromszöget helyezett el, ez lesz a Legfőbb Jegy, átmenet a Zoroaster kereke és állata között, a felsőbb értelem jegye. A háromszögbe most algebrai képleteket ir, betűket négyzetre é's köbre emel, majd enged valami szeszélyes és pikáns sugallatnak s gyököt von az egészből. Mikor eddig eljutott, hátrakapja a fejét s távolról szemléli müvét, hunyorít a szemével, az ajka hangtalanul mozog. Tetszik neki. ..Évmilliókig szépen elforog . . .“ — mondja az Ember tragédiájában az ur, mikor a frissen összeállított világgépezet első forgásait szemléliEz az ur monista, a pincértől tudom, aki az úrtól magától tudja. Valami nyugdija van, kizárólag monizmussal foglalkozik. Este hat és nyolc között, bejön a kávébázba, elkéri és elolvassa az összes lapokat, aztán, hogy az ■anyagot megszerezte, papirt és tollat követel s nekilát a világrejtély megoldásának. Terve mindennél egyszerűbb, a világrejtélyt egységes képletre akarja vinni. Nehéz lesz. Istennek is csak egyszer sikerült.

De a szándék kétségtelenül nemes. Az egyetlen ember az egész kávéházban, sőt messze határban, a szomszédos utcákban és kilométernyi körzetben a házak lakásaiban, az egyetlen ember, aki a kávéházban azzal foglalkozik, hogy a világrejtélyt egységes képletre vigye. Rettenetes nehéz dolog Miét.

A pincér azt mondja, hogy már évek óta foglalkozik ezzel, mióta nyugalomba ment. Nó(Utifinyomii tilo*j

ha, ha nincs éppen dolga, a pincér is a háta mögé áll s tűnődve nézi a rajzot, törik a fejüket. Aztán a pincér, mielőtt a megoldás vészébe juthatna, elugrik egy pohár félbarnáért, de a magános vendég oskönyösen hajol tovább a világrejtély fölé. Néha megnedvesiti száraz torkát egy korty ásványvízzel. Néha eszébe jut valami, egy kis részlet, ami közelebb hozhatja az egészhez, aztán nincs tovább. Tollával a titkok kapuját döngeti. Szeretnék segíteni neki: talán csak köbre keltene emelni azt, amiből gyököt vont vagy négyzetre vinni azt, amit egyszerűen csak szorzóit s mindjárt könnyebben menne az egésa. A legnagyobb dolgok néha ilyen számítási hibákon múlnak. Talán, ha a háromszöget nem felülre, hanem a világűr közepébe helyezi, magától felgyullad a megoldás.

Ahogy mások a képes rejtvények, keresztszavak és tűr elem játékok fölé hajolnak, úgy hajol a monista a világrejtély fö!é. Van benne valami a gyermekből, aki öntözőkannával ki akarja merni a tengert, van benne valami a nyugdíjasból, aki unatkozik s a világrejtélyből rejtvényt akar szerkeszteni s van benne valami a csökönyösségből, ami a fáról lekoppanó alma eséséből meg akarja érteni a gravitációs törvényt. Egy végső fokon összefolynak a zseni és a gyermek játékai. óriási narkózis lehet, ha valaki eljutott odáig, hogy érdekelni tudja, miért van a világ s a kérdést lehetőleg szemléltető ábrákban fogalmazza meg. Legtöbben csak odáig jutunk el az érdeklődésben, hogy mi van a világban, látható és észlelhető, adott anyagi és társadalmi lehetőségeinken belül? A legkevesebb ember foglalkozik ma Pesten eminensen a világrejtély pr obi óniáival. Az emberek nadrágok eladásával foglalkoznak s ha már tollat vesznek a kezükbe, számolnak, vagy kellemetlen és panaszós leveleket Írnak. Ez a remete a maga rejtélyével a kávéháziban, ahol úgy ül a kassza mellett, mint egy dervis a Gangesz sodrában, idő és tér aktuális problémáitól távol, szenvedély és fájdalom földi forrásaitól messze, keresve a gyökét annak, amiben ő a hangjánál is veszendőbb, ez az örök jelképe az Embernek, akit a tulajdonos nem szeret, mert sokáig ül a kávéházban és keveset fogyaszt. Minden kávés utálja a monistákat.

S ha egyszer közös képletre hozta a világrejtélyt, mi lesz akkor? A képlet valószínűleg egészen egyszerű. Csak egy zsebóra szerkezete bonyolult, nagyobb vállalatok, mint a világűr, szerkezetükben áttekinthetők. Valószinüleg egy-két fogás az egész. Ha megoldja, csalódni fog.

