Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-18 / 187. (1814.) szám

1 >aú az aláíró feleik hogyan akarjak értelmezni és hogyan akarják megtartani azt, amit alá­írtak. Minthogy én már öt hét éta távol va­gyok Angorától, a paktumot magát hivata­losan nem ismerem, csaik az újságok közie­mén yeihőí szereztem tudomást tartalmáról. Amiig saját magamnak nem volt módomban a tervezetet áttanulmányozni, annak gyakor­lati jel enfőségérőíl véleményt nem formálha­tok, csak azt ismételhetem, hogy Törökország szívesen üdvözöl minden olyan egyezményt, amelynek célja a vi­lágbéke fentartása. A török-német és a törük-jugoszláv viszony — Vau-e valami alapjuk azoknak a hí­reknek, ámenek szerint Törökország barát­sági szerződésről folytat tárgyalásokat. Jugo­szláviával és Németországgal? — hangzott az újságírók következő kérdése. — A híresztelésekről én is hallottam, ar­ról azonban, hogy ennek valami alapja is lenne, nem tudok. Törökország viszonya úgy Jugoszláviával, mint Németországgal eléggé jó, sőt bátran állathatom, hogy kifogástalanul jó, külön barátsági okmány aláírására nincs szükség. Különösen Németországgal nem is voltaik soha érdekösszeüiközléseink. Ha azon­ban az események menete úgy hozza magá­val, könnyen lehetséges, hogy a* államok között fennálló jó viszonyt szerződéssel is meg fogjuk pecsételni. Jegyzékek váltáséban jelentkezik a lengyel-litván feszültség Voldemaras nem tárgyal Genfben — Lengyelország az ügyet a népszövetség elé viszi Varsó, augusztus 17. Tegnap érkezett meg a kovnói kormány válasza arra a len­gyel jegyzékre, amelyben a lengyel kormány ajánlatot tett a tárgyalásoknak Géniben való folytatására. A varsói kormánysajíó ma reg­gel teljes egészében közli s kommentárok­kal látja el a litván válaszjegyzéket. Az Epo- ka a litván, kormány visszautasításának azt az indokait, hogy a népszövetség ülésezése alatt nem lehet koncentrálni a figyelmet a rend­kívül bonyolult lengyel-litván problémákra, nem tartja helytállónak, mert a Lengyelor­szág ajánlotta terminus egv héttel megelőzi a népszövetség teljes ülésének dátumát. Min­denesetre a genfi konferencia a tanács ülé­sével egybeesett volna, a tanácsülésen azon­ban csak Lengyelország van elfoglalva. Fel­tűnő az is, hogy Voldemaras kétis égbevon ja az utolsó lengyel jegyzék aláírásának jogi ér­vényességét azzal a zindokolásaal, hogy nem Zaleski külügyminiszter,, hanem Holowko külügyminiszteri igazgató irta alá a jegyzé­ket. Kovimban azonban nagyon jól tudják, hogy Holowka Zaleski helyettese volt a Lit­vániával tárgyaló lengyel delegációban és I így természetesen a külügyminiszter tudtá­val és megbízásából irta alá a jegyzéket. A litván jegyzék fejtegetése szükséges­sé teszi, hagy a népszövetség legközeleb­bi ülésszakán ezzel a halogató taktikával szemben hPtározatilag foglaljon állást. Az ügyet most már lengyel részről hozzák szóba a népszövetségen. Varsó, augusztus 17. (P. A. f.) A len­gyel külügyminisztériumban most áll befejező megszövegezés előtt az a jegyzék, amelyet a litván kormány legutóbbi jegyzékére külde­nek el válaszképpen Kovnóba. A litván jegy­zék tudvalevőleg visszautasította azt a len­gyel ajánlatot, hogy a konferenciát Genfben tartsák meg a népszövetségi tanács ülésével párhuzamosan. Voldemaras szerint a népszö­vetségi munkálatok teljesen igénybe veszik a litván delegáció figyelmét s ezért azt ajánl­ja, hogy a tárgyalásra kedvezőbb helvet, 'időt és alkalmat keressenek. Mint re Ve­sén, Voldemaras ebben a jegyzékben is több támadást intéz a lengyel kormány ellen. A lengyel választ már a közeli napokban el­juttatják Kovnóba. —B—Bm—B—P——UIJIMUMH Az uj sziovenszkői közigazgatás az agrárok és Indáink hatalmi harcának maltmthmi között — Befejezést nyert a pozsonyi