Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-17 / 186. (1813.) szám
6 mi) Jmgurtna W, pfctot, Százezrek fölött uralkodik a párisi rendőr Amikor a tömeg fox-trottot táncol az Opera előtt — rendőri asszisztencia mellett Paris, augusztus 16. Az utcai forgalom fokozatos növekedésével egyenes arányban fejlődik a városi rendőr hatalma és jelentősége. A rendőr az utca legfőbb hatal- tmassága, akinek mindenki egyformán engedelmeskedni tartozik. Egy kézmozdulata megtorlasztja a forgalom áradatát, elállitja az utca szívverését, megmerevíti az életet. Nincs még egy hatalom a világon, amelynek ilyen monumentális szemmelláthatósága lenne. A Madeleine-templom előtt álltam, csendes szigeten, az őrjöngő déli forgalom közepette. A rendőr helyére képzeltem magam. Éreztem, hogy hirtelen elönt a gőg és megrészegedek a hatalomtól. És hirtelen azt is megértettem e percben, hogy milyen nehéz lehet személytelenné válnia ennek a közvetlen hatalmi érzésnek és milyen nehéz lehet nem visszaélni vele. Cezaromániás rendőr: mi sem volna természetesebb, emberileg érthetőbb. A. hatalom őrültjeivel van tele az egész történelem. A rendőrtől mégis mindenki mérsékletet). tapintatot, az önfegyelemnek szinte ember- fölötti mértékét követeli meg. . A párisi rendőr mindezek után valóságos pszichológiai rejtély előttem. Nincsen benne semmi hajlamosság. ,a. hatalom őrültségére. Szerény, tapintatos, előzékeny.. Ha .rendre utasít, szinte bocs ánatót'.k'ér érte. Benne van a. hangjában, hogy az előírás nem tőle származik és hogy 5 csak letéteményese, de nem birtokosa a hatalmának. ,.Cir- culona messieurs, dames“ — mondja gyengéd biztatással. A párisi rendőr megért mindenkit, aki csak ácsorogni szeretne, cél nélkül és tágranyi- iott szemekkel. Az utca nemcsak a közlekedés szabályozója, de látványosság is minden igazi párisi- nak. És a .rendőr elsősorban gyermeke és csak másodsorban ura ennek a párisi utcának. Éjféli mozifelvétel. Julius 14-én. a francia köztársaság nagy nemzeti ünnepnapján este 10 óra felé mozilelvctel volt. a Piacé de TOpéra-n. Az újságok előzetesen értesítették erről az eseményről a közönséget. A forgalom máskor is mindig igen nagy szokott itt lenni ebben az időtájban, de ezen az estén sűrű, Szinte áthatolhatatlan tömeg öntötte el az Opera terét.' ' A reflektorok működni kezdtek. Nappali világosság támadt a téren, az opera pompás homlokzata úgy ragyogott, mint a déli verőfényben. Egy erkélyen hirtelen zene szólalt meg, valami pattogó iitemü foxtrottot kezdett játszani. • Erire aztán -egyszerre, felborult minden rend. . A rendőröknek eddig is kemény munkájuk volt, hogy ugyahogy féken tartsák a tömeget és lehetődé tegyék a kocsiforgalom lebonyolítását. De most, a foxirott hangjaira a tömeg áttörte a kordont és táncospárok lepték el hirtelen a térnek eddig a forgalom számára szabadon tartott részeit is. Július 14-én a párisi utca a táncosoké. Egész úttesteket zárnak el a forgalom elől. hogy semmi se zavarja a nagy vigasságot. De a Palace de 1‘Opér.vn emberemlékezet óta nem táncoltak. Erre még nem volt precedens. A tapintatos rendőrök. Á rendőrök nagy zavarban voltak. Érezték, Hogy cselekedniük kellene. A forgalom teljesen megakadt... De szemmelláthatólag nehezükre esett az ünneprontás, mert hiszen ők maguk is — akarva, nem akarva — részévé váltak az ujjongó tömegnek, az ő arcukra is egészen világosan kirajzolódott a rendkívüli esemény boldog izgalma. Szépen megvárták hát a zene végét és mikor a közönség viharosan ujrázni kezdett és a zene újból