Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-15 / 185. (1812.) szám
liiépwépa ul élete Az az interjú, amelyet Bethlen István gróf magyar miniszterelnök a Sunday Times számára adott, kétségtelenül a legfontosabb eseménye a középeurópai politikának, amely megérdemelt nagy feltűnést keltett az egész világsajtóban. Méltó válasz ez az interjú azokra a gyűlölettel szított támadásokra, melyek rendszeresen elhangzanak a magyar állam, a magyar nemzet és a magyar kormány ellen, mintha Magyarország állandó akadálya lenne Középeurópa. békéjének és konszolidációjának, mintha a lefegyverzett ország állandóan arra törekedne, hogy szomszédait fegyveres erővel támadja meg. Bethlen most ezeket a rágalmakat tisztán és érthetően cáfolja meg; akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg: Magyarország nem tesz egyebet, mint ami természetes és szerződésekben biztosított joga. Szigorúan alkalmazkodik a trianoni békeszerződés rendelkezéseihez és csupán azt követeli meg, hogy a magyar nemzetre és magyar népre annyira súlyos rendelkezések tiszleletbentartását a másik rész is hasonló korrekt lojalitással viszonozza. Tehát ha Magyarország becsületesen teljesiti a rárőtt kötelességeket, elvárhatja és el is várja, hogy a békeszerződés rendelkezéseinek azt az ugyancsak kevés határozatát, melyek Magyarországra kedvezőek, vele szemben szintén becsületesen és korrektül tartsák be. Ha valakire rá is kényszeritettek egy szerződést, az még mindig kétoldalú és sohasem értelmezhető olyan módon, hogy az a fél, amelyre a szerződést az erő és hatalom jogán rátukmálták, köteles a legnagyobb erőfeszítések árán is minden pontnak megfelelni, mig a másik fél felmentve érzi magát a kötelességek teljesítése alól. Ha ez a rendszer állandósulna, akkor megdől A nemzeteknek a szerződés moralitásába vetett minden hite és akkor a szerződés egyszerű pa- pirronggyá válik, amely csak arra való, hogy jól-rosszul leplezzen el jogtalan hatalmi törekvéseket. A magyar kormánynak az optánspörben volt alkalma tapasztalni, hogy ellene ez a törekvés nyilvánul meg és Bethlen nyilatkozatának éppen az ad különös jelentőséget, hogy a vádak tengelyét megfordítja, a vádlottak padjára helyezettből vádló lesz, amikor világos logikával mutatja ki, hony nem a bűnbakul odaállított Magyarország gátolja Középeurópa konszolidációját, hanem a kisan- tantnak az.a politikai rendszere, amely változatlanul Magyarország bekerítésére irányul és igy tulajdonképpen megakadályozza annak a lehetőségét, hogy a Trianonból felmerülő összes problémákat békés utón, mindenkit kielégítő módon szabályozzanak és igy végre eljuthassunk Középeurópa valódi békéjéhez, konszolidációjához. Azt a tételt, hogy Középeurópa gazdasági egységet alkot, amelyet nem lehet tartósan megzavarni, mert akkor a dunai országokban örökös zavar és anarchia jelentkezik, ma már világszerte elismerték. Emlékezetes Seydoux- nak, a Quai d'Orsay volt politikai igazgatójának, tehát kétségtelenül a legilletékesebb politikai tényezőnek, az a nagy feltűnést keltő cikke, amely hetekkel ezelőtt jelent meg az összes jelentős európai lapok hasábjain. Ez a cikk a trianoni béke revíziójának kérdésével foglalkozva, megállapítja, hogy a szerződések revíziójának kérdése még nem érett meg, Európa ezt a súlyos problémát most nem birja el, annál inkább megérett a középeurópai államok gazdasági együttműködésének szüksége. Bethlen miniszterelnök ugyanezt a tételt vallja külpolitikája sarkkövének. Teljes határozottsággal kijelenti, hogy a volt monarchia utódállamainak gazdasági kooperációja feltétlenül szükséges. Hogy ez eddig nem valósulhatott meg, azért a felelősség teljes egészében a kisantant politikai rendszerét terheli, amely a várakozás ellenére semmivel sem járult hozzá ennek az együttműködésnek megvalósításához, hanem ellenkezőleg, állandóan Magyarországot támadta, hogy a szom«« «“** -T-rfr *T|T"ír miftiii A jugoszláv kormánypárt a honát nép akarata ellenére ratifikálta a nettunői konvenciókat Sumenkovícs nagy expozéfa az oiasz-fugoszBáv viszonyról — I parasztpáll országos tüntetéseket rendez a ratifikálás ellen Belgrád, augusztus 14. Á sz&upstina tegnap -esti ülésén a. nettunói szerződés ratifikációjára vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta. Suimen kovács tárcanéíküli