Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-15 / 185. (1812.) szám
6 6 TOXGaiMAgfeaRHnaogg 1928 angusztu8 15, ezerda. Blttháné ismeretlen levelei A Í4 éves színésznő első kérője a főkáptalani írnok — Egyetlen lelki barátja — A színésznő sorsa, míg a színpadról élvezetet nyújt a közönségnek addig kedves, de amint sorsa más 4ri*ra veti, elfeledik — Ki az a Beznált bácsi? Budapest, augusztus 14. Csak két régi levél lantuskodik arról az 'érdekes küzdelemről, amelyet a 60-as években Beznák Vilmos vívott a magyar közönséggel — a szépséges Kölési Lujzáért. A küzdelem győztese a közönség leit, a vesztes pedig Beznák Vilmos. A két levél históriai hátterét a múlt század romantikája díszíti. A levelek történeti idejét követve megtudjuk a deit el minket, ügy hiszem első levelemben megírtam, hogy Budára vagyok szerződve, már virágvasárnap ott kellett volna lenni, hogy a húsvéti ünnepekben felléphessek, de a mostoha sors oly körülményt gördített utamba, hogy eddig azt leküzdeni lehetetlen volt. j 'Édesapám folyó hó 29-én lemegy Budára, s j ! ha ott szerencsésen végezhet, úgy 1-ső ápri-j ! fisban mind lemegyünk, ellenkező esetben 1 pedig várnunk kéül, inig a aors kisegít e kétes helyzetből, melyben jelenleg vagyunk. Mi a legjobb egészségnek örvendünk, csak a mama gyengélkedik egy kicsit, a sok gond miatt, mely jelenleg reá nehezül. Tisztelve önt s minden jő barátaimat maradok szerető s őszinte barátnéja Kölest Lujza. Mindkét levél címzése: Főkáptákom imok T. c. Beznák Vilmos urnák tisztelettel Eszter (főm. Szerelem a síron túl Beznák Vilmos főikáptalani írnok, később ügyvéd, élete végéig ápolta első, igaz szerelme emlékét. Az idő lassan megnyugvást hozott mély fájdalmára s fogadása szerint lélekben Blaháné legigazabb barátja és tisztelője maradt. A magyar közönségnek is meg- bocsájtott, amiért elrabolta tőle a nagy művésznőt s kicsi rózsás kertjében, ha az emlékek felujultak bánatos lelkében, szive minden dobbanása a szépséges Kölési Lujzáé volt. • * Sírján gyönyörű rózsák virultak, föl éje szomorú fűz takart bánatot . . . A forradalmi idők vandalizmusa az ő nyugalmát sem kímélte meg ... a keresztfáját kidöntötték ... és sírja jeltelen maradt . . . Azóta a Nagyasszony is sírban pihen e ők talán most együtt álmodoznak, örök nyu- govással . . . lepedő s. Beznák család hagyományaiból, hogy az a daliás legény — a kortársak leírása szerint — nemcsak az 1060-ban meginduló Divigh nemzetség utolsó ivadéka, hanem korának ismert gentleman-je volt. Nem létezett nagyobb megtiszteltetés Esztergom előkelőbb családjaiban, mint az, ha Beznák Vilmost körükben láthatták. Deli termetével, Apolló arcával nemes Esztergom városa kisasszonyainak bálványaként szerepelt. Urak társaságában olyan volt, mint Aristoteles, ha pedig a kisasszonyokat kellett szórakoztatni, nála különb Larockefoucauld-t elgondolni sem lehetett. Sok nemes kisasszony álmatlan éjszakájának volt okozója Beznák Vilmos. Hány érzékeny! női szív dobbant meg báltermek tükrös fé- i nyébeu, a dunaparti sétányon, a Bazilika szent Anya képe előtt mind . . . mind . . . 