országos hivatal szervezése? — Hogy ebben az irányban történt-e odahaza valami változás, nem tudom, miután, mint. mondottam öt hete vagyok távol a török fő­várostól. — Valószínűnek tártjaié, miniszter ur. hogy ilyen szerződés szükségessége éppen szabadságának ideje alatt lépett volna előtér­be? — kérdezték végül az újságírók. — Nem, nem hiszem, — felelt moso­lyogva a török külügyminiszter — nem való­színű, hogy éppen távollétiem alatt ilyesmi történjék. A török külpolitika útja és vonala különbem teljesen egyenes és hogy újra a Kellogg-paktűmről szóljak. Törökország vi- K’.onya úgy az Egyesült - Álla mokkái, mint az európai hatalmasságokkal a lelhető legkedve- sőbb és legbarátságosaabb. — Törökország és az egész török nem­zet nagy. meleg és osztatlan szimpátiát érez Magyarországgal és a magyar nem­zettel szemben, testvéri szeretettel figyeli hősies erőfeszíté­seit, mellyel nehéz helyzetéiből a kivezető utat megtalálni igyekezik és a magyar nép biztos lehet róla, hogy Törökország szirnpá- j fiáját mindig maga mellett fogja találni. Prága,, augusztus 17. Egyes jelentések szerint a sziovenszkői országos közigazgatás központjának megszervezése a befejezéséhez ért s a járások, melyek eddig teljesen ma­gukra hagyatva működtek, végre kontaktusba juthatnak felsőbb hatóságukkal. Tudvalévő, hogy a járási hivatalok az országos hivatab hoz eddig is továbbítottak ugyan ügyiratokat, de elintézést nem kaptak. A szervezési mun­ka előrehaladásáról kifelé mindössze az ta­núskodik, hogy az agráriusok összevesztek a néppár- i tiakkal a szervezési munkából kifolyólag. | Fölháborodással tárgyalják, hogy a néppár- i tiak telhetetlenek voltak a közigazgatási tisztségek szétosztásánál s most már a sajtó- ‘ bán is nyiltan támadják Drobny országos el­nököt, akit azzal vádolnak, hogy bírói objek­tivitásához hűtlen lett s túlságosan a Hlinfea- párt, sőt a Tuka-szárny befolyása alá került. Neki tulajdonítják, hogy a 7$ járásfönök közül 45 kimondott nép­párti pártember. Azt is nehézményezik, hogy Drobny a saját részére tartotta fönn a koncessziók kiosztá­sát* miket eddig kollektív határozatokkal ítéltek oda. Ez főleg a moziengedélyekre vo­natkozik. Drobny emez intézkedésétől a lé­gionárius és szokolista egyletek érdekeit fél­tik, mert az országos elnök máris elutasította egy légionárius egylet mozikoncessziő iránt benyújtott kérését. Az országos közigazgatás szervezése ter­mészetszerűleg rá kellett, hogy vezessen az agrárok és néppártiak hatalmi hareára, mert a néppárt a közigazgatási apparátus megszál­lásával most alapozza meg előkészületeit az őszi leszámolásra-; az országoa választásokra. Siovanskl Zen, vagy Slovenská Krajina! A Pozsonyban megjelenő csehszlovák Hlas folyóirat legutóbbi számában kifogásol­ja a Slovenská Krajina elnevezést, mely a szlovák néppárt befolyására a közigazgatás nyelvébe is bejutott. A folyóirat szerint a „krajina" szó egyértelmű a magyar „vidéke­kéi, ezzel szemben a „zem“ politikai, vagy etnográfiai területegységet jelent, vagyis ilyenformán a „Slovenská Krajina" épp auto­nómiaellenes tartalmú lenne s Szlovenszkót gyarmatszinvonalra sülyeszti. A csehszlovák Hlas, úgy látszik, összekeveri a cseh és a szlovák nyelvet, amikor erre a téves magya­rázatra jut. A cseh nyelvben a „krajina" va­lóban vidéket jelent, a szlovák nyelvben azonban félreérthetetlenül országot. Éllenke- zőleg a „zem" csehül „ország", szlovákul pe­dig „földterület". A szlovákság a Felvidéket sohasem Horná Krajinának, hanem mindig „Horná Zem“-nek nevezte s az Alföldet, mely nem jelent sem politikai, sem etnográfiai fogalmat: DoLná Zemnek, Magyarországot a nép ..Madarska Krajinának" és nem Madar- ská Zemnek" mondta. Ez a kis példa is érde­kesen igazolja, hogy a cseh és a