miniszter, a szabadságon levő külügyminiszter helyettese, nagy beszédben indokolta meg a ratifikálás szükségességét. Beszédének lényegét a következőikben foglaltjuk össze: — Jugoszlávia az Olaszországgal való külpolitikai viszonylatában mindig arra törekedett, hogy a két állaim közti viszony a lehető legbarátiságosabban alakuljon és ezért arra igyekezett, hogy a két államot érdeklő kérdéseket az őszinteség ezellemében rendezze. A ató'cinőí koovenjrnők elfogadása njabfe jelentőség e<s tanuságtétel amellett, hogy a jugoszláv külpolitika az Olaszországgal való őszinte barátságra törekszik és ezért bizonyára nagy mértékben fogja megerősíteni Olaszország és Jugoszlávia barátságos kapcsolatait. A miniszter ezután történeti áttekintést nyújtott az eddigi tárgyalásokról, amelyeket 1924 október 10-én Pasios koalíciós kormánya idején vezettek be. A tárgyalások 1924 decemberében azonban megszakadtak és azokat 1925. február 17-én vették fel újból a Pasics-iPribiicsevios kormány alatt. Hamarosan ujibél megszakadtak a tárgyaláisok, majd 1915 májusában folytatták és julíus 2öán a Pasios—Uznnovios—Rádiós kormány befejezéshez is juttatta azokat. A nettunői konvenció tehát a jugoszláv királyság összes felelős tényezőinek ős pártjainak együttes politikai és technikai munkájából született meg. Sumekovice beszédének további részében az egyes konvenciók jogi oldalát világította meg és megállapította a nettaraói egyezmény viszonyát az Olaszországgal előbb létrejött megegyezésekhez, különösen az 1924. január 27-én aláirt fiumei egyezséghez, a ra- pallói szerződéshez, majd a sáint-germaini békeszerződéshez meg konvenciókhoz. A miniszter ezután igy folytatta beszédét: — Az a tény, hogy a nettunői konvenciók jogi összefüggésben állanak a megelőző szerződésekkel, biztosítékot nyújt arra, hogy a Jugoszlávia és Itália között jogi alapon már kialakult helyzet véglegesen lega- lizálódik. Á nettunői konvenciók összesen harminc megegyezést tartalmaznak. A legfontosabb közülük az 1924. január 27-én Fűimére vonatkozólag aláirt megegyezés pólm-tge^yeaé- ee, a kisajátításra vonatkozó ideiglenes megegyezés, a római egyezmény kilencedik fejezetének . alkalmazása Fiume kikötőjére, a Fiume közadósságára vonatkozó megegyezés, Fiume városának az osztrák-magyar monarchia idejéből fennmaradt adósságaira vonatkozó megegyezés, a munkásságra vonatkozó megegyezés, végül a kereskedelmi- és hajózási szerződés klauzulájának pótléka. Sumedkovics miniszter ezután különböző politikai köröknek és a közvélemény egy részének a konvenciók ellen emelt kifogásaira tért át. Különösen Práibiosevics álláspontjával foglalkozott és kijelentette, hogy a konvenciók ratifikálásának nemcsak Bogi fceriületten, hanem erkölcsi szempontból is igen nagy jelentősége van. A jelenlegi kormány akkor, amidőn a konvenciókat ratifikálás céljából a parlament elé terjesztette, tulajdonképpen m előbbi kormányok által megkezdett müvet fejezte be, amelyek mind' dolgoztak a konvenciókon és ezért a teljes felelősségiben is részesek. 'A szerb parasztpárti ellenzék nevében Jos/anovics képviselő mondott beszédet a ra tifikálás ellen. Felolvasta a parasztpárt deklarációját, amely szerint a szerb parasztpárt a jelenlegi pillanatot, amikor a h orvát nép képviselői nem vesznek részt a szkupsti- na munkájában, nem tartja alkalmasnak ama, hogy a parlament a nettunői konvenciók ratifikálásáról tárgyaljon. A ratifikálást a horváí partaszfpárt további provokációjának tekinti, amely csak arra alkalmas, hogy az ellentéteket még inkább kiélezze. A horvát képviselők nem fogadják el a konvenciókat, mert azokból Horvátország lákósságára súlyos hátrányok származhatnak. Jovanovics beszéde után Lazics képviselő vezetésével a szerb parasztpárti képviselők elhagyták az üléstermet. A teljesen ellenzék nélkül maradt kormánypárt igy természetesen egyhangúan mondta ki a nettunői konvenciók ratifikálását. Zágráb, augusztus 14. Holnapra a horvát parasztpárt képviselői nagy tiltakozó gyűlést terveznek a nettun ói konvenciók Ratifikálása ellen. Zágrábban érdekes körülménynek tartják, hogy a ratifikálás megszavazásakor Angelinovics és Barics horvát miniszter nem volt az ülésteremben. Zágráb, augusztus 14. Az Obzor újvidéki jelentése szerint a Vidovdau nevű lap főszerkesztője, Jevdoevics, akii az