'Beznák Vilmosért. Számtalan sóhaj, ezer 'könny, tenger bánat fakadt Beznák Vilmos egy szerelmes szaváért. S ez az elérhetetlennek látszó komoly, büszke, dacos férfi szív egyszerre megtört — Kötési Lujzáért. S ekkor mind az a számla-; lan sóhaj, ezer könny, tenger bánat, most műit valami visszaszállt átok Beznák Vilmos lelkére sokasodtak mind . . . mind Kölesi Lujzáért. Az érdekes történet ilyen kifejletét csak a kor romantikus levegőjének tulajdonítjuk. Talán a sors kimért rendelkezése is magával hozta, hogy Kölesi Lujza nem értette meg első kérőjét. Tapintatosan tudtára adta Beznák Vilmosnak, hogy az ifjúságnak arannyal írott törvényei vannak, amelyek a szerelem szaván keresztül rendelnek el mindent e az ő élet- törvénye azt diktálja, hegy ő már megtalálta szerelmesét, ez pedig a rivalda, a színház és a magyar közönség. De ugyanekkor megkérte Beznák Vilmost, hogy szive nemes érzését ne hamvassza el a visszautasítása, hanem fogadja őszinte barátságába és igyekezzék megszeretni és tiszteletben tartani az ő szerelmesét: a színpadot .... így a barátság sírig megköttetett, de az a másik szerelmes — a színpad, ólt a maga jogával és csak két levél megírását engedélyezte: Vác, március 3-án, 1864. Kedves Beznák bácsi!* Szaavimat adtam, hogy Írni fogok, de mind eddig nem teljesíthettem, mert a sok uj szereppel nagyon el voltam foglalva s már majd egy hét óta nem is voltam -hon, Budán voltam édesapámmal, próbát tettem és jól sikerült. Husvétkor mint szerződött tag fogok Budára menni, akkor hiszem, hogy Beznák bácsi meglátogat, a gőzhajón könnyű lerándulni, addig Komáromba megyünk Gárdonyihoz, a legközelebb felfelé menő gőzösön megyünk, Beznák bácsi már aludni fog, mikor én Esztergom falai alatt hajózom, mert a hajó Vác- ról csak 8 óra ntán indul. Máskor majd többet írok. most se időm, se kedvem nincsen, mert ma jöttem meg Budáról és már ismét útra kell készülnöm, addig is tisztelje nevemben Boroukay urat és minden ió barátomat. A viszontlátásig. Szereld barátnője Kölesi Lujza, Komárom, Március 28-án 1864. Kedves Beznák bácsi! Már neheztelni kezdtem, hogy levelemet válaszra sem méltatja, midőn a levélbozó az ön soraival megörvendeztetett. Azt hittem, hogy már elfeledett s hogy a távolban nem is gondol reám, mert az a színésznő sorsa, míg a színpadról élvezetet nyújt a közönségnek, addig kedves, de amint sorsa más tájra veti, elfeledik. Un édes Beznák bácsit nem a közönség oly feledékeny tagjának, hanem lelki barátomnak tekintem s hiszem, hogy amint, én gyakran megemlékeztem önről, ön sem felc*) A fiatal leány naiv c« makulátlan lelkü- kb re vet ez is élénk világot, hogy a 28 é.vee legényem bért bácsidnak szólította. ÍR.) A legnagyobb magyar szobrász szíovenszhói otthonában Látogatás Stróbl Alajos özvegyénél — A Mester első és utolsó alkotásai — Wagner-muzsika mellett születtek meg a lég- csodásabb magyar szobrok Királylehota, augusztus eleje. (A P. M. TI. munkatársától.) Egy liptő- inegyei városkába menekültem, ahol a Magas Tátra fenyvesei felől jövő hűvös levegő lehűti a kánikulát. Naponta benézek egy könyv- kereskedésbe, ahol összegyűlnek a város in- tellektuelljei, hogy szabad perceikben megtárgyalják a nap eseményeit. Itt véletlenül szóba került Stróbl Alajos, a magyar szobrászat egyik legkiválóbb reprezentánsa. Mindenki ismerte a városkában az öreg urat, aki