megszólalt, megvárták, amíg ez a ráadás is befejeződik. Csak azután állították helyre — szépen. türelmesen — újból a kordont. Minderre azt lehet felelni, hogy nagy is ám Párisban a rendetlenség. Rendetlenség? Lehet. Én a magam részéről úgy látom, hogy megy itt is szépen minden előre a maga utján. Meg azt, hogy — ha van is rendetlenség — mindenki igen jól érzi magát benne. És különben sem hiszem, hogy a rendőri tapintat lenne a legrosszabb módszer arra, hogy az utca közönsége önfegyelemre nevelődjék. M. M, — Az uj tiszti egyenruha. A nemzetvédelmi minisztérium a napokban megbízta Benda Jaroszláv iparművészeti akadémiai tanárt az uj katonatiszti szolon egyen ruha megtervezésével. A terveket október 28-án hozzák a nyilvánosságra. — A poprádi járási főnök ünneplése. Poprádról jelentik: Az uj közigazgatás élet- beléptetése elé nagy aggodalommal tekintettek a poprádi járás városainak és községeinek polgárai. Attól tartottak ugyanis, hogy a kormánypártok hatalmi versengése következtében uj járási főnököt kapnak, aki az itteni viszonyokat nem ismeri. A kulisszákmö- göttí harcok, azonban kompromisszummal végződtek s a poprádi járás élén továbbra is Kaviár Mihály marad, aki eddig is türelmes magatartásával, előzékenységével nemzetiségekre való tekintet nélkül meg tudta nver- ni a járás polgárainak szimpátiáiéi. Most. hogy végleges kinevezése leérkezett, közel háronr-zázlagn küldöttség üdvözölt0 a járási hivatalban. A küldöttségben minden község s az öss-//’.- tátrai fürdők képviseltették magukat. .[Év 'ár me.gbsD a mondott köszönetét, a váratlan ünneplésért. Öngyilkos akartam lenni 99 • r _ | II A99 F % az oroft feg börtönében irta: Lundborg svéd kapitány Junius 30-án reggel a köd enyhült, úgy hogy Viglieri a szextánsok segítségével megállapíthatta, hogy tulajdonképpen hol vagyunk. Nagy örömünkre kiderült, hogy a hatnapos köd alatt egy félfoknyira sodródtunk délkelet irányban. Rövid idő múlva szabad szemmel is megpillantottuk a felhők alatt egy nagy sziget gleccserének csúcsát. Nobile tábornok rádió utján közölte velünk, hogy két olasz és egy nagy svéd repülőgép útban van felénk és olyan sok jó dolgot fog nekünk hozni, hogy később majd sajnálni fogjuk, hogy el kell hagyni a jégszigetünket. Ujjongva fogadtuk ezt a hirt. A jégbetegség Most a legrosszabb töl kezdtem tartani. Az eddigi észak-északnyugati szél most dél-délkeletivé változott 'és ennek következtében a jégben több csatorna nyílt meg s a jéghegyek olvadni kezdtek. A nagy viztömeg könnyen veszedelmessé válhatott. Nagy messziről láttam a szárazföldet és egyre jobban úrrá lett rajtam a vágy, hogy odamenjek. Tudtam, hogy az életveszéllyel jár, de mégis gyötört a vágy. Ezt a szörnyű érzést talán jégbetegségnek lehetne nevezni. Malmgreen is ennek az áldozata lett. Rádióüzenetet küldtem Nobilenek és megkérdeztem, hogy nem volna-e jobb, ha elindulnánk a szárazföld felé? Az volt a tervem, hogy a svéd gépek dobjanak le élelmiszereket a Nagy sziget egy bizonyos pontjára és mi aztán gyalog odamegyünk és ott maradunk, amig a Kraszin vagy valamelyik hidro- plán nem jön értünk. Nobile rögtön válaszolt és a leghatározottabban ellenezte a tervemet, így azután itt maradtunk és ennek köszönhetjük, hogy ma élünk. Az olvadó jégtáblákon egész bizonyos, hogy szerencsétlenül jártunk volna. A délkeleti szél uj reményeket keltett bennünk. Azt reméltük, hogy közelebb sodor bennünket a szárazföldhöz és a Kraszinhoz. Szigetünkön a jégtábla sok helyen egy láb magas víz alatt állott és ezért értsitettem a finn Junker-gépet, hogy