Elmélkedések a sportról

A sport a (mai élet érdeklődésének előterében áll. Jobban, mint bármi más. A szegény irodalom szégyenkezve elbujkatik mögötte, talán csak a kéjgyilkosságok végeznek vele ,,holtversenyben". Ha akarom, ha nem, tudnom kell, mert ordítja hirlap és rádió, hogy mi volt a labdarúgás eredménye Altosában vagy Nagykanizsán, hogy ki rúgta a vezető gólt Sebastopolban és milyen mezőnyjáték folyt Vervie/rben.

Gyanús ez az intenzív sportérdeklődés, mert magában teljesen érdektelan nekem s azt hiszem még jó egy pár millió embertársamnak. hogy milyen formában van az érsek- újvári Húsos s ha az egész világ sportviiszo- nyaival tisztába akar jönni az ember, az oly sokfelé ágazó tudomány, hogy aki rááldozza az egész rövid földi pályáját, nem hiszem, hogy egész munkát tudjon végezni. Vagy üzleti érdek lappang a dolog mögött, — ma csak ezért feszi ti meg az ember minden Ösz- szeszedhető erejét — vagy beteg sportimáiaia az alapja, nagyobb részt azok részéről, akjk — nem is sportemberek. Ismertem Nagybányán egy kelekótya „urifiut". Semmi hasznos dolgot nem csinált az életben, de betéve tudta a — névnapokat. Beledobták, mint a

eauHám ikieirült a sor. Amdrássy 'légiója, aimlnit már cimlMtetitiiik, OcMkiay László ezredébe volt beoltva.

Ooskay egyike volt a kuruc szabadságharc le- geindiaeziecü, bafbáir fcatajndorjielO'emiü afllakijaiiinlalk. A bonyokütálbb badi nrüveteták végreimjtátáboz ugyan meon érteit, de iámnál fényesebb 'emedimiényeket ért el eizicmélyeis báíbontáigávai -és vitézségével. így péH- d'árnl a szomolyárii dliiadál k i vívó tálban neki is tetemes része volt s a nagyszombat! ütköze'Kberi is kitüntette magát 'és nem rajta múlt, ihoigy az ütközet elveiwe.W. De küi'öntös'em m. Ausztriáiba 'és Morvába

hatost az automatába, hogy „János", gépiesen kiköpte mind a tizenhat dátumot. De specialista volt a ritkább nevekben is. Tudta, mikor van Teleszfőr napja vagy Rémig, Para- doxos, vagy Manszvét. Ebből is látható, hogy barátunk Tart pour Tart volt szakértő a kalendárium összes szentjeiben, soha nem kamatoztatta a tudását, nem gratulált meg egy Sándort, vagy Józsefet sem, még egy kupica slivovica erejéig sem.

Ez a spécies szaporodott el valahogy epi- démikusan a sportban. Csak úgy Tart pour Tart, mert lehetetten, hogyha valaki figyelemmel akarja kisémi a sport világmozgalmait, ideje maradjon — sportolni is. Az a benyomásom. hogy a sportot mások művelik é3 mások csinálják és ezek a mások vagy sportmániák usok, vagy az előbbi mások rugdalódzá- sainak a vámszedői.

Én sportembernek tartom magam. Mindenhez konyátok. Úszom és tenniszezem, lovagolnék (ha volna hozzá módom, utoljára a háborúban rendeztem 24 órából 21 órás „dis- tauzrittet", az igaz, hogy muszájból, de csak nem is voltam nagyon fáradt). Úgy 30—40 km. gyaloglás meg sem kottyan nekem naponta, hegyet is tudok mászni, hisz gyerekituihézetl betör étieknél volt Béresén ytiiniék és a kuruc tálbovnolknaik jobb keze. ő volt a Iküzbiit ezeriut „Rákóczii villáma", a „lüzfejedielem", aikii meséé gyorsasággal csapott áit kuinucailvail és török-talár lovasaival az örökös tartamán yökfba, ahol 'főbb lizzlben Béas küílí\árO'?a ifoa is clkal and ózva, borza lmom pusztításokat és égiet'ésekeit okozati. A ronibolöMkbain Andrássy baea 'tatárai jártak elöl, akik n kegyet len- ■ségiekibem találták leirfőhb kedvtelésüket.

'Folytatjuk.* •

koromban az iskolába menet nagyobb tarát

tettem egy nap, mint sok kávéházi sport- szakértő az egész életében. Úszom és vívtam (amig a hegedűtanárom el neon tiltotta), halászom és vadászom, szóval olyan all round sportsman vagyok, vagy lehetnék, de biz Isten nem tudom megérteni, mi az élet haszna abból, hogy egy Fidsi-azigeti négeT 0.3 másodperccel megjavította a hátuszás világre■ kordját.