csuhaszetli öltözékében, kiskutyájával és egy hatalmas pásztorbottal járt be a városba ki- rálylehotai kastélyából, ahol élete nyarait töltötte. Szerették a különcködő öregurat, aki jószívűségéről volt híres. Elhatároztam, hogy a legközelebbi vonattal kiutazom Királyleho- tára és megnézem a magyar szobrászat Munkácsijának szülőhelyét. Prüszkölve kapaszkodott mozdonyunk a tátrai lejtőkre és kigyószerüen húzta maga után hosszú testét. Mászott fölfelé, hogy Csorbánál elérje útvonala magasságának maximumát és azután pöffögve szaladhasson le a Hernád völgye felé. A Vág legfelső szakaszának völgyében visz utunk. Mindenütt mellettünk van a sebes folyó, melyen itt-ott egy nagykalapos tu- tajos kormányozza rozoga alkotmányát. Majd két sziklafal között haladunk, majd sürti erdők hatalmas szálfái kergetik felénk az illatos tátrai levegőt. Pillanatok múlva magas töltésen járunk és a mélységben a Vág ki- gyódzik. Most egy tipikus szlovenszkói nemesi kúria fekszik a völgyben. Gőzösünk dohogva küzd a hatalmas lejtővel. Még egy pár zöld és kékben úszó erdő, sárga és zöld mezőcsi- kokkal tarkítva és zökkenve áll meg a vonat. Ahol a Mester született Hűvös, kedves kisfalusi állomás fogadja az idegent. A falu munkanélkülijei nézik az utasokat. Kírálylehotán vagyok. Érdeklődésemre elmondják, hogy a vasúti vágány mellett kell mennem, majd jobbra kell térnem az őrbáznál és a hidon túl már látni fogom a Strobl-rezidenciát. A hidon tűi hatalmas park. A Strobl- kastély parkja. Megkeresem a felső bejáratot. Székely, galambducos kapun megyek keresztül. Megérdeklődöm, hogy otthon vannak-e a mestereknél. Egy hölgyre mutatnak a parkban, — a mester özvegye. Feléje tartok. Amikor elmondom jövetelem célját, — szívélyesen kezd vezetni a szobrokkal díszített parkban. — Ebben a villában született a mester? — tettem fel az első kérdést. — Nem, ott fenn. Most azt bérbeadtam; nincs szükségünk-rá. Mi ebben lakunk. A férjem halála után eladtam Pesten sok mindent. Az ereklyéimet, férjem egyes alkotásait, melyek birtokunkban voltak, magammal hoztam. Most állandóan itt tartózkodunk. Szerényen megélünk megboldogult férjem nyugdijából. Eladni nem akarok semmit. Maradjon meg a gyerekeknek. — Ott a felső házban született az uram. Ott is laktunk régebben. Ez a kis birtok az állam tulajdonát képezte. Megboldogult férjem 1906-ban vette meg az államtól és ekkor építette fel a tornyot. Egy kőszoborhoz érünk. — Itt ez a szobor — mondja a mester özvegye — a híres „Anyánk", amellyel az uram a „grand prix“-t nyerte meg. Nézem annak az asszonynak jóságos, szelíd tekintetét, aki a magyarság egyik legkiválóbb fiát szülte. Továbbmegyünk. Egy gölyaszerü, stilizált keleti, madár áll egy kerek márványtömbön. Hátán egy kis ámor. A. madarat egy keleti gyűjtőtől kapta a mester. Ez nagyon tetszett őfenségének, — jegyzi meg Stróbl Alajosod. A torony bejárója előtt állunk. Hatalmas, vastag ajtón keresztül a mester műtermébe érünk. Ez most már múzeum. A Strobl-csa- lád múzeuma, ahová nem mindenkinek van szerencséje bejutni. A mester müvei mellett a mester értékes ajándékai vannak művészi rendezetlenséggel, művészi érdekességgel. Látni, hogy akik összegyűjtötték, szintén művészek. özvegy Stróbl Alajosné