egyelőre ne jöjjön. Azt is reméltük, hogy a délkeleti szél tisztább időt hoz, de ez sem következett be. Délelőtt azonban rendszerint elég tiszta volt az idő, úgy hogy tájékozódhattunk némileg a helyzetünkről. Ez különben igy történt minden reggel. Öngyilkosság ? öt óra tájban a következő francianyelvü beszélgetés folyt le Viglieri, Beliounek s köztem: — Látni a napot? . — Igen, időnként homályosan. — Lesz szives, tanár ur a kronométereket megnézni. — Igen, kapitány ur. — Jó, jövök én is mindjárt. — 30 fok 14 perc. — Most hány óra? — öt múlt. Ilyen társalgások folytak. Később Viglieri bejött, előszedte a logarléceit és számolni kezdett. Délben azután mindig felbukkant a nap, úgy hogy most már pontosan megjelölhettük Viglieri térképén a helyzetünket. A napok egyhangú beszélgetésben tettek el. 30-án délben Thornberg kapitánytól értesítés jött, hogy egy svéd sportgép útban van felénk. Ez megint jókedvet öntött belénk, de j csak azért, hogy aztán néhány óra múlva ismét elszomorodjimk a közbejött hóesés miatt. Öngyilkossági gondolatokkal foglalkoztam. Junius 30-ika és julius 1-e közötti éjjelen egyedül sétáltam a jégtáblákon. Tisztán láttam, hogy a leszállás az ilyen olvadt jégen lehetetlen. Nagy lelki erővel kellett a feleségemre és a családomul gondolni, hogy ne kövessek el öngyilkosságot. És mikor arra gondoltam, hogy én csak egy hete vagyok itt, holott társaim már öt hét óta raboskodnak ezen a jégtáblán, elszégvöltem magam kishitűségem miatt. Jegesmedvehas és citrom A sátorban ezalatt egyre jobban puhult alattunk a talaj. Pokrócokat terítettünk egymásra, de ezek is hamar átnedvesedtek. Ezen a napon a jegesmedvehus mellé mindegyikünk egy citromot is ebédelt, aminek nagyon örültünk. És mikor estefelé kibontottuk az utolsó doboz svéd kekszet, köny- nyek szöktek a szemembe. Ezen a napon szívtam el utolsó dobánykészletemet. Szerencsére azonban volt velünk egy doboz Abdultah cigaretta is, ugv hogy ez pótolta azután a pipát. Julius elsejének éjszakája igen hideg volt és örömmé] állapíthattam meg, hogy a jég annyira megszilárdult, hogy egy könnyű gép már leszállhatna itt. Finom, por,szerű lió esett. Időnként, ha felgyújtottunk, láthattuk, mikép távolodtunk el a nagy sziget tői. Minthogy már sok éjjelen át nem aludtam, reggel bevettem két morfiumtablettát. Rögtön elaludtam és álmom négy óra hosszat tartott. Délben felkeltettek. Most ettük meg a jegesmedve utolsó maradványait. Viglierine.k ma volt a 28-ik születésnapja. Ezt meg is ünnepeltük. Mindegyikünk egy-egy külön csokoládéadagot kapott. Később még egy darabot kisorsoltunk egymás között, valamennyien irigyen néztük azt a boldog embert, aki a kis csokoládédarabkát megnyerte. A repülőgép szárnyán Ezen az éjszakán a Citta dd Milano közvetítésével bátorító táviratot küldtem a feleségemnek. Julius 2-án éjjel a kedvező szél segítségével ismét elég közel jutottunk a Foyn- szigethez. A barométer egyre esett. Olyan sok jókedvű táviratot kaptunk, hogy a mi szomorúságunk is enyhült. Julius 4-én körülbelül 20 angol mérföld- nyíre haladt a. szigetünk délkelet felé. Á széi örökké változott és emiatt a hatalmas jéghegyek nagy recsegéssel omlottak be, ami páni rettegéssel töltött el bennünket. Julius 5-én reggel hét kilométernyire voltunk a Nagy Szigettől. Délelőtt 11 órára ismét remek idő lett. A nap elég melegen sütött. Ekkor már több napon át azon dolgoztam, hogy betömtem a jégen támadt lyukakat. I Most attól kellett tartani, hogy a nap elrontja a munkámat. A Fooker-gép szárnyán ültünk és megvitattuk a