1 Minden emberi cselekedetnek kellene, ’ hogy valami élethez álló célja legyen. Ezt a világrekord célkitűzést éppen olyan gyökér■ télén játéknak tartom, mint azt a poézist, amelynek az élethez semmi köze, amely —

1 amint mondják — önmagában érték. „Bel- ’ ső szép". Olyan az pedig, mint egy be tokozott baktériumtelep, a baktérium-világnézlet szempontéból, vagy egy fiókban heverő ékszer. Az emberi életre nézve csak az lehet ' érték, ami belőle származik és vissza sugározza az élet értelmét.

Kétféle sport van. Abszolút és alkalmazott. Lehet, hogy az a Fidsi-szigeti gentle- ’ mán úgy belefulna a Vágba, mint a fejsze és ismertem galamblövőket, akik biztosra lőtték 100/100 találattal az agyagtányórt, de véletlenül, ha ráhibáztajk egy fogolyra.

A sportnak csak akkor van értelme, ha köze van az élethez. Vagy úgy, hogy az élet hordozóját, a testet segítse egészségben maradni, vagy úgy, hogy az általa szerzett gyakorlat hasznos legyen a sportolónak, vagy embertársénak. Ezt nevezem alkalmazott sportnaik. A marathoni győzelmet hírül vitte egy futó (helyesebben futár) az athen: "lenek, akik halálos rettegésben várták a r- sukat, szabadok lesznek-e, vagy a perzsák rabszolgái. Ez tett. De ok és cél nélkül lefutni negyven, nem tudom hány kilométert, két óra nem tudom hány perc, másodperc és ti- zedmásodperc alatt csak magáért a futásért, akkoT, amikor motorbiciklin ugyanazt az utat húsz perc alatt meg lehet teuni, vagy egyszerűen megtelefonálhatja az ember, mit akar, — nevessenek ki. de nem tudom megfogni az értelmét. Az egészséghez sincs semmi köze az ilyen abszolút sportnak. A jó görög egyszer tette meg azt az utat Maralíhontól Athénig az életében. Biztosan úgy mosták föl utána, egy pár napig döglődött, de megélt De arra szentelni az életet, hogy majd négy év múlva Los Angolosban 0.5 mp.-el hamarább fussam a bolondját, naponta leszaladni ezért a ,,távot", naponta felmosatni magam — holt biztos a szivtágulás!

Az abszolút sportsman izomprimadonna. Két lábú versenyló, üvegházi sportorohidea, kitenyésztett ember-race, akit nem lehet hasznosítani sem a faj számára, mint egy pedigrés vizslát, mert mire arra kerülne a s r, fölégett a tréningben s utódaiba legföljebb a szerzett szívbaját mentheti ét.

Lehet, hogy megköveznek ezért a szentségtörő beszédért, most különösen, hogy a nemzetek csináltatják a bársonytokokat az Amszterdamban szerzett arany és egyéb érmeiknek, de nem bánom. Kell a sport, nem mondom, kell a vételkedés is, világverseny, Olimpiász s mi egyéb, mert ma a stadion talán az egyetlen hely, ahol a nemzetközi emberi szolidaritás gyökeret verhetne. De mindennek csak úgy volna igaz értelme, ha a mai Olimpiász az lenne nagyban, ami kicsinyben a görögöknél volt. Ott nem mérték stopperórával az időt, nem az abszoiutum határozott, de az erők mérkőzéseinek viszonylagossága. Ott biztosan nem harapott a thébai legény a számoszi hátába. Ott az Olimpiász idejére hidegre tették a politikát, torzsalkodást, gyűlöletet, megállították a háborút s nem kötöttek fogadást az emberi testre, de volt a sport a béke, a nemzetek között való egészséges verseny s az önzetlen dicsőség eszköze, s a győzőik legfenségesebb jutalma az egyszerű borostyán koszorú, meg a dór poéta, Pindaros ünnepi ódája. Ehhez nem kapzsiság kell, de szeretet. Az a gesztus, amit a magyar vivóbajnok tett. mikor megcsókolta legyőzött ellenfelét.

A sport ma nagyhatalom. Ha annak vennék, ami, ha nem vennék el belőle az erkölcsi tartalmat, de tényleg odaállítanák az őt megillető piedestálra, ba az olimpiai évekre felfüggesztenék a nemzetközi és osztálygyü- löletet mindazok a nemzetek, akik legpompásabb emberpéldányaikat lovaglás vetélkedésre küldik ki, ha a nagyaréna hinterland- jában: szerte a viliágon minden nemzet és minden osztály megpróbálná megcsókolni azt, akinél erősebb, ha egyszer megpróbálna az emberiség tényleg olimpiai életet élni az olimpiai évben, talán rájönne, hogy úgy is tehet és szebb, jobb az az élet.

Addig a mai sport abszolút mócsing-kul- tusz, nem a nemzetek önzetlen nemes mérkőzése. csak a sportprimadonnák beteges tülekedése, lehet, hogy ,,in corpore sano"1 de meus — insana.

Sziklau Ferenc.