énekesnő volt és a vele együtt élő Stróbl Zsófia, a mester buga, jőuevü festőmüvésznő. i A mester alkotásai közölt Egy fejszobrot mutat kedves vendéglá- tóm. A mester apja, Stróbl József. A nagy szobrász első munkája. Húszéves korában készítette ruszkicai márványból. Nagyon szerette a ruszkicai márványt, mert — úgymond — meleg tónusu. — Mikor kezdett a mester szobrászattal foglalkozni? — kérdeztem. — Már gyerekkorában előszeretettel faragott és rajzolt. Lőcsén járt gimnáziumba és az érettségi után hazajött. Nem tudta, hogy milyen pályára fog lépni. Elkerült Csinetzbe, egy Vittkovitz melletti faluba, ahol egy kályhagyárban kályhaajtőreliefeket készített. Egy relieffel nagy feltűnést keltett, A müértők rábeszélésének engedve, Bécsbe ment, ahol belépett Zumbusch Gáspár iskolájába. Itt elsajátította a szobrászat elemeit, de nem volt itt sokáig maradása. A zseni függetlensége önállóság után hajtja. Elkészíti „Anyánk" nevű szobrát és megnyeri vele Párisban a „grand prix“-t. Kezdik ismerni és rövidesen a képzőművészeti főiskola tanára lesz Budapesten. Állandóan dolgozik. Élete utolsó éveiben sem apadt munkakedve. Utolsó munkája, amelyet 72 éves korában készített, két Krisztus-szobor. (A mester műtermének ablakán vannak.) Ott látom Vitális Kálmán táblabiró égetett agyagszobrát. Mellette a mester fiának, Stróbl Mihálynak mellszobrát! Majd Liszt Ferencet néztem meg a mester zseniális fölfogásában. Egy remek fiatal fej ragadja meg figyelmemet: a mester önmása húszéves korában. Terakott eredetije a művészettörténeti múzeumban van Budapesten. Fehér márványba faragta a mester leányának, Stróbl Zsuzsának mellszobrát. Két aranyozott bronzszobor áll egymás közelében. Ez a két híres Strobl-szobor. Az egyiket „Géniuszának, a másikat „Vénusz"- nak hívják művészkörökben. A „Vénusz" modellje egy kantinosleány volt. Eredetije márványból a budapesti képzőművészeti múzeumban van. Gyönyörű női fej a „Vénusz". Remek metszésű orr, szép ivelésü száj, remek homlok. A „Géniuszának rövid haja van; hanyagul homlokába esik. Szintén remek női fej. Míg a Vénusz a nőiesség megtestesítése, addig a Géniuszból sugárzik az energia, az elmélyülés, a tehetség. A két legszebb és leghíresebb Strobl-szobor. Orleánsi Fülöp herceg francia trónkövetelő márványszobra energikusan tekint ránk a harmőnium melletti sarokból. Michelangelo önarcképe után elkészítette a nagy szobrász a nagy, univerzális zseni fej- szobrát. Gyönyörű koponya, remek homlok. A falon két kéz van. Az egyikben egy véső: a legügyesebb magyar kézpárok egyike a mester kezei, Az egyik asztalon egy Toldy-szobor kelti fel érdeklődésemet. Ez a szobor az Aranyszobor egyik alakja. Majd egy Zrinyi-szobor juttatja eszembe a szigetvári hőst. Egy fehér márványból készült női fejre hivja fel figyelmemet Stróbl Alajosné. Ezt villanylámpákkal akarta fölszerelni a mester és Edisonnak elküldeni, de halála megakadályozta terve keresztülvitelében. A sok kedves emlék között a világháború rettenetességeil juttatja eszembe egy szobor-. csoportozat. Két katona egy bepólyázott se* besültet cipel vállán. Annyi szenvedést, fáradtságot és csüggedést egy szoborcsoporto- zatban sem láttam még. Talán csak a vatikáni Laokoon halálfélelme