lehetőségeket. Előtte való nap svéd és olasz repülőgépek jelezték érkezésüket, azonban nem jöttek. A rádió rosszul működött, a táplálék egyre kevesebb és egyhangúbb lett. Fáztunk, piszkosak, rongyosak voltunk és idegeink a pattanásig megfeszültek. Ennek következtében nem tudtunk többé nyugodtan beszélni, minden percben összevesztünk. É's mindennek a tetejébe Biagi, aki eddig olyan szorgalmasan dolgozott, lázas beteg lett. A téboly határán Egyikünk végtelenül izgatott hangon azt követelte, hogy induljunk el a szárazföld felé. Egy másik azt felelte, hogy ez az ajánlat megcsúfolása a katonai szellemnek, mire arról indult meg a vita, hogy helye van-e egyáltalán a katonai szellemnek hat ember között, akik hajótöröttek lettek az Északi Sark közelében. Ceccioni ekkor már napok óta azt magyarázta, hogy a Kraszin nem fog tudni áttörni a jégen. Végre sikerült neki ezt a reményünket is gyökeresen eloszlatni. A végén már egészen elkábult a fejem, úgy hogy bementem a sátorba s négy óráig aludtam. Akkor hirtelen felébresztett Biagi és azt mondta, hogy repülőgép hangja hallatszik. Azt hiszem, ez a hang mentett meg bennünket a tébolytól vagy valami még rosszabbtól. Kirohantunk a sátor elé. A repülőgép tényleg közeledett, de aztán rémülten láttuk, hogy hirtelen elfordul felőlünk. De aztán nyomban újra visszajött és most már a fejűk feletti irt le köröket. Füst- jeleket adtunk neki, a svéd gép pedig élelmiszereket dobott le nekünk és arai a legfontosabb, a rádió kijavításához szükséges akkumulátorokat. Azután fájdalommal láttuk, hogy a gép ismét eltávozik. De most már tudtuk, hogy svéd Fajtársaink mindent megtesznek értünk. Szabadulás Egy óra raulva egy három motoros svéd gép jelent meg fölöttünk. Rengeteg élelmiszert dobott le. Jeleztpm a pilótának, hogy itt le lehet szállni. Visszajelzett: „Megértettem". Nagyon boldog votlam. Ledobtak egy zsákot is, amiben sürgönyök és újságok voltak, ezenkívül egy üzenet a svéd parancsnoktól, hogy a következő éjszaka Schyberg eljön értünk. Halálos fáradtan hozzáfogtunk, hogy a területet simára tegyük a leszálló gép számára. Este tízkor azonban nem bírtuk tovább a munkát. Tizenkettő is elmúlt már, de gép nem jött. Azután egy óra lett. Semmi jel. VégüL egy óra harminc perckor két fekete pontot vettünk észre a láthatáron. Egyre közelebb jött ez a két pont, ami tulajdonképpen egy gép volt. Leszállt. Schyberg ült a motornál. Elbúcsúztam társaimtól. Akkor azt hittem, hogy csak néhány órára búcsúzunk. Pedig aztán még egy jóidéig eltartott, amig ők is megmenekültek. Most, amikor a gépen ültem s repültem hazafelé, megértettem, hogy érezhetett Nobile tábornok, mikor egy héttel előbb megmentettem őt. Konyhám iivészet Feleség: Mióta házasok vagyunk, meg meg nem rnoiulF'd. melyik ételi készítem a legjobban? Férj: H szardíniát, kedvesem. (Péie-Méle.) Egy hétéves gyerek végiglopta egész Középeurópát ZsebtolvaJkOruton Budapesten, Bécsiben és Prágában B0lgr\ád, augusztus 16. A belgrádi rendőrségre két kis gyereket szállítottak be, akik közül az egyik mindössze hétéves és márt* veszedelmes zs&bmedsző. Bejárán egész Jugoszláviát, sőt néhány középmrópai világvárost is és mindenütt zsebtolvajlásból tartotta el magát. Egy vasúti detektív megfigyelte, (hogy Mladenovácon a gyorsvonat második osztályából két rongyos kisgyerek száll ki. A gyerekek bementek a városba, ahol ruhát, cipőt és sapkát vásároltak és mindenütt készpénzzel fiziettek, Kiölltűzötten a vemdféglőíbe mentek, ahol a detektív szóba elegyedett velük és kikérdezte őket, honnan