szlovák nyelv nem egy, hanem két nyelv s ami az egyiknek ország, az a másiknak tartomány. Ifjabb ügyosztályokkal betették az országos hivatalt Pozsony, augusztus 17. (Pozsonyi szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Az uj tarto­mányi rendszer, életbeléptetésekor az orszá­gos közigazgatási hivatalban hát ügyosztályt és 26 alosztályt létesítettek. Mától kezdve újabb öt ügyosztállyal és 13 alosztállyal bő­vítették ki ezeket. Az egészségügyi miniszté­rium, közmumkaügyi és kereskedelemügyi minisztérium pozsonyi kirendeltségeit ugyan­is likvidálták, ezeknek a kirendeltségeknek ügykörét az országos közigazgatási hivatal vette át és ezért volt szükség a hat ügyosz­tályt felemelni .^11-re és a 26 alosztályt pedig 39-re. Perzsia is fegyverkezik Teherán, augusztus 17. Aperzsa kor­mány egy olasz hajógyárnál megrendelte az első perzsa torpedórombolót, amely a Vörös- tengeren fog állomásozni. A kormány öt ‘éven belül öt torpedórombolót s egy cirkálót akar telepíttetni. A perzsa tengerésztiszteket az olasz haditengerészet fogja kiképezni. xx A Kis Pythagoras megható történetét kicsi­nyek és nagyok örömmel olvassák. SPORT REGÉNY (29) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY — Paaiem et circenses, — ismételte Gert- rude Rollwitz. És szúró, sötét tekintete bele­fut ód ott az őrjöngő tömegbe, páholysorok és tribünök tömegéibe, amelynek eszelős ordítá­sát mintha évtizedek sziklafalai verték volna v í fisza v issath a n goean:. — Panem et circenses! Pa nem et circen­ses! A rend megbomlott. A tömeg ellepte az arénát, a Sdrutzman.nok és tűzoltók nem tud­tak rétidet teremteni Adoné Chilin még látta, hogyan visznek el a mentők és orvosok egv véres testet, amely nem jelentette már számára Tónit. Pillanatra megfordult, agyában, hogy ápolnia keltene ezt a megsemmisített embert,” rá kellene borulni és csókokkal elihalmozui, vér­ző. fellépett száját. Nem, ez romantika volna, ízetlenség. A győző ott haladt el közvetlenül a pá­holy mellett és néhány szót váltott Erdtheim- mel. Adoné tekintete ötíszev Miaut az övével és a nő nem gyűlölte Tóni legyőzőjét. Valami végigborzongot/t a testén. Szeretett volna in­teni a győzőnek, elmenni vele a Pyreneusok hegyóriásai közé, ahol egy titokzatos, isme­retien eredetű kis nép lakik. Paolino népe. — Alkar a győztessel együtt vacsorázni? — kérdezte Erdtheim és nagy orva alatt ci­nikus mosolyra húzódott a görbe faunszáj. A dóré körüljáratta tekintetét a várnipir- arcokon. amelyek őreá lestek. És megpillant­va Lea zöld. ,káir örvendő macska szemét, da­cosan szegte hátra fejét. Miért ne? — csengett a hangja. — A C-b a r íróban! Mindenki őt nézte. És Ad őré felfogna hermelinkeppjenek bő redőit, megindult dia­dalmas járásával, fenségesen, nyugodtan, ki­rályi tragikummal, mintha holttesteken lép­kedne át emelt fővel. ' , A telijáró Hépcsőzetén egy egyenruhás ember ugrott elé. öt tompa dörrenést hallot­tak azok, akik Adoné mellett, közvetlen kö­zelben tolongtak. Senkisem tudta, mi történt. Adoré és az egyenruhás ember egyszer­re zuhantunk a mellettük lépkedek töme­gébe. — Megölte! Segítség! Gyilkos! Megölte! Rendőrök furakodtak a tömegen át. Ami­kor felemelték őket, Adoré halán tékáiból még szivárgott a vér, végigkigyózva a hermelin haván. A rendőrök mentőkért sípoltak. De ki tudott volna áttörni ezen a kavarodáson? — A szájába lőtt! A szájába lőtt! — Ri­koltotta hisztérikusan egy női hang. A rendőrök felemelték a& egyenruhás gyilkost. Fekete szájürege, szürke szemei nyitva, a halál meredt elő a szemekből és a fekete szájüregiből. Feltépték a kabátját és megmotozták. — Csak egy kartonlapot találtak blúza egyik zsebében. Er-aízkader des 1. Ga-rde-nregi mentes. Brandenburg. Ivudwig Fásén dón ók. Hauptmann i. d. R. 22 Jó kisruhát kaptak tegnap a gaHú­sok. Hehe. — Mi volt az eredmény? — Szerencsétlen. Ezt. maga most, hu­szonnégy órával később kérdi? — Szánom-bánom bűnömet. Egy- kicsit elaludtam. Tehát hány dugót kaptáik a derék frankok?