lehet ennél megraga- dóbb. A mester húgának, Stróbl Zsófiának szobra mellett egy festőállványon a mester portréja Benczúr Gyulától. A mester csukaszürke főhadnagyi egyenruhában van. A kép 1915- ben készült. Az egyik ablakpárkányon üveg alatt egy kéz van:, I. Ferenc József jobbkeze, melynek márványmását Carmen Sylva román királynőnek küldte a király. Még egy kedves szobrot nézek. Talán ez tetszett a legjobban. Munkácsy Mihályt palettával kezében ülő helyzetben ábrázolja. Párisban készült. Stróblné önmagáról Egy harmőnium áll az egyik sarokban. Ezen játszott a mester özvegye, miközben a mester dolgozott. A mester legjobban akkor tudott dolgozni, amikor zenét hallott. — Azután Apponyi Albert, Kornfeld báró és sokan mások, akiket a férjem mintázott — mondja az özvegy —, nem igen tudtak volna csendben ülni, ha valami nem kötötte volna le figyelmüket. — Bécsben Materna Fr. Amáliánál tanultam énekelni. Azonban férjem nem akarta, hogy nyilvánosan fellépjek és azért ilyen alkalmakkor használtam fel tudásomat. Leggyakrabban Wagnert és Lisztet játszottam. A’ fanfarok zenéjét szerette legjobban a megboldogult. Ő maga is játszott fuvóhangszereken. Hangja kedvesen cseng, amikor a régi jő időkről mesél, amikor a mester a királytól kezdve mindenkit mintázott és kedvesen mosolyog, amikor megkérdezem, hogy mikor ismerte meg az urát. — Ameddig vissza tudok emlékezni, emlékszem férjemre is. Én férjem unokahuga voltam, férjem mostohatestvérének leánya. Egy angyali 6 éves leányfejre mutat, özvegy Stróbl Alajosné hatéves korában. A mes^ készítette későbbi feleségéről. Stróbl Zsófia műtermében Egy emelettel feljebb megyünk a toronyban. Ahogy belépünk, terpentinszag csapja meg orrunkat. Képerdőben vagyunk: Stróbl Zsófia műtermében. A művésznő egy portrén dolgozik. ' Mesél mesteréről, Lotz Károlyról és a műcsarnokban elért sikereiről. A sarokban három Lotz-képet mutat: a mester ajándékai. Egy ideig gyönyörködöm képeiben, majd búcsúzunk. A Mátyás-szoba Mászunk feljebb a csigalépcsőn. A falakon értékes rajzok és karcok. Egy ajtóhoz érünk. A bejárat előtt egy kutyának a szobra. A mester egyik kedvenc kutyája volt. A Mátyás-szobában vagyunk. Érdekes, nyers fe- nyőfabutorzat van itt. A két hatalmas beépített szekrény között két éjjeliszekrény és ezek között egy ágy. A kis kúpokból egy nagy kúppá rakott kályhával szemben három ágy egymás fölött. Létra áll mellette. Ezen kell felmászni. A falat érdekes vadászképek disz]tik. A szőnyegeket vadak szőrméi helyettesítik. A szobát Mátyás király emléke iránti tisztelete jeléül rendezte be igy a mester. Vcndégvadászszoba volt ez. Ugyanis a Királyalpok nevű erdőségbe járt annak idején Mátyás, az igazságos, vadászni. gr Elmenőben kegyelettel nézek vissza Stróbl Alajos szülőfalujára, amelyet a lenyugvó nap aranysugarai fognak glóriás fénybe. A két Krisztus-szobor is. ott a mester műtermében, glóriában úszik és hirdeti, a zseni halhatatlanságát... (n. 1.) — ■ i ■■!■■■ ni — — Pesti vicc )[-4 Szemtelen hazug fráter vagy. Azt mondtad nekem; hogy a-z apád már öt ere a. föld alatt van és most rájöttem. hogy - él — Kertek, én azért nem hazudtam, fr apám tényleg öt érc a föld■ áltál ven: Öt éve, hogy — Watuz a földalatti villamoson.