jönnek és hová mennek. A két kisfiú elmondotta, hogy Belgrádiból utaznak Valjevóba, ahol a nagyobbik fiú anyját látogatják meg. A detektív meg akarta vendégelni a csöpp utasokat, azonban visszautasították, sőt a tiitkosnemdőirt is megkimállták sprioer- rei. Mikor fizetésre került a sor, a kisebbik fm két esserdinárost veti elő a zsebéből és a pénzt fitogtatva fizetett. A detektív megkérdette, honnan van ilyen sok pénzük, mire a gyerekek hazudóz- ni kezdtek é« olyan zavaros meséket adtak elő, hogy a detektív jónak látta beszállítani őket a belgrádi rendőrségre. Vallatásuk folyamán a kisebbik fiú elmondotta, hogy Bojinovics Bogdánnak hívják, hét éves ás évek óta nem látta Kragujs- vác környékén lakó szüleit. Csaknem két év ófa egyedül járta a vilkgot, rendszerint vonaton utazott, de nem fizetett, hanem a pad alá bújva tette meg az utat. így utazta be egész Jugoszláviát. Járt Budapesten, Bécsben, Prágában és mindenütt zsebmetszésből tartolta fönn magát. Legutóbb a belgrádi strandon egy kereskedő zsebéből háromezer dinárt lopott. Ezúttal segitőtá'sa t is talált a másik elfogott gyermek személyében, akivel azonban nem osztotta meg a lopott pénzt, hanem megígérte, hogy kiruházza és 'hazaviszi Valjevóba szüleihez. A letartóztatott kát gyermeket beszálb- tották a kiskorúak javítóintézetébe. A szép fehérnemű A mai leány, ha férjhezmegy, nem kap nagyanyáink mintájára garmadára való fehérneműt, erős, elpusztíthatatlan rumburgi vászonból, lehe- Ietlenül munkás kézihimzéssel, mert a mai fehérnemű éppen olyan divatnak alávetett, mint a felsőruha, s igy nemcsak a gazdasági viszonyok, de az okosság is a kevés darabszám mellett dönt. Nagyanyáinkat, dédanyáinkat 50—60 éves boldog házasság után rendesen a stafirungba kapott fehérneműben kisérték örök nyugalomra, most pedig nem ritka eset, hogy a tavaszon kapott fehérnemű őszre már unmodernné lesz. Éppen ezért a mostani fehérnemű anyaga nem is örökké tartó nehéz vászon többé, hanem lehelletkönnyii linón, nansuk, krepdesin, vagy zsorzsett. S a színük is, sohasem fehér, hanem halvány pasztell-szin, amely mindig a fölötte viselt ruha színéhez alkalmazkodik. S nemcsak szinben alkalmazkodik a mai fehérnemű a fölötte viselt ruhához, hanem szabásban is. Lehetetlen ugyanis egy sima. szűk, angol- szabású ruha alá bőven glokm'zódó kombinál, vagy ingnadrágot venni, mert a dús ráncok teljesen elrontják a ruha egyenes, sima vonalait. Ma már kimondott divattörvény, hogy az angol ruha angolos, a francia ruha franciás szabású fehérneműt követel. Nagyon természetes, hogy a fehérneműnek e két osztály valamelyikébe való sorozása dönti el a fehérnemű díszítési módját is. Az egyenes, angolszabásu, csupán kevés berakással készült fehérnemű rendesen csipke nélkül, vagy csak keskeny csipkével, ellenben sok azsurral, hímzéssel, vagy petit-poinl-tal készül, mig a gloknisan szabott francia fehérnemű dísze széles, bőven alkalmazott csipke és belét. Ez a csipke és betét mindig ekrü, vagy ele- fántcsoníszinü és sohasem szines minta beszövéssel ellátott, amely egyáltalán nem elegáns, sőt. durva hatást ad. A mai fehérnemű lényeges részét a pizsamák és pizsamaköpenyek képezik. Ezek a köpenyek egyaránt használhatók pongyola és nadrág fölé. s mert anyaguk mindig valami nagyvirágu selyem, vagy mosóanyag, rendkívül dekorativek is. — Betiltott kommunista lap. Erűimből jelentik: A brünni törvényszék az- államügyészség javaslatára beszüntette a Rovimst emui kommunista lapot. A lap szerkesztősége nyolc napon belül fellebbezhet a végzés eilen.x r