újvidéki horvát- demokrata frakciónak vezetője, ma reggel, amikor szerkesztőségi helyiségébe akart belépni, az ajtó mögött három elkrazittal megtöltött csomagot talált. Ez a robbanóanyag elég lett volna arra, hogy az egész épületet a levegőbe röpítse. sági ujjáépülését minél inkább megnehezítse. Bethlen éles, de helyes kritikát gyakorolt akkor, amidőn megállapította, hogy ez a politika idáig csupán negatívumot termelt ki, azonban semmiféle pozitív lépéssel, vagy eszmével nem járult hozzá a viszonyok konszolidálásához. Az a politikai éjs gazdasági koncepció, amelyet Benes elképzel egy olyan dunai kon- federáció alakjában, amelyben a gazdasági hegemóniát Prága vinné, tehát Bécs örökségét egyszerűen Prága venné át, elfogadhatatlan a ma már önállóvá fejlődött és saját lábán is megállni tudó magyar gazdasági élet számára. A kolkboráció Bethlen pozitív eszméje szerint csupán egyenlő rangú felek között és valamennyij fél legteljesebb függetlenségének tiszteletbEntartása mellett lehetséges. Magyarország áz együttműködés iránti jóakaratának különben is már tanúbizonyságát adta, amikor speciálisan Csehszlovákiával oly kereskedelmi szerződést kötött, mely utóbbi részére nagy Előnyökkel járt, Magyar- országra nézve pedig az eredmények tanúsága szerint eddig csak áldozatokat jelentett. Tartós gazdasági együttműködés azonban nem képzelhető el az érzelmi előkészítés denre alkalmasabb volt, mintsem arra, hogy az érzelmek közeledését, a kiengesztelődést munkálja. Bethlen jogosan mutatott rá, hogy a kisebbségek helyzete a kisantant államaiban egyáltalán nem javult. Már pedig igazságos kisebbségi politika nélkül Középeurőpá- ban el nem képzelhető a békés kollaboráció. Masaryk elnök világosan Írja ezt meg Uj Európa cimü müvében, amikor rámutat arra, hogy az Uj Európa másképp nem volt megvalósítható, mint ‘kisebbségeknek megteremtésével, azonban ezeknek a kisebbségeknek nagy történelmi hivatásuk van, hidaknak kell lenniök a szomszéd országok között. Ez az elképzelés nem határkulivá sülyeszti a kisebbséget, hanem gazdasági és szellemi kultúrák közvetítőjévé. A kisebbségekkel szemben gyakorolt politika azonban ahelyett, hogy a közeledés hídjait építené, kulturális és gazdasági barriéreket állít a kisebbségek testén és az a krasszáns eset, amely a kassai könyvpiacon történt, egész világ előtt demonstrálhatja, hogy elmélet, és gyakorlat között mekkora szakadék tátong. Hogy ez menynyire ártalmára van az állam külföldi presztízsének, azt a Vossische Zeitungnak egyik legutóbbi számával bizonyíthatjuk, amely a magyar kön^ygk üldözésével kapcsolatban kommentárjában megállapítja, hogy ez a rendszer mindenben igazolni látszik a magyar kisebbség panaszait. Bethlen István gróf világosan beszélt. Nem árad ki szavaiból optimizmus, mert attól tart, hogy a középeurópai politikának konstruktív periódusa nem következhet be mindaddig, mig a kisantant kitart eddigi politikai irányzata mellett. Mindenesetre a magyar kormány vezetője az egész világnak tudomására adta, hogy a megrágalmazott Magyarország, amelyet a középeurópai demokrácia elleni reakciós előretöréssel vádolnak szakadatlanul a nemzetközi fórumokon, komoly, méltányos és igazságos feltételek mellett továbra is kész a középeurópai kollabo- rációt előmozdítani. Ezekután Prágán, Bukaresten és Belgrádon volna a sor, hogy necsak szavakkal, de tettekkel is bebizonyítsák, hogy a békeszerződéseket a magyarságra kedvező vonatkozásaiban is becsületesen betartják, különösen pedig a magyar kisebbségek számára biztosított jogoknak a legteljesebb mértékű érvényesülését biztosítják s ezzel a maguk részéről is megtesznek mindent annak érdekében, bogy a középeurópai államok együttműködése ne csak elképzelés, de valósig legye&y CöL>^ Mai ®§«SaB 185 <1812*SZám ’ **•*’**• 1928 augusztus 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzIoV€TlSzkÓÍ és raszinszkői ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága fl. I^nská uhce negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: nnlitikni nnnilnnin 12, B. emelet Telefon: 30311 - Kiadoévente 450, félévre 226, negyedévre 114, fítaettazfB: pOUaKttt napilapja Feklto&aix&tS: hivatal: Prága n„ Panská u! 12/111. - lehavonta 38 Kő. Egyes szám ára 1-20 KE DZURA1W LÁSZLÓFOR6ACH 6EZA lefon:30311.-Sürgönyeim: Hírlap, Praha