-- Kettőt, öregem, kettőt. Csuda labdák voltaik. Az egyiket Sofuiltre kettő lőtte kapás- hói. a másikat Niera. Kóserul centerezett. • ■ — Szóval kettő null — Nem. Kettő egy. — És ezt nevezi maga lazanaikollósnak? — Ezt. Először is állandóan a kapujuk előtt tanyáztunk. Egyik lövésünk a másik után pattant le a kapufélfáról. Ha nincsen peccihünk, tizet adunk be nekik. — Aminthogy ennyi volt a legkevesebb, amennyit azelőtt egy angol csapattól bekap­tunk. — Azok az idők elmúltak, kedvesem. Ma már nem léteznek ezek a gólarányok. Elő­ször is minden jó játékos profi, úgy vásárolja őket egyik csapat a másiktól, mint a tulko­kat. Másodszor ennek megfelelően a játékáti- tus is megváltozott. Akinél a labda van, azt ösiszerugják, mint magát a labdát. Ide cson­tok kellenek. Hiszen tudja, hogy mentő nél­kül nincs ma meccs. — Elég rossz. A régi stílus.., — Ugyan hagyja. Kit. érdekel az a tánc­iskola? Lássa, a franciáknak ez sem elég. -- Nekik rugby kell, Ott aztán kap az ember valamit a pénzéért. A minimum tiz betört borda, kedvesem. És a yankeeknél a base­ball. Ez beszéd. Erdifíheim unta a témát. Otthagyta a két költőt, és átment, a Romanisebes Kaffé nagy­termébe, ahol a film dominált. — Nagyszerű ötlet ez a Béri in-szimfó­nia. Végre egy film starok és cselekmény nélkül. Mozgásból, csak mozgásból’ felépített .Eiffel torony. A város születése, élete. A tö~ ■ meg élete. És hozzá egv vele homogén zene. A mozgások zenéje, vonal és han^ritmus. Ez lesz valami. — Ami azt illeti, láttunk már főhős és cselelkiményué'.küli filmet. A Potemkiivt. En­nek erőgrafikonját is a tömeg élte. — Ez más. A Béri in-szimfónia nem egy esemény, mint a Poteimkin, ez áz események fejlődésének szimfóniája. A téma maga adja ■ a fokozást, az irányvonalat; amely a mai Ber­linhez vezetett. —■ Nagyszerű. Tehát a fényreklámhoz, tömegpro'sti'hicióhoz, harapnivalókiöklözéshez, soffőrkultorához, a nyomor infernojához, a pazarlás fékeveezett tempójához, az anarchia államilag rend,beszabályozott gócpontjához. A mai Berlinhez. — Úgy látszik, rossz kedved van ma, öreg Max. Ugyilátszik, nem bírja a gyomrod a Mikado révül? Pedig fogsz még benne ágálni néhány százszor. — Nem biztos. Már' nagyon unom. Ha tudná, kedves Erdtheim.., — Tudom, nagyon is tudom. Minek is csinálta azt a szerződést? — Ha tudná, hány helyre kell a pénz. De ezzel kifizetem az összes adósságaimat. Aztán szabad leszek. Valami normandiai fa­luba menekülők, hatalmas parasztszüzek kö­zé, Vagy a trópusokra. Elég a szimfóniából. Erdtheim elnézte a híres színész .finoni- metszésü, szép fejét. Tudta, hogy s Mikado után ujaibb revü következik, újabb adósságok és Max sohasem fog eljutni ama bizonyos normandiai faluba, amelyről gyakran be­szél. És tudta, hogy ő sem fogja Gauguin Ta­hitiját meglátni, mert a nagy várcs-pollip ad­dig nem enged ki senkit szivőikái rettenetes mágneséből, amíg vér van áldozatában. De mi is hát. ez menekülési vágy, amely a művészetben él? Az egyik exotikus szigetre, a. másik faluba, a harmadik múltba, a negye­dik jövőbe, az ötödik világnézetibe menekül az adottságok, a reális jelen, sőt a magaválasz- fotta életformák közül is. Az elégütetlenség, a kielégi t-hetel len ség. a küzdelmek e me ko­vásza, a vágy, mint hajtóerő minden kornak megadatott, mint. gátló korlát éis egyben kor­látlan kiélési lehetőség? Valóban nincsen szenvedés nélkül boldogság, rombolás nélkül énités. nem volna-e az emberélet akadályok és vérző vágyak nélkül szanatóriumnál egyéb ? %

Next

/
Thumbnails
Contents